Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-21 / 94. szám, péntek
Győz az élet A Magyar Állami Operaház prágai vendégjátékáról Változások - jó irányba Szlovák nyelvoktatás a magyar tanítási nyelvű gimnáziumokban A elmúlt évtizedben 7 összeállítottuk a szlovák /*4« nyelv oktatásának új modelljét, amelyben meghatároztuk a tananyag megválasztását és elrendezését. A szlovák nyelvoktatás új koncepciója a tanulók beszéd- készségének fejlesztésére irányul, de megfelelő teret igényel az úgynevezett funkcionális grammatika, valamint a korszerű irodalomtanítás is. A nyelvoktatásban a komplexitás elvét hangsúlyozzuk, amely szerint a nyelv egyes részletterületeit (szókincs, nyelvtan, hangtan) szoros összefüggésben, dialektikus egységben fejlesztjük. A kommunikáció elsődleges eleme ugyan a szókincs, de nyelvtan nélkül nincs hatékony nyelvtanulás. Egyik a másik nélkül nem létezhet. A nyelvtan céltudatos és ésszerű tanítása világossá, érthetővé teszi kifejezésünket, és nagymértékben segíti a nyelv helyes és tudatos alkalmazását. A középiskolában a nyelvi ismereteket elmélyítjük, rendszerezzük, különös tekintettel a magyar és szlovák nyelv közötti eltérésekre. Nem szabályokat tanítunk, hanem megfelelő módon gyakoroljuk ezek érvényesülését és alkalmazását a nyelvi megnyilatkozásokban. Középiskolás tanulóinkat úgy irányítjuk, hogy a szépet már saját maguk is érvényesítsék gondolataik megfogalmazásában, beszédben és írásban egyaránt. Diákjaink a nyelv használatát különféle szövegtípusokban és szituációkban gyakorolják és tökéletesítik. A szépirodalmi szöveg is alkalmas a szlovák nyelvi kommunikatív készség fejlesztésére, de megfelelő nevelési lehetőségeket is kínál. A tantárgy tartalmát a kísérleti iskolákban szerzett tapasztalatok alapján javítottuk, módosítottuk, és a felmerülő fogyatékosságokat kiküszöböltük. Kutatómunkánkat szoros kapcsolatban végeztük a gyakorlattal, szem előtt tartva annak igényeit, követelményeit, valamint a pedagógusok véleményét, tapasztalatát. A kísérletben részt vevő szlovák szakos nyelvtanárok (elsősorban a bratislavai, dunaszerdahelyi - Dunajská Streda - és a komáromi - Komárno - gimnáziumból) a tanítási módszerek, a módszeres eljárások kialakításával nagy segítséget nyújtottak a tantervi munkák sikeres megoldásában, és hozzájárultak az új koncepció megvalósulásához az iskolai gyakorlatban. A középiskola tanulói az 1987/88-as tanévben először érettségiztek az új tantervek, tankönyvek és a vizsgákra vonatkozó követelmények szerint. A kutatás utolsó éveiben végzett vizsgálatok és az első, érettségit tett gimnáziumi kísérleti osztályok eredményei szlovák nyelvből azt igazolták, hogy a nyelvoktatás koncepciója, az új tankönyvek, tanári kézikönyvek megfelelő lehetőséget és A Szlovák Irodalmi Alap díjai közé tartozó Madách Imre-díjat évente odaítélik egy-egy hazai magyar eredeti műért, valamint egy, szlovákból magyarra átültetett fordításkötetért. Az idei díjakat Balla Kálmán vehette át Életírásjelek címú verseskötetéért, és Rácz Olivér a Mauthauseni elefántok című fordításkötetéért, melynek szerzője Ján Johanides. Ezúttal Balla Kálmánt kérdeztük meg, milyen szempontból jelent számára elismerést a Madách imre-díj.- Amellett, hogy elismerésnek érzem, annak a jelét is látom benne, mintha valamelyest enyhülnének, gyengülnének az előítéletek és fenntartások, amelyek fiatalabb írónemzedékeink munkásságával szemben mindmáig érezhetők. Za- labai Zsigmond Tűnődés a trópusokon című stilisztikai monográfiáját leszámítva, amelyért a szerző annak idején megkapta a díjat, az utóbbi , másfél évtizedben én vagyok az első a fiatalabb szerzők közül, akinek teret biztosítanak a tudás továbbfejlesztéséhez, a szlovák nyelvi beszédkészség automatizálásához. Az új szlovák nyelvkönyvek munkáltató jellegűek. Ez azt jelenti, hogy tanulóink önállóan is elsajátíthatják a bennük feldolgozott anyagot. A tankönyvek szerkezete, az egyes részek (leckék) felépítése, a gyakorlatok és a feladatok típusai, az anyag feldolgozási módja lehetőséget ad a megfigyelésre, összehasonlításra, felismerésre, fejleszti a diákok képességét, és rászoktatja őket az összegezésre, a rendszerezésre. A nyelvkönyvek sok változatos, gondolkodtató gyakorlata a beszédre és beszédértésre, valamint a szövegértés fejlesztésére irányul. Tankönyveink elegendő beszédszituációt tárgyalnak, problémamegoldó kérdéseket tesznek fel, s a feladatok a produktivitást, az ismeretek önálló alkalmazását követik. IV It .e,voktatásunk színvonalul \# Iának emelkedését el- ■ * Y sősorban a tanulók tu- dássziníje árulja el. A tanítás célja a szlovák nyev olyan fokú elsajátítása, hogy a nyelvet a diákok a társadalmi érientkezés (a kommunikáció) eszközeként használhassák. Tehát rávezetjük tanulóinkat a nyelv használatára. Ez a korszerű nyelvoktatási koncepció már érezteti hatását az iskolai nevelésben-oktatásban, amelyben előtérbe került a tanulók kommunikációs készségének fejlesztése, a beszédmúvelés. A tanulók önállóbban, összefüggőbben fejezik ki magukat, megnyilvánulásaik bátrabbak, kritikusabbak, ismereteiket, elképzeléseiket jobban bele tudják építeni szlovák nyelvű feleleteikbe, megnyilatkozásaikba. Az utóbbi években végzett felmérések eredményei még arról tanúskodnak, hogy a vizsgált tanulók 35-40 százaléka nem tudja gondolatait helyesen és pontosan kifejezni, vagyis a nyelvi (lexikai és nyelvtani) jelenségek a használat folyamatában nem eléggé automatizálódtak bennük. Még sok hibát fedeztünk fel a nyelvtani alakok helytelen használatában. Hibáznak tanulóink az igekategóriákban, leginkább a visszaható igék használatában, a nemek egyeztetésében, az igeszemlélet helyes alkalmazásában. A hibák zömét azonban legtöbbször a helyesírási vétségek alkotják. Ezen a téren még nagyobb segítséget kell nyújtania az alapiskolának is. Láthatjuk, hogy a nyelvtanra szükség van, de csak funkcionálisan lehet értelme, vagyis a nyelvhasználathoz kapcsolva. A jelenlegi nyelvtanítás koncepciójának értelmében a tanterv a nyelvi gyakorlatot, készségeket és a nyelvi elemek komplex használatát kellőképpen hangsúlyozza. Már a tananyag didaktikus rendszerében, de főleg a tanítás folyamán különös figyelemmel kísérjük az eltérő nyelvi jelenségeket, és hangsúlyozzuk ezeket a nyelv minden terüszépirodalmi kötetéért odaítélték. Hozzá kell tennünk, hogy ez azért is alakult így, mert a nyolcvanas évek elejétől kezdve az említett előítéletek és bizalmatlanságok miatt konfliktusok zajlottak a Madách-díj körül. Ez abban nyilvánult meg, hogy három ízben odaítélte a zsűri, de átadni már nem sikerült, pedig mindhárom ízben fiatalabb író kapta volna meg. Ezek a konfliktusok meg a díj körüli manipulációk csökkentették a díj tekintélyét az írótársadalomban. Ezért némileg keserű szájízt is éreztem, amikor megtudtam, hogy az idén nekem ítélték oda. Másrészt, kétségtelen jele ez annak, hogy csökkent a fiatalok iránti bizalmatlanság. Remélem, a Madách Imre- díj visszanyeri tekintélyét és jelentőségét, a jövőben is a legrangosabb nemzetiségi irodalmi díjunk lesz, hiszen tudjuk, hogy előkészületben van további irodalmi díjak, illetve jutalmak létrehozása, mint az Irodalmi Szemle díja és a Madách kiadói díj. HARASZTI ILDIKÓ létén úgy, hogy sok és megfelelően megválasztott gyakorlattal rögződjenek, automatizálódianak. A gimnáziumi irodalomtanítás az irodalmi szöveget helyezi előtérbe. Feladata, hogy a praktikus követelmények elérése mellett (ismeret, megértés, reprodukció, szókincsfejlesztés) a tanulók az olvasás, a műelemzés során jussanak el az értelmezéshez, és a műelemzés hozzájáruljon az érzelmi-esztétikai élmény kialakításához. Ez leggyakrabban a megbeszélés módszerével, a tanulók aktív közreműködésével történik. Az irodalmi szöveg szép, kifejező, értelmes felolvasása után a diákok nemcsak válaszolnak a tanár kérdéseire, hanem érdeklődnek, vitatkoznak, egyéni meglátásaikkal és kérdéseikkel, problémafelvető megjegyzéseikkel maguk is keresik a mű mondanivalóját, esztétikai értékét. Az élményt nyújtó műelemzés során azonban még sok a tennivaló. Nem minden tanuló tud aktívan és önállóan állást foglalni az ideológiai-esztétikai kérdésekben, nehézséget okoz az értékelés, összehasonlítás és az általánosítás. Az irodalomtanítás számol a tanulók más forrásból szerzett művészi élményeivel (film, színház, televízió), és hangsúlyozza a tantárgyak közötti koncentrációt, különös tekintettel a magyar és a világirodalomra, valamint a történelemre, képzőművészeti és zenei alkotásokra. Az irodalomórán tanulóink gyakran készítenek vázlatot, jegyzetelnek (lényegkiemelő munka), mikrodialógu- sokat vezetnek, referátumot adnak elő. Egyre több időt szentelnek a segédirodalommal való önálló munkának, gyakrabban nyúlnak a helyesírási kézikönyvhöz, különböző segédkönyvekhez, szótárakhoz, a tanítási órán folyóiratokat és újságokat használnak fel. A szlovákórákat az egynyelvűség jellemzi. Ez az elv segíti a diákokat abban, hogy minél többet használják a szlovák nyelvet életszerű beszédhelyzetekben, a fejlettebb nyelvi kifejezőkészség pedig kialakítja tanulóinkban a szlovák nyelven való gondolkodást. Természetesen, nem zárjuk ki a nyelvtanításból az anyanyelvet, de céltudatosan és megfontoltan csak akkor hívjuk segítségül, amikor szükség van a két nyelv jelenségeinek összehasonlítására, könnyebb megértésére. Az anyanyelv használata a szlovák nyelv alaposabb elsajátítása végett történik, tehát didaktikai funkciója van. Tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy legjobb pedagógusaink oktató-nevelő munkájukban egyre gyakrabban alkalmazzák azokat a munkamódszereket és szervezési formákat, amelyek lehetővé teszik a tanulók önálló, alkotó munkáját. Szem előtt tartják a diákok aktivitását, tevékenységük megtervezését és önálló munkára nevelik őket. Respektálják a tantárgy didaktikai modelljét, a tananyagot ok nélkül nem bővítik, figyelembe veszik a gyakorlat szükségleteit. A tanulók ismereteit aktualizálják, és kapcsolatot teremtenek a mindennapi élet legfontosabb eseményeivel. A tanítási folyamatban fokozatosan beépítik a tömegtájékoztató eszközök használatát. A tananyag megköveteli tanulóinktól a televízió és a rádió műsorainak figyelését, az adásokat a tanítási órán megbeszélik, értékelik. Sok esetben találkozunk már az órán problémamegoldó helyzetekkel, tanúi vagyunk élénk, kritikus vitáknak, párbeszédnek, és a nyelv- oktatásban egyre nagyobb teret kap a tanulók gyakorlati, produktív tevékenysége. A diákok személyiségének sokoldalú fejlesztését nagymértékben elősegítik az új tankönyvek szövegei és gyakorlatai. A pedagógustól függ, milyen eredménnyel használja fel a kínálkozó alkalmat. M egállapíthatjuk, hogy szlovák szakos tanáraink megfelelő módszerekkel jó irányban fejlesztik tanulóink erkölcsi, esztétikai érzékét, a tantárgy lehetőségei és a tanítási módszerek sajátossága szerint formálják jellemüket és világnézetüket. TOROK MATILD, a Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa Bármely ország kultúrájának csehszlovákiai napjairól legyen szó, a nagyszabású rendezvénysorozatok célja minden esetben, hogy betekintést nyújtsanak az adott ország kulturális életébe, hagyományaiba, egyben ízelítőt adjanak a legújabb művészeti törekvésekből. Természetesen más kérdés, hogy a kölcsönös megismeréshez elég-e „ennyi“, néhány napba sűrített eseménysorozat. Hiszen átfogó képet aligha adhat. Ugyanakkor a műsor összeállítóinak korántsem könnyű a feladatuk, főként ha olyan országról van szó, ahol a társadalmi élet minden területén - így a kultúrában is - gyökeres változások mennek végbe. A magyar kultúra napjai rendezőinek sem az okozhatott gondot elsősorban, mit hozzanak Csehszlovákiába, mint inkább az, hogy mit hagyjanak ki a bőséges kínálatból. A napok egyik legjelentősebb résztvevője kétségkívül a Magyar Állami Operaház volt, mely repertoárjának legsikeresebb darabjaival lépett színpadra, kétszer Prágában, majd Szlovákia fővárosában. Tulajdonképpen három önálló műről van szó, és ezzel kapcsolatban külön említést érdemel az előadás dramaturgiai koncepciója. Kizárólag kortárs alkotásokkal bemutatkozni - meglehetősen merész vállalkozás, ám az „operaháziak“ nem riadtak vissza a kockázattól. Az idei évad egyik legsikeresebb magyarországi produkciója, Vajda János Mario és a varázsló című operája mellett úgy kapott helyet Dohnányi Ernő Variációk, és Bartók Béla Csodálatos mandarin című alkotása a baletttársulat előadásában, hogy az egész íve nem tört meg, és együttvéve egységet alkottak. Az operáról szólva el kell mondanunk, Vajda János a lehető legnehezebbre vállalkozott. Thomas Mann annak idején élesen tiltakozott az ellen, hogy a Mariót politikai szatíraként értelmezzék, novellája mára mégis a fasizmus elleni tiltakozás egyik alapvető művévé vált. Cselekménye közismert. A húszas években, az egyik olasz fürdőhelyen játszódik, a varázsló-hipnotizőr Cipolla és a fiatal pincér, Mario konfliktusáról szól. Valójában ennél sokkal többről, az emberi méltóság, a tudat, a józan ész meggyalázásáról, amikor Cipolla manipulációkkal bizonyítja elméletét, a „van akarat, van szabadság, de akaratszabadság az nincs" elvét. Vajda János sikerrel oldotta meg a feladatot. Dallamai az első pillanattól fogva sajátos, feszültséggel teli légkört teremtenek, amely egészen a tragikus végkifejletig kíséri a cselekményt. A csúcspontot tekintve, más utat követ Vajda gondolatmenete: Mario lövésével ugyan megtörik a varázs, a rémálom elszáll, a századelő hangulatát idéző, hipnotizáló zene azonban tovább szól, egyre erősödve, majd mintha a végtelenségben oldódna fel. Országos rangú kulturális esemény színhelye lesz a jövő héten Mladá Boleslav: az idén itt kerül sor a cseh és szlovák filmek szemléjére, melyet évente más-más városban rendeznek meg. Több szlovákiai, cseh- és morvaországi kerületi székhely után most ez az iparváros vállalta a házigazda szerepét, hogy öt napig otthont adjon a fesztivál résztvevőinek. Április 24-e és 28-a között itt fogadják a huszonhetedik szemle vendégeit, akik találkoznak, hogy lemérjék: hol tart a csehszlovák filmművészet. A tavalyi filmtermésnek mintegy a fele - huszonkét játék- és harmincnyolc rövidfilm - szerepel a szemle műsorán; azokat az alkotásokat mutatják be, amelyeket a válogató bizottság benevezett a versenybe. A kolibai stúdiót hat, más-más műfajú játékfilm képviseli a rendezvényen. Látható lesz Vladimír Balco mai témájú Álláspontja, Miloslav Luther tragikomédiája, az Epizódszerep, Juraj Lihosit koméAz opera gyakorlatilag Cipollára épül, akinek a személyisége így meghatározza az egész előadást, Tóth János nemcsak árnyalt éneklésével, hanem játékával - mimikájával, mozgásával, gesztusaival - is meggyőzi a színpadi közönségen kívül a nézőtéren ülőket Cipolla különleges, szinte sátáni hatalmáról. Békés András legapróbb részletekig kidolgozott, emellett nagyvonalú, ötletekben gazdag rendezése a megfelelő arányok megtalálásával segíti a feszültség nagy ívű növekedését. Az előadáshoz ötletes díszleteket tervezett Székely László, Wieber Mariann kosztümjei pedig hatásosan idézték a húszas évek divatját. Az est további részében a táncé volt a főszerep. Mindenképpen ki kell itt emelni a darabválasztást, annál is inkább, mert a magyarországi társulat hiányt pótolt. Két olyan művet hozott, melyekkel nálunk csak ritkán találkozhatunk. Dohnányi gyermekdalra írt varációit a csehszlovákiai közönség nem nagyon ismeri, Bartók Csodálatos mandarinját pedig ugyancsak ritkán láthatjuk színpadon, noha ez utóbbit épp a közelmúltban tűzte műsorára a Szlovák Nemzeti Színház. Dohnányi zenéje, mint a cím is utal rá, a gyermekkort idézi. Seregi László pedig - aki különben nem ismeretlen a prágaiak előtt, a Sme- tana Színházban Delibes Szilviáját vitte színre annak idején - hetvennyolcban készült variációival hitelesen ragadja meg a zene vezérfonalát. Amint arról maga is vallott, a ma emberének kívánja feleleveníteni a felhőtlen gyermekkort, egyben emlékeztetve: nem szabad elfeledni a játékot, játékban, játékkal teljesebb az élet. A zeneszerző muzsikájának lendületét érvényesítve, pillanatképekben villantja fel az ártatlan gyermeki játékokat, majd a felnőtt világ kemény küzdelmeit, kimondva a végén: a halál fölött győz az élet, a játék folytatódik. Bár konkrét cselekménye van, szintén általánosabb érvényű gondolatokat fogalmaz meg Bartók Csodálatos mandarinja. Amint Szabolcsi Bence írt róla, zenéje a jó és a rossz, az emberség és embertelenség, az erőszak és az élet küzdelmének látomása. Sereginek, aki egy személyben volt kosztümtervező, koreográfus és rendező, teljes mértékben sikerült mai, modern mandarint alkotnia. Igényes, új felfogásban készült koreográfiájában végig uralkodik az expresszivitás, melyet a szereplők is fölerősítenek: Pongor Ildikó szuggesztív, Keveházi Gábor meggyőző, a tiszta emberi kapcsolatok utáni vágyat kifejező előadásmódja. A Magyar Állami Operaház bemutatkozása megfelelt a várakozásnak, kedvező volt a cseh sajtóvisszhang is, ám az érthetetlen, hogy a nézőtér félig telt meg, s a közönség részéről meglehetősen hűvös volt a fogadtatás. FÓNOD MARIANNA diája, a Vonatozók, Stefan Uher lélektani filmje, A skanzen gondnoka, Dusán Trancík Hetet egy csapással című mesefilmje, továbbá három fiatal rendező - Michal Ruttkay, Vladimír Őtric és Kvetoslav Hecko - de- bütáns munkája, a Csak egy nap. A rövidfilmek mezőnyében tíz szlovák alkotás versenyez. A fesztivál természetesen nem zárt esemény, a szakembereken kívül a környék érdeklődő közönsége is részt vehet a bemutatókon, hiszen az alkotásokat több városban is vetítik, a filmművészek pedig találkoznak a nézőkkel. A szocialista országokból, valamint Spanyolországból és Svájcból harminc vendéget várnak a szemlére. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy a szervezőbizottság a jövő évtől több változtatást kíván eszközölni a fesztivál koncepciójában; az egyik leglényegesebb, hogy megszűnik vándor jellege: 1990-tál évente majd a szlovák főváros ad otthont a rendezvénynek. -ymBalla Kálmán az idei Madách Imre-díjas Cseh és szlovák filmszemle ÚJ SZÍ 6 1989. IV.' i
