Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-05 / 130. szám, hétfő
Támogatásra váró sportághonosítók Azt talán hangsúlyozni sem kell, hogy a labdarúgás a legnépszerűbb sportág a világon. Játsszák kicsik és nagyok, sőt a nők körében is egyre jobban elterjed. A teremfoci - főleg télen - szintén nagy tömegeket vonz, tavaly már világbajnokságot rendeztek csarnokban. A miniteremfoci azonban, sem Csehszlovákiában sem Európában nincs a népszerűségi lista élén. Nálunk csak Komáromban (Komárno) vannak hívei e sportágnak, s itt rendeztek a közelmúltban egy bemutató tornát, melynek szervezése Pintér György, Miroslav Rusko és Vlado Matejiöka nevéhez fűződik.- Négy évvel ezelőtt egykori labdarúgóinknak Magyarországon megtetszett a kispályás teremfoci, és rendszeresen el-eljárogattak edzeni. Egy-két tornán részt is vehettünk, majd elhatároztuk: megszerettetjük a gyerekekkel ezt a sportágat. Nem volt nehéz a kezdet, hiszen több tucat kisiskolás jelentkezett. Tavaly már meg is rendeztük az első tornát, magyar, belga, nyugatnémet csapatot is sikerült meghívnunk. Ekkor úgy döntöttünk, főleg fiatalokkal, diákokkal foglalkozunk, bennük látjuk a jövőt - emlékezett vissza az indulásra Pintér György. Az idei torna, ha lehet, még na- gyoDb sikert aratott, mint az elmúlt évi. A komáromi sportcsarnok lelátója azon a szombati napon reggeltől estig gyermekzsivajtól volt hangos, öröm volt nézni ezeket a csöppségeket; határtalan lelkesedéssel küzdöttek, nem ismertek elveszett labdát. S ami a legfontosabb és igazán dicséretre méltó, ott-tartózkodásunk- két óra - alatt egyetlen egy szabálytalanságot sem fújt a bíró!- A mostani tornán nyolc csapat vesz részt a járásból. Kellemes gondban voltunk, ugyanis 14 együttes jelentkezett, ám ennyi, időhiány miatt nem játszhatott. Ezenkívül egy magyar és egy belga gárda két bemutató mérkőzést játszott. Mondanom sem kell, hatalmas sikert arattak. Már most nyugodtan kijelenthetem, szeptembertől a Komáromi járás több alapiskolájának lesz minite- remfoci-csapata. Egyelőre csak a Duna-parti város Fucík Utcai„ Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolájában edzenek rendszeresen- hetente egyszer - a gyerekek. Tudtommal Csehszlovákiában mi vagyunk a sortághonosítók - mondta Pintér György. Azokat is szívesen látják a tornateremben, akik már nem akarnak versenyszerűen sportolni, de hetente egy-két alkalommal még mindig fociznának. Ha volna elegendő érdeklődő, akkor megalapítanák a felnőtt csapatot is. Eddig mindent önerőből csináltak a komáromi minite- remfoci-rajongók. Nincs támogatójuk, és ez nagy hátrány, mert segítség nélkül nem lehet szakosztályt létrehozni. Több sportegyesület van a városban, s azt remélik, hogy valamelyik majdcsak befogadja őket.- Sokat köszönhetünk a járási pionírháznak és a SZISZ-szervezet- nek, oroszlánrészt vállaltak az idei torna rendezéséből. Nélkülük nem sokra mentünk volna! Merész terveink vannak, novemberben nagyszabású tornánk lesz, melyre belga, holland, nyugatnémet, olasz, angol, jugoszláv és magyar csapatokat szeretnénk meghívni. Augusztusban Belgiumban bonyolítják le a sportág első Európa-bajnokságát, minden bizonnyal csehszlovák együttes nélkül zajlanak majd a küzdelmek. Két év múlva Texasban rendezik az első miniteremfoci-világbajnokságot. Pintér György: ,,Sportághonosítók vagyunk...“ A budapesti fiatal labdarúgók nagy sikert arattak a komáromi tornán Amíg a Csehszlovák Testnevelési Szövetség nem regisztrálja ezt az új sportágat, addig hivatalos viadalon nem indulhat a válogatott, az igazat megvallva nincs is. Nem is lehet, hiszen Csehszlovákiában csak két évvel ezelőtt ismerték meg a minite(Gágyor Aliz felvételei) remfocit. Bízunk benne, hogy országszerte követőkre és támogatókra találunk - búcsúzott Pintér György, a sportághonosítók egyik vezetője. Ott volt a komáromi tornán Tú- róczy Béla, a Magyar Minifoci Szövetség elnöke és a nemzetközi szövetség vezetőségének tagja, akit arra kértünk, röviden jellemezze az új sportágat, és hogy náluk mennyire népszerű a miniteremfoci:- Gál Endre magyar származású belga sportember találta ki az egészet. Jelenleg is ő a nemzetközi szövetség főtitkára. A szabályok nagyon egyszerűek. Egy csapatban hatan léphetnek pályára, a kapu kétszer egy méteres, gól után az alapvonalról kezdenek, öt szögletet követően büntetőt rúgnak: 15 méterről a kapu elé ívelik a labdát, s azt fejjel kell a hálóba továbbítani, összjáték- ra, sportszerűségre neveli a fiatalokat és a technikai elemek elsajátítására. A durvaságok, a kemény bele- menések szinte kizártak. Ha valaki nem tud a labdába rúgni, nem éri azt el,' az ellenfelét nem teríti le, mint ahogy az a zöld gyepen történik. Éppen ezért van jövője ennek a sportágnak. Magyarországon egyaránt kb. 140 felnőtt és diákcsapatot tartunk számon, s az MLSZ is támogat, évente 300 ezer forintot kapunk. Két éve bajnokságokat rendezünk, mmd az Európa-bajnokságon, mind pedig a viláabainoksáqon ott leszünk. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ A „farkas“ még nem veszített... Svájc labdarúgásában is történnek egyik napról a másikra váratlan fordulatok. Röviddel ezelőtt még Dániel Jeandupeux volt a válogatott szövetségi kapitánya, de kénytelen volt átengedni az edzői kispadot az 56 esztendős, robusztus (180 cm, 90 kg), körszakállas Paul Woífisbergnek, aki mellesleg elismert műépítész. Hogy még bonyolultabbá váljanak a dolgok, Wolfisberg (Farkas a beceneve) - 1981 és 1985 között már irányította a svájci tizenegyet - csak két (!!) mérkőzésre vállalta a megbízatást: a június 7-én Bernben sorra kerülő Svájc - Csehszlovákia vb-selejtezőre és a brazilok elleni barátságos meccsre, (június 21). Utána minden valószínűség szerint UH Stielike, az egykori nyugatnémet válogatott és a Reál Madrid játékosa veszi át a váltóbotot. Külföldi lapok alapján közlünk részleteket az új svájci szövetségi kapitánnyal folytatott beszélgetésekből. Tulajdonképpen miért került sor az edzőcserére? „Az indoklásokat elemezve az a benyomásom, hogy a szövetség elégedetlen volt elődöm munkájával. Higgyék el, sokáig kerülgetett rossz érzés ez után a sakkhúzás után.“ Nem tudott vagy nem akart meghátrálni? ,,Az első felkérést visszautasítottam. Megkérdeztem az elnököt, átgondolt-e mindent. Azt mondta, igen. Ezután kapituláltam...“ ??? „A szövetség elnöke a múltban sokszor segített nekem nehéz helyzetekben. Most rajtam volt a sor...“ Valószínűleg már előtte is kapott jelzéseket. „Igen. Először Lisszabonban a Portugália - Svájc vb-selejtező előtt. Ott azonban a Blick című lap tudósítójaként voltam jelen.“ Szokatlan a megbízatás; csakugyan két meccsre szól? „No, hogy is mondjam csak... Szóval ha Bernben legyőzzük Csehszlovákiát, valószínűleg minden oldalról olyan nyomás ér majd, hogy maradjak funkcióban. Ez azonban a szövetség dolga.“ És ha veszítenek? Nem esik csorba kitűnő hírnevén? „Először is: semmilyen hírnévről nincs szó. A labdarúgásban egyszer fenn, másszor lent vagy. És különben is vezetésem alatt Svájc válogatottja otthonában sem vb-, sem Ebselejtezőn nem kapott ki! Miért éppen most szakadna meg ez a kellemes sorozat?“ Rendben. De a csalódott szurkolók már az írásait sem fogják olvasni... * „Ha-ha-ha... Nem vagyok profi újságíró. Építészeti főiskolát végeztem és jól megy a sorom.“ Miről írogat tulajdonképpen? „A kulisszák mögötti érdekességekről. Ki kivel találkozott a meccs alatt, kik voltak a prominens szeméKis iskola - nagy gondok A Zsigárdi (Ziharec) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában az igazgató, Szarka Károly azzal fogad bennünket, hogy rossz helyen járunk, ha égbekiáltó eredményekről akarjuk tájékoztatni az olvasókat. ,,Mostoha körülmények között oktatjuk a testnevelést, tehetségekben sem bővelkedünk, így nem dicsekedhetünk kerületi, de még csak járási szinten sportoló diákokkal sem“. A nehezen induló beszélgetésben akkor áll be fordulat, mikor kiderül, mindketten azonos faluból származunk. Az emlékek felelevenítése után rátérünk az iskola problémáira. Mindössze négy olyan alapiskola található a Galántai járásban, amelyik nem rendelkezik tornateremmel, s a zsigárdi ezek közé tartozik ,, Többféle elképzelés is felmerült az építkezés kapcsán, de úgy látszik életképesnek csak a legutóbbi bizonyult, miszerint a község a helyi szövetkezettel karöltve vállalja az anyagiak előteremtését, s magát az építkezési munkálatok elvégzését is. Az elkészült tornaterem karbantartását szintén a szövetkezet végzi majd, így mi csak bérlői lehetünk a létesítménynek. Szerettük volna, ha iskolánk közelében jelölik ki az épület helyét. Nem így történt. Gondolom, a jövőben ez is gondot okoz majd számunkra, de bárcsak már ott tartanánk. “ Az építkezési munkálatok minden valószínűség szerint még ebben az évben megkezdődnek. Átadási határidőről egyelőre nincs szó, a tornaterem elkészültéig az iskola 171 tanulója csak a lehetőségekhez mérten sajátíthatja el a tantervben előírtakat. Az udvaron mindössze egy röp- labdapályányi aszfaltozott hely van. A terület többi része hepehupás, sportolásra alkalmatlan. Ha a körülmények engedik, a községi futballpá- lyán tartják a tornaórákat. Itt legalább van szabad tér a mozgásigények kielégítésére, de semmi más. Sem futópálya, sem távolugrószektor. Nem is olyan régen még a pálya mellett volt egy hely, ahol kézilabdázásra alkalmas területet alakítottak ki, ám ezt időközben leaszfaltozták. „Az új pálya kijelölése, a vonalak felfestése nem okoznak nekünk gondot, annál inkább a kapuk beszerzése. Igaz, már több szervezet is megígérte, hogy segítenek, sőt el is készítik az új kapukat, de egyelőre az ígéret csak ígéret maradt.“ Rossz időben, s télen marad a folyosó, ami biztonsági szempontból egyáltalán nem megfelelő, mindössze három és fél méter széles. A sportszerek ellátottságában már összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet. Elegendő mennyiségű gyógy-, kézi, futball- és röplabda áll a testnevelők rendelkezésére. Négy darab szőnyeg, ugyanennyi bak és svéd szekrény segíti a torna alapelemeinek elsajátítását. „Sajnos, kis iskola lévén hat tantárgyat nem szaktanító oktat, mégpedig a következőket: kémia, természetrajz, földrajz, ének-zene, munkára nevelés, testnevelés. Egyszerűen több pedagógust nem vehetünk fel a kevés óraszám miatt. C§ak úgy tudnánk megoldani a problémát, ha a tanítóknak három tantárgyból volna szakképesítésük. Ma már az ilyen pedagógus ritkaság- számba megy. Marad a helyettesítés. A testnevelés oktatása két kolléganőm, Gógh Irma és Szalay Lajosné feladata. Az előbbi eredetileg magyar-szlovák, míg az utóbbi orosz-német szakos.“ Közben kicsengetnek. Nagyszünet lévén a tanulók az udvarra tódulnak. Pillanatok alatt hancú- rozó, zsivajgó gyerekhaddal telik meg a kis térség. Gogh Irmát tízóraizás közben zavarom meg. Mint kiderül, már pályakezdésekor rákényszerült, hogy testnevelést is tanítson. „Rengeteg szakkönyvet olvastam, s figyeltem tornaszakos kollégáimat, hátha sikerül ellesni valamit tudományukból. Állandóan attól féltem, hogy jön egy ellenőrzés, s megállapítja, hogy rosszul végzem munkámat.“ A beszélgetés közben szóba kerül a jövő évi spartakiád előkészítése. Az iskolának két csoportot kell felkészítenie, az alsótagozatról egy tizenkét főst, míg a felsőről egy tizenhat tanulóból állót. Csak hát télen tornaterem hiányában a kul- túrház nagytermében lesznek kénytelenek gyakorolni. „Már előre félek a nagy hidegektől. Ugyanis ott nincs fűtés.“ A csengetés az újabb óra kezdetét jelzi. Gogh Irma elbúcsúzik, hiszen várják diákjai. Szarka Károllyal folytatom a korábbi beszélgetést- ,, Nem is olyan régen még volt az iskolánknak saját futballcsapata, ám mivel kevés volt a fiútanulónk, a helyi sportegyesület vette át az irányítását. Tavaly objektív okok miatt az is felbomlott. Nem tudták megoldani az utazást. “ A szülői munkaközösség ebben az iskolában is példamutató tevékenységet fejt ki. A közelmúltban vásároltak tizenöt pár sílécet, három pár sícipőt. Az ez évi sítanfolyam sajnos kudarcba fulladt a hóhiány miatt. Az úszásoktatást tanfolyam keretében próbálják megoldani a deáki (Diakovce) termálfürdőben. „Még szerencse, hogy iskolánk egykori tanítványa, Bácsai László, aki jelenleg Farkasdon (Vlőany) testnevelő, igyekszik segíteni a gondjainkon. Most is ő vezeti majd a tanfolyamot, így legalább az úszásoktatás kerül szakember kezébe.“ A zsigárdi alapiskola a kisebbek közé tartozik a járásban, éppen ezért nagy gondokkal kell megküzdenie. Amint tapasztaltuk, a lehetőségekhez képest sikeresen. NÉMA LÁSZLÓ lyiségek, miről beszélgettek. Egyszóval ilyen csacskaságokról.“ Mi volt az első cselekedete, amikor átvette a csapat irányítását? „Semmi különös. A játékosok profik, őket másképpen már nem taníthatom meg futballozni. Megfelelő pszichológiai légkört igyekszem teremteni a kollektíván belül. Ez nagyon fontos.“ Elképzelései testet öltenek majd a játékstílusban is? „Nem olyan egyszerű dolog azt mondani - most másképpen fogunk játszani. A játékfelfogás alakítása hónapok, évek kérdése. Erre most nincs idő. Mindent a berni sikernek kell alárendelni.“ Megváltoztatja legalább a kezdő csapat összetételét? „Úgy gondolom, hasonló cipőben járunk a csehszlovák futballal. Az ismert labdarúgókon kívül nincs miből nagyon válogatni. Két kapus áll rendelkezésemre, Brunner és Leh- mann. A söprögető posztjára hárman is pályáznak: Geiger, Kohler és Wehrli. Weber és Marini helye biztos a védelemben. Talán még Egli jöhet számításba. A középpályás sor? Jó esélye van Bickelnek, de teljesen egészségesnek kell lennie, továbbá Favrenak, A. Sutternak, Colombo- nak, Mottieznek és a veterán H. Hermannak. Őt esetleg a balhátvéd posztján is kipróbálhatom. A csatársorban a B. Sutter - Zuffi - Turkyil- maz trió mutatkozik a legjobbnak; talonban van még Halter és Brigger.“ Nem fél nyilvánosságra hozni stratégiai fegyvertárát? „Miért? Hisz Jozef Venglos és Václav Jezek edzők - egyébként jó barátaim - ugyanis minden alapvető dolgot tudnak rólunk. Ráadásul - kevés kivételtől eltekintve - Svájc válogatottja évek óta ugyanazt a labdarúgást játssza." Ha már ilyen őszinte: leggyengébb pontjai Svájc tizenegyének? „Ez sem titok, a kapusok ingadozó teljesítménye és a góllövés. A portugálok elleni találkozó ezt teljes mértékben igazolta.“ Ilyen tekintetben mennyit javulhat június 7-ig a helyzet? „Nem tudom. Első számú kapusunk, Corminboeuf súlyos sérülése után csak ősszel léphet pályára A góllövés? Több tapasztalatra, érettségre, rutinra lenne szülsége a csatároknak. Támadóink átlagélet- kora 22-23 esztendő Hiányzik a higgadtság, a biztonság.“ Már irányította a svájci válogatottat. Mi változott azóta? „Futballfilozófiám a régi Elvesztettem viszont a fiamat. Azóta semmi sem tud kihozni a sodromból.“ Stielike hivatalba lépése után is megmarad a labdarúgásnál? „Valószínűleg. Azon is gondolkodom, hogy műépítészi centrumom vezetéséről is lemondok. A fiam lett volna az utódom...“ Az archívumok arról tanúskodnak, hogy szövetségi kapitányként győzelemmel (1:0) mutatkozott be 1981-ben Csehszlovákia ellen - idegenben. Jelképes dolognak tartja ezt? „Eszembe se jutott volna! Azóta sokat változott a futballvilág. Minden kezdődik élőiről, az archívumi eredmények nem számítanak.“ Mit mond önnek a jelenlegi csehszlovák labdarúgás? „Rövid leszek: a Belgiumban mutatott játékkal tekintélyt szerzett egész Európában." (tv)
