Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-24 / 120. szám, szerda

ij szú 5 B9. V. 24. Tartalmas párbeszéd A pártmunka eredményeinek megméretése Már négy hete tart az éticsiga- felvásárlás a Dél-morvaor­szági kerület­ben. A Jednota znojmo-kucha- rovicei felvásár­lótelepének dol­gozói jelenleg a Franciaország­ba irányuló szál­lítmányokat cso­magolják. Az át­vételkor ellenőr­zik a csigák nagyságát is: csak a 30-38 milliméter nagyságúakat vásárolják fel. A képen Terezie Smréková és Marié Langová (jobboldalt) az éticsigák osztályozása közben. (Igor Zehl felvétele - CTK) Több mint egyszerű segítségnyújtás Sokoldalú kapcsolatok a szlovákiai és a magyarországi mezőgazdasági szövetkezetek között A CSKP XVIII. kongresszusa elő­készületeinek keretében a pártalap­szervezetekben már folynak a kom­munistákkal a beszélgetések. Eze­ken - a Központi Bizottság Elnöksé­gének határozata szerint - minden alapszervezet bizottsága elbeszél­get a tagokkal arról, hogyan ítélik meg a gazdasági és a társadalmi élet egyes területeinek jelenlegi helyzetét és a további fejlődés lehet­séges útjait. Legfontosabb céljuk azonban a pártfeladatok teljesítésé­nek ellenőrzése, esetleges kiegészí­tésük, pontosításuk. Hogy az ősszel tartandó évzáró taggyűlés mennyire behatóan elemzi majd a szervezet munkáját, és ennek alapján a követ­kező időszakra a határozatban mi­lyen konkrét feladatokat fogalmaz meg, az jelentős mértékben e be­szélgetések lebonyolításának követ­kezetességén múlik. A pártélet e fontos eseményének megszervezéséről, a beszélgetések első tapasztalatairól az Érsekújvári (Nővé Zámky) járásban érdeklőd­tem. Tájékoztatással Karol Krsko, a járási pártbizottságnak az iskolai pártszervezetek irányításával meg­bízott politikai dolgozója és két váro­si iskola pártalapszervezetének el­nöke szolgált. Krsko elvtárs a szervezésről a kö­vetkezőket mondta:- A beszélgetések két szakasz­ban mennek végbe. Az első sza­kaszban a járási bizottság tagjai, illetve az apparátusának dolgozói az alapszervezetek bizottságainak tag­jaival beszélgetnek. Ezen minden esetben jelen volt az instruktor, a fel­sőbb szerv aktivistája, esetleg a já­rási bizottság tagja vagy tisztségvi­selője. Ottjártamkor az Érsekújvári Elekt­rotechnikai Szakközépiskola párt­alapszervezetének bizottságával folytatták még csak le a beszélgeté­seket. Fifka László a 24 tagú szer­vezet elnöke, aki sok éve tölt be különböző párttisztségeket, a tanul­ságokat, illetve a tennivalókat a kö­vetkezőképpen összegezte:- Továbbra is az oktatás és a ne­velés feladatait kell a figyelmünk középpontjába állítanunk. Iskolánk­ban ennek megfelelően elsődleges a nevelőmunka javítása. A pártmun­kával kapcsolatban a bizottság azt a következtetést vonta le a beszél­getésből, hogy a tagságot nagyobb számban kell bevonni az irányítás­ba, elsősorban a tagsági gyűlés elő­készítésébe. Fontos teendőként merült föl a pártellenőrzés tervsze­rűbbé tétele is. Az Érsekújvári Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola 13 tagú alapszer­vezete egyike azoknak, amelyekben már megtartották a beszélgetéseket. Hogy e szervezet helyzetét megis­merjük, tudnunk kell, hogy egy min­den téren dinamikusan fejlődő isko­lában tevékenykedik. Dr. Vas Ká­roly igazgató tájékoztatása szerint az iskola évente egy osztállyal bő­vül. Jelenleg kílencszáz tanulója és 52 pedagógusa van. Ehhez mérten a 13 tagú pártszervezet, amely tulaj­donképpen csak tíztagú, hiszen hár­man más iskolában dolgoznak, lét­számban kissé szerénynek tűnik. Annak ellenére, hogy a párttagok száma a pedagógusok létszámának ötödét sem teszi ki, munkáját nem­csak az igazgató dicséri, az egyik legjobban tevékenykedő szervezet­ként említette a járási pártbizottság dolgozója is. Elnöke, az idén Kiváló Pedagógus címmel kitüntetett Fi- czere Katalin, nemcsak a tagság körében, hanem az egész pedagó­guskollektívában is nagy megbecsü­lésnek örvend. Igazgatóhelyettesi minőségben a napközi otthon neve­lőmunkáját irányítja. Az elnök elmondta, hogy szerve­zetüknél a beszélgetések elsősor­ban a pártmunkára, a pártfeladatok teljesítésére összpontosultak. Min­den tag lehetőséget kapott nézetei­nek kifejtésére, s arra, hogy maga számoljon be tevékenységéről, fel­adatainak teljesítéséről. Szerveze­tükben egy-egy tag általában négy­öt különböző feladatot teljesít. Közü­lük a legfontosabb - természetesen - az oktató-nevelő munkával kap­csolatos. A CSKP Központi Bizott­sága 13. ülésének szellemében ők is a nevelés kérdésének szentelik a legnagyobb figyelmet. Ezen a té­ren egyre jobb eredményeket érnek el. Iskolájuk tehát nemcsak létszám­ban gyarapszik évről évre, hanem az oktatás és a nevelés minősége is folyamatosan javul. Megkérdeztem Ficzere Katalint, mi a titka ennek az eredményes munkának.- Legfontosabbnak azt tartom, hogy minden egyes tag „testre sza­bott“ feladatot kapjon. Nem szabad az emberek természetén erőszakot tenni. Például aki félszeg, visszahú­zódó, tart a nyilvánosságtól, az nem kaphat a polgári ügyek testületében rendszeres közszerepléssel járó fel­adatot. Adottságai szerint az illető nagyon eredményes munkát végez­het mondjuk a szemléltető agitáció területén. Szervezetünk tagjainak munkáját szerencsésen befolyásolja olyan kö­rülmény például, hogy aki a sport és a testnevelés megszállottja, az a Honvédelmi Szövetség járási ve­zetőségében tevékenykedik, akit a szakszervezeti munka érdekel, az az FSZM járási bizottságában. A fel­adatok elosztásában ezt tartjuk szem előtt az iskolán belül is. Teljes értékű munkát az ember csak érdek­lődéssel, kedvvel végezhet - fejtette ki az elnök. Nehézségek, problémák azért náluk is adódnak. Ilyen a párttagok már említett alacsony aránya. Körül­ményeik tehát arra kényszerítik őket, hogy az oktató-nevelő munka terén fontos feladatokkal, a társadal­mi szervezetekben tisztséggel bíz­zanak meg pártonkívülieket. Nem feledkeznek meg azonban e munka ellenőrzéséről, de megfelelő elisme­réséről sem. Ennek ellenére szeret­nék, ha nem csupán két-három évenként vehetnének föl tagjelöltet, hiszen fölkészült és minden tekintet­ben megfelelő fiatal pedagógus több is van az iskolában. Nagy teret kapott a beszélgetése­ken a bizottságnak és az egész alapszervezet munkájának megíté­lése. Valamennyi tag kedvezően nyilatkozik a bizottság munkájáról. Úgy ítélik meg, hogy a kollektív ve­zetés elvét helyesen alkalmazza,. Nemcsak a taggyűlések előkészíté­sébe, hanem lebonyolításába is be­vonja a tagságot. Az oktató-nevelő munka egyes problémáinak elemzé­sét gyakran végzi olyan tag, aki sem a bizottságnak, sem az iskolaveze­tésnek nem tagja. A beszélgetésekből az is egyér­telműen kitűnt, hogy az SZLKP Ér­sekújvári Járási Bizottságának a pártmunka módszereinek és stílu­sának megújítására indított kísérle­tét az egész tagság eredményesnek tartja. Egyöntetű vélemény, hogy az alapszervezet és az irányító szerv (a járási bizottság) kapcsolata szoro­sabbá vált. Az instruktor az alap­szervezet és bizottságának csak­nem valamennyi ülésén jelen van. Ez lehetővé teszi, hogy a szervezet közvetlenül - mondhatnánk, első kézből - kapjon tájékoztatást a fel­sőbb szerv munkájáról, döntéseiről. Az instruktor segít a beszámolók, határozatok elkészítésében, a fel­sőbb pártszervek határozatainak le­bontásában. Az alapszervezeteknek ez a köz­vetlen irányítása - véleményem szerint - önállóságuk csökkenésé­nek, a fölöttük gyakorolt gyámko­dásnak a veszélyét is magában rejti. Márpedig manapság épp az ellenke­zőjére: önállóságuk, szerepük növe­lésére törekszünk. Nem szabad te­hát, hogy az instruktor szerepe túl­zottan előtérbe kerüljön, akarata, egyénisége meghatározza a szerve­zet munkáját, arculatát. Célszerűnek az tűnik, ha a legszükségesebbekre korlátozódik. E szerény tapasztalatok alapján az a kép alakult ki bennem, mintha a beszélgetések túlságosan egyol­dalúan a munkahely, az alapszerve­zet és bizottságának problémáira koncentrálódnának. Ez természete­sen érthető és nem is véletlen. Az a benyomásom viszont, hogy a párt­tagok közül kevesen fejtik ki vélemé­nyüket társadalmunk alapvető álta­lános kérdéseiről, a legfelsőbb párt­szervek munkájáról s a pártélet egé­szét érintő kérdésekről. Pedig erre a kongresszus előtt nagy szükség volna. MORVAY GÁBOR Tizenhárom évvel ezelőtt munka- kapcsolat jött létre a Sajó mentén gazdálkodó méhi (Vcelince) Új Élet Egységes Földműves-szövetkezet és a hárslevelű szőlőjéről, boráról híres feldebrői Rákóczi MGTsz kö­zött. Az együttműködés az első években csaknem kizárólag az ara­tási és a szalmabegyűjtési munkála­tokra szorítkozott. A kapcsolat alap­ja, hogy a két gazdaság közötti tá­volság mindössze száz kilométer, a gabona érése között viszont 6-7 napos különbség van. A méhiek azóta minden évben 4-5 kombájn­nal és ugyanennyi szállítójárművel a napsütötte debrői gabonatáblákon kezdik meg az aratást, s ugyanilyen segítség érkezik július második felé­ben a Sajó menti búzamezőkre is. így gyorsabb a munka és keve­sebb veszteséggel jár az aratás, s a beruházási megtakarítás sem mellékes. Korábban mindkét szövet­kezetben gyakrabban, szinte éven­ként vásároltak egy-egy új és drága kombájnt. Amikor minderről Kusza Tiborral, a méhi efsz főgépesítőjével beszél­gettünk, egy további körülményre is rámutatott.- Nem akármilyen emberek, s nem akármilyen gépek együttmű­ködéséről, kölcsönös segítségnyúj­tásáról van szó. Személyi és műszaki állományunk legjavát küldjük Ma­gyarországra, s tapasztalataink sze­rint hasonló minőségű a viszonzás is. A külföldön való munka műszaki felkészültségünk próbája, s az em­berek is tudják, érzik, hogy munká­juk egyfajta képviselete is gazdasá­gunknak, hazánk mezőgazdaságá­nak. A kooperáció ösztönző hatása már a felkészülési időszakban, a gé­pek javítása és karbantartása idején is felmérhető. A gépszerelők úgy igyekeznek, hogy a szigorú követel­ményeknek eleget tegyenek. Az aratási kooperáció általában 12-15 személyt érint, akik megálla­podásunk szerint kétszáz forint na­pidíjat, illetve költőpénzt kapnak, s idehaza teljes fizetésüket folyósít­juk. Hasonló a magyarországi ven­dégmunkások díjazása is. Termé­szetesen mindkét fél szállást és ellá­tást is biztosít a vendégeknek, akik- s ezt meg is lehet tőlük kérdezni- szívesen vállalják á kiküldetést, elégedettek a feltételekkel és a ke­reseti lehetőségekkel is. Olyan kom- bájnosunk is van, aki még egyszer sem hiányzott a kiutazók sorából. A nemzetközi aratás kedvező ta­pasztalatai alapján később az együttműködés kiterjedt a takar­mánybegyűjtésre, sőt a talajműve­lésre és a növényvédelemre is. Part­nereink önzetlenül nyújtottak segít­séget a vetés idején. Ugyanis koráb­ban rendelkeztek nagy teljesítmé­nyű tárcsás vetőgépekkel, mi vi­szont egyenletesen adagoló műtrá- gyakiszóróinkat bocsátottuk rendel­kezésükre. Mint megtudtuk, Méhi és Debrő kapcsolata az elmúlt években nem merült ki csak a mezőgépek utazga­tásában, a kombájnosok, a gépko­csivezetők néhánynapos vendég­munkájában. Még a csúcsmunkák közepette is maradt idő a szemlélő­désre, tapasztalatcserére. A ven­déglátóknál tapasztaltakat odahaza hasznosították. A vezetők, a szak­emberek közötti együttmunkálkodás során barátságok szövődtek, s ami­kor rendszeressé váltak a családi látogatások, a szociális és a kulturá­lis kapcsolatok „intézményesítésé­nek" lehetősége is felmerült. A szövetkezetek néhány évvel ezelőtt megegyeztek tanulmány­utak, cserekirándulások szervezé­sében. Évente kölcsönösen negy- venöt-ötven vendéget fogadnak. A hevesi földművesek ilymódon ismer­kedhettek meg Szlovákia szépsége­ivel, patinás városok, várak történe­tével, gyönyörködhettek a múzeu­mok gazdag látnivalójában. A gömö- ri szövetkezeti dolgozók elsősorban a neves magyarországi termálfürdő­helyeket, a Balatont és Budapestet ismerhették meg utazásaik alkalmá­val, megcsodálhatták a híres debre­ceni virágkarnevált, elmehettek a hortobágyi lovasnapokra, és a hídi vásárra is. Az együttműködés köre a legutóbbi években tovább bővült, s immár öt mezőgazdasági vállalatra terjed ki. Ennek részleteit Korda Ist­ván, a méhi efsz növénytermesztési ágazatának vezetőjétől tudtuk meg.-A kirándulások, tanulmányutak után mindkét részről igény mutatko­zott csereüdültetésre, ennek feltéte­leit azonban csak több gazdaság bevonásával, összefogásával tudtuk megteremteni. Csehszlovák részről mi a szomszédos lénártfalvaiakban (Lenartovce) kerestünk és találtunk szövetségesekre, Magyarországon pedig a debrődiek testvérgazdasá­gai, az ostorosiak és a karcagiak vállalták az együttműködést. így a gömöri pionírok, szövetkezeti tag­jaink gyermekei már most nyáron Berek-fürdőn és a Balaton partján tölthetnek néhány hetet, az alföldi úttörők pedig az alacsony-tátrai vállalati üdülőnket vehetik igénybe Kropácovóban. A méhi szövetkezet vezetőitől megtudtuk, hogy a kultúra és a sport terén is szorossá vált az együttmű­ködés. Immár hagyományosnak te­kinthető az öt termelőszövetkezet sportolóinak találkozója. Az elmúlt napokban a Safárikovói sporttelep volt a színhelye a labdarúgócsapa­tok vetélkedőjének s néhány más ügyességi és honvédelmi verseny­nek, játéknak. HACSI ATTILA A „milliomos“ A végállomáson, miután az utolsó utas is kiszáll az autóbuszból, né­hány szót vált a sofőrtársaival, majd a telephelyre siet. Az újabb járatig több mint egy órája van, ezt karban­tartásra, kocsimosásra szeretné ki­használni. Gulyás László több mint három és fél évtizede ül a volán mögött, s 1,6 millió kilométert tett meg baleset nélkül. Az utasok jól ismerik, hiszen akiket egykor iskolá­ba vitt, ma már nagyszülők. Fölötte is elszálltak az évek, de kerek arcán még mindig ott ül a fiatalos mosoly, ám a haja már deresedik és ő is nagyapa lett.- Az igazat megvallva, szerettem volna továbbtanulni, de közbejött a háború. A felszabadulás utáni években nem volt magyar oktatási nyelvű gimnázium, s így meg kellett elégednem a be nem fejezett polgári iskolával. Szüleimnek volt néhány hektárnyi földjük, béreltek is hozzá, így akadt odahaza éppen elég mun­ka. Apám, aki hadirokkant volt, azt mondta, a földből is meg lehet élni. Mit tehettem, földművesként dolgoz­tam. Közben megszereztem a hajtá­si jogosítványt, - kezd bele a be­szélgetésbe. A Csehszlovák Autóközlekedési , Vállalathoz 1951 -ben került dolgoz­ni. Tehergépkocsival árut szállított az üzletekbe. A tényleges katonai szolgálat után az autóközlekedési vállalat safárikovói üzemében foly­tatta a munkát. Egy félév telt el, amikor felettesei azt javasolták, ül­jön autóbuszra. Huszonnégy évesen lett autóbuszsofőr a Őafárikovo-Vel- kenye (Vlkyna) vonalon. Azóta is ott közlekedik, igaz, néhány évig bejárt a járási székhelyre is, jelenleg pedig a járattal Rimaszécset (Rimavská Seö) is érinti.- Két nap szolgálat után két nap szabadom van. Amikor szolgálatban vagyok, reggel négykor indulok, hogy a safárikovói két gyárba a munkások idejében megérkezze­nek. Napközben az utat többször is megteszem, éjjel fél tizenkettő körül végzek, még szerencse, hogy lakó­helyemen, Lénártfalán (Lenártovce) parkolhatok. Ennyi év után meg­szoktam a koránkelést, a késői le­fekvést. Az igazat megvallva, szere­tem ezt a munkát, bár nem könnyű foglalkozás a miénk. Eddig nem vet­tem személyautót, de ha nyugdíjba megyek, nem leszek meg nélküle. Amikor szabadnapom van, mindig akad munka a ház körül, és nagyon szeretek olvasni. Azt az utat, amelyet évek óta naponta többször is megtesz, jól ismeri, mégis elővigyázatos. Veze­tés közben szemmel tartja a szem­bejövő forgalmat, az őt követő jár­műveket, és csak akkor előz, ha másokat ezzel nem veszélyeztet, A menetrend betartása fontos, ne­hogy az utasok lekéssék a csatlako­zásokat. Ez csak ritkán fordul elő, akkor sem az ő hibájából. Számára az utasok biztonsága az elsődleges. Csupán az bosszantja, hogy au­gusztusig, amikor nyugdíjba megy, nem lesz meg a baleset nélkül meg­tett kétmillió kilométere.- A figyelmes és fegyelmezett ve­zetés mellett, nagy jelentősége van a kocsi jó műszaki állapotának. A ki­sebb hibákat igyekszünk magunk eltávolítani Ha nem boldogulunk ve­le, segítenek a szerelők. Talán az említetteknek köszönhetem, hogy ennyi kilométert tettem meg baleset nélkül. Korábban kirándulókkal is jártam a szocialista országokban. Az útvonal, amelyet naponta megte­szek, rövid, így nehezen gyűlnek a kilométerek. Azt mondja, ha nyugdíjba megy, bizonyára hiányozni fog a hosszú időn keresztül folytatott munka és hiányozni fognak az utasok is. Ám azt is hozzáteszi, hogy a jövőben sem fog unatkozni, talál magának elfoglaltságot. Felesége, aki a közeli határállomáson vasutas, vele egy- időben megy nyugdíjba, így meg­oszthatják a ház körüli teendőket, s ha vállal is munkát valahol, több idő jut majd a négy unokára.- örülök, hogy egy munkahelyen ennyi éve dolgozhattam, és én is a milliomosok családjába tartozom. Ennyi év alatt voltak kritikus helyze­teim, de mindig kivágtam magam. Úgy van vele az ember, hogy a rosz- szat hamar elfelejti, csak a szépre emlékezik. Szólítja a kötelesség, kemény kézfogással búcsúzik. Elnézem ke­rek mosolygós arcát, amelyen már nyomot hagyott a múló idő, de amelyről sugárzik az optimizmus. Bár Gulyás László kénytelen meg­válni az autóbusz volánjától, utasai minden bizonnyal sokáig fogják még azután is emlegetni, s tegyük hozzá, megérdemelten. NÉMETH JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents