Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-29 / 101. szám, szombat
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Szombat, 1989. április 29. * • Ára 50 fillér • XLII. évfolyam, 101. szám í : f: ■ ■'■■■ közösen E mlékeim tárházából bukkant elő a fenti fogalmakhoz kapcsolódó első élményem. Féltucatnyian topogtunk falusi kisiskolánk udvarán egy kéve fűzfavessző körül. A tanító bácsi mindenkinek húzott egy-egy szálat a kévéből és mi apró darabokra törögettük. Majd egymás után ölbe vettük az egész kévét, megpróbáltuk eltörni. Senkinek sem sikerült. így tanították meg velünk elsős korunkban, milyen erő rejlik az egységben, az összefogásban. Persze, a szemléltető példa jelentőségét valójában csak jóval később értettem meg. Cselekedeteinket formáló útravalót kaptunk - nem sejthettük, - egy világégés éveiben érünk majd felnőtté, amikor az események emberi jellemeket acéloznak, vagy összerop- pantanak, s még a béke beköszöntése sem jelenthet majd felhőtlen örömünnepet. Számunkra a dolgozó nép februári győzelme nyitott utat az új társadalmi rend építésében való egyenjogú részvételre. S az indulást nemzetiségi létünk kiteljesedéséhez vezető úton, a kommunista párt vezető szerepének érvényesítésén alapuló politikai rendszer biztosította. Azóta több mint négy évtized telt el. Megtanultuk, bonyolult helyzetekben, nehéz időkben, az egyén számára meghatározó lehet a kisebb és nagyobb kollektívák véleményformáló, egymást segítő hatása. Történelmünk bizonyítja, mindig a kommunisták voltak azok, akik az összetartozást, a dolgozók érdekeinek védelmét szorgalmazták. Tudjuk, a burzsoá köztársaságban - helyenként alig néhányan - képesek voltak megnyerni a szimpatizálók százait. Erre a tapasztalatra is építettünk a felszabadulás után az iparosítás, a falu szocializálásának éveiben. Aztán a gyors változások, az eredmények, a megváltozott életfeltételek, a létbiztonság erősödésével a pártmunkában is megritkultak a közvetlen emberi kapcsolatok, szaporodtak a körlevelek, az utasítások. Ismerjük a következményeket. Csökkent a kommunisták aktivitása, a párt olykor eltávolodott a tömegektől. A hatvanas évek válságának egyik tanulsága: társadalmi feszültségeket csakis a szavak és a tettek egységének kialakításával lehet eredményesen feloldani, megszüntetni. Látniuk, érezniük kell a dolgozóknak, hogy a meghirdetett elvek a gyakorlatban érvényesülnek, ez biztonságot sugall, erősíti aktivitásukat. apjainkban szinte példátlanul felgyorsultak a bel- és külpolitikai folyamatok. Új kérdéseket, problémákat vet fel az élet, s ezekre válaszolnunk kell. A társadalmi és gazdasági átalakítás határozottságot, de realizmust is követel, nemcsak a felsőbb pártszervektől, amelyek e folyamatot elindították, hanem minden irányítási poszton. A pártunk politikája iránti bizalom erősödését vagy csökkenését alapvetően befolyásolja az általános gazdasági helyzet, a gazdasági stabilitás. Különböző felmérések jelzik, a dolgozók döntő hányada egyetért a társadalmi és gazdasági átalakítással, de a környezetében még nem, vagy alig érzékeli a változásokat. Számunkra az egyetértés kedvező jelzés, de céljaink eléréséhez kevés. Az átalakítást csak a dolgozók aktív részvételével lehet megvalósítani. Több kollektívában elmondták, figyelnek arra, mit tesznek a központi szervek, de vajmi keveset tudnak arról, mi lesz az ő vállalatukban. A kormányok, a központi szervek nagy igyekezettel készítik elő a szervezési és jogi feltételeket a gazdasági mechanizmus bevezetéséhez. Szorít bennünket az idő, mondják gyakran az ágazatok vezetői. Vállalati szinten már nem mindenhol tapasztalható ilyen erőfeszítés. Ahol a vezetők valóban átgondoltan, jól előkészítették az átállást az önfinanszírozás bevezetésére, - vállalva a reális kockázatot is, - ott kedvező a helyzet, folyamatos a termelés, elégedettek az emberek. Másutt csupán az elképzeléseikről beszélnek a vezetők, hozzáfűzve, a megvalósítás még sok mindentől függ. Nem érzékelik, hogy elsősorban tőlük. Főként a kötöttségekre, az előírásokra hivatkoznak. Várnak, szemlélődnek. Üzemükben pedig akadozik a termelés. Példák igazolják, ez a helyzet a vállalatok elöntő hányadában szubjektív okokra vezethető vissza. A gazdasági vezetők jelentős hányada nagyon nehezen szabadul meg a régi beidegződésektől. Ezért hangsúlyozták a legfelsőbb pártszervek tanácskozásain, hogy a dolgozókollektívák, az üzemek élére olyan vezetőket keli választani, akik képesek dolgozni az új feltételek között és meg tudják valósítani az átalakítás feladatait. Ha az átalakítási folyamatban nem tudunk közgazdasági eszközökkel megfelelő közvetlen hatást gyakorolni a kollektívákra, az egyénekre (beleértve a vezetőket is), akkor nem valósul meg az amit elvárunk tőlük: a nagyobb teljesítmény, az eszközök ésszerű kihasználása, a vállalkozószellem, vagyis az eredményekért érzett felelősség. Több helyen rámutattak arra is, hogy az emberek, a vezetők változásokat sürgetnek, de ezt elsősorban másoktól várják. Ezekben a vállalatokban a kommunistákra, a pártszervezetekre vár a feladat: a problémák nyílt feltárása, megvitatása után érjék el a helyzet javulását. Az átalakítás és demokratizálás folyamatának tapasztalatai azt is világosan jelzik, hogy a Nemzeti Frontnak - a politikai pártoknak és tagszervezeteknek -, erőteljesebben kell részt vállalniuk a politika alakításában, megvalósításában és ellenőrzésében. Országunkban a Nemzeti Front az állampolgárok, a politikai, társadalmi és közélet valamennyi eleme közti párbeszéd politikai bázisa. Párbeszédet folytatunk mindenkivel, akinek szívügye társadalmi rendszerünk fejlesztése, aki elismeri intézményes rendjét és lelkiismeretes munkával részt vesz fejlesztésében. eg kell hallgatni a becsületes emberek véleményét. Legyen nyílt, őszinte vita. Kristályosodjanak a vélemények, problémáink megoldásának mikéntjéről ezzel segítjük közös gondjaink megoldását. Merem remélni, nem csak mi, hanem az ifjabb nemzedékek is megtanulták, milyen erőt sugároz a közösség, az összefogás. Számunkra a munka ünnepe is az együvé tartozás élményét nyújtja. CSETŐ JÁNOS Nagy József rajza VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! itp«! g-y. ÉLJEN MÁJUS ELSEJE!
