Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-30 / 125. szám, kedd

ÁLLAMI VÁLLALATOK TAPASZTALATAIBÓL

Ellenőrzési részlegek nélkül?

Az ellenőrzési részleg létezésének kérdése az új gazdasági feltételek között nemcsak magukat az ellenőrzést végzőket foglalkoztatja, hanem a felelős dolgozók vitáinak és véleménycseréinek is tárgyát képezik, hiszen rájuk vár az új állami vállalatok szervezési rendszerének felállítása. A vita fő forrását az állami vállalatokról szóló törvény jelenti, amely nem szabja meg egyértelműen e részlegek létezésével kapcsolatban, hogy a szervezeti felépítés részének kell-e lenniük. Tulajdonképpen ezzel a problémakörrel és az ellene, illetve mellette szóló érvekkel foglalkozik az alábbi cikk szerzője, aki igy vélekedik:

A május eleji viharok elsősorban az erdőkben tettek kárt. A Kelet-szlovákiai kerületben mintegy 220 ezer köbméternyi fát tört derékba vagy csavart ki tövestői a szél. A slaneci és vecheci erdőgazdaság területén 36 ezer köbméter fa pusztult el. Felvételünkön Ján Nagy (jobboldalt) és Viktor Pleva eltakarítják a vihar nyomait.

(Svatopluk Písecky felvétele - ŐSTK)

A vásárlók elégedettsége a tét

Nagyon leegyszerűsítenénk a kérdést, ha az állami vállalatról szóló törvényt tekintenénk a viták forrásának, a vállalaton belüli ellenőrzési részleg létjogosultságát illetően, mégha a jelenlegi álláspontok túlnyomóan a törvényjavaslat nyilvánosságra hozatala után alakultak is ki. A nézetek részben a vállalaton belüli ellenőrző részleg mellett foglalnak állást. Képletesen szólva: „elismerjük az új utat, ha minden marad a régiben“.

A másik vélemény kizárja az ellenőrzési részleg szükségességét, s ez a vállalatok új, az önfinanszírozás keretein belüli működési elvének sajátságos magyarázatából indul ki. Minél inkább közelítenek ezek az elképzelések a reális valósághoz, annál nagyobb annak a veszélye, hogy a meg nem értés következményeként a fejlődés a nem kívánatos irányban halad.

Mindenekelőtt olyan nézetekről van szó, melyek a vezetési folyamatok egy ideális elképzeléséből indulnak ki, s ezzel párhuzamosan a modellben „viselkedő“ emberekből. Ezek a feltételek aztán olyan értelmezéshez vezetnek, miszerint az ellenőrzési folyamat automatikussá válik, valamiféle önműködő formában történik. Ez a vélemény a vezető dolgozók részéről egy tökéletesen működő ellenőrzést feltételez, amelyet az irányító munka részének képzel. Továbbá egy kölcsönös és jelentős ellenőrzéssel számol az egyén részéről, akit ösztönöz a nagyobb kereset, és ún. lentről jövő ellenőrzést is feltételez, amely úgy képzelhető el, mint a felettesek munkájának figyelemmel kísérése és értékelése.

Derülátó vagy valós elképzelések?

Egy cég vagy egyén kereseti függősége a másiktól, olyan hajtóerő, amely nemcsak a formalitásoktól mentes, de megalkuvás nélküli ellenőrzést is kíván. Nehéz elvárni, hogy egyik a másiknak elnézze a rossz minőségű vagy selejtes anyagot, ha a veszteség az ő zsebét is érinti.

Jelentős előrelépést feltételez a vezető dolgozóktól remélt, minőségileg megváltozott hozzáállás is ahhoz a sokat hangoztatott elvhez képest, hogy „aki irányít - ellenőriz“. Ez nem frázis, és nem is csak puszta kívánság. Ez olyan valóság, amelynél szükséges, hogy a vezető napi munkája és ellenőrző tevékenysége szoros összefüggésben legyenek, s csak (!) egyszerűen azért, hogy a vezetés betölthesse funkcióját. Az ösztönzést soha sem pótolja és nem is pótolhatja a semmilyen szigorúan felállított „ellenőrzési kötelesség“, mint ahogy az az eddigi tervutasításos vezetésben előfordul. Egy kis túlzással a mai állapotot olyan gépkocsivezetővel hasonlíthatnánk össze, akinek elrendelnénk, hogy ne okozzon balesetet. ..

Nincs kétség afelől, hogy a vállalkozások új elvei, az ösztönzés fontosságának előtérbe helyezése a vállalaton belüli ellenőrzések említett elemeit erősítik. De ez egy cél, amellyel az átalakítás számol, és ennek megvalósítását még a legjobban működő ellenőrzési részleg sem pótolja.

Mindezek ellenére szélsőséges lenne olyan megállapodásból kiindulni, hogy az ellenőrzés „önműködő“ elemei helyettesítik vagy helyettesíthetik a vállalat egységes ellenőrzési rendszerét. Nem számolhatunk azzal, hogy nem lesznek eltérések az egyének érdekeinek különbözősége miatt, sőt a csoportok érdekei szembekerülhetnek a vállalati és össztársadalmi érdekekkel. Nem várható, hogy e téren automatikusan megszűnjenek a negatív jelenségek.

Ami a specializált ellenőrzési

részlegek szükségességét igazolja, és pótolhatatlan a belső ellenőrzési rendszerben, az a gazdasági tevékenységről szóló objektív és komplex információ-szolgáltatás, ami a helyes döntésekhez és a hibák kiküszöböléséhez egyaránt fontos.

Miért szakosított részleg?

Természetszerűleg merül fel az az ellenvetés, miért ne felelnének meg ennek a funkciónak az egyes szakosztályok vagy a vezetés szintjén értelmezett ellenőrzés stb.?

Az ok az ellenőrzési részlegek specifikus helyzetéből, valamint az irányítómunka rendszerében folyó munkamegosztás és a tevékenység tárgyának különböző jellegéből adódik. E részlegnek a tevékenysége a többi részlegétől függetlenül valósul meg. A többi részleg ellenőrzése csak a saját szaktevékenységükre irányul, amelynek eredményeihez érdekeltség fűzi. További szempont az ellenőrző részleg munkájának „keresztmetszet“ jellege. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy képes a dolgok komplex, egységes megítélésére, s ezzel a nem kívánatos tendenciák, hiányosságok valódi okainak felfedezésére és objektív megítélésére. Más részleg szintjéről ez lehetetlen, függetlenül attól, hogy az milyen terjedelmű, illetve fontosságú.

Vegyük például a vállalat báüme- lyik részlegét (termelési, gazdasági vagy más), amelyet az egyik igazgatóhelyettes vezet. Még az ilyen magas beosztású vezető, aki a tevékenységek jelentős részét-irányítja, sem adhat a vállalati problémák megoldásához az igazgatónak egészen objektív és kimerítő információkat. Közben zárjuk ki annak lehetőségét, hogy próbálja elkendőzni az általa vezetett részleg hiányosságait; ellenkezőleg: feltételezzük, hogy szándékában volt a problémamegoldás céljából az objektív megítélés. Legnagyobb igyekezete sem lesz elég, hogy objektíven ítélje meg a helyzetet, ami az optimális döntéshez szükséges, mivel az általa vezetett részleg tevékenysége a szemében óhatatlanul is előnyt élvez, és lehetetlenné válik a problémák átfogó ismerete a már említett okok miatt.

Mindebből kitűnik: annak megítéléséhez, hogy az egyes, a vállalatokon belüli rendszerek hogyan működnek, milyen a fejlődés, a kockázat, a szükséglet stb. nem elégséges a vezetők részére az információáramoltatás csak az irányítás szintjén. A határozathozatalhoz szükségesek a komplex és objektív információk, s ehhez kiegészítésül a jelenségek okainak megjelölése is. Erre gyorsan - és megelőzésképpen - egyaránt szükség van.

És az igazgató...?

Megpróbáltuk eddig a nézeteket az ellenőrzési részlegek szempontjából elemezni. Mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy a tulajdonképpeni döntés joga végeredményben mindig az állami vállalat igazgatójának a kezében van. Próbáljuk beleélni magunkat a helyzetbe, és tegyük fel a kérdést: mit tesz az újonnan megválasztott igazgató funkció- balépése után?!

Az, hogy vezetői tevékenységének első lépése a vállalat ellenőrzési részlegének a megszüntetése lenne- még mielőtt meggyőződne annak jelentőségéről - nem valószínű. Valószínű ellenben, hogy megszünteti azt abban a pillanatban, amint megállapítja, hogy ez számára nem fontos.

Azt is mondhatnánk, hogy a vállalati ellenőrzési részlegek sorsa tulajdonképpen - bizonyos mértékig- saját maguktól függ. Ha az ellenőrzést végzők alkalmasak lesznek az

új irányítási rendszer adta lehetőségekhez rugalmasan - és fölösleges adminisztráció nélkül - alkalmazkodni, tevékenységük objektív, rugalmas lesz, és elkerülik a mechanikus beidegződéseket. S ha ez a tevékenység biztosítani tudja a vezetés számára fontos komplex megállapításokat, tekintélyük növekedni fog, akárcsak a munkájuk iránti igény. A jelen gyakorlatában tartalékok egész sorát felfedezhetjük az ellenőrző részlegek munkájában, de ezek alacsony kihasználási foka nem róható fel csak az ellenőrzést végzők számlájára. A szervezetekben uralkodó légkör, mely munkájuk céljából és formájából is következik, törvényszerűen behatárolja az ellenőrző tevékenység lehetőségeit. Az ellenőrző részlegek életképessége ezért attól is függ, mennyire lesznek képesek a korlátok megszüntetésére, és az adott lehetőségek kihasználására. '

Ez nem könnyű. A megszokott- ság, a tehetetlenség olyan vasmellény, mely ez esetben is veszélyt jelent. A múltban lehetséges volt a korlátozó rendeletekkel leplezni a saját hiányosságokat és az igénytelen hozzáállást.

Az ellenőr dönt?

A fontos szempontok közül az egyik - amelyet egy vállalat igazgatója csak nehezen tolerálhat - az ellenőrző munkához való hivatalnoki, mechanikus hozzáállás.

Ide tartozik az olyan hozzáállás is, amikor „szemellenzősen“, csakis az előírás szabályai szerint ellenőriznek, s a többit figyelmen kívül hagyják. Nem kevés alkalommal éppen az „a többi“ bír nagyobb jelentőséggel és veszéllyel.

Induljunk ki abból, hogy ezt a hozzáállást nemcsak lehetővé teszi a vezetés jelenlegi módja, de- amint már említettük - az ellenőr tevékenysége során gyakran korlátokba ütközik. Az ellenőrző munkában ennél csak a megszokottság gyakorlása a veszélyesebb, amely- mondjuk meg őszintén - kényelmes és konfliktusmentes.

Az említett veszélyek elkerülése érdekében, ne szűkítsük le az ellenőrző tevékenységet csupán csak a tervek és rendeletek által irányított és megszabott tevékenységre. Szemléltetésképpen ezt úgy képzelhetnénk el, hogy az ellenőr számára- aki végigmegy egy üzemen - természetes lesz valamennyi hiányosságra való reagálás, még akkor is, ha ezek az ellenőrző munka eredeti céljától eltérnek. Más kérdés, hogy hogyan reagáljon. Ez már a vállalat belső ügye, amit külső normák, előírások nem szabhatnak meg, mert ez nem lenne célszerű. Éppen ezért fontos szerep hárul itt az ellenőrre, illetve az ellenőrző részlegre. Nincs okunk kételkedni abban, hogy az igazgató az ellenőrt bizonyos jogkörrel ruházza fel, amely a közvetlen javulást szolgálja, s közben feltételezi, hogy a megszabott jogkörrel nem történnek visszaélések. A tevékenység így hatásos lehet, mentes minden fölösleges adminisztrációtól.

Boncolgathatnánk így tovább a tények egész sorát, amelyek az ellenőrző részlegek szükségességét bizonyítják. A kísérletező vállalatok első tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az ellenőrzési tevékenység fokozódik, hatásköre egyre bővül, és kapcsolatuk a vállalatvezetéssel szorosabbá válik.

Befejezésül szeretnénk megemlíteni, hogy minden ellenőrző részleg létezésének, hatékony működésének feltétele az ellenőrök személyi adottsága, ismerete, jellemük és ehhez az igényes és konfliktusokkal telített munkához való hozzáállásuk. Ha ezen feltételek hiánya szervezési, illetve személyi változásokhoz vezetne, abban az egészséges kiválasztódás, azaz a szelekció folyamatát kell látnunk, amely nemcsak a sikeres vállalati ellenőrző munka feltétele, de minden részleg sikeres munkájának alapfeltétele az új állami gazdasági irányítás feltételei között. N

ZDENÉK HELCL, a Csehszlovák Népi Ellenőrzési Bizottság munkatársa

Az eladótér melletti parányi irodában gyakran szólal meg a telefon. A hívók színes tévékészülékek vagy automata mosógépek felől érdeklődnek. Tóth István üzletvezető készséggel ad felvilágosítást, milyen típusok vannak raktáron, mikor kapnak legközelebb árut. A legtöbbet azonban a pult mögött tartózkodik, azon a részlegen, ahol rádiókat, megnetofonokat, tévékészülékeket árusítanak. Szakszerű felvilágosítást ad, s ha a készülék, amilyet kérnek nem kapható, másikat ajánl helyébe. A három évtized alatt, amelyet a kereskedelemben eltöltött, sok tapasztalatra tett szert.

(A szerző felvétele)-A kereskedelmi szakmát egy vaskereskedésben tanultam ki. Abban az időben a tanulónak házhoz kellett szállítania a megvásárolt nagyobb árucikkeket, így sokat toltam a kiskocsit a város macskaköves utcáin. A segédektől, az üzletvezetőtől megtanultam becsülni a vásárlót. Ma is azt vallom, jó életiskola volt ez számomra.

Aztán két évre bevonult a repülősökhöz. Az altiszti iskolában a záróvizsgán 120 morzejelet tudott fogni percenként, amiért megkapta a szakminősítési jelvény első fokozatát. Főlöttesei megkérdezték, nem akarna-e a hadseregben fedélzeti rádiós lenni. Az ajánlat hallattán megdobbant a szíve, csábította, hogy repülhet. Igent mondott. Őrmesteri rangban az egyik bombázó ezredhez helyezték. Több géptípuson repült mint rádiós géppuskás, 1955-ben ott volt kötelékével a repülősnapon. A néphadseregben vették fel a pártba. Leszerelése után a safárikovói szövetkezeti nagykereskedelemben vállalt munkát, majd a mezőgazdasági felvásárló és értékesítő vállalatnál dolgozott. A kereskedelmi szakma azonban mindig vonzotta.-Amikor felajánlották, hogy vállaljam el a villamossági cikkek szaküzletének a vezetését, nem haboztam. Abban az időben pár millió korona volt az évi forgalom, ma már közel húsz millió. Az eltelt időszak alatt sikerült az üzletet átalakítani,

A föld gyomrában található kincsek felkutatása immár évszázadok óta foglalkoztatja az emberiséget Társadalmunk ma a népgazdaságfejlesztés egyik alapvető feladataként kezeli a tervszerű feltárást. Számtalan példa bizonyítja ennek társadalmi hasznosságát A geológusok, a földtani kutatásokkal foglalkozó szakemberek folyamatos, de sok türelmet igénylő munkájának köszönhetően Kelet- Szlovákában is sok olyan bánya üzemel, amelyben a feltárt kincseket - vasércet, magnezitot és más ásványi anyagokat - jövesztenek.

A közelmúltban, - csaknem hat éves kutatómunkát követően - a rozsnyói (Rozñava) vasércbányák körzetében fejezték be egy újabb lelőhely feltárását, ahol a felmérések szerint több mint 13

raktárhelyiséggel bővíteni, de így is szűkösen vagyunk. Az egyik raktárunk a mai napig a téglagyár területén van. Ennél azonban nagyobb baj, hogy a keresletet nem tudjuk mindenből kielégíteni és nemegyszer az áru minőségével is baj van. Néhány árucikket hiába rendelünk meg. Ezt gyakran szóvátesszük, de kevés eredménnyel. Igyekszünk azonban úgy dolgozni, hogy a kiskereskedelmi forgalom évi tervét ennek ellenére teljesítsük. Ittlétem óta ez minden évben sikerült is. Ez elsősorban kollektívánk érdeme.

Az egyik vásárló fagyasztószekrény után érdeklődik, de sajnos nincs. Az üzletvezető azonban elmondja az érdeklődőnek, hogy nézzen be szerdán délután, akkorra már meg tudja mondani, hogy mikor kapnak. Ezt mondja annak a fiatalasz- szonynak is, aki hazai gyártmányú, nagyképernyőjű színes tévét keres.- Ritkán, de előfordul az is, hogy megvádolnak, több árut kaptunk, mint amennyit eladtunk. Aki nem jut valamilyen árucikkhez, nehezen hiszi el, hogy mi minden igényt szívesen kielígítenénk. Szerintem, mivel a környéken mi vagyunk az egyedüli ilyen szaküzlet, az áruellátásban nagyobb figyelmet érdemelnénk. Remélem, az új gazdasági mechanizmus mielőbb ezen a téren is változást hoz.

Az egyik hűtőszekrényben eltört az üvegpolc, azon nyomban kocsiba ül, az üvegeshez siet. Amikor visz- szajön, felhívja a tévéjavítót, megkéri, hogy ellenőrizze az egyik készüléket. Utána a téglagyári raktárba megy egy vízmelegítőért. Bőven akad tennivalója. Vezetője annak a szocialista munkabrigádnak, amelynek tagjai már megkapták a bronzjelvényt. A háztartási cikkek üzlethálózatának járási megbízottja.- Szeretem ezt a szakmát, s mindent megteszek azért, hogy másokkal is megszerettessem. Voltak időszakok, amikor lebecsülték ezt a foglalkozást, de remélem ma már kevesen gondolkodnak így.

A vásárlóknak, a város lakosainak nem kell külön bemutatni Tóth Istvánt, hiszen ott nőtt fel, ott járt iskolába, tett szert sok jó barátra. Tagja a Csemadok énekkarának, a városi nemzeti bizottság kereskedelmi és idegenforgalmi szakbizottságának, a pártalapszervezetben pedig előadó. Mindenütt igyekszik úgy helytállni, mint a hivatásában, amelyet eredményesen végez. Ezért is vehette át a múlt hetekben a szlovák fővárosban A kiváló munkáért kormánykitüntetést.- Szabadidőmben a kertben tevékenykedem, jó elfoglaltság ez a napi munka után. Ilyenkor is gyakran az üzlet jár az eszemben. Kis kollektívánk azt vallja, hogy a legfontosabb a vásárlók elégedettsége. NÉMETH JÁNOS

miliő tonna ércet jöveszthetnek, legalább harminc éven keresztül, csaknem 60 milliárd korona értékben.

A szakemberek kimutatták, hogy ezen a lelőhelyen, 4,3 millió tonna vas, több mint 120 ezer tonna mangán, csaknem 130 ezer tonna réz, 70 ezer tonna anti- mon, 21500 tonna ezüst, 1400 tonna higany, 1300 tonna bizmut, továbbá arany és más elem található.

Már megtörtént a 220 millió korona ráfordítást igénylő Mária 2. nevű új bányaakna alapkövének ünnepélyes elhelyezése is. Az építést 1995-ig a Bányaépítő Vállalat revücai üzemének szakemberei végzik el. Ezt követően ebben a bányaüzemben évente 75 ezerről 170 ezerre növekszik a jövesztés. (kulik)

A geológusok sikeres munkája

Új lelőhellyel gazdagodtunk