Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-30 / 75. szám, csütörtök
A jövőre tekintve Munka Érdemrend egy magyar tanítási nyelvű mezőgazdasági szakközépiskolának Óriási az érdeklődés a korszerűen felszerelt, ugyanakkor szigorú, igényes intézmény hírében álló iskola iránt: négyszeres a túljelentkezés a mezőgazdaság és élelmezésügy gazdaságtana szakon. Olyan helyekről is jönnek ide nyolcadikos felvételizők, ahol helyben is van mező- gazdasági szakközépiskola. Sőt, arra is akadt már példa, hogy szlovák alapiskolából jelentkeztek a középfokú magyar tanítási nyelvűbe, vállalva a kezdeti nyelvi nehézségeket. Szülők kérvényezték már ide gyermekük felvételét a felsőbb szerveken keresztül is, nem tudván, hogy a Nyugat-szlovákiai kerületen belül erre nincs szükség. A végeredmény: a diákok száma itt nemhogy nem csökken, hanem folyamatosan emelkedik. Olyan tények ezek, amelyek egyértelműen jó bizonyítványt állítanak ki egy magyar tanítási nyelvű oktatási intézményről. De tágabb összefüggésekben is világosan kirajzolódik a siker: a Dunaszerdahe- lyi (Dunajská Streda) Mezőgazdasági Szakközépiskola több mint három évtizede képez középkádereket, s a Csallóköz mezőgazdasága - országos viszonylatban - azóta kiemelkedő eredményeket mutatott fel, melyekben nyilván az itt érettségizett növénytermesztők, állattenyésztők, illetve a vezető beosztásban dolgozók hozzáértő, áldozatkész munkája is tükröződik. Jó kezekben van a jövő mező- gazdasági szakembereinek képzése is. Ez az iskola, lépést tartva a műszaki haladással, valóban mindent megtesz azért, hogy az elkövetkező időben is megfelelő felkészültségű, ismereteiket a gyakorlatban is alkalmazni tudó szakembereket bocsásson ki. Meglep, vagy inkább ámulatba ejt a felismerés, milyen átgondoltan, felelősséggel készülnek a jövő előre ugyan nem látható, de feltételezhető feladataira, miközben elsődleges célnak tekintik a végzősök szakmai érvényesülésének biztosítását, s ehhez persze, megteremtik a szükséges személyi és tárgyianyagi feltételeket. Az eredmények tekintetében egyértelműen kedvezőek a gyakorlatból érkezett visszajelzések is. Mindez annak köszönhető, hogy az iskola vezetősége a járás szövetkezeteivel, állami gazdaságaival szoros együttműködésben szervezi a szakemberképzést.-Véget vetettünk annak a gyakorlatnak, hogy a valós igények ismerete nélkül, képletesen szólva, „raktárra" képezzük a középkádereket - mondja Barczi András mérnök, a szakközépiskola igazgatója. - Egyetlen végzősünk sem marad munkahely nélkül. Utánajártunk, milyen szakképzettségű dolgozókra lesz szükség a termelésben, s ehhez igazítottuk az oktatást. Ezt maga az élet diktálta, hiszen amióta a mezőgazdasági üzemek is áttértek az új irányítási rendszerre, kétszer is meggondolják, kit vegyenek fel. (Persze, ellentmondások is tapasztalhatók ezen a téren, mint például a következő: az iskolát előírások kötik, hogy fiúkat alig vehet fel, a termelésben viszont elsősorban őket keresik.) Az iskola tehát igazodik a gyakorlatban felmerülő igényekhez: a következő tanévben megnyílik a melioráció és öntözéses gazdálkodás szak. (Ezzel négyre bővül az első osztályok száma, s akkor még nem említettük a levelező tagozatot.) A Gabcíkovo-Nagymarosi Vízerőmű beindulásakor készen állnak majd a frissen képzett szakemberek az új, előre nem látható feladatok elvégzésére, a 1990/91-es tanévben égy újabb, a növény- és környezetvédelmi szak megnyitását tervezik. Később, a majdani igényeknek megfelelően, újra váltanak. Ennek megfelelően fokozatosan bővül az iskola kapacitása. A számítástechnikai laboratóriumok és az információs központ számára hamarosan új épületszárny építését kezdik meg, s a tervek között szerepel a diákotthon átalakítása is. Most épül az új testnevelési objektum uszodával, szaunával, kondicionálóteremmel. ' Olyan szaktantermek állnak itt az oktató-nevelő munka szolgálatában, amilyeneket nem gyakran lát az ember. Korszerű számítástechnikai laboratóriumot szereltek fel. Dr. Kovács Lajos, a laboratórium vezetője így tájékoztat:-Ami itt folyik, nem játék, nem kitalált adatokra épített didaktikus oktatás. A szövetkezetekben, állami gazdaságokban használatos programokat - rengeteg utánajárással- magunk szereztük be különböző mezőgazdasági információs központokból. Célunk, hogy a fiatalok tanulják meg ezeket alkalmazni konkrét, gyakorlati viszonyok között. A számítástechnikai szaktanterem ajtaja nyitva áll más iskolák tanulói és pedagógusai előtt, még a dunaszerdahelyi pionírház számítástechnikai szakköre is itt tarthatja foglalkozásait. Ami feltétlenül említésre méltó: a szakközépiskola minden egyes tanára elvégezte a számítástechnikai tanfolyamot. Terveik között szerepel egy adatbank létesítése. A műszaki feltételek ugyanis lehetővé teszik, hogy a mezőgazdasági iskolák tangazdaságait is rákapcsolják számítástechnikai központjukra, adataikat feldolgozzák, naprakész információt bocsássanak ki. Az iskolai könyvtáron, tankönyvtáron és szakfolyóirattáron kívül az idén mikrofilmolvasó berendezéssel felszerelt új információs központot létesítettek. A legfrissebb kutatási eredmények hozzáférhetőségét hivatott szolgálni ez a központ, s amint az Gáspár Julianna mérnök és Filko Terézia könyvtáros tájékoztatásából kiderül: máris készen van a szakcikkeket, szakkönyveket ismertető KözlönyeIső száma. Ebben az iskolában nem jelent gondot a különböző kiadványok sokszorosítása. Vannak korszerű fénymásoló berendezések, valamint egy nagy teljesítményű ofszet nyomdagép. (A reprográfiai ismeretek egyébként a közgazdásztanulók tananyagának szerves részét alkotják.) Ezeken a berendezéseken sokszorosítják az Új Vetés című diáklapot is, amelyet a tanulók dr. Bódis Lívia tanárnő segítségével szerkesztenek.- A kerület mezőgazdasági szakiskolái között mindig is igyekeztünk az élen járni, s a sikeres oktatónevelő munkához minden igényt kielégítő feltételeket teremteni - magyarázza a „csodát“ az igazgató.- Persze, mindez nem úgy hullott az ölünkbe, meg kellett keresnünk azo*-— kát, akik tudtak és akartak is támogatni bennünket. Mindig is vallottam: ha az ember szívügyének tekinti az iskolát, sok mindent elér. A meglévő anyagi eszközökkel felelősséggel bántunk, viszont egyet tudatosítottunk: a túlzott takarékoskodásra mindenki ráfizet. Ahová kell a pénz, oda kell. Nemzetiségi iskoláról lévén szó, azt a tapasztalatot sem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a mezőgazda- sági szakközépiskolában nagy hangsúlyt helyeznek a magyar nyelv és irodalom oktatására. Pedig nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a tanterv által előírt heti két óra mindenképpen kevés. Mit tehet ilyen helyzetben a magyar szakos tanár?- kérdezem Horváth Etelka tanárnőtől.- Nem csupán a tananyagból merítünk, a tanulást próbáljuk élményszerűvé tenni. Az olvasmányélményt tartjuk döntő fontosságúnak, író-olvasó találkozókat tartunk rendszeresen, s a hazai Írókon, költőkön kívül magyarországi művészek és irodalmárok is ellátogatnak hozzánk. Vagy éppen színészek tartanak nálunk irodalomórát... A helyesírást, a beszédkészség fejlesztését sok helyütt elhanyagolják, mi nem. Ezekben az iskolapadokban jövendőbeli adminisztratív dolgozók, könyvelők is ülnek, akiknek munkájában fontos követelmény lesz a nyelvi pontosság. Tehát a magyar beszédkultúra fejlesztését is szem előtt tartjuk - válaszolja a tanárnő. Vajon mi a helyzet a szlovák nyelvoktatással?- A főiskolai felvételikor sokszor, sajnos, nem azt nézik, mit tud a diák, hanem azt, hogyan tud szlovákul- mondja az igazgató. - A megfelelő nyelvtudás elsajátítása érdekében mi különböző intézkedéseket hoztunk: minden szakon kötelezően bevezettük a szlovák konverzációt, ezenkívül úri. szlovák napot tartunk, amikor a diákok szlovák nyelven kommunikálnak a tanárokkal. Szlovákul folyik az osztályfőnöki óra szervezési része is. Mindezt azért voltunk kénytelenek megtenni, mert- szerintem módszertani szempontból helytelenül - nem idegen nyelvként taníthatjuk a szlovákot. Márpedig a mi anyanyelvűnk a magyar, s ezt mindenkinek tudomásul kell vennie. Ezzel a ténnyel szembenézve a szlovák nyelvoktatásban is sokkal nagyobb sikereket érhetnénk el. Stollár Alica szlovák szakos tanárnő a következőkkel egészítette ki az elmondottakat:- Nemzetiségi iskolában képtelenség kizárólag a nyelvtanárra bízni a szlovák nyelv tanítását. Mi a'szak- tanárokkal együttműködve próbálunk eleget tenni a feladatnak. A szaktantárgyakat magyarul tanítjuk, de követelmény, hogy a diákok szlovákul is elsajátítsák a szakterminológiát. A nyelvtanár dolga, hogy megtanítsa a-tanulót szövegkörnyezetben, konkrét kommunikációs helyzetben alkalmazni a szakkifejezéseket. Dr. Bódis Lívia tanárnő a IV. B osztályba kalauzol, ahol érettségi előtt álló diákokkal, Kotrba Erikával, Kovács Szilviával és Vajda Zoltánnal beszélgettünk a diákotthoni életről. Szigorú ott a fegyelem, a tanulásra kiszabott időt kötelezően be kell tartani, ez alól csak a legjobb előmenetelő diákok mentesülnek. A szabadidőt illetőén meglepően gazdag lehetőségek között válogathatnak: lehet sportolni (akár jógázni is), táncolni, rajzolni, főzni (ezt főleg a fiúk szeretik), kötni, varrni (varrógép, kötőgép sem hiányzik), sőt csipkeverő-, kézimunka- és irodalomkörről is hallok. Bufla Miklósné vezető nevelő szavai is alátámasztják a fent említetteket, s meg is nézhettem a korszerűen felszerelt épületet, amelyet nyaranta a termálfürdőben üdülő nyugdíjas pedagógusoknak és különböző szervezeteknek adnak ki. Munka Érdemrendet kapott a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Szakközépiskola. Szól ez az elismerés egy javarészt fiatalokból álló, elkötelezett pedagógusgárdának, amely céltudatos, komoly munkával tesz sokat a népgazdaság szempontjából is fontos mezőgazdasági erőforrás, a Csallóköz magyar nemzetiségű ifjúságáért, amely jórészt magában hordozza az itteni magyarság jövőjét. HARASZTI ILDIKÓ Kedvezőek a gyakorlatból érkezett visszajelzések is (Tóth László felvétele) DÁVID BÉLA, a bratislavai Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium igazgatója:- Harmadik éve vagyok igazgató; 1965 és 1986 között kémia szakos tanár voltam a gimnáziumban, most úgy érzem: papírokkal harcolok. Ami megnyugtat és erőt ad a munkámhoz, az az, hogy megkezdtük az iskola tatarozását, kiépítettünk három laboratóriumot és a közeli hónapokban pinceklubot is kapnak a gyerekek. Diákjaink az elmúlt tanévben kilenc országos eredményt értek el; sikeresen szerepeltek a fizikai és számítástechnikai olimpián, a Ka- zinczy-versenyen, valamint a Jókai- napokon. Tavaly huszonhatan érettségiztek az egyik osztályban, húszán jutottak be közülük főiskolára, illetve egyetemre és ami újabb öröm számomra: mindannyian túl vannak az első szemeszteren. Hogy miben látom az oktatásügy legégetőbb kérdéseit? Azzal kezdem, ami a legaktuálisabb, az „újszerű“ felvételivel. Azt, hogy ötven helyett évente hatvan tanulót vehessünk fel, sikerült elérnem. így a Nyugat-szlovákiai kerületből - a helybelieket nem számítva - már nem huszonöt, hanem harmincöt diákunk lehet. Tíz fiú és huszonöt lány. A helyzet a következő: tizenöt fiú jelentkezett; közülük nyolc 1,2-es tanulmányi átlaggal felvételi nélkül jutott be hozzánk, heten felvételizni fognak és közülük választunk még kettőt. Gondban a lányokkal vagyok. Harminckilencből kell kiválasztanom huszonötöt - felvételivel. Hiába van a harminckilenc között huszonegy tiszta egyes tanuló és hét olyan, akinek 1,2 az átlaga, ilyen esetben kivétel nélkül minden jelentkezőt felvételiztetnünk kell. Mire következtethetünk ebből? Abban az iskolában van most csend és nyugalom, ahová pontosan annyian jelentkeztek, amennyit felvehetnek. Én pedig hallgathatom a szülők jogos felháborodását, hogy „mondja, a Duna utcában még nem fújnak új szelek? Bárhová adnám is a gyereket, ilyen előmenetellel sehol sem kellene felvételiznie...“ Ezt olvassák az újságban, ezt hallják a rádióban, aztán kiderül: a valóságban sok esetben máshogy fest a helyzet. Azt szeretném tehát, ha a minisztérium szabad kezet adna a gimnáziumnak, hogy magunk döntsük el, kiket veszünk fel. S ha annyi a kitűnő tanuló, mint az idén, miért nem nyithatunk egy harmadik osztályt is? Én tanerőt sem kérnék, inkább elosztanám az órákat. Nekem az az érzésem, rosz- szul sáfárkodunk a kitűnő tanulókkal. Gondoljunk csak bele: a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban azonos időpontban zajlanak a felvételik. Mi lesz a sorsa annak a gyereknek, aki a legjobbak közül „helyszűke miatt“ esik ki? Ó menjen szakmunkásképzőbe? Nem tartom jónak azt sem, hogy a matematika érettségi minden tanuló számára kötelező. Ne akarjunk ezzel is „uniformizálni“. Ha más tantárgy jobban vonzza a gyereket, akkor kapcsoljon rá inkább arra, adjuk meg neki a lehetőséget. Miért kell négy éven át valósággal szenvednie a reál tantárgyaktól egy olyan diáknak, aki egészen más pályára készül? Egyre többet beszélünk a tananyagcsökkentésről is. Végre! Vannak ugyanis tankönyvek, amelyekből egész fejezeteket lehetne ki1- hagyni. Remélem, ez is bekövetkezik majd. Minél hamarabb be kell iktatni azonban egy régi-új tantárgyat: az esztétikai nevelést. Amelyben nemcsak művészettörténeti ismereteket szereznének a gyerekek, hanem a lelkűk, a stílusuk, az embe- .rekhez és a tárgyakhoz való viszonyuk is formálódna. Ne szajkózzuk, hogy nemcsak tanítani, hanem nevelni is kell - neveljünk már! -szóBENEDEK KATALIN, a Lévai (Levice) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola magyar-szlovák szakos tanára:-Azokról a gondokról szeretnék szólni, amelyek megítélésem szerint nemcsak a lévai alapiskolában, hanem másutt is nehezítik a magyar és a szlovák nyelv tanítását. Kezdem azzal, hogy a magyar nyelv oktatására nem elegendő az előírt óraszám. Az ötödik és a hatodik osztályban heti öt óránk van. Ez ezekben az osztályokban arra elég, hogy az előírt tananyagot átvegyük, de az ötödikben a nyelvtan egyes fejezeteinek gyakorlására mindenképpen több időt kellene fordítanunk. Viszont a hetedik és a nyolcadik osztályban az irodalomra, a nyelvtanra és afogalmazásra mindössze heti négy óránk van. A hetedikes tankönyv az ősköltészettől egészen Ady Endréig tárgyalja az irodalmat. Sok ez, nagyon sok. Ráadásul Ady költészetét, amelyet ti- zenhárom-tizennégy éves gyerekek nehezebben értenek meg, mint az idősebbek, a tanév végén vesszük, amikor a tanulók már fáradtak, kevésbé tudnak figyelni. Időhiánnyal küzdünk a nyolcadikban, ahol a felvételi vizsgákra is fel kell készítenünk a tanulókat. Ebben a tanévben vezettük be a magyar nyelvi gyakorlatokat; délután tartjuk ezt az órát és kihasználom például a helyesírástanításra. Szlovák nyelvből a hetedik és a nyolcadik osztályban emelkedett az óraszám. Tanulóink olyan környezetben nőnek fel, ahol elsajátítják a szlovák nyelvet, de meggyőződésem, hogy azokban az iskolákban, ahol a gyerek a családban, a környezetében nem gyakorolhatja ezt a nyelvet, örülnek ennek az órának. Az ötödik osztályban szlovákból túl sok és nehéz a nyelvtani anyagrész: válogatott szavak, fó- névragozás, szófajok stb. Mivel alsó tagozaton is tanítok, a negyedikes tankönyvet is ismerem. Meggyőződésem, hogy a negyedikesek többre képesek, tehát a következő év anyagából előbbre lehetne hozni bizonyos részeket. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy az ötödikes tankönyvek olvasmányai, a negyedikesekéhez képest, túlságosan terjedelmesek. Említettem már, tanulóink olyan szinten beszélnek szlovákul, hogy csupán elvétve kell a szavak jelentését, értelmét magyaráznom, egyszeri olvasás után el tudják mondani a tartalmat. Ott, ahol ez nincs így, tehát lassabban haladnak az olvasással, jóval kevesebb idő jut a nyelvtanra. Bizakodó vagyok, hiszen sikerült bővíteni a szlovák nyelv óráit, a nyolcadikban pedig bevezették a zene oktatását. Bizonyára van megoldás arra is, hogy még egy órát kapjunk az anyanyelv tanítására. Mert arra, sajnos, nincs idő, hogy az órán a tanár valamivel többet adjon, mással is foglalkozzon, mint amit a tanterv előír, mint ami a tankönyvben van. Mondhatná valaki, hogy szakköri tevékenységgel sok minden pótolható. Csakhogy a pedagógusok és a tanulók ideje sem korlátlan: elfoglaltak vagyunk mi is. Lekötöttek, s már-már túlterheltek a gyerekek is. És foglaltak a délutánok: a különféle versenyekre például különmunkával csakis tanítás után készítjük fel a gyerekeket. -siÚJ SZÚ 6 1989. III. 30 \
