Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-03 / 78. szám, hétfő
A CSKP Központi Bizottsága 13. ülésének vitája ELEONÓRA HVIZDOéOVÁ elvtársnő, a CSKP KB tagja, a partizánskéi Augusztus 29. Cipőgyár varrómúhelyeinek vezetője A partizánskéi Cipőipari Szakmunkásképzőben jelentős mértékben javult a képzés valamennyi szakmai feltétele, elsősorban az oktatók képesítési tervének teljesítése révén. A csehszlovák oktatási-nevelési rendszer további javítását célzó dokumentum nyilvánosságra hozatala, majd megvalósítása óta a teljes pedagóguslétszám 98 százalékának, a szakmai képzést irányító mesterek 83 százalékának és a nevelők 82 százalékának megvan a szükséges képesítése. A gyakorlat azt mutatja, hogy a pedagógiai képzésben résztvevők szakmai képesítésének javítása mellett elengedhetetlen tovább növelni elsősorban a szakmai-gyakorlati felkészítés színvonalát és az erre a célra előirányzott idő hatékony felhasználását, ami a munkásfiatalok felkészítésének leglényegesebb tényezője. Mindezek együtt nagyon fontos területek, amelyeknek alapvető hatásuk van a szakmai ismeretek elsajátításában, majd pedig a szakmunkás- képző végzős tanulóinak a termelési folyamatba történő beilleszkedésében. Ezzel kapcsolatban szeretnék rámutatni a géppark műszaki állapotának hatására, a végzős tanulók felkészülésében. Azok a végzős diákjaink, akik a cipőgyártási szakmákban kaptak szakmunkásbizonyítványt, azokon a gépeken szerzik szakmai ismereteiket, amelyeken a cipőgyártás folyik. így aztán nem is találkozunk különösebben nagy problémákkal, a gyártási folyamatokba történő beilleszkedésük során. Mindez azonban nem mondható el a gépipari szakmákról, mert azokon a területeken nagyon elavult gépparkkal dolgoznak, amelynek a felújítási harmonogrammját elsősorban a jelenlegi szállítói-megrendelői kapcsolatoknak „köszönhetően“ lehetetlen teljesíteni. A fiatalok szakmai felkészülésének javítása és hangsúlyozása mellett a kívántnál sokkal kevesebb figyelmet kapott a képzés során a munkásfoglalkozások iránti büszkeségre való nevelés, a szakma szeretetének kialakítása. Ugyanez mondható el lényegében az üzemhez való megfelelő kapcsolat kialakításáról, amelyben a tanulóknak később dolgozniuk kell. Sok esetben ez éppen abból következett, hogy a vállalatok a szakmunkásképző tanulóit i,s igénybe vették és veszik akkor, amikor a tervteljesítéssel kapcsolatos munkákat végzik. A szakmunkásképzők számára ágazatirányítást javasolok, beleértve az itt dolgozó pedagógusok szakavatott irányítását az ágazati szervek által, amelyekben véleményem szerint olyan szakembereknek kell helyet kapniuk, akik tökéletesen ismerik a pedagógiai problémákat és megfelelő pedagógiai szakképzettséggel rendelkeznek. A szakmunkásképzőknek költségvetési szervezeteknek kellene lenniük, amelyek pénzügyi kérdéseinek megoldásából a vállalatoknak is ki kell venniük részüket, természetesen azokról a vállalatokról van szó, amelyek részére a szakmunkásképzők a tanulókat felkészítik. A vállalat feletti szerveknek egyúttal meg kell határozniuk a szaktanintézet és a vállalat kölcsönös kötelességeit, elsősorban gazdasági területen. A középfokú szakmunkásképzőkben kedvező visszhangra találtak a CSSZSZK kormányának azon intézkedései, amelyek módosították a bérelóírásokat. Itt elsősorban azokra gondolok, amelyek a szakmai képzést végző mesterekre és nevelőkre vonatkoznak. Ezek azt a törekvést mutatják, miszerint a szóban forgó szakemberek bérét közelíteni kell a megfelelői termelési ágazatban dolgozó mesterek béréhez, a nevelőkét pedig az iskolaügyi tárcákban dolgozókéhoz. Nagyon fontos lesz a jövőben, hogy ez az intézkedés meg is valósuljon a gyakorlatban az előirányzott határidőn belül. Jelenleg az egyik alapvető gondunk, amely a partizánskéi Cipőipari Szakmunkásképző konkrét feltételeiből ered - a végzős tanulók beilleszkedése. Azoknak a végzős tanulóknak - ezek elsősorban lányok akik az általam irányított kollektívába kerülnek szakmunkásbizonyítványuk megszerzése után, jól felkészültek. A dolgozókollektívák azonban a későbbiek során gyakran adósak maradnak a fiatalok szakmai nevelésével. De további gondok is akadnak, mint pl. a teljesítménynormák teljesítése, az egyes munkafolyamatok végzésébe történő beilleszkedés, a termelés minősége, stb. A partizánskéi Augusztus 29-e cipőgyár állami vállalatának gumifeldolgozó üzemében ebben a tekintetben pozitív irányzatok tapasztalhatók, tekintettel arra, hogy éppen a felsorolt problémaköröknek - immár huzamosabb ideje - kiemelt figyelmet szentelnek a kommunisták, a vezető dolgozók és a szocialista brigádtagok egyaránt. Az egyik nagyon fontos tényező, amely döntő jelentőséggel bír azzal kapcsolatban, hogy a végzős tanulók miként illeszkednek be a kollektívákba, az mindenekelőtt a munkahelyen tapasztalható emberi kapcsolatok színvonala. Azokban a kollektívákban, amelyekben nagyon érzékenyen viszonyulnak a szakmunkásképző végzős tanulóihoz, amelyekben fokozatosan bízzák meg őket az egyes munkafolyamatokban rájuk háruló feladatokkal, figyelembe véve képességeiket is, a fiatalok sokkal jobban és könnyebben alkalmazkodnak új munkahelyi feladataikhoz, megszilárdul kapcsolatuk a kollektíva többi tagjaival, erősödik vonzalmuk munkatársaik és az üzem iránt. Már jó néhány éve tartó problémát jelent számunkra az, hogy a kedvezményezett szakmák közé sorolhassuk be a cipőfelsőrész-készítő szakmát, ami elsősorban a nőket érinti. A partizánskéi állami vállalat éppen ezen a területen küszködik megfelelő szakmunkáshiánnyal, emiatt kénytelen a vállalat bizonyos kooperációs feltételek között különböző szervezetekkel varratni a cipőfelsőrészeket, ami által növekednek a vállalat gazdasági terhei. Ha a cipőfelsőrész-készítő szakmát is azok közé sorolhatnánk, amelyek kedvezményezettek, minden bizonnyal nőne iránta az érdeklődés. Ezt az óhajunkat már több ízben tolmácsoltuk az OGAKO termelé- si-gazdasági egység korábbi vezérigazgatóságának, amely e szakmunkásképzőt létrehozta. A vezérigazgatóság révén eljutott követelésünk az SZSZK Ipari Minisztériumához a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottsághoz, akárcsak a Szlovák Szakszervezeti Tanácshoz, azonban mind ez idáig megoldás nem született. A felvetett probléma továbbra is követelés és bírálat tárgyát képezi, amit a szakmunkásképző pártalapszervezetének vezetősége az évzáró párttaggyűlésekre történő felkészülés során többször is hangoztatott. Ezeknek a gondoknak a megoldása jelentősen hozzájárulna a munkásfoglalkozásokra készülő fiatal generáció jobb szakmai felkészítéséhez. Mindez azért is nagyon fontos, mert a nálunk munkát találó fiatalok kétharmada éppen a középfokú szakmunkás- képzőnkben nevelődik és kapja szakmai képzését. Ezek azok a fiatalok, akik a jövőben döntő mértékben veszik ki részüket társadalmunk átalakításából. IIUDOVÍT KILÁR elvtárs, az SZSZK oktatási, ifjúsági és testnevelési minisztere 989. IV. 3. Az oktatásügyről kibontakozott szokatlanul széles körű vita valóban demokratikus alapot teremtett az iskolákban folyó munka tökéletesítésére irányuló, hatékony kivezető út kereséséhez. Az álláspontok, észrevételek és ötletek színes spektrumában a nevelés minőségével, színvonalával és hatékonyságával kapcsolatos kérdéskör került előtérbe. Tudatában vagyunk annak, hogy nem sikerül következetesen megvalósítanunk a kommunista nevelést. Ennek egyik okát abban látjuk, hogy meglehetősen egyoldalúan törekedtünk a tananyag új tartalmának érvényesítésére, és abban a hiszemben, hogy ha jól tanítunk, a nevelési eredmények szinte maguktól értetődnek. Ilyen hozzáállással és a műveltséggel szemben támasztott, szüntelenül növekvő követelmények mellett, iskoláinkból talán gazdag ismeretekkel felvértezett fiatalok kerülnének ki, de az életre erkölcsileg, politikailag, egyszóval emberileg kevésbé lennének felkészítve. Ezért a kiindulópontot a lenini gondolatok következetesebb valóra váltásában kell látnunk, mely szerint a szocialista iskolának a személyiség kommunista nevelésének eszközévé kell válnia. Ennek a feladatnak a megvalósítására azonban jobban fel kell készítenünk a pedagógust. Nem minden esetben sikerül következetesen valóra váltani az iskola, a pedagógus és a család együttműködését a gyermekek nevelésében. Iskoláinkban még mindig nem elég következetes a fiatalok önkéntes, társadalmi, politikai, tanulási és munkaaktivitásán, a saját önigazgatási szerveiken alapuló nevelése; ezekben a szervekben a fiatalok ugyanis megtanulnának felelősséget vállalni önmagukért és a közösségért, megtanulnának élni, dolgozni és dönteni. Az ifjú nemzedék nevelését tekintve adós a neveléstudomány is. Nem volt képes rugalmasan és megfelelően reagálni az ifjú nemzedék fejlődésében újonnan felmerülő jelenségekre és gondokra. Ez megköveteli a pedagógusoktól, az oktatásügy irányító dolgozóitól, de a neveléstudománytól is, hogy komplex módon tárják fel ennek az állapotnak az okait, azért, hogy megfelelő intézkedéseket hozhassunk. Az iskolában kötelesek vagyunk az eddiginél sokkal következetesebben biztosítani a zavartalan munka feltételeit. Szélesre kell tárnunk az iskola kapuját az élet és gyakorlat előtt. Tisztában vagyunk azzal, hogy a nevelőmunkára fordítandó időből a pedagógusok adminísztratív kötelességei is gyakran lecsípnek egy keveset. Ezért kezdtük meg az utóbbi időben a papírmunka céltudatos csökkentését. Például a pedagógus a tanulóval kapcsolatos terjedelmes napló írása helyett több időt fordíthat a tanulókkal folytatott mindennapi párbeszédre, egyéni foglalkozásra. Nem újkeletű módszerek ezek, de eddig nem sikerült őket következetesen realizálni. Az iskola egyedül nem képes megbirkózni ezekkel a gondokkal azoknak a megértése nélkül, akik zavarják az oktatási intézmény munkáját, mindennapi menetét, s ez gyakran maga a minisztérium. Ezért nagyon ügyelnünk kell ezekre a dolgokra, s nem csupán a minisztériumnak, hanem az oktatásügy többi irányító szervének is. A nevelőmunkát közvetlen kapcsolatban a gyakorlattal és együttműködve vele még offenzívébben kell szerveznünk és megvalósítanunk, hogy az iskola, mint egész, a társadalmi, politikai mozgás homlokterébe kerüljön, és az átalakítás eszköze és tárgya legyen. Kívánatos lenne, hogy a napjainkban folytatott nevelési párbeszéd a szocialistaellenes egyének és csoportok céljainak és tevékenységének a megmagyarázására irányuljon, azokéra, akik a társadalmunk fejlődésében felmerülő problémákon élősködnek és a saját politikai játszmájukba a politikailag tapasztalatlan fiatalokat is igyekeznek bevonni. Felszólítottuk ezért pedagógusainkat, hogy tanítványaikkal bontakoztassanak ki párbeszédet. Úgy látszik azonban, hogy nem minden pedagógus van felkészülve az ilyen dialógusra. A Szlovák Szocialista Köztársaság alapiskoláiban csaknem hétszázalékos a kétváltá- sos tanítás, s ez gyors megoldást sürget. Az iskolai munka tartalmát és módszereit tekintse már ebben a tanévben számos intézkedést hoztunk s újabbakat a jövő tanévben és az azt követőkben szándékozunk hozni. A kapacitás, a szükséges férőhely kialakításának kérdésével az SZSZK kormánya is foglalkozott, s konkrét intézkedéseket hozott a személyi, az anyagi-tárgyi feltételek javítására. Az alapiskolákban csaknem háromezer pedagógus hiányzik, de jelentős a hiány a középiskolákban és a felsőoktatási intézményekben is. Nagy gondot okoz az iskolák tanteremhiánya és tárgyi ellátottsága. Tudatosítjuk, hogy jobban ki kell használnunk a saját tartalékainkat is. Márpedig vannak tartalékaink; például vissza kell adni az iskoláknak azokat a dolgozókat, akik eredetileg tanítottak, jelenleg azonban a kerületi és a járási nemzeti bizottság szerveiben tevékenykednek. Szlovákiában ez 524 munkaerőt jelent. Felül kell vizsgálnunk az iskolák szakfelügyeletét is. A tanfelügyelők száma 76 dolgozóval meghaladja a kormány által megállapított létszámot. Felül kell vizsgálnunk a kerületi és járási módszertani központok'(a kerületi pedagógiai intézetek és járási pedagógiai felügyelet) tevékenységét is azzal a céllal, hogy hangsúlyosabbá váljon az irányítás járási szintje. A kerületi pedagógiai intézetekben 237 dolgozó működik. Tartalékaink vannak az ágazati, a tudományos kutató- és szakmai bázis átszervezésében is. Azért, hogy csökkentsük a kétműszakos tanítást, a nemzeti bizottsággal együttműködve az eddiginél jobban ki kell használni az iskolaépítésben a faanyagot és az előregyártott elemeket. Ez meggyorsítaná az építési munkálatokat, a később feleslegessé vált épületeket pedig ifjúsági klubokként használhatnánk. Keressük a kisiskolák gondjainak a megoldását, az osztatlan iskolák kérdése ugyanis, különösen a vegyes lakosságú térségekben érzékeny probléma. Felül kell vizsgálnunk a nemzetiségi óvodák, alap- és középiskolák hálózatát, ügyelnünk kell a szlovák nyelv jobb elsajátítására. A legtöbb észrevétel, megjegyzés a gyakorlat részéről a szakmunkásképző iskolákkal és a felsőoktatási intézményekkel kapcsolatban hangzott el. Ezek többsége jogos. Az iskola és a gyakorlat együttműködése azonban kétoldalú. A gyakorlatnak jobban részt kellene vennie nemcsak a végzősök szakmai arculatának kialakításában, hanem az oktatónevelő munka anyagi-műszaki feltételeinek a megteremtésében is. A szakágazatok azonban figyelmen kívül hagyják a szövetségi kormánynak azt a rendelkezését, hogy a korszerű eszközök nullszériáját adják a felsőoktatási intézményeknek, sőt, esetenként nem hajlandók elhelyezkedni a végzős növendékeket sem, holott nemegyszer ók maguk kérték felkészítésüket, vagy külföldi tanulmányaik folytatását. Nekünk is jobban kell azon fáradoznunk, hogy a felsőfokú képzés tartalmában, rendszerében és formáiban átütőbben és rugalmasabban tükröződjenek a gyakorlat igényei. Nem vásárolhatjuk meg, nem kaphatjuk meg minden esetben a csúcstechnikát, ezért számos nehézséget az eddiginél kezdeményezőbben kell megoldanunk. Kihelyezett tanszékeket létesítünk közvetlenül a termelésben és a tudományos-mutató bázisokon azzal a céllal, hogy a hallgatók megismerjék és megtanulják alkalmazni a legújabb technológiát, megismerjék a laboratóriumot és azt a technikát, mely a tudományos kutatóintézetek és a gyakorlat rendelkezésére áll, s hogy nagyobb mértékben használjuk ki az adott intézet vagy vállalat legjobb szakembereit, és a hallgatók számára már a tanulmányaik idején lehetővé tegyük, hogy aktívan bekapcsolódjanak a gyakorlati feladatok megoldásába. Fontos azonban, hogy ez iránt nagyobb érdeklődést tanúsítsanak maguk a vállalatok és szervezetek is, azok, melyek számára felkészítjük a hallgatókat. A Szlovák Szocialista Köztársaság hat felsőoktatási intézményében - az SZSZK kormányának határozata értelmében - kísérletileg olyan központokat létesítettünk, melyeknek feladata, hogy kifejlesszék és elkészítsék a felsőoktatási intézmények és a gyakorlat számára szükséges egyedülálló eszközöket. Hasonló célokra használjuk ki a kiegészítő gazdasági tevékenységet is. Fontos azonban, hogy az ebből a tevékenységből származó anyagi eszközök kihasználásának kritériumait átértékeljük. Keressük a tudományos kutatókapacitás hatékonyabb kihasználásának módját is. Számos más kérdést is halaszthatatlanul meg kell oldanunk, vagy feldolgoznunk közvetlen kapcsolatban az oktató-nevelő folyamattal. Ilyen például a permanens művelődés rendszere a középiskolákban és a felsőoktatási intézményekben, továbbá a kiváló gyakorlati szakembereknek és a tudósoknak a bevonása az oktató-nevelő munkába, akár pedagógusként, akár óraadó tanárként vagy csak előadóként. Számos jogos kritika hangzott el a felsőoktatási intézmények részéről az irányítást illetően. Az utóbbi két évben több intézkedést fogadtunk el, melyek decentralizálják a jogkört és mozgósítják az aktivitást és kezdeményezőkészséget, további intézkedéseket is fontolóra veszünk a készülő főiskolai törvénymódosításban. A korábban jóváhagyott intézkedések valóra váltása során szerzett első tapasztalatok azt mutatják, hogy a tavaly megkezdett út helyes, de nem egyszerű. Sokáig ugyanis adminisztratív eljárások szerint igazodtunk, ezek szerint éltek és dolgoztak a felsőoktatási intézmények tisztségviselői is, bár egyeseknek ez még ma is így felel meg. Például kevésbé használják ki azt a lehetőséget, hogy a tananyag tartalmának harminc százalékát megváltoztassák. Számos új és számos régi gond vár sürgető megoldásra. Ezeknek azonban megfontoltan és felelősségteljesen kell eleget tennünk a minisztertől kezdve a tanítóig. Optimizmussal látunk munkához, mert számíthatunk a kommunista párt teljes támogatására és segítségére, és építhetünk azokra a jó eredményekre, amelyeket iskoláink a múltban értek el. Prágában van Csehszlovákia egyetlen olyan gimnáziuma, amelynek szakosított osztályaiban képzőművészeti nevelés is folyik. Az ilyen jellegű oktatás célja a diákok képzőművészeti érdeklődésének szakszerű továbbfejlesztése. A tananyag magába foglalja a rajzot, a festést, a grafikát és ezekhez kapcsolódva olyan további képzőművészeti ágakat, mint a díszítőművészet, modellezés, valamint báb- és díszlettervezés. Petr Matiőka (ÖTK) felvételén Dániel Pilous és Milán Hrdliöka ismerkedik a különböző grafikai technikákkal.
