Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-21 / 94. szám, péntek

ÚJ szú 3 1989. IV. 21. Moszkva a szovjet - amerikai bizalomerősítésre törekszik Mihail Gorbacsov megbeszélése az AFL-CIO alelnökeivel (ŐSTK) - Mihail Gorbacsov leg­felsőbb szovjet vezető szerdán fo­gadta a legnagyobb amerikai szak- szervezeti központ, az AFL-CIO (Amerikai Munkaszövetség - Ipari Szakszervezeti Kongresszus) alel- nökeit: William Winpisingert, a kozmikus és autóipari nemzetközi szakszervezeti szövetség elnökét, valamint Jack Shankmant, az ame­rikai ruhaipari munkások szakszer­vezetének elnökét. A találkozó azzal kezdődött, hogy a vendégek beszámoltak a Moszk­vában, valamint a kijevi vállalatoknál szerzett tapasztalataikról. Gorba­csov egyetértett velük abban, hogy fejleszteni kell a szovjet és az ameri­kai szakszervezetek közötti párbe­szédet, hiszen a két állam között már folyik a dialógus. Az SZKP KB főtitkára, államfő kijelentette, a ta­Thatcher-Rizskov találkozó (ŐSTK) - A Luxemburg függetlenségé­nek 150. évfordulóján rendezett ünnepsé­geken Nyikolaj Rizskov szovjet minisz­terelnök is részt vett. Luxemburgi tartóz­kodásának utolsó napján, szerdán talál­kozott Margaret Thatcher brit kormány­fővel. Thatcher a megbeszélésen rámutatott arra, hogy Mihail Gorbacsov nemrég lezajlott londoni látogatása új, erőteljes ösztönzést adott a szovjet-brit kapcsola­tok fejlődésének. Nemzetközi kérdésekről is szó volt, s elsősorban az utóbbi napok­ban alaposan megromlott libanoni helyze­tet tekintették át. Káderpolitikai kérdések az MSZMP PB ülésén (ŐSTK) - Az MSZMP KB Politikai Bi­zottsága szerdán tartott ülésén a testület javasolta, hogy az MSZMP a nem párt­tisztségek esetében mondjon le a káder­hatáskör érvényesítésének jogi garan­ciáiról. Az MTI Kimmel Emilre, a központi bizottság szóvivőjének helyettesére hivat­kozva közölte, ha elfogadják ezt az indít­ványt, akkor a munkáltatóknak ezzel érte­lemszerűen nem lesz kötelező a hatáskö- rileg illetékes pártszerv véleményének előzetes kikérése. A politikai bizottság javasolja annak megerősítését, hogy a párt testületei a politikai szempontból fontos vezetői tisztségek betöltését, a népképviselet tagjainak megválasztását politikai eszkö­zökkel a jövőben is befolyásolják; jelölte­ket állítanak, személyi javaslatokat, aján­lásokat tesznek. Az ülésen hangsúlyozták, hogy a poli­tikai pluralizmus viszonyai között jelentő­sen nő a kormány szerepe a személyzeti munka átalakításában. A testület ezért ajánlotta a kormánynak az állami sze­mélyzeti munka áttekintését. pasztalatok azt mutatják, hogy az amerikai vezetéssel mindenről lehet tárgyalni, a két fél mind jobban meg­ismeri a másik álláspontját, keresi a problémák rendezésének módját, s mindkét fővárosban folytatni akar­ják a párbeszédet. Ez az új típusú kapcsolatokat bizonyítja. Mi is tuda­tosítjuk, s az amerikai kormány is, hogy e kapcsolatok kialakítása so­rán felhalmozott tőkét őrizni és fej­leszteni kell, s nem szabad megen­gedni, hogy elfecséreljük - szögezte le Gorbacsov, majd jelentősnek ne­vezte azt a tényt, hogy a világpoliti­kába szinte betörtek a társadalmi erők, köztük a szakszervezetek, amelyek - tekintet nélkül a köztük levő különbségekre - szervezettsé­güknek és a munkásosztállyal való kapcsolatukban különleges szerepet töltenek be. A találkozón sok szó esett a kon­verzióról. Mihail Gorbacsov elmond­ta, a reális leszereléssel párhuza­mosan egyre időszerűbbé válik ez a kérdés mind a Szovjetunióban, mind az USA-ban. A konverziónak, vagyis a hadiipari üzemek polgári termelésre történő átállításának szociális következményei is vannak. S itt megengedhetetlen a politikai demagógia, hiszen túl sok ember sorsát érinti. Nem szabad, hogy a vi­haros vitákban szem elől tévesszék a célokat. Ha leszerelést akarunk és azt, hogy a fegyverzetek és fegyve­res erők kizárólag védelmi jelleget öltsenek, más szavakkal, ha valódi biztonságot kívánunk, akkor el kell gondolkodni, miként lehet csökken­teni a katonai termelést, átállítani a hadiipari vállalatokat a békés célú termelésre. A továbbiakban tájékoz­tatott arról, a Szovjetunióban a kon­verzió már megkezdődött, s konkrét adatokkal is szolgál. Kijelentette, ki­dolgozás alatt áll az erre vonatkozó országos terv, s több olyan vállalatot jelöltek ki, amelyek segítségével munkálják ki az átállás modelljét. E téren a Szovjetunió kész együtt­működni az amerikaiakkal, ez is erő­síteni fogja a két ország közötti bi­zalmat. Igaz, hogy a kérdés bonyo­lult, de nem szabad megijedni. Winpisinger nagyra értékelte a ta­lálkozó nem hivatalos jellegét, s azt mondta, Mihail Gorbacsov minden beszélgetés során nagyon magasra emeli a mércét, s ezt már világszerte kezdik megszokni. A szovjet vezető válaszolt arra az amerikai bírálatra is, amely szerint az átalakítás nem halad eléggé határozottan, s félmeg­oldások születnek. Gorbacsov sze­rint ez a vélemény nagyon felületes, a változások mélysége megfontolt haladást kíván úgy, hogy a társada­lom elkerülje a megrázkódtatásokat, a kaotikus folyamatokat. A lassúság csak látszólagos,- hiszen tényleg idő kell a változásokhoz. események margójára? Nicaraguai tiltakozás Washingtonnál (ŐSTK) - A nicaraguai külügyminiszté­rium hivatalosan tiltakozott az Egyesült Államok kormányzatánál amiatt, hogy George Bush elnök megerősítette az ellenforradalmi bandáknak folyósítandó további pénzügyi támogatást. A Managuában nyilvánosságra hozott külügyminisztériumi jegyzék megállapítja: Nicaragua a bizalomra és a kölcsönös tiszteletre épülő nicaraguai-amerikai kap­csolatok megteremtésére törekszik és változatlanul kész a tárgyalásokra Wa­shingtonnal. Az ellenforradalmároknak szánt újabb „humanitárius támogatás“ a nicaraguai demokratizálási és nemzeti megbékélési folyamat megzavarását tart­A Paraszt Szolidaritás is legálissá vált (ŐSTK) - A varsói vajdasági bíró­ság tegnap bejegyezte a Paraszt Szolidaritást mint az egyénileg gaz­dálkodó parasztok független, ön- igazgatási szakszervezeti szövet­ségét. A Paraszt Szolidaritás országos szervezet, amelynek székhelye Var­sóban van. Tagjai lehetnek az egyé­nileg gazdálkodó parasztok család­tagjai is. ja szem előtt, s ezzel az Egyesült Államok akadályozza a két ország közötti jó kap­csolatok megteremtését, ami szöges el­lentétben áll a közép-amerikai államfők találkozóin elfogadott megállapodá­sokkal. Miguel d’Escoto külügyminiszter saj­tóértekezletén rámutatott arra: a kontrák washingtoni pénzügyi támogatása a Fe­hér Háznak arról a szándékáról tanúsko­dik, hogy legalább még egy évig támogat­ni kívánják a hondurasi bázisokon tartóz­kodó ellenforradalmi csoportokat. (X józovieí jóújfábál^ nPABflA A leningrádi választások (ŐSTK) - A moszkvai Pravda tegnapi számában a leningrádi választá­sokat elemezte, ahol, mint ismeretes, a városi és a területi pártszerve­zet, illetve tanács hat vezető tisztségviselőjét nem választották meg népi képviselővé, mivel nem szerezték meg a szükséges szavazatmeny- nyiséget. A lap elemzésében rámutat arra, hogy a helyi pártbizottságok helyte­len választási taktikát alkalmaztak. Abból indultak ki, hogy az átalakítás ugyan nem könnyen, de mégis foly­tatódik, nyilvánvalóan vannak válto­zások és eredmények, de majd vé­gül is úrrá lesznek a hiányosságo­kon. Abban a hitben ringatták magu­kat, hogy a jelöltek megszerzik a tö­megek támogatását, ha jól hangzó programokat ígérnek s hangzatos jelszavakat hirdetnek. A cikk megállapítja, hogy a vá­lasztókat azonban nem a „mutatók“ érdeklik, hanem az, hogy az élelmi­szerüzletek választéka szegényes, az áru rossz minőségű és hosszú sorokban kell állni értük. Az illetékes pártbizottságoknak megvoltak a ki­merítő információik a leningrádi helyzetről. A leningrádiak millióit nyugtalanító témákról azonban csak a fáradt funkcionáriusok összejöve­telein és a pártaktívákon esett szó. A Pravda szerint a tisztségviselők­nek az emberek közé kellett volna menniük. Ezzel megelőzhették vol­na azt, hogy önkéntes kezdeménye­ző csoportok erőteljes agitációt foly­tassanak, amely nem egy esetben rossz szándékú volt és elsősorban az emberek érzelmeire próbált hatni. A Pravda arra a következtetésre jut, hogy a párt agitátorai féltek. Mégpedig nem az állampolgároktól, hanem vonakodtak olyan szavak használatától, amelyeket fent nem hagytak jóvá, féltek kezdeményező- en fellépni, s nem mertek túllépni az instrukciók keretein. Vajon ebben az esetben lehet-e szó egyáltalán a pártmunka valamiféle rugalmassá­gáról, manőverező képességéről vagy fantáziadús voltáról? A lap szerint a kommunistáknak el kell gondolkodniuk az aggasztó jelenségeken. Már a választások előtt a területi pártbizottság mellett működő szociológusok előrejelez­ték, hogy nem lenne meglepetés, ha a helyi vezetők egyikét sem válasz­tanák meg. Ennek okaként azt jelöl­ték meg, hogy a leningrádiak több­sége radikális demokratikus változá­sokat követel, és azok ellen foglal állást, akik továbbra is vezető tiszt­ségeket töltenek be az apparátus­ban és eddig nem tudták meggyőzni a szavazókat arról, hogy ténylege­sen hívei a szükséges változá­soknak. Gumbaridze: Tbiliszi tanulságok (ŐSTK) - Givi Gumbaridze, a Grúz KP KB új első titkára a szov­jet televíziónak szerdán adott nyilat­kozatában az április 9-i tragikus tbili­szi eseményekkel foglalkozott. A legfontosabb tanulság: párbeszé­det kell folytatni a társadalom min­den csoportjával, minden rétegével. Természetesen távolról sem hisz- szük, hogy úrrá lettünk a válságon és eltűnt a vezetés és a lakosság egyes rétegei között emelkedő fal - fűzte hozzá. Megértettük, hogy az egyik oldalon nem lehet érzelmektől vezérelt párbeszédet folytatni, a má­sik oldalon pedig úgyszintén megen­gedhetetlen mindannak az elutasítá­sa, ami talán nem felel meg, vagy meg nem értésre talál. A pártszerve­zet és annak vezetése számára to­vábbi tanulság, hogy a tőle eltérő véleményeket hangoztatókban nem szabad ellenséget látnia. Meg kell hallgatni mindent, ami ésszerű, ami használ az embereknek és az átala­kításnak, ami az igazi demokratizá­lást szolgálja - mondotta Gumba- ridze. Tegnap kaptuk a hírt: Louis Pie- naar, Namíbia dél-afrikai főadmi­nisztrátora bejelentette, létrehoznak egy különbizottságot, amely felül­vizsgálja Namíbia függetlenné válá­sának folyamatában az emberi jo­gok megsértése miatt beérkezett panaszokat. így reagált arra, egyre több panasz érkezik, hogy a dél­afrikai katonák és rendőrök erősza­kot alkalmaznak a SWAPO híveivel szemben. A namíbiai ENSZ-erők, vagyis az UNTAG sajtószóvivője pe­dig már szerdán közölte, hogy az ENSZ ettől füg­getlenül meg­kezdte azoknak a jelentéseknek a kivizsgálását, amelyek szerint Észak-Namíbiában a dél-afrikai biz­tonsági erők terrorizálják és megfé­lemlítik a lakosságot. Ma telik le a SWAPO-fegyvere- sek Namíbiából történő kivonásának második határideje. Az első időpont április 15-e volt, de az újabb és újabb incidensekkel kísért kivonulás lassúsága szükségessé tette az egyhetes hosszabbítást. Sokan megkérdőjelezik a rende­zési folyamat jövőjét, s bizonyos értelemben holtpontról is beszélnek, így van ez? Talán az áll a legköze­lebb az igazsághoz, minden esély megvan arra, hogy rövidesen túl lehessen jutni a holtponton, ugyanis ezt kívánja a rendezési folyamatban közvetlenül és közvetetten részt ve­vő felek érdeke. Miben kell keresni a megtorpanás okait? A tavaly decemberben aláírt háromoldalú megállapodások pon­tos menetrendet határoztak meg az egész rendezési ciklus számára. Kérdés, hogy az alku egyes pontjai a tárgyalóasztaltól eljutottak-e a ha­talmas, erdős-bozótos területen har­coló gerillákhoz, a menekültek tábo­raiba. Az egyik pont szerint a SWA­PO partizánjai fegyvertelenül térhet­nek vissza Namíbiába. A gerillák azonban a diplomáciai nüanszokra fittyet hányva megindultak oda, ahonnan régóta kirekesztették őket: a szülőföldre. Itt azonban a dél­afrikai rendőrök s az ugyancsak Pre­toria által felállított ún. területi erők várták őket. Április 1 -jón tehát meg­kezdődött az ENSZ 435-ös számú, Namíbia függetlenségének mega­dásáról szóló határozatának megva­lósítása, de súlyos, több száz halá­los áldozatot követelő összecsapá­sokkal. Pretoria méltányolta a SWA­PO vezetőinek gyors döntését: visz- szarendelik Angolába a partizáno­kat, a határon gyülekezési pontokat állítanak fel, ahol leadják fegyverei­ket az ENSZ-felügyelőknek. Csak­hogy a helyzet tovább mérgesedett. Az ENSZ-főtitkár különmegbízottja belement abba, hogy a korábban kivont dél-afrikai csapatok hat zász­lóalja visszatérjen az összecsapá­sok színhelyére. Pretoria katonái és rendőrei megjelentek a gyülekezési pontokon, hogy kihallgassák az ott megjelenő partizánokat. Ismét összecsapások, vérontás. Nemcsak gerillákat öltek meg, hanem az őket támogató, az e területen élő ovambo törzs tagjait is, falvaikat felgyújtották. Nem bíztak a gerillák a dél-afrika- iakban - joggal a gyülekezési pontokat megkerülve indultak egye­katonákat is el kell távolítani a rend­kívül érzékennyé vált namíbiai-an- golai határtérségből, s így helyreáll- na az április elseje előtti helyzet, újra lehetne kezdeni a rendezés végre­hajtását, okulva a tapasztalatokból. Ezekért drága árat kellett fizetni. Több hiba is történt, de erre már csak utólag ébredtek rá, hiszen sen­ki sem számított arra, hogy a rende­zés kezdete ilyen fordulatot vesz. Az ENSZ korábban úgy döntött, az ere­detileg tervezett több mint hétezer kéksisakos helyett csak 4650-et kül­denek felügyelni Namíbiába, plusz másfélezer civilt és rendőrt. De ápri­lis elsején még csak nem egész ezer fő volt Namíbiában, ők is főleg a hadtáphoz tartoztak. Ha az egész ENSZ-kontingens a helyszínen van, talán minden másképp történhetett volna, talán elkerülhető lett volna a fölösleges véráldozat. Még folyik a kölcsönös vádasko­dás. Pretoria a SWAPO-ra mutogat, mondván, hogy jóval a novemberre tervezett választások előtt magához akarta ragadni a hatalmat. A SWA­PO pedig Pretoriát vádolja, hogy cselt vetett, megsértette a tűzszüne­tet, nem lehet benne megbízni. Több partizánvezető is elégedetlen, azt állítja, hogy tavaly decemberben nélkülük döntöttek róluk. Még két hír érkezett tegnap. A hó­nap végén Fokvárosban tartja soros ülését a háromoldalú felügyeleti bi­zottság, s ezen Angola, Kuba és Dél-Afrika képviselőin kívül részt vesz a Szovjetunió, illetve az USA megfigyelője is. E bizottság feladata a vitás kérdések rendezése. Láthat­juk, lesz miről tárgyalni. A másik hír: fíoelof Botha dél-afrikai külügymi­niszter bízik abban, hogy a namíbiai függetlenségi terv időrendjét sikerül megtartani. Pretoria kész arra, hogy e hónap végéig jelentősen csök­kentse Namíbiában állomásozó ka­tonáinak számát. De csak akkor, ha időben kivonják a SWAPO-fegyve- reseket. Túl szűkösnek látszik ez a határidő... A regionális válságok közül talán a Namíbiára vonatkozó megállapo­dások kidolgozása ment a leggyor­sabban. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyakorlat talán bonyolultabb a diplomáciánál, pedig az sem volt egyszerű. Az elkövetkező hetekben- hónapokban egyetlen recept létezik: sokkal körültekintőbben, nagyobb önmérséklettel kell folytatni - vagy újrakezdeni? - a végrehajtást. MALINÁK ISTVÁN Genfben felújították az iraki-iráni béketárgyalásokat Tarik Aziz és Velajati továbbra sem hajlandó a közvetlen párbeszédre • A közvetítő Javier Perez de Cuellar (ŐSTK) - Az ENSZ-főtitkár köz­vetítésével Genfben tegnap meg­kezdődött az iraki-iráni külügymi­niszteri tárgyalások 4. fordulója. A két ország tavaly augusztusban zárta le tűzszünettel a nyolc évig tartó háborút, s most a fegyveres konfliktus békés rendezéséről ta­nácskoznak. Az előző három fordu­lón nem született lényegi haladás, s nagy előrelépésre ezúttal sem le­het számítani, mivel a két fél állás­pontja alaposan eltér főleg a Bizton­sági Tanács 598. számú, a konflik­tus végleges megoldásáról rendel­kező határozatának megvalósítá­sára vonatkozóan. A csapatok­nak a nemzetközileg elismert ha­tárok mögé történő visszavonásá­ról és a hadifoglyok cseréjéről szó­ló BT-rendelkezések körül van­nak a legnagyobb nézeteltérések. Eltérőek a vélemények a közös határ demilitarizálásáról. Irak azt ál­lítja, a déli szakaszon a Satt el-Arab a határ, s az egész folyónak Irakhoz kel! tartoznia, mivel az ország szá­mára ez az egyetlen kivezető út a Perzsa-öbölbe. Irán az 1975-ös algíri megállapodáshoz ragaszko­dik, amely a folyó közepén jelöli ki a határt. Lényegében ez a határvita robbantotta ki 1980-ban a háborút. Irán nyomatékosan ragaszkodik ah­hoz, hogy most mindennél fontosabb az iraki katonák kivonása a kétezer négyzetkilométernyi még mindig megszállva tartott iráni területről, s csak ezután lehet hozzálátni a ha­tárfolyó megtisztításához a hajóron­csoktól és a hajózást akadályozó más tárgyaktól. Irak és Irán tavaly ősszel kötelez­te magát, hogy kicserélik az összes beteg és sebesült hadifoglyot. Eddig azonban csak néhány száz hadifo­goly térhetett haza, bár számukat mindkét oldalon 105 ezerre becsülik, ebből 70 ezer az iraki és 35 ezer az iráni hadifogoly. A tárgyalások kedvezőtlen légkö­réről tanúskodik az a tény is, hogy Tarik Aziz iraki és Ali Velajati iráni külügyminiszter nem hajlandó a köz­vetlen párbeszédre. Bár részt vesz­nek az együttes ülésen, csak a vi­lágszervezet főtitkárának közvetíté­sével váltanak szót. Javier Perez de Cuellar a tegnapi plenáris ülés előtt külön-külön találkozott a miniszte­rekkel és megkérte őket, tegyenek maximális erőfeszítéseket a konflik­tus végső megoldása érdekében. nesen (és fegyveresen) Angolába. Hányán vonultak így vissza? Talán senki sem tudja pontosan, nehezen ellenőrizhető, nagy kiterjedésű ez a terület. Kedden az egyik hírügy­nökség azt jelentette, hogy a SWA- PO-fegyveresek gyakorlatilag el­hagyták Namíbiát. Ugyanezen a na­pon egy másik azt közölte, hogy az 1800 főre tehető partizánosztagok mintegy hatszáz tagja tért vissza Angolába. Sam Nujoma, a SWAPO elnöke ugyanekkor sürgette az ENSZ-főtitkárt, hogy vonják hátra a dél-afrikai egységeket is eredeti namíbiai bázisaikra, s így válna le­hetővé, hogy a partizánok megjelen­jenek a gyülekezési pontokon. Tehát a gerillákat is, a pretoriai Folytatás újrakezdéssel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents