Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1989-05-10 / 108. szám, szerda
ÚJ szú 5 1989. V. 10. „Huszonkét éve a Lokiért dobog a szívem“ Beszélgetés Móder Józseffel Manapság igencsak ritka az olyan labdarúgó, aki pályafutása nagy részét egy klubnál tölti el. Ezek közé tartozott, illetve tartozik Móder József. Nem kevesebb, mint 15 évig rúgta a labdát és a gólokat a kassai (Koáice) Lokomotívában. Jelenleg a vasutascsapat vezető edzője, s azon fáradozik, hogy az egykoron I. ligás együttest a II. Szlovák Nemzeti Ligából az élvonalba vezényelje. Kassán mindenki elismerően szól róla, hiszen tavaly ősszel egy szétesett, önbizalmát teljesen elvesztett gárdát vett át a sportegyesületben tombolt vihar után. Nem akármilyen bátorság kellett ehhez. A klubhűség késztette arra: segítsen kimozdítani a Löki kátyúba rekedt szekerét. A Lokomotíva egykori válogatott futballistájával, jelenlegi edzőjével a kék-fehérek stadionjában beszélgettünk. gyesdrámáját követően a mi nyakunkba akasztották az aranyérmet. Ezen a belgrádi focigálán nem veszthettünk semmit, éppen ezért nyugodtan játszottunk. Valamennyien rutinos játékosok voltunk, tudtuk, ez az utolsó nagy esemény, amin részt veszünk. Behunyt szemmel is megértettük egymást. Kijevben például az Eb-selejtezőn el sem tudtuk képzelni, hogy vesztesen hagyhatjuk el a pályát. Kettő kettő lett az eredmény, és mindkét gólt én rúgtam. Napokig, hetekig gratuláltak az ismerősök. Nem tagadom: felemelő érzés volt. • Aztán egyik napról a másikra meglepő hírt közöltek az újságok: Ausztriában folytatod pályafutásod. Hogyan is kerültél Grazba?- Az emlékezetes belgrádi Ebdöntő után a szövetség illetékesei megígérték, engedélyezik, hogy a rangidősek profi szerződést vállalhatnak. Négy évvel később keresett meg a GAK. Már nem hittem a külföldi játékban, aztán mégis összejött. Nem volt könnyű 33 évesen más hullámhosszra hangolni, lehet Móder József (Eugen Vojtíáek felvétele) • Felelevenítenéd hogyan kerültél Tardoskeddről (Tvrdosovce) Kelet-Szlovákíába ?- Huszonnégy évvel ezelőtt hívott az Inter, s én természetesen igent mondtam. A B-csapatban rúgtam a labdát, mindössze egyszer szerepeltem az I. ligában. Aztán 1967- ben felkerestek a kelet-szlovákiaiak. Már korábban szimpatizáltam a Lo- komotívával. Négy évig fociztam a vasutascsapatban, majd a Duklá- ban katonáskodtam. Az 1971/72-es idényben a harmadik helyen végeztünk - korábban kiesőjelöltek voltunk s ez jelentette első nagy sikerélményemet. Prágából hová is vezethetett volna az utam, mint Kassára? Nyolc nagyszerű év következett a Lokiban. Kétszer megnyertük a Csehszlovák Kupát, a bajnokságban egyszer harmadikok, egyszer pedig negyedikek lettünk. Felejthetetlen meccseket játszottunk akkor. A klub fennállásának eddigi legnagyobb sikerére mindig szívesen emlékszem. Úgy tűnik, mintha tegnap történt volna: a KEK második fordulójában az AC Milánnál kerültünk össze. Otthon 1:0-ra nyertünk, ott ugyanilyen arányban kikaptunk, végül tizenegyesekkel kiestünk. Az olaszok minket is hősként ünnepeltek. Náluk az ellenfél nem ellenség... • Fordulóról fordulóra Móder Józsefet csapata legjobbjaként emlegették a tudósításokban. Jozef Vengloé, a válogatott edzője is felfigyelt rá. Hogyan emlékszel vissza a címeres mezben játszott tizenhét mérkőzésre és a három gólra?- Rég volt, nagyon szép volt, néha úgy tűnik, talán igaz sem volt. Fantasztikus élményt jelentett számomra, amikor 1976-ban az Ebdöntő hosszabbítás-, majd tizenecsapatban. Nem volt szerencsém, mert megsérültem. Harminc mérkőzésből mindössze tizenhármat játszottam. • Abban az időben a Löki még jó középcsapatnak számított...- Igen, 1983-ban sikerült elcsípni a nyolcadik helyet. Mindenki elégedett volt, senki sem mert arra gondolni, hogy nehéz időszak előtt állunk. Még a következő két idényben sem játszott rosszul a csapat. Ekkor már a kispadról irányítottam a gárdát. Először Jozef Jankech, majd Michal Baránek segítőjeként. Nem mondom, jelentkeztek problémák, ezeket azonban megoldottuk. • Időközben ismét külföldre kerültél...- Andrej látók edző már régebben Kuvaitban működött. Jól ismertük egymást, ő intézte el a szerződésemet. Két évig egy ifjúsági csapatot edzettem. Jól sikerült a bemutatkozás, hiszen rögtön bajnokok lettünk. Otthonról azonban rossz hírek érkeztek: a Löki kiesett az élvonalból, majd az SZNL l-ből is. Két év után vettem a sátorfámat és búcsút mondtam Kuvaitnak. Marasztaltak a helyi vezetők, szó nélkül meghosszabbították volna a szerződést, de úgy, mint Grazban, a Perzsaöbölnél is elég volt a két év. • Nem féltél a sikertelenségektől, amikor 1988 nyarán vezető edzőként a Lokomotíva kispadjára ültél?- Huszonkét éve a Lokiért dobog a szívem. Nemcsak akkor kell egy csapat mellett kitartani, amikor eredményes, hanem abban az esetben is, amikor nehéz helyzetben van. Így is lehet... A Lokomotíva Koáice egykori játékmestere, jelenlegi vezető edzője tagja volt az 1976-ban Európa-bajnokságot nyert csehszlovák válogatottnak. Móder József a guggoló sorban balról az első (ŐSTK-felv.) mondani, újrakezdeni. Hamarosan megkedveltek az osztrákok, az első sikereim, góljaim új erőt adtak. 1981-ben engem választottak Graz (GAK és Sturm) legjobb futballistájává. Ezért a helyi Kleine Zeitungtól egy Citizen órát kaptam. Azért is mentem a GAK-ba, mert Graz közelebb volt Tardoskeddhez, mint Kassa. Még ebben az évben megnyertük az osztrák kupát, 1982-ben pedig a harmadik helyen végeztünk a bajnokságban. Még maradhattam volna egy-két évig, de hazavágytam, és a Löki is hívott. 35 évesen újra csatasorba álltam a vasutasA „Lótusz“ vízi színház Szenzációs újdonság van a szovjet műúszásban: most először szerepelnek férfiak is a szinkronizált úszószámokban. A Szovjetszkaja Zsenscsina folyóirat díjáért rendezett nemzetközi versenyek bemutatóiban vettek részt elsó ízben a „lótusz“ víziszínház műsorában Irina Gyer- gacsova vezetésével. ,,A Bahcsiszeráji szökőkút" című kompozíció nem csupán a műúszás számos bonyolult sportelemét foglalja magába, hanem drámai előadás is. A színháznak azok a merész kísérletei, hogy a szinkronizált úszásba beiktassa a színházművészet váratlan ötleteit, az egész előadást a balett alapján építse fel - óriási népszerűséget szereztek számára a nézők körében. Irina Potyomkina, a Szovjetunió abszolút szinkronúszó bajnoknője megjegyezte:-Az amerikaiak és a japánok vízi- showmüsorokba használták fel a férfiúszókat. Külföldön nem hivatalos versenyeket is rendeznek ebben a sportágban. Gyergacsova színházának újszerű kísérlete nagy figyelmet érdemel. A szinkronizált úszással kapcsolatos „balettszemlélete“ minden bizonnyal sokat ígér. A tapasztalt sportolónő véleménye mindazonáltal szigorú.- A férfiak és a nők szintjén sportágunkban összehasonlítani egyelőre mégis nehéz volna. A férfiak mozgásának időbeli összehangoltsága, felkészültségük minősége még gyönge. De amit láttam, az tetszett. így hangzik a szakember véleménye. Hát a közönség? A nézők tapsoltak.- A siker lelkesít - mondja Irina Gyergacsova, a színház vezetője. - Három évvel ezelőtt tizenkét kislányt választottunk ki, és ók most már elérik a felnőtt kategóriák színvonalát. Amikor a moszkvai Pen/omajszkij kerület úttörő palotája mellett 1985-ben szinkronúszó-szakosz- tály nyílt, az az ötlet támadt, hogy gyermekkollektívát kell szervezni, amelynél nem fektetnek súlyt a sporteredmények elérésére. A színház nagy hatással volt a kislányokra, az edzések valóságos ünneppé váltak számukra. Hát, ez a mi titkunk. Most már fiúk is csatlakoztak hozzánk és úgy látszik jól haladnak. PJOTR SZMOLJANOV Fordította: G. Gy. Tavaly láttam a fiúkat, s úgy éreztem, talpra tudnak állni. Különben nem szeretek vándorolni, nehezen illeszkedem be az új környezetbe. Kassán jelenleg jó baráti közösség jött össze. Elült a vihar, most már nyugodt a légkör, csak a munkára összpontosíthatunk. Egykori csapattársammal, Kozákkal azon fáradozom, hogy ismét a régi legyen a Löki. • Tervek, elképzelések?-Először meg kell nyerni a II. Szlovák Nemzeti Ligát. Erre minden esélyünk megvan, hiszen megnyugtató előnnyel az élen tanyázunk. A vezetőség úgy határozott, a nagy földrengés után öt éven belül újra az I. ligába várja a csapatot. Hogy ez valóra váljon, feltétlenül fel kell tölteni az együttest két-három fiatal tehetséggel, mert a jelenlegi keret többnyire kiöregedett futballistákból áll. Nézzük csak: Seman 37, Kunzo és Kozák 35, Péter és Jozef pedig 31 éves. • Elégedett vagy eddigi pályafutásoddal?- Nem bántam meg, hogy így lett. Büszke vagyok a Lokiban eltöltött közel két évtizedre. A katonaság után hívott a Sparta, a Zbrojovka, az Ostrava és a Slavia, ám klubhűség is van a világon. Játékosként sok sikerben volt részem, pedig 1965- ben, amikor az Interhez kerültem, azt mondták a sárga-feketék vezetői: tehetségtelen vagyok! Elhatároztam, bebizonyítom, hogy tudok focizni. Lehet, hogy nincs igazam, de az edzősködés a legnehezebb munka a világon. Sajnos, évről évre kevesebb a tehetséges játékos, elhanyagoltuk az utánpótlásnevelést. Mint minden edző, én is szeretnék I. ligás csapatot irányítani. Akkor volnék a legboldogabb, ha ez a Löki lenne... ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Eltévesztettem az utcát. Tudtam, hogy a Jeremenkóról elnevezett valahol nem messze van lakóhelyem- -től, csak arról feledkeztem meg, hogy a ligetfalui (Petrzalka) lakótelepen (Bratislava más városnegyedeihez hasonlóan) az egyforma házak, utcák között csak az tájékozódik biztonsággal, aki jól ismeri a környéket. Gyalog látok neki, így jobban kiismerem magam, mint az autóbuszból. Jólesik a mozgás a hideg szélben. Az iskola kapuján idős néni igyekszik kifelé két kislánnyal. ,,Ott már látja a jelzést, arra menjen“ - igazít útba minden kérdezés nélkül. „Úszni voltak?'érdeklődöm. „Az unokáim, ón csak őket kísértem. Vágsely- lyéről (Sal'a) vagyok itt látogatóban a gyerekeknél, nem hoztam magammal fürdőruhát“. Ketten is róják a métereket az iskolai uszoda kristálytiszta kék vizében kijelölt pályán. A medence partján kisportolt, atlétikus fiatalember stopperórával a kezében méri az időt, majd bediktálja az adatokat az asztalnál ülőknek. Körben felnőttek ülnek, csevegnek, a gyerekek játszanak. Valamennyien vizes hajjal, látszik, nemrég jöttek ki a vízből. „Nyáron merült föl a gondolat, hogy szervezünk egy hétvégén huszonnégy órás úszóváltót. Az idén tavasszal végre sikerült“ - tájékoztat Pavel Zenié geológus, az akció szülőatyja - aki lakóhelyén a 115-ös számú polgári bizottság elnöke, miközben bekalauzol a rögtönzött étterembe, ahol a fehér köpenyes szakács (valódi) két ügyes fiatalemberrel szendvicseket készít. Az asztalokon gyümölcs, üdítő. Valamennyi résztvevőnek kijár a frissítő. Az itt szorgoskodó emberek mind a környékről valók, a legtöbben egy utcából, a Rybálková 25-ből. Habár úszóváltót most először rendeztek, együttműködésük nem véletlen dolog, közülük többen rendszeresen hetente kétszer lábfociznak a közeli iskola tornatermében, vagy annak pályáján. Ennek fejében védnökséget vállaltak az iskola fölött. Pavel Zeniá és társai kezdeményezésére indult el a lábfoci városi ligája, amelyben a ligetfalui gyerekek vesznek részt, önsegélyes alapon pályát is építettek, tíz-tizenöten összefogtak, s rövid idő alatt kész lett a mű. „Mikor belevágtunk, azt mondtuk, ha sikeres lesz az úszóstaféta, évei te megismételjük. Jóval többen jöttek el, mint vártuk, gyerkőcök, idősebbek, érdemes volt belefogni. Legközelebb a nemzetközi gyermeknapra tervezünk honvédelmi sportjátékokat és kispályás labdarúgótornát, amelyen lakótömbünk egyes bejáratainak csapatai versengenek. “ A lakótelepi sportélet problémáival párt- és állami szerveink is rendszeresen foglalkoznak az utóbbi időben. Főként az újonnan keletkezett nagy városnegyedekben okoz sok gondot, hogy az ott lakó százezresnél nagyobb tömegnek sportolási lehetőséget teremtsenek a testnevelési egyesületek. „A lakótelepek élnek, a lakótelepek sportolnak. E jelszó jegyében május hónapban rajtol a spartakiád rendezvénysorozata. Ennek keretében kerül sor a rátermettségi verseny döntőjére, május 13-án pedig békemenetet szervezünk, ez lesz a spartakiád megnyitója a főváros ötödik kerületében. Egy hétre rá ifjúsági sportnapokat rendezünk több sportágban az iskolák tanulói részére“ - vázolta Ludmila Miéoviőová, a CSSZTSZ ötödik városkerületi bizottságának titkára, aki 1986-ban került tisztségébe, s jómaga is Ligetfalu lakója, volt aktív sportoló (dobóatléta), így jó ismerője a problémának, szívügye a testnevelés. „Sorolhatnám a szervezett akciókat, júniusban futóverseny, ez lesz a spartakiád tömegsportrendezvényeinek kicsúcsosodása, különböző sportági viadalok az iskolásoknak stb. De hiába szervezünk mi akár mindennap valamit, ha az emberek nem jönnek el, vagy évente csak egy alkalommal állnak ki versenyezni. Nem ez a fő cél a lakótelepeken, Az úszóváltó megnyitására eljött a CSSZTSZ városkerületi bizottságának képviselője is, balra a főrendező, Pavol ienié / hanem, hogy rendszeres mozgásra szoktassuk a betondzsungelekben élő embereket. Pavel Zenié és társainak példája is igazolja, ez nem is olyan lehetetlen. Nekik sincs több lehetőségük a sportolásra, mint az itt élők ezréinek, ők mégis megtalálták a módját annak, hogyan gazdálkodjanak okosan azzal, ami van. “ A sportoláshoz tehát elsősorban elszántság, akarat kell. Ha más nincs, legalább menjünk ki a házak közé és kocogjunk, s közben jól nézzünk körül a környéken, mert biztos; hogy itt-ott fölfedezünk egy- egy futó- vagy teniszpályát az iskolák udvarán. Az úszás már nem ilyen egyszerű, mert medencének nemcsak Ligetfalu, az egész főváros szűkében van. „Kísérletileg a Bierut Utcai Köz- gazdasági Középiskola tornatermét és pályáit sportareállá nyilvánítottuk, a pedellus ügyel a rendre és kölcsönzi a sportszereket. Fokozatosan szeretnénk az akcióba beszervezni a többi iskolát is. A Jeremenko utcában, ahol a úszóstafétát rendezték, az Elán vállalt védnökséget, ők úszótanfolyamokat is tartanak. A Drazdiak tónál már működik a több célt szolgáló sportkomplexum, és 1994-re ígérik, hogy elkészül a zabosi (Ovsíéte) sportcsarnok.“ Sajnos, mindez csak utólag. Mert a ligetfalui lakótelep tervezésénél, mint sok helyütt az országban, nem gondoltak arra, hogy az ott élő embereknek sportpályákra, uszodákra is szüksége lesz. Égető szüksége! URBÁN KLÁRA Indul a következő részvevő (Viliam Macura felvételei)
