Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-20 / 67. szám, hétfő
ÚJ szú t 5 989. III. 20. Kerekasztal-beszélgetés Kelet-Szlovákia labdarúgásáról Elmúlt a tél? Egy asztalnába hét kelet-szlovákiai labdarúgócsapat vezetői (Berenhaut Róbert felvétele) ÉVZÁRÓ KÖZGYŰLÉS Céljuk: tisztesen helytállni A csúcsot jelentő I. ligában - ahol még nem is olyan régen két kassai (Kosice) és egy presovi együttes is szerepelt - ma Kelet-Szlovákiának nincs képviselője... Vagy vegyük a második vonalat, az SZNL l-et. Az ott játszó tizenhat csapatból ugyan jelenleg hét az említett kerületből való, ám egyelőre egyikük sem nyújt ott kimagasló teljesítményt. Igaz, a tavaly még I. ligás Tátrán Presov az élbolyban tanyázik, viszont eléggé hullámzó játékkal. Nem válik dicséretére a kerület labdarúgásának az sem, hogy az őszi idényben a Michalovce, a Stropkov és a Humenné az SZNL I sereghajtói közé tartoztak. Kelet-Szlovákia tehát az ország labdarúgásában jelenleg csak másodosztályú csapatokkal van jelen. Hogy mikor lesz ismét I. ligás együ^ tese, az legalább olyan rejtély, mint az, hogy a Bodrogközben lesz-e hó karácsonykor vagy sem. Ezzel kapcsolatban egyelőre csak az biztos, hogy a szurkolók igen várják már a helyi labdarúgás tavaszát. Persze, a cél eléréséhez ez édeskevés. Ahhoz elsősorban kiváló képességű játékosok, jó edzők, ügyes, kitartó szervezők és megfelelő anyagi-mű- szaki háttér kell. Mindez egyszerre, mert különben „kár a benzinért“. Az ugyanis Kelet-Szlovákiában is érvényes, hogy megfelelő játékosok hiányában a legjobb mesteredző sem igen boldogul, illetve, hogy a tehetséges játékosok sem viszik sokra ügyes szakember nélkül. Sőt, egy csapat hosszú távon csak úgy lehet sikeres, csak akkor tud lépést tartani a legjobbakkal, ha az utánpótlásgárdájával is legalább olyan szinten foglalkozik, mint a vetélytársai; továbbá, ha példásan gondoskodik a szükséges sportlétesítményekről - főleg, a pályák gyepszőnyegéről, talajáról, az öltözőkről -, s ha a játékosokkal is úgy törődik, hogy azoknak ne lehessen okuk panaszra. Nos, az újságírók éppen ezekről a kérdésekről beszélgettek a hét csapat vezető szakembereivel a minap. Az összejövetel elején valaki megjegyezte: már maga az is bíztató jel, hogy egy asztalnál ülnek és közösen próbálnak valami okosat kisütni a sportág legilletékesebb helyi képviselői. Bíztató jel, mert az utóbbi időben ilyen találkozóra állítólag nem került sor. Nem, nem érdekegyeztető összejövetel volt - ahol megbeszéltek volna valamilyen „titkos“ tervet -, hanem kimondottan tapasztalatcsere jellegű tanácskozás. Azaz, a résztvevők vázolták csapatuk helyzetét, munkájukat, feltételeiket, s ugyanakkor a többi együttesről is elmondták véleményüket. A preáoviaknak például többen is a szemükre vetették, hogy a Tátrán saját otthonában is megtorpant néhányszor... Ján Petrákkal, az SZNL l-ben sikeresen szereplő újonc Jolsva (JelSava) edzőjével többen is egyetértettek abban, hogy a mai állapot, a mai helyzet gyökerei tíz-tizenöt évre visszanyúlnak a múltba, s a jelenlegi alacsony színvonal nagy mértékben az akkori mulasztásoknak, hiányosságoknak az eredménye. Ha ugyanis az akkori élegyüttesek vezetői többet törődtek volna az utánpótlással, akkor most nem lenne játékoshiány. - Ugyanakkor az is igaz - fűzte hozzá Albert Rusnák, a presoviak edzője -, hogy az ügyes játékosokat a „tehetségesebb" klubok rendre elcsábítják, elviszik tőlük. Valóban, ki tudja nem lenne-e jó dolog meghatározni, hogy a csapatokban mennyi „idegen", azaz nem saját nevelésű játékos szerepelhet! Már csupán azért is, mert így sokszor az az érzése az embernek, hogy a pénz a kelleténél jóval befolyásosabb tényező a labdarúgásban. Azaz: nem azé a sportegyesületé a dicsőség, nem az aratja a sikereket, amelyik kiváló labdarúgókat nevel, hanem általában az, amelyik a kész játékosokat (nem kis áron) összegyűjti... A pénz, az üzlet pedig Kelet-Szlovákiából igen sok labdarúgót elcsalt az utóbbi időben! Vagy az lenne a dologban, hogy másutt okosabban gazdálkodnak...?! A focihoz tehát pénz is kell. Ha abból a „törvényből“ indulunk ki, mely szerint „kis foci kis pénz, nagy foci nagy pénz", akkor kétségtelen, hogy az I. ligás labdarúgáshoz nyilván több kell, mint amennyiük ma van a kelet-szlovákiai csapatoknak. Igaz ugyan, hogy miként az úszni nem tudó embernek is hiába adnánk milliókat, hogy ússza át a Dunát; úgy a gyenge képességű labdarúgóból sem varázsol csodajátékost a nagy jutalom, ám az is igaz: ha a folyó átúszása a cél, akkor bizonyára találunk olyan embert, aki szép összegért vízbe veti magát és nem süllyed el... Persze, a vállalkozók többségének nem mindegy a jutalom értéke. Kamii Cekovsky szerint a humen- néi sportegyesület sem igen költekezhet. Nincs neki miből. -Azegyesületnek kétmillió koronára van szüksége a sportszakosztályok fenntartásához. Ennyit még nagy nehezen előteremtünk, ám nem tudom mitévők lennénk, ha sportolóink magasabb osztályba kerülnének, és többet kellene utazniuk. Gondoljunk csak bele - folytatta a labdarúgószakosztály elnöke -, ha a labdarúgóink, kicsik és nagyok, az ellenfél otthonában játszanak, a szállítási költségek néha meghaladják a 15 ezer koronát is. Évente pedig sok bajnoki forduló van. S hol van még a többi kiadás, elvégre a sportolóknak enni is kell, az új sportszerek sem olcsók, a sportlétesítmények üzemeltetése is pénzbe kerül...! Elhangzott az Is, hogy a kerület labdarúgása megérzi a katonacsa- oatok hiányát. Ha ebben az országrészben is lenne, akkor a huszonéves labdarúgók közül néhányan azokban is szerepelhetnének. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy a kerület ügyesebb játékosai többnyire a csehországi katonacsapatokhoz vonulnak be, ott kergetik a labdát, így a fővárosi és a fővároshoz közeli élcsapatok szakvezetőinek könnyű a dolguk, ók figyelemmel követhetik az alacsonyabb osztályban szereplő katonákat is, s azok közül a leszerelés előtt álló legjobbakra „kivethetik hálójukat“. A kassai ZtS képviselői - Ondrej Sínger edző és Baőinsky István, a labdarúgó-szakosztály titkára - ezúttal is megerősítették korábbi kijelentéseiket, melyek szerint a csapatépítésnél kimondottan az egyesület fiataljaira, a saját utánpótlásra alapoznak. Ami pedig az idei terveket Illeti: egyedül a Presov szakvezetői említették, hogy szeretnének mielőbb visszakerülni az első ligába. A kassaiak egyelőre nem tartják eléggé érettnek csapatukat arra, hogy a bajnoki címért küzdjön, ám arra igen, hogy az élmezőnyben végezzen. A jolsvaiak elégedettek lennének egy olyan tavasszal, mint amilyen az ősz volt, hiszen akkor újonc létükre a nyolcadik helyet szerezték meg. A tőketerebesiek (TrebiSov) és a michalovceiek a középmezőnyt szemelték ki maguknak, míg a hu- mennéiak és a stropkoviak jövőre is az SZNL l-ben szeretnének futballozni. Nos, a küzdelemsorozat a téli szünet után folytatódik, s a csapatok már igazolhatják: Kelet-Szlovákiában tél van-e még, vagy valóban tavasz. GAZDAG JÓZSEF Nem túlzás, ha azt állítjuk, a hat évtizedes múltra visszatekintő nagymagyari (Zlaté Klasy) sportegyesület kezdettől fogva meghatározó szerepet játszott a községben a fiatalság szabadidejének ésszerű kihasználásában, a mozgásigényének kielégítésében. Kezdetben csak a pettyes labda varázsa fogta meg a fiatalokat, akikből jó nevű labdarúgócsapat kerekedett. A felszabadulást követő években a futball mellett a fiatalok más sportágakkal is kezdtek foglalkozni (kerékpár, asztalitenisz, röplabda, kézilabda, súlyemelés, teke, tenisz). Napjainkban a labdarúgó-, teke-, tenisz- és szabadidősport-szakosztályban 15 csapat képviseli az egyesületet a különböző szintű bajnokságokban, és a tagság mintegy fele rendszeresen űz valamilyen sportot. A szakosztályok múlt évi tevékenységét felmérő konferencia után Farkas János, a 362 tagú Agroprogres sportegyesület elnöke és a vezetőség egyik aktív tagja, Zsigmond Ferenc elmondta, hogy a múlt esztendőben eredményes munka folyt, ebben nagy érdeme van a 12 szakképzett edzőnek. A labdarúgócsapat felkerült az SZNL II osztályába, ami a község életében nem kis fegyvertény. Jozef Capkovic és Horváth József edzők legénysége őszi szereplésével a körülményekhez képest többé-kevésbé elégedettek, bár egy kis szerencsével jobban is állhatnának a tabellán. Az is igaz, a csapat megsínylette a tényleges katonai szolgálatra bevonult játékosainak távozását, az új futballisták nem mindig nyújtották azt, amit vártak tőlük és a sorozatos sérülések is befolyásolták a csapat egyenletes teljesítményét. A tavaszi rajt előtt bizakodó a hangulat a szakosztályban. A csapat orvosa, Petrán Jenő hangsúlyozta, a játékosok erőnléte jó, felkészülten vágnak neki a pontvadászatnak. Céljuk, hogy megkapaszkodjanak a mezőnyben. A szakvezetés és a szurkolók jobb szereplést remélnek a kerületi I. A-osz- tálybán szereplő ifjúsági együttestől, melyet Renczés Imre készít fel a tavaszi fordulókra. Többet várnak a Berner Vince mérnök irányította B-csapattól is a járási bajnokságban. Dávid László edző irányítja a két diákcsapatot. A játékosok edzésfeltételeinek javítására a vezetés keresi egy salakos edzópálya létesítésének lehetőségét; rossz idő esetén ezzel elkerülhetnék a meglevő sportlétesítmények talajának rongálását, hiszen a nyár folyamán nem kis összegbe került a pálya gyepszőnyegének felújítása és az új lelátó környékének parkosítása. Ebben a munkában a szakosztály tagjai 2066 munkaórát dolgoztak le, és bekapcsolódtak a községfejlesztési program megvalósításába is. Említést érdemel a szakosztálynak a Balatonparti kisváros, Boglárlel- le csapatával való több mint tízéves együttműködése is; a kölcsönös szereplések segítik a sportbarátság elmélyítését. A tekeszakosztály 31 éve működik a községben, eredményességéért, a labdarúgókhoz hasonlóan megkapták a „Példás szakosztály“ címet. A múlt évben a férfi A-csapatnak Mózes Sándor vezetésével sikerült megtartania pozícióit az SZNL-ben, a kiesés után a bratislavai városi bajnokságba, majd az átszervezések következtében a kerületi I. osztályba került, ahol most Keszőcze László edző irányításával ismét az élre törekszik. A B- csapat a kerületi II. osztályban, a női és ifjúsági csapatuk a kerületi I. osztályban szerepel jó eredménnyel. A vezetőség a versenysport mellett gondot fordít a fiatalok nevelésére, a sportágat népszerűsítő versenyekre, magyar és osztrák tekeklubokkal kötött barátsági kapcsolatok ápolására. Törődik a pálya berendezésének korszerűsítésével és karbantartásával; társadalmi munkában 936 órát dolgoztak le. A Safarit Béla és Miroslav Kupka kettős irányításával működő teniszszakosztálynak is híre van a község határain kívül, hisz a felnőtt vegyes csapatuk a kerületi I, az ifjúsági a II., a diákegyüttes pedig a III. osztályban szerepel, váltakozó sikerrel. Sokat tesznek a tömegsport fejlesztéséért, ők a rendezői az amatőr játékosok több fordulós járási bajnokságának, ahol 3 csapatuk is szerepelt, nem is szólva arról a sportágat népszerűsítő féltucat tornáról, amelyeknek szervezői voltak a múlt évben. Edzéslehetőségeik nekik is adottak, nyáron a szép környezetben levő pályán, télen a szlovák tanítási nyelvű alapiskola tornatermében készülhetnek. A szakosztály tagjai nem restek, a pálya környékének csinosításában és a községfejlesztési akció során 920 órát dolgoztak le. A szabadidősport-szakosztály munkájának irányítását Lengyel Gábortól ifjú Zsigó László vette át. Tagjai szorgosan készülnek az 1990-es országos sparta- kiád tömegsport-rendezvényeinek lebo- nyolitátására, ápolják a Mélník járásbeli Mseno város szabadidősport-szakosztályával kiépített kapcsolataikat is. Nem véletlen, hogy az egyesület ismét második helyen végzett a járási szocialista versenyben, így ismét a „Példás egyesület" cím viselője lehet. Ez újabb kötelezettségeket ró a vezetésre, a tagságra, a patronátus üzemekre, intézményekre, hiszen továbbra is szeretnének tisztesen helytállni a versenyeken, öregbítve az egyesület, a község, a járás hírnevét. MÉRI ISTVÁN A gyémántot is csiszolni kell ONDREJ GLAJZA világbajnok vallomása i A gyémánt a királyok drágaköve, és egyben király | is a drágakövek közt. Ám ahhoz, hogy elnyerje • végleges szépségét, rengeteg munka szükséges. '1 A gyémántot is csiszolni kell. Valahogy így volt (van) ! i ez Ondrej Glajzá val, popradi terepkerékpározó| val, aki a közelmúltban szerzett világbajnoki címet i a franciaországi Pont Chateauban. A 22 éves versenyzö győzelmére a vb előtt kevesen tippeltek. \Talán még ő maga sem számolt ilyen jó szereplés- 11 sel. Csak bizonyítani szeretett volna, igazolni azo1! kát, akik hittek képességeiben. Sajnos, a feikészülési időszakban négyhónapos eltiltást kapott, mivel nézeteltérése támadt válogatott társával, Hriccel, a Lokomotíva Kosice sportolójával. Ez idő alatt egyedül edzett, nem utazhatott semmilyen rangos külföldi versenyre, egyszerűen nem volt összehasonlítási alapja, hol is tart a felkészülésben. Ebben a bizonytalanságban nagy segítségére volt családja: apja Jozef, aki a Poprad edzője, a fivérei, Robo és Rast’o, akik szintén a terepkerékpározás szenvedélyének hódolnak. „Keményen dolgoztam és a vb-n az esélytelenek lélektani előnyével szánhattam nyeregbe. Szerettem volna megmutatni mire vagyok képes, bebizonyítani rosszakaróimnak, hogy még mindig a világ élmezőnyébe tartozom. Ezért is örültem annyira annak, amikor nyakamba akasztották az aranyérmet". Ondrej Glajza szavai őszintén és meggyőzően hangzanak. Természetesen annak is tudatában van, hogy hibázott és megérdemelte az eltiltást. Beismerte bűnösségét. Különleges egyénisége ennek a sportágnak. Nem csoda, hogy nem fért bele a válogatottat irányítók elképzeléseibe. Nem tudták megérteni, hogy az országúton és a terepen is versenyezni akar. Glajza úgy gondolta, hogy a „kétéltűek" még nem haltak ki, ezért megszállottan rótta a kilométereket az országúton és a terepen egyaránt. Mindvégig kitartott elhatározása mellett, bár többször elmarasztalták. Az egészsége is megsínylette a kettős megterhelést, de nem adta fel. így ragadt rá a problémás versenyző elnevezés. „Miért? Talán azért, mert hittem saját igazamban, s ezt mindenkinek a szemébe mondtam? S nem a háta mögött pusmogtam, mint ez szokás?!" Van saját véleménye, amely mellett a végsőkig kitart. Sajnos, néha akkor is, ha az téves. Bár az utóbbi időben megváltozott. Az idő múlásával kicsit higgadtabbá vált, s úgy döntött, hogy ezentúl egy évben már csak két nagy viadalra összpontosít. „Sajnos, a terepkerékpáros-világbajnokság és a Békeverseny között nagyon kevés időm van a felkészülésre. Marad tehát az országúti vb. Ehhez tartom magam". A kassai (Koéice) születésű fiatalember tízéves korában kezdett el kerékpározni. Képletesen szólva: azóta le sem szállt a nyeregből. A napi adagja 80 kilométer országúton és egy óra a terepen. Érdekesség, hogy nyáron az Inter SlovnaftZtS Bratislava színeiben versenyez, ősszel és télen az anyaegyesületében. Háromszor vett részt junior világbajnokságon. 1983-ban hetedikként ért célba, egy évvel később, Hollandiában győzött, s ezt követően csak a tizenhatodik lett. A felnőttek között 1986-ban mutatkozott be először (12. hely). Tavafy mindössze huszonhatodik lett. „A népszerűség és a dicsőség könnyen elszáll. Nem szabad nagy jelentőséget tulajdonítani nekik. Egy év múlva ismét világbajnokság lesz, és nem biztos, hogy én leszek a győztes. Természetesen, jól esik, ha megismernek az emberek, autogramot kérnek, de ez néha nagyon zavar és fáraszt. Nekem elsősorban edzenem kell. Kicsit irigylem az ünnepelt labdarúgókat, akik szerintem ezt nem mindig érdemlik meg. Eddigi pályafutásom során legtöbbet apámnak és nagyapámnak köszönhetek. Szeretnék a jövőben rájuk hasonlítani. Átmenteni fanatizmusukat. Manapság nincs könnyű helyzetben az, aki terepkerékpározásra adja fejét. Hiányzik a megfelelő felszerelés, nincs alkatrész. Az egyesületek sokszor olyanok, mint a koldusok. Az edzőknek, a versenyzőknek állandóan hiányzik valamilyen fontos alkatrész. És a kerékpárok nagyon drágák". Ondrej Glajza jelenleg Bratislavában tanul a Ko- mensky Egyetem edzői szakán. Természetesen kerékpárosokat szeretne edzeni. „Az élsport nagyon sok lemondással jár, s ezt nehéz megértetni a fiatalokkal. Nem állítom, hogy a szórakozást teljesen ki kell iktatni életünkből, de azt igen, hogy csak mértékkel lehet lazítani, diszkóba járni. Mindenkinek meg kell tanulnia, mit szabad, s mit nem, mert különben nem lehet eredményeket felmutatni. Mindenkinek magának kell megtalálnia helyét a sportban". Érdekes elképzelése van Ondrejnak az edzői munkáról is. Állítja, hogy. ha sikerül motiválnia a kiválasztott sportolót, akkor az eredmények sem maradnak el. Egyesek talán abban hibáznak, hogy nem tudnak szív- vel-lélekkel harcolni egy ügyért. „Engem mindig hajt a győzni akarás, mindegy az, hogy milyen versenyről van szó, legyen az akár kerületi szintű is. Az emberi tulajdonságok közül a becsületességet és az őszinteséget tartom a legtöbbre. Ezzel szemben bosszant a bürokratizmus és a formalizmus. Hogy mit üzenek azoknak, akik hasonló eredményeket akarnak elérni, mint én? Elsősorban legyenek türelmesek és tudatosítsák azt, hogy csak kemény munkával lehet elérni a kitűzött célt". (gy vélekedik az életről a világbajnok, a sportmesteri cím tulajdonosa, Ondrej Glajza. Fiatal kora ellenére már sok mindent elért. Volt kegyvesztett is. De jelenleg éppen a legjobbja sportágának. (áf) Kelet-Szlovákiában tavasz van. Hogy a kerület labdarúgásában is az lenne, azt nem állíthatjuk egyértelműen. Nem, mert nincs hozzá elegendő bizonyítékunk. A bajnoki küzdelemsorozat ugyanis csak éppen hogy megkezdődött, s jós legyen a talpán, aki az első mérkőzések alapján megmondja, melyik csapat mire viszi a további tizennégy fordulóban. Ahhoz viszont senkinek sincs szüksége különösebb szaktudásra, hogy megállapítsa, milyen színvonalon van az ország keleti részében a legnépszerűbb sportág. Elég, ha szemügyre veszi a legmagasabb osztályú versenyek mezőnyét, elolvassa a táblázatokat...
