Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-22 / 95. szám, szombat

ÚJ szú 5 )89. IV. 22. Lenin Prágában „Amihez értek, hozzászólok“ Nyugat-európai emigrációi során Lenin többször megfor­dult Prágában. A legtöbb, tör­ténelmileg is hiteles adat az Oroszországi Szociáldemok­rata Munkáspárt VI. össz- oroszországi konferenciájával kapcsolatos, amely Lenin el­nökletével ülésezett Prágában 1912. januárjában. Azonban minden kétséget kizáróan már jóvai korábban is járt Lenin a cseh fővárosban. A korábbi prágai tartózkodások pontos idejét és célját tekintve viszont csak közvetett utalások és né­hány, ma már nem élő szemta­nú emlékezése áll rendelke­zésre. Sokan közülük csak vé­letlenül, vagy jóval később, mások pedig egyáltalán nem szerezhettek tudomást arról, hogy valójában kivel hozta őket össze a sors. Az orosz titkosrendőrség elöl való me­nekülés az orosz forradalmá­rokat állandó inkognitóba kényszerítette, s Leninnek is be kellett tartania a konspirá­ció íratlan szabályait, az álnév és a közvetett lakáscímek használatát, ami ugyan a biz­tos menekülést garantálta, de olykor sok bonyodalom és fél­reértés forrása is volt. Frantiáek Modráőek, aki nyom­dász volt és a cseh szociáldemokra­ta sajtót is szerkesztette, s aki ké­sőbb az opportunizmus útjára siklott, így emlékezett vissza Lenin első prágai útjára; „Úgy tavasszal (Lenin tudomá­nyosan feldolgozott biográfiája sze­rint Modráőektől eltérően ez az idő­pont 1900 szeptemberében lehetett - szerk.) behívtak a Právo lidu szer­kesztőségébe, ahol Antonín Némec főszerkesztő egy kül­földinek mutatott be. Az volt a benyomá­som, hogy üzletkötő­vel van dolgom (Lenin Mayer néven mutat­kozott be, svájci üz­letkötőnek vallotta magát és svájci né­met dialektusban be­szélt - szerk.). A fő- szerkesztő annyit mondott, hogy az elv­társ Oroszországból érkezett, hogy az osztrák elvtársak ta­nácsára inkognitóban utazik külföldre, és Prágában keres vala­kit, akivel kapcsolatot teremthetne. Téged ajánlottalak..." „Valójában azon­ban csak a közeli ká­vézóban folytatott bi­zalmas beszélgetés­ből tudtam meg, hogy milyen szolgálatot kér tőlem az elvtárs. Megértettem, hogy szökésben van Oroszországból, hogy az orosz tit­kosrendőrség, amely jelen van a szomszédos államokban is, állan­dóan követi, hogy Németországba tart és ott is akar maradni, természe­tesen álnéven." Lenin azt is el­mondta Modráőeknak, hogy az emigrációban majd Mayer néven fog szerepelni, hogy erre a névre fognak érkezni a számára írt levelek Orosz­országból, illetve más országokból, persze Modráőek prágai címére, hi­szen ez volt a kettejük közti kapcso­latfelvétel célja. Modráőek feladata lett tehát a Mayernak címzett levelek továbbítása, azokra a címekre, amelyeket Lenin Németországból megadott. „Nem sokkal ezután - folytatta az emlékezést Modrácek - levelet kap­tam Mayertól, amelyben értesített, hogy levelezését és a neki érkező pénzküldeményeket a következő címre küldjem; Dr. med. Carl Leh­man, Gabelsbergerstrasse 20. a/ll. München, für Mayer.“ (mint ahogy később kiderült, Carl Lehman orvos sok segítséget nyújtott Leninnek az Iskra című forradalmi újság kiadásá­hoz - szerk.). Modrácek címére Le­nin néhány héttel később újabb érte­sítést küldött, amelyben egy további címet jelölt meg postája és küldemé­nyei számára; Georg Rittmayer, Kai- serstrasse 53/46, München. Ebből lehetett következtetni arra, hogy Le­nin valójában Münchenben tartózko­dik, hogy Rittmayer tulajdonos szál­lodájában lakik, és az ő nevéből származtatta le a Mayer fedőnevet is. Arra nincs bizonyíték, hogy Mod­ráőek más alkalommal is találkozott az általa csak Mayer néven ismert Leninnel. Antonín Némec elbeszéléseiből annyi ismeretes, hogy Lenin több­ször is megkérte, adja át üdvözletét Frantiáek Modráőeknak. Ez az adat abból az időből származik, amikor Lenin már Krakkóban élt (1912 nya­ra óta). Modráőek azonban nem is­merte Lenint, és nem tudhatta, hogy bármi köze is van Mayerhez. Ezért az üzeneteket sem érthette. Jóval később mégis ráébredt a rejtély nyit­jára. A nagy októberi szocialista for­radalommal kapcsolatos újságfotó­kon felismerte Lenint - azaz Mayert. „A mindenit, tudod ki ez a Lenin?" - fordult a felismeréstől meglepetett feleségéhez. Az asszony az újságra pillantott és így kiáltott fel; „Igen, hogyne - ez a mi Mayerünk". így jegyezte fel Frantisek Modráőek em­lékezését Leninről 1930 szeptembe­rében a Rudé právo számára Egon Erwin Kísch. Leninben az első prágai látogatás kellemes érzéseket kelthetett, mert több év távlatából is gyakran emle­gette Prágát, a cseheket, a cseh nyelv vonzó csengését, s nem utol­sósorban a szilvásgombócot, ame­lyet oly szeretettel tálaltak ismerő­sei. Sokszor eszébe jutottak Modrá- őekék is. Sőt, 1912-ben fel is keres­te a Kollár utcai házat, amelyben annak idején Modráőekék laktak. Szergo Ordzsonikídze pedig vissza­emlékezett egy Lenin által elbeszélt történetre, melynek szereplői ugyancsak Modráőekék voltak és Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja. Ezekszerint a Kollár utcai ház láttán Lenin mosolyogva megje­gyezte, hogy abban Nagyezsda Konsztantyinovna is megfordult, persze teljesen véletlenül. ,,- Hogyhogy véletlenül? - cso­dálkozott Ordzsonikídze.- Hát, mint Mayer felesége. Csak nem tudott róla.- Nem tudta, hogy ő Mayerné?- Nem. Nágya azt hitte, hogy én itt Modrácek néven élek. A levelet pedig, amelyben elmagyaráztam neki a helyzetet, nem kapta meg Oroszországból való elutazása előtt. El tudja képzelni, milyen bonyodal­makba keveredett? Ufából jött hoz­zám, a száműzetésből. Moszkvában meglátogatta anyámat, majd a saját édesanyját vitte el Pétervárra, és azonnal indult Prágába. A pályaud­varon aggódni kezdett, hogy nem vártam, pedig táviratozott. Mitévő legyen? Konflist fogadott és ehhez a házhoz hajtatott. Felment a har­madik emeletre és bekopogott. Ki­nyílt az ajtó és kijött egy szőke cseh nő. - Modráőek, Herr Modrácek!- kiáltott fel izgatottan Nagyezsda Konsztantyinovna. - Alighanem el­kerültük egymást az állomáson!- Aztán az ajtóban megjelent a fiatal házigazda.- Én vagyok Modráőek - mutat­kozott be. A vendég meghökkent:- Nem, nem! Maga nem lehet Mod­rácek... Modráőek a férjem. Aztán valahogy tisztázódott a fél­reértés. A házigazda megmagyaráz­ta, hogy a férj - Rittmayer és Mün­chenben lakik, ő pedig, Modráőek, rendszeresen küldi utána a levele­zését. És természetesen átadta Krupszkájának Rittmayer címét. A bonyodalom azonban ezzel nem ért véget, mert hiszen a Rittma­yer név egy további fedőnév volt. így, amikor a kifáradt és izgatott Nagyezsda Krupszkája Münchenbe érkezett, kis híján megismétlődött a prágai eset. Végülis Münchenben megtudta, hogy nem is Modráőek, nem is Rittmayer, hanem Mayer úr felesége. Érdemes még megemlíteni, hogy a Mayer név hogyan járult hozzá ahhoz, hogy Lenin Prágából az össz- oroszországi konferencia befeje­zése után elmenekülhetett a nyomá­ba szegődő titkosrendőrök elől. A titkosrendőrség ugyanis kiszí- matolta a prágai konferenciát, de már csak akkor, amikor a résztvevők útrakeltek, hogy ki-ki következő úti­céljához érjen. Lenin is vonatra szállt Németország felé, zsebében egy Jordanov névre kiállított bolgár útlevéllel. Néhány állomás után egyedül maradt a fülkében. A konfe­rencia eredményeit summázta gon­dolatban. Elégedetten megállapítot­ta, hogy az ülés kizárta a pártból a likvidátorokat, és véget vetett a bolsevikok és mensevíkek formális együttélésének egy pártszervezet­ben. Hirtelen megállt a vonat. Kinyílt a vasúti kocsi és benézett a kalauz.- Egyedül van? - kérdezte han­gosan, de még zavarba is jött, amint ránézett az utasra. Előkelő úr, aki ki tudja miért, III. osztályú kocsin utazik. Lenin igyekezett minél egyked- vűbbnek látszani.- Miért állunk? - kérdezte.- A szokásos ügy! - felelte a ka­lauz.- De mégis.- Biztosan gyanút fogtak valami­ért. Hiába, Szudéta-vidék! Annyi, de annyi oka lehet a vonat megállítá­sának. A kalauz kiment, és Lenin az ablakhoz lépett. Több rendőr sétált a peronon. Két civilruhás, kemény­kalapos úr éppen akkor lépett ki a pályaudvar épületéből, majd fel­szálltak a vonatra. A rendőrfelügyelő tetőtől talpig végigmérte Lenint.- Kérem az útlevelét - szólalt meg. Egészen közel emelte a sze­méhez az okmányt. - Hm... Jor­danov?- Igen.-Tessék, Jordanov úr - adta vissza az útlevelet, és még szalutált is. Aztán a rendőrök sorra vették az összes vasúti kocsit. A kalauz ismét benézett a kupéba.- Keresnek valakit... Kinézett az ablakon, és hirtelen megváltozott arccal felkiáltott. - Elkapták! Nem is egyet. Milyen ügyesek! Lenin is kinézett. Egy távolabbi kocsiból két kistermetű férfit vezet­tek el. Lenin torka kiszáradt. Nem, a letartóztatottak nem is hasonlítot­tak rá. Talán csak a külsejük miatt... A kalauz aztán megmagyarázta;- Valamiféle Mayereket kaptak el. Prágából jöttek.- Tehát Mayereket. Erről van ak­kor szó. Azután a vonat elindult és lassan átgördült az Elba hídon. A túlsó part már Németországhoz tartozott.-ko­- Szerencséje van. Csak előbb jöttem be a kertből, hogy ebédet készítsek. Délután pedig az iskolá­ban helyettesítem a napközis kollé­ganőt - ezekkel a szavakkal fogad Anna Jónásová tanítónő, a Őafáriko- vóí Vnb képviselője, miközben kaput nyit. - Annyi időm még van, hogy elbeszélgessünk...- Nem a városban születtem, de az alapiskola felsőbb osztályait itt végeztem el. Amikor befejeztem a pedagógiai iskolát, itt kezdtem el a pályafutásomat. Ennek már ide­stova harminc éve... Abban az idő­ben a város járási székhely volt. A területi átszervezés után egyhan­gúbb lett az élet. Szórakozásra csak kevés lehetőség nyílott. A város fej­lődése is sokáig megtorpant - főleg az oktatási létesítmények építése terén - és sajnos, ma is kritikus a helyzet... Azt a két osztályt, amelyben az elsősöket tanítja, családi házból ala­kították át tanteremmé. A városban a kihelyezett osztályok száma egyre növekszik. A lakások közelében lévő egykori óvodákban is oktatás fo­lyik... Azt mondja, e kedvezőtlen helyzet kialakulásához nagyban hozzájárult az iskolák meggondolat­lan körzetesítése. Az első osztály­ban, amelyben tanít, például Vőelin- céről, Sajógömörröl (Gemer), Len­kéről (Lenka) is járnak gyerekek...- A múlt választások óta képvise­lő, tanácstag vagyok, és az iskolai •és kulturális szakbizottságban is dolgozom. Az oktatás terén felmerü­lő nehézségek gyakran szerepelnek a két szerv tanácskozásának napi­rendjén. A két - különböző oktatási nyelvű - iskolában nehézséggel küzdenek, s ez nemegyszer a taní­tás színvonalát is befolyásolja. Nincs annyi segédeszköz, hogy a szétszórt osztályokat kellően el­lássák velük. A tanítók, a tanárok az egyik helyről a másikba sietnek órát tartani, En például az alapiskola ta­nítóival csak az összejöveteleken találkozom, vagy akkor, ha a tanítás után bemegyek a tanáriba. Azt hi­szem, ez nem a legjobb meg­oldás ... Az annyira várt 16 tantermes is­kola átadása több éve késik. A vá­rosi nemzeti bizottság hiába sürgeti az építőket. Jelenleg azt ígérik, hogy jövőre nyolc tantermet átadnak, to­vábbá az étkezési részleget, a má­sik nyolcat és a tornatermet pedig egy évvel később.- Az oktatási hálózat fejlesztésé­ben nagyobb rugalmasság szüksé­ges, és több megértés a felsőbb szerveknél. Már most tudjuk, az em­lített iskola elkészülése csak rész­ben oldja meg jelenlegi gondjainkat. Szó volt arról, hogy az egyik lakóte­lepen 12 tantermes iskola építésére kerül sor, de úgy tűnik, hogy ez csak később valósul meg. Ismerősei azt mondják, hogy vé­leménynyilvánításában megfontolt. Nem szereti a súrlódásokat, a szak­ma és a gyerekek iránti szeretet készteti erre. Ám beszélgetésünkből az is kiderült, hogy a város lakosai­nak, asszonytársainak a sorsát a szívén viseli.- Országos hírű termálfürdő van a városunkban. Nyáron, a főidény­ben több tízezer ember fordul meg itt, százával külföldiek is. Ilyenkor gyakran tapasztaltuk, hogy az áruel­látás akadozik, s ha ezt az illetéke­seknek szóvá tesszük, azt mondják, nem tartozunk az idegenforgalmi központok közé. Pedig ez a besoro­lás megilletné városunkat is. Amikor a nőszövetség alapszervezetében, amely a képviselői tisztségre java­solt, számot adtam munkámról, asz- szonytársaim szóvátették, hogy a la­kossági szolgáltatások bővítésére, színvonalának növelésére is na­gyobb figyelmet kellene fordítani. Két nagyüzem is van városunkban, sok a dolgozó nő, akiknek háztartás­beli munkáján kellene mielőbb köny- nyítení. Beszélgetésünket a kapucsengő zavarja meg. Kinéz az ablakon s né­hány szót vált magyarul az egyik szomszédjával. Amikor visszaül a helyére, megjegyzi:- Férjem magyar nemzetiségű. Amikor összekerültünk, az anyóso- mékkal és a sógornőmmel laktunk, akik egy szót sem tudtak szlovákul. Egy konyhában főztünk, s ez jó alkalom volt a nyelvtanulásra. Ha akcentussal is, de mindenkivel szót tudok érteni. Egyébként ami engem illet, csak jó és rossz embert isme­rek. S a város a szívemhez nőtt, amit tudok, megteszek annak érde­kében, hogy fejlődjön, gyarapodjon, örömmel újságolhatom, hogy a vnb legutóbbi plenáris ülését már az új művelődési otthonban tartottuk meg. Megkondulnak a harangok és ez nemcsak a delet jelzi számára, ha­nem azt is, hogy szólítja a köteles­ség. Amikor a kapuhoz érünk, bú­csúzóul ezt mondja:- Választóim belém helyezett bi­zalmát aktív képviselői munkával szeretném meghálálni. A szakbizott­ság ülésein gyakran felszólalok, de csak akkor, ha érdemben tudok vé­leményt mondani, ha segíthetem a közös ügyet. NÉMETH JÁNOS Új beruházás Környezetvédelmi előnyök Megkezdődött a Kassai (Koáice) Szlovák Magnezitművek legjelentő­sebb beruházásának, a boőiarí üzemegység építésének második szakasza. Az új üzemben a kassai Bankov bányából származó flotáci- ós koncentrátumot fogják feldolgoz­ni, melyből jó minőségű klinkertéglá­kat gyártanak. Az üzem elkészülte után leállítják a kerületi székhelyen működő két elavult rotációs kemen­cét, így a népgazdasági hasznon túl e beruházás jelentős környezetvé­delmi előnyökkel is jár. Ezáltal ugyanis a Kassa légterébe kerülő magnéziumimissziók évi 2500 ton­náról 210 tonnára csökkennek. Az új üzem építésének első sza­kasza, mint az építésí munkák fő kivitelezőjére, a kassai Kohóépítő Vállalatra hárult. Munkájukat ponto­san, a határidőket betartva végez­ték, így más kivitelezők, a Prerovi Gépgyár, a bratislavai Elektromont, a Sigma Hranice és a Potrubí Praha, időben megkezdhették a műszaki berendezések szerelését. Napjainkban megkezdődött az üzem építésének második, 344 mil­lió koronás beruházással járó sza­kasza, amelynek 1992 januárjában kell befejeződnie. Az üzem évente 50 ezer tonna Flotmag klinkertéglát ad majd a népgazdaságnak. A Szlovák Magnezitművekben már most készülnek az egyes mű­szaki berendezések próbáira. Az év végéig pedig 82 személyt képeznek ki az új gépsorok kezelésére, (ő.-p.) A VkyC? /-flq01 Erre a címre továbbította Modráőek Münchenbe a Leninnek érkező leveleket 3490 tonna szerelvényblokkot gyárt ebben az évben a kassai Kelet- Szlovákiai Vasmű kohóipari másodtermelő üzemének hídelemkészítő részlege a temelíni és mohi (Mochovce) Atomerőmű számára. A több mint 20 tonnás kolosszusok maximális pontosságot igényelnek. Felvé­telünkön Rudolf Hreéőák (elöl) és Kamii Koáut. (CSTK - Jozef Vesely felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents