Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-08 / 57. szám, szerda

Éppen tiz éve van annak, hogy a Nemzetközi Nőnap Üzemben fiatal kubaiakat, s két évvel ké­sőbb vietnami lányokat kezdtek foglalkoztatni. A baráti orszá­gokból érkezett mintegy 400 munkásnőt itt ta­nították be, s ma közülük sokan magasan túltel­jesítik a termelé­si normákat. A felvételen Dai- mys Gomez, aki három évvel ez­előtt érkezett Bratislavába. (Felvétel: Vlastimír Andor- CSTK) Nemcsak virágot nevelnek Az érsekújvári (Nővé Zámky) 8-as számú utcai pártalapszervezet a Déli lakótelep hetven kommunistá­ját tömöríti. A fejlődő város tizenegy utcai szervezete mint valami élő or­ganizmusban a sejtosztódás, a meglévők osztódásával jött létre. Nemcsak a város növekszik, szapo­rodik a nyugdíjasok száma is. Az élet törvénye, hogy aki a hatodik ikszet eléri, lassan megválik attól a közösségtől, amelyben sok eset­ben évtizedeket töltött el jóban- rosszban. Megköszönik munkáját, virágot s emlékként szerény ajándé­kot kap, s megkezdődik irigylésre méltó nyugdíjas élete, melyet a kedvtelések: kertészkedés, virág­nevelés töltenek ki - legalábbis a közhiedelem szerint. A munkahely pártszervezetének még egy ideig tagja marad - ha nem esik túl messze lakhelyéhez -, majd lakónegyedének illetékes utcai szer­vezetéhez igazolják át. Tagsága ezután itt folytatódik, itt végez párt­munkát. De vajon milyen pártmunkát végezhetnek egy utcai pártszerve­zet túlnyomó többségükben nyugdí­jas kommunistái, erre a kérdésre keresve a választ beszélgettem el Stefan Szásszal, az említett alap­szervezet elnökével, aki három éve vonult nyugdíjba, miután 44 évet dolgozott a helyi Elektrosvit üzem­ben, melynek történelmét attól az időtől kezdve ismeri, amikor a gyár még Bat’a tulajdona volt. A karbantartó részleg vezetője­ként ment nyugdíjba, miután alapo­san kivette részét mindenféle társa­dalmi tevékenységből. Tevékeny élete folyamán az üzemi pártbizott­ság alelnöke, a Népi Milícia járási parancsnokának helyettese volt, és különböző tisztségeket töltött be az üzemi testnevelési egyesületben is. Ilyen sokrétű elfoglaltság után lett nyugdíjas s a Déli lakótelep utcai szervezetének elnöke. Első dolga az volt, hogy az óriási, 130 tagú alap­szervezet kettéosztását kieszközöl­je. Ha figyelembe vesszük, hogy a tagság mintegy ötven utcában la­kik, tevékenységének irányítása, szervezése egyáltalán nem tűnik könnyű feladatnak. Nem könnyíti e munkát a tagság túlságosan is vegyes összetétele - egyébként ez minden utcai szervezet problémája. Hajdani munkások, nyugalmazott üzemigazgatók, orvosok ugyanúgy találhatók köztük, mint kisipari szö­vetkezetek aktív dolgozói, sőt ma­gánkisiparosok is. A népes alapszervezet élén hét­tagú bizottság áll, amely a járási bizottság útmutatásai szerint irányít­ja a munkát. Helyzete egyáltalán nem könnyű. Már egy taggyűlés megszervezése is nehéz feladatnak számít. Hetven olyan embert kell összehozni, akiket semmilyen egyéb kapocs nem köt össze csu­pán párttagságuk, s a többség ha­vonta csak egyszer találkozik. En­nek ellenére - az elnök szerint - a részvétel eléri a hetven-nyolcvan százalékot, s ez egy zömmel nyug­díjasokat tömörítő szervezetnél jó eredménynek számít. Általában a taggyűlés az a fórum, amelyen tolmácsolják a felsőbb pártszervek tájékoztatásait, és ismertetik az idő­szerű feladatokat. Szervezetüknek több olyan tagja is van, aki képes alapos elemzést adni a bel-, illetve a külpolitikai eseményekről. E tekin­tetben a tagság tájékozottsága gyakran az üzemi szervezetekben tevékenykedőkét is fölülmúlja: hi­szen olyan emberekről van szó, akiknek sok idejük van a tömegtájé­koztató eszközök híradásait figye­lemmel kísérni.- Ugyanez korántsem mondható el a város életére vonatkozó tájéko­zottságunkról - fűzte tovább a gon­dolatot az elnök. Sok eseményről, intézkedésről, rendezvényről; a vá­ros fejlesztésére, a szolgáltatások javítására hozott határozatról sze­retnénk idejében tudomást szerezni. Mindezért főleg a városi pártbizott­ságnak kellene többet tennie, job­ban érvényesítenie vezető, irányító funkcióját. Szervezetünk és a járási bizottság kapcsolata mindig jó volt, s az instruktorok munkája által még szorosabbá vált. Rendszeresen részt veszek az alapszervezetek el­nökeinek járási összejövetelein is. Természetes azonban, hogy ezeken nem foglalkozhatnak a legapróbb részletekbe menő egy-egy helység problémáival. Ezért tartom nélkülöz­hetetlennek, hogy a városi pártbi­zottság sokkal jobb, rendszeresebb kapcsolatokat építsen ki az utcai alapszervezetekkel. Több olyan tagjuk van, aki a há­ború alatt vagy közvetlen utána lé­pett a pártba. Közülük néhányan fontos nevelői feladatot teljesítenek az ifjúság körében. Főleg azok a ta­gok látják el eredményesen ezt a fel­adatot, akik a háború alatt partizán­ként harcoltak, vagy részt vettek a szlovák nemzeti felkelésben. Ők rendszeresen kapnak meghívást a város iskoláiba, a pionírcsapatok­hoz és az ifjúsági klubok rendezvé­nyeire. Az ilyen találkozók mindkét fél számára hasznosak: a fiatalok kiegészítik, illetve pontosítják a múltról kialakított képüket; s a pártnak ezek a régi harcosai megismerkednek a fiatalok nézetei­vel, jelenünkről kialakított vélemé­nyével. Az alapszervezet tagjainak sorá­ból sokan kapcsolódnak be az egyes tömegszervezetek munkájá­ba. Közülük kerülnek ki a város olyan szervezeteinek vezető tiszt­ségviselői, mint a nőszövetség, a Vöröskereszt, az Antifasiszta Har­cosok Szövetsége. Nem ritka azon­ban az sem, hogy néhány egykori párttisztségviselő nyugdíjasként nem hajlandó semmilyen feladatot sem vállalni.- Nem vehetjük ezt sem zokom tőlük - mondja megértő mosollyal az elnök. Talán elfáradtak, vagy egy­szerűen csak elegük van a közsze­replésből. Sikeresnek mondta viszont a kör­nyezetvédelem és a városszépítés terén tett kezdeményezésüket, összefogva három társával, a köz­terület-fönntartó vállalat dolgozóinak támogatásával rendbehozták a Kas­sák Lajos teret és a Cseresznye utcát. Megtisztították a füves terüle­teket, díszfákat, cserjéket, virágokat ültettek. Ugyancsak részt vettek a város melletti parkerdő megtisztí­tásában is. Jóleső érzést nemcsak az okozott nekik, hogy mindenki számára hasznos munkát végeztek, hanem a szabad levegőn végzett mozgás is. Az elnök mint régi sportember - fiatalkorában aktív labdarúgó, ké­sőbb az ökölvívó-szakosztály elnö­ke volt - nagyon fájlalja, hogy a vá­rosi sportcsarnok építését évről évre halogatják, holott ma már minden környező járási székhelyen van ilyen létesítmény. Ha építése megkez­dődne, alapszervezetük is kivenné belőle a részét - jelentette ki határo­zottan. Mint minden utcai pártszervezet­nek, ennek is egyik' legfontosabb, nagy tapintatot és emberi szolidari­tást igénylő feladata a tartósan be­teg, vagy mozgásképtelen pártta­gokkal a kapcsolattartás. Joggal tu­lajdonít ennek nagy jelentőséget az elnök. Megengedhetetlen ugyanis, hogy azok a párttagok, akik közvet­len a háború után, a szocializmus építésének kezdetén a legnehezebb munkát vállalták, a legtöbb áldozatot hozták, ma azt érezzék, hogy elvtár­saik megfeledkeztek róluk. Ezért a bizottság tagjai rendszeresen láto­gatják beteg elvtársaikat. A munka javításának lehetőségét latolgatva, az utóbbi időben a szer­vezetben fölvetődött az a kérdés, vajon nem volna-e célszerű a tagok­ból utcák szerint pártcsoportokat alakítani. Stefan Szász véleménye szerint ezek a kisebb szervezeti egységek rugalmasabban tevékeny­kednének, szorosabb és közvetle­nebb kapcsolat alakulna ki kereteik közt az egyes tagok között, egyszó­val összeforrottabb kisebb kollektí­vák alakulhatnának ki. Egyetlen utcai pártalapszervezet- ről beszélgettünk, de mindaz, ami szóba került, kisebb-nagyobb mér­tékben vonatkozik nemcsak Érsekúj­vár további tíz ilyen szervezetére, hanem hasonló más kisvárosokéra is. Annyi bizonyos, hogy agazdasági, társadalmi átalakítás jelenlegi sza­kaszában a nyugdíjas kommunisták segítségére és főleg termékeny éve­ik gazdag tapasztalataira is szüksé­günk van. Az utcai szervezetek munkája ezért a felsőbb szervek, de elsősorban a városi bizottságok ré­széről igényel nagyobb figyelmet, hiszen tagjaik egy élet tapasztalatai­val nemcsak virágot képesek nevel­ni. MORVAY GÁBOR APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ 1989. március 8- án ünnepli 60. szüle­tésnapját Megó István Kosúton (Kosúty). E szép ünnep alkal­mából szívből gratu­lálnak, s jó erőt, egészséget és bé­kés, boldog, hosszú életet kívánnak: felesége: Irén, fiai: Marián, Igor, me­nyei: Jarmíla, Dorota, unokái: Andrea, Marék, Brigitka és a nászék Kosút- Ú-557 ■ Szivünk teljes szeretetével kö­szöntjük a dolgos kezű, családszerető, legdrágább férjet, édesapát, nagyapát, apóst, Vörös Zoltánt (Csicsón - Cicov), aki 1989. március 8- án ünnepli névnapját, valamint közelgő 51. születésnapját. E szép ünnepek alkal­mából hosszú, boldog életet,- jó erőt, egészséget kívánunk, hogy jósága és szeretete még sokáig melengesse az egész családot. Szerető felesége: Magda, lányai: Magda, Erzsi, fiai: Zoli, Gabi, vejei: Alfréd, Tibor, menye: Kati és unokái: Tündiké, Tibiké, Frédiké, Attila, Mari­ann, Zolika, akik sokszor csókolják a nagypapát. Ú-651 ■ 1989. március 8- án ünnepli 77. szüle­tésnapját özv. Mag Borbála Hidegkúton (Studená). E szép ünnep alkal­mából szívünk teljes szeretetével kívá­nunk, jó egészséget és boldog, hosszú életet szerettei kö­rében. Lánya: Olga férjével, unokái: Hajnal­ka, Klára, Rózsi, Teréz férjükkel, va­lamint dédunokái: Krisztián, Richárd, Bernadett, Renáta és a kis Rituska, akik sokszor csókolják a mamát. Ú-783 ■ Ma ünnepli 55. születésnapját Molnár Gézáné Kondé Mária Ekelen (Okolicná na Ostrove). E szép ünnep alkalmából szívből gratulá­lunk, és további boldog életet kívánunk. Férje, leányai, vejei, unokái és Ilonka néni. Ú-814 VA KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Köszönetét mondok a rokonoknak, szomszédoknak, jó barátoknak és mind­azoknak, akik 1989. február 8-án elkísér­ték utolsó útjára a bohatái temetőbe a fe­lejthetetlen, drága jó férjet, Körinek Ferencet, akit a kegyetlen halál 68. életévében, váratlanul ragadott ki szerettei köréből. Köszönöm a sok szép virágot, az őszinte részvétet, a tiszteletteljes búcsúbeszédet. Külön köszönetét mondok a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat komáromi (Ko­márno) üzeme vezetőségének, valamint az összes munkatársnak. Köszönetemet fejezem ki a vállalat hurbanovói részlege kollektívájának. Gyászoló felesége Ú-735 ■ Fájó szívvel mon­dunk köszönetét minden kedves ro­konnak, szomszéd­nak, barátnak, isme­rősnek, a falu lako­sainak, a munkatár­saknak és mind­azoknak, akik 1989. január 21-én elkísér­ték utolsó útjára a sik- abonyi (Maié Blahovo) temetőbe a fe­lejthetetlen, szeretett feleséget, lányt, testvért és sógornőt, Simon Jenöné Bíró Erzsébetet, akit a kegyetlen halál váratlan hirtelen­séggel, 46 éves korában ragadott ki csa­ládja köréből. Köszönjük a gyászbeszé­det s a sok virágot, koszorút és részvét­nyilvánítást. Gyászoló férje valamint a rokonok Ú-736 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét a rokonoknak, szomszédok­nak, ismerősöknek, akik február 2-án el­kísérték utolsó útjára a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) temetőbe drága halottun­kat, a drága édesanyát és nagymamát, özv. Miklós Frigyesné Szabó Karolinát, akit a könyörtelen halál 76. életévében kiragadott szerettei köréből. Köszönjük a sok virágot, koszorút, melyekkel enyhí­teni igyekeztek mély fájdalmunkat. Lányai: Éva, Magdi, Zsuzsi, Ancsi, Ilonka, Erzsi és Mária, fia: Sándor, menye: Zsuzsa, vejei: Sándor, Gábor és Honza, unokái: Zolika, Karolinka, Lidiké, Ingrid, Henike, Peti, Jancsi, Román, Lucinka, Ági, Bea és Józsi- ka Ú-743 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét min­den kedves rokonnak, szomszédnak, is­merősnek, a helyi vendéglő alkalmazotta­inak, valamint a helyi polgári ügyek testü- lete tagjainak, akik 1989. február 11-én elkísérték utolsó útjára a vásárúti (Trhové Myto) temetőbe a drága jó feleséget, édesanyát, nagymamát, testvért, Vontszemű Erzsébetet. Köszönjük a sok virágot és koszorút, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fáj­dalmunkat. A gyászoló család Ú-752 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, szomszédnak, ismerősnek, a falu lakosai­nak, a hnb elnökénék a szép búcsúztató­ért és mindazoknak, akik 1989. február 25-én elkísérték utolsó útjára a bélvatai (Vojtechovce) temetőbe a felejthetetlen édesanyát, anyóst, nagymamát, déd- mamát, özv. Molnár Gergelynét, akit a kegyetlen halál 80. életévében, hosszú betegség után ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok szép virágot, koszorút, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-776 ■ Fájó szívvel mon­dunk köszönetét min­den kedves rokon­nak, szomszédok­nak, barátnak, az efsz dolgozóinak, a falu lakosainak és mindazoknak, akik 1989. január 19-én elkísérték utolsó út­jára a kisgéresi (Maly Hores) temetőbe a drága jó férjet, édesapát apóst, testvért és nagyapát, Miklós Jánost, akit a kegyetlen halál 61. életévében ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok szép virágot és koszorút s a szövet­kezet vezetőségének a megható búcsú­beszédet,. melyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló, mély fájdalmunkat. Emlékét örökké őrizzük. A gyászoló család Ú-778 ■ Fájdalomtól meg­tört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, is­merősnek és mind­azoknak, akik 1989. február 10-én elkí­sérték utolsó útjára a drága jó, felejthe­tetlen férjet, édes­apát, testvért, apóst, nagyapát, Harnócz Árpádot (Lenartovce), akit a halál 57 éves korában,11 súlyos betegség után ragadott ki szerettei köré­ből. Köszönetét mondunk a búcsúbeszé­dért és a sok virágért, koszorúért, rész­vétnyilvánításért, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-787 Xv> MEGEMLÉKEZÉS ■ Fájdalommal és soha el nem múló szeretettel emlékezünk Boros Ignácné Herberger Magdolnára Bodak (Bodíky), akit a halál 1981. március 9-én ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szeret­ték, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot. A gyászoló család Ú-713 ■ Fájó szívvel emlé­kezünk a szeretett fi­úra, férjre, édesapá­ra, nagyapára, test­vérre, Czifra Zoltánra, akit a kegyetlen halál kilenc évvel ezelőtt váratlanul kiragadott családja köréből. Emlékezzenek rá szeretettel ezen a szo­morú évfordulón. A gyászoló család Ú-780 HALÁLOZÁS ■ Megtört szívvel értesítem a rokono­kat, ismerősöket és barátokat, hogy 1988. december 14- én, 58 éves korában súlyos betegség után elhunyt test­vérem, Barbolyás Lajos. Akik szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot. Gyászoló testvére: Gyula és család­ja Ú-734 ■ Tudatjuk, hogy 1989. február 26-án elhúnyt Pullmann Ilona (Bratislava). Kívánságára csendben eltemettük. Gyászoló családja Ú-775 ÚJ szú 6 1989. III. 8.

Next

/
Thumbnails
Contents