Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-07 / 56. szám, kedd

ÍJ szú 5 989. III. 7. A forradalmi testvériség iskolája A Kommunista Internacionálé történetéből Minőség és gazdaságosság A melléküzemágnak is segítenie kell írta: Fridrih Firszov, a törté­nettudomány doktora, az SZKP KB mellett működő Marxizmus-Leninizmus Intézet osztályvezetője (A cikk első részét tegnapi szá­munkban közöltük.) A kommunista gondolat igyeke­zett leküzdeni a szektás sémákat és sablonokat. Ám ebben az időszak­ban ez nem sikerült, mert a Komin­tern vezető szerveinek belső élete, szellemi légköre, a szekciókra gya­korolt hatás módszerei jelentősen deformálódtak. Az Internacionálé tevékenységé­ben egyre jobban fölerősödött a fel­tétlen engedelmesség és a központ utasításaira való várakozás tenden­ciája. A politikai döntések sokfélesé­ge és a konkrét helyzetelemzés sok­oldalúsága sematikussá, sablonos­sággá, dogmatikus megmerevedés­sé fajult. Az események alakulásá­nak józanabb és realisztikusabb vizsgálatára irányuló próbálkozások ellenállásba ütköztek, sőt az oppor­tunizmusnak, a forradalmi perspek­tíva megtagadásának és az úgyne­vezett jobboldali elhajlásnak a vádját váltották ki. A Komintern ezekben az években olyan magas fokon centra­lizált szervezetté vált, amely meg­próbálta operatívan irányítani vala­mennyi szekcióját, ami késleltette a tényleges helyzetnek megfelelő jelszavak kitűzését és a harc haté­kony módszereinek kidolgozását. E jelenségek okainak megvilágítása szempontjából figyelembe kell venni az akkori osztályharc feltételeit, a Szovjetunió és az imperialista erők közti ellentmondásokat, a munkás- mozgalomban fennálló reális hely­zetet, a szociáldemokrácia politiká­ját, bizonyos baloldali szektás han­gulatokat, amelyek a kommunista pártokban elterjedtek, stb. A fejlődés igen ellentmondásos volt. Részint megszilárdult a kommunista mozga­lom internacionalista közössége. A Komintern folyamatosan fellépett a Szovjetunió támogatása érdeké­ben, kampányokat szervezett a kínai forradalom támogatására, Sacco és Vanzetti kiszabadítására, és kezde­ményezte a háború elleni fellépése­ket. Soraiban nőtt fel a kommunista mozgalom vezetőinek jelentős ré­sze. A Kominternnek köszönhetően a munkásosztály egy részében ab­ban az időszakban is fennmaradt a forradalmi szellem. A szervezet népszerűsítette a kommunizmus és az internacionalizmus eszméit. En­nek ellenére azonban nemigen erő­södtek meg a kommunista pártok pozíciói. A Kominternben és a kom­munista pártokban szenvedélyes harc folyt a trockizmus ellen, a szo- / ciáldemokrata csökevények hatásá­nak gyengítése érdekében, a kispol­gári forradalmiság ellen. Viszont a gyermekbetegségből származó szektás-dogmatikus tendenciák „begyökeresedett tulajdonsággá“ fajultak, s ez negatívan hatott a kommunista pártok pozíciójának alakulására. Az említett ellentmon­dásokból fakadó összefüggések mélyebb megvilágítása azonban további tanulmányozást fog igé­nyelni. Mindamellett, hogy elismerjük a kommunista pártok megalakulásá­nak szükségszerűségét és próbál­kozásaikat a kommunista pártok ha­tározataival és döntéseivel össze­férhetetlen eszmei-politikai és szer­vezeti irányelvek gyengítése terén, nem lehet mellőzni azt a tényt, hogy a folyamatokra, amelyek a kommu­nista mozgalom fejődésének belső okaiból fakadtak, deformáló erővel hatottak a Sztálin által erőltetett esz- mei-politikai harc módszerei és for­mái. Ebből adódott a különféle esz­mei ellentétek olyan értékelése, hogy minden a szociáldemokrácia közvetlen, illetve „az imperializmus által létrehozott ügynökség“ műve (értsd a szociáldemokrácia szerepét ’ a munkásmozgalomban - szerk.), s ez az eszmei-politikai viták problé­máit egészen más síkra terelte. A húszas évek második felében, különösen azután, hogy Buharint el­távolították a Kominternből, és még inkább a harmincas években, a vitás kérdéseket úgy oldották meg, hogy a kommunista mozgalomból kire­kesztették azokat, akik nem értettek egyet Sztálin valamely tételével. A viták viszonylag szűk és korláto­zott tárgyalásokká váltak, amelyek előre megszabott sémát követtek. Erősen késett annak a felismeré­se, hogy a Komintern és a kommu­nista pártok politikájában a fasiszta veszély növekedése miatt fordulatra van szükség. A kezdeményezés ez irányban, mint ismeretes, mind Georgi Dimitrov, a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizott­ságának főtitkára. (Archív felvétel) „alulról“ - a kommunista pártoktól (főleg a francia, spanyol és olasz pártok részéről) mind pedig „felül­ről“ - a Komintern vezetésétől, amelynek élén Georgi Dimitrov állt - beindult. Dimitrov a legszélesebb antifa­siszta összefogás új útjait keresve M. Thorez, P. Togliatti, W. Pieck, K. Gottwald, B. Őmeral, O. Kuusinen és D. Manuilszkij támogatását él­vezte. A Komintern VII. kongresszu­sának határozatai, amelyeknek elfo­gadására éppen a sztálini személyi kultusz fölerősödése idején került sor, lényegében (a nyílt kritika hiá­nyában ugyan) elutasították a szek­tás dogmák nagyrészét, s megújítot­ták, illetve továbbfejlesztették Lenin téziseit. A Kongresszus határozatai tehát jelentős elméleti lépést jelen­tettek a politikai gyakorlat új távlatai felé. Úgy látszott, komoly kísérlet történt arra, hogy a Kominternt ismét olyan szervvé tegyék, amely a marxista-leninista elvek alapján fejti ki tevékenységét, fi­gyelembe veszi mind a mozgalom internacionalista alapjait, mind pedig az egyes országokban mu­tatkozó nemzeti sajátosságokat. Ez a kommunista mozgalom hatal­mas eszmei-politikai potenciáljáról tanúskodott, arról, hogy egyre éret­tebbé válik, és olyan irányban fejlőd­het, hogy összeütközésbe kerül a sztálinizmussal. Csakhogy a Kominternnek és a kommunista pártoknak a VII. kongresszus irányvonalának érvé­nyesítésére irányuló tevékenysége nem csupán az osztályellenség el­lenállásába, a jobboldali szocialisták ellenkezésébe, valamint más ne­hézségekbe és akadályokba ütkö­zött. Egészen más oldalról is hátba támadták. A későbbi események fé­nyében különösen vésztjóslónak lát­szik az, hogy Sztálin közvetlen uta­sítására a VII. kongresszuson meg­választott Végrehajtó Bizottságba bevették Nyikolaj Jezsovot, a KIVB elnökségébe pedig Mejer Moszkvint (Trilisser). Az SZK(b)P lenini, káderei ellen a harmincas évek végén kibontako­zott sztálini terror nem kímélte a Ko­minternt, a többi között Ausztria, Észtország, Finnország, Jugoszlá­via, Lengyelország, Lettország, Lit­vánia, Magyarország, Románia és más országok kommunista pártjai­nak a vezető kádereit sem. Sok kommunista politikai emigráns, aki a Szovjetunióban talált menedéket, osztozott a Sztálin-Jezsov-Berija féle önkény áldozatainak sorsában. A sztálini repressziók áldozata lett a Komintern I. kongresszusán meg­választott Elnökség valamennyi tag­ja is. Az Internacionálé történetének tragikus eseményeiről szólva, ame­lyeket nincs jogunk elhallgatni, meg kell jegyezni, hogy az adott körülmé­nyek között Georgi Dimitrov, mint a KIVB főtitkára, sok kommunista megmentéséért harcolt. Megkereste Sztálint, az SZK(b)P titkárait: Andrej Andrejevet és Georgij Malenkovot, mindazokat, akik a letartóztatottak­kal való leszámolást közvetlenül irá­nyították: Jezsovot, Beriját, Fri- novszkijt, Merkulovot. Kiállt azok mellett az elvtársak mellett, akiknek az ártatlanságáról meg volt győződ­ve. Az ilyen közbenjárás olykor si­kerrel járt. 1958-ban, Jezsov egyik pribékjének Lanfang nyomozónak a perében kitűnt, hogy elkészültek, ha nem is kerültek felhasználásra, „anyagok“ Georgi Dimitrov, Wil­helm Florin, Harry Pollitt, Walter, Ulbricht, André Marti, Otto Kuusinen és mások ellen. Súlyos hatással volt a Komintern- re az 1939-es szovjet-német szer­ződés is, amely komoly zavart keltett a kommunista mozgalomban. A Ko­mintern ilyen körülmények között nem mutatott eszmei-politikai önál­lóságot. Azok a taktikai megfontolá­sok, amelyek azt célozták, hogy Hit­lernek ne legyen ürügye a szerző­dés felrúgására, miközben a Komin­tern túlságosan is szorosan kötődött a Szovjetunió külpolitikai lépései­hez, sokat ártottak a kommunisták antifasiszta politikájának. A hitleri Németországot illetően a Komintern dokumentumaiból eltűnt a „fasiz­mus“ terminus. A propaganda ismét „általában“ az imperializmust tá­madta, s az angol-francia imperia­lizmus különös veszélyességét hangsúlyozta. Ezzel a felfogással a Komintern csak akkor szakított, amikor Franciaország már össze­omlott, és Németország támadást indított Jugoszlávia ellen. A 30-as évek végétől a Komintern szervezeti keretei már gátolták a pártok politikai mozgékonyságát és aktivitását. A mozgalom túlnőtt ezen a szervezeti formán, s a kom­munista pártok, amelyek mindenütt a felszabadító, antifasiszta harc élé­re álltak, gyakorlatilag önállóan cse­lekedtek. Ez már eleve eldöntötte a Komintern 1943-as feloszlatását. A mozgalomban eluralkodott dogmák, torzítások és elfajulások leleplezése szerves része annak a tisztulási folyamatnak, amely megszabadít mindattól, ami gátol­ja a fejlődést, gúzsba köti a kom­munista gondolkodást. Ez elen­gedhetetlen ahhoz, hogy a moz­galom ismét nyugodtan lélegez­hessen, érvényesíthesse huma­nista természetét. S ebből a szempontból különösen fonto­sak a Komintern történetének azok a lapjai, amelyek teljes összetettségében tárják fel azt a tendenciát, hogy a kommunis­ták szüntelenül bővítik működési területüket - a proletariátus osz- tályérdekeíért vívott küzdelem­nek, a szocializmusért folytatott harcnak a demokráciáért, a hábo­rúk ellen vívandó küzdelemmel való szerves összefonódásáig. A múlt tapasztalatainak a tanul­mányozása a kommunista moz­galom lenini koncepcióját gazda­gítja. A csehszlovák-szovjet történész-vegyesbizottság ülésén elhangzott előadás rövidített szövege Az elmúlt napokban a Nyitra- ivánkai (Ivanka pri Nitre) Efsz tagjai mérlegelték az 1988-as esztendő gazdálkodását és új feladatokat tűz­tek maguk elé. A szövetkezet elnö­ke, Anton Kólánk mérnök beszámo­lójában egyebek között megemlítet­te, hogy a közös gazdálkodás gon­dolatát Alsóköröskényben (Dőlné Krskany) már 1948-ban megvalósí­tották, és a Nyitrai járásban elsőként alapították a szövetkezetei. Ahogy most, negyven év távlatá­ból visszanézünk, büszkén nyugtáz­hatjuk, hogy szövetkezetünk gazdál­kodása egyre emelkedő tendenciát mutat. Ezt igazolja az a tény is, hogy például az 1974-es évhez viszonyít­va a bruttó mezőgazdasági termelés 49.4 százalékkal, az árutermelés 59,2 százalékkal, az összteljesítmé­nyek értéke pedig 66,9 százalékkal növekedett. Az egy főre jutó havi jövedelem 1622 koronáról 2856 ko­ronára, az egy dolgozóra számított munkatermelékenység pedig 70 200 koronáról 145 800 koronára nőtt. A mezőgazdaság számára nem túl kedvező időjárás ellenére a szö­vetkezet tavaly is 1,75 százalékkal túlteljesítette a bruttó mezőgazdasá­gi termelés tervét, ami az 1987-es évhez viszonyítva 2,2 százalék nö­vekedést jelentett. A kalászos gabonafélék és a tö­megtakarmány tervezett hozamá­nak túllépésén kívül szövetkezetünk tavaly a cukorrépa-termesztésben ért el legjobb eredményt. Konkrétan 44,6 tonnát hektáronként, ami a terv 32.5 százalékkal való túlteljesítését jelentette. Járásunkban ennél többet csak a sládeckovcei szövetkezet ért el. Az állattenyésztésben több éve rendszeresen teljesítjük termelési és értékesítési feladatainkat. A múlt év­ben az egy tehénre jutó tejtermelés 4388 liter volt. A hízómarhák napi súlygyarapodása 0,87 kg, a sertése­ké 0,64 kg volt. Egy kocától átlago­san 20,3 leválasztott malacot, 100 tehéntől pedig 100 borjút neveltünk fel. Ezek az eredmények már de­cember 14-re lehetővé tették az ál­lattenyésztési termékek eladására vonatkozó terv teljesítését. Szövetkezetünk a továbbiakban is egyenletesen kívánja teljesíteni feladatait. Ehhez az elmúlt évben jó feltételeket alakítottunk ki. Tudjuk, nem lesz könnyű dolgunk, mert az 1989-es év feladatai sokkal igénye­A nemzeti bizottságok tevékeny­ségét, a választási időszak elmúlt három esztendejének eredményeit és az átalakítási program célkitűzé­seit vitatta meg az elmúlt napokban az SZLKP Rimaszombati (Rimavská Sobota) Járási Bizottságának ülése. Michal Megelának, a jnb elnökének előterjesztéséből kiderült, hogy a nemzeti bizottságok és az általuk irányított gazdálkodó szervezetek többsége eleget tett az elvárások­nak. Ugyanakkor bírálta a közigaz­gatási apparátus és az alapvető la­kossági szolgáltatásokat ellátó üze­mek fogyatékosságait. A helyi és a városi nemzeti bizottságok tevé­kenységével kapcsolatban megálla­pította, hogy helyesnek bizonyult az 1983-as évben jóváhagyott koncep­ció. A városi nemzeti bizottságok és a Klenovecben, Rimaszécsen (Ri­mavská Sec), Újbáston (Nová Bas- ta), Jesenskében és Királyiban (Král’) működő körzeti nemzeti bi­zottságok éltek nagyobb jogkörük­kel, s az érintett területek lakossága pozitív tapasztalatokat szerezhetett az ügyintézéssel és a településfej­lesztéssel kapcsolatosan. Mindezek ellenére nem foglalkoznak újabb központi községek kialakításával, mert ehhez - egyelőre - nincsenek meg a feltételek. A járás kisebb falvaiban működő nemzeti bizottságok munkája is ja­vult azáltal, hogy szorosabbra fűzték kapcsolataikat a Nemzeti Frontba tömörült szervezetek tagságával, a lakosság széles rétegeivel. Persze nem lenne helyénvaló az általánosí­tás, hiszen tizenhét nemzeti bizott­ság munkáját gyengének minősítet­ték a felsőbb szervek. Hasonlóan árnyaltan értékelték a képviselőket is, akik többsége jól látta el feladatát, egyesek munkájá­val azonban nem lehetnek elégedet­tek. sebbek. Az új gazdasági feltételek esetünkben a nyereség 4 millió ko­ronával való csökkenését jelentik. Ennek ellenére nem adjuk fel, meg­felelő intézkedésekkel elegendő pénzforrást igyekszünk biztosítani az újratermelési folyamathoz. Fi­gyelmünk középpontjában a termé­kek minőségének javítása áll. Cé­lunk, hogy a lehető legtöbb növényi és állati eredetű terméket értékesít­sünk az első minőségi osztályban. Hogy megéri-e a fáradozást? Konk­rét példákkal bizonyítható, hogy igen. Az új felvásárlási árak szerint, egy mázsa közönséges búzáért 175, ugyanannyi elsőosztályú élel­miszeripari búzáért 270 koronát ka­punk. Egy mázsa takarmányárpa felvásárlási ára 180, ugyanennyi el­sőosztályú sörárpáé pedig 360 koro­na. A mezőgazdasági vállalatok minden 280 kg fölötti vágómarháért - ha a húsa elsőosztályú - 4,40 korona prémiumot kapnak kilónként. Amennyiben az állat súlya megha­ladja a 310 kilogrammot, a kilónkénti prémium 8,90 koronára növekszik. Talán elég meggyőző tény, hogy szövetkezetünk csupán az említett termékek esetében mintegy 6 millió korona pluszbevételre tehet szert, ha elsőosztályú áruként tudja eladni termékeit. A minőség mellett természetesen a termelés intenzitásának növe­lését is fontosnak tartjuk. A járható utak a fontosabb növényféleségek termelési rendszerekben történő ter­mesztése, illetve az új biológiai, ké­miai és agrotechnikai ismeretek ki­használása jelenti. Jelentős tartalé­kot jelent a termelési költségek csökkentése. Csökkentésük lehető­ségeit a termőföldről, és a szerves­trágyákról való gondoskodás növe­lésében, valamint a laboratóriumi elemzések alapján végzett táp­anyagpótlás és takarmányozás meghonosításában látjuk. Sajnos, az említett tartalékok mozgósításával sem tudjuk pótolni teljes egészében azt az összeget, amely az új adózási rendszer hatály­balépése következtében „kiesik“ a költségvetésünkből. Ezért bővítjük a melléküzemági termelést, ameiy remélhetőleg képes lesz pótolni a különbözetet. JOZEF LUKÁC mérnök, üzemgazdász A nemzeti bizottságok által irányí­tott üzemek elmúlt évi gazdálkodá­sát illetően is felemás volt a jnb elnökének értékelése. Az öt legfon­tosabb üzem közül négy állami vál­lalatként működik, s ezek irányításá­ban már fellelhetők a progresszív gazdálkodási forma fő jelei. Az álla­mi építőipari vállalat például az öt­éves terv első három esztendejében összességében teljesítette feladata­it, ám adósa maradt a lakosságnak a hagyományos építőipari szolgálta­tásokkal. A helyi gazdálkodási, szol­gáltató és termelővállalatok közül a járási ipari vállalat érte el a legjobb eredményt, a volt szolgáltatóüzem azonban nem tudta teljesíteni a la­kosságtól származó bevételek ter­vét. Talán emiatt is határozta el az állami vállalat új vezetése, hogy megválik hét, korábban ráfizetéses szolgáltató egységétől. Ezek január óta új formában, a helyi nemzeti bizottságok kisüzemeként működ­nek tovább. A szolgáltatások hozzáférhetősé­géről is elhangzott néhány bíráló szó. A járás területén működő 139 kisebb-nagyobb szolgáltatóegység közül ugyanis csak 43 tart nyitva 18.00 óra után, s még kedvezőtle­nebb a helyzet a szombati nyitva tartást illetően. Elmarasztalták a la­kással összefüggő szolgáltatásokat is. Ami a választási programot illeti, a főbb célkitűzéseket időarányosan teljesítik, ám egyes területeken - az egészségügyben, a szociális ellá­tásban, a kis falvak fejlesztésében, mindenekelőtt pedig a vezetékes ivóvízzel való ellátásban - még min­dig nagy a járás lemaradása az országos átlaghoz viszonyítva. El­sősorban ezeken a területeken kell az elkövetkező időszakban meg­gyorsítani a fejlődés ütemét, -ha.­Gyorsítani a fejlesztés ütemét Értékelték a nemzeti bizottságok munkáját

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents