Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-19 / 142. szám, hétfő

Beszámoló a tudományos-műszaki fejlesztés hatékonyságának növelésére a CSKP KB 5. ülésén hozott határozat teljesítéséről (Folytatás a 3. oldalról) gek egyúttal arra is szolgálnak, hogy megalapozzák a társadalmi források elosztására irányuló döntése­ket, hogy azok a leghatékonyabb, műszaki szem­pontból legfejlettebb területekre irányuljanak, s a műszaki fejlesztéshez való viszonyulás alapján kereseti megkülönböztetéshez vezessenek. A társadalmi források elhelyezését a ieghatéko- nyabb innovációs és szerkezeti változtatások támo­gatására az állami terv határozza meg, figyelembe véve az optimális értékfelhasználás követelményeit, s aktívan felhasználva a gazdasági szabályozók, főleg az árak, az elvonások, az adók, a valutaárfo­lyamok, valamint a műszaki fejlesztés támogatására szolgáló juttatások egész rendszerét. A forrásoknak a leghatékonyabb fejlesztési programokba irányuló átcsoportosításában fontos szerepe lesz a hitelpoli­tikának, valamint az eszközök rugalmas társításá­nak, a külföldi partnerek bevonásával együtt. Az önálló elszámolás és főleg az önfinanszírozás állandó nyomást fog gyakorolni a szervezetekre az innovációs aktivitás fokozása irányában. Nemcsak arról van szó, hogy a vállalatok jövedelme csak az általuk előállított termékek, illetve szolgáltatások értékesítéséből származzon, hanem arról is, hogy létrehozott forrásaikkal kizárólag csak maguk gaz­dálkodhassanak, s ezzel együtt a műszaki fejleszté­sért is teljes felelősséget vállaljanak. Ezzel szorosan összefügg a műszaki fejlesztés másik feltétele, mégpedig a terv teljesítésében való anyagi érdekelt­ség megszüntetése (amely tervalkuhoz és a tartalé­kok rejtegetéséhez vezetett), s helyette az elért gazdasági eredményekben való érdekeltség beve­zetése. Ilyen feltételek között sor kerülhet a gyártási programok gyors ütemű cseréjére, s a vállalati szintű innovációk széles körű és tömeges kibonta­koztatására. M indez lehetővé teszi, s a műszaki fejlesztés jellege meg is követeli, a javadalmazás nagyobb mértékű megkülönböztetését, nemcsak a vállalati kollektíváknál, hanem az egyes dolgozók között is, az általuk elért eredmények alapján. A ke­resetek kifejező mértékű megkülönböztetésére főleg az alkotó műszaki dolgozóknál, a termelést előké­szítő kollektíváknál, vagyis a kutatásban, a műszaki tervezésben, a konstruktőri tevékenységben és a termelés technológiai előkészítésében van szük­ség, mégpedig az ajánlott és bevezetésre kerülő műszaki megoldások progresszivitása szerint. Ez növelni fogja az érdekeltséget a progresszív tervek kidolgozásában és a lehető legjobb eredmények elérésében. Ezzel szervesen összefügg az átmenet az adminisztratív-direktív tervezési módszerekről a gazdasági, vagyis normatív jellegű tervezésre, amely kifejező mértékben növeli a munkatermelé­kenység növelésében való érdekeltséget, amit tartó­san csak a műszaki fejlesztés tesz lehetővé. A mu­tatókra épülő irányítási rendszer megszüntetése, valamint a szervezeteknek a termelési szerkezet, a kereskedelmi és szállítási stb. kapcsolatok meg­választására vonatkozó joga olyan termelési szer­kezet kialakításához vezet, amellyel a vállalatok a műszaki és az árszínvonal szempontjából ver­senyképesekké válhatnak a belső és a külső piacon. A rendszeres és rugalmas tudományos-műszaki fejlesztést a szervezeti rendszer átalakítása is elő­segíti, amely a szervezetek nagysága, belső felépí­tése, s a különböző szakosítási, szakágazati, terüle­ti, kombinátjellegű és nemzetközi szervezési elvek érvényesítése szempontjából sokféle lehetőséget kínál. Egyrészt nagyszámú kisebb és közepes ter­melési vagy kutatási feladatokkal foglalkozó vállalat kialakulásáról van szó, amelyek rugalmasan reagál­hatnak az új tudományos-műszaki ismeretekre, a fogyasztói keresletben bekövetkező változásokra, másrészt pedig olyan nagy szervezetek is létesül­nek, amelyek pénzügyi szempontból igényesebb kutatási feladatokra is vállalkozhatnak. Abból indulunk ki, hogy az-új gázdasági mecha­nizmus eszközei lényeges mértékben meggyorsítják a vállalati innovációk ütemét és növelni fogják azok terjedelmét. A vállalatok számára saját forrásaik kihasználása lehetővé teszi, hogy meggyorsítsák a termelési folyamatok és a termékek korszerűsíté­sét. Azzai számolunk, hogy a központ megfelelő gazdasági szabályozókkal támogatni fogja ezeket a gyártás- és gyártmányfejlesztési irányzatokat. Ebben az összefüggésben hatékonyan ki kell használni a vállalatoknál létesülő fejlesztési alapot, s azt elsősorban a műszaki fejlesztésre, a technoló­giai folyamatok korszerűsítésére, s a gyártmányfej­lesztésre kell fordítani. A jelenlegi időszakban azon­ban a készletek aránytalanul nagy mennyisége jelentős mértékben leköti a fejlesztési alap pénzügyi forrásait, s ez korlátozza a műszaki fejlesztésre fordítható kiadásokat. Ha az előttünk álló években tovább folytatódik ez a kedvezőtlen állapot, újból vissza kell majd térni ehhez a kérdéshez. Alapvető változásokra van szükség a tudomá­nyos-kutatási szervezetek gazdálkodásában is, amelyek tevékenységével a gyakorlatot kell szolgál­ni, s az elért eredmények alapján gondoskodni kell a tudományos alkotó munka magas színvonalú értékeléséről. A kutatóintézetekben, valamint a tudományos­műszaki és gazdasági információkat közvetitő mun­kahelyeken az új gazdasági mechanizmus egysé­ges szabályait fogjuk érvényesíteni, amelyek az elvégzett munka gazdasági eredményeitől függően növelni fogják a tudományos-kutatási munka haté­konyságát. Emellett figyelembe kell venni e munka­helyek néhány specifikus jellegét, valamint az ipari­lag fejlett országok tapasztalatait, amelyek az eltérő gazdasági és társadalmi rendszerük feltételei között különböző kedvezményeket nyújtó szabályozással segítik elő a tudományos-műszaki haladás meg­gyorsítását. Ezek az országok az állami költségve­tésből nagyobb arányban támogatják a tudomány és a technika fejlesztését, mint Csehszlovákia. A kutatási és fejlesztési alap szervezeteinél, valamint az informatikai munkahelyeknél alapvetően új típusú költségvetési elszámolási rendszert veze­tünk be, de az állami vállalati forma lesz túlsúlyban. A kutatási és fejlesztési alap költségvetési szer­vezeteinél olyan intézkedések lépnek érvénybe, amelyek egyszerűbbé teszik a költségvetési elszá­molási rendszert, az eszközök egyik évből a másik­ba átvihetők lesznek, s hasonló alapok létesítésére kerül sor, mint az állami vállalatoknál, amelyek a szervezetek szerződéses alapon végzett szolgál­tatásaiból származó bevételekből tevődnek össze, s a szervezet saját belátása szerint használja fel azokat saját fejlesztési céljaira. Az alapvető válto­zást az jelentené, hogy a költségvetési szervezetek pénzügyi ellátása nem fedezné egységesen ezek tevékenységének egész terjedelmét, hanem e szer­vezetek jellegétől függően különböző mértékű len­ne. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen eljárás kifejező mértékben növelné az állami vállalatok, esetleg a központ számára szerződéses alapon végzett munkában való érdekeltséget. Az átalakítás végre­hajtási irányelveivel összhangban ehhez a terület­hez fognak tartozni a tudományos akadémiák inté­zetei, a költségvetési ágazatok (egészségügy, okta­tásügy) intézetei, a Gazdasági Kutatás Tanácsának intézetei, valamint a tevékenységi eredményeiket széles körben hasznosító intézetek, például a me­zőgazdaság egyes kiemelt intézetei. Az állami vállalatokként szerveződő kutatási­fejlesztési intézetek és informatikai munkahelyek önállóan vagy állami vállalatok szervezeti egységei­ként működhetnek, s a tevékenységükre vonatkozó előírások bizonyos eltéréseket fognak tartalmazni. Elsősorban azt javasoljuk, hogy ezeknél ne le­gyen bevezetve vagyonadó, vagyis eszközlekötési járulék, hogy meggyorsuljon az intézetek korszerű technikával való ellátása, ami a tudományos munka nagyobb hatékonyságának alapvető feltétele. J avasoljuk továbbá a progresszív nyereségi elvonási kulcs bevezetését a költségekre számított jövedelmezőség alapján; lineáris kulcs alkalmazása esetén nyereségelvonási kedvezményt kell nyújtani. A tudományos-műszaki fejlesztés és az informatikai szolgáltatások területén a megren­delők és a szállítók kölcsönös megegyezése alapján korlátozásoktól mentes szerződéses árakat kell ér­vényesíteni. Ezeket az árakat kell érvényesíteni a kutatási és fejlesztési eredmények ismételt értéke­sítésénél is. A kormány rövid időn belül megvizsgálja a tudo- mányos-kutatási szervezetek és az informatikai munkahelyek gazdálkodására vonatkozó javaslato­kat, amelyeket a kormány illetékes tagjai 1989. június 20-ig terjesztenek elő. A névre szóló állami feladatok terjedelmének jelentős korlátozásával összhangban sor kerül a tu­dományos-műszaki fejlesztés központi alapjának létrehozására. Ennek az értelmét abban látjuk, hogy a tudományra és a kutatásra fordított költségvetési keret megváltoztatása nélkül központi szinten olyan eszközzel rendelkezhetünk, melynek segítségével az állami ötéves terv bonyolult módosításai nélkül rugalmasan reagálhatunk a változó helyzetre, elő­segíthetjük a születő megoldások meggyorsítását, s ösztönözhetjük a társadalmi szemponiól szüksé­ges, például szociológiai és ökológiai jelentőségű kutatásokat. Ezzel az alappal az állam vállalkozói szerepét is növelhetek Forrásai részben az állami költségvetésből, részben pedig az állami terv névre szóló feladatai keretében elért kutatási eredmények hasznosítási bevételeiből, esetleg az aktív licencek külföldi értékesítéséből, továbbá olyan központi jut­tatásokból származnának, amelyek társadalmilag hasznos célokra fordíthatók, s nem szerepelnek az állami tervben. Feltételezéseink szerint ilyen alappal a nemzeti kormányok is rendelkezhetnének. Ilyen irányban is folyamatban van a jogi előírások előkészítése Az új szemlélet azt is megköveteli, hogy a jövő­ben erősödjön az Állami Tudományos-Műszaki Fej­lesztési és Beruházási Bizottság szerepe, mint olyan központé, amely teljes mértékben és komplex módon felelős a tudományos-műszaki haladásért, tehát nemcsak a kutatásért és a fejlesztésért, ha­nem a népgazdaság műszaki-gazdasági színvona­láért is, valamint a tudományos-műszaki fejlesztés forrásainak kihasználásáért és ezek programszerű fejlesztéséért. Alapvetően új szemléletre van szük­ség a tudományos-műszaki fejlesztésre fordítható források gyarapításával kapcsolatban. Határozottan növelni kell az állami Környezetvédelmi Bizottság felelősségét és aktivitását, s ennek megfelelően kell gondoskodni a szervezeti felépítésről és káderellá­tásáról. A központnak műszaki normákkal, standardizá- lással, minőségvizsgálattal, valamint az újítók és feltalálók mozgalmának fejlesztéséhez szükséges feltételek kialakításával kell szabályoznia a műszaki haladást és a termelés minőségi színvonalát. A mű­szaki normáknál elsősorban a nemzetközi szabvá­nyokhoz fogunk igazodni, mert ez termékeink világ­piaci értékesítésének alapvető feltétele. A gazdasági mechanizmus átalakításának felté­telei között a tudományos-kutatási alap új gazdálko­dási módszereivel összefüggésben arra lesz szük­ség, hogy a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadémia komplex intézke­désekkel szorosabb kapcsolatokat alakítson ki saját munkahelyei és a gyakorlat között, s az intézetek jellegének megfelelően érvényesítse a források kép­zésének a munka eredményeitől való függőségét. Ki kell bontakoztatni továbbá a főiskolák részvé­telét a kutatási problémák megoldásában, olyan értelemben, hogy az elért bevételeket teljes mérték­ben a kutatási és a pedagógiai tevékenység fejlesz­tésére lehet fordítani. Egyúttal fel kell számolni a gazdasági melléktevékenység adminisztratív kor­látozását. 0 ‘ sszhangban az átalakítással jelentős válto­zásokat tervezünk a beruházási tevékeny­ség irányításában is. A változások nemcsak a jogi normákra vonatkoznak, hanem az állami szervek, az építkezési hivatalok munkájának javítására is. Az elmúlt évek folyamán a beruházó szerepe nagymértékben leértékelődött, csupán adminisztra­tív láncszemmé vált a források újraelosztási folya­matában a központ és a kivitelező között. Ez jelen­tős mértékben gyengítette a fejlesztés és a beruhá­zásokra fordított eszközök hatékonyságát. Az arra vonatkozó egyre bonyolultabb előírások, hogy mi tartozik a beruházó hatáskörébe, mi a műszaki tervező és a kivitelező kötelessége, ezt a gazdasági összekapcsolást nem tudták pótolni. A tervek bonyolult, alapjában véve három foko­zatú megtárgyalása kampányszerű soklépcsős jó­váhagyási folyamathoz vezetett, ami nem tette lehe­tővé a beruházások rugalmas és folyamatos előké­szítését. A beruházó gazdasági szerepének az elvesztése azzal járt, hogy a beruházási folyamatok partnerei közti kapcsolatok egész területét szigorúan ellen­őrizni kellett. Ennek hatására a beruházási árrend­szer és a költségvetési rendszer merevvé vált. s akadályozta a partnerek rugalmasabb szerződé­ses és gazdasági megállapodásainak érvényesí­tését. A gazdaságpolitika eszközeivel a kivitelező mo­nopolhelyzetét erősítettük. A helyzet az új építőipari állami vállalatok alapítása után sem változott. A megoldáshoz vezető utat főleg a következő intézkedésekben látjuk: A legközelebbi időszakban a kormány megtár­gyalja és a szövetségi gyűlés elé terjeszti az építési törvény alapelveire vonatkozó javaslatot, amely új módon fogalmazza meg a területi tervezés küldeté­sét, s növeli az építési hivatalok felelősségét a fej­lesztések koordinálásában, miközben egyszerűbbé válik a területi tervdokumentációk megtárgyalása, s fokozódik ezek kötelező jellege. Az építkezések résztvevői és a nemzeti bizottságok közti rugalma­sabb kapcsolat lényeges mértékben egyszerűsíti az ügyintézést, főleg az állampolgárok viszonylatában. Az előírások száma körülbelül a felére csökken, miközben kimaradnak belőlük a fölösleges részlet- kérdések. Az állami vállalatról szóló törvénnyel összhang­ban 1990. január 1 -tői érvénytelenné válnak azok az előírások, amelyek a beruházó, a tervező és a kivi­telező közti viszonyokat szabályozzák, s ezeket olyan norma fogja helyettesíteni, amely lehetővé teszi, hogy ezek a viszonyok, a beruházás előkészí­tésére, valamint a tervdokumentáció terjedelmére vonatkozó döntések az építés résztvevőinek szer­ződéses megállapodásaiban legyenek meghatároz­va. Ezáltal alapjaiban megváltozik az eddigi rend­szer, rugalmas szerződéses viszony alakul ki a résztvevők között; a kiindulási alapot a beruházó által megfogalmazott megrendelés vagy kereslet képezi. A tervezőintézetek munkájában ugyanazok az alapelvek fognak érvényesülni, mint az állami válla latoknál, a normatívák és az elvonások egységes érvényesítése mellett. A műszaki tervezési munkák árát a beruházó és a tervező közös megállapodás alapján határozzák meg. Ez lehetővé teszi, hogy a beruházó érdekeltté tegye a tervezőt a hatékony paraméterek megvá­lasztásában. A beruházási szállítások árainál a különböző felárak sokaságát alkalmazó jelenlegi bonyolult költ­ségvetési rendszerről olyan rendszerre térünk át, amely alapjában véve lehetővé teszi a beruházó és a szállító közti megállapodást, mégpedig vagy az egész szállításra vonatkozó szilárd árak, vagy pedig a tényleges költségekhez számított nyereségi hoz­zájárulás formájában. A szerződés részét fogják képezni a szállítási feltételek is, ami megoldja a kivitelező érdekeltségé­nek hosszú ideje vitatott problémáját a minőségben, a határidők megtartásában és a költségek csökken­tésében. Abból indulunk ki, hogy az átmeneti intézkedések érvényesítésére 1990. január 1 -töl kerülne sor. Az új eljárások bevezetésének alapvető feltétele, hogy megfelelő legyen a kivitelező vállalatok szer­vezeti rendszere, s a feladatokhoz méretezve külön­böző nagyságú építőipari vállalatok vegyenek részt azok teljesítésében. A tudományos-műszaki és a társadalmi-gazdasági fejlesztés tárgyi tartalma a következő 15 éves időszakban és a 9. ötéves tervidőszakban II — a műszaki fejlesztés jövőjét összekap­II d csoljuk a gazdasági mechanizmussal és annak átalakításával, arra a következtetésre jutunk, hogy maga az átalakítás nem oldhat meg minden problémát. A gazdasági mechanizmus új értelmezé­sét összefüggésbe kell hozni az egész népgazda­ság, valamint a gazdasági és technológiai struktúrák átalakításával, a külgazdasági kapcsolatok átalakí­tásával, továbbá a tudomanyos-műszaki fejlesztés­re szolgáló források szerkezetében bekövetkező változásokkal. Más szavakkal mondva: az átalakítás az egész népgazdaságra vonatkozik. A tudományos-műszaki fejlesztés elválaszthatat­lanul összefügg a társadalmi-gazdasági és ökológiai fejlődéssel. Ezekben a széles összefüggésekben tudományunknak és kutatásunknak meg kell találnia a maga helyét. Nem válhatnak csupán a társadalmi megrendelés passzív teljesítőivé, hanem kezdemé- nyezően kell keresniük a problémák megoldásához vezető utakat és a célokat; ötleteket, javaslatokat, ajánlásokat kell előterjeszteniük azzal kapcsolatban, hogy milyen kérdések megoldása segítheti elő a népgazdaság hatékonyságának növelését. Ehhez jól kell ismerni a nemzetközi tudományos-kutatási eredményeket, s ki kell használni alkalmazásuk lehetőségeit országunk társadalmi gyakorlatában. Az átalakítás folyamataira növekvő hatást gyako­rolnak az olyan világméretű fejlemények, amilyen például Kelet és Nyugat kapcsolatainak alakulása, a lefegyverzés, az energia- és élelmiszer-ellátás globális problémája, az ökológiai kérdések, s a fejlő­dő államok kibontakozása. Ezekben az egyre bo­nyolultabb folyamatokban és összefüggésekben tu­dományunknak és kutatásunknak olyan helyet kell elfoglalniuk, hogy a további fejlődés dinamizáló tényezőivé válhassanak A tudomány és a technika gyakorlati érvényesí­tése számára meghatározó jelentőségű, hogy mi­lyen összhang alakul ki az emberek, a vállalatok és a szervezetek viselkedésére ható gazdasági me­chanizmus, valamint a központ gazdasági és tudo- mányos-műszaki politikájából kiinduló szerkezeti változások között. A központ és a vállalatok közti kapcsolatok formálását nem lehet csupán általános elvekre bízni. A kiválasztott megoldásoknak a jövő fejlődésre gyakorolt hatása attól függ, hogy a tudo­mányos-műszaki fejlesztés irányzataiban milyen szerkezeti változások valósulnak meg, beleértve a beszűkítési programok teljesítését. Ezekben az összefüggésekben több tucatnyi kutatóintézet számos elemzést és prognózist dolgo­zott ki. Ezek a munkák kivétel nélkül bizonyítják, hogy az egész népgazdaságban alapvető szerkeze­ti átalakításra van szükség, hogy fokozatosan össz­hangba kerülhessünk a tudományos-műszaki hala­dás jelenlegi nemzetközi irányzataival, meggyorsít­hassuk a munkaerő-, energia- és anyagtakarékos technológiai eljárások kifejlesztését, amelyek egyút­tal magasabb minőségi és műszaki színvonalú ter­mékeket állítanak elő. Ezzel együtt gyorsan kell változtatni a gyártási programokat, meg kell gyorsíta­ni a gyártámányfejlesztést, s gondoskodni kell a ter­mékek hatékony világpiaci értékesítéséről Ugyan­akkor az is érvényes, hogy nem korszerűsíthetünk mindent, a gyártmányfejlesztés nem terjedhet ki a termékek túlságosan széles skálájára. Fontos feltétel ezért a világméretű nemzetközi munka­megosztásba való szorosabb bekapcsolódás. A nemzetközi együttműködés programszerű fejlesz­tésével együtt a technológiai változtatásokban kell látni azt az alapvető utat, amely gyengíteni fogja a termelők belső monopolhelyzetét, s kialakítja gaz­daságunk hatékony termelési szerkezetét. E munkák alapján megfogalmazódtak azok a gondolatok is, hogy milyen feladatok hárulnak a központra a műszaki fejlesztés irányításában, a progresszív ismeretek és a szükséges műszaki berendezések közvetítésében, az ismeretek gya­korlati hasznosításának meggyorsításában, a tudo- manyos-müszaki fejlesztési irányzatok és a szerke­zeti változások meghatározásában, s az ezzel összefüqqő feltételek kialakításában. Ami a progresszív ismeretek közvetítését illeti, az állami politikának arra kell irányulnia, hogy tudomá­nyos-műszaki fejlesztésünk megszabaduljon a tart­hatatlan autarkiától, s olyan úton haladjon tovább, amelyen nagyobb arányban lesznek képviselve a külföldi ismeretek. A központi politika támogatni fogja gazdaságunk nyitottságát, a tudományos-mű­szaki fejlesztéshez szükséges alapok és ismeretek beszerzését, minden formában és minden területről. A szocialista országok viszonylatában továbbra is széles teret biztosítunk a közvetlen gazdasági, ter­melési, tudományos-műszaki együttműködés fej­lesztéséhez, az integrált közös vállalatok és nem­zetközi szervezetek létesítéséhez, s intenzívebbé akarjuk tenni szelektí' részvételünket a KGST- országok tudományos-műszaki haladása komplex programjának teljesítésében. Abból indulunk ki, hogy a 9. ötéves tervidőszakban ennek a program­nak a teljesítése, valamint a szocialista együttműkö­dés egész mechanizmusa nemcsak az áru- és pénzvíszonyok szélesebb körű kihasználására fog épülni, hanem közös pénzügyi alapokra is, amelyek elősegítik az érdekelt országok döntő fontosságú stratégiai feladatainak megvalósítását. T ovábbra is első és pótolhatatlan partnerünk lesz a Szovjetunió. A mindkét r^zágban megvalósuló társadalmi és gazdaság átalakítás folyamatai bizonyára jelentősen i egváltoztatják kapcsolataink szerkezetét, a kölcsönös áruszállítá­(Folytatás a 5. oldalon) ÚJSZŰ 4 1989. VI. 1

Next

/
Thumbnails
Contents