Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-15 / 39. szám, szerda
Mit tartalmaz a bécsi dokumentum Beszélgetés csehszlovák szakemberekkel az európai biztonsági és együttműködési konferencia utótalálkozójáról S Bécsben 1986. november 4-től 1989. január 19-ig tanácskoztak = a helsinki zárónyilatkozatot aláirt 35 ország képviselői. Az utótalál- EE < kozó befejeztével közös dokumentumot fogadtak el. Hogyan készült | eza dokumentum és mit tartalmaz? Ezekkel a kérdésekkel fordult = a Rudé právo Frantiáek Dolezel hez, a csehszlovák küldöttség = vezetőjéhez, Jirí Opráalhoz, a küldöttségvezető helyetteséhez, vala- = mint Svatopluk Buchlovskyhoz, Zdenék Skobához és Hja Ulrichhoz, = delegációnk tagjaihoz. A beszélgetést az alábbiakban ismertetjük: A bécsi dokumentum preambulá- jában a tanácskozás résztvevői megerősítették hűségüket a helsinki folyamathoz. Ezzel összefüggésben Frantiáek Dolezel elmondta, ezáltal értékelték mindazokat a pozitívumokat, amelyeket sikerült elérni a folyamat több mint 13 éve alatt a politikai párbeszéd, a bizalom, a biztonság és a sokoldalú együttműködés fejlesztése terén. Egyben tükrözi a 35 ország megegyező véleményét, hogy az összeurópai folyamat teljes mértékben bevált, bizonyította élet- képességét és jelentőségét a jövő szempontjából. Ennek az állásfoglalásnak a rögzítése egyben határozott választ ad azoknak, akik a múltban ilyen vagy olyan okok miatt temették^ ezt a folyamatot és nem adtak neki semmilyen esélyt. A bécsi utótalálkozó jobb légkörben folyt, mint a madridi, hiszen a világon és ezen belül Európában is javult a helyzet. Ezért sikerült Bécsben hamarabb befejezni az utótalálkozót, mint Madridban, és olyan záródokumentumot elfogadni, amely az előzőnél sokkal tartalmasabb. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az utótalálkozótól idegen volt a konf- rontációs hangvétel. S nemcsak első szakaszában, amikor a küldöttségek azt értékelték, hogy az egyes országoknak mit sikerült elérniük. Voltak erre példák a későbbi, sőt a zárószakaszban is, ám a tárgyalások folyamán és sikeres zárószakaszában határozottan megnyilvánultak a Szovjetunió és a további szocialista országok új külpolitikai hozzáállásai, tükröződtek azok a pozitív változások, amelyek az utóbbi években a szovjet-amerikai és a kelet -nyugati kapcsolatokban következtek be. Mindvégig a konszenzus elvét követve zajlottak a tárgyalások. A konszenzus elve kezdettől fogva a helsinki folyamat alapvető procedurális szabálya - mondotta Frantiáek Dolezel. Vagyis a folyamaton belüli tárgyalásokon csak oiyan határozat vagy megfogalmazás fogadható el, amellyel valamennyi részt vevő állam egyetért. Ez lehetővé teszi valamennyi résztvevő érdekeinek figyelembe vételét, s ebből a szempontból nagyon demokratikusnak tartják ezt az elvet. Van azonban negatív oldala is. Ha valamely résztvevő irreális, egészen elfogadhatatlan kö- vetelésekkel vagy fenntartásokkal áll elő, ez elnyújthatja, sőt egyoldalúan akadályozhatja az előrelépést a tárgyalásokon. Egészében véve azonban bevált ez az elv, a helsinki folyamat keretében folytatott sokoldalú tárgyalások fontos pillérének tekinthető. HAGYOMÁNYOS LESZERELÉS Az utótalálkozó egyik legjelentősebb eredménye, hogy megállapodás született: tárgyalások kezdődnek az európai hagyományos erőkről - mondotta a csehszlovák küldöttségvezető. Ezek a megbeszélések március 6-án kezdődnek az osztrák fővárosban a Varsói Szerződés és a NATO 23 tagországának a részvételével. A semleges és el nem kötelezett államokat a tanácskozásról rendszeresen tájékoztatni fogják. Ennek a rendkívül fontos fórumnak a céljait teljesen egyértelműen határozta meg az a mandátum, amelyet a huszonhármak 1987 februárjától az idei év januárjáig tartó konzultációin dolgoztak ki. Ez a mandátum egyféle munkaprogram, rögzíti, hogy a tárgyalások célja a stabilitás és a biztonság megszilárdítása Európában a hagyományos fegyveres erők alacsonyabb szintjén való egyensúly által. Kitérnek a tárgyalások a hagyományos fegyverzetre és technikára, az pgyenlőtlenségek felszámolására is. A mandátum az elsőrendű feladatot a váratlan támadáshoz szükséges potenciál felszámolásában határozza meg. Tehát nem valamiféle kötetlen véleménycseréről van szó, a tanácskozás eredményeit a következő, 1992. március 24-én Helsinkiben kezdődő utótalálkozó elé kell terjeszteni. Természetesen azt szeretnénk, mondotta Frantiáek Dolezel, hogy addigra sikerüljön megoldani számos, a hagyományos leszereléssel összefüggő kérdést. Mindenképpen szeretnénk elkerülni, hogy megismétlődjön az, ami a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről szóló tárgyalásokon történt. Ezek a megbeszélések több mint 15 év után a közelmúltban minden konkrét eredmény nélkül fejeződtek be. Viszont ki lehet használni ezeknek a tárgyalásoknak a jó tapasztalatait, a rosszakból pedig le kell vonni a tanulságokat. Szó volt Bécsben a mediterrán térségről is, bár az itteni helyzet nemcsak az európai országokat érinti, hanem Észak-Afrika és a Kö- zel-|<elet államait is. Ezzel összefüggésben Zdenék Skoba elmondta, a biztonság megszilárdítása folyamatának nem szabad csak Európára korlátozódnia, ki kell terjednie a világ más részeire is, mindenekelőtt a Földközi-tenger térségére. Ezért döntöttek a 35 ország képviselői úgy, hogy 1990 szeptemberében / a máltai fővárosban találkozót tartanak a mediterrán térségről, ezen megvitatják az együttműködés különböző irányai továbbfejlesztését segítő utakat és eszközöket, a nem európai országokat is bevonják az együttműködésbe, s igyekeznek előmozdítani a bizalom és a biztonság megszilárdítását ebben a térségben. A VITÁK BÉKÉS RENDEZÉSE Mint azt Zdenék Skoba elmondta, a bécsi utótalálkozó teljes mértékben megerősítette az együttműködés tíz helsinki elvének érvényességét. Az országok egyértelműen leszögezték, készek tiszteletben tartani és a gyakorlatban alkalmazni ezeket az elveket. Nagyon fontos, hogy az államok egyetértettek abban: valamennyi elv elsőrendű fontosságú. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden egyes elvet azonos módon és következetesen kell alkalmazni, eközben figyelembe venni a többit is. A helsinki zárónyilatkozat egyik fontos elve a viták békés rendezése. Fontos kiegészítője az országok azon kötelezettségének, hogy tartózkodnak az erő alkalmazásától és az erővel való fenyegetéstől. Ezek a béke megőrzésének és a biztonság megszilárdításának nagyon fontos tényezői. Vagyis bármilyen vita merül fel az egyes államok között, azt kötelesek békés eszközökkel megoldani, mégpedig olymódon, hogy ne sértsék meg a nemzetközi békét, biztonságot és igazságosságot. Ezen a téren pótolhatatlan szerepet játszik a vitás kérdések békés megoldása általánosan elfogadható módszereinek kidolgozása, ezek kiegészítenék a már meglévő eszközöket. Teljesen új momentum a bécsi dokumentumban, hogy a részt vevő országok megállapodtak, ha a vitát nem tudják más békés eszközökkel megoldani, egy harmadik felet hívnak segítségül. Ennek a mechanizmusnak a kidolgozásáról a máltai fővárosban 1991 januárjában szakértői találkozót tartanak. Itt szeretnék kidolgozni a megfelelő procedúrákat. Tervezik egy olyan mechanizmus létrehozását is, melynek alapján a harmadik fél döntése kötelező jellegű lenne. Több olyan problémakör volt Bécsben, amelyről nehezen született meg a megállapodás. Katonaibiztonsági téren ilyen kérdés volt például a hagyományos fegyveres erőkről szóló tárgyalások autonómiája mértékének meghatározása. Ebben a kérdésben főleg Franciaország és az Egyesült Államok között volt vita, úgyhogy Párizs és Wa-- shington erről különtárgyalásokat is folytatott. A szó szoros értelmében az utolsó pillanatban sikerült megegyezni abban, hogy Törökország déli partvidéke mely területeire vonatkozzanak még a huszonhármak megbeszélései. Voltak bonyolult kérdések humanitárius téren is, mindenekelőtt az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok ügyében. Egyes nyugati küldöttségek kimondottan maximalista s szélsőséges pozíciókból léptek fel, egyoldalú engedményekre igyekeztek kényszeríteni a szocialista országokat, ami természetesen elfogadhatatlan módszer. EMBERI JOGOK A múlttal összehasonlítva ezen a területen egész sor kérdésben minőségi eltolódás következett be - mondotta Svatopluk Buchlovsky. Az új momentumok közé tartozik mindenekelőtt a? összeurópai folyamat emberi dimenziói területére vonatkozó különleges együttműködési és ellenőrzési mechanizmus létrehozása. Ezzel összhangban az államok információcserét fognak folytatni, válaszolnak azokra a kérdésekre, amelyeket más részt vevő országok intéznek hozzájuk erre a területre vonatkozóan. Kétoldalú találkozókat is tartanak egyes konkrét esetek megvitatására. Ennek a mechanizmusnak a része az a háromszakaszos konferencia is, amelyre Párizsban, Koppenhágában, illetve Moszkvában kerül sor. Számos döntés vonatkozik a polgári, politikai, gazdasági, szociális, kulturális és más emberi jogok és alapvető szabadságjogok gyakorlatát érintő törvények és előírások tökéletesítésére. Terjedelmes rész foglalkozik a vallásszabadsággal, ezen belül az egyházi társaságok jogaival. A múlttal ellentétben ugyancsak nyomatékosabbak a megfogalmazások a nemzeti kisebbségek jogairól, beleértve a megfelelő feltételek létrehozását etnikai, kulturális és nyelvi sajátosságaik támogatására. További kötelezettség minden személy jogának tiszteletben tartása arra, hogy bármely országot, így a sajátját is elhagyhassa és visszatérhessen oda. Ezt a jogot minden részt vevő állam csak törvényes úton korlátozhatja. Kitér a dokumentum a humánus eljárás biztosítására is a büntetésüket letöltő személyekkel szemben. Hja Ulrich elmondta, a bécsi dokumentum egyértelműen leszögezi, hogy minden polgári, politikai, gazdasági, szociális, kulturális jog és szabadságjog elsőrendű jelentőségű. Ennek ellenére számos nyugati ország a múltban különböző nemzetközi tanácskozásokon az állam- polgári és politikai jogokat előnyben részesítette a gazdasági, szociális és kulturális jogok rovására. Ezért a szocialista országok azt szorgalmazták - s ezt a dokumentum rögzíti is -, hogy az államok kötelezzék magukat arra, megkülönböztetett figyelmet fognak szentelni a foglalkoztatás, a lakáshelyzet, a szociális biztosítás, az egészségügy, az oktatásügy és a kultúra problémáinak. A 35 ország kötelezte magát, hogy tiszteletben tartják minden ország jogát saját törvényeik és előírásaik meghozatalára. Ám azzal a kikötéssel, hogy törvényeik és előírásaik összhangban legyenek a nemzetközi jogból és a helsinki folyamat dokumentumaiból eredő kötelezettségeikkel. Ebből az következik, hogy a részt vevő országok fokozatosan megfelelő mértékben összhangba hozzák törvényeiket az elfogadott nemzetközi kötelezettségeikkel. Ez nem újdonság, a törvényhozó tevékenység keretében ez a folyamat lényegében már minden országban folyik. Vonatkozik ez hazánkra is - mondotta Svatopluk Buchlovsky, utalva az új alkotmány előkészületeire. Érdekes módon a bécsi dokumentum a nők jogaival csak hét sorban foglalkozik, míg a vallással két oldalon. Ezzel összefüggésben Hja Ulrich elmondta, itt azt vették figyelembe, hogy a nők diszkriminálása különböző formáinak felszámolásával és általában a nők jogaival több olyan ENSZ-dokumentum foglalkozik, amelyekhez a helsinki folyamatban részt vevő államok többsége csatlakozott, viszont a vallás- szabadság problémája - az államok döntő többségének véleménye szerint - pontosítást igényel. A dokumentumban a 35 ország hangsúlyozza a különböző felekezetekhez tartozó hívők, illetve a hívők és az ateisták kölcsönös türelmességének és tiszteletének elvét. Emellett az országok kötelezik magukat, hogy lehetővé teszik a hitközségek működését, ugyanakkor tiszteletben tartják a vallási közösségek jogát arra, hogy megválasszák, kinevezzék és változtassák a lelkészeket, összhangban saját követeléseikkel, illetve az állammal kötött megállapodásaik alapján. Jelentősek azok a kitételek is, hogy kedvezően kell megí télni a vallási közösségek érdeklődését a nyilvános párbeszédben való részvételre. GAZDASÁGI FÓRUM Nem tér ki a bécsi dokumentum az úgynevezett COCOM-bizottság felszámolásának szükségességére, bár a bizottság célja a szocialista országokkal való kereskedelem diszkriminálása. Erre vonatkozóan Jirí Opráal elmondta, nem lehetett a bécsi dokumentumtól várni, hogy ezzel is foglalkozni fog, hiszen- mint már említettük - minden döntést közmegegyezéssel kell elfogadni, s a nyugati országok ragaszkodtak ennek az intézménynek a megőrzéséhez, bár a szocialista országok figyelmeztettek rá: ez ellentétes a helsinki elvekkel. Megfigyelhető az is, hogy a bécsi dokumentum gazdasági része- összehasonlítva a humanitárius együttműködéssel, de a katonai kérdésekkel is - sokkal általánosabb, kevés benne a konkrétum, és még kevesebb a kötelező döntés. A nyugati országok hagyományosan háttérbe szorítják a második kosár problémakörét. Ráadásul a helsinki folyamat történetében Bécsben fordult elő először, hogy nyílt ellentétek merültek fel Nyugat-Európa és az Egyesült Államok között. A Közös Piac tagországai általában véve konstruktív javaslatokkal álltak elő, míg az Egyesült Államok - főleg a tudomány és a technika kérdéseiben - igyekezett fékezni az együttműködés kibontakozását, sőt egyenesen elutasította az EGK néhány javaslatát. A nyugati országok azzal is felaprózni próbálták a második kosárra vonatkozó döntések kötelező jellegét, hogy azt állították, Bécsben kormányszinten folynak a tárgyalások, ám a nyugati kormányok nem vállalhatnak kötelezettséget a magáncégekért. Olyan paradox helyzet is előállt, hogy a vállalkozói kapcsolatok bővítéséről tárgyalva a Nyugat vehemensen szorgalmazta a kereskedők szabad belépésének rögzítését a termelő vállalatokba. Természetesen mindenekelőtt a szocialista országok vállalataiba való belépésre gondoltak. Követelésüktől azonban gyorsan elálltak, amikor a szocialista országok ezt a követelést kiegészítették azzal, hogy ne- csak az állami, hanem a magánvállalatok is megnyíljanak a kereskedők előtt. Érdemes itt megjegyezni, hogy az emberek közti közvetlen kapcsolatok minél nagyobb mértékű bővítését lázasan szorgalmazó nyugati küldöttségek voltak éppen azok, amelyek a leginkább tartózkodó álláspontra helyezkedtek a vállalkozói szintű kapcsolatokat illetően. Jirí Opráal szólt arról is, miért nem sikerült Bécsben elfogadtatni a gazdasági fórum Prágába történő összehívását. Az utótalálkozón két párhuzamos javaslatot terjesztettek elő, a csehszlovák indítványt a gazdasági fórum prágai megrendezésére valamennyi szocialista ország támogatta; az NSZK gazdasági konferencia bonni összehívását javasolta, ezt az EGK tagországai támogatták. A tárgyalások folyamán hazánk a konkrét eredmények elérése érdekében a két indítvány összevonását, kétszakaszos tárgyalásokat javasolt. Az első szakaszban Prágában gazdasági fórum keretében találkozott volna vállalkozók széles köre, erre kötve pedig Bonnban politikai szinten (kormánytagok részvételével) háromnapos zárókonferenciát tartottak volna. A javaslatot gyakorlatilag valamennyi európai ország támogatta, nem is szólva arróí/fiogy a két különböző társadalmi rendszerű szomszédos ország együttműködése az előkészítés és szervezés során új, egyedülálló tapasztalatokkal gazdagította volna az európai együttműködést. Sajnos, az Egyesült Államok szembehelyezkedett a javaslattal. Először azzal vétózta meg Prága jelölését, hogy Csehszlovákiában állítólag megsértik az emberi jogokat. A bonni konferenciával szemben is voltak fenntartásai, egészen a tárgyalások utolsó pontjáig. Amerikai követelésre rövidítették le a bonni konferencia időtartamát és zárták ki azt az ajánlást, hogy politikai szinten valósuljon meg. Az USA delegációja azt is ellenezte, hogy a tárgyalások befejeztével konkrét ajánlásokat dolgozzanak ki, kérésére a záró- dokumentumba csak annyi került, hogy össze kell foglalni a vitát. A teljes kép megrajzolása érdekében hozzá kell tenni, hogy az elkövetkező három évre tervezett akciók sorából az USA elutasítása miatt kellett törölni az olaszországi tudományosműszaki fórum megrendezését. Meg kell említeni, hogy a környezetvédelem kérdéseiben a dokumentum viszonylag konkrét és sürgető. Más területekkel ellentétben erre vonatkozóan nem voltak nagy ideológiai ellentétek. A környezetvédelem egész Európa lelkiismereti kérdésévé vált, minden európai érdeklődésének tárgyává. Itt kell megemlíteni, hogy már az idén októberben Szófiában összeül az európai ökológiai fórum. BE NEM AVATKOZÁS Az utótaíálkozó záródokumentuma - kötve a helsinki és a madridi dokumentumokra - egyes kitételeket még konkrétabbá tesz. Például összhangban az állampolgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezménnyel, az újságírók szabadon megválaszthatják információforrásukat, biztosítják számukra a szakmai titkok és szerzői jogaik védelmét. A Bécsben elfogadott döntés értelmében a külföldi újságírók számára is szabaddá kell tenni a belépést a hivatalos sajtókonferenciákra és más hivatalos akciókra, akkreditációjuk alapján. Ez egyes nyugati országokban nem olyan magától értetődő, ahogyan első pillantásra tűnik. A bécsi záródokumentum következetesen figyelembe veszi a 10 helsinki elv közül azokat, amelyek tiltják a belügyekbe való beavatkozást és megerősítik a szuverén egyenlőség elvét. Erről tanúskodik az a megállapodás is, hogy a résztvevők tiszteletben tartják minden állam jogát politikai, szociális, gazdasági és kulturális rendszere szabad megválasztására és fejlesztésére, arra, hogy meghatározzák saját törvényeiket, előírásaikat, politikájukat. Ugyanakkor - mint erről már szó volt - minden államnak felelősségteljesen kell viszonyulnia a záródokumentumban meghatározottak teljesítéséhez. Mint Svatopluk Buchlovsky elmondta, nyilvánvaló, hogy a nemzetközi gyakorlatban széles körben fognak foglalkozni főleg az emberi jogok és a humanitárius együttműködés problémáival. Várható, hogy ezeket egyes államok saját értelmezésükben megpróbálják kihasználni Csehszlovákiával szemben is. A dokumentumnak az államok együttműködését erősítő alapvető meghatározásai és a mi aktív hozzáállásunk ezek megvalósításához elegendő feltételt teremt ahhoz, hogy hatékonyan szembe lehessen szállni ezekkel a próbálkozásokkal. Végezetül Frantiáek Dolezel elmondta, minden ország kötelezte magát, hogy a lehető legszélesebb publicitást biztosítja a bécsi dokumentumnak. Hazánkban brossúra formájában nagy példányszámban fog megjelenni, most folyik a fordítás ellenőrzése. Illíllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll ÚJ szú 4 1989. II. 1£
