Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-19 / 92. szám, szerda

Sam Nujoma véleménye szerint Holtpontra jutott az ENSZ namíbiai béketerve ÚJ SZÚ 3 1989. IV. 19. U ruguay a feledés mellett dön­tött múlt vasárnap: a lakos­ságnak több mint a fele hajlandó elfelejteni az 1973 és 1985 közötti tizenkét évet, a katonai diktatúrák tragikus emlékeit, a jogsértéseket, gyilkosságokat, tízezrek meghurco- lását. A társadalmi megbékélés, az ország további demokratikus fejlő­désének szavatolása többet nyo­mott a latban. Miről is volt szó a referendumon? Arról kellett döntenie az uruguayiak­nak, hogy érvényben marad-e a ka­tonákat bűncselekményeik alól felol­dozó amnesztiatörvény. Az ered­mény ismeretében egyelőre az am­nézia az uralkodó Uruguayban, bár nem kizárt, hogy ez a kóros tünet a jövőben még káros lesz... Az előzményeket számba véve vissza kell menni 1984-ig, amikor is - a jellemző latin-amerikai divat- irányzatot követve - Uruguay szintén civil ruhát öltött. Csakhogy ehhez szükség volt az egyenruhások jóvá­hagyására, arra, hogy a katonák önként visszavonuljanak a kaszár­nyákba. Ennek pedig volt egy felté­tele, nevezetesen, hogy Uruguay­ban ne legyen argentin mintájú fe- lelősségrevonás, vagyis hogy a ka­tonák büntetlenséget élvezzenek. Az 1985 elején Julio Maria Sangui- netti elnök vezetésével beiktatott új polgári kormány erre előzetesen ígéretet tett, s a parlament 1986-ban nagyta jóvá az amnesztiatörvényt. Az alkotmánynak ugyanakkor van egy,olyan cikkelye, amely szerint a szavazásra jogosultak egynegye­dének követelése esetén referen­dum rendezendő a kérdésről. A bal­oldali erők, amelyek elévülhetetlen­Uruguayi amnézia nek tartják a diktatúra időszakában elkövetett bűnöket, aláírásgyűjtési mozgalmat indítottak, s ennek nyo­mán 1988 végén nyilvánvalóvá vált: a népszavazás elkerülhetetlen (az időpontot április 16-ra tűzték ki). A népszavazás eredménye tehát ismeretes, de nem adhat okot San- guinetti elnöknek a teljes nyugalom­ra. Ugyanis a szavazók több mint 40 százaléka a katonák felelősségre vonása mellett voksolt. Az ő állás­pontjuk érthető és jogos: elégtételt követelnek, hiszen eleget szenved­tek a tizenkét év alatt, s nem békél- hetnek meg azzal, hogy a törvény kivételt tesz sok-sok katonával. Ugyanakkor bizonyos szempontból meg lehet érteni a kormányt is, hi­szen ott lebeg előtte az argentin példa: a felelősségre vonások nyo­mán Argentínában többször lépett működésbe a hadsereg puccsrefle­xe (egyébként Alfonsín elnök is visz- szakozott emiatt, és ma már lénye­gében Videla, Viola, Galtieri tábor­nokok, vagyis a juntavezetők van­nak csak börtönben). Ez a veszély pedig Uruguayban is fennáll, úgy­hogy lényegében a kormány szem­pontjából csak, az egyenruhások semlegesítése lehetne a jó megol­dás (a referendum előtt több katona­tiszt tett fenyegetőnek is felfogható kijelentéseket). N em mellékes az uruguayi dön­tés kihatása a környező or­szágokra. Ezekben egyrészt már 4-5 éve polgári kormányok vannak hatalmon, de a hadsereg ellenében ők sem politizálhatnak (pl. a már említett Argentína, továbbá Brazília, Peru stb.), másrészt olyan államok­ról van szó, amelyekben a katonák most készülnek a visszavonulásra (Paraguay, Chile). Könnyen meges­hetett volna, hogy Latin-Amerikában idegessé váltak volna a fegyveres erők. A vasárnapi uruguayi döntés tehát bizonyára csillapítóan fog hatni a térségben. A belső állapotokat ugyanakkor nem biztos, hogy stabili­zálta: a novemberre tervezett parla­menti választásokon Sanguinetti el­nök és pártja, az amúgy is kisebb­ségben levő Colorado még böjtjét láthatja mindennek. A feledés törvé­nye nyilván nem merül feledés­be... PAPUCSEK GERGELY (ŐSTK) - A Biztonsági Tanács hétfőn felújította az« afgán helyzet megtárgyalását. A testület a kabuli kormány kérésére a múlt kedden kezdte meg a vitát, de a jelentős nézeteltérések miatt el is napolták a tanácskozást. Hétfőn az NDK állandó képviselő­je támogatta a független, önálló és demokratikus Afganisztán létreho­zását, azt, hogy a konfliktust békés úton kell megoldani, létrehozva a széles alapokon nyugvó koalíciós kormányt. Mint mondotta, ennek ér­dekében az ENSZ-nek is fokoznia kell erőfeszítéseit, főleg ami az af­gán-pakisztáni határon a nemzetkö­zi megfigyelői állások létesítését, valamint egy nemzetközi konferen­cia összehívását illeti. Hangsúlyoz­ta: a pakisztáni székhelyű afgán el­lenzék úgynevezett ideiglenes kor­mánya még az ellenzéki csoportok mindegyikét sem képviseli, nem­hogy az afqán nép többsénpt. Ezt az álláspontot támogatta Ku­ba, Mongólia, Szíria és Észak-Je- men. A genfi rendezési megállapo­dás tiszteletben tartását követelte Törökország és Japán képviselője. A szaúdi, a malaysiai delegátus, valamint az Iszlám Konferencia Szervezetének képviselője szintén a koalíciós kormány megalakításá­nak szükségét hangoztatta, de a je­lenlegi kabuli vezetés képviselői nél­kül. Sőt, azt is kétségbe vonta, hogy az afgán kormánynak joga volt azt a kérést benyújtania, amelynek alapján most a BT tárgyal. Thomas Pickering amerikai nagykövet olyan feltételek kialakítását sürgette, ame­lyek lehetővé teszik az afgán nép önrendelkezési jogának érvényesí­tését, de a mostani kabuli kormány­ról kijelentette, hogy az „nem le­gitim“. A BT ma folytatja a vitát az afgán kérdésről. HÍRMAGYARÁZATUNK Ellentmondás húzódik meg az amerikai delegátus szavai mögött, hiszen Washington diplomáciai kapcsolatot tart fenn a jelenlegi kabuli vezetéssel, ezek szerint egy „nem legitim" kormánnyal. Márpedig a diplomáciai kapcso­lat fenntartása valamely kormánnyal egyet jelent annak a hivatalos elismeré­sével. Hozzá kell tenni, az utóbbi hetek fejleményei más, a diplomáciában furcsának számító fordulatot is hoztak. Washington a hónap elején bejelen­tette, nagyköveti rangú képviselőt delegál az ellenzékhez, ez washingtoni székhellyel működik majd, s Pakisztánban lép kapcsolatba az „ideiglenes kormánnyal“. Ennek ellenére egyelőre nem ismeri el hivatalosan ezt a kormányt. Az elismerés feltétele, hogy a mudzsahidek vonják ellenőrzésük alá az ország területének nagy részét, működtessenek polgári közigazgatást, s főleg afgán területen legyen a székhelyük. Közben Afganisztánban folytatódnak a súlyos harcok, nem volt foganatja annak, hogy a kabuli vezetés április 6-tól, az iszlám böjti hónap, a ramadán idejére tűzszünetet hirdetett. Csak egy dolog bizonyos: a hadihelyzet szinte áttekinthetetlen, mindkét fél jelez részleges sikereket, s úgy tűnik, kilátás sincs arra, hogy fegyveres úton hamarosan dűlőre lehetne vinni a dolgot. A legnagyobb figyelem az ellenzék által jó másfél hónapja ostromlott Dzselalabadra irányul. A város kulcsfontosságú a mudzsahidek számára, éppen az előbb említett amerikai feltételek miatt: a megbékíthetetlenek bíztak Dzselalabad gyors elestében, s ide akarták telepíteni „ideiglenes kormányukat". Mindebből következik, nem kevésbé fontos a kabuli kormány számára sem, ezt bizonyítja, hogy az afgán fegyveres erők vezérkari főnöke a helyszínen, személyesen irányítja a város védelmét, ó mondta el a moszk­vai Pravda tudósítójának, akinek a múlt héten sikerült bejutnia Dzselala- badba, hogy a mudzsahidek rakétáinak nagy találati pontossága jelzi, pakisztáni katonai szakértők állítják be az irányzékot, s ez is igazolja, hogy Iszlámábád közvetlenül beavatkozik a harcokba. Egyébként a múlt hét folyamán vált rendkívül súlyossá a helyzet Dzselala­badban, amikor az ellenzék elvágta a városba vezető útvonalakat, s a védők számára csak légihídon keresztül sikerült biztosítani az utánpótlást. A város romokban hever, a kórházak túlzsúfoltak. Fordulni látszott a múlt pénteken a hadiszerencse. A kormányerők a Salang-hágónál visszaszorították az ellenzéket, amely jó egy héten keresztül elzárta a hágót átszelő, a Kabult a szovjet-afgán határvárossal, Hejratonnal összekötő főútvonalat. Ennek köszönhetően a múlt hét végén közel száz teherautóból álló gépkocsi karaván vihetett élelmiszert, gyógy­szert, lőszert és üzemanyagot Dzselalabadba. Azóta megint érkeztek hírek arról, hogy Dzselalabad körül, s főleg a stratégiai fontosságú útvonal ellenőrzéséért folytatódnak a súlyos harcok. Még két lényeges szempontra kell felhívni a figyelmet. Nemrégiben a The New York Times tudni vélte, Bush elnök elutasította volna Mihail Gorbacsov javaslatát: mindkét fél szüntesse be a katonai támogatást a szembenálló feleknek. A Bush-kormányt egyébként bírálják az amerikai sajtóban, amiért elszámította magát az afgán fejlemények értékelé­sében. Rámutatnak, a kabuli kormány még mindig a helyén van, nem omlott össze kártyavárként a szovjet csapatok kivonulása után, ahogyan arra az ellenzék számított. Ráadásul a pakisztáni politika következtében az ellenzék „ideiglenes kormányában“ az iszlám fundamentalisták adják meg a hangot, s a kommentárok szerint ez nem lehet az Egyesült Államok érdeke. Végezetül emlékeztetni kell Nadzsibullah legutóbbi beszédére, amelyet a múlt szombaton, a genfi megállapodások aláírásának első évfordulója alkalmából mondott. Kijelentette, kormányának célja a lehető legigazságo­sabb társadalmi rendszer kialakítása, amely az iszlám elveire és az afgán hagyományokra építene. Számolnak azzal, hogy jelentős mértékben bővítik a koalíciós kormány szerveinek jogköreit, szavatolják a szabad politikai tevékenységet, véleménynyilvánítást és a sajtószabadságot. MALINÁK ISTVÁN A tbiliszi események káros hatással voltak az átalakításra és a demokratizálásra Eduard Sevardnadze és Georgij Razumovszkij értékelése (ŐSTK) - Eduard Sevardnadze, a demokratizálásra, állapította meg az SZKP KB Politikai Bizottságának Sevardnadze. tagja hétfőn este nyilatkozatot adott - „ ... a szovjet televízió Vremja című hír- JF,“UITVS?,J: azÍZKP magazinjának. Bejelentette, hogy bizottságának póttagja Tbilisziben stabilizálódik a társadal- ÍJ fs,z°Y)et tfle^1.' mi, a politikai és a mindennapi élet. . ‘ _ „ f^yőződését fejezte ki, Mint mondotta, a grúz fővárosban uf ? . UJ .vezete^e hétfőn az összes üzem működött és .., en, -?sz a he,yzet normal'- az iskolákban is felújították a tani- zalása érdekeben. tást. Fel lehetett oldani a kijárási A kijárási tilalom feloldásával tilalmat. A hadsereg helyett Tbiliszi- összefüggésben Sota Gorgodze, ben a város vezetői és lakosai a köztársaság belügyminisztere tá­ügyelnek ezentúl a közrendre. jékoztatta a TASZSZ hírügynöksé­A külföldi partnereimmel való tár- get a közrend fenntartásának mód­gyalások nem okoznak problémát járói. Megállapította, az összes vá­- folytatta Sevardnadze -, de meg roskerületben rendfenntartó törzse­ken tanulnunk párbeszédet folytatni két hoztak létre, amelyek élén a ke­saját népünkkel is, mivel az ő kézé- rületi pártbizottságok első titkárai áll­ben van az átalakítás sorsa. Egy nak. Hasonló törzsek működnek másik út nem létezik. Mindaz, ami az ipari vállalatokban és a nagyobb Tbilisziben történt, tragédia a nép szervezetekben. Ebben a munká­számára, s az események káros bán mintegy 4 ezer ember vesz hatással voltak az átalakításra és részt. (ŐSTK) - Az ENSZ namíbiai bé­keterve gyakorlatilag holtpontra ju­tott, s az április 1-én nagy remé­nyekkel megkezdődött dekolonizáci- ós folyamat veszélyben van - ezt hangsúlyozta Sam Nujoma, a Dél­nyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elnöke, miután megláto­gatta az angolai Huila tartományban állomásozó namíbiai gerillacsopor­tokat. Nujoma kijelentette, a helyze­tért a Dél-afrikai Köztársaságot ter­heli a felelősség, ugyanis a SWA- PO-fegyveresek üldözésével Namí­bia északi részén válságos állapoto­kat idézett elő. A SWAPO elnöke felszólította az ENSZ-főtitkárt: járjon közbe Pretori­ánál arra vonatkozóan, hogy a SWAPO-gerillák Észak-Namíbiá- ból szabadon távozhassanak Ango­lába. A helyzet egyelőre olyan, hogy a dél-afrikai katonák az ENSZ ellen­őrző állásai körül csapdákat állíta­nak azoknak a SWAPO-harcosok- nak, akik távozásuk előtt jelentkezni kívánnak az ENSZ-erőknél. Ezért nem csoda, hogy a partizánok a szabad határátlépés mellett dön­tenek. Nathaniel Maxhuilili, a SWAPO ún. belső-namíbiai szárnyának az A SWAPO-gerillák és a dél-afrikai csapatok összecsapásai során Namíbia északi részében az elmúlt napokban mintegy 250-en vesztették életüket. A pretoriai katonák nem ejtettek foglyokat, felgyújtották az elhagyott falvakat, gazdasági épületeket. Képünkön: elesett partizá­nok. (Telefoto-ŐSTK) i Jaruzelski-nyilatkozat a finn televíziónak A konkurencia a párt javára válhat (ŐSTK) - A Trybuna Ludu és más lengyel napilapok tegnap beszámol­tak arról a beszélgetésről, amelyet Wojciech Jaruzelski legfelsőbb lengyel vezető folytatott a finn televí­zió munkatársaival Mauno Koivisto államfő varsói látogatásának előes­téjén. , Jaruzelski az esedékes parla­menti választásokkal és a LEMP vezető szerepének a megőrzésével kapcsolatban leszögezte, hogy nem a párt. parlamenti létszámbeli fölé­nyének a megőrzése jelenti a legna­gyobb problémát. Évtizedeken át megvolt ez a többségünk és még­sem védelmezett meg bennünket a válságoktól és a drámai helyzetek­től - szögezte le Jaruzelski. A leg­fontosabb most programunk elfo­gadtatása, az, hogy híveket és tá­mogatókat szerezzünk céljainknak, fűzte hozzá. Úgy vélte, hogy az a forma, amelyet most kezdenek alkalmazni, hozzájárul a LEMP ve­zető szerepének a tényleges ér­vényre juttatásához, egy széles körű partneri koalíció keretében. A legfelsőbb lengyel vezető an­nak a véleményének adott hangot, hogy a konkurencia a párt javára válhat, jóllehet, kétségtelen veszé­lyeket rejt magában. „Jobb azon­ban, ha naponta van tíz kisebb konf­liktusunk, mint ha tízévente van egy nagy. Ezért úgy vélem, hogy kisebb mértékű konfliktusaink, vitáink lesz­nek szép számmal, de ugyanakkor biztosított lesz az ország harmoni­kus fejlődése, és éppen ez a lénye­ges“ - állapította meg Wojciech Ja­ruzelski. xxx George Bush amerikai elnök hét­főn intézkedéseket jelentett be Len­gyelország gazdasági támogatá­sára. Az amerikai elnök a Michigan ál­lambeli, sok lengyel lakta Hamtrack városkában fejtette ki kormányának Kelet-Európával kapcsolatos állás­pontját. Nem rejtette véka alá azt, hogy ennek a programnak a célja olyan változások ösztönzése Len­gyelországban és a többi szocialista államban, amelyek megfelelnének Washingtonnak. Bush megerősítet­te, az Egyesült Államok továbbra is aszerint „jutalmazza" avagy bünteti az egyes szocialista országokat, hogy politikájuk milyen mértékben nyeri el a Fehér Ház tetszését. „Vál­tozatlanul különbségeket kell ten­nünk Kelet-Európa egyes országai között“ - szögezte le George Bush. Az elnök bejelentette, hogy kor­mányzata Lengyelországnak vám- kedvezményeket nyújt, ösztönzi a, beruházásokat a magánszektor­ban és támogatni fogja a lengyel külföldi adósságok visszafizetésé­nek az elhalasztását. A bejelentett intézkedések azon­ban csak azután lépnek életbe, hogy a Kongresszus jóváhagyja őket, il­letve, hogy az elnök konzultációkat folytat nyugat-európai szövetsége­seivel. Kuba és a Dél-afrikai Köztársaság képviselői által kötött a SWAPO- gerillák Angolába távozásáról szóló megállapodást. A megállapodás teljesítéséről ta­nácskozott az angolai-dél-afrikai katonai bizottság, amely az angolai -namíbiai határtérségben hétfőn ülésezett. A luandai rádió közölte, a SWAPO-gerillák átcsoportosításá­nak kérdéseit tekintették át a bizott­ság felújított ülésén. A SWAPO külügyi szóvivője arra szólította fel Javier Pérez de Cuel- lart, hogy személyesen menjen el Namíbiába és jelenlétével segítse elő a kialakult helyzet megoldását. Megszállt területek Késik a beígért arab segély (ŐSTK) - A megszállt területeken tovább tart a feszültség. Az izraeli hadse­reg parancsnoksága újabb katonai kon­tingenseket helyezett át a térségbe. Kha- lilban a hétfői tüntetések során az átvezé­nyelt izraeli katonák megöltek egy tízéves palesztin fiút. További áldozatokról Khán Juniszból és Dzsabalija menekülttáborból érkeztek jelentések. Az összetűzésekben mintegy 125 arab sebesült meg. Ciszjor- dánia és a Gázai-övezet falvaiban és városaiban kijárási tilalmat rendeltek el. Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke fel­szólította az arab országokat, következe­tesebben tartsák be ígéretüket mely sze­rint anyagilag támogatni fogják. palesztin népi felkelést. Az arab államok tavalyi algíri csúcsértekezletükön kötelezték ma­gukat, hogy 128 millió dolláros rendkívüli segélyt nyújtanak a megszállt területeken élő palesztinoknak. Arafat azonban hét­főn Tuniszban elmondta, hogy az arab fővárosokban tett, ez üggyel kapcsolatos látogatásai nem jártak sok sikerrel. A Biztonsági Tanács ma folytatja az afgán helyzet megtárgyalását elnöke időközben kijelentette, hogy szervezete (amelynek tagjai mindig is Namíbia területén harcoltak, s bá­zisaik is ott vannak) nem tartja ma­gára nézve kötelezőnek az Angola,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents