Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám, szombat
Ego hét a nagyvilágban Leszerelés Bécs volt e héten a világdiplomácia központja. A magas szintű, háromnapos nyitókonferencia után megkezdte több évig tartó munkáját a huszonhármak, illetve a harmincötök fóruma, de természetesen, ahol ennyi külügyminiszter jelen van, köztük a két nagyhatalom diplomáciai vezetői, ott Európán túlmutató' kérdések is napirendre kerülnek. A figyelem középpontjában érthetően az európai hagyományos leszerelés állt, ennek kilátásait általában kedvezően ítélik meg a szakértők. De érdemes odafigyelni a hivatalos napirenden kívül történtekre is, azokra a dolgokra, amelyek a kétoldalú megbeszéléseken hangzottak el. Ebből a szempontból a fő esemény Eduard Sevardnadze szovjet és James Baker amerikai külügyminiszter ismerkedő jellegűnek elkeresztelt találkozója volt. S ha már a fő program a leszerelés, maradjunk is ennél a témánál, hiszen ez a szovjet-amerikai viszony egyik kulcskérdése. Nem csupán az utóbbi napokban oly sokat taglalt hagyományos fegyverekre gondolunk, amikor megállapítjuk: ez a hét általában biztató fejleményeket hozott a leszerelési kérdésekben. Két, a bécsi találkozó tárgykörétő1 független területre kell felhívni a figyelmet. Vegyi fegyverek. Baker elmondta, Bush elnöktől megbízást kapott a bejelentésre: a washingtoni kormány kész arra, hogy meggyorsítsa az amerikai vegyi fegyverek kivonását az NSZK-ból, vagyis a korábban meghatározott időpont, 1992 előtt eltávolítják ezeket. Tájékoztatott arról is, Sevardnadzeval megállapodtak abban, hogy a két kormány együttműködik a nukleáris rakéták és a vegyi eszközök elterjedésének megakadályozásában, s hozzáfűzte: ez is a két nagyhatalom közös érdekeltségének egyik példája. Mindezt felerősíti az, hogy nem sokkal e bejelentés után nyilatkozott a genfi leszerelési konferencia vegyi fegyverekkel foglalkozó különbizottságának elnöke, Pierre Morei francia nagykövet. Elmondta, döntő szakaszhoz érkezett e bizottság munkája, a résztvevő országok többsége arra törekszik, hogy felgyorsítsák a vegyi fegyverek betiltását és megsemmisítését kimondó nemzetközi konvenció kidolgozását. E folyamat lényeges részét képezik a nemzeti keretek között végrehajtott kísérleti ellenőrzések is, ilyenre öt országban - köztük a Szovjetunióban - került sor. Itt emlékeztetni kell arra, január elején Párizsban vegyifegyver-elle- nes konferenciát tartottak, amelyen mind a 149 ország aláírta a sok vitát kiváltó, de a kompromisszumok árán mégiscsak tető alá hozott politikai nyilatkozatot arról, hogy csatlakozni kíván a konvencióhoz. Jó esély van arra, hogy e világszerződés egy-két év alatt megszülessen, ezért hasznos minden lépés, amely efolyamatot segíti elő. Hadászati támadófegyverek. Amikor 1987 decemberében a két nagyhatalom aláírta a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról a szerződést, még bíztunk abban, hogy 1988-ban a HTF-megállapodás is megszülethet. De az év folyamán nyilvánvalóvá vált: a legv ,-szélyesebb rakétanukleáris fegyverek felére csökkentése az előzőnél bonyolultabb kérdés, már a csillagháborús program miatt is; a leköszönő Reagan-kor- mányzat pedig ezt a munkát - a sikerből származó politikai előnyökkel együtt - átengedi az utódnak. Bush azonban a HTF-tárgyalások felfüggesztését kérte (már egy hónapja meg kellett volna kezdeni az újabb genfi fordulót), hogy kialakítsa a saját külpolitikai koncepcióját. Sokan úgy érzik a tengerentúlon is, hogy a szünet túl hosszúra nyúlik, ezért biztató, hogy Baker közölte: az amerikai kormány április végéig befejezi a hadászati fegyverzetcsökkentés kérdéseinek a felülvizsgálatát. Ha azt nézzük, hogy Baker május első felében Moszkvába látogat, várható, hogy ez a téma újból felkerül a legfontosabb napirendi pontok közé, s a HTF-szerződés ügye kimozdul a kényszerű holtpontról. (-nák) Közel-Kelet Tapogatózások Kétségtelen, hogy Eduard Sevardnadze közel-keleti körútja nagy hatást gyakorolt a térség államainak kölcsönös viszonyára. Ismét a felszínre törtek a válság szinte feneketlen mélységének örvényei, eltűnt a látszólagos állóvíz, melyen csak a palesztin felkelés idézett elő időnként némi hullámzást. A héten 16. hónapjába lépett ez az engedetlenségi mozgalom, amely ma már nem olyan heves, mint első heteiben, de ez nem gyengülését jelenti, hanem ellenkezőleg, a palesztinoknak azt a szilárd eltökéltségét, hogy érvényt szereznek törvényes jogaiknak. Izrael ugyanakkor szeretríe elba- gatelizálni a felkelést - ha már elfojNyugat-Bejrútban kedden bomba robbant az Amerikai Egyetem szomszédságában. A gépkocsiban elhelyezett pokolgép 2 személyt megölt, további 15-öt 1megsebesített. (Telefoto: ŐSTK) tani nem tudja. A megszállt területek arab lakosságának szívóssága, kitartása, áldozatvállalása, tudatossága azonban olyan mértékű, hogy Tel Aviv akarva-akaratlan kénytelen komolyan venni, ami egyet jelent a felkeléssel szembeni tehetetlensége közvetett beismerésével. A győztes hadjáratokhoz szokott, korszerűen felszerelt izraeli hadsereg képtelen letörni a fegyvertelen palesztinok felkelését, ami felér egy vereséggel, még akkor is, ha hivatalosan fegyvernek minősítették - a követ. S veszélyes terroristáknak a köveket ha- jigáló fiatalokat. Mindemellett a nemzetközi közvélemény egyre határozottabban szorgalmazza a rendezési folyamat megkezdését, az ENSZ védnökségével a nemzetközi békekonferencia megtartását. Izrael viszont - birtokon belül érezve magát - éppen ezt ellenzi, inkább kétoldalú tárgyalásokat szeretne arab szomszédaival, Camp Dávid mintájára. Ez az álláspontja azonban egyre tarthatatlanabb, a kormánykoalíción belül is nézeteltérések, véleménykülönbségek vannak ebben a kérdésben, a társadalom egyes csoportjaiban pedig - egyelőre még szerény - próbálkozások a közvetlen kapcsolatok felvételére a palesztinok képviselőivel. Palesztin részről sem adják fel a reményt, a sorozatos izraeli elutasítások ellenére a PFSZ újabb és újabb tárgyalási javaslatokat tesz az izraeli vezetésnek. A kormány egy magát megnevezni nem kívánó tisztségviselője a Héten „kiszivárogtatta", hogy Samir kormányfő és Feresz pénzügyminiszter ismét kapott üzenetet Arafattól, s benne javaslatot egy találkozóra. A miniszter- elnök szóvivője nyomban bejelentette, Samir semmilyen körülmények között nem hajlandó találkozni a PFSZ elnökével. Peresz hivatala nem kommentálta a hírt, hogy miért- lehet találgatni, de nem érdemes. Cserében a koalícióban való részvétel jogáért Peresz lemondott „területet békéért“ politikájáról, s gyakorlatilag kizárt, hogy - féltve miniszteri bársonyszékét - megszegi ezt az ígéretét. így viszont ténylegesen kizárta pártját a tárgyalási folyamatból. Hogy ez mivel járhat, azt szemléltetően bizonyította Ezer Weizman tudományos és kutatásügyi miniszter washingtoni látogatásának - elmaradt - epizódja. A munkapárti miniszter szerdán találkozott volna Alekszandr Dubinyin szovjet nagykövettel, de Samir lefújta a találkozót azzal, hogy az „nem időszerű“, s különben is kizárólag Arensz külügyminiszterre tartozik a hivatalos kapcsolatfelvétel a Szovjetunióval. Az izraeli sajtó tudni véli, Dubinyin meg akarta hívni a Szovjetunióba a mérsékeltnek tartott minisztert- az elsőt a diplomáciai kapcsolatok megszakítása óta. Nyilvánvaló, Samir attól tartott, hogy ezzel aduhoz jutott volna a Munkapárt a Likuddal szemben. Egymást lesi-figyeli tehát a két koalíciós partner, miközben figyelnek kifelé is, mindenekelőtt az Egyesült Államokra, de ettől sem lesznek sokkal okosabbak, hiszen Washington is csak tapogatózik. A Bush- kormány most próbálja a saját képéhez igazítani az előző republikánus kormányzattól örökölt külpolitikát, s kialakítani a sajátját - többek között a közel-keleti rendezés ügyében is. A decemberben kezdődött amerikai-palesztin párbeszéd terén nem született előrelépés, Washington még mindig csak a térség fejleményeinek „tanulmányozásánál" tart, erre hivatkozva halogatja a hivatalos kapcsolatfelvételt a PFSZ- szel. Ez a kivárás és az izraeli terror együttesen arra késztet bizonyos radikális palesztin csoportokat, hogy fegyveres harchoz folyamodjanak. Ez viszont megint ürügy Izraelnek és az amerikaiaknak a tárgyalások elutasításához, a palesztinok „terrorizmusa" miatti szemrehányásokhoz. Mi következik mindebből? Az, hogy mielőbb hozzá kell látni a Sevardnadze által■ ismertetett szovjet javaslatok megvalósításához, mielőtt a mostani kedvező körülményeket megsemmisítené a gyűlölködés újabb fordulója. (gzs) KIS ______ NY ELVŐR Nyakára vagy fejére? Féltem, hogy szégyent hoz a nyakunkra - így fejezte ki valaki az aggodalmát. A nyakunkra határozó ebben a mondatban kétségkívül egy másik állandósult szókapcsolatból került át, mert szégyent hozni csak valakire, valamire vagy valakinek a fejére lehet. A valamit hoz valakinek a fejére állandósult szókapcsolatban a fej főnév átvitt értelemben az egész embert, az egyént jelenti. Tehát: szégyent hozol anyádra? vagy szégyent hozol anyád fejére-ez lényegében ugyanazt jelenti. Szégyent ne hozz rám, vagy: szégyent ne hozz a fejemre- egyaránt azt jelenti: ne keverj engem szégyenbe. A szégyent hoz a fejére szókapcsolatot természetesen csak akkor használhatjuk, ha a szégyen valamilyen személyt, azaz valakit ér. Azt már nemigen mondhatjuk például, hogy a rossz tanuló szégyent hoz az iskola fejére. Csak az iskolára hozhat szégyent, vagy pedig a tanárai fejére. A valakinek valakit vagy valamit a nyakára hoz szókapcsolat, amely az idézett példában összevegyült a fejére hoz szókapcsolattal, más értelmű. Ugyanis a nyak főnevünk átvitt értelemben bizonyos szókapcsolatokban az embert jelenti mint valamely teher, kellemetlenség részesét, hordozóját. A nyakára hoz, nyakára visz, nyakára küld valakit, valamit valakinek azt jelenti: olyan valamit vagy valakit hoz, visz, küld oda, ami vagy aki annak a másik személynek terhére lesz, kellemetlenséget, gondot okoz majd neki. Például: Nyakamra hozta a részeg barátját. Szülei nyakára vitte az egész pereputtyát. Te hoztad a nyakamra ezt a veszedelmet stb. MAYER JUDIT Gím, gímszarvas, szarvasgím Többször megkérdeztek már vitatkozó felek - úgy is, mint nyelvművelőt, s úgy is, mint vadászt hogy mit jelent a gím szavunk. A vadászok váltig állították, hogy ez egy szarvasfajtának a neve: nagy testű, barna vagy szürke szőrű, hegyvidéki vagy sík területi nagyobb erdőkben élő szarvasnak. Az irodalomban jártas vitatkozók pedig úgy tudják, hogy a szarvas nőstényét nevezik meg e szóval. Nemrégiben újra előkerült a kérdés, most már egy kicsit nyilvánosabb formában: a Ludas Matyi egyik rovatának szerzője tréfásan - de kissé fölényesen - kioktatja a lap keresztrejtvény-készítőjét, hogy a „szarvas nőstényét, amint az köztudomású, ünőnek nevezzük, a gímszarvas ... a szarvasok egyik fajtája". A kérdés elég bonyolult, ezért ne csodálkozzon senki, ha azt állítom: a keresztrejtvény-készítőnek is igaza volt abban, hogy a gím szó a nőstény szarvast jelenti, de bírálója sem állít valótlant, amikor azt írja: a gímszarvas a szarvasok egyik fajtája, talán csak ezt a helyreigazítást végezném állításán: faja, nem fajtája, de ez inkább biológiai, mintsem nyelvi kérdés. Abban ellenben nincs igaza, hogy a szarvas nőstényét ünőnek nevezzük. A szakirodalom ezt általában a tehén sióval nevezi meg, az ünő-vel csak a fiatal, még nem ellett nőstény szarvast jelöljük. Abban sincs igaza a bírálónak, hogy a gím nem a nőstény szarvas neve. Lássuk tehát e bonyolult kérdést a vadászati szakirodalom és az értelmező szótárak alapján, tanúnkul idézve Arany Jánost is! A gím címszó alatt ezt az értelmezést közli a két értelmező szótár: a szarvas nősténye; egyik szótár szerint ritkábban az őz, dámvad _ nőstényét is nevezik így. Idézzünk csak Arany Jánosnak Rege a csodaszarvasról című költeményéből: „Elejtették már a hímet, üldözik a szarvas-gímet.“ Ebből az idézetből is nyilvánvaló, hogy Arany nőstény szarvasról írt: a szarvas-gím itt a nőstény szarvast jelenti, hiszen a költő a hím szóval állítja ezt szembe. A szarvasgím címszó alatt hasonlóképpen szótárainkban is ezt az értelmezést találjuk: nőstény szarvas, illetve: szarvastehén. A gímszarvas címszót azonban mindkét szótár egy szarvasfaj neveként tünteti fel, amelynek tudományos neve ez: Cervus Elaphus. Aranynál is előfordult - a szarvasgím-en kívül - a gím szó is önmagában: „Gím után ők egyre törnek Puszta martján sós tengernek." De előfordul a gímszarvas is, ahol ez esetleg a szarvasfajt is jelölheti: „Mégis, mégis, ha reggel lett, a gímszarvast űzni kellett.“ Tehát a költeményben felváltva szerepel a gím, szarvasgím, gímszarvas szó. De nem hagy kétséget afelől a költő, hogy mit is jelentenek nála e szavak. Mi pedig próbáljuk meg most az eddigi adatok alapján összefoglalni e szavak használati tudnivalóit! A gím- mint egyszerű szó - csak a szarvas nőstényét, vagyis a szarvastehenet jelöli. Ugyanebben az értelemben használatos a szarvasgím összetett szavunk is. A gímszarvas ellenben már szarvasfajt jelöl: hegyeink, erdeink vékony lábú, barna, esetleg szürkés szőrű szarvasfaját, amelynek hímje általában ágas-bogas agancsot visel. Hímjét bikának, nőstényét tehénnek- régiesen gémnek -, a még nem borjazott növendék nőstényt ünőnek, a szaporulatot boryúnak nevezzük. JAKAB ISTVÁN UJ UJJ i_aj, A' A-' Csótó László: Cantata (vázlat) (Bogoly János fotoreprodukciója) Március 4-10. Szombat: Letelt a határidő, melyet a salvadori felkelők adtak a kormánynak a polgárháború befejezését célzó tárgyalások megkezdésére, s így ismét meghiúsultak a rendezési remények Vasárnap: Stockholmban befejeződött az Északi Tanács 37. ülésszaka Hétfő: Bécsben megkezdődött a két európai fórum külügyminiszteri szintű nyitóértekezlete Kedd: Szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozó volt az osztrák fővárosban • A bécsi értekezleten felszólalt Jaromír Johanes, a csehszlovák diplomácia vezetője Szerda: Budapesten összeült az Országgyűlés Csütörtök: Megkezdődött a párhuzamos tárgyalássorozat az európai bizalomerősítésről és a haderőkről • Dzselala- bad térségében folytatódtak a súlyos harcok az afgán kormánycsapatok és az ellenzék között Péntek: Mose Arensz izraeli külügyminiszter tíznapos látogatásra az Egyesült Államokba utazott
