Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-12 / 136. szám, hétfő

ÚJ szú

5

>89. VI. 12.

Sokakat meglepett a VSÍ kézilabdázóinak elsősége — =

A szorgalmas munka gyümölcse

Véget ért a 37. alkalommal kiírt férfi kézilabdalíga. A Dukla Praha nyolc évi egyeduralma után a bajnoki cím Kelet-Szlovákiába vándorolt, a VSZ Koáice otthonába, amely az elsőségért vívott harcban négy mérkőzésen legyőzte a címvédőt, s ugyanennyi találkozóra volt szüksége a döntőben a ŐH Bratislava ellen is. Érdekesség, hogy az elmúlt bajnoki idény a kelet-szlovákiai együttesek sikerét hozta. Legutoljára tizennégy évvel ezelőtt végzett a női és a férfi bajnokság élén Szlovákia keleti részét képviselő klub. Az új címvédők: a ZVL Preáov és a VSZ Koáice.

HP

A fedettpályás világbajnokságok in- dianapolisi premierjén az egyik csehszlovák dobogós Sedláková volt. A tavalyi éve gyengébben sikerült, ebben az idényben javítani szeretne

(ŐSTK-felvétel)

Az a bűvös két perc..

Sokakat meglepett a vasgyáriak elsősége. Hogy miért? A feltett kérdésre így válaszolt a csapat edzője, Frantiéek éulc: „A bajnokság első részében az ötödik helyen végeztünk, s az elődöntőbe jutás csak nagy nehézségek árán valósult meg. Főleg a bratislavai tornán nyújtottunk halvány teljesítményt. Ezek után még én is kételkedni kezdtem a kitűzött cél elérésében. Nagyon bántott, és csalódott voltam a fiúk szereplésében. Nehéz ezt megérteni, hiszen a terveinkben a döntőbe jutást jelöltük meg az egyedüli elfogadható célként, s a tornán úgy tűnt, hogy túlságosan is magasra tettük

a mércét. De nem adtuk fel a reményt.

Mindnyájan be akartuk bizonyítani, hogy többre vagyunk képesek, s legalább az ezüstérem megszerzésére esély nyílhat.

Többen kétségbe vonták munkám helyességét. S én is elgondolkodtam, nem követtem-e el valamilyen hibát. Elsősorban a fiúk lelkiállapotát kellett rendbehoznunk, de mindehhez időre volt szükség, türelem a szisztematikus munkához, s hit a győzelemben“.

A bajnokság első részében a VSZ négyszer is egygólos vereséget szenvedett és ugyanennyi alkalommal az utolsó másodpercek bizonyultak végzetesnek számára. A döntőben azonban már melléjük szegődött a szerencse, de ez nem jelenti azt, hogy a bajnoki cím nem került méltó kezekbe. Ellenkezőleg. ,,A legjobb együttes végzett az élen“ - állította Rudolf Horváth, a Csehszlovák Kézilabda Szövetség elnöke és Peter Hatalcík, a ÖH Bratislava edzője. A play off-sorozat

végeztével ünnepséget rendeztek, melyen Milán Ondáé, a VS2 igazgatóhelyettese megállapította, hogy a vasgyáriak ligagyőzelme szép ajándék a gyár megalakulásának 30. évfordulójára. ,,Csodálatra méltó, hogy éulc edzőnek ilyen rövid idő alatt sikerült ütőképes csapatot összekovácsolnia. Ténykedése a tisztségviselőket is serényebb munkára ösztönözte Nemcsak a sportban, hanem az élet más területén is szükség volna hasonló emberekre".

A kassai (Kosice) csapat nyolc évvel ezelőtt szerzett aranyérmet, s a mostani már a harmadik az éremgyűjteményben. Az alábbi játékosok járultak hozzá a sikerhez: Shejbal, Bakáa, Lipták, Sedláóek, Para, Szűcs, Szalai, Caban, Hrus- cák, Jurajov, Dudlák, Cvicela és Dzuna. Az edző segítője E. Malié volt.

„ Kemény munka várt rám, miután Kassára érkeztem. Meg kellett győznöm a játékosokat, érdemes küzdeni. A kezdet kezdetén nem mindenki

osztotta nézetemet, de erre külön is felkészültem. Tudtam, hogy konfliktusok nehezítik majd dolgomat. Sajnos, nem mindig a terveknek megfelelően játszottunk. Állítom, hogy a Dukla elleni mérkőzéssorozat színvonalasabb volt, mint a ŐH elleni összecsapások. Ha valaki kiváncsi volna a véleményemre a play off- rendszerrel kapcsolatban, annyit mondhatok, ezek a találkozók hozzájárulnak ahhoz, hogy a csehszlovák kézilabda ismét világszínvonalú legyen. Az utolsó mérkőzéseken természetesen sok függ a pillanatnyi formától és a keret kiegyensúlyozottságától“ - foglalta össze az elmúlt idényben történteket a VS2 mestere.

1988-ban érkezett a csapathoz, s rögtön kijelentette: az ezüstérem megszerzését tűzi ki célul. Ezzel a nyilatkozatával sok ellenséget szerzett magának. De ő ezzel mit- sem törődött, s munkához látott. Már játékoskorában is abba a táborba tartozott, amelyik nem hajlandó kompromisszumra. S a türelmes munka előbb vagy utóbb eredményt szül.

„Talán azért kételkedtek többen is munkámban, mert az elmúlt években több nagynevű edző is képtelen volt eredményt felmutatni. Én mindössze 38 éves vagyok, és nem rendelkezem olyan tapasztalatokkal, mint elődeim".

A kézilabdát szeretők tudják, hogy a VS2 játékosállománya a legjobbak közé tartozik a ligában. Ám ez idáig senkinek sem sikerült rábírni a kerettagokat, hogy tudásuk maximumát nyújtsák. Szűcs, Sedlácek, Lipták nem jutottak ki a szöuli olimpiára, őket „csak“ motiválni kellett. Néhányan most fejezik be főiskolai tanulmányaikat, így nem tudtak minden erejükkel a bajnokságra összpontosítani.

,, Tavaly a csapat a negyedik helyen végzett. Előbbre kellett lépnünk. Hogy ez sikerült, az a jó csapatmunkának köszönhető, sőt az egy-egy elleni harcban is többször felülmúltuk ellenfelünket. Biztos pont volt a kapuban Shejbal, jól játszott a szervező Sedlácek és Szűcs, a tehetséges Para, s a technikás Lipták. De felsorolhatnám az egész csapatot. A jövőben továbbra is keményen kell dolgoznunk, hogy azok a játékosok, akik bekerülnek a válogatottba, tovább öregbítsék a csehszlovák kézilabda hírnevét a hazánkban megrendezendő világbajnokságon“. (sf)

Pár perc múlva öt óra, mire az Inter stadionjába értem. Megbeszéltük, pontban ötkor találkozunk. Szememmel próbáltam megkeresni Gabriela Sedlákovát, de a tréningező atléták hangyabolyában lehetetlen lett volna rátalálni. Egyszer csak megjelent mellettem, melegítőben már javában rótta a köröket. Alig váltottunk néhány mondatot, amikor észrevettük, az alagútból edzője tart felénk. Tipikus járásával, gondjaiba mélyedten, komoran. A CSSZTSZ szlovákiai szervezetének főmetodikusa, a szepsi (Moldava nad Bodvou) származású egykori kitűnő gátas, Laczo Jenő edzi december óta a legjobb hazai középtávfutónőt.

Furcsa leírni az edző keresztnevét, mert mióta ismerem, mindenki csak öcsinek szólítja. Szóval,.. a mester kiosztotta a feladatokat másik két tanítványának (a harmadik, a kitűnő vágtázó, Duáan Súkup egészségi problémák miatt valószínűleg búcsút mond az aktív pályafutásnak), Sedlákovát pedig pihenni küldte. Negyedórányi lazítás, illetve könnyebb bemelegítés után 2x200 méteres ellenőrző versenyre készülnek.

Közben olyanná változott az Inter-pá- lya, mint a méhkas: az atlétákon kívül az I. ligás futballisták is megjelentek a füvön, az atléták leszorultak a tartánra, a stadion szélére. Sedláková rajtra kész. Alakját takarják a tréningező labdarúgók, így mozgását nem tudom pontosan nyomon követni. Segítségül hívom az egyik legjobb hazai szakembert, Pavol Glesket, aki háromévtizedes pályafutása alatt tucatnyi bajnokot nevelt:- Gabika még elég görcsös, az volt az érzésem, mintha visszafogta volna magát.

A szakember szeme nem csal. Sedlá- kovának és edzőjének párbeszédéből is kiderül, gyengébb az idő a vártnál, valami történt. Közelebb érve Gabi a térde alá mutat: - Meghúztam a minap, s most újra éreztem a fájdalmat, nem mertem kockáztatni egy komolyabb sérülést.

A hangulat érthetően nem rózsás, szombatra tervezték az első rajtot -, igaz, nem speciális számában, a 800 méteren, hanem a 400-on - az atlétikai liga prágai nyitófordulójában, s mindez szerdán estefelé történt. Rövid tanakodás után úgy döntenek, Eiselt professzorhoz fordulnak. Az ismert prágai szakember másnap este fogadja is a futónőt. Sedláková szombaton rajthoz állt a versenyben, ideje ismét gyengébb a vártnál.- Amíg nem lesz meg a kellő gyorsasága, addig nehéz valamit kezdeni. Csak erre lehet építeni manapság a középtávon. Eddig mindezt fordítva csinálta Gabi, ennek oka, hgy a koordinációja teljesen szétesik, fiziológiailag rendkívül pocsék állapotban volt, és mindez magától értetődően kihatott rá lelkileg is - vázolta Laczo edző a helyzetet már a következő edzésen, a ligarajt után.

Budapestről, a fedettpályás világbajnokságról együtt utaztam haza Sedláko- vával. Egész úton beszélgettünk, s a bő három órába sok minden belefért. Tervei mellett gondjai, bajai is. Őszintén beszélt mindarról, amit úgy érez, nem volt jó a múltban, ami több kárt okozott neki, mint hasznot. De azt is kiéreztem szavaiból, hogy a lelki válságon túltette magát- néhány jó barát segítségével és elsősorban önerőből.- Gabika nagyon céltudatos - jellemezte az edző -, de néha nem eléggé szigorú önmagával szemben.

Állításának igazát aláhúzták Miroslav Kvácnak, Kratochvílová egykori mesterének szavai, aki május elején két hetet töltött velük a tatai edzőtáborban: - Hirtelen kiugrott, s mint ilyen esetben annyiszor, a szakvezetés ismét elhibázott valamit. Elhitették vele, ő most már nagy versenyző. Ne értsen félre, én nem kételkedem tehetségében, csak épp azt akartam mondani, ami elég junior korban, az nem elég később.

Hasonlóan fogalmazott Laczo edző is:- Nem volt probléma, amíg biológiailag fejlődött Gabi, mert addig rendszeresen javultak az eredményei is. Csakhogy most már felnőtt korba lépett, s csak kemény munkával lehet nála fejlődést elérni. Ráadásul, mint a nők többsége, ő is súlyproblémával küzd, s három-négy kiló fölösleg ugyanennyi másodperccel lassúbb eredményt jelent. Gabinak meg kell erősítenie az izomzatát, csökkenteni annak zsírtartalmát, s a másik fontos dolog, el kell sajátítania a helyes futástechnikát. Ezzel alaposan elkésett, hisz ezt nem huszonévesen kell tanulni. A rossz szokás már beleídegződött, mi úgy mondjuk, leül a futás közben. Ha figyelmeztetem, rövid ideig jól csinálja, aztán újra megfeledkezik magáról, s visz- szatér monoton, nagy léptű stílusához.

Gabriela Sedláková 1986 óta tagja a csehszlovák atlétikai válogatottnak, s a Slávia UK 21 éves, skalicai születésű futónőjének minden esélye megvan, hogy még nagyon sokáig az legyen. A tavalyi éve gyengébbre sikerült, nem jutott el az olimpiára sem. Lassan két esztendő telt el azóta, hogy 1987. augusztus 21 -én Nyu- gat-Berlinben először (és utoljára)

1:58,37-et futott, túljutva a bűvös kétperces határon. Jó lenne már megismételni... URBÁN KLÁRA

Heysel után európai politikai vezetők és a sport szakemberei letették a szent esküt, hogy ez soha többé nem ismétlődhet meg. Most mégis megismétlődött, kétszer annyian haltak meg, mint Brüsszelben. S bármilyen biztonsági intézkedéseket tesznek is, az erőszak egy életre való, és felvillanyozó sport meggyalázása újból és újból bekövetkezik. A labdarúgás egész egyszerűen túlnőtte a normális sport határait. Évente sok milliárd dolláros értéket képviselő iparággá vált résztvevői és szponzorai számára. Hatalmas méretű törzsi csatározások színhelye lett a labdarúgópálya. Megszállott fanatikusai vannak, mégpedig oly nagy számban, hogy kevés európai stadion tudja befogadni a nagy rangadókra tóduló tömegeket.

Már most az a helyzet, hogy közönséges meccsekre járókat úgy őriznek és tartják féken őket, mint a börtönök rabjait. Párizsban a modern Parc de Princes stadion jobban emlékeztet egy börtönkomplexumra, mint sportlétesítményre, pihentető kikapcsolódás színhelyére. Tavaly az angol rendőrség körülbelül kétszáz holland futballrajongót speciális vonatba zárt, hogy haza- küldje őket. A rendőrség attól tartott, összetalálkoznak és összeverekednek az angol drukkerekkel. Egész Nyugat-Európában megtiltották a stadionokban a sörárusítást. Düsseldorfban és Stuttgartban két éven át képeztek ki elit rendőrségi egységeket, mielőtt 1988 áprilisában kulcs- fontosságú mérkőzéseket bonyolítottak le. Még így is az ominózus hétvégén kétszáz embert tartóztattak le, és 48 óráig tartottak a verekedések a nyugatnémet városokban.

Mindenki sajnálkozik az atrocitásokon, amikor bekövetkeznek, ám megakadályozásukra még mindig nem teszik meg a kellő intézkedéseket. Amikor a francia híradásokban részletesen ismertették a sheffieldi katasztrófát, az erre vonatkozó közlések váltogatták egymást nyolc fontos francia labdarúgó-mérkőzés állásának rutinközvetítésével. Ez utóbbiakat a francia labdarúgóbajnokság keretében bonyolították le. A FIFA, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség egyik szóvivője a sheffieldi tragédiát angol problémának nevezte. A rémségek ellenére játszani kell.

Az utóbbi két évtizedben a labdarúgás szuperüzlet lett. Sztárok, mint például a francia Michel Piatini, dollármilliókat kapnak azért, mert rúgják a labdát, de ennél még sokkal több jut nekik abból, hogy reklámoznak sportfelszereléseket és férfi parfümöket. Az európai stadionok falait teletűzdelik reklámokkal. Ezek közül sokat a vendégcsapat nyelvén fogalmaznak meg, hogy a tv képernyőjén megjelenjenek az otthoni nézők előtt. Az 1990-es, Olaszországban tartandó labdarúgó-világbajnokság előkészületei között szerepel 600 millió dollár értékben új stadionok építése és régiek átalakítása. Ennek a sportágnak a kereskedelmi értéke akkora nagy, hogy egyetlen érdekelt sem engedheti meg a bevételek áramlásának félbeszakítását.

Miközben a sport kommercializálódott, a drukkerek bestiálissá váltak. A labdarúgó-huliganíz- must valamikor elsősorban angol jelenségnek tekintették. Most azonban átterjedt Hollandiára, Olaszországra, az NSZK-ra és kisebb mértékben Franciaországra. Szélsőségesen jobboldali csoportok a nyugat-európai országokban ügyesen terelték a gyilkos erőszakot a nekik megfelelő csatornákba. De a horogkeresztet viselő bőrfejű- ek és az agitátorok nem az egyedüliek, akik a labdarúgásban gondoskodnak az erőszakról. Kinézésüket tekintve a sheffieldi stadionba maguknak utat törő liverpooliak háromezer fős tömege hagyományosan öltözött yorkshire-i munkásosztálybeli fiatalember látszatát keltette. Nem is szándékoztak bajt keverni, de afeletti felháborodásuk, hogy nem tudtak már belépőjegyet kapni, iszonyatos, a szó szoros értelmében gyilkos csőcselékké változtatta őket.

Nyugat-Európa egyetlen rendőrsége sem rendelkezik olyan felszereltséggel, hogy megbirkózzanak azzal a fajta tömeges erőszakkal, amely most Angliában oly sok áldozatot szedett. A négy évvel ezelőtti, belgiumi tragédia óta a hatóságok kísérleteket tettek a probléma minden elképzelhető megközelítésével. Egyes nyugatnémet stadionokban most olyan biztonsági korlátokat szereltek fel, amelyeket úgy terveztek, hogy engedjenek a nagy tömegek nyomásának. Ha ilyenek léteztek volna Sheffieldben, sok emberélet megmenekült volna. Ám a tömegek megfékezését célzó, számos újszerű megközelítés sem oldotta meg a problémát, és egy sem fogja megoldani.

Az európai labdarúgó-erőszak hulláma lelki betegség. Muhkanélküli fiatalok és mások, akik egyszerűen elégedetlenek sorsukkal, újfajta identitásérzést keresnek a megfékezhetetlen drukkerek tömegében. A közösségérzést, amelyet valamikor az iskolák, a nemzeti államok nyújtottak, felváltotta a tömegek vad megmozdulása a stadionbarf* Objektíven nézve, ha nem is szándékosan, de a szervezők, a tv-mágnások és a hirdetők még intenzívebbé teszik a folyamatot azzal, hogy a megvadult szurkolók megmozdulásainak, arroganciájának és dühének sokmilliós nézőközönséget biztosítanak.

Amíg a labdarúgás egyaránt nagy üzlet, és primitív törzsi csatározások kirobbanásának oka lesz, a gyilkolás folytatódni fog. A sheffieldi tragédia után kétségtelenül ideje lenne, hogy átgondoljuk a foci helyét az európai társadalomban. Elsőként azzal kezdhetnénk, hogy egész Európában levesszük ezeket a mérkőzéseket a tévék képernyőiről. (M)

Frantiáek éulc, a VSZ Koáice kézilabdázóinak vezető edzője (Eugen Vojtísekfelvétele)

A labdarúgás kinőtte a normális sport határait