Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1989-05-06 / 106. szám, szombat
ÚJ szú 3 1989. V. 6. Vietnami-kínai konzultációk a kapcsolatok normalizálásáról Augusztusban Párizsban tartják a nemzetközi Kambodzsa-konferenciát (ÖSTK) - Dinh Nho Liem, a vietnami külügyminiszter első helyettese tegnap Pekingbe utazott, hogy részt vegyen a vi- etnami-kinai külügyminiszter-helyettesi tárgyalások második fordulóján. A május 10-ig tartó megbeszéléseken a diplomaták áttekintik a vietnami-kínai kapcsolatok normalizálásának lehetőségeit és a mindkét felet érintő kérdéseket, beleértve a kambodzsai problémát is. Ho The Lan, a vietnami külügyminisztérium szóvivője csütörtöki, Hanoiban megtartott sajtóértekezletén elmondta: a térség békéje, stabilitása és az együttműködése érdekében szükség van a két ország kapcsolatainak normalizálására. Reményét fejezte ki, hogy a tárgyalások második fordulója pozitív eredményekkel zárul. Hun Sen kambodzsai kormányfő tegnap Bangkokba érkezett, ahol szintén a kambodzsai helyzet megoldásáról folyMoszkva Megalakult a Zöldek Mozgalma (ŐSTK) - Moszkvában Zöldek Mozgalma néven új társadalmi szervezet alakult. Erről a Trud napilap számolt be, hozzáfűzve, hogy az alakuló konferenciát a Szelszkaja Mologyozs kezdeményezésére a Komszomol Központi Bizottságával és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájával együttműködve hívták össze. Az alakuló ülésen a Szovjetunió legkülönbözőbb területeiről mintegy 400 küldött vett részt. tat megbeszéléseket Csati-csaj Csun- havan thaiföldi miniszterelnökkel. Hun Sen a thaiföldi fővárosba Dzsakartából érkezett, ahol Norodom Szihanukkal és Són Sann khmer ellenzéki vezetővel tárgyalt ugyanerről a problémáról. Szihanuk herceg jelenleg szintén Bangkokban tartózkodik és találkozott Sziddhi Szavet- szila külügyminiszterrel. A thai diplomácia vezetője közölte az újságírókkal, hogy augusztusban Párizsban tartják meg a kambodzsai problémáról szóló nemzetközi konferenciát. Az értekezleten dől el, hogy mely államok kapnak helyet abban az ellenőrző csoportban, amely a vietnami csapatok Kambodzsából történő távozására és a politikai rendezésre fog felügyelni. A nemzetközi konferencia megrendezéséről Hun Sen és Norodom Szihanuk a május 2-án és 3-án megtartott dzsakar- tai találkozón állapodott meg. Lényegesen közeledtek nézeteik olyan fontos kérdésekben, mint a khmer erőknek nyújtott külföldi katonai segélyek leállítása, az általános választások előkészítése és a nemzeti megbékélés kormányának létrehozása. Szihanuk közölte: elfogadja Hun Sen javaslatát, amennyiben teljesítik feltételeit. Vagyis: ha megváltozik a kambodzsai alkotmány, s rögzíteni fogja a többpártrendszert, akkor államfőként tér vissza Kambodzsába. Kanada kompromisszumos megoldást szeretne a rakétavitában (ŐSTK) - Brian Mulroney kanadai kormányfő George Bush amerikai elnökkel folytatott csütörtöki megbeszélésein kompromisszumos megoldást javasolt az európai rövidebb hatótávolságú nukleáris rekéták kérdésében. Bush határozott álláspontját, - amelyet feltételek nélkül csak Nagy-Britannia támogat - egyre többen bírálják. Számos neves politikus és katonai szakértő az elmúlt napokban arra szólította fel őt, hogy mielőbb kezdjen tárgyalásokat a Szovjetunióval e fegyverek korlátozásáról. Mulroney lényegében megismételte azt a javaslatot, amelyet a közelmúltban tett több NATO tagország: folytassák A „lenini tagtoborzásról“ A moszkvai Pravda cikke (CSTK) - A moszkvai Pravda A történelem lapjai című rovatában tegnap a „lenini tagtoborzással“ foglalkozott. Lenin halála után, 1924-ben tömegesen vették fel a munkásokat az SZKP soraiba. A cikkben szó van arról, Lenin aggódott amiatt, hogy a polgárháború után csökkent a bolsevik párt proletárjellege, politikai egysége. Tartott a régi gárdán belüli harc kiéleződésétől és beszélt arról, ezt a gárdát fogja terhelni a politikai felelősség a pártvezetésben esetleg bekövetkező szakadás tragikus következményeiért. Nyomatékosan követelte a központi bizottságtól, tegyen intézkedéseket annak megakadályozására, hogy a munkásosztály soraiból kispolgári elemek hatoljanak be a pártba. 1924 januárjában a 13. pártkonferencia döntött arról, hogy az igazi proletárok soraiból legkevesebb százezret kell felvenni a pártba. így akarták biztosítani a munkástöbbséget a párt szociális összetételében. Szerepet játszott ebben a központi bizottságon belül kialakult helyzet is. A lap emlékeztet rá, a pártvezetésben 1923-ban, Lenin betegsége idején ellentétek merültek fel. Sztálin és a KB további tagjai a százezer munkás felvételével akarták biztosítani maguk számára a megbízható támaszt a Trockij elleni harchoz. A munkásosztály aggodalma Lenin egészségi állapota, majd elvesztése miatt, igyekezetük, hogy segítsenek a pártnak pótolni a veszteséget, megteremtették a feltételeket a „lenini tagtoborzáshoz“, az akció valóban őszinte, mélyen hazafias jellegű lett - írja a Pravda. A munkások egyénileg és tömegesen jelentkeztek a pártba. Az 1924 májusában összeülő XIII. kongresszusig 350 ezer felvételi kérelmet nyújtottak be, ebből 110 ezret elutasítottak, mivel kizárólag a termelésből vettek fel munkásokat. A pártban így is 45 százalékról 65 százalékra emelkedett a munkások aránya. Cikkében a Pravda megállapítja, hogy a párt szervezeti szabályzatával ellentétben a jelöltek is döntő szavazati jogot kaptak a kongresszusi küldöttek megválasztásához. Ezt a döntést a központi bizottság élén álló „triumvirátus" -Zinov- jev, Kamenyev és Sztálin - hozta, ilyen módon akarták elérni, hogy a kongresz- szuson ne vehessenek rész az ellenzék képviselői. A Pravda figyelmeztet arra, látni kell a különbségeket maga a tagtoborzás és az akkori pártvezetés tudatos lépései között. Ez a pártvezetés megengedte, hogy a kongresszus után újabb és újabb jelölteket vegyenek fel, akik közül sokan nem voltak munkások. Ez a politika a párt valódi munkásmagvának gyengüléséhez, Sztálin és csoportja politikai ambícióinak támogatásához vezetett és lehetővé tette a párttömegek tudatos manipulálását. Ugyanakkor nincs jogunk árnyékot vetni azokra a kommunistákra, akik a lenini tagtoborzás idején léptek a pártba és így juttatták kifejezésre őszinte odaadásukat, törekvésüket a lenini mű folytatására. a Lance típusú rakéták korszerűsítését, de ezzel párhuzamosan kezdjék meg a tárgyalásokat a Szovjetunióval e fegyverek csökkentéséről. Bush a javaslatot nem utasította el olyan kategorikusan mint a norvég kormányfővel folytatott szerdai megbeszélésein, ugyanakkor megerősítette korábbi álláspontját: a rakétákat korszerűsíteni kell, számukat nem szabad csökkenteni, s csak azután kezdődhetnek meg a tárgyalások, hogy a Varsói Szerződés lényegesen csökkenti hagyományos fegyvereit. xxx Az Egyesült Államok a közeljövőben javaslatot tesz a Szovjetuniónak a hadászati támadó fegyverekről szóló tárgyalások időpontjára - közölte csütörtökön James Baker amerikai külügyminiszter. Baker a jövő héten a Szovjetunióba látogat, ahol először találkozik Mihail Gorbacsovval. A külügyminiszter rámutatott arra, hogy az új politikai gondolkodásmód és a szovjet reformok jelentős változásokhoz vezettek. „Meg kell értenünk a Szovjetunióban végbemenő változásokat, és erre kell alapoznunk külpolitikánkat" - hangsúlyozta Baker. A hadászati fegyverek 50 százalékos csökkentéséről szóló szovjet-amerikai tárgyalásokat a múlt év végén az amerikai elnökválasztások miatt függesztették fel. Hollandia Zöld zökkenő Először esett meg, hogy egy nyugat-európai kormány környezetvédelmi viták miatt bukott meg. A hágai koalíciós partnerek a következő öt évre, illetve a jövő évezred elejére vonatkozó „zöld program“ finanszírozásának módjában nem tudtak közös nevezőre jutni. A bukás kifejezés, persze, túlzás, mint ahogy a környezet tisztasága körüli vita is lényegében ürügy volt csak a Ruud Lubbers miniszterelnök vezette kereszténydemokraták (CDA) és a jobboldali-liberális Néppárt (VVD) válásához. A vita lényege röviden a következő. A kormányfő radikális környezet- védelmi tervvel állt elő, amely 7,3 milliárd holland forint (3,5 milliárd dollár) összegű beruházás segítségével a környezetszennyeződés szintjét néhány éven belül 70 százalékkal csökkentené. De honnan lehet előteremteni ezt a pénzt? Egyebek között oly módon, hogy megszüntetik a munkahelyükre gépkocsival járók eddigi adókedvezményét (úgyis ők szennyezik a levegőt). A néppárti partner ezzel nem értet egyet, mondván, hogy az adóterhek növelése elégedetlenséget vált ki a lakosság körében. Egyik fél sem engedett, így nem maradt más hátra, mint a parlament feloszlatása és az egyébként csak jövő májusban esedékes választások előrehozása szeptemberre. A történtek ellenére Lubbers nem érzi magát vesztesnek, sőt, a választásokra politikai tőkét kovácsolhat a maga és pártja számára abból, hogy ilyen határozottan szándékozik fellépni a környezetszennyezés ellen. A most ötvenéves keresztény- demokrata kormányfő amúgy is igen népszerű Hollandiában, különben az 1982-es választási győzelmét 1986- ban nem tudta volna megismételni. Szóval, hét éve ő a miniszterelnök, s meg kell mondani, hogy ügyesen kormányozta a holland hajót a nem éppen csendes vizeken. A munka- nélküliség aránya (a közös piaci tagállamokat számítva) például csak Spanyolországban volt nagyobb, de a vállalkozások támogatása és adó- csökkentés révén javult a helyzet, külön pénzalap létesült a fiatalok elhelyezkedésének segítésére. A gazdasági szerkezetátalakítás szigorú takarékossággal párosult, ami a költségvetési hiány lefaragását eredményezte. Igaz, hozzá kellett nyúlni a jóléti állam néhány korábbi vívmányához, az igen fejlett, általában a svédországival együtt emlegetett szociálpolitikai rendszerhez (a munkanélküli segélyt pl. a bruttó bér 80 százalékáról 70 százalékra csökkentették), de ez még elviselhető terheket jelent a lakosság számára. Főleg, ha az infláció alig éri el az évi 1-2 százalékot. Persze, a gazdasági növekedés meggyorsításához az 1992-re tervezett nyugat-európai egységes piacon elfoglalt kedvezőbb pozíciók kivívásához további erőfeszítésekre lesz szükség, főleg az ipari termelést kell fellendíteni (a mezőgazdasággal kevesebb a gond, itt a túltermelés okoz értékesítési nehézségeket). Mint említettük, a hágai koalíció felborulásához alighanem csupán ürügy volt a Lubbers-féle környezet- védelmi program. A kormányon belül már jóJdeje lappangtak az ellentétek, mivel a Néppárt az erősebb partnerrel szemben hátrányos helyzetűnek érezte magát, attól félt, hogy választói lemorzsolódnak mellőle a gazdaságmegszorító kormánypolitika miatt. Kérdés azonban, hogy most a válással elért-e valamit, mert a kabinet megbuktatásáért rá hárul a felelősség. Lubbers emiatt is nyeregben érezheti magát. És hogy mennyire nem csinált gondot a kormány lemondásából, azt az is bizonyítja, hogy még aznap, immár ügyvezető miniszterelnökként, Bonnban mosolygott a fényképezőgépek és kamerák előtt: a taktikai rakéták kérdésében kirobbant NATO-vitákban továbbra is közvetítőként kíván szerepet vállalni. Hiába, vannak fontosabb dolgok is egy kormányválságnál . PAPUCSEK GERGELY Wojciech Jaruzelski beszéde az országos pártértekezleten Gyorsítani kell a változások ütemét (ÖSTK) - Mint már beszámoltunk róla, Wojciech Jaruzelski nyitotta meg csütörtökön a LEMP országos konferenciáját. Beszédét alább részletesebben ismertetjük. A LEMP KB első titkára bevezetőben hangsúlyozta, hogy Lengyelország a szocialista megújulás útján halad, erről az útról a nehézségek, a fenyegetések, a gazdasági csapások, valamint a kívülről és belülről jövő politikai nyomás ellenére sem tér le. A továbbiakban bírálóan szólt arról, hogy a változások üteme lassú, az elfogadott határozatok gyakran félmegoldásokat eredményeznek. A párt X. kongresszusa óta eltelt időszak nem hozta meg a várt eredményeket. Maga a párt, amely a forradalmi változások élén áll, túl lassan változik és sok esetben elmarad az általa kezdeményezett folyamatok mögött. Milyen szakaszban van jelenleg a reformfolyamat? - tette fel a kérdést Jaruzelski. Hozzáfűzte, sokan a „szocializN ehéz megmondani, mennyi egy gesztus értéke. Az azonban, hogy ki tette, hol, mikor és miért, mégiscsak minősít, jelzi a szándékot, utal a célokra, következtetni enged arra, amit még nem lehet, nem ajánlatos kereken kimondani. Franciaország részéről ilyen gesztus volt Arafat meghívása hivatalos látogatásra, s a palesztin vezető bejelentése, hogy „a PFSZ chartája túlhaladott“ - szintén egyfajta gesztus. Mi az, amit Mitterrand és Arafat jelezni akart? A francia államfő a meghívással nyilván azf, partnernek tekinti Gesztusok a még meg nem született palesztin állam megválasztott vezetőjét. Elismeri államfői rangját és - nemcsak a Biztonsági Tanács állandó tagjaként, hanem egy szövetség részvevőjeként is - jelzi: komoly tárgyaló félnek tekinti egy olyan válsághelyzet megoldása során, amely kezdettől fogva túlnőtt az érintett régió határain. Tény, hogy a nyugat-európai országok mindig is tartottak fenn kapcsolatokat a palesztin ellenállási mozgalommal, sőt rendezési javaslatokat is tettek az arab-izraeli viszály megoldására akkor, amikor az Egyesült Államok Izrael véleményét tette magáévá és az arab országok sorát, de mindenekelőtt a PFSZ-t felforgató, terrorista erőnek tekintette. Az utóbbi szűk fél évben azonban Washington is változtatott álláspontján, párbeszédet kezdett a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel. Nyilván ez volt az, ami Nyugat-Európát a továbblépésre ösztönözte. Franciaország elnöke tehát nemcsak saját országa politikáját képviselve tárgyalt a palesztin vezetővel, hanem mintegy Nyugat-Európa nevében is. Ami pedig Arafat bejelentését illeti, látni kell, hogy az 1964-ben elfogadott charta gyakorlatilag valóban már a múlté, a PFSZ tényleges politikája az utóbbi négy-öt évben eltávolodott a charta egyik alapvető kitételétől, nevezetesen Izrael Állam megsemmisítésének követelményétől. Való igaz, hogy az alapokmány megváltoztatását csak a Palesztin Nemzeti Tanács határozhatja el, s erről eddig nem volt szavazás. Viszont a testület tavaly novemberben döntött a független palesztin állam létrehozásáról az ENSZ 1947-es 181. számú határozata alapján, amely egy zsidó és egy arab állam megteremtéséről rendelkezik. Ez pedig egyet jelent Izrael közvetett elismerésével. A határozat többségi szavazással született, s az egység megőrzése érdekében azok a radikális palesztin csoportok is támogatták, melyek most élesen bírálják Jasszer Arafatot. mus kiárusításával" vádolják a pártot, s ezeket az aggályokat nem lehet lebecsülni. Elérkezett azonban az ideje annak, hogy nyíltan beismerjük: ma megválunk attól a rendszertől, amely az évek során nem vált be, a történelmi fejlődés folyamán elavult, s az országot és magát a pártot rendszeres időközönként veszélyes válsághelyzetekbe juttatta. Ezért a párt határozatait mielőbb meg kell tölteni konkrét tartalommal. A LEMP KB első titkára beszédének további részében gazdasági kérdésekkel foglalkozott. A lakosság, természetesen, jobban akar élni, de kérdés, mikor lesznek kielégítve az anyagi, a kulturális, az egészségügyi szükségletek, mikor szakad meg végrelva krónikus nehézségek láncolata? - tette fel a kérdést. A kemény gazdasági realitásokat nehezen lehet összeegyeztetni a dolgozók elvárásaival. A politikában lehetséges és hasznos a kompromisszum. A gazdaságban azonban a betegség állapotát csupán meghosszabbítja. Jaruzelski emlékeztetett rá, hogy a lengyel társadalom egyes köreiben aggodalommal szólnak a Szovjetunióban folyó átalakítás további sorsáról. Kijelentette: „Elvtársak, törődjünk a magunk dolgával, ne féltsük a Szovjetuniót, a szovjet pártot. Természetes, hogy az átalakítás nehézségekbe és akadályokba ütközik, ám az SZKP KB legutóbbi ülése senkiben sem hagyott kétségét afelől, hogy az átalakítás irányvonala a Szovjetunióban szilárdan tartja magát." A kerekasztal-tárgyalásokról szólva Jaruzelski hangsúlyozta, hogy ez jelentős lépés volt a lengyelek közötti megértés útján. Ezzel összhangban azonban elutasítjuk a konfrontációs módszereket. A szélsőséges erők azonban Lengyel- országban is hallatják hangjukat. Aggaszt bennünket, hogy a demokratikus szaba- ságjogok bővítése, a pluralizmus bevezetése számukra a konfrontáció kiélezését, a társadalmi rend felszámolását jelenti. Nemcsak a kormánynak, hanem az ellenzéknek, a katolikus egyháznak is az érdeke', hogy megakadályozzuk ennek a jelenségnek az elterjedését - szögezte le a LEMP KB első titkára, majd végezetül hangsúlyozta: a pártnak nincs most szüksége önostorozásra, sokkal inkább éles, esetenként fájdalmas, ugyanakkor offenzív és a megoldásokat is felcsillantó kritikára. Pályára állították a Magellán űrszondát A rafat gesztusa a palesztinok jószándékát volt hivatott demonstrálni, amit számos ország nagyra is értékelt. Csak éppen a közvetlen „címzett“, Izrael nem tartotta elismerésre méltónak, hogy a viszonzásról már ne is beszéljünk. Hacsak nem tartjuk válasznak az erőszak újabb eszkolációját a megszállt területeken. Ezúttal a zsidó telepesek lendültek támadásba, gyújtogattak, lövöldöztek. A hadsereg pedig igyekezett a semlegesség látszatát kelteni, nem avatkozott közbe, hiszen a palesztinok nem tettek válaszlépéseket, nem indítottak önvédelmi akciókat sem - mert hogy nincs is mivel védekezniük. Izraelnek ez a magatartása arra enged következtetni, nem várható tőle egyhamar a párizsiakhoz hasonló gesztus. Pedig a helyzet már nagyon megérett erre. GÖRFÖL ZSUZSA (ŐSTK) - A floridai űrközpontból csütörtökön a tervezettnél egy órával későbben bocsátották fel - a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt - az Atlantis amerikai űrrepülőgépet, fedélzetén öttagú személyzettel. Idén most második alkalommal startolt amerikai űrrepülőgép, és mindössze negyedszer a Challenger 1986-os tragédiája óta. A négy férfiból és egy nőből álló személyzet legfontosabb feladata az volt, hogy pályára állítsa a Magellán Vénusz-kutató űrszondát, amelyet péntek hajnalban indítottak el a bolygó felé. Kibocsátása sikeres volt és az indítóberendezések is jól működtek. Ha ez nem így történt volna, akkor újabb két esztendőt kellett volna várni, amíg az égitestek állása ismét lehetővé teszi az újabb expedíciót. A Magellán különleges radarokkal felszerelt szerkezet, másfélszer kerüli meg a Napot, s tizenöt hónapos repülés után közelíti meg a Vénuszt, amelynek a felszínét vizsgálja majd mintegy 750 kilométeres távolságból, az adatokat pedig a Földre továbbítja. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió eddig hússzor kísérelte meg a Vénusz megfigyelését, de a Magellán sokkal több információt gyűjt majd, mint elődei. A legutóbbi az amerikai Pioneer szonda volt, amely 1978-ban végzett megfigyeléseket a Vénusz térségében.
