Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám, szombat
ÚJ szú 3 1989. III. 4. Európában új politikai tendenciák érvényesülnek Viktor Karpov sajtótájékoztatója a bécsi fórumok előtt Koszovói kötélhúzás (ÖSTK) - A hétfőn kezdődő európai hagyományos leszerelési tárgyalásoknak mindjárt a kezdetén előterjesztik háromszakaszos tervezetüket a szocialista országok - jelentette ki tegnapi moszkvai sajtóértekezletén Viktor Karpov külügyminiszter-helyettes. A huszonhármak leszerelési fórumának fő célja az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentése az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedően. Karpov azt emelte ki, hogy a bécsi fórum a bizonyítéka annak, hogy az európai földrészen új politikai tendenciák érvényesülnek. Nem a helsinki folyamat mechanikus folytatáWashington A szovjet nagykövet rendhagyó sajtóértekezlete (ŐSTK) - Rendhagyó sajtóértekezletet rendezett csütörtökön a Szovjetunió washingtoni nagykövetségének épületében Jurij Dubi- nyin nagykövet. A találkozóra csupán az amerikai sajtó képviselőit hívták meg. Dubínyin azt hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió minden szinten és minden nemzetközi, valamint kétoldalú problémáról kész tárgyalni a Bush-kormánnyal. Tájékoztatta az újságírókat a szovjet külpolitika fő irányairól, beleértve a leszerelési kérdéseket, a közel-keleti, valamint az afganisztáni helyzetet. Salman Rushdie könyvével kapcsolatban megerősítette, hogy a Szovjetunió kész elősegíteni a probléma megoldását. Végezetül annak a reményének adott hangot, hogy a szovjet és az amerikai külügyminiszter bécsi találkozója lehetővé teszi a két minisztérium közötti jó kapcsolatok kialakítását. (ŐSTK) - Caracasban az elmúlt napok zavargásait követően fokozatosan normalizálódik a helyzet. Tegnap az üzletek nagy része kinyitott, helyreállt a közlekedés és az élelmi- szer-ellátás. A kormány felszólította a lakosságot, mindenütt vegye fel a munkát. A rendőrség ugyanakkor folytatja a razziákat, s a rablásokban részt vevő emberek után kutat. I Panama Az ellenzék élezi a feszültséget (ŐSTK) - A panamai ellenzék kormányellenes akciókra használja ki azt, hogy jelenleg az országban tartózkodik az Amerikai Államok Szervezetének emberi jogi bizottsága. Péntekre virradó éjszaka a fővárosban néhány ezres tüntetést szerveztek, résztvevői a kormányra hárították a felelősséget Panama jelenlegi gazdasági nehézségeiért. A kormányt azzal is vádolták, hogy a május 7-én esedékes általános választások eredményeinek meghamisítására készül. Javaslat az ENSZ-közgyúlés rendkívüli ülésszakára (ŐSTK) - Az ENSZ-közgyűlés 43. ülésszakának gazdasági és pénzügyi bizottsága amellett szavazott, hogy jövőre hívják össze a Közgyűlés rendkívüli, nemzetközi gazdasági együttműködés kérdéseivel foglalkozó ülésszakát. Ezen a tanácskozáson elsősorban a fejlődő országok problémáiról lenne szó, amelyen megvitathatnák az államközi gazdasági kapcsolatokkal és a fejlődő országok gazdasági fellendülésével összefüggő kérdéseket. A fórum összehívása mellett 97 ENSZ-tagország szavazott és csak az Egyesült Államok ellenezte megtartását. Az USA ezúttal is azzal érvelt, hogy feleslegesek a rendkívüli tanácskozások, mivel a kérdések többségét megvitathatják a Közgyűlés rendes ülésszakain is. A mostani döntést még a Közgyűlés plenáris ülésén is jóvá kell hagyni, s ezen állapítják majd meg a tanácskozás pontos dátumát is. sáról van szó, hanem minőségileg teljesen új szakaszról. A Szovjetunió arra fog törekedni, hogy a Varsói Szerződés és a NATO hagyományos fegyverzeteiben meglévő aránytalanságokat felszámolják. Kezdeni azzal a három fegyverfajtával kell az egész folyamatot, amelyeket a felek támadó jellegűeknek tartanak. E pontban a két tömb elképzelései azonosak. Ugyanakkor arra is törekedni kell, hogy mind a Varsói Szerződés, mind pedig a NATO fegyverzetének összetétele védelmi jelleget kapjon. A harmadik szakaszban kell elérni azt, hogy a haderők állománya a lehető legalacsonyabb szintre csökkenjen. A huszonhármak fórumával párhuzamosan kezdődik meg - immár mind a 35 ország részvételével - a bizalom és biztonság erősítésé(ŐSTK) - Dániel Ortega nicaraguai államfő péntekre virradó éjszaka Managuában találkozott Miguel Obado y Bravó érsekkel, a nemzeti megbékélési bizottság elnökével. Az államfő a tanácskozás után közölte, tájékoztatta az érseket a középamerikai elnökök csúcstalálkozójának eredményeiről, valamint azokról a lépésekről, amelyeket a nicaraguai kormány tesz a salvadori megállapodásokból rá háruló kötelezettségek teljesítése során. Ortega szerint a nicaraguai nemzetgyűlés megvitatja Somoza gárdája egykori tagjainak szabadon bocsátásáról szóló dekrétumot. Az ellenforradalmi egységek tagjainak szabadon engedése a salvadori Carlos Andres Perez államfő a mexikói tévének adott telefonnyilatkozatában azt a véleményét hangoztatta, hogy a venezuelai feszültség oka a fejlett 'nyugati országok politikájábn keresendő. Ezek ugyanis a leglehetetlenebb feltételek között is arra kényszerítik a hitelezőket, hogy törlesszék tartozásaikat. A hét elején bejelentett áremelések nyomán kirobbant megmozdulásokban egyes hírek szerint több mint 500-an vesztették életüket, s a sebesültek száma 3 ezer. Megfigyelők szerint ez a katonai és a rendőri egységek brutális fellépésének a következménye. ről tanácskozó fórum is. Ezzel kapcsolatban Karpov utalt arra, a Szovjetunió és szövetségesei véleménye megegyezik abban, hogy tovább lehet csökkenteni a hadgyakorlatok terjedelmét, s kibővíteni azoknak az információknak a számát, amelyeket az európai államok ez ügyben egymás rendelkezésére bocsátanak. Ezen túlmenően a bizalomerősítő intézkedéseket a szárazföldi erőkön túlmenően a légierő és a haditengerészet tevékenységére is ki lehetne terjeszteni. A taktikai rakéták nem tartoznak a bécsi fórum hatáskörébe. Karpov ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy a Szovjetunió kész önálló tárgyalásokat kezdeni a harcászati eszközökről. Hajlandó a radikális csökkentésre, s a teljes felszámolásra is (ez lenne a harmadik nullamegoldás). megállapodások azon részének megvalósításától függ, amely a Hondurasban táborozó nicaraguai kontrák leszerelését érinti. Az államfő egyben közölte, hogy április 25-ig a parlament elé terjeszti a választási törvény módosításáról és a sajtótörvényről szóló javaslatot. Ortega elmondta, arra szólította fel a katolikus egyház fejét, hogy közösen lépjenek fel a rendezési folyamatot akadályozó „bizonyos hírközlő eszközök, szakszervezeti vezetők és a politikai pártok képviselői“ ellen. Ezzel összefüggésben rámutatott, hogy elsősorban a La Prensa című jobboldali napilap, valamint néhány politikai és szakszervezeti vezető szabotálja a politikai és a gazdasági reformokat. Miguel Obado y Bravó hajlandó Hondurasba utazni, hogy közbejárjon a kontrák által elhurcolt és fogva tartott nicaraguai*polgárok kiszabadításáért. Guatemalában nemzeti párbeszéd kezdődött az ország fejlesztésének és békéjének biztosításáról. A külföldi megfigyelők nem sok reményt fűznek a tárgyalásokhoz, ugyanis a hadsereg, a magánvállalkozók és több jobboldali szervezet nem volt hajlandó bekapcsolódni a párbeszédbe. A helyzetet bonyolítja, hogy a hatóságok számos ellenzéki mozgalomnak lehetetlenné tették a részvételt a tárgyalásokon. Sztrájkok és ellensztrájkok, tömeges tiltakozó megmozdulások, harckocsik és megerősített milíciaegysé- gek képében érezhető rendkívüli intézkedések, leleplezett szeparatista összeesküvés és letartóztatások - íme, néhány szóban az elmúlt napok koszovói krónikája. Ez a felsorolás is érzékelteti a mélyben lappangó feszültségeket, amelyek időnként (mint most is) fel-feltörnek. Persze nem csupán Koszovóról, a gazdasági és kulturális elmaradottságból táplálkozó albán nacionalizmusról van szó. Sokkal többről: Jugoszlávia integritásáról, a meghirdetett és létfontosságú reformok sikeréről. Miközben a kötélhúzás elhomályosítja, ki mit akar, ki kinek az oldalán áll... De maradjunk Koszovónál. A mostani konfliktusok közvetlen eredménye a szerbiai köztársasági alkotmány módosításának szándéka. Az 1974-ben elfogadott szövetségi alkotmány elég visszás helyzetet teremtett, ugyanis a többi tagköztársaságtól eltérően Szerbiában a központi vezetés nem gyakorolhatja maradéktalanul jogköreit az egész köztársaság területén. Szerbia része ugyanis két autonóm tartomány: a Vajdaság és Koszovo, amelyek szinte a tagköztársaság szintjén állnak, mivel önálló törvényeket hozhatnak, belügyeiket maguk intézik, a költségvetés, a bíróságok stb., mind a tartományi vezetés hatáskörébe tartoznak. A módosított szerb alkotmány megszüntetné ezt a bizonyos értelemben abnormális állapotot. Főleg a honvédelem, a törvénykezés kérdéseiben a szerbiai parlament lenne kompetens, s az újvidéki és a pristinai szkupstina csak véleményt mondhatna a köz- társasági szintű döntésekről (eddig a beleegyezésükre is szükség volt). Mindamellett az autonómia nem szenved csorbát bizonyos gazdasági ügyek, a kultúra, a helyi politika kérdéseiben a tartományok maguk dönthetnek (s különben is, a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságát maga a szövetségi alkotmány garantálja). Szóval, az új szerbiai alaptörvény visszaállítja a köztársaság alkotmá- nyozó szuverenitását, és Szerbia a többi köztársasággal ismét egyenrangú lesz. Az előterjesztés társadalmi vitája már tavaly ősszel megkezdődött, s a szerb parlament a múlt héten hagyta jóvá. Most még a két tartományi törvényhozásnak is meg kell vitatnia, s csak azután léphet érvénybe. Első pillantásra egyszerűnek tűnik a dolog, csakhogy ... Gsakhogy Koszovóban az albán nacionalista erők úgy állították be a dolgot, mintha a lakosság jogait lényegében megnyirbálná a módosított alkotmány. Ezt a hangulatkeltést segítette, hogy az albánok közül sokan nem is tudják, miről van tulajdonképpen szó. Vagyis - és ezt a belgrádi vezetés is elismeri - nem volt megfelelő az alkotmánymódosítás előkészítése, hiányos volt a felvilágosító munka, a propaganda. így csaphattak magasba az indulatok Koszovóban. És mint a héten kiderült: mindez tudatos kampány része volt, amely szervezői az általános sztrájk után fegyveres felkeléssel is számoltak, hogy elszakítsák Koszovói Jugoszláviától. Úgyhogy épp ideje volt a határozott közbelépésnek, ám a rendkívüli rezsim nyilván csupán tüneti kezelésnek fogható föl. S attól, hogy letartóztatják a zavargásokért és a sztrájkokért felelős személyeket, a probléma gyökerei megmaradnak. Ezek pedig a gazdasági-társadalmi elmaradottságban keresendőek. Mellesleg - de nem mellékesen- a koszovói események más konfliktusokat is a felszínre hoztak. Nevezetesen a két legfejlettebb tag- köztársaság - Szlovénia és Horvátország -, valamint a többi országrész (Észak és Dél) ellentéteit. Ljubljanában és Zágrábban mindig is igen érzékenyen reagáltak a szerb nacionalizmus megnyilvánulásaira, s valahogy nincsenek kibékülve Szlobodan Miloseviccsel, a Szerb KSZ Elnökségének elnökével. A szükebb pátriájában rendkívül népszerű politikus ugyanis - legalábbis Szerbia vonatkozásában- az erőskezű központi vezetés híve, s főleg a szlovéniai politikusok szerint nem állnak tőle távol a parancsuralmi módszerek sem. Márpedig ez ellentmond a demokratizálás meghirdetett elveinek. A szerbiai alkotmánymódosításban is a kisebb nemzetek jogainak csorbítását vélik felfedezni egyesek Szlovéniában és Horvátországban. Hogy milyen érzékeny kérdésről van szó, azt bizonyítja a koszovói albán bányászok éhségsztrájkja is. Ljubljana és Zágráb egyes körei humánus oldaláról közelítették meg a tiltakozó akciót, és ez szembeállította őket a belgrádi felfogással, miszerint egyértelműen politikai indíttatású volt a sztrájk. Bonyolult és ellentmondásos tehát a Koszovó körüli helyzet, a seb fájdalmai kisugároznak egész Jugoszláviára. A jövő szempontjából a legfájdalmasabb az, hogy a viták, az ellentétek nem teszik lehetővé a gazdasági és politikai rendszerben égetően szükséges változásokat, a reformok gyakorlati megvalósítását. A kötélhúzásból egyre inkább kötéltánc lesz, és ennek veszélyei beláthatatlanok. PAPUCSEK GERGELY K özeledtek az álláspontok, a tárgyalások hasznosak voltak - mondta a múlt szerdán véget ért második dzsakartai koktélparti több résztvevője. A nyilatkozatok e közeledés mibenlétéről konkrétumokat nem igen tartalmaztak, az udvarias, diplomatikus megfogalmazás vitákra, eltérő véleményekre utal. A megfigyelők többsége mindebből azt a következtetést vonta le, hogy az indonéz fővárosban megrendezett találkozón - már hivatalos neve is van a nemhivatalosként indult fórumnak: JIM (Jakarta Informál Meating) - lényegében eredménytelenül ért véget. Amiben biztosan megegyeztek: a kambodzsai rendezés érdekében az erőfeszítéseket, a JIM-folyamatot folytatni fogják. Két dolog is alátámasztja az elmondottakat. Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter mindjárt a koktélparti befejezése után négy ASEAN-országot érintő, s e hét közepéig nyúló körútra indult: Bruneit, Szingapúrt, Malaysiát és Thaiföldet kereste fel. Hun Sen kambodzsai kormányfő (és külügyminiszter) pedig csütörtökön szükségesnek látta, hogy a kambodzsai néphez intézett üzenetében leszögezte: a Kambodzsai Népköztársaság semmilyen körülmények között sem engedi meg, hogy a népirtó polpotisták ismét visszakerüljenek a hatalomba. „Most az a fontos, hogy a kambodzsai probléma belső vonatkozásainak rendezéséért harcoljunk, főleg ami a hatalom és a hadsereg kérdését illeti. Ezekről még mindig nagyok a nézeteltérések"- áll az üzenetben. Hatalom és hadsereg - talán mondani sem kell, azért emelte ki Hun Sen, mert a két kulcsfontosságú ütközőpontról van szó, az egyéb vitatott kérdések ezekre vezethetők vissza. Nyilvánvaló az is, hogy a legkeményebb csatározások Hun Sen és Norodom Szihanuk herceg, illetve kettejük koncepciói között dúlnak. Szögezzük le, az ASEAN, Kína és az USA is úgy véli, a majdani négypárti kormány élén Szihanuknak kell állnia. A herceg viszont most el sem ment Dzsakartába, csupán Pekingból tett egy-két célzást arra, hogy fölösleges cikrusznak tartja a JIM 2-t, de ahová azért a fiát elküldte. Folyik tehát a taktikázás annak érdekében, hogy minél előnyösebb pozícióba kerülhessen. Szihanuk azért nem volt hajlandó az indonéz fővárosba utazni, mert ötpontos javaslatát Hun Sen nem fogadta el, a saját tervét terjesztette elő. A koktélparti rangját bizonyítja egyébként, hogy a rendezésben érdekelt országok magas szinten képviseltették magukat: ott volt a hat ASEAN-tagállam, valamint Vietnam és Laosz külügyminisztere, továbbá Hun Sen, s a három kambodzsai ellenzéki frakcióból kettőnek a vezetője. (E három csoport alkotja az úgynevezett Demokratikus Kambodzsát, amelynek Szihanuk az elnöke.) Minden fél egyetért abban, hogy a kambodzsai válságot rendezni kell végre. A vita a mikéntről folyik. Szihanuk terve szerint a Hun Sen-kormánynak azonnal Kambodzsai kérdőjelek le kellene mondania, s a választásokig egy négypárti kormány - Szihanukkal az élen - irányítaná az országot. A phnompenhi vezetés erre nem hajlandó, a választásokig a helyén kíván maradni, elképzelése szerint négypárti Nemzeti Megbékélési Tanácsot kell létrehozni. Ez a Szihanuk vezette testület készítené elő a választásokat, s döntene az átmenethez szükséges néhány kérdésben is. Ami fontos, mind a négy félnek vétójoga is lenne. Abban az országban, amely átélte a Pol Pot-féle rémuralmat, s tíz éve háborúban áll, nem mindegy, hogy a választások idején kié a hatalom. Különösen, ha figyelembe vesszük Szihanuk további elképzeléseit: a választásokat ENSZ-csapatok ellenőrizzék, az egyes kambodzsai felek pedig csökkentsék 10 ezer alá fegyvereseik számát. Miért utasítja el Phnompenh e két pontot? 1. Az ENSZ-közgyűlés hivatalosan nem a népi Kambodzsa kormányát ismeri el, hanem Szihanukékat, s az a politikai támogatás, amelyet a világszervezet országainak többsége ad nekik, így katonai jellegű erőben is testet öltene. Ezáltal kétségkívül Szihanuk kerülne előnyös helyzetbe. Hun Sen abba beleegyezik, hogy külföldi politikai megfigyelők részt vehessenek a választásokon. 2. Lényeges csapatcsökkentések lennének ezek, de az arány 3:1 volna Szihanukék javára. Ráadásul csak a kormánynak és a két másik csoportnak kellene csökkentenie, hiszen Szihanuk katonailag a leggyengébb, (a tavalyi adatok szerint 5-6 ezer fegyverese van), a polpotisták 30-40 ezer fegyveressel rendelkeznek. Szihanuknak két fő ellensége van: a népi kormány és a polpotista Vörös Khmer, amellyel szövetkezett. A herceg tehát két legyet ütne egycsapásra, megint ő járna jól. Látszólag lényegtelen követelés Szihanuk részéről, hogy már az átmeneti időszakban változtassák meg Kambodzsa nevét, zászlaját és himnuszát. De ezzel a népi vezetést a törvényesség jelképeitől fosztanák meg közvetlenül a választások előtt. Következő téma a vietnami csapatkivonás. A JIM 2 első napján nyugati hírügynökségek szenzációként közölték: Nguyen Co Thach azt nyilatkozta, hogy szeptemberig az összes vietnami katona elhagyja Kambodzsát, akár lesz politikai rendezés, akár nem. Néhány óra múlva jött a cáfolat, Nguyen Co Thach kijelentette: ő ilyet sosem állított, a korábbi verzió az érvényes. Ha nem lesz politikai rendezés, akkor csak 1990-ben fejezik be a csapatkivonást. * Júliusban találkoznak ismét a koktélparti résztvevői. Sokak szerint azért csak ekkor, mert meg akarják várni a májusi szovjet-kínai csúcstalálkozót. Hanoi és Phnompenh szerint ez passzív kivárást jelentene, a kambodzsai kérdést most az érintett feleknek kell megoldaniuk, s ezért további és halaszthatatlan erőfeszítéseket kell tenni. Ennek a szellemében ment Nguyen Co Thach is az ASEAN-körútra. (Azt persze nem lehet kétségbe vonni, hogy Moszkva és Peking szava mérvadó.) L átni kell az átmeneti időszak hogyanja körüli huzavonák lényegét. E szakaszban sok minden eldőlhet. A választások ugyanis minden fél számára kockázatot jelentenek, senki sem tudja megjósolni, milyen eredményt hoznak. Szihanuk győzelme esetén minden bizonnyal a szocialista orientáció feladása következne. Ha veszítene, akkor azok éreznék úgy, hogy kárba vesztek eddigi áldozataik, akik őt támogatták a múltban és támogatják ma is. Mindenképpen olyan kérdőjelekkel állunk itt szemben, amelyek túlmutatnak egy szűk régió gondjain. MALINÁK ISTVÁN Caracasban normalizálódik a helyzet A nicaraguai államfő és az érsek találkozója Managua lépései a salvadori megállapodások teljesítésére
