Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-02 / 52. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1989. III. 2. Előkészületek a LEMP országos értekezletére Vajdasági pártkonferenciák Lengyelországban (ÖSTK) - A Lengyel Egyesült Munkáspárt országos konferenciájára való előkészületek keretében ezekben a napokban országszerte zajla­nak a vajdasági pártértekezletek. A Trybuna Ludu a LEMP KB Politikai Bizottságának az ezzel kapcsolatos üléséről kiadott jelentést ismerteti. Realizmus és folyamatosság Grósz Károly csehszlovákiai látogatásáról (ŐSTK) - Az MSZMP Politikai Bizott­sága keddi ülésén megvitatta és jóvá­hagyta a Grósz Károly főtitkár február 15-i csehszlovákiai munkalátogatásáról szóló tájékoztatást. A testület megállapí­totta, hogy a Milos Jakessal, a CSKP KB főtitkárával folytatott tárgyalások hozzájá­rultak a két párt közötti bizalom megszi­lárdításához, s a két országban kialakult helyzet jobb megismeréséhez. Thürmer Gyula, a magyar pártfőtitkár külpolitikai tanácsadója sajtóértekezletén hangsúlyozta, Csehszlovákiában ki­egyensúlyozottan és eredményesen fo­lyik a szocialista építés. A magyar félnek érdeke, hogy a szomszédos országok vezetése és közvéleménye pontosan le­gyen tájékoztatva a magyarországi ese­ményekről. Elmondta, a politikai bizottság meggyőződését fejezte ki, hogy a prágai tárgyalások elősegítették a CSKP és az MSZMP, a két ország közötti probléma- mentes és igen jó együttműködés fejlesz­tését. VSZ-tanácskozás Bukarestben (ŐSTK) - Bukarestben befejező­dött a Varsói Szerződés leszerelési kérdésekkel foglalkozó különbizott­ságának kétnapos tanácskozása. Az ülésen a külügyminiszter-helyet­tesek vettek részt, a csehszlovák küldöttséget Pavel Sadovsky ve­zette. A tanácskozás résztvevői a kö­zelgő bécsi európai leszerelési fó­rum előkészítésével összefüggő kérdéseket vitatták meg, s áttekin­tették az európai taktikai nukleáris eszközök problémakörét is. Az ENSZ namíbiai békeerőit, az UNTAG-ot (United Nations Transition As- sistance Group) az említett 300 katonai megfigyelőn kívül két 1700 fős gyalogos zászlóalj és 100 tagú törzs alkotja. Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár Csehszlovákiát hivatalosan felkérte a katonai megfigyelők kiküldésére. Az ENSZ-erők jogkörét és kötelességeit gyakorlatilag még a BT 1978-ban elfogadott 435. számú határozata rögzíti, s a tanács idei, február 9-i ülésén pontosították azokat. Legfőbb feladatuk, hogy ellenőrizzék: betartja-e minden érintett fél a Namíbia függetlensé­gének megadásához szükséges intézke­déseket. Konkrétan figyelik például az ellenséges akciók beszüntetését, ellenőr­zik a dél-afrikai csapatok kivonását Namí­biából, feladatuk közé tartozik az illegális határátkelés megakadályozása, a szabad választások biztosítása és így tovább. Tevékenységük során szigorúan pártatla­noknak kell lenniük. Élvezik mindazokat az előnyöket, amelyekkel az ENSZ-képvi- selők rendelkeznek, fegyvert azonban csak önvédelem esetén használhatnak. Csehszlovákia már hosszú évek óta A Pravda beszámol arról, hogy az átalakítás időszakában több társadalmi szervezet alakult Lettországban, ezek kö­zül a két legnagyobb a Lett Népfront, amely a lett nemzetiségű lakosságot tö­möríti, továbbá az Internacionalista Moz­galom, melynek tagjai a köztársaság terü­letén élő más nemzetiségek képviselői közül kerültek ki. A két említett mozgalom közti viták időnként nemkívánatos kon­frontációba torkollanak. Lettországban ma a legidőszerűbb po­litikai feladat a konszolidálás. Az átalakí­tás javát szolgáló társadalmi együttműkö­dés, amelyről még nemrég a népfront aktivistái beszéltek, azonban nem látható. Ennek éppen az ellenkezője valósul meg: a népfront ugyan védelmezi Lettország elvitathatatlan jogát a gazdasági függet­A politikai bizottság felhívja a fi­gyelmet a párt politikai egysége megszilárdításának szükségessé­gére, és rámutat, hogy konszolidálni kell a tagság sorait. Szükség van arra is, hogy a párt és a szakszerve­zeti mozgalom - a szakszervezeti pluralizmus feltételei között - kidol­gozza az együttműködés hosszú tá­vú elveit. Ugyanez érvényes az ifjú­sági és más társadalmi szervezetek­kel folytatott együttműködésre. A pártnak erősítenie kellene a társa­dalmi baloldal és a vele együttműkö­dő reformpárti erők frontját. A vajdasági pártkonferenciák résztvevői aggodalmukat fejezik ki a folytatódó zavargások és sztrájkok miatt. Felháborodva ítélik el a fiata­lok agresszív csoportjainak tünteté­seit, s különösen azt, hogy a szélső­séges elemek igyekeznek az isko­lákba is behatolni, s a diákokat be­vonni a provokatív politikai akciókba - írja a Trybuna Ludu. A lap végeze­tül leszögezi, hogy a vajdasági párt­konferenciákon határozottan köve­telik a törvények tiszteletben tartá­sát, s támogatják a kormánynak a rend és a nyugalom megőrzésére tett intézkedéseit. A LEMP KB Politi­kai Bizottsága ezzel az állásponttal teljes mértékben egyetért. xxx A varsói kerekasztal-tárgyalások keretében az ifjúság kérdéseivel foglalkozó alcsoport keddi ülésén komoly nézeteltérésekre került sor. A lengyel kormány és a koalíciós alelnöke az ENSZ dekolonizációs bizott­ságának. Részvételünk az ENSZ béke- erőiben bizonyítja a világszervezetnek nyújtott állandó támogatásunkat, s azon álláspontunkat, hogy a regionális konflik­tusokat tárgyalás útján kell megoldani. Egyébként az 1978. szeptember 29-én elfogadott 435. számú határozat idején Csehszlovákia elnökölt a BT-ben. Amint azt Javier Perez de Cuellar hangsúlyozta, a New York-i megállapo­dások megnyitották az utat Angola bizton­ságának szavatolásához és a törvényte­lenül megszállt Namíbia függetlenségé­nek megadásához. Az egyezmények bi­zonyítják minden érintett fél politikai aka­ratát a kölcsönösen elfogadható kompro­misszum elérésére. Az ellenőrző mecha­nizmust a megállapodások megkötésével párhuzamosan a felügyelettel megbízott vegyesbizottságok formájában hozták létre. Elmondható tehát, hogy megteremtőd­tek a megállapodások következetes be­tartásához szükséges feltételek és nem szabad hogy bármi is útját állja az intéz­kedések megvalósításának. (Rp) lenségre, a nyelvi és kulturális sajátossá­gai megőrzésére, ám „megfeledkezik" arról, hogy a köztársaság soknemzetisé­gű. Az Internacionalista Mozgalom pedig gyakorlatilag lekopírozza a népfront mód­szereit. Rigán emberáradatok vonulnak végig, különböző jelszavakkal, mellettük más emberek állnak egészen más jelsza­vakkal, melyek között a „megszállók" a legártatlanabb kifejezés. Számos oka van ennek a helyzetnek, mindenekelőtt azonban a pártbizottsá­gokról kell szólni, amelyek látszólag dina­mikus erőfeszítéseket tesznek, de vég­eredményben határozatlanok. A Pravda példaként idézi a vitát akörül, hogy a lett nyelv hivatalos nyelv legyen. A sajtó kö­zölte az egyetlen javaslatot, amely lénye­gében a népfront véleményét tükrözi, de pártok képviselői az ülés bevezető­jében nyilatkozatban ítélték el az utcai tüntetéseket, főleg a krakkói diákmegmozdulásokat. Ezek az események megkövetelik, hogy a kerekasztal résztvevői velük kap­csolatban állást foglaljanak. A „Szolidaritás“ és az ellenzék más jelen levő vezetői azonban ezt elutasították. A tényekkel ellentét­ben a kormányt vádolták a feszült­ség szításával. Leszek Miller, a LEMP KB titkára a PAP hírügynök­ségnek nyilatkozva hangoztatta, az is egyfajta állásfoglalás, ha az ellen­zék nem mond véleményt azokról az eseményekről, amelyek jellegéhez nem fér kétség. Szovjet lap a KGST-országok adósságállományáról (ÖSTK) - Az Argumenti i Fakti (Érvek és Tények) című szovjet kiadvány az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának adataira hivatkozva tette közzé: a Szovjet­unió és az európai szocialista országok együttes külföldi bruttó adóssága 130 mil­liárd dollár. A lap az adatokat kommentálva meg­jegyezte, hogy a nettó adósságállomány száz milliárd dollár, az érintett országok konvertibilis devizában lévő banki aktívá­ik, illetve tartalékaik együttes értéke 30 milliárd dollárra rúg. Am ennek legna­gyobb része két országé, a Szovjetunióé (14,2 milliárd dollár), illetve az NDK-é (9,2 milliárd). A szakértők szerint a legkritikusabb adósi helyzetben Lengyelország van, mi­vel külföldi adósságainak összege 4,35 évi kiviteli értéknek felel meg. Magyaror­szág esetében ez az arány 2,88 évi, Bulgáriánál 1,8 évi, az NDK esetében 11 és fél hónapi, Csehszlovákia esetében 8 hónapi, a Szovjetunió esetében pedig 5 hónapi exporttal ér fel az adósság. Hazánk adósságállománya 5,2 milliárd dollárt tesz ki. Izrael Helyhatósági választások (ÖSTK) - Izraelben kedden tartották meg a választásokat a városi és a községi tanácsokba. A tegnap reggel közzétett részleges eredmények szerint a jobbolda­li Likud tömb megerősítette pozícióit, míg fő ellenfele, az Izraeli Munkapárt vissza­esett. Növekedett a vallási pártok befolyá­sa is. A tegnapi statisztikai jelentés szerint a választópolgárok kb. 48 százaléka vett részt a szavazáson, az arab többségű településekben nagyobb arányú volt a részvétel. Tel Aviv polgármestere a Likud párti mérsékelt Slomo Lahat maradt, Jeruzsá­lemben megőrizte tisztségét Teddy Kol- lek, aki a Munkapárthoz áll közel. A végleges adatokat néhány napon belül teszik közzé. nem jelent meg semmilyen alternatív ja­vaslat sem, nem biztosították a demokra­tikus vita lehetőségét. A Lett KP Központi Bizottsága elég információval rendelkezik és világosan látja az erőviszonyokat. Csakhogy vá­kuum jött létre az emberekkel folytatott közvetlen párbeszédben. A mai helyzet­ben a pártbizottságoknak a koncepciókon kívül ki kellene dolgozniuk a bátor és nyílt politikai akciók taktikáját is. A tapasztala­tok azt bizonyítják, hogy az átalakítás egészséges erőinek reális konszolidálódá­sa csak ott következik be, ahol a pártbi­zottság nem vonul vissza, hanem meré­szen kiáll a politikai viták porondjára. Riga utcáin olyan plakátok is megje­lentek, amelyekre egy sárkányt rajzoltak, s rajta a felirat: Szovjetunió. Naiv dolog lenne úgy vélekedni, hogy ennél rosszabb már nem lehet. A dolog sokkal komo­lyabb, mivel Riga élő szervezetébe beha­tol a destabilizálás, a nyílt provokációk és szovjetellenesség sárkánya. Végezetül a Pravda leszögezi, ezeknek az akciók­nak semmi közük a népfront által hirdetett átalakításhoz és a „radikális demokrati­záláshoz". K légy nap múlva, hétfőn kezdő­l\l dik Bécsben az európai ha­gyományos leszerelési fórum, s eb­ből az alkalomból a szovjet és az amerikai külügyminiszter is találko­zik. Ismerkedő jellegű lesz az össze­jövetel - mondták washingtoni illeté­kesek, arra utalva, hogy James Ba­ker ebbeli tisztségében még nem tárgyalt Eduard Sevardnadzeval. Persze, ők sem gondolták szó sze­rint az ismerkedést, csupán a túlzott várakozást szerették volna csökken­teni, hiszen a felek sokat tudnak egymás politikai nézeteiről, elég, ha csak kettejük legutóbbi kőrútjait te­kintjük. Sevardnadze a Közel-Kele- ten járt, Baker pedig - valamivel korábban - Nyugat-Európában, úgyhogy lesz egymásnak bőven mit mondaniuk. Ha túlzott várakozással nem is tekintünk e találkozó elébe, a remé­nyeket azonban még meg lehet fo­galmazni. Jó lenne, ha hosszú távon olyan személyes kapcsolat alakulna ki közöttük, mint Sevardnadze és az előző amerikai külügyminiszter, Shultz között. Természetesen kette­jük jó viszonya jelentős nagyhatalmi megállapodásokra épült, s a remény ez esetben azt jelenti, hogy a Se- vardnadze-Baker páros kapcsolatá­nak is ilyen alapokon kellene nyu­godnia. Pillanatnyilag tényleg csak óhaj ez, több oknál fogva. Lényeges amerikai lépések a május végi NA- TO-csúcs előtt nem várhatók. Más­részt az új amerikai külügyi kor­mányzat nagyon visszafogottá vált a Szovjetunió iránt, amire csak rész­ben elfogadható magyarázat, hogy az új fehérházi gárda az új külpoliti­kai irányvonal kidolgozásával van elfoglalva. Milyen lesz ez az irányvo­nal? Még nem tudjuk. Sejteni persze az eddigi „morzsákból“ sok mindent lehet - természetesen fenntartások­kal. Azt mindenesetre le kell szögez­ni: szó sincs a két nagyhatalom közötti elhídegülésről, az említett visszafogottság is csak akkor helyt­álló kifejezés, ha a szovjet-amerikai viszonynak az utolsó reagani évben elért szintjéhez viszonyítunk. Mindig is bizonyos kettőség jelle­mezte a szovjetekkel kapcsolatos amerikai politikát, s ez alól még az enyhülés legszebb pillanatai sem voltak kivételek. Most sincs más­ként. Az erőpolitika kemény vonalát felidéző és a józanságot előtérbe helyező nyilatkozatok is elhangzot­tak. Minden valószínűség szerint azoknak lesz igazuk, akik szerint az új amerikai külpolitika a középutat választja: erős Amerika - jó viszony, leszerelési tárgyalások a Szovjet­unióval. P ersze, ahány politikus, annyi vélemény arról, hogy meddig terjedjen ez a jó viszony, hogyan reagáljon a Nyugat a gorbacsovi (belső és külső) nyitásra. Ráadásul Nyugat-Európában az egész kér­déskomplexumról hellyel-közzel másképp vélekednek, mint a tenge­rentúlon. Amit az is bizonyít, hogy a nyugat-európaiaknak sem tetszik Washington visszafogottsága a szovjetekkel szemben. A többség a két nagyhatalom konstruktív pár­beszédét összeurópai érdeknek is tartjá. Nem véletlen az sem, hogy a két nagyhatalom viszonyát illetően a Bush-adminisztráció első hónap­jából két dolog ragadt meg az em­berben. Az első a magas kormány­zati posztot - nemzetbiztonsági fő­tanácsadó - betöltő Brent Scowcroft kijelentése arról, hogy a hideghábo­rúnak még nincs vége. A másik a NATO-szövetségeseknél tett Ba- ker-körút, illetve az erről szóló brit lapértékelések fanyalgó megállapí­tása: az amerikai külügyminiszter európai tárgyalásainak egyetlen eredménye, hogy megállapodtak abban: május végén lesz a NATO- csúcs. Ezen fogadják majd el a tömb egységes álláspontját, vagyis - a Bonn által már jó egy esztende­je, a tavaly márciusi NATO-csúcs óta sürgetett - fegyverzetellenőrzési stratégiáját, beleértve a hagyomá­nyos fegyverek problémakörét is. Ebből az következik, hogy más lényeges kérdésben nem sikerült Bakernek a NATO-fővárosokban megállapodnia. A Lance rakéták korszerűsítésének dolgában a tömb két pártra szakadt. A szópárbajt te­kintve olyan benyomása támad az embernek, hogy ez mostanra már legalább annyira politikai és presz­tízskérdéssé is vált, mint amennyire katonai ügy. Washington - London támogatásával - azt szeretné, ha mielőbb megkezdenék e taktikai ra­kéták modernizálását, ami azt jelen­ti, hogy hatótávolságuk a jelenlegi 110 km helyett megközelíti majd az 500 km-t. (De nem lépheti túl, mert akkor már a harcászati-hadműveleti eszközök kategóriájába tartozna, s a szovjet-amerikai rakétaszerző­dés értelmében meg kellene őket semmisíteni. (Az már más lapra tar­tozik, hogy egy fegyvernél, amely­nek hatótávolságát megnégyszere­zik, lehet-e szó korszerűsítésről, s nem helyesebb-e új rakéták telepí­téséről beszélni. De ezt a szakértők döntsék el. Az NSZK a korai korsze­rűsítést ellenzi, szerinte a döntést két-három évvel el kell halasztani. Bonn ódzkodása érthető, több szempontból is. E rakéták döntő többsége az NSZK területén van, tehát az NSZK-ban, mint befogadó országban, érzik a leginkább a nuk­leáris fenyegetettséget. A Kohl-kabi- netnek figyelembe kell vennie a köz­hangulatot - a felmérések szerint a lakosság nyolcvan százaléka az atomfegyverektől mentes Európa gondolatát támogatja -, már csak azért is, mert a kormánykoalíció pártjainak választási érdekei is ezt diktálják. Ez így azonban túl általá­nos, az igazság az, hogy a kormány is megosztott ez ügyben. Az FDP (szabaddemokraták) szerint a dön­tést el kell halasztani, s például Genscher külügyminiszterről egyes washingtoni körök azt tartják, túlzot­tan „bedőlt“ Gorbacsovnak. Ellen­tétek vannak Genscher és Sholz védelmi miniszter között is, az ellen­zéki SPD (szociáldemokraták) a tak­tikai atomfegyverek teljes felszámo­lása, vagyis a harmadik nullamegol­dás mellett kardoskodnak. D ániában és Norvégiában is azt mondták az amerikai kül­ügyminiszternek, várni kell a dön­téssel, hiszen a hétfőn kezdődő bé­csi leszerelési fórum olyan eredmé­nyeket hozhat, hogy nem lesz szük­ség a rakéták korszerűsítésére. A londoni The Sunday Telegraph szerint Baker azt volt kénytelen megállapítani: ,.hiányzik az európai NATO-tagállamokból az eltökéltség, hogy óvatosabban kezeljék Gorba­csov békekezdeményezéseit“. (Genscher: „Aki divatjamúlt ellensé­ges elképzelésekben hisz, az a tör­ténelem kerekét akarja feltartóztat­ni. “) A tengerentúlon is számolni kell a realitással: a Szovjetunió és szö­vetségeseinek egyoldalú leszerelési lépései, s azután, hogy Moszkva pontosan teljesítve a genfi megálla­podásokat, kivonta csapatait Afga­nisztánból, egyáltalán nem könnyű meggyőzni a nyugat-európai közvé­leményt a rakétakorszerűsítés szük­ségességéről, s különösen az NSZK-banv magas azoknak az ará­nya, akik már nem hisznek abban, hogy Moszkva bárkit is fenyegetne. Egyébként az afganisztáni csapatki­vonás kapcsán szorgalmazzák a nyugat-európaiak, s ebben Nagy- Brítannia is az élen jár, hogy vizsgál­ják felül a COCOM-listát, vagyis a Szovjetunió ellen az afganisztáni bevonulás miatt elrendelt embargót. Egyes vélemények szerint Washing­ton erre hajlandó is lenne, ha ellen­szolgáltatásként a Szovjetunió ten­ne bizonyos engedményeket a regi­onális kérdések terén (főleg Nicara­gua vonatkozásában). L ényegében ezek az utóbbi he­tek legfontosabb történései, amelyekből bizonyos mértékben kö­vetkeztetni lehet, miként közelít az elkövetkező hetekben Washington a két nagyhatalom viszonyához. Annyit még hozzá kell fűzni: Bush elnök Pekingben nemzetközi szem­pontból is hasznosnak nevezte a szovjet-kínai kapcsolatok normali­zálását. Egy tegnapelőtti vélemény szerint pedig nem kizárt, hogy már a jövő heti Sevardnadze-Baker ta­lálkozón döntés születik Mihail Gor­bacsov és George Bush találkozójá­nak időpontjáról. Egyelőre csak fel­tételes módot használhatunk, de akár most, akár valamivel később születik döntés ez ügyben, az igazi hír lesz, nagy H-val: az utóbbi idő­ben sokat emlegetett fogalom a nagyhatalmak realizmusa. Ennek a folyamatosság is az egyik feltéte­le. MALINÁK ISTVÁN Csehszlovák szakértők az ENSZ Namíbia-erőinél Mint ahogy már beszámoltunk róla, csehszlovák katonai megfigyelők is részt vesznek azon ENSZ-erők munkájában, amelyek a Namíbia függetlensége meg­adásának április elsején kezdődő folyamatára felügyelnek. Az egységek a békeerőkből, a hadtápból és a megfigyelőkből állnak, létrehozásukban huszonnégy ország vesz részt. Jaroslav César, a Külügyminisztérium osztályának igazgatóhelyettese a Rudé právónak adott nyilatkozatában részletekről is beszámolt: őí .Műviét Miiéből "• --npABflA = A pártbizottságoknak merészen részt kell venniük a politikai vitákban A rigai akcióknak semmi közük az átalakításhoz (ÖSTK) - A szovjet Pravda napilap tegnapi számában közölte különtudósítói- nak cikkét a Lettországban, elsősorban Rigában zajló eseményekről, a társadalmi és nemzetiségi konfliktusok éleződéséről.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents