Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-15 / 165. szám, szombat

VÉLEMÉNYEK A VÍZLÉPCSŐRŐL Az érvek ereje A Rudé právo sok olvasója fejezi ki levélben sajnálatát afelett, hogy a Magyar Népköztársaság átmeneti­leg megszakította a munkát a nagy­marosi vízlépcső építésén. Néhá- nyan ezzel kapcsolatban ismét - jo­gosan - kérdezik, hogy teljes mér­tékben megvalósulnak-e azok a ha­tározatok, amelyeket a vízmű kör­nyékének védelmére hoztak. Van­nak azonban olyanok is, akik nem veszik figyelembe a szakemberek által hangoztatott tényeket és kétke­dést, bizalmatlanságot keltenek, végnélküli és semmit meg nem oldó tiltakozásokat idéznek elő. A szak­mai és a politikai hozzáállás egysé­gét akarják megbontani s ebből ön­maguk és kétségbe vonható céljaik számára tőkét kovácsolni. Kár, hogy az ilyen irányzatokat nem egyszer olyan cikkek is segítik, mint Jozef Vavrousek írása volt a Gabőíkovo-Nagymarosi Víz­lépcsőrendszerről. Feleimében a CSSZTA mellett működő Cseh­szlovák Biológiai Társaság Környe­zetvédelmi Szekciójának álláspont­jaként tüntette fel és a NI KA elneve­zésű információs kiadvány első és második számában jelent meg. Ab­ban a folyóiratban, amelyet a Cseh Természetvédők Szövetségének Prágai Bizottsága ad ki a prágai Állami Műemlék- és Környezetvé­delmi Központtal közösen. Erre a cikkre tudományosan megalapo­zott, szépítgetés nélküli, nyílt és őszinte válasz megjelent már a Ru­dé právo hasábjain (1989. április 23- án) és további sokkal részletesebb adatok is megjelentek májusban a Rudé právo kiadóvállalata Gabcí­kovo-Nagymaros című publikációjá­ban. Adatai éles ellentétben vannak „az ökológiai hisztériát“ szító hang­adók véleményével, egyesek azonban még mindig kételkednek. A környezetet az emberek számára alakítjuk Bizonyítja ezt többek között Hana Steklának a Cseh Természetvédők Szövetsége konikleci (Prága) alap­szervezete elnöknőjének levele, amelyben többek között azt írja, hogy ,,a Rudé právo cikke ugyanúgy mint a Tények és érvek publikáció adatai tendenciózusan tévesek, mégpedig a terv hasznosságát bizo­nyítandó és nincsenek alátámasztva kellő tudományos érvekkel. Ezzel ellentétben J. Vavrouskát nemcsak szakértelme, hanem logikus érvelé­se is támogatja, nem is beszélve arról, hogy egyben ez a Csehszlo­vák Biológiai Társaság Környezet- védelmi Szekciójának álláspontja is". Nincs értelme, hogy újra megis­mételjük azt, amit ezzel kapcsolat­ban már többször leírtunk, hiszen a tényeket, amelyeket közöltünk- természetesen rövidített formában- sok tudományos dolgozó és szak­ember megerősítette. Véleményüket szintén közreadtuk a Rudé právo hasábjain és ettől függetlenül is sok ezzel a problémával foglalkozó cikk és beszélgetés íródott vagy hang­zott el más sajtótermékek hasábjain, a tévé és a rádió műsoraiban. Ennek ellenére nem árt még néhány felvilá­gosítást és adatot közzétenni J. Vavrousek cikkével kapcsolatban, amelyek Vladimír Lokvenctől a Gab­őíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrend­szer építésének és üzemeltetésé­nek kormánybiztosától származnak. ,,J. Vavrouseknak az az állítása, hogy a Duna menti Alföld csehszlo­vákiai és magyarországi részének árvízvédelme gyakorlatilag csak a gabőíkovói vízműtől függ, nem felel meg a valóságnak“ - szögezi le Vladimír Lokvenc. - „Tagadhatatlan tény, hogy például az 1965-ös árvíz idején június 15-én Patnál (Patince) szakadt át a gát és tízezer hektáros területet öntött el a víz. Ez a gátsza­kadás az 1755-ös folyamkilométer­nél történt Komáromtól (Komárno) 11 kilométerrel lejjebb a folyó men­tén. Ennek a területnek az árvízvé­delmét tehát csak a nagymarosi víz­lépcső építésével lehet biztosítani. Említsük meg azt is, hogy akkor június 17-én szakadt át a gát Csi- csónál (Ciőov) is, az 1800-as fo- lyamkilométernél, tehát 10 kilomé­terrel lejjebb attól a ponttól, ahol a gabcíkovói vízmű alvízcsatornája Szapnál (Palkoviőovo) beletorkollik majd a Dunába. Itt a víz 17 ezer hektárt öntött el és 114 ezer hektárt alámosott. 1965. június 26-án a te­rület nagyrészén az árvíz 94 ezer hektárt borított el. 65 községből 550 ezer lakost kellett evakuálni, 6180 lakóház semmisült meg, 35 759 szarvasmarha, 9354 juh és 83 ezer darab baromfi átszállításáról kellett gondoskodni. A vízbe fulladt szar­vasmarhák és sertések százait kel­lett elégetni. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a gyerekek számára Csehszlovákia egész terü­letén gyorsan iskolákat, óvodákat, bölcsődéket kellett biztosítani, s ugyanígy számukra és a többi lakos számára megfelelő elszálláso­lást is. Mintegy 90 százalékban ma­gyar nemzetiségű állampolgárokról volt szó. Tudni kell azt is, hogy a csicsói terület védelme is összefüggésben van a nagymarosi vízmű építésével. Gondolom legalább abban egyetér­tünk, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatban elsősorban az embe­rekről van szó. Ezt a tényt nem kerülhetjük meg J. Vavrouseknek azzal a mondatával, hogy „a cseh­szlovák területek védelme csak a gabőíkovói vízlépcsővel kapcso­latos.“ Külföldön is a vízenergia Mit mondhatunk arra a további javaslatra, hogy „a nagymarosi víz­lépcső építéséről lemondhatunk, mert energetikai haszna gyakorlati­lag elhanyagolható“? Vladimír Lokvenc kormánybiztos nem osztja ezt a nézetet: „A nagymarosi vízerőmű“ - han­goztatja ezzel kapcsolatban - „évente 1040 gigawattóra energiát termel, amelynek fele Csehszlováki­át illeti meg. Említsük meg ugyanak­kor, hogy a mi nagy vízmüveink közül az orlíkí 400, a lipnói 148, a Liptovská Mara-i 296, a krpelanyi 57, a suőanyi 90, a lipoveci 87 gigawattóra villamos energiát termel évente, s ez összesen 1078 giga­wattóra elektromos energia. Azt hi­szem, főleg az energetikusok dönt­hetik el, hogy évente 520 gigawattó­ra villamos energia Csehszlovákia számára elhanyagolható mennyi­ség-e vagy sem". De ne csak az országon belül hasonlítsunk össze. Ausztriában a 8,2 méteres szintkülönbségű melki erőmű 1180, a 9,1 méteres esésű walesi 1320, az Abwinden-Asteni-i és az ottensheim-i vízerőművek, amelyeknek szintkülönbsége 7,9, il­letve 9,1 méter együttesen 2171 gigawattóra villamos energiát állíta­nak elő. A Dunán azonban 30 erőmű épült és néhány közülük, főleg az NSZK-ban, sokkal kevesebb energi­át termel, méghozzá állandó üzem­ben, de ezek az országok éppen a vízenergiát becsülik a legtöbbre. Az elhanyagolható haszonról szóló állítások tehát helytelenek, an­nál is inkább, mivel Nagymarossal kapcsolatban közösen a Magyar Népköztársasággal éppen azt érté­keltük nagyra, hogy lehetővé teszi a gabőíkovói vízerőmű csúcsrajára- tását. A Gabőíkovo-Nagymarosi Víz­lépcsőrendszer 1441 gigawattóra csúcsenergiát, 1244 gigawattóra nappali és 1038 gigawattóra éjjeli energiát termelne. Ha nem épülne fel a nagymarosi lépcső, akkor a gabőíkovói erőművet még az ener­giarendszerben esetleg fellépő üzemzavarok esetén sem tudjuk tel­jesen kihasználni, amikor pedig a villamos energia értéke néhány- szorosa a csúcsenergiáénak is. Három gát száz kilométeren? A NIKA folyóiratban megjelent cikk szerzője többek között azt is javasolja „... ne úgy épüljön fel a nagymarosi vízmű ahogyan ter­vezték és az eddig elvégzett munká­kat egy alacsonyabb lépcső építésé­re kell felhasználni, amely 20 kilo­méteres szakaszon felduzzasztaná a Duna vízszintjét, mégpedig a folyó mélyítése érdekében. „A javasolt megoldás“ - ahogy J. Vavrousek állítja, - „biztosítani tudja a hajózási viszonyok szükséges javítását az adott területen." Sajnos ez az állítása sincs össz­hangban azon szakemberek néze­teivel, akik évtizedek óta foglalkoz­nak a hajózás lehetőségeivel a fo­lyón, de ellentétesek a Vladimír Lok­venc kormánybiztos sokéves ta­pasztalataival és ismereteivel is, aki ezzel kapcsolatban a következőket mondja: A nagymarosi szakaszon a Duna vízszintjének esése 6 cm kilométe­renként. A szóban forgó cikk szerző­je tudja ezt, hiszen idézi is egy másik helyen. Ha ezt a tényt figyelembe vesszük, és számolni kezdünk, ak­kor rájövünk, hogy az ajánlott 20 kilométeres szakaszon a Dunán (el­méletileg) 20x6, tehát 120 centimé­teres duzzasztást érhetünk el. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy hány gátra volna szükség a 1000 kilométeres szakaszon, s ho­gyan biztosítanánk be ebben ez esetben a Duna-bizottság által meg­kívánt 3,5 méteres úszómélységet. A sokéves tudományos kutatás eredményeivel alátámasztott való­ság - ahogy ez már az április 13-án a Rudé právóban megjelent cikkből és most Vladimír Lokvenc kormány- biztos érveiből, is kiderül - lényegé­ben különbözik néhány ember egyoldalú nézeteitől vagy kívánsá­gaitól, akik más szakterületen jó szakemberek lehetnek, de nem ab­ban, amiről írnak. Igen, a nyilvános­ságot ezekről az építkezésekről in­formálni kell, vitatkozni is kell, de meggyőzően konkrét tudományos eredmények és érvek alapján. Egyébként a vízművel kapcsolatban a múltban mintegy 100 tudományos értekezés látott napvilágot. Ezeknek ésszerű javaslatait figyelembe vet­ték a tervezésnél és az építkezés során is. Bizonyára segítene a dolgon, hogy ha a NIKÁ-ban megjelent írás­sal, a tudósok és más szakemberek egyéb megjelent érveivel kapcsolat­ban nem vonnánk le „világrengető" következtetéseket a zöldasztal mel­lett, mégpedig közvetett, esetleg el­ferdített információk alapján, s hogy ezen elgondolkoznának: az említett levél írója, Hana Steklá és a hozzá hasonlóan gondolkodó emberek. A tudományos tevékenység haszná­ról a konkrét eredmények döntenek, nem pedig azoknak kétségbevoná­sa - mégha divatosan csomagolják is... GUSTÁV ŐAPKO Rudé právo Új kombájn az NDK-ból Számítógép ellenőrzi a szemveszteséget Az NDK-beli Fortschritt mezőgaz­dasági gépeket gyártó vállalat új típusú E-524-es kombájnjának első darabját mutatták be tegnap Sol- őanyban (Topol'őanyi járás). A gépe- sítőknek, agronómusoknak és más szakembereknek bemutatott kom­bájn az elektronika széles körű al­kalmazásával tűnik ki. A beépített számítógép nemcsak a szemveszteséget ellenőrzi, de megszámlálja a már learatott hektá­rokat, mutatja az üzemanyag-fo- gyasztást, irányítja a gép funkcióit. A kombájn a kukorica, a napraforgó, a hüvelyesek és egyéb termények begyűjtésére is alkalmas. A gépnek még az idei aratásnál jó hasznát veszik a Nitrianska Streda-i Tríbec Efsz dolgozói, akik a kom­bájnt tegnap vették át. További két E-524-es érkezése a közeli napok­ban várható. Az NDK-beli cég már több mint 20 éve az egyik legnagyobb kombájn­szállítónk. A Nyugat-szlovákiai kerü­letben, amely a gabonatermelés fe­lét biztosítja, az idei aratásban 180 Fortschritt-kombájn vesz részt. (ŐSTK) Tavaly fél év alatt 305 vasúti kocsit ja­vított /neg a Budex lengyel cég 60 mun­kása az ostravai vasútikocsi-javító vállalatnál. Idén 462 vagont kell megjaví­taniuk, megközelítő­leg 1 millió rubel ér­tékben. Felvételün­kön Krzysztof Wini- arski látható egy te­hervagon javítása közben. (Peter Berger felvétele - ÖTK) Júliustól állami vállalatként A trnavai magasépítők itthon és a Szovjetunióban Tavaly múlt 750 éve, hogy IV. Béla szabad királyi várossá nyilvání­totta a mai Trnavát, amely azóta- de különösen szocialista rendsze­rünk fennállása során --rengeteget fejlődött. Építéséből, szépítéséből az elmúlt néhány évtizedben jócs­kán kivették részüket a helyi ma­gasépítő vállalat dolgozói is. Mint arról ott-jártunkkor Viktor Ja- borník kandidátus - aki immár 25 éve látja el az igazgatói teendőket- és ¿tefan Lackovié, az üzem szak- szervezeti bizottságának elnöke be­számolt, a vállalatnak nyolc üzeme van: három Trnavában, egy-egy pe­dig Trenőínben, Pieát'anyban, Seni- cában, illetve Galántán (Galanta). Szakmunkásképző intézetében a fi­atalok a legkülönfélébb építőipari szakmákat sajátíthatják el. Hosszasan sorolhatnánk, hogy a trnavai, trenőíni, senicai, galántai és Bratislava-vidéki járásban meny­nyi köz-, de főleg lakóépületet épí­tettek a szóban forgó vállalat dolgo­zói. ök ily módon járultak hozzá a lakosság életkörülményeinek javu­lásához, mindemellett sok házat ta­taroztak, felújítottak. A vállalat az elmúlt ötéves terv­időszakban és a jelenlegi első há­rom évében elért eredményeiért a különböző dicsérő okleveleken és a vörös zászlón kívül megkapta az Építésben Szerzett Érdemekért álla­mi kitüntetést is. A tervek túlteljesíté­séért számos elismerésben része­sültek üzemei, kollektívái és dolgo­zói. A trnavai építőkre igényes felada­tok várnak az idén is, hiszen év végéig 3675 lakást kell átadniuk, bölcsődéket, óvodákat, iskolaépüle­teket, üdülőközpontokat és más fon­tos beruházásokat kivitelezniük, il­letve régi épületeket tatarozniuk. Mindezt úgy, hogy közben csökkent-, sék az építkezésekre és az építő­anyag-gyártásra fordított költsége­ket, takarékoskodjanak a fűtőanyag­gal, az energiával, a fémekkel... A Trnavai Magasépítő Vállalat dolgozóira igényes feladatok várnak a szovjetuníóbeli integrációs építke­zéseken is. Az Uráli Gázkomplexum keretében egy 44, illetve egy 33 tantermes alapiskolát kell felépíteni­ük - határidő előtt és kiváló minő­ségben. Ez év végéig pedig egy 109 ágyas szállodát is át kell adniuk. Annak érdekében, hogy jó minő­ségű munkát végezzenek vállalati szocialista kötelezettségvállalást tettek a szlovák nemzeti felkelés 45. és Csehszlovákiának a szovjet had­sereg általi felszabadítása 44. évfor­dulója tiszteletére. Az említett köte­lezettségvállalás nem csupán a vál­lalatra háruló feladatok következe­tes teljesítésének, hanem túlteljesí­tésének is záloga. Ezt a célt szolgál­ja a vállalat dolgozókollektíváinak szocialista munkaversenye és a „Vállalati rekordok" verseny is, s főleg az átalakítás gyakorlati meg­valósítása, hiszen a Trnavai Ma­gasépítő Vállalat ez év július elsejé­től már állami vállalatként műkö­dik. MIKULÁS MAtAŐEJE APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Fájó szívvel, könnyes szemmel mondunk köszönetét minden kedves ro­konnak, barátnak, ismerősnek, munka­társnak és mind­azoknak, akik 1989. június 27-én elkísér­ték utolsó útjára a kolárovói temetőbe a szerető gondos édesapát, Szalai Sándort, aki rövid, súlyos betegség után, 58 éves korában eltávozott szerettei köréből. Kü­lön köszönjük a Bálványi (Balvany) Állami Gazdaság Sladky Dvor-i részlege vezető­jének búcsúbeszédét, a sok virágot, ko­szorút, melyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló fájdamunkat. A gyászoló család. Ú-2184 ■ Fájó szívvel mon­dunk köszönetét minden kedves ro­konnak, szomszéd­nak, az efsz vezető­ségének, a hnb kép­viselőjének, munka­társaknak valamint a falu lakosainak, akik 1989. június 2-án elkísérték utolsó útjára a lúcsi (Lúc na Ostrove) temetőbe a szeretett férjet, drága, jó apát, fiút, testvért, nagyapát, sógort, Csáky Sándort, akit a halál kegyetlen hirtelenséggel, 57 éves korában ragadott ki családja köré­ből. Köszönjük a gyászbeszédet, a sok virágot és a részvétnyilvánítást. A gyászoló család. Ú-2203 ■ Szivünkben soha el nem múló fájda­lommal mondunk köszönetét minden ked­ves rokonnak, szomszédnak, utcabeliek­nek, ismerősöknek, az Érsekújvári (Nővé Zámky) Tesla, Pletatex, a Komáromi (Ko­márno) Hydrokonzult vállalatok munka­társainak, a szakközépiskola II. D osztá­lya osztályfőnöknőjének, a tanulóknak, a Hajós táncegyüttesnek és mindazok­nak, akik június 13-án elkísérték utolsó útjára a tardoskeddi (Tvrdoáovce) teme­tőbe drága halottunkat, Ruzsik Lászlót, aki 49 éves korában örökre elhagyta sze­retteit. Köszönjük a sok szép virágot, koszorút és a vigasztaló szavakat, me­lyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdal­munkat. A gyászoló család. Ú-2183 ■ Fájdalomtól meg­tört szívvel emléke­zünk drága, jó fi­unkra, Kiss Károlyra Palást (Pláát'ovce), aki 1987. július 15-én, 30 éves korá­ban, tragikus hirte­lenséggel távozott el szerettei köréből. Akik ismerték, szerették és becsülték, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a fájdalmas, második évfordulón. Bánatos szülei és húga családjá­val. Ú-2054 V MEGEMLEKEZES ■ Míg élt, szerettük, míg élünk, nem fe­ledjük. Életünk leg­fájdalmasabb napja marad az a nap, amikor váratlanul tá­vozott körünkből a felejthetetlen, drá­ga, jószivú férj, gon­dos édesapa, nagy­Sebestyén Sándor (Felsőpél - Horny Piai), akit a halál 1988. július 15-én ragadott ki szerettei köréből. Ákik ismerték, emlékez­zenek rá velünk ezen a fájdalmas, első évfordulón. Emlékét és szeretetét örökké szívünkben őrizzük. Szerető felesége, fiai, menyei vala­mint a hat unoka. Ú-1605 ÚJ SZÚ 6 1989. VII. -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents