Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-05 / 130. szám, hétfő

Támogatásra váró sportághonosítók Azt talán hangsúlyozni sem kell, hogy a labdarúgás a legnépszerűbb sportág a világon. Játsszák kicsik és nagyok, sőt a nők körében is egyre jobban elterjed. A teremfoci - főleg télen - szintén nagy tömegeket vonz, tavaly már világbajnokságot rendeztek csarnokban. A miniteremfoci azonban, sem Csehszlovákiában sem Európában nincs a népszerűségi lista élén. Nálunk csak Komáromban (Komárno) vannak hívei e sportágnak, s itt rendeztek a közelmúltban egy bemutató tornát, melynek szervezése Pintér György, Miroslav Rusko és Vlado Matejiöka nevéhez fűződik.- Négy évvel ezelőtt egykori lab­darúgóinknak Magyarországon megtetszett a kispályás teremfoci, és rendszeresen el-eljárogattak edzeni. Egy-két tornán részt is ve­hettünk, majd elhatároztuk: megsze­rettetjük a gyerekekkel ezt a sport­ágat. Nem volt nehéz a kezdet, hi­szen több tucat kisiskolás jelentke­zett. Tavaly már meg is rendeztük az első tornát, magyar, belga, nyugat­német csapatot is sikerült meghív­nunk. Ekkor úgy döntöttünk, főleg fiatalokkal, diákokkal foglalkozunk, bennük látjuk a jövőt - emlékezett vissza az indulásra Pintér György. Az idei torna, ha lehet, még na- gyoDb sikert aratott, mint az elmúlt évi. A komáromi sportcsarnok lelátó­ja azon a szombati napon reggeltől estig gyermekzsivajtól volt hangos, öröm volt nézni ezeket a csöppsé­geket; határtalan lelkesedéssel küz­döttek, nem ismertek elveszett lab­dát. S ami a legfontosabb és igazán dicséretre méltó, ott-tartózkodásunk- két óra - alatt egyetlen egy sza­bálytalanságot sem fújt a bíró!- A mostani tornán nyolc csa­pat vesz részt a járásból. Kelle­mes gondban vol­tunk, ugyanis 14 együttes jelentke­zett, ám ennyi, időhiány miatt nem játszhatott. Ezenkívül egy magyar és egy belga gárda két bemutató mérkő­zést játszott. Mondanom sem kell, hatalmas si­kert arattak. Már most nyugodtan kijelenthetem, szeptembertől a Komáromi járás több alapiskolájá­nak lesz minite- remfoci-csapata. Egyelőre csak a Duna-parti vá­ros Fucík Utcai„ Magyar Tanítási Nyelvű Alapisko­lájában edzenek rendszeresen- hetente egyszer - a gyerekek. Tudtommal Csehszlovákiában mi vagyunk a sortághonosítók - mond­ta Pintér György. Azokat is szívesen látják a torna­teremben, akik már nem akarnak versenyszerűen sportolni, de heten­te egy-két alkalommal még mindig fociznának. Ha volna elegendő ér­deklődő, akkor megalapítanák a fel­nőtt csapatot is. Eddig mindent ön­erőből csináltak a komáromi minite- remfoci-rajongók. Nincs támogató­juk, és ez nagy hátrány, mert segít­ség nélkül nem lehet szakosztályt létrehozni. Több sportegyesület van a városban, s azt remélik, hogy valamelyik majdcsak befogadja őket.- Sokat köszönhetünk a járási pi­onírháznak és a SZISZ-szervezet- nek, oroszlánrészt vállaltak az idei torna rendezéséből. Nélkülük nem sokra mentünk volna! Merész terve­ink vannak, novemberben nagysza­bású tornánk lesz, melyre belga, holland, nyugatnémet, olasz, angol, jugoszláv és magyar csapatokat szeretnénk meghívni. Augusztusban Belgiumban bonyolítják le a sportág első Európa-bajnokságát, minden bizonnyal csehszlovák együttes nél­kül zajlanak majd a küzdelmek. Két év múlva Texasban rendezik az el­ső miniteremfoci-világbajnokságot. Pintér György: ,,Sportághonosí­tók vagyunk...“ A budapesti fiatal labdarúgók nagy sikert arattak a komáromi tornán Amíg a Csehszlovák Testnevelési Szövetség nem regisztrálja ezt az új sportágat, addig hivatalos viadalon nem indulhat a válogatott, az igazat megvallva nincs is. Nem is lehet, hiszen Csehszlovákiában csak két évvel ezelőtt ismerték meg a minite­(Gágyor Aliz felvételei) remfocit. Bízunk benne, hogy or­szágszerte követőkre és támogatók­ra találunk - búcsúzott Pintér György, a sportághonosítók egyik vezetője. Ott volt a komáromi tornán Tú- róczy Béla, a Magyar Minifoci Szö­vetség elnöke és a nemzetközi szö­vetség vezetőségének tagja, akit ar­ra kértünk, röviden jellemezze az új sportágat, és hogy náluk mennyire népszerű a miniteremfoci:- Gál Endre magyar származású belga sportember találta ki az egé­szet. Jelenleg is ő a nemzetközi szö­vetség főtitkára. A szabályok na­gyon egyszerűek. Egy csapatban hatan léphetnek pályára, a kapu két­szer egy méteres, gól után az alap­vonalról kezdenek, öt szögletet kö­vetően büntetőt rúgnak: 15 méterről a kapu elé ívelik a labdát, s azt fejjel kell a hálóba továbbítani, összjáték- ra, sportszerűségre neveli a fiatalo­kat és a technikai elemek elsajátítá­sára. A durvaságok, a kemény bele- menések szinte kizártak. Ha valaki nem tud a labdába rúgni, nem éri azt el,' az ellenfelét nem teríti le, mint ahogy az a zöld gyepen történik. Éppen ezért van jövője ennek a sportágnak. Magyarországon egy­aránt kb. 140 felnőtt és diákcsapatot tartunk számon, s az MLSZ is támo­gat, évente 300 ezer forintot kapunk. Két éve bajnokságokat rendezünk, mmd az Európa-bajnokságon, mind pedig a viláabainoksáqon ott le­szünk. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ A „farkas“ még nem veszített... Svájc labdarúgásában is történnek egyik napról a másikra váratlan fordulatok. Röviddel ezelőtt még Dániel Jeandupeux volt a válogatott szövetségi kapitánya, de kénytelen volt átengedni az edzői kispadot az 56 esztendős, robusztus (180 cm, 90 kg), körszakállas Paul Woífisbergnek, aki mellesleg elismert műépítész. Hogy még bonyolultabbá váljanak a dolgok, Wolfisberg (Farkas a beceneve) - 1981 és 1985 között már irányította a svájci tizenegyet - csak két (!!) mérkőzésre vállalta a megbízatást: a június 7-én Bernben sorra kerülő Svájc - Csehszlovákia vb-selejtezőre és a brazilok elleni barátságos meccsre, (június 21). Utána minden valószínűség szerint UH Stielike, az egykori nyugatnémet válogatott és a Reál Madrid játékosa veszi át a váltóbotot. Külföldi lapok alapján közlünk részleteket az új svájci szövetségi kapitánnyal folytatott beszélgetésekből. Tulajdonképpen miért került sor az edzőcserére? „Az indoklásokat elemezve az a benyomásom, hogy a szövetség elégedetlen volt elődöm munkájával. Higgyék el, sokáig kerülgetett rossz érzés ez után a sakkhúzás után.“ Nem tudott vagy nem akart meg­hátrálni? ,,Az első felkérést visszautasítot­tam. Megkérdeztem az elnököt, át­gondolt-e mindent. Azt mondta, igen. Ezután kapituláltam...“ ??? „A szövetség elnöke a múltban sokszor segített nekem nehéz hely­zetekben. Most rajtam volt a sor...“ Valószínűleg már előtte is kapott jelzéseket. „Igen. Először Lisszabonban a Portugália - Svájc vb-selejtező előtt. Ott azonban a Blick című lap tudósítójaként voltam jelen.“ Szokatlan a megbízatás; csak­ugyan két meccsre szól? „No, hogy is mondjam csak... Szóval ha Bernben legyőzzük Cseh­szlovákiát, valószínűleg minden ol­dalról olyan nyomás ér majd, hogy maradjak funkcióban. Ez azonban a szövetség dolga.“ És ha veszítenek? Nem esik csorba kitűnő hírnevén? „Először is: semmilyen hírnévről nincs szó. A labdarúgásban egyszer fenn, másszor lent vagy. És külön­ben is vezetésem alatt Svájc váloga­tottja otthonában sem vb-, sem Eb­selejtezőn nem kapott ki! Miért ép­pen most szakadna meg ez a kelle­mes sorozat?“ Rendben. De a csalódott szurko­lók már az írásait sem fogják ol­vasni... * „Ha-ha-ha... Nem vagyok profi újságíró. Építészeti főiskolát végez­tem és jól megy a sorom.“ Miről írogat tulajdonképpen? „A kulisszák mögötti érdekessé­gekről. Ki kivel találkozott a meccs alatt, kik voltak a prominens szemé­Kis iskola - nagy gondok A Zsigárdi (Ziharec) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában az igazgató, Szarka Károly azzal fogad bennünket, hogy rossz helyen járunk, ha égbekiáltó eredményekről akarjuk tájékoztatni az olvasókat. ,,Mostoha körülmények között oktatjuk a testnevelést, tehetségekben sem bővelkedünk, így nem dicsekedhetünk kerületi, de még csak járási szinten sportoló diákokkal sem“. A nehezen induló beszélgetésben akkor áll be fordulat, mikor kiderül, mindketten azonos faluból származunk. Az emlékek felelevenítése után rá­térünk az iskola problémáira. Mindössze négy olyan alapiskola található a Galántai járásban, amelyik nem rendelkezik tornateremmel, s a zsi­gárdi ezek közé tartozik ,, Többféle elképzelés is felmerült az építkezés kapcsán, de úgy látszik életképesnek csak a leg­utóbbi bizonyult, miszerint a község a helyi szövetkezettel karöltve vállalja az anyagiak előte­remtését, s magát az építkezési munkálatok elvégzését is. Az elkészült tornaterem karbantar­tását szintén a szövetkezet végzi majd, így mi csak bérlői lehetünk a létesítménynek. Szerettük volna, ha iskolánk közelében jelölik ki az épület helyét. Nem így történt. Gondolom, a jövőben ez is gondot okoz majd számunkra, de bárcsak már ott tartanánk. “ Az építkezési munkálatok minden valószínű­ség szerint még ebben az évben megkezdődnek. Átadási határidőről egyelőre nincs szó, a tornate­rem elkészültéig az iskola 171 tanulója csak a lehetőségekhez mérten sajátíthatja el a tanterv­ben előírtakat. Az udvaron mindössze egy röp- labdapályányi aszfaltozott hely van. A terület többi része hepehupás, sportolásra alkalmatlan. Ha a körülmények engedik, a községi futballpá- lyán tartják a tornaórákat. Itt legalább van szabad tér a mozgásigények kielégítésére, de semmi más. Sem futópálya, sem távolugrószektor. Nem is olyan régen még a pálya mellett volt egy hely, ahol kézilabdázásra alkalmas területet alakítottak ki, ám ezt időközben leaszfaltozták. „Az új pálya kijelölése, a vonalak felfestése nem okoznak nekünk gondot, annál inkább a ka­puk beszerzése. Igaz, már több szervezet is megígérte, hogy segítenek, sőt el is készítik az új kapukat, de egyelőre az ígéret csak ígéret ma­radt.“ Rossz időben, s télen marad a folyosó, ami biztonsági szempontból egyáltalán nem megfele­lő, mindössze három és fél méter széles. A sport­szerek ellátottságában már összehasonlíthatatla­nul jobb a helyzet. Elegendő mennyiségű gyógy-, kézi, futball- és röplabda áll a testnevelők rendel­kezésére. Négy darab szőnyeg, ugyanennyi bak és svéd szekrény segíti a torna alapelemeinek elsajátítását. „Sajnos, kis iskola lévén hat tantárgyat nem szaktanító oktat, mégpedig a következőket: ké­mia, természetrajz, földrajz, ének-zene, munkára nevelés, testnevelés. Egyszerűen több pedagó­gust nem vehetünk fel a kevés óraszám miatt. C§ak úgy tudnánk megoldani a problémát, ha a tanítóknak három tantárgyból volna szakképe­sítésük. Ma már az ilyen pedagógus ritkaság- számba megy. Marad a helyettesítés. A testne­velés oktatása két kolléganőm, Gógh Irma és Szalay Lajosné feladata. Az előbbi eredetileg magyar-szlovák, míg az utóbbi orosz-német szakos.“ Közben kicsengetnek. Nagyszünet lévén a ta­nulók az udvarra tódulnak. Pillanatok alatt hancú- rozó, zsivajgó gyerekhaddal telik meg a kis térség. Gogh Irmát tízóraizás közben zavarom meg. Mint kiderül, már pályakezdésekor rákény­szerült, hogy testnevelést is tanítson. „Rengeteg szakkönyvet olvastam, s figyeltem tornaszakos kollégáimat, hátha sikerül ellesni valamit tudományukból. Állandóan attól féltem, hogy jön egy ellenőrzés, s megállapítja, hogy rosszul végzem munkámat.“ A beszélgetés közben szóba kerül a jövő évi spartakiád előkészítése. Az iskolának két cso­portot kell felkészítenie, az alsótagozatról egy tizenkét főst, míg a felsőről egy tizenhat tanulóból állót. Csak hát télen tornaterem hiányában a kul- túrház nagytermében lesznek kénytelenek gya­korolni. „Már előre félek a nagy hidegektől. Ugyanis ott nincs fűtés.“ A csengetés az újabb óra kezdetét jelzi. Gogh Irma elbúcsúzik, hiszen várják diákjai. Szarka Károllyal folytatom a korábbi beszélgetést- ,, Nem is olyan régen még volt az iskolánknak saját futballcsapata, ám mivel kevés volt a fiúta­nulónk, a helyi sportegyesület vette át az irányítá­sát. Tavaly objektív okok miatt az is felbomlott. Nem tudták megoldani az utazást. “ A szülői munkaközösség ebben az iskolában is példamutató tevékenységet fejt ki. A közelmúlt­ban vásároltak tizenöt pár sílécet, három pár sícipőt. Az ez évi sítanfolyam sajnos kudarcba fulladt a hóhiány miatt. Az úszásoktatást tanfo­lyam keretében próbálják megoldani a deáki (Diakovce) termálfürdőben. „Még szerencse, hogy iskolánk egykori tanít­ványa, Bácsai László, aki jelenleg Farkasdon (Vlőany) testnevelő, igyekszik segíteni a gondja­inkon. Most is ő vezeti majd a tanfolyamot, így legalább az úszásoktatás kerül szakember ke­zébe.“ A zsigárdi alapiskola a kisebbek közé tartozik a járásban, éppen ezért nagy gondokkal kell megküzdenie. Amint tapasztaltuk, a lehetőségek­hez képest sikeresen. NÉMA LÁSZLÓ lyiségek, miről beszélgettek. Egy­szóval ilyen csacskaságokról.“ Mi volt az első cselekedete, ami­kor átvette a csapat irányítását? „Semmi különös. A játékosok profik, őket másképpen már nem taníthatom meg futballozni. Megfele­lő pszichológiai légkört igyekszem teremteni a kollektíván belül. Ez na­gyon fontos.“ Elképzelései testet öltenek majd a játékstílusban is? „Nem olyan egyszerű dolog azt mondani - most másképpen fogunk játszani. A játékfelfogás alakítása hónapok, évek kérdése. Erre most nincs idő. Mindent a berni sikernek kell alárendelni.“ Megváltoztatja legalább a kezdő csapat összetételét? „Úgy gondolom, hasonló cipőben járunk a csehszlovák futballal. Az ismert labdarúgókon kívül nincs mi­ből nagyon válogatni. Két kapus áll rendelkezésemre, Brunner és Leh- mann. A söprögető posztjára hár­man is pályáznak: Geiger, Kohler és Wehrli. Weber és Marini helye biztos a védelemben. Talán még Egli jöhet számításba. A középpályás sor? Jó esélye van Bickelnek, de teljesen egészségesnek kell lennie, továbbá Favrenak, A. Sutternak, Colombo- nak, Mottieznek és a veterán H. Hermannak. Őt esetleg a balhátvéd posztján is kipróbálhatom. A csatár­sorban a B. Sutter - Zuffi - Turkyil- maz trió mutatkozik a legjobbnak; talonban van még Halter és Brigger.“ Nem fél nyilvánosságra hozni stratégiai fegyvertárát? „Miért? Hisz Jozef Venglos és Václav Jezek edzők - egyébként jó barátaim - ugyanis minden alapvető dolgot tudnak rólunk. Ráadásul - kevés kivételtől eltekintve - Svájc válogatottja évek óta ugyanazt a labdarúgást játssza." Ha már ilyen őszinte: leg­gyengébb pontjai Svájc tizen­egyének? „Ez sem titok, a kapusok ingado­zó teljesítménye és a góllövés. A portugálok elleni találkozó ezt tel­jes mértékben igazolta.“ Ilyen tekintetben mennyit javulhat június 7-ig a helyzet? „Nem tudom. Első számú kapu­sunk, Corminboeuf súlyos sérülése után csak ősszel léphet pályára A góllövés? Több tapasztalatra, érettségre, rutinra lenne szülsége a csatároknak. Támadóink átlagélet- kora 22-23 esztendő Hiányzik a higgadtság, a biztonság.“ Már irányította a svájci válogatot­tat. Mi változott azóta? „Futballfilozófiám a régi Elvesz­tettem viszont a fiamat. Azóta sem­mi sem tud kihozni a sodromból.“ Stielike hivatalba lépése után is megmarad a labdarúgásnál? „Valószínűleg. Azon is gondolko­dom, hogy műépítészi centrumom vezetéséről is lemondok. A fiam lett volna az utódom...“ Az archívumok arról tanúskod­nak, hogy szövetségi kapitányként győzelemmel (1:0) mutatkozott be 1981-ben Csehszlovákia ellen - ide­genben. Jelképes dolognak tartja ezt? „Eszembe se jutott volna! Azóta sokat változott a futballvilág. Minden kezdődik élőiről, az archívumi ered­mények nem számítanak.“ Mit mond önnek a jelenlegi cseh­szlovák labdarúgás? „Rövid leszek: a Belgiumban mu­tatott játékkal tekintélyt szerzett egész Európában." (tv)

Next

/
Thumbnails
Contents