Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-07 / 107. szám, vasárnap

szú 3 A Varsói Szerződés új javaslata Bécsben Európai haderőcsökkentést regionális tagolással CSEHSZLOVÁKIA - NDK Tegnapi számunkban már beszámol­tunk arról, hogy Bécsben megnyílt a ha­gyományos európai leszerelési fórum második fordulója. Mindjárt az elsó plená­ris ülésen a Szovjetunió a Varsói Szerző­dés tagországai nevében új javaslatot terjesztett elő. Indítványozta, hogy az At­lanti-óceántól az Urálig terjedő európai haderőcsökkentési térséget földrajzilag osszák fel stratégiai szerepük szerint ki­sebb területekre, s ezeken külön-külön szabják majd meg a csökkentés mértéke­it. Oleg Grinyevszkij nagykövet, a szov­jet küldöttség vezetője az ülés utáni sajtó- értekezleten elmondta: az ilyen regionális tagolással meg kell akadályozni annak a veszélyét, hogy a haderőcsökkentés után egyes területeken bármelyik fél des­tabilizáló hatású eróösszpontosítást és katonai fölényt alakítson ki. A VSZ-országok olyan optimális meg­(ÖSTK) - Amint már beszámoltunk ró­la, pénteken befejeződött a Lengyel Egyesült Munkáspárt országos konferen­ciája, a tanácskozás végén hat dokumen­tumot fogadtak el. A X. pártkongresszus határozatainak teljesítéséről szóló okmányban a küldöt­tek jóváhagyták a központi bizottság 1986 utáni tevékenységét, s ugyancsak elfogadták a januári, 10. KB-ülés határo­zatait, valamint az áprilisban véget ért kerekasztal eredményeit. A résztvevők teljes támogatásukról biztosították a radi­kális gazdasági reformok irányvonalát. Az okmányban szó van arról, hogy változá­sokat kell eszközölni a LEMP programjá­ban, összhangban a politikai és a gazda­Csehszlovák felszólalások az információs fórumon (ÖSTK) - Londonban pénteken plená­ris üléssel folytatódott az információs fó­rum, majd a délutáni órákban a szervezé­si bizottság áttekintette az összeurópai folyamatban részt vevő országok újságí­róinak tevékenysége javításával össze­függő 47 javaslatot. Erről a témáról május 10-től a fórum záróülésein fognak tanács­kozni. A plenáris ülésen felszólalt Jaroslav Kvaőek csehszlovák küldött. Értékelte, hogy a legtöbb javaslat tükrözi a fórum tárgyszerű légkörét. Elmondta továbbá, Csehszlovákia kész következetesen megtartani a helsinki konferencián vállalt kötelezettségeit. Rámutatott: Csehszlo­vákia nem próbálja megváltoztatni más országok információs politikájának lénye­gét és hazánk sem fog változtatni hírközlő eszközeinek társadalompolitikai alapjain. Ezután a Csehszlovákiában végbemenő átalakítási folyamatról beszélt, és rámuta­tott arra, hogy a nyílt tájékoztatás a de­mokrácia elmélyítésének egyik legfőbb feltétele. A sajtóbizottság délutáni ülésén Milán Jelinek elmondta, hogy a csehszlovák küldöttség üdvözli az érvek vitáját, de elutasítja azt a bírálatot, amely valótlan információkon alapul. Közölte, hazánk még az idén megváltoztatja az újságírói vízumok kiadásának eddigi gyakorlatát. Nem sikerült előrelépni a szovjet -japán viszony teljes normalizálásá­nak útjában álló legfőbb akadály felszámolásában. így foglalhatók össze egy mondatban Unó Szószu­ké japán külügyminiszter pénteken véget ért ötnapos szovjetunióbeli lá­togatásának eredményei. Persze, ha csak ennyit állapítanánk meg a Mihail Gorbacsovval folytatott tár­gyalásairól, háromszori konzultáció­iról Eduard Sevardnadzeval, az túl­zott leegyszerűsítés lenne. Azt már sokszor leírtuk, hogy a szovjet kül­politikában - főleg az 1986 nyarán elhangzott vlagyivosztoki Gorba- csov-beszéd óta - felértékelődtek az ázsiai kapcsolatok. Ugyanakkor megfigyelhető az a szándék, hogy Japán a világgazdaságban betöltött súlyának megfelelően politikai nagy­hatalom (is) akar lenni. Unó Szószuké most Eduard Se­vardnadze tavaly decemberi tokiói látogatását viszonozta, amelyről méltán írták a lapok, hogy új fejeze­tet nyitott a két ország viszonyában. A háború utáni kapcsolatok történe­tében ugyanis példátlan volt az a nyíltság, ahogyan a problémákról szóltak. Beleértve a területi vitát is, e kérdésről az újonnan létrehozott miniszterhelyettesi bizottság ugyan­oldást ajánlanak, amely nemcsak a keleti és a nyugati katonai szövetség, hanem a semleges és el nem kötelezett országok érdekeit is figyelembe veszi. Javaslatuk szerint a haderócsökkentésbe bevonandó térség egészét a NATO- és a VSZ-álla- mok közötti, Non/égiától Törökországig húzódó választóvonal mentén a lehetsé­ges közvetlen katonai összeütközések sávjaira, valamint az ezek mögötti, ún. hátsó területekre osztanák fel. Az egy­mással szomszédos, „szembenéző" sá­vokon belül külön lehetne kezelni a leen­dő haderőcsökkentési megállapodásban Közép-Európa területét, amelybe a Var­sói Szerződés oldalán az NDK, Lengyel- ország, Csehszlovákia és Magyarország, a NATO oldalán pedig az NSZK, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Dánia tartoz­hat. (kpr) sági rendszerben, a társadalmi életben végbemenő változásokkal. A másik dokumentum, a LEMP válasz­tási nyilatkozata az ország további fejlő­désének irányairól, s a párt szerepéről szól. A Lengyelország elleni hitleri táma­dás 50. évfordulója alkalmából kiadott dokumentum felszólítja a közvéleményt, hogy tartsa tiszteletben ezt az évfordulót. A sztálinizmus lengyelországi marad­ványainak és következményeinek felszá­molásáról elfogadott állásfoglalás többek között síkraszáll a bürokratikus és antide­mokratikus irányítási rendszer visszatéré­sét megakadályozó garanciák elfogadása mellett. Az okmány szerint az ilyen garan­ciák létrehozása a párt erkölcsi és politikai kötelessége. Az említetteken kívül a résztvevők külön határozatot fogadtak el a környezetvédelemről. A LEMP nem­zetközi tevékenységét taglaló határozat­nak a címe pedig: Lengyelország a mai világban. (ÖSTK) - Belgrádban pénteken meg­tartotta első ülését a JKSZ KB-nak a XIV. (rendkívüli) kongresszus előkészítésével megbízott bizottsága. Mint ismeretes, a kongresszust az év végére hívták össze. Az előkészítő bizottság megkezdte a kongresszusi dokumentum kidolgozá­sát. Ez a párt reformjával, a politikai és a gazdasági rendszer átalakításával fog­lalkozik. A bizottság, amelynek élén Szti- pe Suvar, a JKSZ KB Elnökségének elnöke áll, javaslatot tesz a pártprogram módosítására is. „Jugoszláviában a politikai helyzet rosszabb, mint a gazdasági. A nemzetek közötti torzsalkodások, a politikai vezetés és a kulturális elit összecsapásai, a nem­zeti-állami eufória, a nacionalizmus meg­nyilvánulásai miatt óriási energia vész kárba. Az ország régi, már túléltnek hitt érzelmi kitörések színterévé vált. Jugosz­lávia, sajnos, az ésszerűtlen megosztott­ság és a bénító összeütközések országá­csak részletekbe menően tárgyalt. Áttörés nem született, de a légkör jó volt, olyannyirra, hogy még Mihail Gorbacsov tokiói látogatásának le­hetősége is szóba került. Március végén már kissé más volt a hangu­lat, ekkor Igor Rogacsov külügymi­niszter-helyettes tárgyalt három na­pon keresztül a japán fővárosban, s az elég szűkszavú közlemények azt állapíthatták meg, hogy a területi kérdésben nem közeledtek az állás­pontok. Ekkor Gorbacsov tokiói útja már nem került szóba. Most pénteken viszont újságírók kérdésére válaszolva a legfelsőbb szovjet vezető azt mondta, érvényes meghívása van Japánba, s élni fog vele. Az ügyre konkrétan a jövő év elején térnek vissza. Unó Szószuké kijelentette, akkor is szívesen látják Tokióban Gorbacsovot, ha addig nem sikerül rendezni a vitás kérdé­seket. A japán diplomácia vezetője ezúttal is azzal érvel, hogy az „északi területek“ problémaköre akadályozza a rendezést. Erre Gor­bacsov megkérdezte tőle: miért van az, hogy Japán például Dél-Koreá- val és Kínával is aktívan fejleszti a jó kapcsolatokat, pedig ezekkel az or­szágokkal szemben szintén vannak területi igényei? Gorbacsov nyoma­A taktikai atomfegyverekről Kohl - Bush telefonbeszélgetés (ŐSTK) - Mivel változatlanul na­gyok az ellentétek a NATO taktikai atomfegyvereinek korszerűsítése ügyében Bonn és Washington kö­zött, a nyugatnémet kancellár mint­egy 20 perces telefonbeszélgetést folytatott ezekről a nézeteltérésekről az amerikai elnökkel. Mariin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője Helmut Kohl és George Bush telefonbeszélgetését, „termé­kenynek, szívélyesnek és ugyanak­kor nyíltnak“ minősítette, s ez a dip­lomáciai szóhasználat is jelzi, hogy a nézeteltérések továbbra is meg­vannak. Hozzáfűzte: semmi jel nem utal arra, hogy körvonalazódna vala­miféle megállapodás. Fitzwater szerint Kohl azért hívta fel Busht, hogy meggyőződjön arról, „vajon helyesen értelmezte-e az amerikai elnöknek a hét derekán ismertetett álláspontját“. Bonni poli­tikai körök ugyanis csodálkozással fogadták Bushnak azt a csütörtöki kijelentését, hogy új javaslatot inté­zett a Kohl-kabinethez a vita elsimí­tása céljából. Hans Klein bonni kor­mányszóvivő közölte, hogy „a nyu­gatnémet kormány nem tud semmi­lyen új amerikai javaslatokról“. A NATO-vitában óvatos állás­pontra helyezkedő Gro Harlem Brundtland asszony, norvég kor­mányfő pénteken este a washingtoni nemzeti sajtóklubban kijelentette: a kelet-nyugati leszerelési tárgyalá­sok témaköréből egyetlen fegyver­fajtát sem kellene kizárni. Egyébként már szerdán is világosan Bush elnök értésére adta, hogy a taktikai atom­fegyverek kérdésében inkább a bon­ni kormány álláspontja felé hajlik, s támogatja a NATO-VSZ tárgyalá­sok gondolatát. Ezt azonban a szov­jet hagyományos fegyverzet csök­kentéséhez köti. vá lett.“ Ezt hangsúlyozta Sztipe Suvar a hét közepén egy szarajevói politikai vitafórumon. A jugoszláv pártvezető a bosznia-hercegovinai Mosztarban ugyancsak részt vett egy politikai aktíva­értekezleten, amelyről a lapok tegnap számoltak be. Suvar itt azt hangsúlyozta, hogy a politikai helyzet romlásának leg­főbb oka az a tény, hogy a konfliktusok nemzetiségi talajon robbannak ki, s ezt a bürokrácia a helyi érdekek elvakult védelmére használja ki. Az előkészület­ben levő pártkongresszussal összefüg­gésben közölte, a dokumentumtervezete­ket szeptember 15-ig a tagság elé ter­jesztik. A koszovói tartományi parlament Riza Szapundzsiu személyében megválasz­totta azt a politikust, aki Koszovói fogja képviselni a jugoszláv államelnökségben. Szapundzsiu korábban számos gazdasá­gi tisztséget töltött be, a Koszovói Nemze­ti Bank kormányzója. tékosan szólt arról, hogy a realitások talaján kell maradni, megszabadulni attól a nézettől, amely szerint a Szovjetuniónak nagyobb érdeke fűződik a jó viszonyhoz, a kapcsola­tok fejlődéséhez, mint Japánnak. Mindkét fővárosban egyetértenek abban, a kapcsolatok fejlesztésének alapvető feltétele az együttműködés elveit, fő irányait is rögzítő szovjet- -japán békeszerződés aláírása. Ez ugyanis mind a mai napig nem tör­tént meg, 1956-ban csak fegyver­szüneti megállapodást kötöttek, s felvették a diplomáciai kapcsolato­kat. A békeszerződés - amelynek kidolgozásával munkacsoportot bíz­tak meg - fejében Japán azt követe­li, hogy a Szovjetunió adja vissza a Kuril-szigetek déli részét, ide tarto­zik az lturup, a Kunasir, a Sikotan és a Hobamai sziget. Ezek összterülete hozzávetőleg 8000 négyzetkilomé­ter. A vita megértéséhez a múltba kell visszanyúlni. Tömören a lényeg: 1945 februárjában a jaltai konferen­cián a Szovjetunió közölte, egyebek között azzal a feltétellel hajlandó belépni a Japán elleni háborúba, ha visszakapja Dél-Szahalint, és a Ku- ril-szigeteket. A Szovjetunió teljesí­tette kötelezettségét, felszabadította a szövetségesek által megjelölt terü­Rendszeresek a szocialista or­szágok legfelsőbb vezetőinek sze­mélyes találkozói, s ma már a leg­gyakrabban azt a jelzőt kapják, hogy munkalátogatás. Ez lefordítva a pro- tokoláris külsőségek mellőzését szokta jelenteni, azt, hogy a tárgya­lóasztalnál rögtön a lényegre térnek, így volt ez Erich Honecker és Milos Jakes egynapos prágai megbeszé­lésein is. És mi a lényeg Csehszlovákia és az NDK kapcsolataiban? Az, hogy a két népgazda­ság hozzávetőleg azonos szintje le­hetővé teszi, sőt egyenesen meg­követeli a szoros együttműködést minden területen: az iparban és a mezőgazdaságban éppúgy, mint a környezetvédelem vagy - a most aláírt egyezmény alapján - az ifjú­ság közötti kapcsolatok terén. A ha­sonló nemzetközi pozíciók ugyan­csak arra ösztönzik a két országot, hogy a biztonság, a leszerelés kér­déseiben is egyeztessék terveiket, javaslataikat. A gazdasági fejlődés azonos problémákat vet fel mindkét ország­ban, s ha ezek megoldásának módja a hagyományokhoz, a sajátos felté­telekhez igazodik, azon nem kell csodálkozni. A fő, hogy a termelés hatékonyabbá váljon, a tudomá­nyos-műszaki haladás révén pedig felzárkózzunk a világ fejlettebb ré­széhez. Itt kap fontos szerepet a ko­operáció, hiszen közösen sok olyan kérdés oldható meg, amelyekre egyedül jóval több energiát kellene fordítanunk. Álljon itt legalább egy adat annak illusztrálására, hogy azért nem tartunk a kezdeteknél: a tudományos és műszaki együtt­működés értéke tavaly elérte a 260 millió koronát, ami az összes szocia­lista országgal folytatott tudomá­nyos-műszaki együttműködés volu­menének csaknem az egyharmada. Ezen a területen jelenleg az ener­giafelhasználás ésszerűsítésére, az atomenergiaiparra, az automatizá­lásra, a számítástechnikára és a mikroelektronikára összpontosí­tunk, előtérbe állítjuk a tudományos intézetek, a termelővállalatok köz­vetlen együttműködését. És fiatalok mindenütt dolgoznak, ezért nem csupán az ő szervezeteik kapcsolatépítése szempontjából je­A csehszlovák nagykövet részletes tá­jékoztatást adott a hazánkban végbeme­nő eseményekről, s azokra a kérdésekre helyezte a hangsúlyt, amelyek Magyaror­szágon kevésbé ismertek, vagy amelyek­ről téves és homályos információk terjed­tek el. Felhívta rá a figyelmet, hogy az ellenzéki erők törekvéseinek hátterében Csehszlovákiában ugyanazok az embe­rek állnak, mint 1968-ban. Számos külföl­leteket, s így jogigénye keletkezett az említett szigetekre, amelyeket Japánban csak „északi területek“ néven emlegetnek. (Annak idején London és Washington is elismerte: a Szovjetunió belépése a Japán el­leni háborúba közelebb hozta a má­sodik világháború végét.) Tokióban jelenleg azzal érvelnek, Japánt a jal­tai egyezmény nem köti, mivel an­nak idején tudomása sem volt róla, s azt megelőzően a szigetek egyéb­ként is japán fennhatóság alatt álltak. Valószínűleg Tokió is tisztában van azzal, hogy ez nemcsak a két ország ügye. A második világháború utáni területi realitások tiszteletben tartása a tét. Nem szoktak híreket kiszivárog­tatni a szakértői konzultációkról, ezért csak találgatni lehet, hogy egyáltalán milyen megoldások jö­hetnek szóba. Különleges gazdasá­gi övezetté nyilvánítás? Esetleg a szigetek közös kihasználása? Sokféle változat lehetséges. S ha gyors fordulatra nem is lehet számí­tani, arra igen, hogy lesz. Optimiz­musra az ad okot, hogy intenzív párbeszéd folyik a két ország között különböző területeken és szinteken, s belátható időn belül a legfelsőbb szintű is megvalósulhat. MALINÁK ISTVÁN lentős Csehszlovákia és az NDK megállapodása az ifjúsági együtt­működésről, amelyet Erich Honek- ker látogatása alkalmával írtak alá. Államközi szerződésről lévén szó, a kötelezettségek valóra váltásának biztosítékai, úgymond, magasabb szintűek. Az állam vállalja ugyanis, hogy biztosítja a fiatal munkások, földművesek, értelmiségiek, illetve az őket foglalkoztató üzemek, szö­vetkezetek, iskolák és más szerve­zetek akadálytalan együttműködé­sét. Ha kell, törvényes garanciákkal. Ugyanakkor tévedés lenne azt hinni, hogy az állami szervek csak utasít- gatnak, mindent megszerveznek, bábáskodnak a fiatalok fölött. Ellen­kezőleg: a megállapodás alapgon­dolata, hogy a SZISZ- illetve az FDJ-alapszervezeteknek kell kez­deményezniük a kapcsolatfelvételt. A nemzetközi porondon Cseh­szlovákia és az NDK is speciális szerepet játszik: mindkét ország a NATO és a Varsói Szerződés határán fekszik, s ez a tény megha­tározó külpolitikájukra nézve. Itt, Kö­zép-Európában a legnagyobb a konfliktus veszélye, mivel ebben a térségben különösen sűrű a „fegy­vererdő“. Prága és Berlin éppen ezért külön-külön és együtt is szá­mos kockázatcsökkentő kezdemé­nyezést tett: a legismertebb a Ja- kes-javaslat, valamint az atom- és vegyi fegyverektől mentes övezet kialakítására vonatkozó közös indít- * vány. De ezeknek az erőfeszítések­nek a sorába tartoznak az egyoldalú leszerelési lépések, a hadsereg és a fegyverzet csökkentését magában foglaló kötelezettségvállalások, va­lamint a szovjet csapatok egy részé­nek a kivonása is. A jelenlegi időszakban két igen jelentős nemzetközi tanácskozásra készülünk: a KGST csúcstalálkozó­jára és a Csehszlovákiával szom­szédos országok kormányfőinek környezetvédelmi értekezletére (mindkét esemény házigazdája Prá­ga lesz). Erich Honecker látogatása ebből a szempontból is bizonyára elősegítette elképzeléseink, politi­kánk összehangolását. P. G. di tömegtájékoztató eszköz épp ezeknek az egyéneknek csinál reklámot, csak azt dicséri, ami a szocializmus ellen hat, s bírálja mindazt, ami a szocialista fejlő­dés erősítését ösztönzi. Ehrenberger egyebek között adatokat is közölt a Csehszlovákiában élő magyar nemzetiség életéről. Az országaink közöt­ti gazdasági együttműködéssel összefüg­gésben kiemelte a vállalatok közötti köz­vetlen kapcsolatok jelentőségét és sajná­lattal szólt arról, hogy ez az együttmükö­dés lassan fejlődik. A Magyarországon gyakran kétkedéssel emlegetett Gabcíko- vo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerről szólva kijelentette; Csehszlovákia a nagy­marosi lépcső fel nem építése nyomán keletkezett kár megtérítésének igényével nem szívesen állna elő. Kérdésekre válaszolva a sajtóértekez­let résztvevői nem kerülték meg azokat a kényes problémákat sem amelyek az utóbbi időben Magyarországon és nálunk is foglalkoztatják a közvéleményt. Világo­san leszögezték, hogy Budapesten bár­milyen mennyiségben meg lehet venni például a Kétezer szót, de a közvélemény gyakorlatilag semmit sem tud A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban végbement válságos fejlődés tanulságai című dokumentumról. A múlt értékelését tekintve Magyarorszá­gon és Csehszlovákiában egyaránt sok munka vár még a történészekre és más szakemberekre, de az eddig ismert té­nyek az 1968-as fejezetet lezárták. A résztvevők ismeretlen tényeket tudhat­tak* meg Alexander Dübőek akkori tevé­kenységéről, amikor az SZLKP KB első titkára volt, és egy kézmozdulattal lesö­pörte az asztalról a kisebbségekkel kap­csolatos kérdések pozitív megoldására vonatkozó követeléseket. A nemzetiségi kérdés végül is a csehszlovákiai ellenfor­radalom után született alkotmánytörvény­ben oldódott meg. VILCSEK GÉZA, BUDAPEST A LEMP országos konferenciájának dokumentumai----------------------------------SZOVJET - JAPÁN KAPCSOLATOK---------------------------------­A szigetekről — nem elszigetelten Jugoszlávia A politikai helyzet rosszabb, mint a gazdasági Sztipe Suvar értékelése • Megkezdődött a pártkongresszus előkészítése Összhang Alaposabb tájékoztatást Viastimil Ehrenberger, hazánk budapesti nagykövete Csehszlovákia felszaba­dításának 44. évfordulója alkalmából pénteken magyar újságírókkal találkozott. A Csehszlovák Kulturális és Tájékoztatási Központban megrendezett eseményen részt vettek neves csehszlovákiai történészek, gazdasági és nemzetiségi kérdé­sekkel foglalkozó szakemberek: Zdenék Hába professzora Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémiáról, Václav öada a CSKP KB Politikai Főiskolájáról és Juraj Zvara e főiskola bratislavai karáról.

Next

/
Thumbnails
Contents