Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-15 / 112. szám, hétfő

ÚJ szú 5 ■-----------------------------Egy magára hagyatott labdarúgócsapat —-------------------­A szegény embert az ág is húzza Az a labdarúgócsapat, amely rövid időn belül két megsemmisítő vereséget szenved, ebből az egyiket hazai pályán, ott egészen biztos valami sántít, nem mennek úgy a dolgok, ahogy a bajnoki rajt előtt eltervezték, megálmodták. Nagykaposon (V. Kapusany) már hónapok óta félárbocon van az Energetik zászlaja, az együttes ugyanis sereg­hajtó a II. Szlovák Nemzeti Liga keleti csoportjában, s teljes reményte­lenség, kilátástalanság uralkodik a csapat háza táján. A szegény embert az ág is húzza - tartja a közmondás. Ez teljes mértékben érvényes a bukdácsoló kaposi focistákra is, hiszen a L. Mikulás elleni 0:6, majd a kassai (Kosice) 9:0-ás kiütés után május 7-én jött a botrány: az Energetik magáról megfeledkezett szurkolói 1:0-ás bardejovi vezetés­nél megtámadták a bírót... A fiatalok életében nagy élményt jelent a spartakiád (Nagy László felvétele) Készülődés a spartakiádra A barátsági estek szerves részei az eseménifnek Nem volt könnyű dolog olyan va­lakit találni, szóra bírni, aki nyilatkoz­na a sikertelenség okairól. Az illeté­kesek, bennfentesek közül először Novotny Gyulát, a városi nemzeti bizottság alelnökét kerestük fel, és arra kértük, mondjon véleményt a helyi focicsapat kudarcsorozatáról.- Ilyen mélyponton utoljára a het­venes évek elején volt a kaposi foci, amikor egészen a járási bajnokság­ba zuhant. Hat évvel ezelőtt is kies­tünk az SZNL ll-ből, ám akkor nem csináltunk tragédiát ebből. Most vi­szont sokkal, de sokkal nagyobb problémák jelentkeztek. Őszintén bevallom, a lehetőségekhez képest a vnb sem támogatja megfelelően labdarúgóinkat. Az irányításban, a szervezésben is komoly hiányos­ságok tapasztalhatók. Főleg azok nem fordítanak kellő figyelmet a sportegyesületre, akik tehetnének valamit az ügy érdekében. Magukra vannak hagyatva a labdarúgó-szak­osztály vezetői. Ezekután természetesen kíván­csiak voltunk azok véleményére is, akik közel állnak a tűzhöz. Nincse­nek könnyű helyzetben, hiszen úton-útfélen őket szidják a szurko­lók, az ő számlájukra írják a sikerte­lenséget. A hazai pályán elszenve­dett 6:0-ás vereséget követően feje­ket követeltek a kétségbeesett nagykaposi drukkerek... Kovács István már tizennégy éve tagja a labdarúgó-szakosztály vezetősé­gének. Kérdéseinkre higgadtan vá­laszolt, nem titkolt el semmit.- Nincs mit elhallgatni, s nem is A nagygéresi (V. Hores) alapisko­la a Terebesi (Trebisov) járás egyik legkisebb létszámú tanulóval ren­delkező iskolái közé tartozik. Sport­eredményei azonban a „kis“ elne­vezést igyekeznek nagyra emelni, és ezáltal hírnevet szerezni az isko­lának nemcsak a Bodrogközben, hanem a járásban és a kerületben is. Az elért eredmények tényszerű­ségét Szallár László testnevelő di­csérő szavai is alátámasztották, bi­zonyítva a fiúk és a lányok helytállá­sát a különféle szintű versenyeken. Ezúttal az iskola immár két hagyo­mányos sportágán kívül - kosár- és röplabda - a tornáról is tegyünk említést, hiszen ez a sportág csak néhány éve került a kedvencek közé.- Iskolánkban három évvel ez­előtt kezdtünk nagyobb figyelmet és több időt fordítani a tornának, amely főleg a lányok körében vált közked­veltté - mondta Szallár László. - Szerintem megérte, az elért ered­mények önmagukért beszélnek. Az elmúlt iskolai évben és az idén is a járási bajnokság „Pódium fellé­lenne értelme. Csak akkor kerülhe­tünk ki a mély hullámvölgyből, ha szembenézünk a valósággal. Elszo­morító, hogy ide jutottunk. Amióta a sportegyesületet támogató vajáni (Vojany) hőerőmű állami vállalattá vált, kevesebb pénz jut a sportra. Ez érthető is; 1988. július 1-jétől saját magunkat kell ellátni. Ez pedig külső segítség nélkül lehetetlen, elképzel­hetetlen. Nálunk ugyanis nem léte­zik feketepénz, sajnos más, legális forrásból sem kapunk támogatást. Ez viszont nem a mi hibánk... Két éve új vezetősége van az Energetik sportegyesületnek. Kez­detben úgy nézett ki: a környező üzemek képviselői is bekapcsolód­nak a munkába, ám ebből nem lett semmi, az igát csak a hőerőmű önkéntes sportvezetői húzzák. A vá­ros is csak annyival járul hozzá a labdarúgó-szakosztály 650 ezer koronás évi költségvetéséhez, amennyit a járás illetékeseitől kap­nak. Létezik még egy nagy problé­ma, mégpedig az, hogy a vajániak- nak saját csapatuk van, s így inkább a Slovnafttal szimpatizálnak. Felve­tődött az is, hogy a Slovnaft és az Energetik fúziójából alakuljon egy ütőképes együttes, de erről egyesek hallani sem akartak.- Nagy hiba lenne, ha csak a tá­mogatás, a pénz hiányában keres­nénk a visszaesés okát. Ami igaz, az igaz: csapatunk sincs. Hogy miért? Egyrészt a már említett problémák miatt, másrészt pedig azért, mert nem tudjuk helyettesíteni a kiörege­dett focistáinkat, a fiatalok még nem pés“-én a harmadik helyet szerez­ték meg tanulóink. Meg kell említe­nem, hogy csupán minimális pont- különbséggel lettünk bronzérmesek. Hat nyolcadikos lány (Lázár Mó­nika, Bácskái Lívía, Balasi Melinda, Radi Melinda, Sohajda Otília és Csokina Mónika) Szallár László ve­zetésével közösen készítette el azt a négyperces műsorszámot, mely­nek a „Hangulat“ elnevezést adták. Helyezésük megérdemelt volt, hi­szen hónapokon keresztül, szabad időt nem sajnálva szorgalmasan gyakoroltak, tökéletesítették mozgá­sukat a zene ritmusára, hogy bebi­zonyítsák: kis iskola is elérhet szép eredményeket. A hat, Kisgéresről (Maly Horeá) bejáfó diáklány nemcsak a gimnasz­tikában sikeres, hanem a kosár- és röplabdacsapatnak is a gerincét al­kotja. A sporton kívül a matematikai olimpiákon, szlovák kiejtési és sza­valóversenyeken is megállják helyü­ket. Sokoldalúságuknak köszönhe­tik, hogy minden területen jól szere­pelnek. Mindig lehet rájuk számíta­ni. Iski Ibolya nőttek fel. Igen szűk a keretünk, mindössze 16 tagú, ebből is ketten már huzamosabb ideje sérültek, s éppen a kulcsemberek. Azok, akik a kispadon ülnek, még tapasztalat­lanok. Játékosaink fele kaposi, a többiek a környékbeli falvakból, 40-50 kilométerről utaznak. Elkö­vettünk egy nagy hibát: amikor ment a gárdának, megfeledkeztünk az utánpótlás-nevelésről. Most meg minden összejött, átcsaptak a fejünk fölött a hullámok. Azon fáradozunk, hogy a jelenlegi csapatból minél töb­ben itt maradjanak. Mi már a jövőre gondolunk, a kiesést nem lehet elke­rülni. Pavol Kövér helyett menet köz­ben Jozef Kufa lett az Energetik edzője, s annak ellenére, hogy az őszi idényt követően - kis pontkü­lönbséggel - az utolsó helyen tanyá­zott a nagykaposi együttes, ilyen kudarcsorozatra még a legpesszi­mistábbak sem mertek gondolni. Nem sikerült megszerezni a kisze­melt erősítéseket sem az áprilisi áti­gazolási időszakban. Ki is menne olyan csapathoz, amely három meccset veszít zsinórban hazai pá­lyán és a gólaránya is riasztó -=> 1:9! Most már csupán egy céljuk lehet a kaposiaknak: becsülettel végigját­szani a tavaszi idényt, emelt fővel búcsúzni az SZNL ll-től. A kassai 0:9 és a május elején történt inzultus után ez aligha sikerül.- Csakis közös összefogással, az anyagi bázis biztosításával, a fiata­lok felkarolásával juthatunk előbbre. A jelenlegi helyzetben képtelenek vagyunk húsz játékost alkalmazni a hőerőműben. Más üzemek segít­ségét várjuk. Minél előbb tudni sze­retnénk: ki(k)re számíthatunk. Ezen­túl már csak addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér. Abban az esetben jutunk fel ismét az SZNL II- be, ha meglesznek ennek a feltételei - búcsúzott Kovács István, akiről később kiderült, veszi a kalapját, megválik funkciójától, mert belefá­radt az állandó szélmalomharcba. Nem csoda, hiszen az állandó feszültség, vita mást nem eredmé­nyezhet. Nyugalomra lenne szükség az Energetik sportegyesületben, el­lenkező esetben még lejjebb csúsz­hatnak a lejtőn. Jó lenne, ha azok az emberek, akik tehetnének valamit a nagykaposi foci magasabb szintre emelésén, az amúgyis feszült hely­zet további kiélezése helyett inkább segítő kezet nyújthatnának. Taná­csokat adni, bírálni könnyű dolog, de tenni valamit, az már jóval bonyolul­tabb, nehezebb. Jövőre ismét ünnep lesz a Stra- hovon, az ötévenként ismétlődő, nagy sikerű országos spartakiád. A prágai bemutató időpontjától még jó egy év választ el, az utolsó év, amikor mindenütt serény munka fo­lyik. A gyakorlatok már elnyerték végső formájukat, az oktatók elsajá­tították a produkciókat, s lassan az előkészületek zárószakaszához ér­kezünk: a 17 bemutató betanulását szeptemberben kezdik meg a részt­vevők. Négy hónap múlva városainkon, falvainkban, iskolákon és testneve­lési egyesületekben megtelnek a tornatermek, s több ezrek ismer­kednek meg a gyakorlatok alapjai­val, természetesen, tapasztalt okta­tók irányításával. A napokban zajla­nak a gyakorlategyeztető összejö­vetelek, amelyeken a vezetők érté­kelik az eddig végzett munkát.-Nem éppen az elképzeléseink szerint haladnak az előkészületek - szögezte le nemrégiben Jana Kol- níková, a spartakiád szlovákiai törzskarának metodikusa. - Hiá­nyosságok bőven akadnak, maguk az oktatók is nehezen bánnak a tor­naszerekkel, aminek fő oka nem a tornászok ügyetlensége, hanem az idő rövidsége. A gyártók minden ígéret ellenére ismét késve szállítják a szereket. A legutóbbi találkozá­sunkkor ugyan nagyon fogadkoztak, behozzák a lemaradást. Legújabb értesüléseink szerint megtartják szavukat, a járási testnevelési szer­vezetek jelezték, fokozatosan érkez­nek a szállítmányok. Reméljük, hogy szeptember harmadikéig, a gyakor­latok betanulásának kezdetéig min­denütt helyreáll a rend. A spartakiád nemcsak a strahovi bemutatót jelenti, szerves részét ké­pezik a barátsági estek is. Az ese­mény 35 éves történetében először rendezik ezeket Bratislavában is. 1990. június 22-23-án a nagysza­bású eseményen 811 közreműködő lép fel, köztük 258-an külföldről ér­keznek. A színes műsorban népsze­rű színészek és énekesek, ismert sportolók, köztük olimpiai és világ­bajnokok mutatkoznak be. A szerve­zők 14 országba - Szovjetunió, NDK, Lengyelország, Magyaror­szág, Bulgária, Románia, Kuba, Spanyolország, Finnország, Fran­ciaország, Olaszország, Görögor­szág, Dánia és Kína - küldtek meg­hívót, s valamennyien elfogadták, egyedül Kínából nem érkezett még válasz. Amennyiben ők elutasítják, svájci vagy svéd vendégeket hívnak helyettük. A ruzinovi téli stadion ad otthont a barátsági esteknek, a specifikus produkciók miatt azonban kisebb re­konstrukciót kell végrehajtani a léte­sítményen. Az elmúlt spartakiádo- kon óriási érdeklődés nyilvánult meg a hasonló programok iránt, ezért a rendezők mindkét napon két-két előadást terveznek. Az iskolás fiata­lok nyilván örömmel fogadják a hírt, hogy minden főpróbára ingyenesen bejuthatnak. A szlovák fővárosból Prágába költöznek át a barátsági estek részvevői, s a Bratislavában bemutatott műsort a Julius Fucík Művelődési és Pihenő Park közön­sége is láthatja a rákövetkező na­pokban. URBÁN KLÁRA ZSIGÁRDI LÁSZLÓ A borzalom órái Az elmúlt hetekben tragikus esemény színhelye volt a sheffieldi Hillsbrough-stadion; a Liverpool - Nottin­gham Forest Angol Kupa-elődöntő nézői közül 94 szur­koló lelte halálát a lelátókon. Ezt a szomorú eseményt elevenítjük fel a Foci című hetilapban megjelent írás alapján. Amikor három és fél órával a katasztrófa után külön- géppel megérkeztünk Sheffieldbe, és a stadionhoz veze­tő úton zokogó és tehetetlenül lődörgő embereket talál­tunk, már sejtettük, hogy a hillsbrough-i stadion nézőtere és játéktere döbbenetesebb képet mutat majd. Fényszó­rók mellett rendőrök százai kutattak még emberek, valamint visszamaradt értéktárgyak, ruhadarabok, iga­zolványok után. Mi történt Sheffieldben? J. Clark, aki még hétfő reggel is sokkos állapotban volt, meséli:- Halott emberek feküdtek rajtam és láttam emberek arcát, melyek pirosra színeződtek, mielőtt öntudatukat vesztették. Úgy éreztem magam, mint akit víz alá nyomtak. Semmi esélyem sem volt arra, hogy felálljak. Egy másik megmenekült néző, aki Liverpoolból uta­zott a mérkőzésre és aki a Heysel-stadioní eseményeket 1985-ben is átélte:- Szavakkal nem lehet kifejezni, ami itt történt. Ez nem pánik volt, mert egyáltalán nem is volt idő arra, hogy az kitörjön. A mérkőzésre hetekkel előtte minden jegy elkelt. Kétezerötszáz Liverpoolból érkező szurkoló belépő­jegy nélkül akart a pályára jutni. A kaput zárva találták, mert jegyárusítás a helyszínen nem volt. A szurkolók liverpooli csatadalokat énekelve követelték a kapu kinyi­tását. A rendezőség és a pályaigazgatóság hangszórón szólította fel őket, hogy hagyják abba erőszakos fellépé­süket, a kapu zárva marad. A tömeg egyre fenyegetőb­ben lépett fel, és a kapu előtt álló lovasrendőröket a kapuhoz szorította. Amikor a rendőrség parancsnoka ezt látta, kinyittatta a kapukat. Attól tartott, hogy a tömeg a kaput benyomja, amiből még nagyobb baj származhat. A pályaigazgató, Jackstone mentegetőzött:- En először tiltakoztam, de a rendőrség parancsára kénytelen voltam kinyitni a kaput. Egy 19 éves szurkolót, Stephen Hendryt, aki túlélte a katasztrófát, a kórház intenzív osztályán hallgattunk meg.-Engem véletlenül találtak meg. Csak azért, mert három halott legurult rólam. Hogy mi történt, azt nem tudom elmondani. A legfiatalabb áldozat, egy 12 éves kisfiú, J. Gilhoo- ley, aki nagybátyjával volt a mérkőzésen, szinte felismer- hetetlenségig összeroncsolt állapotban került elő. A negyvenkét éves Trevor Hícks két lányát, a 15 éves Victóriát és a 19 éves Sarah-t vesztette el:- Egymás mellett feküdtek. Megpróbáltuk őket mes­terséges légzéssel és szívmasszírozással magukhoz téríteni. Sajnos eredménytelenül... Hogy ki a hibás, kit kell felelősségre vonni, ezen folyik a vita. Politikai pártok és különböző egyesülések termé­szetesen a saját maguk javára kívánják kihasználni ezt » a szomorú eseményt. Egy biztos, a futballstadionok biztonságát ismét megkérdőjelezte ez a dráma. A brüsz- szeli katasztrófa után az angol stadionokban betonba épített vasrudak választják el a közönséget a pályától. Ez az áttörhetetlen akadály okozta a sheffíeldi tragédiát. A fentről lezúduló embertömeg az alul állókra zuhant, akik a kerítés áldozataivá lettek. Kérdés: lehet-e még ilyen labdarúgó-mérkőzéseket családostól, gyermekes­től felkeresni. Kiderült, a közönség biztonsága semmi­lyen rendőri intézkedéssel nem oldható meg. F. K. Brady, a sheffíeldi rendőrség vezetője:-A rendőrség polgári testület, amelynek normális közbiztonsági feladatokat kell ellátnia. Erre vannak kiké­pezve és felszerelve. A sheffíeldi események viszont polgárháborúhoz hasonlítottak. A tragédia hatására bejelentették, hogy a május 10-én Bernben sorra kerülő KEK-döntőre nem a rendőrség, hanem a katonaság adja a biztosítást. A FIFA megerősí­tette azt a határozatát, hogy az angol klubcsapatok jövőre részt vehetnek az európai tornákon. Erre már meg is kezdték a felkészülést. Nem a labda­rúgók, hanem a rendőri, katonai, egészségügyi- és mentőszolgálatok. Csak így tovább 989. V. 15. 4 nagygéresi alapiskola tornászlányai (Demeter Béla felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents