Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-13 / 37. szám, hétfő

A Szenczi-lányok felsőbb osztályban

Hol van már az az idő, amikor Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) egyedül a labdarúgás jelentette a sportéletet. Az I. ligás futballisták mellett tanúi lehettünk az asztaliteniszezők és a birkózók sikereinek, jelenleg pedig reményteljesen bontogatják szárnyaikat a röplabdázók, az atléták és a kézilabdázók. Lehet, hogy túlságosan is a futball árnyékában vannak. Alaptalanul. Mert néha igencsak bravúros dolgokat művelnek. Mint például a Szenczi-lányok.

A Szenczi-lányok. Jobboldalt az edzőjük. (Krascsenits Géza felvétele)

Nem testvérek, bár ha úgy vesz- szük, egész szép kis családot alkotnak. Edzőjükről, Szenczi Jánosról nevezik így őket a DAC sportegyesület belső szóhasználatában. Ezek a lányok nem kisebb - tettet vittek véghez, mint azt, hogy tavaly felkerültek a kerületi ifjúsági kézilabdabajnokságba. Csakis korengedménnyel játszhatnak az ifibajnokságban, mert legtöbbjüknek még egy kategóriával lejjebb lenne a he- lyer De hogy nagyon is ott a helyük az idősebbek között, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy újoncként őszi bajnokok lettek. És ez már igencsak rájuk irányította a figyelmet. A Gorkij utcai alapiskolában működő iskolai sportközpont fogalommá vált, és edzője, Szenczi János nem kevésbé.

Kevés olyan lelkes szakemberrel találkoztam, mint Szenczi János tornatanár. Szinte felvillanyozódik, amikor a kézilabdáról és a lányairól beszél. Az egész történet 1981-ben kezdődött, vagy még ennél is korábban ...- 1975-ben kezdtem el foglalkozni a lányokkal; a kerületi ifjúsági bajnokságban játszottak. Sajnos, szétesett a csapat, mert többen „kiöregedtek“, pedig egy ízben csak hajszálon múlott, hogy nem kerültünk be a ligába. 1981-ben az oktatásügyi szervek sportközpontot létesítettek a Gorkij utcai iskolában; és én újra kezdtem a munkát. Az alapoktól. Nem tartott sokáig, s a hatodikos lányokkal elődöntőt játszottunk a szlovákiai bajnokságon. Később lényegében ugyanezzel a csapattal másodikok lettünk a kerületi pionírligában. Méghozzá úgy, hogy a döntőben szenvedtünk egygóíos vereséget a Partizánskétól. Az ellenfél edzője azt mondta: jobbak voltunk. Csekély vigasz! Be kell vallanom, hogy a lányok rohamos fejlődése még engem is meglepett. Igaz, mindig becsületesen dolgoztunk. Két éve ifjúsági szinten játszunk. A most folyó bajnokságban először az idősebb korosztályban, korengedménnyel. Hogy milyen hátrány ez, azt csak az tudja, aki fiatalok nevelésével foglalkozik. Végeredményben azonban magunk döntöttünk így, mert két csapatot képtelenek lettünk volna fenntartani, ugyanis kevés az edző. Azt hiszem, nálunk működik Szlovákia egyik legerősebb kézilabda-szakosztálya.

Lehet, hogy ez sokak számára meglepő, mert a nyilvánosság köztudatában inkább a közeli Nyárasd (Topol’níky) él úgy, mint a csallóközi kézilabdázás fellegvára. Viszont a DAC-nak három fiú- és három leánycsapata van, a férfiak a kerületi bajnokságban szerepelnek, a két fiúcsapat pedig a ligában. Ez még nem minden, mert a serdülők fiatalabb korosztályában játszó leánycsapat, amelyet szintén Szenczi János irányít, az őszi forduló után úgy áll, hogy valószínűleg bejut a szlovákiai elődöntőbe.- Azt sem tartanám meglepetésnek, ha a fináléba kerülnénk - véli a mester. - Nagyon ütőképes gárda jött össze, és ez jó jel az utánpótlás szempontjából. Visszatérve még a leányokra: tavaly több rangos nemzetközi tornán vettek részt. Az év elején, az új sportcsarnok avató- ján az első helyen végeztek, pedig nem gyengébb mezőny rajtolt ezen a tornán, mint a Start Bratislava, a Győri Richards, a nyárasdi és a naszvadí (Nesvady) együttes. Nyáron Győrött harmadikok lettünk úgy, hogy az utolsó percben kapott góllal veszítettük el a mérkőzést az I. ligás Magdeburggal szemben. Szép sikernek könyvelem el, hogy karácsonykor a harmadik helyet harcoltuk ki azon a naszvadi tornán, melynek mezőnyében lengyel és magyar elsőligás csapatok, illetve a Cseh és a Szlovák Nemzeti Liga képviselői szerepeltek. Ha ehhez hozzászámítom, hogy az őszi idényben a 13 bajnoki mérkőzésből 12-t megnyertünk, s mindössze Stúrovóban kaptunk ki, ott is csupán azért, mert nem vagyunk hozzászokva a salakhoz - általában aszfalton vagy parketten játszunk -, akkor elégedett lehetek. Mindenesetre három ponttal vezetünk legnagyobb riválisunk, a Stúro- vo előtt. Nem árulok el nagy titkot: bajnoki címet akarunk nyerni. Távlatilag is sok reményt fűzök e csapathoz, mert három leány kivételével valamennyien korengedménnyel játszanak, tehát még jó sokáig együtt marad a gárda.

Az utóbbi kijelentésből önkéntelenül adódik a kérdés: mi lesz ezekkel a lányokkal, ha kinőnek az ifjúsági korosztályból? A DAC-nak ugyanis nincs női csapata. Szóba került már, hogy megalakítják, de nyomban el is vetették az ötletet, mert ezzel állítólag gyengítenék az évek óta sikeresen szereplő Nyárasd hátországát. De vajon eljutnak-e ezek a lányok ide, esetleg máshova?-Egy megegyezés értelmében a Nyárasd mindenképpen előnyt élvez. Csak az a baj, hogy a 18-19 éves lányok még nem értek meg a legfelsőbb osztályra, s ha oda is kerülnek, egy ideig mindenképpen a kíspadot koptatják. Ez semmiképp sem válik hasznukra. Valamilyen megoldást találni kellene játékosaink szerepeltetésére, mert a többség, bizony, elkallódik. Itt van például Vörös Klaudia esete. Csapatunk egyik erőssége volt, ám tavaly óta a bratislavai Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumba jár. Elmentem vele az Inter Slovnaft ZtS- be, ahol tárt karokkal fogadták. Mégsem kézilabdázik; a fiatal lány esténként fél a város másik végébe járni edzésekre. Bárhol elkelne egy ilyen balkezes átlövő. A DAC-ban számításba sem jöhet egy újabb gárda létrehozása, így sem győzzük a munkát. Pőthe Lajos kollégám például három fiúcsapatot irányít. Ez egyszerűen képtelenség. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy vannak segítőim. Kolléganőimre, Laky Annára és Török Ágnesre mindig számíthatok. Az új iskolaévben hozzánk került Méhes Tibor, a DAC egykori módszertani oktatója is mindenben támogat. Majdnem elfelejtettem: Gellén (Holice na Ostrove) van a sportközpontnak az ún. kihelyezett csapata, amellyel az ottani testnevelő, Major Dezső foglalkozik. Rendszerint nagyon jó,,anyagot“ kapok tőle. Szorosabbra kellene fűzni a kapcsolatot a város többi iskolájával. Egészen biztos máshol is vannak tehetségek. Egyelőre csak a Smetana-ligeti alapiskolából járnak hozzánk néhányan. Meg szeretném említeni a siker további kovácsait is, többek között a csapatvezető Magyarics Ilonát, a vezetőségből pedig Rampasko Gyulát.

Szenczi János Jassan másfél évtizede foglalkozik a fiatal kézilabdázók nevelésével. Ritkán kerül reflektorfénybe. Pedig megérdemelné. Valamikor kiváló labdarúgó volt. Családjában mindenki sportol. Leánya, Judit a csapat kapitánya és legjobbja, szlovákiai válogatott. Fia Malackyban kosarazik...

PALÁGYI LAJOS

Szurkolni csak

A versenyeken, a mérkőzéseken nélkülözhetetlen a szurkolók jelenléte; érdeklődők nélkül minden sport- esemény veszít a jelentőségéből. A hazai és nemzetközi találkozókra, versenyekre ellátogató szurkolósereg hangulatot tud teremteni a mérkőzéseken, megfelelő buzdítással kölcsönhatásba kerülhet a sportoló kedvencekkel, és ösztönözheti őket a magasabb sportteljesítményekre.

Ez a közvetett hatás hosszú évtizedeken át egészségesen működött, ám napjainkban a honi sporttelepeken, csarnokokban e területen is változott a világ. Különböző okok miatt fordított helyzet alakult ki; ugyanis ma már többnyire csak egy csapat vagy sportoló sikere után kezd lelkesedni a szurkolók többsége. E helyzet okainak feltárása, ahogy mondani szokás, megérne egy misét. Annál is inkább, mert a hazánkhoz hasonló sportkultúrájú országok többségében nem következett be ilyen változás, s ennek számos örömteli vagy sokszor megható jelei tapasztalhatók a helyszínen vagy a tv képernyőjén.

De térjünk vissza az eredeti gondolathoz. Mindenekelőtt tisztázni kell: ha valaki egy klub hívévé szegődik, és szívvel-lélekkeí szurkol annak az egyesületnek, akkor elidegeníthetetlen joga van az elfogultságra. Elfogultság nélkül talán nem is igazi „drukker“ a szurkoló, hiszen ha az ember valamihez, valakihez érzelmileg kapcsolódik, akkor a legritkább esetben tud teljesen tárgyilagos maradni. Sportversenyeken még inkább előtűnnek az érzelmi megnyilvánulások, s ezek nyomán - még egyébként higgadt, kiegyensúlyozott embereknél is - sokszor tanúi lehetünk a tényeket nemegyszer figyelmen kívül hagyó szurkolói magatartásnak.

Az elfogultságot megértéssel kell fogadni - ha az a tűréshatáron belül marad. A tűréshatár vonala pedig a sportszerűség elemi szabályainak megtartásáig húzódhat, és ebbe sok minden belefér. Az viszont már nem, ami mindjobban elharapódzik a hazai sportpályákon: a hecckampány, a botrány, az ellenfél és szurkolói, a játékvezetők sértegetése, a tettleges bántalmazás, a verekedés és más, eléggé el nem marasztalható jelenségek. Beláthatatlan következményekkel járhat, ha ezek ellen az illetékesek nem lépnek fel kellő időben és eréllyel. Már csak azért is, mert összefogással könnyebb a gondokat megelőzni, mint a parttalan indulatok elszabadulása után kísérletet tenni a rend helyreállítására.

Persze a legkönnyebb dolog a nézőterek mind durvább visszásságaiért a felelősséget csakis a szurkolók nyakába varrni. Félreértés ne essék, a szurkolók is felelősek egyéni vagy csoportos magatartásukért, megnyilvánulásaikért a sporteseményeken, hasonló vagy még nagyobb a felelősségük azonban másoknak, és ezt a felelősséget nem lehet formálisan felfogni vagy elrendezni.

Csak mosolyog az ember, ha például azt olvassa, hogy a sportszerű- ségi versenyt ebben vagy abban az évben X vagy Y klub szurkolói nyerszépen szabad

ték. Kérem, hogy illő jutalom ellenében jelentkezzen az, akit már felszólítottak mérkőzés közben: „Sporttárs! Szurkoljon tisztességesebben, különben lecsúszunk a sportszerű- ségi versenyben!..." A sportszerű- ségi verseny meghirdetésével és eredményének egyszerű közlésével kevés eredmény érhető el. Több, sokkal több kell ennél, és sokak részéről. A rendfenntartó szervek, a rendezőgárdák, a sportegyesületek, sportági szakszövetségek összefogására és a tisztességes szurkolókkal való együttműködésre van szükség, hogy megkezdődjön a rendre törekvés a sporteseményeken, és ismét az a szurkolói magatartásforma váljék uralkodóvá, amit a sport szeretete vezérel, száműzve a lelátókról a gyűlöletet, az ellenségeskedést.

A már felsoroltakon kívül más segítői is vannak és lehetnek a sportszerű légkör kialakításának. Ilyen lehet elsősorban maga a sportoló, ha minden mérkőzésen magas fokú küzdőszellemet tanúsít, sportszerűen játszik, nem pedig színészeket túlszárnyaló „teljesítményeivel“ borzolja az egyébként is felfokozott szurkolói kedélyeket. Megbecsüli ellenfelét, ugyanúgy a bírót, és - uram bocsá' - szükség esetén még arra is kapható, hogy saját szurkolótáborát mértéktartásra intse. Röviden: sportember legyen. Kérdezhetnénk, ki tudja ezt elérni. Mindazok, akikben megvan az a tartás, hogy a sportolókkal szemben követelményeket támasszanak.

Sokat tehetnek a sportszerű légkörért a játékvezetők, a pálya belső rendjének hivatott őrei is. Magas színvonalú elméleti és fizikai felkészültségükkel , határozottságukkal, a hibázás lehetőségét is magában hordozó, de mindvégig következetes bíráskodásukkal, fellépésükkel és bátorságukkal igencsak hozzájárulhatnak a nézőtér sportszerűségéhez. Az edzők ugyancsak segíthetnek megfontolt magatartásukkal, a „külső körülményekre“ való hivatkozás elutasításával, meggondolt nyilatkozataikkal, amelyek a sportág és a saját közösség jó felfogott érdekeit tükrözik.

Szándékosan maradt a végére a társadalmi és hivatásos sportvezetők helye és szerepe a sportszerűség erősítésében, a sportesemények rendjének megteremtésében. Egyetlen sportvezetőtől sem lehet megkívánni, hogy ne szurkoljon, függetlenül attól, hogy társadalmi munkában vagy főfoglalkozásban vesz részt a sportirányításban. Nem is lehet jó sportvezető az, aki nem kötődik érzelmileg a csapatához, a játékosaihoz, a sportolóihoz. De nem mindegy, hogy miként szurkol. Ez a miként különbözteti meg a sportvezetőt a lelátó nézőjétől, szurkolójától a szórjó értelmében. A szurkoló az élményért jön a sport- eseményre, a sportvezető felelőssége pedig az, hogy ezt az élményt minden tudásával és hozzáértésével elősegítse. S az utóbbiakban nincs helyük az indulatoknak, a szubjektivitásnak.

Mint ahogy a pályákon és a nézőtéren nincs helyük a sportszerűtlenségeknek. KRIZSÁN JÓZSEF

NB I tavaszi menetrendje

A labdarúgó

16. forduló, február 25., szombat: Pécsi MSC-Szombat- helyi Haladás VSE, FTC-Siófok, Békéscsaba-Bp. Honvéd, Tata- bánya-Dunaújváros, Zalaeger- szeg-MTK-VM, Rába ETO-Ú. Dózsa, Vasas-Veszprém, Vide- oton-Vác.

17. forduló, március 1., szerda: Bp. Honvéd-PMSC,

Vác-FTC, Haladás-Rába ETO, Veszprém-Zalaegerszeg, Duna- újváros-Videoton, Siófok-Vasas, MTK-VM-Békéscsaba, Ú. Dózsa-Tatabánya.

18. forduló, március 11., szombat: FTC-Dunaújváros„ Veszprém-Siófok, PMSC-MTK- VM, Békéscsaba-Zalaegerszeg, Videoton-Ú. Dózsa, Vasas-Vác, Rába ETO-Bp. Honvéd, március 12., vasárnap: Tatabánya -Haladás.

19. forduló, március 18., szombat: Bp. Honvéd-Tatabánya, Békéscsaba-PMSC, Hala- dás-Videoton, Ú. Dózsa-FTC, Zalaegerszeg-Siófok, március 19., vasárnap: MTK-VM-Rába ETO, Vác-Veszprém, Dunaúj- város-Vasas.

20. forduló, március 25., szombat: FTC-Haladás, Tata- bánya-MTK-VM, PMSC-Zala- egerszeg, Veszprém-Dunaújvá- ros, Videoton-Bp. Honvéd, Va- sas-Ú. Dózsa, Siófok-Vác, Rába ETO-Békéscsaba.

21. forduló, március 20., szerda: Dunaújváros-Siófok, Békéscsaba-Tatabánya, Haladás-Vasas, PMSC-Rába ETO, MTK-VM-Videoton, Zalaeger- szeg-Vác, Ú. Dózsa-Veszprém, Bp. Honvéd-FTC.

22. forduló, április 15., szombat: Veszprém-Haladás, Siófok-Ú. Dózsa, FTC-MTK- VM, Videoton-Békéscsaba, Va- sas-Bp. Honvéd, Rába ETO -Zalaegerszeg, április 16., vasárnap: Tatabánya-PMSC, Vác-Dunaújváros.

23. forduló, április 29., szombat: Haladás-Siófok, Bp. Honvéd-Veszprém, Békéscsa- ba-FTC, PMSC-Videoton, Rába ETO-Tatabánya, Zalaegerszeg -Dunaújváros, Ú. Dózsa-Vác, április 30., vasárnap: MTK- VM-Vasas.

24. forduló, május 6., szombat: FTC-PMSC, Veszp- rém-MTK-VM, Siófok-Bp. Honvéd, Videoton-Rába ETO, május 7., vasárnap: Vác-Haladás, Tatabánya-Zalaegerszeg, Du- naújváros-Ú. Dózsa, Vasas-Bé- késcsaba.

25. forduló, május 13., szombat: Haladás-Dunaújvá- ros, Bp. Honvéd-Vác, Békés- csaba-Veszprém, PMSC-Va- sas, MTK-VM-Siófok, Rába ETO-FTC, május 14., vasárnap: Tatabánya-Videoton, Zala- egerszeg-Ú. Dózsa.

26. forduló, május 20., szombat: Veszprém-PMSC, Ú. Dózsa-Haladás, FTC-Tatabá- nya, Siófok-Békéscsaba, Video- ton-Zalaegerszeg, május 21., vasárnap: Dunaújváros-Bp. Honvéd, Vác-MTK-VM, Vasas -Rába ETO.

27. forduló, május 24., szerda: PMSC-Siófok, Tatabánya -Vasas, MTK-VM-Dunaújváros, Békéscsaba-Vác, Zala- egerszeg-Haladás, Rába ETO -Veszprém, Videoton-FTC, Bp. Honvéd-Ú. Dózsa.

28. forduló, május 27., szombat: Veszprém-Tatabá- nya, Vác-PMSC, Dunaújváros -Békéscsaba, Siófok-Rába ETO, Haladás-Bp. Honvéd, FTC-Zalaegerszeg, Ú. Dó- zsa-MTK-VM, Vasas-Videoton.

29. forduló, június 7., szerda: MTK-VM-Haladás, Békés- csaba-Ú. Dózsa, Tatabánya- Siófok, - Videoton-Veszprém, FTC-Vasas, PMSC-Dunaújvá- ros, Rába ETO-Vác, Zalaeger- szeg-Bp. Honvéd.

30. forduló, június 10., szombat: Ú. Dózsa-PMSC, Ha- ladás-Békéscsaba, Vasas-Za- laegerszeg, Veszprém-FTC, Dunaújváros-Rába ETO, Vác -Tatabánya, Siófok-Videoton, Bp. Honvéd-MTK-VM. (sr)