Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-19 / 142. szám, hétfő
Beszámoló a tudományos-műszaki fejlesztés hatékonyságának növelésére a CSKP KB 5. ülésén hozott határozat teljesítéséről (Folytatás a 5. oldalról) anyagmozgatás gépesítésének és automatizálásának fejlesztési irányzatait, a csomagolástechnikai ipart, valamint az információs rendszerek fejlesztését. A társadalmi fejlődés döntő céljaival, a jelenlegi világban tapasztalható gyakorlattal, valamint a gazdasági mechanizmus átalakításának követelményeivel összhangban nagy súlyt helyezünk az informatika fejlesztésére. Ezen a területen a lemaradásunk több mint 15 évre tehető. Az informatika nemcsak a fejlett államok ügye, hanem jelentős szerepe van a nemzetközi kereskedelemben, az adatok és ismeretek növekvő nemzetközi cseréjében is. Az információk áramlása a jelenlegi tudományos-műszaki fejlődés nélkülözhetetlen tartozéka, áthatja a termelést, a kereskedelmet, a pénzügyi rendszert és a szolgáltatásokat. E probléma megoldása tudományos-műszaki és gazdasági szempontból rendkívül igényes lesz, s a központi alapvető stratégiai döntések tárgyát fogja képezni. Az informatizálás programszerű fejlesztése kialakítja a feltételeket az állam, a társadalom és az állami vállalatok új minőségi színvonalú igazgatásához, döntő mértékben növeli a szellemi munka termelékenységét, magasabb szintre emeli a lakosság általános műveltségét és tájékozottságát. E probléma megoldásának szükségességére már a CSKP KB 5. ülése is figyelmeztetett. Feladatul adta társadalmunk tíz évre szóló informatikai fejlesztési programjának kidolgozását. E program körvonalairól már tárgyalt a CSKP KB Tudományos és Műszaki Bizottsága. A program kiterjed az állam és a társadalom stratégiai igazgatásának minden oldalára, az államigazgatás ésszerűsítésére, az állami vállalatok belső irányítására és kölcsönös kapcsolataik fejlesztésére. Figyelemben fog részesülni a progresszív informatikai technológiák érvényesítése a legfontosabb munkahelyeken és a termelési folyamatokban, beleértve az alkotó tevékenységet. A program hozzáférhetővé és kihasználhatóvá teszi a nemzetközi történelmi és kulturális értékeket a könyvtárakban, levéltárakban és múzeumokban. Az informatikának megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítunk a szolgáltatások területén, főleg a kereskedelmi tevékenységben, az idegenforgalomban és a pénzügyek egész területén. Ki kell használni az informatika alkalmazásában rejlő széles lehetőségeket az egészségügyben is, főleg a diagnosztikában, továbbá a szociális gondoskodás és a környezetvédelem területén. Az embereket az oktatási-nevelési folyamatok széles körű fejlesztésével alkalmassá kell tenni az informatika kihasználására a társadalmi gyakorlat különböző területein, az iskolai oktatási rendszerben és a felnőtt kori állandó művelődésben. Ezen a területen rendkívüli jelentősége van a széles körű nemzetközi együttműködésnek, valamint információs rendszerünk következetes bekapcsolásának az információk és ismeretek nemzetközi csereforgalmába. Az informatikát tudományos szakágazatként kell fejleszteni, s ennek keretében létre kell hozni a szakoktatási munkahelyek egész rendszerét, informatikai tanszékeket kell létesíteni a főiskolákon a magas fokon képzett szakemberek neveléséhez. Bizonyára meg kell majd oldani a titkosság feloldásának a problémáját is, hogy az információk hozzáférhetők legyenek az informatizácíós folyamatokban. Környezetvédelem A CSKP KB 5. ülése nagy súlyt helyezett a környezet védelméről és formálásáról való gondoskodás elmélyítésére. Abból indult ki, hogy egyes területeken komollyá, sőt kritikussá vált a helyzet, s meg kell állítani az eddigi kedvezőtlen folyamatokat. Azt is szem előtt tartotta, hogy a kedvezőtlen következmények az egész lakosságot, az egész természetet érintik. Ez a körülmény nemcsak nálunk, hanem az egész világon is kulcsfontosságú politikai feladattá teszi a környezetvédelmet. E kérdések megvilágítására jelentős figyelmet fordítottunk. Számos tanulmány, elemzés, prognózis kidolgozására került sor több kutatási munkahelyen, a gyakorlati szakemberek széles körű bevonásával. Ezek a munkák arra utalnak, hogy az eddigi védekező és figyelmeztető hozzáállásról aktívabb cselekvésre lehet átállni, kihasználva a gazdasági mechanizmus átalakításából következő lehetőségeket. A népgazdaság szerkezeti átalakítása, s az ezzel kapcsolatos anyagi-műszaki ellátás a környezeti problémák megoldása szempontjából is fontos szerepet játszik. Ehhez arra van szükség, hogy az új gazdasági mechanizmus a környezet védelméről való gondoskodás elemeit is tartalmazza. Ebben a vonatkozásban az ösztönző és büntető szabályozók egész rendszere lép érvénybe, amely az össztársadalmi érdekeknek megfelelően a környezeti feltételek javítását fogja eredményezni. A környezeti feltételek romlását előidéző eseteket a gazdasági szabályozás eszközeivel olyan mértékben kell sújtani, hogy azt következetesen megérez- zék. Ezekkel a szabályozókkal azonban a környezeti feltételek javítását is elő kell segíteni. Be kell vezetni, illetve el kell mélyíteni az elvonások, adók és illetékek egész sorát a természeti források kihasználásáért, hogy ezek nagyobb takarékosságra ösztönözzék a gazdálkodó szervezeteket. Elsősorban a földalap tartós vagy ideiglenes igénybevételéért, mezőgazdasági termelésre vagy erdőgazdálkodásra szolgáló használatáért (mező- gazdasági adó és erdőterület hasznosításáért fizetett adó formájában) fizetett elvonásokról van szó. További illetékek fizetésével jár majd az ásványi lelőhelyek minden formájának kihasználása, a felszíni és a föld alatti víz igénybevétele, a folyóvizek energetikai és hajózási célokra való felhasználása, valamint a szilárd hulladékok szeméttelepi tárolása. Az adókat, illetékeket és elvonásokat be kell számítani a termelési költségekbe, vagyis az árakba. Továbbra is következetesen kell érvényesíteni a büntetéseket a hulladékok nem engedélyezett kibocsátásáért és elhelyezéséért, a természeti környezet önkényes pusztításáért, s utólagos adókkal kell sújtani az ökológiai szempontból nem megfelelő termékek gyártását, behozatalát és felhasználását. Elsősorban az olyan termelésről és termékekről van szó, amelyeknél aránytalanul sok szilárd, folyékony vagy gáznemű ártalmas anyag keletkezik, s amelyek felhasználása nagy zaj- és egyéb ártalommal jár. A környezet károsításáért kirótt büntetéseket minden szervezet és egyén köteles megfizetni. Ugyanakkor helyesnek tartjuk, hogy a gazdasági szabályozás egész rendszere a környezeti feltételek javítására is irányuljon. Elsősorban olyan juttatásokról, támogatásokról, esetleg előnyös hitelekről, kölcsönökröt, adóengedményekról van szó, amelyek a termelőket a környezeti viszonyok javítására és környezetkímélő technológiai eljárások bevezetésére ösztönzik. Hasonló intézkedésekkel kellene ösztönözni a természetvédelmi berendezések gyártását. Támogatásban kell részesíteni azokat az intézkedéseket is, amelyek egyes kiemelt természeti tényezők, például a növényi és állati génalap védelmére, az ökológiai egyensúly felűlítására és stabilizálására, s a környezetre gyakorolt negatív hatások mérséklésére irányulnak. , Fontolóra kell venni a vámkedvezmények bevezetését is a környezetkímélő technológiai berendezések, vagy az ilyenek létesítésére szolgáló termékek behozatalánál. Úgy gondoljuk, hogy az említett intézkedések megvalósításához szükséges pénzügyi forrásokat az állami környezetvédelmi alapokból kellene folyósítani, amelyekkel a szövetségi kormányon és a nemzeti kormányon kívül a nemzeti bizottságok is rendelkeznének. Az államigazgatási szervek ezeket a forrásokat elsősorban a fennálló környezetvédelmi problémák megoldására használnák fel. Ezeket az alapokat a környezet károsításáért fizetett bírságokból, valamint a felelős szervek költségvetéseiből kellene feltölteni. Az említett intézkedések egész körét legkésőbb a következő évben kellene előkészíteni, s az új szabályozókat azok jelentős differenciáltságára való tekintettel 1991-től kezdve kellene bevezetni. Ebben az időszakban felül kell vizsgálni az eddig nyújtott kivételeket is, hogy az olyan esetekben, ahol ez indokoltnak mutatkozik, további érvényesítésüket a hiányosságok felszámolására vonatkozó határidőkhöz kössük. Abból indulunk ki, hogy fontos szerepet kell betöltenie a független ökológiai felügyeletnek is, amely ma több reszort alá tartozik, s amelynek olyan objektív szervvé kell átalakulnia, amely egyértelműen védelmezi az állami és a társadalmi érdekeket. H atározottabban kell gondoskodni az egyes tárgyi problémák megoldásáról is, ami a környezeti viszonyok javulásához fog vezetni. Legfontosabb kérdés az ökológiai intézkedések, főleg a beruházások tervezése. Minden új építke zésnek teljes összhangban kell lennie az ökológiai követelményekkel. Azzal számolunk, hogy az eddiginél sokkal nagyobb arányban kerül sor szennyvíz- tisztítók, szennyleválasztók, kénelvonó és egyéb ökológiai berendezések építésére. Ezeket az építkezéseket azonban nem lehet csupán szövetségi szinten tervezni és az állami költségvetésből finanszírozni, hanem a nemzeti kormányok terveibe, valamint a kerületi, a járási, a városi és a helyi nemzeti bizottságok fejlesztési programjaiba is be kell foglalni. Egyúttal az államigazgatás különböző szintű szervei által tervezett akciókat bizonyos komplex rendszerbe kell összefoglalni, hogy az egyes részletkérdések megoldására kölcsönös összefüggésekben kerüljön sor, főleg ha azok egész területeket, folyókat stb. érintenek. E tervezési módnak egyik feltétele az is, hogy a különböző színtű államigazgatási szervek az adókból, elvonásokból, illetékekből és büntetésekből kialakíthassák saját költségvetési forrásaikat az intézkedések finanszírozására. Az eszközök felhasználási módját meg kellene vitatni a nemzeti bizottságok tanácsain a választók bevonásával, hogy minden nemzeti bizottság és minden állampolgár érezze a környezet állapotáért viselt saját felelősségét, s az emberek közösen törekedjenek a környezeti feltételek javítására. Ahhoz, hogy az új gazdasági mechanizmus kedvező hatást gyakorolhasson a környezet fejlesztésére, meg kell teremteni a szükséges intézményesített feltételeket. Ilyen vonatkozásban arra a következtetésre jutottunk, hogy az Állami Tudományos- Műszaki Fejlesztési és Beruházási Bizottságnak kell egységesen koordinálnia az illetékes szervek munkáját. Ezt a problémát a nemzeti kormányok szintjén is meg kell oldani, s gondoskoni kell a megfelelő jogi rendezésről. Folyamatban van egyúttal a környezet- védelmi törvény kidolgozása, valamint a környezet- védelmi gondoskodás állami programjának előkészítése, amely tartalmazni fogja az alapvető intézkedéseket az ipar, a mezőgazdaság, az építőipar, a víz- és az erdőgazdálkodás, az egészségügy és a beruházások területén, valamint a környezetvédelmi berendezések gyártásában; a program elválaszthatatlan részér fogja képezni a nemzetközi munkamegosztásra épülő tudományos-kutatási munkák terve. A nemzetközi együttműködésnek lehetővé kell tennie a külföldi ismeretek és tapasztalatok gyors átvételét. A szomszédos országok kormányelnökeinek találkozását előkészítő tanácskozások nemcsak a mi problémáink megoldásában eredményezhetnek pozitív fejlődést, hanem Európa egész területének ökológiai helyzetét is kedvezően befolyásolhatják. A környezetvédelem területén felhalmozódott problémák gyors és hatékony megoldásának nélkülözhetetlen feltétele egy olyan független információs rendszer létrehozása, amely nemcsak a környezeti tényezők minőségi fejlődését jelzi, hanem a változások okait és a következményeket is kimutatja. A jelenlegi időszakban a környezetvédelem szempontjait alapvető mértékben kell érvényesíteni a társadalmi-gazdasági és a tudományos-műszaki fejlődés formálásában. El kell ismernünk, hogy az eddigiek folyamán a gyors mennyiségi növekedésre irányuló törekvéseinkben a környezetvédelmi szempontokról gyakran megfeledkeztünk. Nem fejleszthetjük tovább a sok szenet, energiát, fémet, cementet és egyéb nyersanyagokat igénylő régi gazdasági struktúrát, nem dolgozhatunk olyan régi technológiai eljárásokkal, amelyek a levegő szennyezésével, zajártalommal és más mérgező anyagok kibocsátásával károsítják a környezetünket, veszélyeztetik az emberek egészségét. Más szavakkal mondva a környezetvédelem a további gazdasági fejlődés meghatározó szempontjává válik, s minden építkezésre, kutatásra, termelésre és egyéb fejlesztésre irányuló tervben ki kell mutatni, hogy ezek az elképzelések milyen mértékben segítik elő a jelenlegi helyzet javítását. A tudományos-műszaki értelmiség a társadalmi átalakítás feltételei között A gazdaság intenzív jellegű fejlesztésére való áttérés és a társadalmi átalakítás folyamata egyre szélesebb teret nyújt a fejlesztésben döntő szerepet játszó tudományos-műszaki értelmiség számára, s a tudományos-műszaki ismeretek kihasználására az egész társadalomban. A szocialista építés jelenlegi szakaszában a tudományos-műszaki értelmiség növekvő szerepe egyúttal nagyobb társadalmi felelősséget is jelent. A tudományos-műszaki értelmiségre egyre több és igényesebb feladat hárul, ezért megfelelő feltételeket és garanciákat kell biztosítani az alkotó munkához. A tudományos-műszaki értelmiség új nemzedékei már a szocialista építés folyamataiba kapcsolódtak be. Tevékenységük azonban a múltban számos hibával is járt. Ezek főleg abból következtek, hogy a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés gyakran nem az igazság keresésére, hanem személyes érdekek érvényesítésére irányult. A jelenlegi időszakban, amikor a társadalmi átalakítás nem nélkülözheti az alkotó munkát, a tudo- mányos-műszaki értelmiséghez való viszonyulásunkban sok mindent meg kell változtatni. Az emberek iránti mai megnövekedett érdeklődés nem valamiféle divatos hullám, hanem korunk rendkívül időszerű gyakorlati kérdését fejezi ki. A szocialista társadalom átalakítása nagy súlyt helyez az emberi alkotókészség fejlesztésére. Az átalakítás folyamatában felszínre kell hozni és fejleszteni kell az emberek tehetségét, teret kell nyújtani az új alkotó és kezdeményező káderek érvényesüléséhez. Az új gazdasági mechanizmus és a társadalmi élet demokratizálása megfelelő feltételeket teremt az alkotó munkához. Egyúttal azt is elvárjuk, hogy a tudományos-műszaki értelmiség jelentős szerepet vállal az átalakítás végrehajtásában, amely lehetőségeket teremt az alkotó munka kibontakoztatásához. Az eddigi, túlnyomóan adminisztratív-direktív jelegű irányítási rendszer, amely elsősorban utasításokkal hatott a tudományos-műszaki fejlődésre, inkább a szervezetek mutatók általi irányítására összpontosította a figyelmét, s nem a tényleges feltételek kialakítására, a tudományos-műszaki kollektívák alkotó munkájának célszerű irányítására; nem volt képes megfelelő ösztönzési rendszert kialakítani az alkotó munka fejlesztésére. Mindezek következtében a tudományos-műszaki értelmiség alkotó munkájának nincs megfelelő társadalmi elismerése és megbecsülése. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy mindeddig az elért teljesítmények értékelésénél az anyagi ösztönzésnek nem tulajdonítottunk kellő jelentőséget, s az alkotó munka anyagi elismerése társadalmi viszonylatban sem érte el a megfelelő szintet. A tudományos-műszaki értelmiség soraiba tartozók és a szakmunkások felhalmozódó munkabére csak körülbelül 40 éves korukban egyenlítődik ki. A nyolcvanas évek folyamán az alkotó dolgozók nominálbérei a tudomány, a kutatás és a fejlesztés területén (a fejlett országokban érvényesülő irányzatokkal ellentétben) az országos átlagnál lassúbb ütemben növekedtek. A gépipar és az elektrotechnika kulcsfontosságú ágazataiban dolgozó műszaki szakemberek legszámosabb csoportjai a nem termelési tevékenységek műszaki dolgozóival együtt a bérszínvonal tekintetében nem érik el a műszaki dolgozók átlagos kereseti színvonalát. A termelés irányításában alkalmazott műszaki dolgozók átlagos keresete magasabb, mint a termelés előkészítési szakaszaiban alkalmazott dolgozóké. A konstruktőrök, a műszaki tervezők és a technológusok javadalmazásában továbbra is megoldatlan problémát jelent a munkaeredmények szerinti megkülönböztetés, illetve nem került sor a CSKP KB 1983-as 8. ülése után hozott progresszív intézkedések érvényesítésére, részben a vezető dolgozók nem kielégítő bátorsága, részben pedig a nem megfelelő munkahelyi viszonyok miatt. A termelés előkészítési szakaszaiban alkalmazott dolgozóknál azonban a fontos szociális szempontok mellőzése, munkájuk társadalmi megbecsülésének nem kielégítő mértéke is szerepet játszik. E problémák megoldása alapvető feltétele annak, hogy ezen a területen megszűnjön a munkaerő-vándorlás, növekedjen a legtehetségesebb szakemberek érdekeltsége e munkakörök betöltésében, s az alkotó munka magasabb színvonalú eredményekhez vezessen. A tudományos-műszaki értelmiség fiatalabb nemzedéke többnyire kedvezőtlen szociális helyzetben dolgozik, főleg lakásproblémái stb. vannak. Nehezen kerül kapcsolatba a külföldi tudománnyal és technikával, kevés külföldi tanulmányútra és gyakorlatra van lehetősége. Nemzetközi összehasonlításban nálunk nagyobb arányú a műszaki főiskolát végzett szakemberek csoportja a főiskolát végzettek teljes létszámán belül, de a műszaki képzettsé- gűeknek körülbelül az egyharmada az irányítás és az igazgatás területén dolgozik. A fiatal, tehetséges embereket nehezen lehet megnyerni a tudományoskutatási munkahelyeken végzett tevékenységre, többnyire nincs is lehetőség arra, hogy pályázati formában lehessen válogatni a tehetséges fiatal szakemberek közül. Ez a helyzet kedvezőtlen hatást gyakorol a tudományos-műszaki alkotó dolgozók egész állományának fejlődésére. M indeddig az erkölcsi ösztönzés sem részesült kellő megbecsülésben, s formái sem bontakoztak ki a szükséges mértékben. A figyelem eddig csak a hagyományos formákra, a díjak, díszoklevelek kiosztására, a legjobb és az érdemes dolgozó címek juttatására összpontosult, s erre is többnyire életjubileumok alkalmából került sor. Nem voltak eléggé kihasználva az elért tudományos és műszaki kutatási eredmények publicisztikai népszerűsítésében rejlő lehetőségek, nem volt kielégítő az új műszaki megoldásokat és technológiai eljárásokat kifejlesztő tervezők, konstruktőrök, valamint az újítók és a feltalálók társadalmi népszerűsítése. A tudományos-műszaki értelmiség ösztönzésében jelentősebb tényező lehetne a nemzetközi csúcszinvonalú tudományhoz és technikához fűződő szorosabb kapcsolat. Ezt főleg az alkotó dolgozók fiatalabb nemzedéke számára kellene lehetővé tenni, hogy idejében kapcsolatba kerüljenek az egyes kibontakozó irányzatokkal. Az utóbbi évtizedek folyamán a tehetséges fiatalok nem használhatták ki ezeket a lehetőségeket, s ennek kedvezőtlen következményei a soron következő években fognak jelentkezni. A nép alkotó erőire való támaszkodás a párt'erős eszköze a társadalmi átalakítás folyamatában. A tudományos-műszaki értelmiséggel folytatott munka régi formái és módszerei ma már nem számíthatnak sikerre. ÚJ szil 6 1989. VI. 1
