Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám, szerda

ÚJ szú 3 1989. III. 1. A reformok útjáról nem lehet letérni WOJCIECH JARUZELSKI ÉS JERZY URBAN A LENGYELORSZÁGI FEJLEMÉNYEKRŐL politikai tévé (ŐSTK) - Az új társadalmi szer­ződés előkészítéséről tanácskozott hétfőn a varsói kerekasztal-tárgya- lások keretében a gazdaság- és szociálpolitika kérdéseivel foglalko­zó munkacsoport. A tanácskozáson részt vevő kormányképviselők el­mondták, az említett témakörben mintegy 90 százalékban már sikerült közelíteni az álláspontokat. Mint is­meretes, az új társadalmi szerződés lesz a kerekasztal egyik legfonto­sabb eredménye. A „Szolidaritás" és más ellenzéki erők képviselői ezzel szemben azt állították, hogy a gazdasági és szociálpolitikai kér­désekben a haladás egyáltalán nem kielégítő. Véleményük szerint minél konkrétabb problémákat tárgyalnak, az egyetértés annál távolibbnak tűnik. A jogi és bírósági reformmal fog­lalkozó alcsoport tanácskozásán a ,,Szolidaritás" egyebek között kö­vetelte, hogy a Büntető Törvény- könyvből töröljék el azt a rendelke­zést, amely a zavargások szítását szankcionálja. A „Szolidaritás" azon aktivistáinak a rehabilitációja mellett is síkraszálltak, akiket az 1981-1988 közötti időszakban ítél­Bush fő gondja: Tower (ŐSTK) - George Bush amerikai elnök hétfőn a késő esti órákban érkezett vissza Washingtonba ázsiai körútjáról. Elmondta, tárgyalásainak eredményeiről részletesen is tájé­koztatni fogja a törvényhozás veze­tőit. Szakírók véleménye megegye­zik abban, hogy a külpolitikai kérdé­sek után Bush az elkövetkező na­pokban minden figyelmét a belpoliti­kai gondokra fogja fordítani. Első­sorban a John Towerral kapcsolat­ban kirobbant politikai „válságról“ van szó. Mint ismeretes, a szenátus hadügyi bizottsága nem hagyta jóvá Tower hadügyminiszteri kinevezé­sét, s nagy a valószínűsége annak, hogy hasonlóképpen fog eljárni a szenátus is, amely ma vagy legké­sőbb holnap dönt a hadügyminiszte­ri tárca vezetőjének kérdésében. Teherán megszakítja kapcsolatait Londonnal (ŐSTK) - A teheráni parlament tegnap úgy döntött, hogy Irán meg­szakítja diplomáciai kapcsolatait Nagy-Britanniával, ha a londoni kor­mány addig nem változtat a Khomei- ni-fenyegetéseket elítélő álláspont­ján. Mint ismeretes, a brit kormány felháborodottan reagált az imánnak arra a „halálos ítéletére", amelyet a Sátáni versek brit szerzőjére, Sal- man Rushdíe-ra mondott ki. A teheráni rádió tegnap közölte, hogy a parlament ülésén jelen levő 201 képviselő túlnyomó többsége a brit-iráni kapcsolatok megszakítá­sa mellett szavazott. Mint ismeretes, Nagy-Britannia a múlt héten vissza­hívta Teheránból mind az öt ott­tartózkodó diplomatáját és kiutasí­tott valamennyi Londonban tartóz­kodó iráni diplomatát. tek el törvénytelen kenységért. Janusz Onyskiewicz, a Szolida­ritás" képviselője tájékoztatást adott a krakkói Jagelló egyetem diákjai­nak sztrájkjáról is. Az egyetemisták agresszív szocialista- és szovjetel­lenes utcai demonstrációit és a za­vargásokat, amelyek a múlt hét vé­gén robbantak ki, „nyugodtaknak" nevezte. Onyskiewicz szerint a rendfenntartó erők viselkedtek ag­resszíven, s ezt annak ellenére han­goztatta, hogy a tévé az esti órákban képes tudósításban számolt be az eseményekről. E zavargásokat tévébeszédében Jerzy Urban kormányszóvivő is ha­tározottan elítélte. Leszögezte: a vandalizmus, az anarchia, a terro­rizmus megnyilvánulásai kompro­mittálják a pluralizmust, és az állam- polgári szabadságjogokat Lengyel- országban. Szerinte a krakkói egye­tem vezetői túlságosan toleráns és nem egyértelmű álláspontra helyez­kedtek az eseményekkel kapcsolat­ban. A kormány komolyan kezeli a Krakkóban történteket, s azt, hogy a közelmúltban Varsóban középüle­teket rongáltak meg. A krakkói szov­jetellenes provokációk, a város fel­szabadításáért vívott harcokban ele­sett szovjet katonák emlékművének a meggyalázása, a lengyel kormány képviselőjének a sértegetése, s az, hogy korlátozták személyes szabad­ságát, továbbá a biztonsági erők tagjai elleni erőszakos fellépések - mindez a kerekasztal-tárgyalások idején történt, veszélyeztetve annak eredményeit és értelmét. Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, az államtanács elnö­ke a pomerániai katonai körzet hét­fői évzáró pártkonferenciáján mon­dott beszédében azt húzta alá, hogy a kerekasztal-tárgyalásoknak rend­kívüli jelentőségük van az ország jelene és jövője szempontjából. A beszédben, amelynek szövegét a lengyel sajtó tegnap tette közzé, Jaruzelski szólt arról, hogy számos kérdésben jelentősek a nézeteltéré­sek, s éppen ezért biztonságosan kell áttérni a realista, kompromisszumos és pozitív megoldásokra. Ez a másik fél részéről is megkívánja, hogy kép­viselői feladják a régi komplexuso­kat, kifogásokat. A továbbiakban a lengyel vezető óva intett azoktól a kísérletektől, hogy ismét megpróbálják az orszá­got letéríteni a szocialista útról. Ez nem a régi pozíciók védelme, ha­nem társadalmi formációnk, a hol­nap szocializmusának új fejlődési szakasza - mondotta. A reformok útjáról nem lehet letérni, harcolni kell az infláció, az árak emelkedése és a sztrájkokkal való zsarolás ellen. A társadalmi-politikai erők felelős­ségérzetének próbája éppen az, hogy milyen határozott álláspontra helyezkednek e veszéllyel szemben. Ezzel kapcsolatban Jaruzelski a dol­gozók, a munkásosztály józan eszé­re is hivatkozott. További veszély­nek nevezte a társadalmi élet anar- chizálására irányuló kísérleteket. Jazov-interjú az Izvesztyijában A szovjet hagyományos erők csökkentéséről (ŐSTK) - Dmitrij Jazov hadse­regtábornok, az SZKP KB PB pót­tagja, honvédelmi miniszter az Iz­vesztyijának adott interjújában kije­lentette, a Szovjetunió európai ha­gyományos erőinek csökkentése 1989-ben és 1990-ben úgy megy majd végbe, hogy mindkét évben májusig felkészülnek rá az egysé­gek, majd pedig augusztusig gya­korlatilag is megvalósítják. Kijelen­tette, hogy ez év augusztus 15-ig az NDK és Magyarország területéről kivonnak három páncélos hadosz­tályt. Ebben a szakaszban a Szov­jetunió szövetségesei területéről ki­vonja a taktikai rakéták 24 indítóállá­sát, továbbá hozzávetőleg 2700 harckocsit és nagy mennyiségű to­vábbi fegyverzetet. 1990-ben az NDK-ból ugyancsak két páncélos hadosztály, Csehszlovákiából pedig egy páncélos hadosztály távozik. A szpvjet hagyományos erők egyol­dalú csökkentése 1990 novemberé­ben vagy decemberében befeje­ződik. Jazov ebben az interjúban is hangsúlyozta, hogy a szövetséges országok területén hátramaradó szovjet alakulatokat átszervezik. A Németországban állomásozó szovjet hadseregcsoport gépesített lövész hadosztályaiból és a középső szovjet hadseregcsoportból eltávo­lítják a harckocsiezredeket. A harc­kocsihadosztályokban egyötöddel csökkentik a tankok számát. Ugyan­akkor növekszik a harckocsielhárító, a légvédelmi eszközök, valamint az utász technika mennyisége. így eze­ket az alakulatokat védelmi jellegűvé alakítják át. Bár egyoldalú intézkedésekről van szó, Jazov szerint ha a szövet­ségesek beleegyeznek, az említett lépések megvalósítását külföldi újságírók is figyelemmel kísérhetik. H étéves huzavona után márci­us 15-én teljessé válik Izrael kivonulása a Sínai-félszigetről: va­sárnap Izrael és Egyiptom képviselői a vita tárgyát képező Tabában aláír­ták az erre vonatkozó megállapo­dást. Évekig tartottak a tárgyalások a 900 négyzetméter területű földsáv sorsáról. Tabát két héttel az 1982 áprilisában történt kivonulás előtt szállta meg Izrael - századeleji tér­képekre hivatkozva. Ezeken - a de­markációs vonal mindkét oldalán Távozás Tabából uralkodó britek - meglehetősen könnyelműen, a szó szoros értelmé­ben egy-egy tollvonással jelölték be a határokat, mit sem gondolva a vi­tatkozásra hajlamos utódokra. 1982 tavaszán Szadat és Begin a problé­ma megoldásának elnapolását java­solta, csak hogy ne fussanak ki az időből. Hoszni Mubarak már nem volt ilyen toleráns, elő-elővette ezt a kérdést, s a Libanon elleni invázió után már nagyon határozottan köve­telte a terület visszaadását. Taba sorsa nemzeti üggyé vált Egyiptom­ban. ,,Hazánk szent földjéből egyet­len négyzetméternyi területet sem engedünk át senkinek“ - jelentette ki több ízben, komoly fejfájást okoz­va az akkor még miniszterelnök Be- ginnek, de az utána következő Sa- mirnak, majd Peresznek is. Hogy Taba az egyiptomiak sze­mében szent föld, elnökük számára pedig presztízskérdés - ez érthető. De mit jelent Izraelnek? Csak kelle­mes üdülőközpontot? Vitathatatlan, azt is, hiszen az ötcsillagos szálloda, több penzió és a pár száz üdülőház, az állítólag több milliárd dollár beru­házással kiépített infrastruktúra, a 250 méteres strand kiváló pihe­nést ígér. De ami ennél is fontosabb: Tabában gazdag édesvízkutak van­nak, s ez már stratégiai jelentőség­gel bír. Az izraeliek úgy tervezték, a Jordán-folyóból vezetik el a vizet a Negev sivatagban létesített nukle­áris reaktorok üzemeléséhez. Kör­nyezeti katasztrófától tartva azon­ban elálltak ettől a tervtől, inkább a tabai vízzel igyekeztek megoldani Dimona zavartalan működését. így nyomban érthető, miért ez a makacs ragaszkodás az üdülőközponthoz. Mubarak elnök jó taktikát válasz­tott az egyezkedéshez: mindeneke­lőtt Taba sorsának megoldását szabta feltételül a „jégre tett" kétol­dalú viszony felmelegítéséhez. A Li- kud és a Munkapárt koalíciós kor­mánya élén az első két évben álló Simon Peresz volt az, aki a kapcso­latok javítása érdekében rászánta magát a vita megoldására. S mivel Mubarak nem volt hajlandó Izraelbe utazni, 1986 szeptemberében ő ment Alexandri­ába. Damoklész kardjaként függött feje fölött Jicchak Samir „tartalékos" miniszterelnök fenyegetése: ha visszaadja Tabát Egyiptomnak, a Likud kilép a koalí­cióból. Mindenki számára elfogad­hatónak bizonyult az a megoldás, amelyben Peresz és Mubarak meg­állapodott, hogy a vitát utalják a há­gai nemzetközi bíróság elé. A dön­tés még tavaly megszületett: Taba Egyiptomé. Azért Izrael sem jár rosszul: ál­lampolgárai szabadon beutazhatnak a tabai üdülőközpontba, a komple­xum tulajdonosai pedig busás kárté­rítést kapnak Egyiptomtól, ugyanak­kor a vita már nem fogja terhelni Tel Aviv és Kairó kapcsolatait. Ha azon­ban azt vesszük figyelembe, hogy ma egyre több szó esik a „területért békét“ politikájáról, e politika mel­lett, s gyakorlatilag már csak Izrael hozzájárulása hiányzik a nemzetkö­zi rendezési konferencia összehívá­sához, akkor látni kell, a távozás Tabából többet jelent, mint egy dön­tés fegyelmezett végrehajtását. (görföl) Huszonegy ország külügyminisztere tanácskozik Hondurasban Azcona elnök május közepére javasolja az újabb közép-amerikai csúcsot (ŐSTK) - A hondurasi San Pedro Sulában hétfőn megkezdődött a kö- zép-amerikai országoknak, az Euró­pai Gazdasági Közösségek tagálla­mainak és a Contadora-csoport tag­országainak ötödik miniszteri kon­ferenciája. A 21 állam külügyminisz­tere, illetve helyetteseik a közép­amerikai konfliktus békés megoldá­sáról, a térség kereskedelmi együtt­működésének fellendítéséről és. az EGK gazdasági segítségéről folytat­nak tárgyalásokat. A kétnapos ta­nácskozás közös közlemény elfoga­dásával ér véget. A nyitóbeszédek után az értekezlet zárt ajtók mögött folytatódott. EMLÉKEZTETŐ „Az Eniwetok feletti vakító fény­gömb mindent túlragyog, és már az első pillanatban mutatja, hogy a kísérlet sikerült. A valószínűtlen folyamat, amelynek megvalósulá­sában senki sem hitt, valósággá vált: az ember lehozta a földre a Nap belsejének izzását, előidéz­te a hidrogénmagok egyesülé­sét... A hirosimai bombáénál ke­reken százszor nagyobb energia vált itt szabaddá. “ Ez az első hid- rogénbomba-kísérlet volt, 1951 májusában. Nem is volt még ez igazi bomba, csupán egy formát­lan szerkezet, amelynek felrob­bantásával igazolni kívánták Teller Ede elméletének helyességét. Az első igazi H-bomba kísérletet há­rom évvel később - pontosan 35 évvel ezelőtt -, 1954. március 1-én hajtották végre. A helyszín a Marshall-szigetek egyike: Bikini - egy gyűrű alakú korall-szirt, ha­talmas lagúnával. Ez már valódi bomba, a repü­lőgépről is le lehet dobni. A té­nyek ismét felülmúlják a számítá­sokat: a robbanás 7-8-szor olyan erős, mint az első H-bomba kísér­letnél, tehát 700-800-szor annyi energia szabadult fel, mint a hiro­simai „egyszerű“ atombombánál, 15-ször annyi, mint a világháború­ban a Németországra ledobott összes bomba energiája. „Száz kilométeres biztonsági övezetet jelöltek ki a robbantás helye kerül, amelyen belül egyet­len hajó sem tartózkodhatott. Ez Bikini azonban kevésnek bizonyult. Egy japán halászhajót 23 halásszal a robbantás helyétől 140 kilométer távolságra radioaktív hamueső ért. Bár a hajó azonnal megszakította útját, és visszatért honi kikötőjébe, a radioaktív sugárzástól vala­mennyi halász már súlyos sérülé­seket szenvedett... A borzadás hulláma futott végig a világon“. így írta le az eseményeket a szakértő, Werner Braunbek Az atommag regénye című munkájá­ban. Az addig ismeretlen kis ko- rallsziget neve e tragédia folytán éppoly ismerté vált, mint Hirosi­máé és Nagaszakié. A nemzetközi felháborodás óriási volt, úgyhogy egy további H-bomba kísérlet, amely háromszor nagyobb ener­giafelszabadulással járt volna, el is maradt. De a nukleáris fegyverke­zési őrület folytatódott, újabb és újabb félelmetes lehetőségeket gondolt ki az ember. Az első A-bomba áldozatai japánok voltak. A sors kegyetlen szeszélye folytán az első H-bombáé is. A jafcán halászok emlékére március 1-je szintén az atomfegyverek elleni harc napja, mint a hirosimai tragé­diáé. Horst Hoffmann Az ördög ügy­védje című írásában beszámol ar­ról, hogy Teller Ede a H-bomba szükségességét a következő sza­vakkal próbálta bizonygatni (Tru- mán elnöknek): ,,Ha olyan nagyok lesznek a bombák, hogy elpusztít­hatják az egész világot, csak akkor fogadják el az emberek a politikát - természetesen az amerikait." Teller kiváló fizikusnak bizo­nyult, jósnak szerencsére nem. A H-bomba atyjáról még annyit: 1983-ban azoknak a tudósoknak- tanácsadóknak az egyike volt, akik feltétlenül támogatták Reagan ak­kor meghirdetett csillagháborús programját. Bikini emlékeztet. Üzenete a mának is szól. (-nák) Jósé Azcona hondurasi elnök felszólalásában megerősítette, hogy Honduras teljesíteni fogja a guate- malai békemegállapodásokat. Hangsúlyozta, a nemzeti megbéké­lésre, a demokratizálásra, az összes ország biztonságára és területi egy­ségére vonatkozó elvek szavatolása alapján a térségben minél előbb be kell fejezni a fegyveres konfliktuso­kat. Kéréssel fordult a közöspiaci országokhoz, hogy biztosítsanak kedvező feltételeket a térség gazda­sági fejlődéséhez. Francisco Fernandez Ordonez spanyol külügyminiszter, az EGK miniszteri tanácsának elnöke üdvö­zölte a közelmúltban Salvadorban megtartott közép-amerikai csúcsta­lálkozó eredményeit. ígéretet tett, hogy az EGK a jövőben nagyobb gazdasági segélyt nyújt a térség országainak, ugyanakkor konkrét lé­péseket követelt a salvadori csú­cson vállalt kötelezettségek teljesí­tésével kapcsolatban. A Contadora-csoport nevében Fernando Solana mexikói külügy­miniszter szólalt fel. Támogatásáról biztosította a salvadori csúcsérte­kezlet határozatait és kijelentette, a Contadora-csoport kész hozzájá­rulni a közép-amerikai konfliktus rendezéséhez. Carlos Lopez Contreras hon­durasi külügyminiszter a tanácsko­záson tájékoztatta a résztvevőket José Azcona javaslatáról, hogy má­jus 12-én és 13-án Hondurasban tartsanak újabb közép-amerikai csúcstalálkozót. Az értekezlet szín­helyéül a hondurasi államfő az at­lanti partvidéken fekvő Tela várost javasolja. Tudományos értekezlet a KGST tevékenységéről (ŐSTK) - Moszkvában tegnap nemzetközi tudományos értekezlet kezdődött a KGST tevékenységéről és a szocialista gazdasági integráció keretében megvalósuló együttmű­ködés mechanizmusának az átala­kításáról. A konferencia szervezője a Szocialista Világrendszer Gazda­sági kérdéseinek Nemzetközi Inté­zete és a KGST Titkársága, valamint a szocialista országok tudományos akadémiái. A tanácskozást Vjacseszlav Szi- csov KGST-titkár nyitotta meg, s beszédében összegezte a szocia­lista közösség négy évtizedes ered­ményeit. A szocialista közösség gazdasági és politikai helyzetének alakulásában tapasztalható fő ten­denciákat Oleg Bogomolov akadé­mikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának a szocialista világ- rendszer gazdasági kérdéseivel fog­lalkozó intézete igazgatója vázolta. „A szocialista országok most a problémák megoldásának különfé­le módozataival próbálkoznak, s majd az idő mutatja meg, hogy mely módszerek válnak be" - szö­gezte le az akadémikus. Ezt követően vitával folytatódott a tanácskozás, a felszólalók első­sorban a KGST-piac létrehozását, a Nyugattal szembeni egységes KGST-fellépés lehetőségét érintet­ték, különös tekintettel a tagorszá­gok gazdaságpolitikájának az alapo­sabb egyeztetésére, majd szóltak az áru-pénzviszonyok érvényesítésé­nek lehetőségeiről is.

Next

/
Thumbnails
Contents