Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-18 / 167. szám, kedd

Bhutto-Gandhi találkozó Iszlamabadban Készség a kapcsolatok normalizálására KONKRÉT MEGÁLLAPODÁSOK NEM SZÜLETTEK (ŐSTK) - Sajtóértekezletet tartot­tak Iszlamabadban Benazir Bhutto pakisztáni és Radzsiv Gandhi indiai kormányfő tárgyalásai után. A felek ígéretet tettek arra, hogy hozzájárul­nak a térség békéjének és biztonsá­gának erősítéséhez. Szó volt arról is, milyen veszélyeket hordoz magá­ban az atomfegyverek terjedése, s áttekintették a két ország közötti határvitát, valamint az Afganisztán­nal kapcsolatos problémákat. Bár konkrét megállapodások nem születtek, a két kormányfő késznek mutatkozott a kapcsolatok normali­zálására és javítására. Itt kell megje­gyezni, hogy 1947, vagyis a függet­lenség elnyerése óta háromszor robbant ki India és Pakisztán között fegyveres konfliktus. Gandhi megalapozatlannak ne­vezte Iszlamabadnak azt az aggo­dalmát, hogy India hegemóniára tö­rekszik Délkelet-Ázsiában. Bhutto asszony pedig közölte, kormánya kész tárgyalásokat kezdeni Delhivel a fegyverzetkorlátozásról és arról, hogy a térséget atomfegyvermentes övezetté változtassák. Ami pedig az atomfegyvereket illeti, jelenleg mindkét ország tagadja, hogy ilye­nek lennének a fegyvertárában. A pakisztáni kormányfő mostani saj­tóértekezletén is elutasította Gan­dhinak azt az állítását, hogy a pa­kisztáni nukleáris programot kizáró­lag a hadsereg ellenőrzi. A két fél véleménye az afgán kérdéssel kapcsolatban szöges el­lentétben áll. Most egyetértettek ab­ban, hogy politikai megoldásra van szükség. A határvitával összefüg­gésben közölték, a két ország kato­nai küldöttségei a közeljövőben tár­gyalásokat kezdenek Sziacsenről, viszont Kasmír problémája továbbra is nyitott marad. Gandhi ismét eluta­sította azt a javaslatot, hogy e szö­vetségi állam hovatartozásáról nép­szavazást rendezzenek. A többnyire muzulmánok lakta Kasmír jelenleg fel van osztva Pakisztán és India között, anélkül, hogy pontosan ki lennének jelölve a határok. Emellett mindkét fél igényt tart az egész terü­letre. Mint ismeretes, Kasmírban erős muzulmán mozgalom követeli a Pakisztánhoz való csatolást és Kasmír teljes önállóságát. SDI-kísérlet (ŐSTK) - Az úgynevezett csillag­háborús program keretébe tartozó újabb kísérletet hajtott végre a múlt csütörtökön az Egyesült Államok. A Pentagon vasárnapi közleménye szerint a kísérlet sikeres volt: a koz­mikus térségben egy erre a célra fellőtt rakétáról most első ízben lőt­tek ki rakétaellenes fegyverként is használható, elementáris részecs­kékből álló sugarat. A kísérlet 60 millió dollárba került, s állítólag bizonyította, hogy ezek a sugárnya­lábok a rakéták felkutatására és megsemmisítésére egyaránt alkal­masak. A Pentagon az idén tíznél több hasonló kísérletet akar végre­hajtani. Húsz éve járt először ember a Holdon (ŐSTK) - Ezekben a napokban lesz húsz éve, hogy először járt ember a Holdon. Az amerikai sajtó, valamint a szakemberek is az évfor­dulóval kapcsolatban azt hangoztat­ják, hogy a húsz évvel ezelőtti nagy remények nem váltak valóra, az Egyesült Államoknak jóval előrébb kellene tartania az űrkutatásban. A. közvélemény figyelme egyéb­ként George Bush csütörtöki be­szédére összpontosul. Az amerikai elnök a huszadik évforduló alkalmá­ból kívánja előterjeszteni új űrkuta­tási programját. A szakemberek hibásnak tartják azt a döntést, hogy a NASA az AESZ-konferencia (ŐSTK) - Az etióp fővárosban, Adűisz Abebában tegnap megnyílt az Afrikai Egységszervezet külügy­miniszteri értekezlete. Az 50 ország diplomáciai vezetői két fő napirendi pontot vitatnak meg. Az első: milyen támogatást nyújthat az afrikai orszá­gok közössége Namíbia függetlenné válása folyamatának, a másik pedig az AESZ országok eladósodottsága, amely már meghaladja a 230 mil­liárd dollárt. A külügyminiszterek ajánlásokat dolgoznak ki a jövő hét­főn kezdődő AESZ-csúcs számára. Apollo-program sikere után elha­nyagolta az égitestek és a kozmikus térség kutatását, s egyoldalúan csak az űrrepülőgép fejlesztésére és egy állandó űrállomás megépítésére összpontosított. Az űrrepülőgépek eddig már több mint 30 milliárd dol­lárt emésztettek fel, az űrállomás költségeit további 24 milliárdra be­csülik. Ugyanakkor fennáll annak le­hetősége, hogy a Kongresszus e tervet nem hagyja jóvá, vagyis az űrrepülőgépek feleslegessé válnak - írta például a New York Times. Felújított tárgyalások az angolai rendezésről (ŐSTK) - Zaire fővárosában, Kinshasában tegnap felújították az angolai kormány és az UNITA szer­vezet közötti két héttel ezelőtt meg­szakadt tárgyalásokat a 14 éve tartó angolai polgárháború befejezéséről. Mint ismeretes, a luandai vezetés és az UNITA június 22-én Gbadolite- ben kötött megállapodást a tűzszü­netről, s kezdte meg a párbeszédet. A tárgyalásokat azonban a luandai kormány nem sokkal később meg­szakította arra hivatkozva, hogy az UNITA sorozatosan megsértette a tűzszünetet. Atomfegyvermentes folyosót (ŐSTK) - A majna-frankfurtí váro­si tanács tagjai támogatásukról biz­tosították a Paime-bizottságnak azt a javaslatát, hogy a Kelet és a Nyu­gat közötti határ mentén hozzanak létre 150 kilométeres atomfegyver­mentes folyosót. A frankfurti taná­csot felhatalmazták arra, javasolja a nyugatnémet kormánynak, hogy foglalkozzon a Palme-bizottság ja­vaslataival. Ez ügyben Frankfurt több más várossal, például Brémá­val, Hamburggal, Kassellel és Kiellel is fel akarja venni a kapcsolatokat. A frankfurti szociáldemokraták ha­sonló javaslatot már 1982-ben elő­terjesztettek, de akkor a tanácsban a kereszténydemokraták voltak többségben, s ezért még szavazás­ra sem lehetett bocsátani a dolgot. PANAMA A kormány és az ellenzék megbeszélései (ŐSTK) - Az Amerikai Államok Szervezetének felügyelete alatt Pa­namában megkezdődtek a tárgyalá­sok a kormánypárti Nemzeti Felsza­badítás Koalíciója (COLINA) és az Állampolgári Ellenzék Demokratikus Szövetsége (ADÓ) között. Az első jelentések szerint a megbeszélések hangneme biztató, s a tárgyalásokat mindkét panamai fél nyíltnak nevez­te. Elsősorban az ország jövőbeni politikai helyzetéről tanácskoztak. Mint ismeretes, a jelenlegi államfő megbízatási időszaka szeptember­ben lejár, az új államfőt pedig még nem sikerült megválasztani, mivel a külső beavatkozás és a zavargá­sok miatt a májusi elnökválasztás eredményeit semmisnek nyilvání­tották. HATÁROZOTT SZOVJET CÁFOLAT Nem volt újabb tengeralattjáró-baleset (ŐSTK) - A TASZSZ hírügynök­ség tudósítójának nyilatkozva Dmitrij Jazov honvédelmi miniszter határozottan cáfolta, hogy a Ba- rents-tengeren egy szovjet tenger­alattjárón vasárnap tűz ütött volna ki. Ezzel reagált a norvég külügymi­nisztérium és a nyugati tájékoztató eszközök által terjesztett hírekre, hogy vasárnap újabb szovjet ten­geralattjárót ért baleset. A miniszter kijelentette, hogy a Kolai-öböltől 50 kilométerre északra szolgálatot teljesítő atom­tengeralattjárón működésbe lépett a főaggregátor balesetvédelmi beren­dezése. Miután az akkumulátor rö­vidzárlatot kapott, a tengeralattjáró a víz felszínére emelkedett, ahol bekapcsolták a dízelmotorokat. En­nek kipufugógázát vélhette a közel­ben tartózkodó norvég hajó tűz által okozott füstnek. A tengeralattjáró - valamennyi rendszerének ellenőr­zése után - tegnap a reggeli órák­ban bázisára érkezett - mondta Ja­zov, s ismételten hangsúlyozta, hogy semmiféle rendkívüli esemény nem történt. Miért akarnak egyesek vitát a prágai tavaszról?- A Néhány mondat című felhívás egyebek között azt a követelést is tartal­mazza, hogy kezdődjön „szabad vita“ az 1968-as prágai tavasz eseményeiről - írja K. Beran ostravai olvasó. ÚJ SZÚ 3 1989. VII. 18. Mindenekelőtt el kell mondani, hogy a felhívás szerzői nem az 1968. évről való vitára törekednek. Elsősorban az a céljuk, hogy vonják vissza A CSKP XIII. kong­resszusa után a pártban és a társadalom­ban kialakult válság tanulságai című do­kumentumot, amely mind ez ideig néhány ember szemében szálkát jelent. Ugyanis elemzi a hatvanas évek második felében társadalmunk életében kialakult válság okait és következményeit. Nemcsak poli­tikai dokumentum, hanem egyben törté­nelmi áttekintés is arról, ahogyan a Dub- cek-vezetés a politikai és ideológiai mun­kában felmerült hibák következménye­ként lehetővé tette a CSKP cselekvőké­pességének és tekintélyének aláásását. Manapság is néhányan örömmel lát­nának egy nem egységes, gyenge párt­vezetést. Olyat, amilyen 1968-ban volt. Ez is az egyik oka annak, hogy a gyakor­latban hibásan hajtották végre a CSKP KB januári ülésén jóváhagyott, amúgy helyes határozatokat. Az akkor elfogadott politikai határozat a további feladatokon kívül kimondja, hogy „következetesen meg kell szüntetni az elmúlt években felmerült hibákat és hiányosságokat“. Azonban már ekkor kialakulófélben volt a jobboldali csoport, amely támadást indí­tott a kommunista párt, a Szovjetunió és az önálló szocialista Csehszlovákia ellen. „1968 férfiúi" vagy a „prágai tavasz fér­fiúi" - ahogyan akkor a tömegtájékoztató eszközök nevezték őket és ahogyan ők is mondták - saját elgondolásuknak megfe­lelően, tehát saját politikai ambícióik és céljaik érdekében igazították a CSKP KB januári ülésén jóváhagyott határozatok szövegét. A tömegtájékoztató eszközökben olyan monopólium jött létre, amelyben senki más - néhány kivételtől eltekintve - nem kapott szót, csak az, aki a jobbol­dali nézeteket terjesztette és képviselői­ket propagálta. Ez megfelelt a „prágai tavasz“ ösztönzőinek. Nem az volt az érdekük, hogy Csehszlovákiában megszi­lárduljon a szocializmus. Azt akarták, hogy hazánk lépjen ki a Varsói Szerző­désből, hogy létrejöjjön a magánvállalko­zói szféra és hogy főleg likvidálva legyen Csehszlovákia Kommunista Pártjának ve­zető szerepe, vagy hogy a kommunista párt szociáldemokrata típusú párttá ala­kuljon át. Bizonyítékokat erre azokban a dokumentumokban találhatunk, ame­lyeket akkor készségesen ismertettek a tömegtájékoztató eszközök. Például a Mladá fronta 1968. június 14-i számá­ban közölte az ún. csehszlovák népi me­morandumot, a következő szavakat fűzve hozzá: „A törvénynek, amelyet kiadunk, meg kell tiltania Csehszlovákiában bármi- lyennemü kommunista tevékenységet. A CSKP tevékenységét megtiltjuk s a pár­tot feloszlatjuk.“ Ebből ered ugyancsak az illegális cso­portoknak „a prágai tavasz" és az akkori „eszmék“ iránti mostani érdeklődésük. Az úgynevezett Charta 11 mozgalom és követői számára ugyanis nem a szocializ­mus a fontos, hanem annak likvidálása. Ezért védelmezik a „prágai tavasz" politi­káját, ezért törekednek rehabilitálására és néhány akkori gondolat esetleges leporo- lására. Azonban elfeledkeznek arról a bölcs közmondásról, hogy kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni. Jana Perglerová Kommentárunk „Hetek“ - tizenötödször Franciaország épp másfél évti­zeddel ezelőtt volt házigazdája a hét legfejlettebb nyugati ország első csúcsértekezletének, amelyet Va- lery Giscard d’Estaing akkori államfő kezdeményezésére hívtak össze A rambouillet-i kastélyban tartott összejövetelt az olajválság és a krí­zist követő inflációs hullám tette szükségessé. Azóta évről évre a „hetek" váltakozva vállalják a vendéglátó szerepét, s idén Pári­zson volt a sor. A csúcs előestéjén a fény városa befolyásolta Mihail Gorbacsovnak a „hetekhez“ intézett üzenete. A francia elnök szóvivője szerint meglepetésszerűen érkezett a szov­jet levél, amelyet a csúcs résztvevői kivétel nélkül üdvözöltek. A- szovjet államférfi ebben leszögezte, hogy országa kész konstruktív párbeszé­det kezdeni a hetekkel való gazda­sági együttműködésről. Gorbacsov úgy vélte, hogy az átalakítás szer­ves része annak a politikának, amelynek célja a Szovjetunió teljes körű bevonása a világgazdasági fo­színpompás ünnepségen emléke­zett a nagy francia forradalom 200. évfordulójára, s a jubileumi rendez­vényeken a hét tőkés állam legfel­sőbb vezetői is részt vettek. Hírügy­nökségek beszámoltak arról, hogy sok francia család korabeli 1789-es viseletben járt-kelt a fővárosban, hogy így is felidézzék a történelmi esemény hangulatát, légkörét. A tő­kés csúcs résztvevőit viszont erre az alkalomra épített szupermodern üvegpiramis várta a Louvre mellett. Az üvegcsoda falain kívülre csak gyéren szivárogtak ki az érdemle­gesnek számító információk. Megle­petést keltett, hogy eredetileg vasár­nap estére tervezték a záróülést, de a pénteken kezdődött tanácskozás harmadik napjának délelőttjén Mit­terrand elnök szóvivője közölte: tel­jes az egyetértés és a dolgok ezért olyan jól állnak, hogy a tanácskozás már kora délután berekeszthető. A korábbi zárásra az előző csúcso­kon eddig még nem volt példa, épp az ellenkezője szokott történni: a vi­ták elhúzódása miatt kifutottak az időből és a záróülések a késő éjsza­kába nyúltak. Most fordult volna a kocka? Azok az újságírók, akik nem az elnöki szóvivőtől szerezték be értesüléseiket, tudni vélték, hogy a gyors zárás okozója ismét Marga­ret Thatcher volt - akárcsak a ko- rábbbi maratoni vitáké -, aki állítólag megsértődött az őt ért bírálatok miatt és közölte, semmiképpen nem vesz. részt az esti ünnepi záróülésen. Az óvatos francia házigazdák a látvá­nyos botrány elkerülése végett jobb­nak látták a már említett megoldást. A harciasságáról és a vélemé­nyéhez végsőkig való ragaszkodá­sáról ismert brit miniszterelnök-asz- szonyt feltehetőleg azért érték bírá­latok, mert Bush elnökhöz hasonló­an ő sem volt hajlandó tárgyalóasz­talhoz ülni a legeladósodottabb fej­lődő országok képviselőivel. Az utóbbiak a „hetekkel“ egyidőben szintén Párizsban tanácskoztak a szegények ellencsúcsértekezle- tén, és azt szerették volna elérni, ha a jövőben megbeszélésekre kerül­hetne sor a fejletlen Dél és a fejlett Észak országai között. India, Egyiptom, Szenegál és Ve­nezuela képviselői a csúcs előtt ja­vasolták az Észak-Dél párbeszéd megtartását. Mitterrand elnök hírek szerint nem ellenzett egy ilyen fóru­mot, viszont Washington és London a leghatározotabban elutasította ezt az indítványt. Végül is az utóbbi kettő véleménye kerekedett felül, mert az 56 pontos záródokumen­tumban nyoma sincs ilyen javaslat­nak. Mindössze azt a jótanácsot ad­ták az adós országoknak, hogy te­remtsenek jobb feltételeket a beru­házásokhoz és hangsúlyozták: a hi­telkérelmeket továbbra is esetről esetre fogják elbírálni. Előkelő helyet foglalt el a párizsi fórumon az egyes szocialista orszá­gokhoz fűződő kapcsolatok megvi­tatása. Ezt a vitát nagymértékben (Telefoto: ÖSTK) lyamatokba. Ezt diktálják egyrészt az ország gazdasági érdekei, de más államok számára is előnyös a szovjet piac kínálta lehetőségek kihasználása. Ennek kapcsán nem árt emlékez­tetni arra, hogy a szovjet államférfi alig egy hónapja Strasbourgban mondott beszédében ecsetelte el­képzeléseit az európai ház berende­zéséről és „lakóinak“ egymáshoz való viszonyáról. Kijelentette, hogy szerinte a ház tartópillérét a földrész országai közötti együttműködés szálai jelentik, s elsősorban a gaz­dasági kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta. Mihail Gorbacsov mostani levele e gondolatsor logikus folytatásaként fogható fel, mível konkrét javaslatokat tesz a gazdasá­gi tartópillérek erősítésére. A levél a meglepetés erejével hatott, az első reagálások nagyon pozitívak voltak és a „hetek“ úgy döntöttek: gondos tanulmányozás után Mitterrand el­nököt bízzák meg az üzenet megvá­laszolásával. A szocialista országok közül első­sorban a Lengyelországhoz és Ma­gyarországhoz fűződő gazdasági együttműködésről volt szó, hiszen a csúcs előtt e két országban járt az amerikai elnök, aki beszámolt az ottani reformfolyamatokról, amelye­ket szerinte támogatni kell. Végle­ges döntés e kérdésben nem szüle­tett, most csak abban állapodtak meg, hogy az Európai Közösségek Bizottságának égisze alatt nemzet­közi értekezletet tartanak a két szo­cialista országnak nyújtandó támo­gatásról. Először volt szó környezetvédel­mi kérdésekről, és a mind fonto­sabbnak tartott témakörnek a 32 oldalas záródokumentumból 8 olda­lai szenteltek. Kínával is egy külön- nyilatkozatban foglalkoztak, ebben megtorlásnak minősítik a pekingi hatóságok fellépését a diáktünteté­sek idején, s e intézkedések leállítá­sára szólítottak fel. A főbb említett témákban - leg­alábbis a francia vendéglátók tájé­koztatása szeri nt -, .csodálatos össz­hang“ mutatkozott, az viszont min­denesetre tény, hogy a záródoku­mentumból több előre jelzett fontos téma kimaradt, ami egyértelműen arra utal, hogy ezekben a kérdések­ben nem tudtak közös nevezőre jut­ni. Ha a most kiadott nyilatkozatot pár év múlva valaki elolvassa, akkor abból az derül ki, hogy minden a leg­nagyobb rendben volt, mert a nyilat­kozat hagyományosan csak azokat a pontokat tartalmazza, amelyekben a felek egyetértettek, míg a vitás témákat diszkréten elhallgatja. Mindezek ellenére George Bush el­nök értékelő nyilatkozatában szintén sikeres és eredményes csúcsról be­szélt, s szerinte ennél nagyobb si­kerre majd csak az 1990-es össze­jövetelen számíthatnak, amelynek az Egyesült Államok ad otthont. P. VONYIK ERZSÉBET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents