Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1989-05-12 / 110. szám, péntek
A szlovákiai oktatásügy feladatai az átalakítás időszakában, a CSKP KB 13. ülése után (Folytatás a 5. oldalról) milyen a kulturális és politikai szemlélete, rendelkezik-e azzal a képességgel, hogy a munkáját szélesebb társadalmi összefüggésekben lássa, és tökéletesítse azt. E szempontból nem minden tanító készült fel megfelelően hivatásának teljesítésére. A tanító munkájában is sok a rutinszerű- ség és a formalitás. A pedagógia valódi mesterei mellett találkozni lehet olyanokkal, akik kevésbé alkotó szelleműek, nem éreznek valódi elhivatottságot munkájuk iránt. Helyénvaló feltenni a kérdést, hogy megteremtettük és megteremtjük-e a megfelelő feltételeket a tanító fejlődéséhez? Nem akadályozza-e fejlődésüket, hogy gyakran elvonjuk őket a pedagógusi munkától, gyakran olyan feladatokkal bízzuk meg őket, amelyek nem függnek össze a pedagógusi munkával. Minden tanítónak szüksége van arra, hogy állandóan tökéletesítse szakmai és politikai felkészültségét. Mindazok, akik számára közömbös a saját munkájuk javítása, és úgy gondolják, hogy ami tegnap jó volt, az ma is elég, nem lehetnek képesek igényes pedagógusi hivatásukat ellátni. . A tanítók felkészítése során az egyik alapvető probléma a szakmai és a pedagógiai felkészítés viszonya. Javítani kell a gyakorlati felkészítést is. A jövendőbeli tanítóknak fel kell mérniük, hogy mennyire alkalmasak a gyerekekkel, az ifjúsággal végzett munkára, e téren tanulmányaik folyamán kell megszerezniük a gyakorlati tapasztalatokat. Nagyobb figyelmet kell ezért szentelni a fakultatív iskoláknak, a tanítói hivatás iránt érdeklődők kiválasztásának, s meg kell szüntetni az iskolák túlzott elnőiesedésének okait. A CSKP XVII., illetve az SZLKP kongresszusa után a pedagógusok érdekében elfogadott intézkedések - bár csak részlegesek voltak - már megnyilvánultak abban, hogy az egyes karokon az általános műveltséget nyújtó szakokra felvett hallgatók 50 százaléka fiú. Sok jogos megjegyzés hangzik el a pedagógiai karokon és egyetemeken az 5-12 évfolyamokra történő közös felkészítéssel kapcsolatban. Ez problémákat okoz mind a felsőoktatási intézményekben, mind pedig a jövendőbeli tanítók felkészítésében. Az Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériumnak kell ezeket a kérdéseket megoldania. Komoly nehézségeket okoz napjainkban, hogy Szlovákia több járásában, Bratislavában is kevés a pedagógus. Az SZSZK-ban összesen 3007 pedagógus hiányzik, az óvodákból, az alap- és középiskolákból. Legnagyobb a hiány Bratislava V. városkerületében, Spisská Nová Vesben, 2ilinában, Dolny Kubínban és a Bratislava-vidéki járásban. Az okok elemzése azt mutatja, sokkal kezdeményezőbben kell megnyerni a tanítókat, hogy az említett járásokba menjenek dolgozni, jobban kell tervezni számukat, biztosítani munkafeltételeiket, tekintettel a specifikus problémákra. Az alapiskolákban kevés a napközis nevelő, a különleges gondoskodást igénylő gyerekekkel foglalkozó szakosított pedagógus, s ugyancsak kevés a pionírvezető. Ki kell dolgozni a pedagógusok egész életen át tartó művelődésének rendszerét. A szakképzettség növelését erkölcsileg és anyagilag is ösztönözni kell, s lehetővé tenni a tanítóknak, hogy az üzemekben, kutatóintézetekben, valamint a politikai-pártmunkában vagy társadalmi szervezetekben is szerezhessenek szakmai gyakorlatot. Az oktatásügy alkotó fejlesztése során jobban ki kell használni az élettől kapott ösztönzéseket, a pedagóguskollektívák munkáját, ösztönözni kell és rendszeresen foglalkozni az újító szellemű pedagógusokkal, a legjobb tapasztalatokat rugalmasan és hatékonyan kell átültetni a gyakorlatba. A tudományos munkába nemcsak a főiskolák tanárait, hanem más iskolák pedagógusait is be kell vonni. A kiutak keresése, az iskola munkájának hatékonyabbá tétele érdekében célszerű lenne, ha az oktatásügyi vezetés a nyilvánosság aktív részvételével még az idén megszervezné a pedagógusok szlovákiai konferenciáját. A neveléstudománynak, de más társadalomtudományoknak is jobban elő kell segíteniük az oktatásügy javítását, a tanítók munkáját, az oktatási-nevelési rendszer fejlesztését célzó politika kialakítását és megvalósítását. A tudományos dolgozóktól azt várjuk, hogy mélyebben elemezzék az oktatási-nevelési problémá- ' kát. A pedagógia, a pszichológia és más tudományágak részt vállalnak és felelősséggel viseltetnek a csehszlovák oktatási-nevelési rendszer elméleti előkészítéséért; az e rendszerben bekövetkezett változásokat objektív módon át kell értékelniük, illetve azt, hogy milyen szerepet töltenek be a feladatok megoldásában, miként közelítenek a megoldáshoz. A pedagógiának és a többi társadalomtudománynak egyesítenie kell erejét, s az oktatási-nevelési rendszer sokoldalú, harmonikus fejlesztésével kapcsolatos kérdések átfogó és interdiszciplináris vizsgálatára kell összpontosítani a figyelmet. A tudományos munkahelyek kollektívái eredményeinek naprakészebben és lényegesebben kellene befolyásolniuk a pedagógiai gyakorlatot, ezeket az eredményeket ki kellene használni a politikai döntések kidolgozása és megvalósítása során. Igaz, ennek feltétele, hogy a tudomány eredményei olyan szinten legyenek, amely lehetővé teszi a gyakorlati alkalmazást. Az iskolaügy átalakításának további feltétele a szervezés lenini elveinek érvényesítése, az iskolai élet minden területének, különösen az irányításnak a demokratizálása. Ez azt jelenti, hogy a pedagóguskollektíváknak, az iskoláknak reális lehetőséget kell adni, hogy kiválasszák az alkotó megközelítéseket az oktatási folyamat módszertanában és szervezése során, hogy megadják végső arculatát, hogy jelentősen növekedjen az iskolai vezetés, a pártszervezetek és szervek felelőssége az iskola eredményeiért, munkájáért, életéért, valamint azért, hogy megvalósuljon az iskola társadalmi ellenőrzése. Utasítgatások nélkül Mindazon intézkedések ellenére, amelyek az iskolaügyben születtek az iskola javítása érdekében, a nemzeti bizottságok az iskolákat továbbra is admi- nisztratív-utasításos módon irányítják. A legnagyobb fogyatékosság az, hogy az iskolák vezetését terhelik a gazdaságiüzemeltetési gondok. Az ellenőrzés és a szakfelügyelet során továbbra is túlsúlyban van a tevékenység mennyiségi oldalainak, az írásos dokumentációnak az erőltetése, ez formalizmushoz, az irányítás alacsony hatékonyságához vezet. A szakmai ellenőrzés rossz szelleme továbbra is az utasítások, a különböző rendeletek, útmutatók teljesítésének ellenőrzése, ahelyett, hogy az iskola oktató-nevelő munkájának eredményeire összpontosítanának. Az oktatásügyben át kell értékelni a társadalmi-állami irányítás rendszerét azzal a céllal, hogy a nyilvános tájékoztatás, a demokrácia érvényesüljön, az oktatás és nevelés szakszerűségének elve kerüljön előtérbe. Ennek feltétele, a központi irányítás koncepciózus jellegének javítása, a végrehajtó munka decentralizálása, az irányítási rendszer optimális területi struktúrájának a kialakítása, s egyes elemei terjedelmének és tartalmának a körülhatárolása. Ez az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériumánák valamint a nemzeti bizottságoknak a feladata. Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy a nemzeti bizottságok az iskolák pedagógiai vezetésére hárítják a saját hatáskörükbe tartozó gazdasági és adminisztratív feladatokat. Épp ellenkezőleg, tehermentesíteniük kell az igazgatókat és a pedagógusokat ezektől a teendőktől. Javítani kell a szakmai ellenőrzés színvonalát, csökkenteni kell a kerületi és járási nemzeti bizottságok mellett dolgozó tanfelügyelők számát, amely jelenleg 542. A kerületi és járási nemzeti bizottságok iskolaügyi osztályainak apparátusai aránytalanul felduzzadtak a pedagógus- állások rovására. Ezen helyzet következményeként jelenleg 537 állás és csaknem 19 millió korona összegű béralap van zárolva. Fontolóra kell venni a kerületi és járási pedagógustovábbképző intézmények hatékonyságát. Az irányítás alapfokán - az iskolákban és a nevelőintézetekben - fokozni kell a kreativitást, az önállóságot, ki kell szélesíteni az iskola- igazgatók és pedagóguskollektívák jogkörét az irányításban, amelybe jobban bele kell vonni a szülőket és a közvéleményt is. Ugyancsak jobban be kell vonni az iskolák életébe a tanulókat és diákokat. Az iskolák sikeres tevékenységéhez megfelelő anyagi-műszaki bázist kell biztosítani. A gazdasági irányítást le kell egyszerűsíteni, rugalmasabbá kell tenni, figyelembe véve az egyes iskolák sajátosságait. A pénzügyi gazdálkodás terén nagyobb hatáskört kell biztosítani az iskolaigazgatóknak. Az iskolákban olyan gazdasági dolgozókra van szükség, akik leveszik az iskolaigazgató válláról a gazdasági-szervezési és adminisztratív munka terhét. Az oktatás tartalmi korszerűsítése, valamint az alap- és középiskolákban folyó gyakorlati oktatás kiszélesítése azt igényli, hogy az iskolák az oktatási segédeszközök és a műszaki eszközök karbantartására külön munkaerőket foglalkoztassanak. Az irányítási rendszer átalakítása Az oktatás irányítási rendszerében sajátos szerepet tölt be a főiskolák irányítása, amelyet az utóbbi időszakban számos éles bírálat ért. A gyakorlat bebizonyította, hogy az adminisztratív-direktív irányítás, az erős centralizmus, a teljesítmény-elbírálás mennyiség-központúsága gátolja a főiskolák, karok és tanszékek minőségi fejlődését. Az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériuma ezt tudatosítja és az utóbbi időszakban intézkedéseket fogadott el a helyzet javítására. A főiskolák és pedagógus-kollektíváik önálló, alkotó és felelősségteljes munkájának megújítása érdekében következetesen meg kell változtatni az irányítás tartalmát és formáit: hatékonyabban kell érvényesíteni a demokráciát, az önállóságot, az önigazgatást, meg kell szilárdítani a főiskolai rektorok, a dékánok és tanszékvezetők jogkörét és felelősségét, el ""kell mélyíteni a főiskolák, karok és tanszékek nyilvános ellenőrzését. Át kell értékelni a főiskolák kollektív szerveinek munkáját, valamint belső működésük szervezését és irányítását. A főiskolák fejlődésének lehetősége nem az irányítás további központosításában, hanem önállóságuk és kezdeményező készségük fokozásában van. Ezt a szellemet kell érvényesíteni a főiskolai törvény módosításában is. Az ifjúsági és felnőtt oktatás össztársadalmi feltételeinek kialakításához nem elegendőek a fellebezések. Ehhez hatékony jogitörvényhozási és szervezeti bázis szükséges. Arra van szükség, hogy az oktatónevelő munka irányításában részt vevő dolgozóknak konkrétabban határozzák meg a felelősségét és feladatait az oktató- nevelő tevékenységben, a kádermunkában, a pénzügyi és anyagi-műszaki háttér biztosításában, hogy valóban hatékonnyá váljon az oktató-nevelő tevékenység,- a pénzügyi és anyagi-műszaki eszközök felhasználása. Az oktató-nevelő munka új céljai és feladatai anyagilag, műszakilag és gazdaságilag is igényesek. Noha az elmúlt húsz év során az alapiskolák anyagiműszaki bázisa nem kis mértékben bővült, nem tekinthetjük az oktatást csupán a társadalmi fogyasztás egyik összetevőjének, korszerűsítését kötelező fejlesztési programmá kell nyilvánítani, amely szerves részét képezi az egész népgazdaság intenzifikálásának. Több eszközt kell fordítani az oktatásra a nemzeti jövedelemből, s az iskolák anyagi-műszaki bázisának megteremtésébe be kell vonni a vállalatokat és a szövetkezeteket is, pontosabban körülhatárolva az ezzel kapcsolatos kötelességeiket és megteremtve számukra a szükséges ösztönző mechanizmusokat. Tágabb lehetőséget kell biztosítani az iskoláknak - főleg a főiskoláknak - arra, hogy elsősorban saját gazdasági tevékenységük révén jussanak anyagi eszközökhöz. Az anyagi-műszaki bázis és a káderek biztosításának fő problémái továbbra is az oktatás és a nemzeti bizottságok feladata marad, ám a többi ágazatoktól több támogatást, megértést és segítséget várunk. Az egyes osztályokban tanuló diákok létszámának csökkentése, a váltott műszakok kiküszöbölése további iskolák építését teszi szükségessé. Számolnunk kell egy tízéves általános műveltséget nyújtó politechnikai iskola létrehozásának lehetőségével, és a hozzá szükséges anyagi feltételek előzetes megteremtésével. Az iskolákban folyó munka zökkenőmentes feltételeinek biztosításához jelenleg hiányoznak a tantermek, a tornatermek és a klubtermek. Ez nemcsak az alap- és középiskolákra jellemző, hanem a főiskolákra is, ahol ráadásul hiány mutatkozik a diákotthonok férőhelyeiben, s nem kielégítő a főiskolai ebédlők kapacitása sem. Ezen a téren Bratislavában a legkedvezőtlenebb a helyzet. Elsősorban a nagy diákközpontokban kell felelősségteljesebben biztosítani a közlekedést, a szolgáltatásokat és a sportolási lehetőségeket. Az ágazati és területi szervek beváltatlan ígéreteinek jellemző példái a malom-völgyi diákotthonok, amelyeket jogosan érik sorozatos bírálatok. Ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell. A megnövekedett feladatok nagyobb létszámú dolgozót igényelnek. 2000-ig 24 ezerrel kellene növekednie a szlovákiai nemzeti bizottságok hatáskörében működő oktatásügyi dolgozók számának. Ebből 9800 dolgozóra van szükség az óvodákban, alap- és középiskolákban pedagógusi minőségben és 7600 munkaerőre, akik az iskolai napközi otthonokban, ifjúsági klubokban, az iskolai étkeztetésben, a művészeti alapiskolákon tevékenykednek. A felsőoktatási intézményekben további 10 ezer dolgozóra, ebből 3500 pedagógusra lesz szükség. Ennek eredményeként jóval nagyobb létszámban látogathatják a hallgatók a nappali és egyéb tagozatokat, s egészében véve javulnak a felsőoktatás feltételei, így egy főiskolai pedagógusra átlag hét hallgató jut majd. A gazdaságilag fejlett országokkal összehasonlítva közép- és főiskoláink műszaki ellátottsága és felszereltsége alacsony. Különösen nagy gondot kell fordítani a diákok szakmai gyakorlatát biztosító munkahelyek korszerű műszaki felszereltségére, hogy ezáltal is meggyorsítsuk a kiemelt, progresszív szakmák jövendő szakembergárdájának felkészítését. Az oktatás korszerűsítése megköveteli, hogy rugalmasabbá tegyük a színvonalas és olcsó oktatási segédeszközök gyártását. Ezen a téren a gyártóktól több megértést és‘kezdeményezést várunk. Az ifjúság jobb egészségvédelmének érdekében nem halogathatjuk tovább a tornatermek, sportpályák, jól felszerelt sportlétesítmények építését. Az amatőr tevékenységnek klubokat kell létesítenünk. Ésszerűbben kell koordinálni a nemzeti bizottságok, társadalmi szervezetek, állami vállalatok és más intézmények kulturális és sportlétesítményeinek, üdülőinek az ifjúság céljaira - pionírtáborok, erdei iskolák, tanfolyamok stb. - való kihasználását. A diákok elszállásolásának javításával párhuzamosan színvonalasabbá kell tenni a szociális és egészségügyi ellátásokat is. Jelenleg az állami szervek a főiskolai hallgatók ösztöndíj-rendszerének módosításán dolgoznak, hogy azok jobban megfeleljenek az adott feltételeknek. A jövőben a középiskolák harmadik és negyedik osztályos tanulói is kaphatnak ösztöndíjat. Az SZSZK Egészség- és Szociálisügyi Minisztériumának a nemzeti bizottságokkal közösen ki kell dolgoznia a tanulók, pedagógusok és főiskolások egészségügyi ellátásának hatékony rendszerét. Az oktatás anyagi-műszaki ellátottságában alapvető változásokra van szükség. Ehhez hozzá kell járulnia magának az oktatásügynek, a nemzeti bizottságoknak és minden iskolának azáltal, hogy a lehető legcélszerűbben használják fel a rendelkezésükre bocsátott eszközöket. A diákoknak és a tanulóknak is kíméletesebben, takarékosabban kell bánniuk az iskola vagyonával. Szigorúbban kell eljárni azokban az esetekben, ha a nevelésre és oktatásra szánt eszközöket más célokra használja fel. Elvtársak! Az oktatási politika megvalósítása előtérbe helyezi az emberekkel folytatott munkát. Ez a párt vezető szerepének érvényesítését igényii, magas igényeket támaszt a párt ismeretterjesztő, ideológiai, szervező és kádermunkájával szemben, megköveteli a pártszervezetek, az oktatásban tevékenykedő minden kommunista fokozott aktivitását és kezdeményezését. Ezért arra van szükség, hogy a pártszervezetek elsajátítsák a politikai irányítás módszereit, ne zárkózzanak önmagukba, az alkotó útkeresés ösztönzői legyenek, kezdeményezzék a vélemény- cserét, irányítsák és ellenőrizzék az oktatási politika megvalósítását az iskolai kollektívákban, szavatolják a jó erkölcsi, politikai légkört, a tettrekész kezdeményezést az iskolákban és a pozitív emberi kapcsolatokat a pedagógus-kollektívákban. Színvonalasabb pártmunkát A pártmunkát elsősorban a pedagógusok és nevelők aktivizálására, az új feltételeknek megfelelő eszmei-politikai felkészítésükre, a szakmai feladatok felelősségteljes elvégzésére, a kritikusabb értékelésre és a hiányosságok sürgős kiküszöbölésére kell összpontosítani. A kommunistáknak a tanulókkal és diákokkal folytatott munkájuk során elsősorban azok komplex felkészítését kell szem előtt tartani, különös tekintettel a nevelés tartalmának, módszereinek és formáinak javítására. Az oktatásban, az ifjú nemzedék nevelésében és felkészítésében, a társadalmi élet e jelentős területén nagy fontosságot tulajdonítunk a párt tagállománya színvonala javításának. A tagállományl elsősorban az iskolákban kell megerősíteni„ahol kevésnek tartjuk azoknak a pedagógusoknak és egyetemi hallgatóknak a számát, akik párttagok. Országos viszonylatban a pedagógusok szervezettsége 23,5 százalékos, ám Szlovákia több járásában, így például a poprádiban, a Spisská Nová Ves-iben és a presoviban nem éri el a 15 százalékot sem. Ezen a téren elsősorban a pedagógiai karokon és a jövő oktatóit felkészítő egyéb karokon kell pozitív változást eszközölni. Alacsony a szervezettség az óvodai és az alapiskolai pedagógusok körében is. Az iskolai dolgozók párt-tagállománya távlati fejlesztését szem előtt tartva figyelembe kell venni a tagság kedvezőtlen korösszetételét is. Erősíteni kell a diák-kollektívák tagállományát. Pótolhatatlan feladat hárul a pártszervezetekre a káderpolitika megvalósításában. A pártszervezeteknek folyamatosan nagy gondot kell fordítaniuk a pedagó- gus-kollektívák káderösszetétele színvonalának javítására. A kádermunkában nem engedhetjük meg az irányító tevékenység politikai jelentőségének alábecslését. Ezért ügyelni kell arra, hogy az irányító funkciókba való beválasztás demokratikusan, a párt vezető szerepét következetesen érvényesítve történjen. A járási és kerületi pártbizottságoknak fokozott figyelemmel kell követniük az oktatásügy időszerű problémáit és az iskolai pártszervezetek munkáját. Ez különösen érvényes a pártalapszervezetek ellenőrzési jogának érvényesítésénél. A pártszervek tisztségviselőinek és dolgozóinak közvetlen kapcsolata az iskolák kommunistáival, pedagógusaival és diákjaival munkastílusuk szerves része kell, hogy legyen. Hozzájárulna egymás munkájának megbecsüléséhez, ha a pedagógusok és a pártmunkások rendszeresen találkoznának, és megismerkednének a járás társadalmi, politikai és kulturális életével járó közös problémákkal és feladatokkal. A kommunisták aktivitásának fokozására, az iskolákon folyó pártmunka színvonalának javítására kell kihasználni az évzáró gyűléseket és pártkonferenciákat, a XVIII. pártkongresszus előkészületeit és az SZLKP kongresszusát. A CSKP KB Elnökségének a Februári Győzelem 44. évfordulója alkalmából közzétett nyilatkozatának szellemében kell értékelni az elért eredményeket, kritikusan rámutatni a hiányosságokra, intézkedéseket foganatosítani a pártszervezetek munkája hatékonyságának növelésére, hogy valóban az átalakítás és demokratizálás céljait szolgálja. Elvtársak! A szlovákiai oktatásügy, mint a csehszlovák oktatásügy szerves része eddig sikerrel teljesítette feladatait. Jelentős mértékben járult hozzá a társadalmi gazdasági fejlődéshez, a szlovák nemzet és a Szlovákiában élő nemzetiségek kulturális és szellemi gazdagodásához, a szocializmus építéséhez hazánkban. Ján Amos Komenskynak, a népek tanító mesterének tanításából merítve nem feledjük, hogy az iskola élő társadalmi szervezet, amely folytonosan fejlődik és tökéletesedik. Ma, amikor új tartalommal akarjuk megtölteni az iskolai munkát, amikor a nevelésnek és az oktatásnak jóval rugalmasabban és idejekorán keli reagálnia a társadalmi fejlődés dinamikájára, az oktatáspolitikában nem hagyatkozhatunk a nagyszabású, egyszeri strukturális, tartalmi és szervezési változtatásokra. A CSKP KB 13. ülése hangsúlyozta, hogy oktatási-nevelési rendszerünk úgy fog fejlődni, mint egy nyílt, rugalmas rendszer, amely közvetlen, szoros kapcsolatban áll az össztársadalmi gyakorlattal, és az egész élere szóló, folyamatos művelődést tartja szem előtt. Hogy ez valóra váljon, tiszteletben kell tartanunk a társadalmi változások dialektikus egységét, beleértve az oktatási-, nevelési rendszer változásait, folyamatosan fel kell oldanunk a felmerülő ellentmondásokat. E közben is fő hajtóerőnek a pedagógusokat tekintjük, az ő kezdeményező, alkotó munkájukat, melyhez a család és az egész társadalom nyújt tevékeny támogatást. Oktatásunk sohasem állt olyan, a nevelés és oktatás új minőségi formáit igénylő komoly feladat előtt, mint napjainkban. Változtassuk az oktatással szemben támasztott objektív igényeket tevékeny és tartalmas munkává, amely a dolgozók jólétét és boldogságát, a szocializmus eszméinek győzelmét szolgálja. (Alcímek: Új Szó) DJSZE 6 1989. V. 1; Ú
