Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-10 / 108. szám, szerda

ÚJ szú 3 •> 1989. V. 10. Reformra készülve... GONDOLATOK EGY SZEMINÁRIUM KAPCSÁN Az Ostrov na Karlovarsku-i Mechanizációs és Automatizációs Üzemben a B-22-P1 innovált ipari betatron tökéletesítésén dolgoz­nak. A berendezés lehetővé teszi az acél roncsolás nélküli vizsgála­tát, 350 milliméterig. Előnye, hogy a hasonló importált berendezés­nek csak negyedébe kerül. Felvételünkön Pavel Rúzicka (jobbra) és Jaroslav ámondrk (Jirí Berger - CTK) Testvérvárosok tapasztalatcseréje A feltételeket az érdekeltség diktálja Az idei év januárjától már a kassai (Kosice) Vendéglátóipari Vállalat is állami vállalatnak számít. A vezetés, a szervezés és a munka területén minden egyes beosztottra konkrét, eddig kevésbé ismert követelmények hárulnak. Mivel Magyarországon természetesnek számítanak az állami vállalatok, beszélgetésre kértük fel dr. Sugár Jánost, Kassa testvérvárosa, Miskolc vendéglátóipari létesítményeinek igazgatóját. Gazdasági rendszerünk átalakítá­sa, reformja korunk legsürgetőbb feladatává válik: beszédtéma és korparancs egyszerre, hiszen az anyagi javak termelésében kívánt kedvező fordulat késése jóvátehe­tetlen károkat, lemaradást okozhat. A gazdaság mechanizmusának ál­landó jellegű megújítására, korszerű­sítésre van szükség - vajon miért ma érezzük elkerülhetetlennek a lé­nyegbevágó reformokat? Valószínű­leg azért, mert nem tudjuk magunkat függetleníteni a körülöttünk zajló eseményektől, és egyre élesebb ki­hívással kell szembenéznünk mind a kapitalista, mind a szocialista pi­acon. Az átalakítás folyamatában szük­ségszerűen megváltozik gondolko­dásunk is, hiszen egy-egy elavult elmélet vagy beidegződés éppúgy kerékkötőjévé válhat a fejlődésnek, mint a célzatos ellenállás, de harcol­ni ellene azért nehezebb, mert ne­hezen azonosítható és szándéka szerint még becsületes' is lehet. A gazdaság működőképesebbé té­tele mellett önmagunk fogékonysá­gán is javítani szükséges, gyakrab­ban és hatékonyabban kell értekez­nünk egymással, hogy ismereteink bővítésén túl egymás véleményét is tisztelni tanuljuk. Gazdaságunk gondjai Föltehetően ezek a meggondolá­sok vezették a Csehszlovák Tudo- mányos-Műszaki Társaság kassai (Kosice) kirendeltségét, amikor szakszemináriumot rendezett Nyit­rán „Az irányítás közgazdasági esz­közei az átalakítás folyamatában“ címmel. Az előadások témakörének bősége és variálhatósága nem ha­gyott egyetlen területet sem érintet­lenül: az átalakítás filozófiájától kezdve az árreformon keresztül, egészen a bankrendszer megrefor­málásáig gazdasági életünk minden gondja szóba került. Hol tart ma a világpiaci megmére­tésben a szocialista országok gaz­daságának egésze? Egyértelműen leszögezhetjük, hogy lemaradásban van a tőkés országok mögött, mi több, nem tud lépést tartani egy-két fejlődő, harmadik világbeli országgal sem. Az okok részben ismertek, fel­tárásuk még nem fejeződött (nem fejeződhetett) be. Gyakran szóba kerül a védettség kártékony hatása. Népgazdasági és vállalati szinten egyaránt leépültek a gazdaság vé­dekező reflexei. A konszolidált kö­rülményeket és biztonságot garan­táló gyámrendszer (hosszú lejáratú szerződések, állami dotációk, gyen­ge költségvetési korlát...) nem önál­lóságra és kezdeményezésre ösz­tönzi a gazdálkodóegységeket, - kockázatvállalásról nem is beszél­ve - hanem passzivitásra nevel és kontraszelekciót teremt. A gazdaság ezzel legfőbb hajtómotorját veszti el: a verseny kényszerhelyzetét. A fen­tebb említett biztonságérzet termé­szetes kísérője az anyag- és mun­kaerő-pazarlás, hiszen termékeink nem szembesülhetnek jobb és gaz­daságosabb termékekkel a külföldi, de még a hazai piacon sem. Itthon a monopolhelyzet nyújt védelmet, mert „kiosztott“ termelési jogok vé­dik a vállalatokat a versenykihívá­soktól; a külföldi termék viszont im­portkorlátozási meggondolásokból nem kerülhet a fogyasztó asztalára. Teljesen nyilvánvaló, hogy a nemzetközi munkamegosztásba csakis csúcsminőségű termékekkel kapcsolódhatunk be. Annál nehe­zebb megérteni azt a föltételezést, hogy mindez elérhető a kizárólag import útján beszerezhető csúcs- technológia nélkül. Ilyen külkereske­delmi politika csak konzerválhatja a mai állapotot, amelyben az elen­gedhetetlenül szükséges behozatalt nyersanyag- és energiaigényes, alacsony feldolgozottságú áruval fe­dezzük. Hamis dilemma Teljesen nyilvánvaló, hogy gaz­daságunk átalakításának mélysége és komplexitása a népgazdasági terv fogalmának újraértelmezésétől függ. Az eddig leszűrt tapasztalatok és a fogalmi tisztítás körül folytatott heves viták még nem adnak meg­bízható támpontot a tervezés szere­pének pontos kijelöléséhez, de né­hány tanulság már egyértelműen le­vonható. A központi tervezés nem rendel­kezik olyan megbízható informáci­ókkal, amelyek segítségével fölmér­hetné a jelenlegi, de főleg a jövőbeni szükségleteket, illetve lehetősége­ket, így közvetlen beavatkozása a termelés és fogyasztás folyamatá­ba csakis esetleges, zavaró hatású lehet. Ugyanakkor a tervek lebontásá­nak érvényben lévő módozatai ide­jétmúltak és alapvető közgazdasági elveket nélkülöznek. Veszteséges termelés fenntartására, kivételezett helyzetek és előnyök formálására viszont annál inkább alkalmasak, amiről évente meggyőződhet min­den gazdálkodóegység - ilyen vagy olyan előjellel... Sokan hamis di­lemmaként állítják szembe a terv- gazdálkodást a piacgazdasággal. „Vegytiszta“ formájában egyik sem létezhet: a legszigorúbb tervutasítá­sos rendszerben is érvényesülnek a piac törvényei, és a történelem még eddig nem produkált olyan gaz­daságot, melyben lemondtak volna a piac szabályozásáról. Alapvető je­lentősége van tehát a kérdés megfo­galmazásának, hiszen az egyes ka­tegóriák és elvek kizárólagosságát hirdetve csak tudományosnak tűnő elméleteket gyárthatunk, attól még a gyakorlat a saját életét éli, és fittyet hány „megalapozott“ elvárásainkra. Természetesen nem véletlen, hogy az előttünk álló bérreform vált­ja ki a legszenvedélyesebb vitákat. A dolgozók részéről megnyilvánuló érdeklődésnek prózai okai vannak; a szakma odafigyelését a téma ve­szélyességi foka indokolja. A bérpo­litikának a munkaerő harmonikus új­ratermelését kell szolgálnia, miköz­ben a vásárlóerő korlátozó szerepét is ellátja. Nem lenne szerencsés, ha csak az utóbbi nézőpont érvénye­sülne, aminek jeleit egyre gyakrab­ban tapasztaljuk a bérkeret-szabá- lyozási formák sokszínűségében. Mai felfogásunk egyelőre nem isme­ri a bér valódi költség mivoltát: azzal, hogy kivételes szereppel ruházza fel, megfosztja összevethetőségétől. Semmi sem akadályozza - sőt a szabályozók inspirálják - vállalata­inkat abban, hogy rentabilitásukat szándékosan rontsák: anyag- és re­zsiköltségük nagymérvű növelésé­hez hajlandóak hozzájárulni csekély bérmegtakarítás fejében. Zsákutcá­nak tűnik a bérnövekménynek a hozzáadott értéknövekményből való normatív származtatása, mégis ezen elv alapján tervezi vállalataink túlnyomó része Idei béralapját. Hiú reménynek tűnik továbbá az is, hogy a dolgozók „jól felfogott érdekeik“ alapján azonosulnak azzal a gondo­lattal, miszerint ezután többet és jobban kell dolgozniuk - kevesebb-Társadalmunk életében jelen­tős feladata van a nemzeti bizottsá­goknak. A gazdasági mechanizmus komplex átalakítása megköveteli a képviselők és a lakosság széles körű aktivitásának és kezdeménye­zésének kibontakoztatását. Napja­inkban kevesebb szóra, annál több konkrét tettre van szükség a kong­resszusi irányvonal teljesítése érde­kében. A párthatározatok követke­zetes teljesítésétől fejlődésünk üte­mének lényeges felgyorsulását vár­juk. A pártnak, a Nemzeti Frontnak, a nemzeti bizottságoknak és a tár­sadalmi szervezeteknek ebben pó­tolhatatlan helyük és feladatuk van - ezzel a megállapítással kezdtük a beszélgetést Horváth Lászlóval, a Zlaté Klasy-i Helyi Nemzeti Bizott­ság elnökével. Az elnök elégedettségének adott hangot, hiszen tavaly széles körű társadalmi munkaaktivitás bontako­zott ki a községben, amely nagyban hozzájárult a lakosság anyagi és szellemi gyarapodásához. Mindez konkrét formában, az évi költségve­tésben, a hnb kisüzeme gazdasági eredményeiben, az NF választási programja és a szocialista kötele­zettségvállalások teljesítésében tük­röződik. A tervezett feladatokat az elmúlt évben teljesítették, sőt több területen túlteljesítették. A tervezett­nél jóval nagyobb pénzforrásokat alakítottak ki. Költségvetésükben a bevételek a tervezett 4 491 000 helyett 5 802 792 koronát tettek ki. bérért. Szerencsére, az ellentmon­dás itt is feloldható: a vállalat bér­költségcsökkentése és az egyén ke­resetnövelési szándéka a munkater­melékenység fokozásával egyszerre kielégíthető. Az érdekesség előnyei Egyre inkább megkerülhetetlen problémává lép elő a tulajdonviszo­nyok árnyalt újraértelmezésre. Mennyit ér a valóságban a termelő- eszközök társadalmi tulajdonának deklarációja? Hogyan érvényesítik a dolgozókollektívák tulajdonosi jo­gaikat gazdálkodóegységük hosz- szabb-rövidebb távú terveinek kidol­gozásánál, végrehajtásánál és ellenőrzésénél? Es talán ami a leg­fontosabb: hogyan él (élhet) az egyén a köztulajdon rá eső részének fölhasználási jogával? Példák sorá­val lehetne illusztrálni, hogy a terme­lői javakhoz fűződő pozitív viszony milyen óriási energiák gerjesztésére képes és fordítva: a „minden a mi­enk“ homályos deklarációja nem egy esetben csak a visszaélések leplezésére szolgál. A gyakorlat azt mutatja, hogy a munkakedv és a közteherviselési hajlam az egyén­ben akkor a legerősebb, ha nő a szabadsága a termelőeszközök fölötti rendelkezésben. Olyan tulajdonreformra van tehát szükség, amely nyomán a munka- vállaló hatékonyabban termel, óvja termelőeszközeit és természeti kör­nyezetét egyaránt. Az értékmegóvás és tulajdonke­zelés problematikáján keresztül lép­hetünk beruházási politikánk ellent­mondásainak fölvázolásához. A be­ruházási javak elosztásának jelenle­gi gyakorlata sok esetben nélkülözi a gazdaságossági meggondoláso­kat, amit csak tetéz az állandó jelle­gű pénzforráshiány és ennek termé­szetes velejárója: a protekcioniz­mus. A néha már szociális juttatás­ként kezelt és „honorálandó“ esz­közök nemegyszer alacsony hatás­fokú termelést éltetnek tovább, el­vonva ezzel a lehetőséget jobb sors­ra érdemes, erőforrás hiányában tengődő kisüzemek elől. Természe­tes velejárója ennek a beruházási gyakorlatnak, hogy az állóeszközök­höz fűződő viszony erkölcsi értelem­ben is megromlik. Tanúsítja ezt a gépi berendezések alacsony ki- használtsági foka, állaguk gyors romlása és a tulajdonosi szemléletet nélkülöző bánásmód. Kérdések és vélemények váltot­ták egymást a szeminárium két nap­ja alatt; ha gazdaságunk problémái­ra megoldást nem is, de talán helyes módszert sikerült találni. FUKSZ SÁNDOR A járási nemzeti bizottságtól kapott pénzt célberuházásos építkezések­re, a Z akciós építkezésekre és gépi beruházásokra használták fel. A tár­sított pénzeszközöket a hnb kisüze­me és a sportpálya fejlesztésére fordították. A hnb kisüzemének 105 dolgozó­ja kiemelkedő munkát végzett. A ter­vezett 1 millió 100 ezer korona nye­reség helyett 2 millió 224 ezer koro­nát értek el. Az egy dolgozóra szá­mított munkatermelékenység 163 530 korona volt. Bevételük 52 százaléka a lakosságtól származik. Huszonöt féle szolgáltatást nyújta­nak, elsősorban a község lakossá­gának, de a minőségi munka híre túllépi a helyi határokat. Külön ki­emelhetők a pékség és az építőcso­port eredményei. A társadalmi szer­vezetek, de a nem szervezett lakos­ság is nagy mértékben kiveszi ré­szét a választási program feladatai­nak teljesítéséből. Elkészült a köz­ségi vízhálózat újabb szakasza, el­kezdődött a gázművesítés, felépült a másodlagos nyersanyagokat fel­vásárló központ, bővült a szennyvíz- tisztító állomás, elkészült egy nap­közi otthon és az asztalosműhely. A nem beruházás jellegű munkák elsősorban a kulturális-nevelő intéz­mények és sportlétesítmények za­vartalan működését, korszerűsíté­sét, környezetünk szépítését, javítá­sát szolgálják. így 210 családi házat kapcsoltak rá a központi vízhálózat­ra, 22 családi ház kapott gázfűtést,- A Kassa és Miskolc közti test­véri kapcsolat már húszéves múltra tekint vissza. A véletlen folytán kas­sai partnerem, Juraj Schwartz mér­nök és én tíz éve vagyunk igazga­tók. Kapcsolatunk kialakítása még elődeink érdeme. Kezdettől fogva kötetlen, nem formális kapcsolatról van szó, szoros együttműködésről, amely mindkét fél hasznára válik. Meggyőződésem, hogy ez akkor is így lesz, ha majd kassai partnereink új feltételek között dolgoznak. Gon­dolom, nagyon nehéz, sőt lehetetlen az önök és a mi feltételeinket össze­hasonlítani, mert helyzetünk is eleve összehasonlíthatatlan. Beszélhetek viszont a miénkről. Míg kezdetben a legtöbb esetben elég volt az egyes létesítményeket megfelelő szinten tartani, addig jelenleg az alapvető kérdés: lenni vagy nem lenni. Nincs középút. Az a törvény számít, hogy ami kezdettől fogva nem felel meg a követelményeknek, nem verseny- képes, akár egy vállalaton belül is, azt fel kell számolni. Ezért a mi vállalatunknál is a nem életképes létesítményeket újak váltották fel. rendezték a szeméttelepek környé­két, gondozták a parkokat, zöldöve­zeteket. A nemzeti bizottság megkülön­böztetett. figyelmet fordított a kis­nyugdíjasok és az egyedül élők szo­ciális segítésére, a nyugdíjasklub működésére, valamint a gyermekvé­delmi feladatok megvalósítására. A nagyszámú cigánylakosság kultu­rális szintjének emelését állandó fel­adatuknak tekintik. Javult a cigány- tanulók iskolalátogatása. A számottevő jó eredmény mellett azonban sok gond is akad - elsősor­ban a közrend fenntartásában. A közbiztonsági szervek által feltárt bűncselekmények, vétségek és sza­bálysértések száma növekedett. A községvezetők dolga és felelőssé­ge tehát hatványozott. Mégis szilárd meggyőződésük, hogy az állampol­gári fegyelem minden lakosra köte­lező érvényű normái betarthatók. A község átfogó fejlesztése során elért eredményekre támaszkodva a hnb és az NF szervezetei folytatni kívánják a település fejlesztését, a jogos igények kielégítését, miköz­ben a rendelkezésre álló anyagi és szellemi javak takarékos, gazdasá­gos kihasználására törekednek. Hotváth László elnök bízik abban, hogy a milliós értékek létrehozása és a széles körű társadalmi aktivitás megteremti a további sikerek előfel­tételeit. Csaszny Erzsébet Mindemellett alkalmazkodnunk kel­lett a vendégek elvárásaihoz, hiszen belőlük élünk. Azt szerettük volna elérni, hogy szó szerint, minden vendégünknek megfelelhessünk. Csak olyan vendéglőket, kávéháza­kat, bisztrókat, önkiszolgáló étter­meket tartottunk fenn, amilyenek ki­elégítik a nyilvánosság elvárásait. Emellett ügyeltünk a színvonalra, a kínálatra és a kiszolgálásra. Tud­tuk, hogy az idősebbek, a mi szülé­ink, emlékezve a régi időkre, valami romantikus, nosztalgikus atmoszfé­rára, mindamellett nagy választékra és színvonalas kiszolgálásra vágy­nak. Számukra, azt hiszem, pompás kávéházat - a Rácz kávéházat - hoztunk létre. A középgeneráció általános színvonálat és elfogadható árakat szeretne. Ezt nyújtja a Pepita bisztró és a Gastrofol önkiszolgáló étterem, ahol specialitásokat is fo­gyaszthatnak. Hasonló feltételeket kínál az ifjúságnak a modern Mac Donald étterem. Az átalakított, ro­konszenves Expressz önkiszolgáló­ban naponta több száz olyan ven­dég fordul meg, aki gazdag válasz­ték mellett szeret gyorsan, olcsón, finomat étkezni.-Az egységek színvonaláról és az étkeztetés formáiról beszéltünk. Milyenek az elvárások a személy­zettel szemben, milyen legyen hoz­záállásuk a munkához és a vendé­gekhez?- Határozottabban igényesebbek vagyunk, mint ezelőtt. Minden dol­gozónak éreznie kell, neki is érdeke, hogy jól menjen az üzlet, s konkrét felelősség hárul rá. Az intézmény színvonalának és a vendégek elé­gedettségének érdekében maximá­lis vállalkozó kedvet kell tanúsítania, de csakis jó munkát végezhet. A munkából mindenkinek egyenlő részt kell vállalnia, ötletekkel, javas­latokkal kell hozzájárulnia a minőség javításához. Félmunkára nincs szükségünk, mert az nem visz előre. Nem tűrhetjük meg magunk között a hanyagokat és megbízhatatlano­kat. A közösségből szinte maguktól kirekednek.- Vállalatuk fagyasztott ételeket is készít. Ez elég szokatlan. Talán új vállalkozási forma?- Bizonyára. Minden forintnyi be­vétel hasznos. Keresni kell magunk­ra. Ezért új lehetőségek után kuta­tunk. Megfontoltan kell gazdálkod­nunk. Kis üzemünkben közel négy­millió adag csomagolt főételt készí­tünk fagyasztásra, amelyeket elég csak felmelegíteni, és fogyasztha­tok. A Gastrofol a hazai piacon kívül az osztrák, nyugatnémet, holland ál­landó fogyasztóknak is szállít belő­lük. Ez is egy lehetséges út a jöve­delmező gazdálkodás felé. JOLANA NOVÁKOVÁ A lakosság segítségével

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents