Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-28 / 150. szám, szerda
Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája VILIAM PLEVZA, a Szlovák Tudományos Akadémia alelnöke, az SZLKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézetének igazgatója A tudományos-műszaki fejlődésben felmerülő problémák összességével közvetlenül vagy közvetett úton foglalkozott a CSKP KB és az SZLKP KB üléseinek többsége. Több ízben megállapítást nyert, hogy ezen a meghatározó jelentőségű szakaszon nem sikerült jelentős előrelépést elérni, s hogy éppen itt összpontosulnak a lényeges problémák okai, melyeknek meghatározó szerepük van nemcsak a gazdaság, de az egész társadalom fejlődésére nézve. Az SZLKP KB üléseinek eddigi történetéből és következményeiből kitűnik, hogy a szocialista társadalom szervezetének rendkívül lényeges tényezőjével állunk szemben. A tudomány egyik legfontosabb feladata a kérdéskör minőségileg új megközelítése. Ennek részét képezi a marxizmus-leninizmus metodológiájának továbbfejlesztése, a szocializmus építése történetének értékelése, valamint a szocializmus és társadalmunk helyének meghatározása a jelenlegi világban, s a szocializmus, mint a civilizáció fejlődésének forradalmi és humanista alternatívája reális jövőképének megfogalmazása a klasszikus ipari szakaszból a tudományos-műszaki pályaszakaszra való átmenet időszakában. A tudomány fejlődése a szocializmus előrehaladásának alapvető feltétele Tehát nemcsak azok a társadalmi folyamatok determinálják, amelyeket a tudományos-műszaki forradalom idézett elő. Ez egyáltalán a szocialista társadalmi változások megvalósításához való marxista hozzáállás axiómája. Marx a tudományt mint termelő- és szociális erőt a fejlődés fő kritériumának tartotta. Mindig is így volt: ha a tudomány anyagi és szellemi értékek megteremtésére és felhasználására irányuló fejlesztésének követelményét nem respektálták, ha csökkentek a társadalmi haladás problémáinak intellektuális megoldását célzó igények, a társadalom nehéz helyzetbe került, s gyengült a szocializmus, mint az emberiség fejlődése forradalmi alternatívájának hatása, vonzóereje. A jelenlegi civilizációs kihívások a szocializmus megújulásának és potenciálja mozgósításának követelményével együtt a szó szoros értelmében megkövetelik, hogy mobilizálódjék és kultiválódjék a társadalom szellemi és erkölcsi hatóereje, nemkülönben tehát tudományos potenciálja is. Küzdelem folyik ma ezen a téren a társadalom szerveződésének szocialista alapelveiért, a szocializmus történelmi előnyeinek biztosításáért, a szocializmus mint olyan rendszer vonzóerejéért, amely képes hatékonyan, mindamellett humánusan hozzájárulni a globális problémák és ellentmondások megoldásához, amelyekkel az emberiség a huszadik század végén szembekerült. Rosszakaróink olyan reményeket táplálnak, hogy vesztesként kerülünk ki ebből a küzdelemből. Azt jósolják, hogy elkerülhetetlen nálunk a civilizációs és kulturális degradáció, s harmad- sőt negyedrendű országok közé zuhanunk vissza, hogy a' szocializmust eltemetjük, vagy pedig elveszíti reális esélyeit arra, hogy értékeket szolgáltasson a civilizációs és kulturális vívmányok világk»!cstárába. Látjuk és ismerjük a dolgok valós állását. Jól tudjuk azonban, hogy a társadalom átalakításának bonyolult és ellentmondásos, de elkerülhetetlen folyamatában rendkívül fontossá vált a sokrétű társadalmi gyakorlat összefüggéseinek és a tudomány differenciált rendszerének új minőségű megközelítése. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy a társadalmi gyakorlatnak új minőségű tudományos-elméleti, a tudománynak pedig minőségileg új gyakorlati- társadalmi méreteket kell öltenie. Fordulatot kell elérnünk: a tudománynak a gyakorlat felé, a gyakorlatnak pedig a tudományos eszmék irányába kell elmozdulnia. Különösen szükségszerű ez az össztársadalmi irányításban és a tudományos-műszaki fejlődés egész területén. A társadalomtudományok, mint a szocialista társadalom megismerésének legfontosabb intézményei, a párt megismerő funkciójának alapvető részei is egyben, a párt politikája objektivízációjának meghatározó eszközei, a társadalmi fejlődés törvényei, valamint a munkásosztály, a nép érdekei szempontjából. A tudományos-politikai irányítás természetszerűen nem tartható fenn a múltról és a jelenről szóló tudományos igazság ismerete nélkül. A társadalmi újratermelési folyamat akceleráció- jára irányuló tudományos ismeretek jelentőségének hallatlan megnövekedéséből következik, hogy a legalapvetőbb megoldásra váró feladatunk a tudományos kutatómunka intenzfikálása, minőségének javítása, az eredményekből származó haszon növelése. Ebből a szempontból a tudományos munkát nemcsak hogy kíméletlen kritika, önkritika és önreflexió tárgyává kell tenni, amely a dolgok mélyére hatol, ugyanakkor céltudatos, koncepciózus politikai irányítás alá kell vetni és biztosítani kell a párt és az állam nagylelkű támogatását is. Körülményeink közt kedvező lépésként értékelhetjük, hogy az SZLKP KB Elnöksége jelentős támogatást nyújtott a szlovákiai társadalomtudományi kutatás céljaira, a társadalom és a társadalomtudományok fejlődésének kulcsfontosságú problémái megoldását segítve elő ezzel. Ennek bizonyítéka az SZLKP KB Elnökségének határozata is A társadalomtudományok helyzete és feladatai az SZSZK- ban című anyaggal kapcsolatban, amely a társadalomtudományi kutatás helyzetének mélyreható értékelése eredményeként született meg. Igyekezni fogunk koncepciózusán és szervezetileg kamatoztatni ezt a politikai támogatást és a pártszerv eme biztosítékát. Maga a tudomány elsődlegesen érdekelt abban, hogy tevékenyebben részt vállalhasson az átalakítás politikájának kialakításában és megvalósításában, hogy a szlovákiai társadalomtudományi kutatás egységes egészet produkáljon a szlovák társadalom állapotáról, fejlődéséről és távlatairól. Tisztességes adalékkal szeretne hozzájárulni a szocializmus mai, korszerű marxista-leninista elméletének megalkotásához. A szlovák tudományos élet eddigi eredményeivel összefüggésben a következő szükségszerűségek mutatkoznak: 1. Javítani kell a hazai tudományos élet permanens elemzését, valamint a tudomány világméretű fejlődése megfigyelését biztosító káder-, információs és egyéb feltételeket. 2. A tudományos kutatás szervezésének, irányításának és tervezésének olyan modelljét kell felállítani, amely hagyományaink és különleges feltételeink szempontjából optimális lenne és egyetlen kritériumot tartana szem előtt - a tudományos hatásfok kritériumát. E feladatok teljesítése sokkal szorosabb kapcsolatot leitételez pártunk tudománypolitikája és oktatás-, valamint kultúrpolitikája között hogy kedvező feltételeket teremthessünk ötmilliós nemzetünk tudományos potenciáljának optimális kihasználása és kultiválása számára. Ezen a téren még mindig sok nehézséggel kell szembenéznünk. Mégpedig annak ellenére, hogy már sokszor és nagyon konkrétan beszéltünk megoldásuk mikéntiéről, és az SZLKP legutóbbi kongresszusának rezolúciója egyértelműen megfogalmazta, hogy szúksegszerű leküzdeni a kutató-fejlesztő bázis fejlődésének és káder-újratermelésének alapvető diszproporcióit, meg kell valósítani a szerkezetátalakítást, erőinket a tudományos prioritásokra összpontosítani, kialakítani a tárgyközi és szakmaközi munkacsoportok effektív szervezésének komplex feltételeit, le kell küzdeni az irányítás nem megfelelő formáit, hatékonyabban kell a jelentős alkotóegyéniségek köré csoportosítani a kádertartalékokat, sürgősen kidolgozni és jóváhagyni a tehetségek felkutatásának, kiválasztásának és nevelésének programját a tudományos alkotómunka céljaira, javítani kell a káderösszetételt és a kádermobilitást, növelni kell a tudósok munkájának társadalmi elismerését. Bár sikerült elérnünk bizonyos részeredményeket, egészében véve azonban ezek a feladatok még mindig nem megoldottak. Tudományunk, mindenekelőtt a tudományos káderek újratermelésének folyamatát tekintve, még mindig az adminisztratív-direktív „parancsosztogatás" állapotában van. Nem tartják tiszteletben a valós helyzetet, miszerint a szellemi értékteremtés olyan igényes területéhez, mint a tudományos alkotómunka, nem lehet úgy viszonyulni, mint a termeléshez, az anyagi tömegtermeléshez. Nem tudom megállni, hogy ezzel kapcsolatban ne idézzem a számtalanszor hangoztatott gondolatot, hogy tudniillik, a tudomány minden területén történő intenzífikálás legalapvetőbb kérdése a tehetségek tevékenysége. A tudományos munkában elért sikerek sokasága elvben a tehetséges emberek sokaságának foglalkoztatásától függ. Nálunk azonban valamely tudományos terület elmaradását még mindig a mai körülmények között hatástalannak bizonyult, berögzödött sémák szerint próbálják megoldani. Ahelyett, hogy az illetékes szervek többet foglalkoznának a valóban alkotóképes tudományos munkatársak felkutatásával, megnyerésével, támogatásával és ösztönzésével, a legkitűnőbb külföldi kutatóintézetekbe való kiküldetésével és a zavartalan munkájukat biztosító feltételek megteremtésével, s még mindig az egyik-másik kutatóközpont anyagi támogatását, új munkahelyek létesítését, a régiek összevonását és új irányítási struktúrák megteremtését tekintik elsődlegesnek. Miközben például a Közös Piac kidolgozta a tudományos káderek nevelésének nagyszabású programját, amely hatékony nemzetközi munkamegosztáson alapszik, s magába foglalja az egyes országok legkitűnőbb szakembereinek felkészítését is - ott, ahol egy bizonyos tudományos terület legmegfelelőbb feltételei adottak - mi a tudományos káderek új nemzedékének felkészítését igyekszünk biztosítani túlnyomórészt saját iskolai kapacitásaink felhasználásával. Aspiránsaink csaknem kétharmada az oktatásügyi intézményekben készül fel, ahol sajnos nem a legjobbak a tudományos munka feltételei. Kutatómunkánk terén, főleg az elsődleges feladatok megoldására irányuló eróösszpontosítás és szakképzés közben felmerülő belső gondjainkat még azzal hatványozzuk, hogy különböző művi akadályok emelésével elmélyítjük a világszínvonaltól való elszigeteltségünket. Nem használunk ki minden alkalmat, hogy a tudományos dolgozókat és aspiránsokat külföldi tanulmányutakra küldjük élenjáró tudományos kutatóintézetekbe, még akkor sem, ha a tanulmányút nekünk nem kerül semmibe. Nem ritka az olyan eset sem, hogy valaki eljut egy ilyen útra, de hazatérte után érdektelenségbe ütközik, kintről hozott ismereteit és tapasztalatait nem tudja kamatoztatni. Természetesen sem a kiváló tudományos munkatársak feltételezett gyarapodása, sem az invesztíciót igénylő költséges munka nagylelkű támogatása önmagában nem vezet a tudományos kutatás iriten- zifikálásához, ha eközben nem távolítjuk el azokat az akadályokat, amelyek a szervezés zátonyra futott problémáiból, a reszortok szétforgácsoltságából, az alapkutatás alacsony arányából erednek a tudo- mádnyos kutatás bázisterületein. Bizonyos tanácstalanságról tesz tanúbizonyságot az alapkutatás állami tervei összeállításának hagyományos mechanizmusa. Ismét folynak az újabb ötéves terv előkészületei, de a tervezést nem vetjük alá következetesen a tudomány, mint különleges emberi tevékenység fejlesztése szükségleteinek. Nem tudom, hogy a tervezés adminisztratív logikája mögött inkább a kutatóintézetek igazgatóinak és a kutató- csoportok vezetőinek képessége iránti bizalmatlanság rejlik, (hogy nem tudják helyesen elosztani a pénzeszközöket és nem tudnak az eredmények függvényében jutalmazni), vagy az attól való félelem, hogy a kötelező tervezői „ember-órák“ nélkül, amelyek szabványosítani próbálják az alkotó gondolkodást, nem lehet tudományt csinálni. Vagy pedig az attól való félelem, hogy a feladatok pályázat alapján történő elosztásánál egyes „bevált“ tudományos dolgozók esetleg munka nélkül maradnának. Egy azonban bizonyos- ha a mai tervezési és irányítási rendszert nem sikerül radikálisan, valóban átalakítani, a világgal összevetve amúgy is szerény eszközök, amelyeket az alapkutatásra szánunk, továbbra is kevéssé hatékonyan lesznek kihasználva. Az átalakítás sikere szempontjából pártunkban meghatározó jelentőségű a tudományos ismeretek következetes érvényesítése. A párt fő küldetése ma és a jövőben is politikusán vezetni és eszmeileg hatékonyan tevékenykedni. Belső és társadalmi funkciói érvényesítésének minden szintjén rendelkeznie kell a párttagok és a többi állampolgár számára is vonzó szellemi tevékenységek kezdeményezőjének ambícióival. Sokkal kifejezőbben keii tehát mozgósítanunk és kihasználnunk a tudományos ismeretek és tapasztalatok erőforrásait, ezzel növelni a gazdasági és egyéb társadalmi feladataink megoldására irányuló programhatározatok súlyát. Csak így mehetünk át olyan intellektuális offenzívába, mint amilyet az átalakítás feltételez. Megköveteli, hogy kíméletlenül harcba szálljunk mindennemű megkövesedés és pragmatizmus, a primitív célszerűség, a realitások elkendőzése minden megnyilvánulása ellen, s a tudományos megismerés gnozeológiai funkciói alábecslésének minden maradványa ellen. A tudományt nem lehet felosztani nagyra és kicsire, hasznosra és feleslegesre, hivatalosra és nem hivatalosra. Igaz, létezik tudomány és annak ellentéte - az áltudomány, mint ahogy léteznek tudósok és úgynevezett „tudósok“. Tudományos igazság azonban csak egy van. Nekünk - feltétel nélkül - erre van szükségünk fejlődésünk mostani szakaszában. A marxista-leninista pártnak ezt meg kell rendelnie és meg kell szegeznie A tudományos kutatóintézetek pártszervezeteinek harcolniuk kell ennek leértékelése és adagolása ellen. Meg kell szilárdítaniuk a tudatot, hogy a tudós - főként a tudós marxista - legnemesebb küldetése a kimagasló eredmények felmutatására való törekvés a társadalom érdekében. ALOJZ SLOVÍK, az SZLKP KB tagja, a piesíanyi Tesla vállalat műszaki igazgatóhelyettese Ha az elektronikai ipar elmúlt években elért eredményeit elemezzük, arra a megállapításra jutunk, hogy annak jelentőségét nem a termelési értéke határozza meg (ez kevesebb, mint a csehszlovák ipari termelés 5 százaléka). A döntő tény az, hogy az elektronika alapelveire támaszkodó rendszerek és berendezések a fejlődés jelenlegi szakaszában a legfőbb hordozói a tudományos-műszaki fejlődésnek és így az egész közgazdaság intenzífiká- lásának legfontosabb tárgyi feltételei. Ez a fő oka annak, hogy erre az iparágra úgy tekintünk, mint a gazdasági növekedés stratégiai tényezőjére. Ez ösztönzi azt a felismerést is, hogy az elektronikára annak termelési és tudományos potenciáljára nem tekinthetünk pusztán úgy, mint egy szűk ágazati problémára, hanem azt az egész ipar és gazdaságpolitika központi tényezőjének kell tekintenünk. A népgazaság fejlődésében döntő feladata van az elektronika alapvető felhasználásának, amelytől in- tenzifikáló hatást várnak. Ennek a függőségnek kikerülhetetlen feltétele az alkatrészbázis fejlesztése, elsősorban a mikroelektronika területén. És nemcsak mennyiségi fejlődésről van szó, hanem a műszaki színvonal emeléséről, a termelési költségek és az árak csökkentéséről. Az elektronizálás egész folyamata beleértve az anyagi-műszaki bázist is, ezért komplexen értendő és így kell a tervezésben és a szervezésben is bebiztosítani. Az a véleményem, hogy mai lemaradásunkat ezen a területen a hosszú távú beruházási hiányosságok mellett az is okozta, hogy az egyes témákat nem mérték fel összefüggéseik teljes szélességében. A mikro-elektronika fejlődése elsősorban a rendkívül tiszta, előre meghatározott szerkezetű anyagoktól, a berendezések csúcsszínvonalától és a speciális tesztelöberendezésektől függ. Ugyanilyen fontos a termelöberendezések rendkívül gyors cserélése is, s természetesen mindezt ki kell egészíteni az ezzel a technikával dolgozók szakképzettségi szintjének emelésével A mikroelektronikai alkatrészek gyártásánál sokféle vegyi anyag használatos, amelyeknek speciális igényeket keli kielégíteniük. Jelenleg ezek főleg a pormentes tiszta cseppfolyós vegyi anyagok Ezért az elektrotechnikai ipar kezdeményezésére megkezdődik az együttműködés a hazai vegyi üzemekkel Ennek következményeként már most is sok olyan anyag van, amely megfelel az igényeknek. A vegyipar bizonyos mértékben specializálódott, mégpedig az egyik irányban a Lachema Brno, a másik íranyban pedig a bratislavai Dimitrov Vegyi Müvek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a lemaradás behozása a gyorsan fejlődő mikroelektronikában nagyon bonyolult folyamat, sok tényezővel és így a csehszlovák mikroelektronika még sok területen behozatalra szorul majd. A mikroelektronika fejlődését szintén befolyásolja a berendezések technológiái színvonala. Specializált, főleg célgépekről van szó, amelyek egyesítik magukban a műszaki megoldás legmagasabb szintjét olyan területekről, mint a kohászat, a precíziós gépgyártás, a nagyon jó minőségű optikai rendszerek, a vezérlő, szabályzó és számítógépes rendszerek. Tekintettel a mikroelektronika stratégiai jelentőségére, az ilyen külföldi berendezések gyakran nem hozzáférhetőek, eladásuk tiltott. Amíg a klasszikus gépipari termelés az anyag alakításán és megmunkálásán alapul, amellyel az új formát kap, az új speciális technológiák során az anyag szerkezetébe is behatolnak. A speciális berendezések gyártása nagyon jövedelmező ágazat és a csúcstechnika a jó minőséggel együtt rendkívül jó gazdasági eredményeket hozhat. Amíg a gépipar kilogrammárai 30 és 150 korona között mozognak, a mikroelektronika technológiai berendezései 3 és 20 ezer korona között. Még hatékonyabb a tesztelőberendezések gyártása. Ezen a területen is felsorolhatnánk néhány jó minőségű hazai berendezést, amelyek támogatják a mikroelektronika fejlődését. A harmadik fontos tényező, amely hatékonyan segítheti a hazai mikroelektronika gyártását, az a KGST-n belül a technológia cseréje. Ez a fejlődés egyik jelentős intenzifikáló tényezője. Vállalatunk a Polytechna külkereskedelmi vállalaton keresztül többféle ajánlatot tett technológia vásárlására és eladására a berendezésekkel együtt. Ezek közül azonban még egyik sem valósult meg. Továbbra is folynak a tárgyalások a kijevi Mikroprocesszor vállalattal. Ennek célja az integrált áramkörök tervezése és gyártása lenne. Hogy gyorsabban léphessünk előre az elektronika alkatrészbázisának fejlesztésében, szükség van arra, hogy a népgazdasági tervezéssel összefüggő előírások megalkotásánál céltudatosabban és koor- dináltabban járjunk el. A 9. ötéves terv szempontjából arról is dönteni kell, hogy a mikroelektronikai alap fejlesztése állami programmal lesz-e támogatva, vagy az állami vállalatok kapnak rá dotációt. Folytatni kel! a kvalifikált vegyipar kiépítésének programját is és intenzívebbé kell tenni a munkát a technológiai berendezések kifejlesztésén. Az ágazaton belül bővíteni kell a gépipari kapacitást és konkrétan meg kell határozni, melyik vállalat lesz felelős a tesztelőberendezések gyártásáért. A KGST-n belül foglalkozni kel! a technológiák cseréjének problémájával, hogy kialakíthassuk a közös műszaki és technológiai alapot, és ezzel együtt a lehetőséget a tudományos-múszaki fejlesztés közös programjainak megoldására. JÁN ZÁN, az SZLKP KB póttagja, a presovi VUKOV állami vállalat igazgatóhelyettese A tudományos-műszaki haladás eredményeinek gyakorlatban történő előkészítését és kihasználását cél- és programorientált hozzáállással eddig az állami célprogramok tették lehetővé. A robotizálás fejlesztését és a termelési folyamatok automatizálása érdekében történő kihasználását a 7. ötéves tervidőszakban a 07-es állami célprogram keretében biztosították. Ebben az ötéves tervidőszakban ez az A 05-ös célprogram keretében történik. Neve: ,,A technológiai folyamatok robotizálása“. A 7. ötéves tervidőszak éveiben összesen 4742 darab ipari robotot és manipulátort gyártottak és 4576 ipari robot és manipulátor felhasználásával 2015 automatizált technológiai munkahelyet építettek ki. A robotizálás fejlesztésének pozitívumai közé főként a következő tényeket lehet besorolni a 7. ötéves tervidőszakra vonatkozóan:- kifejlesztettük és biztosítottuk az ipari robotok és manipulátorok alapvető típussorának termelését;- kialakítottuk, igaz a szükségleteknek megfelelően nem építettük ki teljesen a robottechnikai eszközök gyártásának termelési bázisát;- kialakítottuk a robotizált technológiai munkahelyek és termelési rendszerek tervezésére vonatkozó speciális kapacitásainkat, ez mindenekelőtt a gépipari ágazatok termelését érintette;- beindult a kassai (Kosice) és a bratislavai főiskolákon, valamint a Csehszlovák Tudományos- Műszaki Társaság közreműködésével a nevelési- továbbképzési folyamat;-a robotizálás fejlesztésére kedvező hatással volt a nemzetközi tudományos-műszaki együttműködés különböző formáinak kihasználása, valamint az FSZM és a SZISZ aktív hozzáállása a munkakezdeményezés rendhagyó formáinak fejlesztéséhez. A 7. ötéves tervidőszakban a robotizáiás fejlesztését kedvezőtlenül befolyásolta az ipari robotok és manipulátorok alkalmazására felkészületlen felhasználói szféra, e berendezések relatíve magas ára, minőségi és megbízhatósági hiányosságaik. Vonatkozik ez elsősorban a hazai termelésből vagy a KGST-tagállamok gyártásából származó elektronikai alkatrészbázisra épülő irányítási rendszerekre. Sajnos, a minőségi és a megbízhatósággal kapcsolatos nehézsé(Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1989. VI. 2Í
