Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-15 / 139. szám, csütörtök

Beszámoló a pártnak a CSKP KB 13. ülése óta végzett tevékenységéről és további feladatairól

(Folytatás a 3. oldalról) ezekben a pártokban tevékenykedő rátermett tisztségviselőket és tagokat vezető funkciókba helyezzük. Ez az egyik alapvető útja annak, hogyan növelhető a szocialista fejlődésért vállalt társfelelősségük.

A Csehszlovák Nőszövetség kongresszusa pénteken kezdi meg munkáját. Ezt előzték meg az évzáró taggyűlések, konferenciák és a köztársasági szintű kongresszusok. E tanácskozások megmutatták, hogy a nők aktívan támogatják a párt politikáját. A CSKP KB Titkárságán a közelmúltban vitattuk meg a nők társadalmi érvényesüléséről szóló beszámolót. Ebből kitűnik, hogy sokkal határozottabban kell javítanunk a nők munka- és életkörülményeit, elő kell segítenünk, hogy a családban és a gyermekek nevelése során könnyebb legyen a dolguk. Ugyancsak energikusabban és céltudatosabban kell kihasználni a nők képességeit a vezető tisztségekben, fokozni kell a társadalmi ügyek irányításában a nők részvételi arányát, annál is inkább, mivel a jelenlegi állapot nem megnyugtató.

Egészében véve nagyra értékelhető az a támogatás, amelyről a Nemzeti Frontban tömörülő szervezetek biztosították és biztosítják a győzelmes február 41. évfordulója alkalmából kiadott nyilatkozatot. Rendkívül fontos, hogy a Nemzeti Front, amely népünk forradalmi vívmányai közé tartozik, élő társadalmi-politikai mozgalomként fejlődjön. Ennek érdekében azokból a határozatokból kell szüntelenül meríteni, amelyeket 1988 februárjában hoztunk a Nemzeti Front és a benne tömörülő szervezetek aktivizálása céljából. Mindenekelőtt e határozatok következetes megvalósítására kell összpontosítani.

Nyílt politika ós nyilvános tájékoztatás

Az átalakítás és a demokratizálás kibontakoztatásának fontos területe a nyílt politika érvényesítése és a nyilvános tájékoztatás elmélyítése. Ebből a szempontból rendkívül nagy szerepet játszanak a tömegtájékoztató eszközök. Nagyra értékelhetjük azt a munkát, amelyet a pártsajtó, a televízió, a rádió, valamint más újságok és folyóiratok munkatársai végeznek. A velük szemben támasztott követelmények azonban növekednek, fokozódik a múltunkkal és jelenünkkel kapcsolatos állásfoglalásaik miatti felelősségük. Tudatában kell lenniük annak, hogy a politikai, gazdasági és társadalmi változások megvalósításába egyre szélesebb rétegek kapcsolódnak be, s ezzel párhuzamosan az átalakítás és a demokratizálás folyamatára vonatkozóan a nézetek, elképzelések és követelések széles skálájának lehetünk tanúi. Ebből a szempontból a tájékoztató eszközöknek egyrészt fokozottabban kell tükrözniük a jelenlegi történéseket, s hangot adni a közvéleménynek, másrészt azonban ezt a véleményt befolyásolniuk is kell, s meg kell találniuk a helyes válaszokat napjaink bonyolult kérdéseire, hogy így aktivizálják a lakosságot a közéletben, a szociális-gazdasági fejlődés feladatainak teljesítésében való részvételre. Az emberekben erősíteniük kell azt a meggyőződést, hogy a feladatokat akkor oldjuk meg, ha mindenütt fokozódik az alkotó- és kezdeményezőkészség, a társadalmi elkötelezettség, a kötelességérzet. E tekintetben a tájékoztató eszközöknek egyre több pozitív példát kellene felhozniuk.

Feladataik teljesítése során a tömeg- tájékoztató eszközök munkatársai nem maradhatnak magukra. Ismételten hangsúlyozni kell az apparátus munkatársai, a funkcionáriusok, illetve a szerkesztők közötti szoros együttműködés szükségességét. Közvetlen kapcsolatot kell velük kiépíteni, tájékoztatni kell őket a párt- politika időszerű kérdéseiről, s fel kell őket vértezni a szükséges konkrét tényekkel és érvekkel. Úgyszintén el kell érni, hogy a párt, valamint az állami, gazdasági és társadalmi szervek és szervezetek vezetői önmaguk is gondot fordítsanak a nyilvánosság időben történő tájékoztatására, és rendszeresen fejtsék ki véleményüket a tömegtájékoztató eszközökben az időszerű politikai kérdésekről, azokról a problémákról, amelyekért ók a felelősek.

Továbbra is számolnunk kell azzal, hogy az átalakítás és a demokratizálás programját aligha valósíthatjuk meg ideális, nyugodt körülmények között. Nagy nyomásnak és közvetlen támadásoknak vagyunk kitéve az országhatárokon kívülről. Olyan törekvések tapasztalhatók, hogy ellenünk használják ki a bécsi utótalálkozó záródokumentumát, ahogy az a londoni információs fórumon és a jelenleg folyó párizsi emberi dimenziós konferencián is megmutatkozott. A polgári propaganda jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy a szocialista építés távlatait és a szocializmust, mint társadalmi rendet illetően a közönyt és a kétségeket terjesz- sze. Ezzel úgy szállhatunk szembe, hogy nem hagyjuk magunkat letéríteni a megkezdett útról, hogy politikai és ideológiai offenzívába megyünk át, továbbfejlesztjük az emberekkel folytatott párbeszédet ós fokozzuk a tömegek körében végzett politikai munka hatékonyságát, ha következetesek leszünk a kitűzött célok megvalósítása során és határozottságot fogunk tanúsítani az arra megérett problémák megoldásakor, s időben adunk választ az időszerű kérdésekre. Természetesen mindenütt, ahol a közrend megzavarására, államunk törvényeinek megsértésére, társadalomellenes cselekedetekre kerülne sor, ott határozottan közbe kell avatkozni. Szocialista társadalmi rendünket meg kell védenünk. Ez a lakosság túlnyomó többségének a kívánsága.

Most néhány szót egyházpolitikai kérdésekről. Áprilisban zajlottak le a tárgyalások a csehszlovák kormányküldöttség és a Vatikán delegációja között. Vatikáni részről tapasztalható volt bizonyos mértékű rugalmasabb hozzáállás. Sikerült megállapodásra jutni a litoméficei, az olo- mouci és a trnavai püspöki tisztségek betöltéséről. A Vatikán utólag javaslatot terjesztett elő a nyitrai (Nitra) és a sze- pességi püspöki tisztségekre, és ezeket az illetékes csehszlovák szervek jelenleg tárgyalják.

Egészében véve meg kell állapítani, hogy a Vatikán továbbra is kemény magatartást tanúsít, s folytatódik a Pacem in terris szervezetben tömörülő papok diszkriminálása. Egyes erők azzal spekulálnak, hogy a szocialista országokban tapasztalható fejlődés eredményeként sikerül majd az egyházat olyan befolyásos politikai tényezővé változtatni, amely hozzájárulhat a szocialista társadalmi rend destabili- zálásához. Mindezt látni kell, s annál következetesebben kell érvényesítenünk a hívőkkel és az egyházakkal szembeni politikánkat az alkotmány szellemében. A hívők országunk rendes és egyenjogú állampolgárai, s vallásuk gyakorlása elé senki sem gördít akadályokat. A papok nagy része ezt pozitívan értékeli, s lojális a szocialista társadalommal és az állammal szemben. Nem fogjuk azonban tolerálni illegális egyházi struktúrák tevékenységét. Ezek a vallást politikai célokra igyekeznek kihasználni, ami maguknak a hívőknek az érdekeivel is ellentétben áll.

Nem élhetünk lehetőségeinknél magasabb színvonalon

Sokszor hangsúlyoztuk már, hogy az átalakítás sikere, a szociális-gazdasági fejlődés meggyorsítása szempontjából milyen nagy jelentősége van az állami tervfeladatok teljesítésének. A következő napokban a Szövetségi Gyűlés megvitatja a szövetségi kormány elnökének beszámolóját gazdaságunk állapotáról és a további tervekről. Ezzel egyidőben kerül a parlament elé a CSSZSZK 1988-as zárszámadásáról szóló jelentés, amely a gazdálkodás elért szintjét értékeli és jelzi azokat a kedvezőtlen fejlődési irányókat, amelyekkel határozottan szembe kell szállnunk. Maga a tény, hogy a szövetségi költségvetés a tavalyi évben nem zárt hiánnyal, hanem a bevételek nagyobbak voltak a kiadásoknál - ami lehetővé tette a köztársaságok költségvetésének a dotálását, s mindhárom (a szövetségi és a két köztársasági) állami költségvetés egyensúlyának megteremtését - a jelenlegi belső és nemzetközi feltételekre való tekintettel vitathatatlanul stabilizálóan hat

Tudatosítanunk kell azonban, hogy a pénzügyi és a költségvetési egyensúlyt többek között számos rendkívüli, a kiadásokra vonatkozó korlátozó intézkedés révén sikerült megteremteni. Az állami terv és az állami költségvetés tartalékaiból is nagyobb mértékben merítettünk. Néhány fejlesztési terv és utólagos népgazdasági intézkedés (beleértve például a húsfogyasztás révén megnövekedett takarmányigény kielégítését szolgáló rendkívüli importot is) finanszírozására konvertibilis valutában külföldi hiteleket is ki kellett használnunk. Úgy gondolom, nem kell hangsúlyozni, mennyire veszélyes ¡enne ennek az irányvonalnak a folytatása anélkül, hogy lényegesen fokoznánk gazdaságunk hatékonyságát és megteremtenénk a reális feltételeket kiegyensúlyozott fejlesztéséhez - mindenekelőtt a szükséges források saját erőből történő intenzív képzése és azok ésszerű kihasználása alapján. Mint minden családi költségvetésben, a népgazdaság finanszírozásában is érvényes az alapszabály: ha valaki lehetőségeit meghaladóan él, többet költ, mint amennyit keresett, s abban a reményben kér kölcsönt, hogy a helyzet valamikor javulni fog. Ez azt jelenti, hogy a jövőre nézve még nagyobb problémák keletkezhetnek.

Azért beszélek erről, mert bruttó külföldi adósságaink 1988 végén elérték a 6,7 milliárd amerikai dollárt. Ez ugyan bennünket a legkevésbé eladósodott szocialista országok közé sorol, mivel a hitelek törlesztésére évente egyelőre tőkés kivitelünknek a még elviselhető 10 százalékát fordítjuk. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk a vállalati szféra és a minisztériumok részéről érvényesülő törekvéseket az eladósodás további fokozására, s ugyancsak látnunk kell, hogy több helyütt nem csinálnak problémát a hitelek törlesztéséből. A kormány és más illetékes szervek, főleg az állami bank kötelesek határozottan fellépni e törekvésekkel szemben. Rövidlátásra valla- na, ha olyan helyzetben merítenénk a külső forrásokból, amikor különösen a fejlődő országokban levő aktívumaink csak nehezen mozgósíthatók, s amikor ez az aktívum a szocialista országok irányában is egyre nő, s ráadásul nem hozhatunk be olyan árucikkeket, technológiákat és alapanyagokat, amelyekre feltétlenül szükségünk volna. A külfölddel szembeni csehszlovák aktívum szerkezete sem területi, sem minőségi szempontból egyszerűen nem teszi lehetővé annak a ténynek a kihasználását, hogy Csehszlovákiának nincs nettó adóssága, az egész mérleget tekintve a világgal szemben hitelezők vagyunk.

A népgazdaság irányításában az idén és a 9. ötéves tervidőszakra vonatkozó elképzeléseink előkészítése során következetesen ebből kell kiindulnunk. Mindenekelőtt azokat a problémákat igyekezzünk megoldani, amelyekkel a szerkezeti változások során, az intenzifikálásban, a beruházásoknál, a belső piac saját erőből és tartalékokból történő ellátása területén naponta szembetaláljuk magunkat. Bár sokat várunk az új gazdasági mechanizmustól, nem várhatunk 1990. január elsejére. A dolgok azután sem mennek majd maguktól, automatikusan, anélkül, hogy rendszeres erőfeszítéseket tegyünk.

Közeledik az esztendő első félévének a vége. A társadalmi-gazdasági feladatok teljesítésének fő irányvonalait csak ezután fogjuk aprólékosan elemezni. Az első öt hónap előzetes eredményei alapján elmondható, hogy az elmúlt évekkel történt összehasonlításban bizonyos pozitív jelek is tapasztalhatók, különösen a költségek, a termelési fogyasztás és a vállalatok nyereségképzése területén. Ez kedvezően tükröződik a nemzeti jövedelem növekedési ütemében, ami eddig gyorsabbnak bizonyult, mint ahogy azt az idei év végrehajtási tervei feltételezték, azonban elmarad a 8. ötéves tervidőszak feladataiban meghatározott célkitűzésektől.

Eddig nem állíthatjuk, hogy a terv minőségi mutatóinak teljesítésében bekövetkezett tartós jelenségről lenne szó. A gazdaság fejlődésében egész sor hosz- szan tartó hiányosság tapasztalható még mindig. Nem sikerült haladást elérni az alapvető problémakörök megoldása területén, elsősorban azokban, amelyek a gazdaság stabilitását és kiegyensúlyozott fejlődését határozzák meg.

Teljesíteni kell a kormányprogramot

Ezekről a kérdésekről már szót ejtettünk a kormány programnyilatkozatában is, s az ott meghatározott feladatokat a központi bizottság teljes egészében támogatja. Azok megvalósítását figyelemmel kíséri a közvélemény is. Természetesen nem várhatjuk valamennyi hiányosság azonnali kiküszöbölését, még ha azok hosszú ideje is kísérő jelenségei fejlődésünknek. Nem engedhetjük meg azonban azt sem, hogy az elfogadott határozatoknak kevesebb figyelmet szenteljünk, hanem arra kell törekedni, hogy megvalósításuknak megteremtsük a szükséges alapfeltételeit. A kormánynak teljes egészében érvényt kell szereznie alkotmányos hatáskörének és beleszólási jogának, nemcsak határozatokat kell elfogadnia, hanem elsősorban következetesebben kell szerveznie és ellenőriznie azok megvalósítását és a feladatok nem teljesítéséből le kell vonnia a következtetéseket. El kell érni, hogy az elfogadott határozatokat pontosan teljesítsék,

s hogy ne csak az erre történő felszólításoknál maradjunk. A kormányoknak azonos igényességgel kell fellépniük a vállalatokkal ós a központi szervekkel szemben. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy szigorúan vizsgálják felül, miként teljesítik a kormányprogram nyilatkozatát az egyes ágazatok és a miniszterek, s ebből le kell vonni a megfelelő következtetéseket.

Külön szeretnék szólni a belföldi piacon kialakult helyzetről, hiszen az nagyon jelentősen befolyásolja az emberek elégedettségét és nézeteit. A CSKP KB Elnöksége és a kormány elnöksége is kiemelt figyelmet szentel ennek. Azok az intézkedések, amelyeket ezen a területen elfogadtunk, eddig csak részeredményeket hoztak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az alapvető megoldást csakis úgy érhetjük el, ha megteremtjük annak minden feltételét az egész népgazdaságban. Ezt nem téveszthetjük szem elöl, különösen a 9. ötéves terv előkészítésének folyamatában. Már most szükségszerű, hogy halaszthatatlanul mozgósítsuk a rendelkezésünkre álló valameny- nyi tartalékot és lehetőséget a belföldi piac egyensúlyának megerősítésére, a keresett fogyasztási cikkek gyártásának növelésére - mindezt megfelelő választékban és minőségben -, ehhez pedig fel kell használnunk a speciális, azaz a katonai jellegű kapacitásokat is, támogatni kell a vállalatok, akárcsak a szövetkezetek és az egyének minden kezdeményezését. Ebben nem kis szerep hárul a területi pártszervekre és különösen a nemzeti bizottságokra.

E célok teljesítésében döntőnek bizonyul a tervezett feladatok egyenletes teljesítésének az útja, mégpedig az, hogy az előirányzott mennyiségben, megfelelő minőségben és választékban teljesítse minden gazdálkodó szervezet a feladatait. Ennek érdekében széles körben ki kell használnunk a munkakezdeményezést és a szocialista versenyt, amelynek a gazdasági mechanizmus átalakításának új feltételei között is fontos szerepe van, és lebecsülése - ahogy az helyenként történik - komoly hiba lenne. A gazdasági reform elvégre nem töri le a kezdeményezést, hanem ellenkezőleg, eleve feltételezi és széleskörűen támogatja. Azt várni azonban, hogy a munkakezdeményezés ösztönösen fog növekedni, naiv elképzelés lenne. Ezen a téren fontos szerep hárul a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomra.

Alapvető követelmény a politikai-gazdasági és társadalmi változások folyamatában az, hogy növeljük a munkásosztály szerepét és befolyását. Az átalakítás a munkások, valamennyi dolgozó érdekében történik. Megteremtjük a népgazdaság fejlődésének, az életszínvonal növekedésének és a szociális biztonság erősödésének eléréséhez szükséges alapokat. A dolgozókollektívák aktív viszonya az átalakításhoz abban jelentkezik, hogy jobban kihasználják a munkaidőt, a gondjaikra bízott állóeszközöket, javítják a munka minőségét, a gazdaságosságot, és érvényt szereznek a munkaeredmények szerinti jutalmazás alkalmazásának. Egyúttal kötelességüknek érzik a kezdeményezést, az aktív hozzáállást a feladatok teljesítéséhez, akárcsak szakmai ismereteik folyamatos elmélyítését. A hatékonyság növekedéséről, a termelés folyamatosságáról, műszaki színvonalának növeléséről elsősorban a termelés-előkészítő folyamatokat végzők, az irányításban dolgozók, a műszaki értelmiség dönt. Számuk nincs mindig összhangban az elért eredményekkel. A műszaki-gazdasági szakemberek csekély felelősségének, s nemegyszer hozzáértésük hiányának következtében gyakran nincsenek megteremtve a munkások folyamatos és hatékony munkájának feltételei. Ezen az állapoton a párt és a szakszervezetek aktív támogatásával szükséges változtatni, biztosítani kell a jó munkaszervezést és a munka kívánt ritmusát.

A legfontosabb feladatok

Kategorikus követelmény, hogy határozottabban reagáljunk arra, ami gondot okoz és amivel a társadalmi-gazdasági fejlődés során nem tudunk helytállni a világban tapasztalható jelenlegi folyamatokkal összehasonlítva, de polgáraink előtt sem. Határozottan előre kell lépnünk azoknak a hosszan tartó hiányosságoknak a leküzdésében, amelyeket tapasztalhatunk, s amelyek végső soron következményeikben az inflációs folyamatokat erősítik, és elmélyítik a népgazdaság egyes ágazatai között tapasztalható összhang hiányát. Ennek döntő fontosságú alapfeltétele - s ezt újra és újra tudomásul kell vennünk - az eszközök hatékony képzése. Ez vonatkozik minden munkahelyre, az irányítás minden lépcsőjére, kezdve a műhelytől, egészen a kormányig.

Mi az, ami a legidőszerűbb, mire kell elsősorban figyelmünket összpontosítani?

Elsősorban egyenletesen kell teljesíteni a terv minden feladatát, a kívánt minőségben és választékban. Eközben a fő hangsúlyt a gazdasági szerződések fegyelmezett teljesítésére, a költségek csökkentésére és az ésszerű készletgazdálkodásra kell helyezni.

Másodszor: teljes felelősséggel kell biztosítani az új gazdasági szabályzók érvényesülését a jövő év január elsejétől. Tökéletesíteni kell a vállalaton belüli irányítást és munkaszervezést.

Harmadszor: gyorsított ütemben kell rendet teremteni a beruházások területén, különösen vonatkozik ez a termelő jellegű beruházásokra. Azok folytatását csak azokban az esetekben lehet elrendelni, amikor egyértelműen bizonyított nagy hatékonyságuk, gyors megtérülésük és összhangjuk az igényelt szerkezeti változásokkal. Felelősségteljesebben kell biztosítani a komplex lakásépítést, a környezetvédelmi építkezéseket és az infrastruktúra elengedhetetlen beruházásait, és továbbra is támogatni kell a Z akciók megvalósítását, amelyek a Nemzeti Front választási programjának alkotórészei.

Negyedszer: nem engedhetjük meg a konvertibilis eladósodás növekedését. Hitelek folyósítását csakis olyan esetben szabad elfogadni, ha azok következetesen kötődnek a fejlett tőkés országokba irányuló csehszlovák export hatékonyságának növeléséhez. Reálisan mérlegelni kell saját hitelképességünket ós maximális mértékben szem előtt kell tartanunk a kölcsönzött eszközök megtérülése biztosításának követelményét. A szocialista országok viszonylatában mindent el kell követnünk, hogy a jövőben aktívumunk ne nőjön tovább.

ötödször: igényesebben kell ellenőrizni az árpolitika elveinek betartását. Meg kell gátolni az indokolatlan árnövekedést, amely nincs összhangban a termékek minősége és használati értéke színvonalának növekedési ütemével. Szigorú következtetéseket kell levonnunk, ha tapasztaljuk az árfegyelem megszegését, mégpedig a vállalatokkal szemben éppúgy, mint az egyénekkel.

Hatodszor: rendkívüli figyelmet kell szentelnünk a bérfejlesztésnek. Nagyobb hangsúlyt kell helyezni a szocialista bérpolitika alapelvónek érvényesítésére - a bérek és az előállított javak, az átlagjövedelem és a munkatermelékenység kölcsönös növekedésének összhangjára.

Hetedszer: minden területen, a központban, a kerületekben és a járásokban is biztosítani kell a hazai piac ellátását. Meg kell erősíteni a kínálat ós a kereslet egyensúlyát, le kell küzdeni a választék területén fellelhető hiányosságokat. A fogyasztási cikkek gyártása érdekében mozgósítani kell minden erőforrást, beleértve az ipari szövetkezetek fejlesztését, akárcsak a lakosság ilyen irányú egyéni tevékenységét.

Minden döntést, amit ilyen irányban teszünk, alapos elemzésnek kell megelőznie, amely során felmérhetők a reális feltételek és gyakorlati követelmények. Elsősorban a rendelkezésre álló pénzügyi, nyersanyag- és anyagi források, a munkaerő és a meglévő állóeszközök hatékony kihasználásának lehetőségeit kell felmérni, és azokból kiindulni.

Időszerű kérdés az 1990-es esztendő tervének elkészítése és felelősségteljes megalapozása. A gazdasági mechanizmus átalakításának gyorsított ütemű bevezetéséről hozott döntés megköveteli, hogy a terv kidolgozásához új módon fogjunk hozzá, összhangban a feltételekkel, amelyek közt meg kell valósulnia. Ehhez az szükséges, hogy a terv valamennyi célkitűzése a vállalati szféra önelszámolási önállóságának minél magasabb fokú érvényesítésére alapuljon és a tervek kidolgozásából az eddiginél sokkal nagyobb mértékben vegyék ki részüket az állami vállalatok. A központi szervek szemszögéből nézve az a legfontosabb feladat, hogy helyesen állapítsák meg a közgazdasági szabályzókat mint a népgazdasági tervek összeállításának alapvető ösztönzőit.

Minderről azért szólok, mert az irányítási szférában gyakorta megnyilvánul a közgazdasági szabályzókkal szembeni bizonytalanság és az a törekvés, amely kitart az adminisztratív tervutasításos ter- (Folytatás a 5. oldalon)

ÚJ SZÚ

4

1989. VI. 1£