Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-22 / 145. szám, csütörtök
A CSKP KB 14. ülésének vitája (Folytatás az 5. oldalról) személy számára. A kritika elfogadásában azonban szintén meg kell nyilvánulnia a kulturáltságnak. A tudomány nemcsak egyik ágazata népgazdaságunknak. Ez speciális keresztmetszete az egész társadalomnak. Ezért el kell nyernie a társadalmi megismerés statútumát, mert csak így érhető el, hogy ne deformálódjanak fejlődésének feltételei. A múltban gyakran szemet húnytunk a tudomány objektív szükségletei törvényszerűségei és belső logikája fölött. A jelenlegi alkotó potenciál nálunk az extenziv fejlődés ,,érdeme", többszörösen behatárolt néhány speciális esetben a fejlett államokkal összehasonlítva egy renddel rosszabb műszerezett- ségi és informatikai ellátással. Az információs elégtelenség következménye a hozzá nem értés és a voluntarizmus az irányításban, vagy az adminisztráció az irányítás helyett és persze a kezdeményezés elfojtása, a passzivitás. Az adminisztráció csökkentését lehetetlen megoldani adminisztratív módszerekkel. Csak olyan alapvető döntésekkel lehet, amelyek érintik az irányítás szerkezetét és rendszerét. Ilyen lehet például a tudományos munkahelyek felelősségének és jogkörének - valódi és nemcsak hangoztatott - megerősítése alapvető kérdések eldöntésénél. Negatív jelenség az is, hogy az akadémia és a főiskolák alkotó munkatársait, tisztségviselőit, az intézetek igazgatóit aránytalanul leterhelik a gyűlések, tanácskozások, a tisztségek, a különböző bizottságok tagsága, úgyhogy nehezen és csak nagy személyes áldozatok árán jutnak el ahhoz, hogy tanulmányozzák a szakirodalmat, s dolgozzanak a laboratóriumokban. A másik oldalon a tudóstársadalom, de az egész társadalom joggal elvárja a tudományt irányító dolgozóktól, főleg azonban az akadémikusoktól, hogy új gondolatokat és eszméket alkossanak, komoly tudományos műveket publikáljanak és így tudományágukban ne csak a fejlődés útját egyengessék, hanem mint a tudomány jelentős személyiségei aktívan részt is vegyenek társadalmi fejlődésünk fő irányainak formálásában. Súlyos probléma, hogy a gazdasági mechanizmus jelenlegi hiányosságai mellett gazdaságunk további fejlődésének elsődleges irányait nagyon széles skálában és alacsony dinamikával határozták meg. így azután lehetetlen volt az alkotó potenciált ezekbe az irányokba céltudatosan bevonni és megvalósítani a tudományos-műszaki alap szerkezeti átalakítását. Azt a feladatot, hogy komplexen ítéljük meg az alapkutatás és az alkalmazott kutatás munkahelyeinek hatékonyságát, optimális szerkezetét, célszerűségét, csak adminisztratív módon valósították meg. így aztán kevésbé érvényesült a szelekció és nem sikerült határozottabban összekötni az alapkutatást az alkalmazott kutatással. így természetesen olyan tudományos központokat sem sikerült kialakítani, amelyek iparunk egyes ágazataiban elősegítenék a világszínvonal elérését, ahogyan ezt a CSKP KB 5. ülése javasolta. Ennél megállva engedjék meg, hogy elgondolkodjam ülésünk küldetésén. Az nyilvánvaló, hogy az ellenőrzés az irányítás elválaszthatatlan része. Lehetővé teszi a komplex jelenségek rendszeres vizsgálatát, kölcsönös kapcsolataik és összefüggéseik feltárását, a tervezett és valós eredmények összehasonlítását és a különböző tényezők hatásainak felmérését. Az 5. ülés határozatai konkrét és precíz lebontásának köszönhetően nagyon következetesen értékelhettük az egyes feladatok teljesítését. A beszámoltatás módszerének következetes kihasználása azonban nekem itt hiányzik Továbblépésünk érdekében nagyobb figyelmet kell fordítanunk a határozatok konkretizálására is. Az az elképzelés, hogy mindent automatikusan megold majd az új gazdasági mechanizmus, nagyon leegyszerűsítő. Elgondolkodtam újra saját, az 5. ülésen eimondott hozzászólásomon is. A szovjetunióbeli tudományos munkahelyekkel együttműködésben intézetünk lényegesen előrelépett a tudományos megismerés területén és a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásában is. Az akadémia keretében fejlesztésirealizációs laboratóriumot építünk és a vállalati szféra megnövekedett befogadóképességének és aktivitásának köszönhetően - itt főleg a Stará Tura-i Chiranát említhetem - már megkezdődött az első műszereink gyártása és továbbiakat gyártásra készítünk elő. Mégsem valósítottuk meg minden szándékunkat. Továbbra is nyitott kérdés a fejlesztőlaboratórium technológiai felszerelése, nem megoldott a kassai (Kosice) fejlesztőműhely építésének megkezdése. A tudományos műszerek beszerzésénél meglátszott a volt szövetségi elektrotechnikai ipari minisztérium kívülállóként való hozzáállása. Ezzel szemben - pozitívan értékeljük a városi és az egész szlovákiai pártszervek támogatását és a szlovákiai tervbizottság aktivitását. Felelős megítélés után nyilvánvaló, hogy sok feladat teljesítése elmaradt. Ennek okát az irányítási módszerek régi formáinak lassú kiküszöbölésében, a régi bürokratikus hozzáállásban kereshetjük. Ugyanakkor annak adója is ez, hogy sok felelős helyen és a központi szervekben is dolgoznak még mindig olyan emberek, akik gondolkodásmódjukban elmaradtak. Ha ki akarjuk küszöbölni az állandóan ismétlődő hiányosságokat, akkor ideje szigorúbb következtetéseket levonni a meghatározott feladatok nemteljesítéséből. Az átalakítás szempontjából ezek az irányzatok politikai szempontból tűrhetetlenek. A gazdasági mechanizmus átalakításáért és a közélet demokratizálásáért folytatott politikai küzdelemben rendkívül fontos, hogy a párt eszmei és szerve- N zeti egységét olyan színvonalra emeljük, amelyet az új feladatok képviselnek, hogy energikusan teljesítsük és ellenőrizzük az elfogadott határozatokat és konkrét személyekkel kapcsolatos következtetéseket vonjunk le ezek nemteljesítéséből. JOSEF RIMÁN elvtárs, a CSKP KB tagja, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke A fennálló nehézségek és fogyatékosságok ellenére adva vannak azok az alapvető feltételek, amelyek az átalakítás folyamatában tudományunk határozottabb érvényesítéséhez szükségesek. Habár a mi akadémiai alapunk terjedelme nem éri el az NDK akadémiai alapjáét, már hosszabb ideje arra törekszünk, hogy célszerű szerkezeti átalakításokat valósítsunk meg a rugalmasabb munka érdekében. Az egyes munkahelyek fejlődési komcepciójának pontosítása új laboratóriumok, intézetek, tudományos központok, regionális munkahelyek kialaításá- val jár együtt. A főiskolákkal és a vállalatokkal együttműködve számos tudományos-kutatási és tudomá- nyos-pedagógiai társulást létesítettünk. Az utóbbi tizenkét év alatt a CSSZTA talaján több mint hatvan szerkezeti változtatást hajtottunk végre. Ez az eljárás rendszeressé vált a merevségek leküzdésében és az alapkutatás általános fejlesztésében. Egyúttal arra is törekszünk, hogy tudományunk legjobb hagyományaira alapozzuk az új hagyományok építését, ami abban is megnyilvánul, hogy a 7. ötéves tervidőszak óta az alapkutatás területein megkülönböztetett gondot fordítunk a munkafolyamatok állandó tökéletesítésére. így aránylag gyorsan és eredeti módon tudunk reagálni azokra az új tudományos irányzatokra, amelyek alapvető jelentőségűek lehetnek a technológiai innovációk megvalósításában. A 7. ötéves tervidőszakban például fejlődésnek indult a csehszlovák sejt- és génmérnökség, a plazmatechnológiai és az optoelektronikai kutatás, az automatizálás és az informatika. A jelenlegi ötéves tervidőszakban kiemelten foglalkozunk a magas hőmérsékletű szupravezetés, a molekuláris elektronika kutatásával, a fémanyagok fizikai diagnosztikai módszereinek és újszerű megmunkálásának fejlesztésével, az enzim- és a fehérjekutatással, valamint az AIDS betegség megelőzésének és gyógyításának a tanulmányozásával A 9. ötéves tervidőszakban továbbra is az olyan irányzatok fejlesztésére helyezzük a súlyt, amelyekben nemzetközi viszonylatban is esélyeink lehetnek. A központi bizottság 5. ülésén elfogadott határozattal összhangban elvégeztük munkahelyeink komplex felülvizsgálását, melynek során az előző tíz évben elért eredmények sokoldalú értékelésére helyeztük a súlyt. Módszertani eljárásunkat tanulmányozási célból a Szovjetunió Tudományos Akadémiája is elkérte. A felülvizsgálás eredményei alapján konkrét káderügyi és anyagi-műszaki jellegű intézkedésekre került sor. A fiatal tudományos kutatók szakképzettségi színvonalának emelésére a főiskolákkal és a reszortokkal együttműködve a tudomány minden területén csoportos továbbképző tanfolyamokat rendeztünk. A feladat jelentőségéhez mérten javítottuk a kandidátusi munkát végzők szociális és gazdasági ellátásának a feltételeit. Harminc csúcs- színvonalú tudományos kutatónk számára lehetővé tettük, hogy családjukkal együtt egy-két évet a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának moszkvai intézeteiben töltsenek, s szakterületükön hasznos tapasztalatokat szerezzenek. Fokozzuk a munkahelyek önigazgatását, s az év végéig előterjesztjük az akadémia kétszintű irányítási rendszerének pontosított módozatát. A gyakorlati munkaeredmények szintén javultak. A 8. ötéves tervidőszak első két éve alatt 23 százalékkal növekedett az aktív licencek eladása, s az akadémia, amely a társadalomtudományokat is beleértve országunk egész tudományos-kutatási alapjának csupán 8,2 százalékát képezi, az aktív licencek tőkés országokba irányuló eladásában 30 százalékos arányban volt képviselve. 1987-ben 58 találmányt sikerült közvetlenül alkalmaztatni a termelésben, 1988-ban ez a szám 78-ra növekedett. Négy új munkahelyet hoztunk létre, kettőt Prágában, egyet- egyet pedig Plzeiiben és Ostravában, amelyek a gépipar és az energetika közvetlen szükségleteit szolgálják. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy munkánk minőségével elégedettek lehetünk. Napjainkban, az ipari termelés szerkezeti átalakításával összhangban az alapkutatás területén is szűkebb szakosításra törekszünk, kihasználva a nemzetközi szocialista munkamegosztásban és a fejlett tőkés államokkal megvalósuló együttműködésben rejlő lehetőségeket. A megkezdett irányzatokat a 9. ötéves tervidőszak folyamán akarjuk elmélyíteni. Az átalakítás folyamatában ezt nagyon fontos feladatnak tartjuk, mert a kisebb és a közepes országok életképes gazdasági fejlődésének alapvető feltétele a termelésben és a tudományos kutatás területén elmélyülő szakosodás. A tudomány és a gyakorlat közti kapcsolatok elmélyítése szükségessé teszi a közös dialógus folytatását a partnerek szükségleteiről és reális lehetőségeiről. Az ilyen dialógusnak nemcsak a középtávú tervekre, hanem a távlati elképzelésekre is ki kell terjednie. Az egyenrangú és tartósan együttműködő felek tárgyilagos eszmecseréje elősegíti a helyzet jobb megértését, s az optimális eredményekhez vezető utak megtalálását. A szocialista átalakítás folyamatának csak az ilyen eljárás felelhet meg. A munkáját szerető ember áldozatokat is tud hozni, s nem szívesen tölti be a fogaskerék szerepét, bármilyen jól is olajozzák a szerkezetet. A tudomány és a gyakorlat szervesebb összekapcsolása lehetővé teszi, hogy nagyobb figyelmet összpontosítsunk az egyes népgazdasági ágazatok, köztük elsősorban a gépipar fejlesztési problémáira. Az akadémiai munkahelyek és az ipari vállalatok kapcsolatai éppen a gépipar területén fejlődnek a legbiztatóbban Csaknem öt hónapig tartó elmélyült eszmecserék után hosszú távú együttműködési programot dolgoztunk ki a Skoda konszernnel, a Chepos állami vállalattal és a ŐKD kombináttal, s a kutatási munkák költségeinek egy részét az érdekelt vállalatok fedezik. Az említett hosszú távú együttműködési programok a szakosított termeléssel összefüggő technológiai innovációkra és a gyártmányfejlesztés feladataira irányulnak. A középtávú célok között kiemelt helyen szerepelnek a termelési irányítási rendszerek és az új alapanyagok kifejlesztésére irányuló munkák, valamint a környezetkímélő technológiai eljárások. A CKD kombináttal együttműködve közös kísérleti munkahelyet létesítünk a gépipar különböző területein érvényesíthető progresszív technológiai eljárások kifejlesztésére. A Csehszlovák Tudományos Akadémia, a főiskolák és a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság szakembereinek részvételével az év végéig egy korszerű adatbankot akarunk kiépíteni a legújabb technológiai eljárásokról. A gépipari szervezetekkel folytatott együttműködés keretében három bázismunkahelyet is akarunk létesíteni a gyakorlati szakemberek átképzésére és továbbképzésére. Ezek közül két akadémiait Prágában és Plzenben, valamint egy főiskolait Prágában. Ebben az együttműködésben a műszaki, matematikai, fizikai és kémiai tudományos irányzatok mellett növekvő mértékben vesznek részt a biológiai tudományok is, részben a termelési folyamatok ökológiai optimalizálása, részben pedig a környezetkímélő biotechnológiai eljárások kifejlesztése és alkalmazása céljából. A társadalomtudományok közül főleg a prognosztikai kutatás, a közgazdasági tudományok és a pszichológiai kutatás részvételével számolunk. Az utóbbi az átalakítással összefüggésben a szociális folyamatok pszichológiai törvényszerűségeinek vizsgálatára irányul. Az említett területeken szerzett eddigi ismeretek elősegítik az alapkutatás 9. ötéves tervidőszakra vonatkozó állami tervének pontosabb kidolgozását, valamint tudományunk és termelésünk szakosításának szükséges elmélyítését. Minimális a szeizmikus kockázat... A nagyobb földmozgásokkal szemben is biztonságos a Vízlépcsőrendszer Fülöp József akadémikus, az ELTE rektora, valamint dr. Dank Viktor, a Központi Földtani Hivatal elnöke irányításával a Magyar Állami Földtani Intézet szakértői elkészítették Magyarország mélyszerkezeti térképét. Ebből egyértelműen kiderül, hogy Nagymaros térségében a kainozoikum alatt a földtani szerkezeti aljzatot egy egységes paleo- zoós-mezozoós tömb képezi. Már ránézésre is látható, hogy a nagymarosi vízlépcső helyén egyetlen fő szerkezeti (tektonikai) vonal sem húzódik. Az eocénprogram, illetve a dunán-túli középhegység karsztvízmérlegének vizsgálatához használt műholdfelvételek tektonikai értékelése is azonos megállapításokra vezetett. A dunai vízlépcsőrendszer tervezése során figyelembe veendő szeizmikus zónákat 1965-ben közös csehszlovák-magyar szakértői tárgyaláson rögzítették. A Magyar Tudományos Akadémiát Egyed László levelező tag, az ELTE geofizikai tanszékének professzora, a lemeztektonikai elmélet világhírű megalkotója, továbbá Kézdy Árpád, a műszaki tudományok doktora, a BME geo- techníkai tanszékének professzora képviselte. A szakértői bizottság munkájában számos geofizikai és földtani szakintézmény képviselőin kívül csehszlovák részről a világszerte használt ,,MSK“ földrengési skála egyik szerzője, Vít Karnik, világhírű tudós vett részt. A bizottság rögzítette a feltételezhető földrengésfokozatokat és a hozzájuk tartozó gyorsulást. Ugyanakkor táblázatosán, folyamkilométerek közötti szakaszolásban is meghatározta a nevezett értékeket, amelyeket a terhelési határállapothoz rendelt. A térképen rögzített izo- szeizták megszerkesztésekor a térség földtani felépítését, valamint a korábbi földrengések tapasztalatait vette alapul. A térképről is megállapítható, hogy mind a nagymarosi vízlépcső, mind a dunakiliti duzzasztómű, illetve a felvízcsatorna és a gabcíkovói vízerőmű az MCS skála szerinti 6-os fokozatnál gyengébb rengések területére esik. Az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézetének Szeizmológiai Osztálya Földrengés-veszélyezte- tettség becslése Prédíkálószék térségében címmel 1987-ben dokumentációt készített a tervezett szivattyús energiatározó tervezéséhez. Ez a nagymarosi vízlépcsőtől légvonalban 3 km-en belül fekszik. A dokumentációban közölt térkép az 1700 óta előfordult fő rengések epi- centrális erősségét 100 km-es sugarú körben tünteti fel. A közölt táblázat szerint a 8-as epicentrális intenzitású földrengés előfordulási gyakorisága 300 év alatt sem éri el az 1 %-ot. A nagymarosi vízlépcső 8-as erősségi fokozatra van méretezve! A hivatkozott zónatérkép szerinti pedig 6-os epicentrális erősségű rengés előfordulási gyakorisága is csak 100 évenként éri el az 1 %- ot. Ez a dokumentáció teljes mértékben igazolta az 1965. évi szakértői megállapításokat. A dokumentációból a következő megállapítások kiemelése indokolt:- „a vizsgált térség eddig megismert szeízmicitása alapján - ismerve, hogy a tektonikai folyamatok történelmi időmércével nézve állandónak tekinthetők - nem várható, hogy Prédikálószék térségének szeizmikus aktivitása összemérhető lesz Komárom -Mór vidékével.“ A vizsgált helyhez legközelebbi s talán a legmarkánsabb szeizmikus terület a Komárom-Mór vonal (idesorolva a várpalotai és berhí- dai rengéseket is).- „Prédikálószékhez legközelebb eső rengések közül az 1934. április 16-i esztergomi földrengés volt a legjelentősebb, melynek epicentrális intenzitása (a központban mért erőssége - a szerk. megjegyzése) 5-6 fok volt, de a rengést Dömös, Pilisszentke- reszt és Pilisszentlélek településen már nem érezték.“- ,,A legkedvezőbb esetet figyelembe véve - vagyis a legkisebb intenzitásgyengüléssel számolva- a legaktívabb (Komárom-Mór) forrászónában keletkező földrengések hatása Prédikálószék térségében 2 fokkal kisebb, mint az epicentrális intenzitás.“ Prédikálószéken (100 év alatt 0,3 valószínűséggel) 7-es MSK intenzitású rázkódással kell számolni.“ Ezek szerint tehát mind tektonikai, mind szeizmológiai vonatkozásban Nagymaroson a vízlépcső 10Ö évre tervezett élettartama alatt még 7-es intenzitású földmozgással sem kell számolni, a 6-os erősségű zóna 1965. évi meghatározása helyes. Ennek ellenére a vízlépcsőt, annak egyes szerkezeti elemeit a biztonság kedvéért 8-as intenzitású földlökések sérülésmentes kiállására méretezték. Dr. Mistéth Endre, a műszaki tudományok doktora, az EARE (Európai Mérnökszeizmológiai Szövetség) MTA Magyar Nemzeti Bizottságának volt elnöke és jelenlegi tagja a dunai vízlépcsőrendszer földrengéssel szembeni állékonysága című cikkében tájékoztatást adott a főművek méretezéséről. A mérnöki gyakorlatban szeizmikus méretezés csak a 7-es fokozattól szükséges, hiszen a 6-os fokozatú vízszintes gyorsulás egyenértékű a legnagyobb szélerő okozta igénybevétellel! Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a dunakiliti duzzasztómű, a gabcíkovói vízerőmű, a nagymarosi vízlépcső egyaránt 2/3 részben a térszínt alatt vannak. A földrengéssel kapcsolatos vízszintes erők nagyobb részét tehát a földmegtámasztás veszi fel, s nem a szerkezet. A földrengéssel szembeni állékonyság maximális biztonságának tervezése érdekében a dunakiliti tározó védtöltéseit számítógéppel 606, a felvízcsatorna töltéseit pedig 934 különböző változatra vizsgálták meg. A csehszlovák és magyar tervezők tehát egységes elvek alapján, összehangoltan a valószínűleg előfordulható rengésnél legkevesebb egy fokozattal (=10-szeres különbség!) -nagyobb intenzitású földmozgás sérülésmentes elviselésére méretezték a főműveket. A nagymarosi vízlépcső, illetve a dunakiliti duzzasztómű, a tározó töltései, továbbá csehszlovák oldalon a felvízcsatorna és a gabcíkovói vízerőmű - vagyis az összes főmű - az ,,MI-04. 133-81. Méretezési irányelvek földrengési hatásokra“ előírásainak biztonságosan megfelel. Az idézett műszaki irányelvekben közzétett hazai földrengés-ve- szélyeztetettségi térkép egyértelművé teszi, hogy a főművek területén csupán 3-5 fokozatú földrengések várhatók s azok is kis valószínűséggel. A felsorolt dokumentumokat a vízlépcső építésében nem érdekelt, független állami tudományos intézmények állították össze, és ezek alapján bizonyítottnak tekinthető, hogy:- a dunai vízlépcsőrendszer fő- műveit 6-os fokozatúnál erősebb földrengésveszély igen nagy valószínűséggel nem fenyegeti;- a 7-8-as fokozatú intenzitásra méretezett főművek a földrengés okozta károsodásokkal szemben kellő biztonságot nyújtanak. REMÉNYI PÉTER okleveles geológus Magyarország ÚJ SZÍ 6 1989. VI.
