Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-25 / 97. szám, kedd

ÚJ szú. 5 1989. IV. 25. Hogyan teljesítik az ökológiai felújításról szóló párthatározatokat a jolsvai (Jelsava) magnezitüzem kommunistái? Nem akarnak beletörődni a várakozásba A magnéziummal úgy vagyunk, mint az orvossággal, vagy a tápanyaggal - az embernek, a növényzetnek és az állatoknak egyaránt szüksége van rá. Persze, ha túl sokat kapunk belőle, akkor már nem hasznos, hanem mérgező. Sajnos, magnezitiparunk , Jóvoltából“ néhol az utóbb említett helyzet állt elő, vagyis a túltengés. Amíg a Szlovák Magnezitművek az ásvány kiégetésére a régi, aknás kemencéket használták, kevés por jutott onnan a térségbe, úgyhogy a hatvanas évek elején például a jolsvai üzem körül is buja növényzet zöldellt. Jóllehet, ma is úgy lenne, ha közben a világon nem növekedett volna a kohóiparban és a cement- gyártásban használatos magnezit téglák iránti kereslet. Csakhogy nö­vekedett, s nekünk ez lehetőséget kínált arra, hogy a nálunk igazán bőven lelhető nyersanyagból - épí­tőanyaggá formálva vagy ömletszett állapotban - külföldre is adjunk, s ezzel népgazdaságunkat milliár­dos értékekkel gazdagítsuk. Ebből kiindulva a hatvanas évek második felében növeltük a magnezitterme- lésünket. A nyersanyag kiégetésé­hez addig használt aknás kemencé­ket rotációs, forgó kemencékkel vál­tottuk fel, mert azoknak a teljesítmé­nye jóval nagyobb. Csakhogy ezáltal megnőtt a környezetszennyezés: a forgó kemencékből, a zúzóból és a többi üzemegységből évente több ezer tonnára tehető magnezitpor ju­tott a levegőbe, s a kis mennyiség­ben még hasznos magnéziumból a közeli vidék élővilága méreggel felérő adagokat kapott. Ma a jolsvai és lubeníki magne­zitüzemek közvetlen környéke a hold felszínére emlékeztet. Nem csoda, hiszen például 1985-ben a jolsvai üzemből 3108 tonna szilárd halmazállapotú szennyező anyag került a légtérbe. Ugyanabban az esztendőben a lubeníki gyárból 1017 tonna... Ráadásul még gázok is szennyezték a levegőt, úgyhogy ezt a területet a Szlovákiában leg­jobban szennyezett és legjobban ve­szélyeztetett hét övezet egyikének nyilvánították. A leplezhetetlen fenyegető ve­szély alighanem már az utolsó órá­ban kényszerítette radikális intézke­désekre az illetékeseket, s végül is lett néhány millió koronánk az ökoló­giai létesítményekre. Azok szüksé­gességének és építésének elsőbb­sége mellett síkraszállt a Szlovák Magnezitművek jolsvai üzeme kom­munistáinak konferenciája, s ugyan­úgy nyomatékot kapott a CSKP XVII. kongresszusának, valamint az SZLKP kongresszusának határoza­taiban is. Egyidejűleg a szükséges kormányhatározatok is megszabták az építkezések, valamint a ve­szélybe került térségek, köztük Jols- va természetvilágának kötelező ér­vényű felújítási ütemtervét. Gyakor­latilag a porfelfogó, illetve porszűrő berendezéseket minden magnezit­üzemben újabbakkal, hatékonyab­bakkal - többnyire külföldi gyártmá- nyúakkal - helyettesítették. A kassai üzemről olyan döntés született, hogy azt Téhányból (tahanovce) Bó- csárdra (Boőiar) kell kiköltöztetni, ott kell építeni egy új üzemet. Társadal­munknak ez rengeteg pénzébe ke­rült, illetve kerül, ám a korszerűnek mondható ökológiai berendezések mégsem érik el mindig és mindenütt a színvonaluknak megfelelő hatás­fokot. Nem érik el, mert az emberek gondolkodásából és cselekedetéből nem igen tágít a régi beidegződés és hozzáállás. Első helyen továbbra is a termelés állt, s csak utána következtek a karbantartási teen­dők, s a szűrőberendezésekkel való szakszerű törődés. Ez a helytelen gyakorlat volt jellemző a jolsvai mag­nezittermelőkre is. Az imént említett gondról több­ször is írtunk a Pravdában és az Új Szóban. Sorainkkal elsősorban arra igyekeztünk buzdítani a helyi kom­munistákat és pártalapszervezetei- ket, hogy az ellenőrzés jogával élve és a párt vezető szerepét érvénye­sítve ezen a téren is próbálkozzanak az emberek gondolkodását és cse­lekedetét úgy formálni, irányítani, hogy azok összhangban legyenek az egészséges'környezet társadalmi normáival is. Azért is tettük ezt, mert Jólsván az Amertherm szűrőberen­dezések üzemeltetési hatásfoka nem érte el a kívánt szintet. Most örömmel tapasztaljuk, hogy a közel két évig tartó közös igyekezetünk nem volt hiábavaló. Több helyi kom­munistától is hallottuk, hogy a ti­zenegy pártalapszervezet taggyűlé­sein az utóbbi időben többet foglal­koztak az ökológiai helyzettel, mint a termelés kérdéseivel.- Ha a kritika, a tanácsok és a se­gítség áradata, orkánja korábban jött volna - vélekedett a minap Ján Koéis, az üzemi pártbizottság elnö­ke akkor ma ez a gömöri táj nem lenne ennyire megtépázva. Szeren­Tavaly már,, csak“ 928 tonna por került a levegőbe a kéményből (Gazdag József felvétele) cséré, a korábbi mulasztást most gyorsított ütemben igyekszünk be­pótolni, helyrehozni. Mivel igazolható legjobban az iménti állítás? Tényekkel. Amint már említettük, a jolsvai üzemből 1985- ben még 3108 tonna por került a le­vegőbe. Tavaly már csak 928 tonna, ugyanis közben a szűrők üzemelte­tésében lényeges változtatásokat eszközöltek. Kicserélték a gyakran meghibásodott gépeket, a ventiláto­rok motorjait, s szigorították a mun- ka- és technológiai fegyelmet. Aki azt ma megszegi, nem ússza meg a felelősségre vonást. Ezzel kapcso­latban Milán Sabó mérnök, az üzem igazgatója így beszélt:-Igyekszünk mindent megtenni, hogy a múltban előfordult hibák ne ismétlődjenek meg, s a porszennye­zés csökkentésére hozott intézkedé­seket mindenki maradéktalanul tel­jesítse. A további kompromisszu­mok megengedhetetlenek. A koráb­bi állapotért jogosan ért bírálat en­gem is: a vállalati igazgatótól kapott figyelmeztetés bekerült a káder­anyagomba... Akkor azt mondtam, az ökológiára kiható hiányosságait, figyelmetlenségeit senkinek sem le­het elnézni, s a korábbinál szigorúbb állami normákat, előírásokat a leg­apróbb részleteiben is kötelesek va­gyunk betartani. A légtér tisztaságát figyelő és ellenőrző állami fel­ügyelőség nemrégen szűrőkezelési hiányosságokat fedezett fel nálunk, s jogosan büntette 50 ezer koronára üzemünket. Hogy ki fizeti azt ki? Nos, az érvényes belső szabályaink, irányelveink szerint a harmadát azokkal téríttetjük meg, akik munká­jukban nem voltak eléggé követke­zetesek. Az imént vázolt és a nem említett többi intézkedésnek köszönhetően ma ezen a vidéken a porszennyezés normán belüli - vagyis az egy négyzetméterre hulló por harminc napi mennyisége nem lépi túl a 12,5 grammot.- Dolgozóink tudatosítják - jegyzi meg Ondrej Sesevicka mérnök, ter­melési igazgatóhelyettes -, hogy a környezetszennyezés elsősorban minket sújt. A tartalékszűrők elen­gedhetetlenek, hiszen ha jelenleg meghibásodik valamelyik, vagy a karbantartás végett állítjuk le az Amertherm készüléket, az üzem ké­ményéből 900 tonnával több por jut a légtérbe. Érdemes tehát azokat folyamatosan üzemeltetni, hiszen a szűrés-megbízhatóságuk 99 szá­zalékos. Ezt a beruházási tervünket már elfogadták, jóváhagyták, s a ki­vitelezéshez egy év múlva látunk hozzá. A villanyüzemeltetésű tarta­lék porleválasztók üzembe helyezé­sével elérhetjük majd, hogy a rotá­ciós kemencékből évente csak 342,7 tonna por kerüljön a környe­zetbe. Jelentősen javítják majd a helyze­tet a további beruházások, az újabb ökológiai létesítmények, s közülük is főleg a 27 millió korona ráfordítással felépülő szennyvíztisztító. Azt 1990 szeptemberében kezdik építeni. A felszíni- és szennyvizek rend­szeres tisztításá­val, valamint az olajleválasztók működtetésével elérhető lesz, hogy a Muránka folyó vizenyős és jelenleg eléggé rossz állapotban levő völgyét ha­lastavak tegyék szebbé, haszno­sabbá. Ugyanak­kor a generáljaví­tások során a je­lenleginél korsze­rűbb szűrőkkel látják el az 1-es és 2-es számú dúsítóművet, kor­szerűsítik a zúzót és a brikett-terme­lést, s bővítik a szennyvízülepí­tő térfogatát. Napjainkban . igen időszerűvé vált a bioprojek­tumnak, azaz a tönkretett kör­nyék felújítását célzó programnak a megvalósítása. A jóváhagyott terv 360 millió korona ráfordítással szá­mol. Többek között ennyi pénz kell majd a talaj mélyszántására, az er­dőtelepítésre, fásításra és más mun­kákra.- Szerintünk ott, ahol a szennye­zés értéke normán aluli - nyilatkozta Zoltán Prékop mérnök, a Kassai Szlovák Magnezitművek állami vál­lalat igazgatója - a bioprojektum megvalósítását már az idén elkezd­hetnénk. Sajnos, eddig senki sem szólt arról, hogy ki és mennyi pénz­zel járul hozzá a program költségei­nek fedezéséhez. Az említett ökoló­giai létesítményeket lényegében a mi anyagi eszközeinkből építjük, ugyanúgy a felújításokat is a saját ,,zsebünkből“ fedezzük, ám a bio­projektumra már nem futja, hiszen állami vállalat vagyunk, tehát min­den koronával takarékoskodnunk kell, hogy jusson a technológiai be­rendezések korszerűsítésére. Ugyan­is a múltban, amikor népgazdasá­gunknak milliárdokat adtunk, erre a célra igen kis anyagi támogatást kaptunk. A megkárosított, tönkresilányított vidék felújítása valóban szükséges, hiszen emberi beavatkozás, segít­ség nélkül évekig nem térne magá­hoz, nemigen zöldülne ki ott a ter­mészet. Napjainkban a jolsvai üzem SZISZ-tagjai azzal rukkoltak elő, hogy a gyár közelében kísérletkép­pen nyír- és akácfákat ültetnek, ugyanis úgy látják, ebben a térség­ben azok bírják a legtovább, azok a legellenállóbbak. Persze, ki tudja, beleegyeznek-e ebbe az erdészek, s nem akarnak-e hasznosabb fákat ültetni, telepíteni?! Igaz viszont, hogy a tudományos kutatás, illetve kísérletezés eredményére való vára­kozással esetleg éveket veszítené­nek, ugyanakkor mindaz nem kevés pénzbe kerülne, pénzből pedig ma nincs sok. Éppen ezért alighanem minden kezdeményezés haszno­sabb, mint a tétlen várakozás. Ján Koőiá szerint az üzemi pártbizottság támogatja a fiatalok vállalkozását, s hasonló cselekedetre szeretné serkenteni, rávenni a Nemzeti Front többi helyi tömegszervezetét is. JÁN MARKOVIŐ, a Pravda munkatársa, GAZDAG JÓZSEF, lapunk munkatársa Nehéz a magyarázkodás A TŰZ MEGELŐZÉSE A MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEKBEN IS NAGYOBB FIGYELMET ÉRDEMEL Nagy volt az izgalom, amikor hírül vették, hogy a szövetkezetben tűz- rendészeti ellenőrzésre kerül sor. Igyekeztek rendbe tenni, amit lehe­tett, de jól tudták, hogy a korábbi két ellenőrzés során feltárt fogyatékos­ságokat csak részben távolították el Kiss Ferdinánd mérnök, a Csicsói (Őiőov) Efsz alelnöke erről így véle­kedik:- Tizenhárom éve már, hogy az efsz egyesült. Ma négy település határában gazdálkodunk, és ugyan­ennyi a gazdasági udvarok száma is. Évente saját erőforrásainkból több mint 6 millió koronát fordítot­tunk beruházásra. Az istállók, do­hányszárítók sorát építettük fel, to­vábbá egy gabonaszárítót és a köz­ponti javítóműhelyt. Az igazsághoz tartozik, hogy a régi mezőgazdasági épületek, istállók felújítására nem fordítottunk kellő gondot, s a tűzren­dészet terén ezzel van a legtöbb problémánk, noha ezekben még ma is gazdaságosabb a termelés, mint az újakban. Sajnos, arról megfeledkeztek, hogy épp ezekben áll fenn leginkább a tűzveszély. A 96-os istállókban pél­dául a világítótesteken nincs üveg­búra, jóllehet eredetileg ezzel is el voltak látva. Vagy összetörték őket, vagy egyszerűen így könnyebb *az égők kicserélése. Frantiáek Mikoláé tűzoltóhadnagy, az ellenőrzést vég­ző bizottság egyik tagja határozottan megállapítja:- Elég, ha üzemeltetés közben az égő szétpattan, beleesik az alomba, s máris megtörténhet a baj. A szem­ben levő juhistállóban például még a bejárati ajtó melletti kapcsoló sincs rögzítve. A két istálló között - az előrásokat megszegve - az ácsok deszkát tárolnak. A korábbi ellenőr­zés több objektumban előírta a vil­lanyvezeték átépítését, de ez a mai napig nem történt meg.-Ha egyáltalán találunk kivitele­zőt, csak akkor vállalja a munkát, ha van tervdokumentációnk. Magunk pedig nem végezhetjük el a munká­latokat, elsősorban azért nem, mert az anyagbeszerzés szinte lehetetlen - morfondíroz az alelnök. A csicsói gazdasági udvarban több más fogyatékosságot is talál­tak. Nagy részük az elektromos ve­zetékkel kapcsolatos, de nem egy villámhárító vezetékével is baj van, elszakadt. Megjavítása pár percnyi munka, de senki sem veszi ezt a fá­radtságot. A gazdasági udvar veze­tője, karbantartói, a tűzrendész sem figyelt oda úgy, ahogy illett volna. A tűzrendészeti naplóba ezeket a fo­gyatékosságokat nem jegyezték be.- Nem erősségem a szlovák he­lyesírás - mondja Vida Lajos, az efsz nyugdíjas kovácsa, tűzrendé­szeti technikus, egyébként a helyi önkéntes tűzoltótestület egyik vete­rán tagja, aki a tűzvédelem terén sokat tett a községben, az efsz-ben, majd így folytatja: - Az észlelt fogya­tékosságokra felhívtam a vezető­ség, a dolgozók figyelmét. Igaz, csak szóban, és ennek nem mindig volt meg a foganatja. Ez a helyzet bizony bosszant. Az üzemanyagraktár előtt néhány hordó sorakozik, bent legalább két­szer annyi. Az ellenőrzést végzők kifogásolják, hogy nincs rajtuk fel­tüntetve, mit tartalmaznak. Tűz ese­tén erre aligha nyílna lehetőség, pe­dig az oltás szempontjából nem mindegy, hogy mit is kell oltani. Tény, hogy ebben a szövetkezetben több mint tíz éve nem volt tűz, és az is, hogy minden gazdasági udvar­ban van tűzcsap. Lehet, hogy a szö­vetkezetei a jövőben is elkerüli a vö­röskakas, de ezt nem szabad a vé­letlenre bízni. Márpedig az ellenőr­zés a nagykeszi (Veiké Kosihy) gaz­dasági udvarban is hasonló fogyaté­kosságokat állapított meg. A daráló­ban például olyan vastag volt a por- réteg, hogy fennállt a tűz-, illetve a robbanásveszély, ezért elrendel­ték az üzemeltetés leállítását. A ko- lozsnémai (Klízská Nemá) gazdasá­gi udvarban az üzemanyagraktárral, a gyúlékony anyagok helytelen táro­lásával volt baj. Az új gabonaraktár egy helyen beázott, ami könnyen öngyulladáshoz vezethetett volna. A trávníki részlegen az üzemrendé- szek helyiségében nem előírássze- rűen oldották meg a tűzhely füstel­vezetését, az egyik villámhárító ve­zetéket pedig befalazták.- Mintegy ötven fogyatékosságot észleltünk. Az efsz-re az illetékes szervek - tudomásom szerint - öt­venezer korona bírságot szabtak ki. Jegyzőkönyvben rögzítettük, mely fogyatékosságot meddig kell felszá­molni. S ha ezt nem végzik el határ­időre, akkor a bírság akár megdup­lázódhat - hangsúlyozza a tűzoltó­hadnagy. A szövetkezetben végzett tűzren­dészeti ellenőrzés különben arra is rámutatott, hogy a megelőzéssel megbízott dolgozók felkészítése, s a tűzvédelmi oktatás terén sincs minden rendben. Az ellenőrzés kap­csán Barát Imre, az efsz elnöke így nyilatkozott:-Mi is a termelési feladatokat tekintettük az elsődlegeseknek, a tűzrendészeti szabályokat, előírá­sokat, a megelőző munkákat pedig félvállról vettük. Ez helytelen volt. Annyit azonban elmondhatok, hogy csak néhány nap telt el az ellenőr­zéstől, de több fogyatékosságot már fel is számoltunk. Többek között a régi tejházat átalakítottuk vegyi raktárrá, ott tároljuk a tűzveszélyes anyagokat.- A csallóközcsütörtöki tvrtok na Ostrove) Gép- és Traktorállo­mástól ígéretet kaptunk, hogy né­hány istállóban elvégzik a villanyve­zetékek átszerelését - viszi tovább a szót az alelnök. - Szükséges to­vábbá, hogy a tűzrendészeti techni­kusi feladatkörrel olyan embert bíz­zunk meg, aki többet tud majd a gaz­dasági udvarokban tartózkodni. A bírságok a közös kasszából veszik el a pénzt. Bosszant bennünket a dolog, elvégre felelősek vagyunk a szövetkezet vagyonáért. A tűzrendészeti ellenőrzés szá­mukra tehát nem a legjobban sike­rült. Erről a vezetőség és a tagság egyaránt tehet. A közös vagyon tö­kéletesebb védelme megkívánja, hogy a jövőben jobban odafigyelje­nek és többet tegyenek a megelőzé­sért. NÉMETH JÁNOS Vállalkozás nélkül nem megy Az utóbbi években érezhetően megváltozott a -gép- és traktorállo­mások szerepe. A talponmaradás, az elért nyereségszint megőrzése és növelése érdekében elengedhe­tetlen követelménnyé vált, hogy az eddig csaknem kizárólag mezőgaz­dasági szolgáltatásokból élő vállala­tok új utakat - és partnereket - ke­ressenek. így van ez a nagykürtösi (VeFky Krtíá) Gép- és Traktorállomás eseté­ben is. Nemrég Lados László rész­legvezetővel arról beszélgettünk, hogy az új feltételekhez alkalmaz­kodva vették fel a kapcsolatot a zvo- leni Buöina vállalattal. A kölcsönös megállapodások értelmében vasalá­si kellékeket gyártanak a vállalat Inpako-típusú, összeszerelhető iro­daházaihoz. Az összesen tizenki­lenc féle termék között a fémfogan­tyúktól a lépcsőkorlátig minden meg­található. Egy másik programhoz csatlakozva, a Bucina Szovjetunió­ba irányuló exportját segítenek telje­síteni. A gép- és traktorállomás há­rom fős csoportja a gyártó vállalatnál hegeszti a kivitelre gyártott lakófül­kék acélszerkezetét. Egy további vállalkozás kereté­ben melaszmélegítő tartályokat gyártottak a mezőgazdasági vállala­tok pogácsázó üzemei részére. Ta­valy 150-et adtak át belőle a forgal­mazó brnói Agrozetnek. Idén újabb 105 tartály elkészítésére kaptak megrendelést, de ennek teljesítésé­re már csak a gyártás gazdaságos­ságának növelését célzó termékfe!- újítás után kerül sor. A Nagykürtösi Gép- és Traktorál­lomáson az idén új vállalkozásba fogtak. A brnói Agrozet felkérésére hálós boronák gyártásába kezdtek. Lados László szerint ezek a speciá­lis boronák valószínűleg keresettek lesznek, hisz nagy segítséget jelent­hetnek a mezőgazdasági vállalatok­nak a gyomirtással egybekötött talaj­lazításnál. Az első megrendelés mindössze 130 darabra szól, de re­mélhetőleg nem ez volt a partner mezőgépipar utolsó szava. BODZSÁR GYULA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents