Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-13 / 37. szám, hétfő

A Szenczi-lányok felsőbb osztályban Hol van már az az idő, amikor Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) egyedül a labdarúgás jelentette a sportéletet. Az I. ligás futballisták mellett tanúi lehettünk az asztaliteniszezők és a birkózók sikereinek, jelenleg pedig reményteljesen bontogatják szárnyaikat a röplabdázók, az atléták és a kézi­labdázók. Lehet, hogy túlságosan is a futball árnyékában vannak. Alaptala­nul. Mert néha igencsak bravúros dolgokat művelnek. Mint például a Szenczi-lányok. A Szenczi-lányok. Jobboldalt az edzőjük. (Krascsenits Géza felvétele) Nem testvérek, bár ha úgy vesz- szük, egész szép kis családot alkot­nak. Edzőjükről, Szenczi Jánosról nevezik így őket a DAC sportegye­sület belső szóhasználatában. Ezek a lányok nem kisebb - tettet vittek véghez, mint azt, hogy tavaly felke­rültek a kerületi ifjúsági kézilabda­bajnokságba. Csakis korenged­ménnyel játszhatnak az ifibajnok­ságban, mert legtöbbjüknek még egy kategóriával lejjebb lenne a he- lyer De hogy nagyon is ott a helyük az idősebbek között, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy újonc­ként őszi bajnokok lettek. És ez már igencsak rájuk irányította a figyel­met. A Gorkij utcai alapiskolában működő iskolai sportközpont foga­lommá vált, és edzője, Szenczi Já­nos nem kevésbé. Kevés olyan lelkes szakemberrel találkoztam, mint Szenczi János tor­natanár. Szinte felvillanyozódik, amikor a kézilabdáról és a lányairól beszél. Az egész történet 1981-ben kezdődött, vagy még ennél is ko­rábban ...- 1975-ben kezdtem el foglalkoz­ni a lányokkal; a kerületi ifjúsági bajnokságban játszottak. Sajnos, szétesett a csapat, mert többen „ki­öregedtek“, pedig egy ízben csak hajszálon múlott, hogy nem kerül­tünk be a ligába. 1981-ben az okta­tásügyi szervek sportközpontot léte­sítettek a Gorkij utcai iskolában; és én újra kezdtem a munkát. Az ala­poktól. Nem tartott sokáig, s a hato­dikos lányokkal elődöntőt játszot­tunk a szlovákiai bajnokságon. Ké­sőbb lényegében ugyanezzel a csa­pattal másodikok lettünk a kerületi pionírligában. Méghozzá úgy, hogy a döntőben szenvedtünk egygóíos vereséget a Partizánskétól. Az el­lenfél edzője azt mondta: jobbak voltunk. Csekély vigasz! Be kell val­lanom, hogy a lányok rohamos fejlő­dése még engem is meglepett. Igaz, mindig becsületesen dolgoztunk. Két éve ifjúsági szinten játszunk. A most folyó bajnokságban először az idősebb korosztályban, koren­gedménnyel. Hogy milyen hátrány ez, azt csak az tudja, aki fiatalok nevelésével foglalkozik. Végered­ményben azonban magunk döntöt­tünk így, mert két csapatot képtele­nek lettünk volna fenntartani, ugyan­is kevés az edző. Azt hiszem, nálunk működik Szlovákia egyik legerősebb kézilabda-szakosztálya. Lehet, hogy ez sokak számára meglepő, mert a nyilvánosság köz­tudatában inkább a közeli Nyárasd (Topol’níky) él úgy, mint a csallóközi kézilabdázás fellegvára. Viszont a DAC-nak három fiú- és három leánycsapata van, a férfiak a kerületi bajnokságban szerepelnek, a két fiúcsapat pedig a ligában. Ez még nem minden, mert a serdülők fiata­labb korosztályában játszó leány­csapat, amelyet szintén Szenczi Já­nos irányít, az őszi forduló után úgy áll, hogy valószínűleg bejut a szlo­vákiai elődöntőbe.- Azt sem tartanám meglepetés­nek, ha a fináléba kerülnénk - véli a mester. - Nagyon ütőképes gárda jött össze, és ez jó jel az utánpótlás szempontjából. Visszatérve még a leányokra: tavaly több rangos nemzetközi tornán vettek részt. Az év elején, az új sportcsarnok avató- ján az első helyen végeztek, pedig nem gyengébb mezőny rajtolt ezen a tornán, mint a Start Bratislava, a Győri Richards, a nyárasdi és a naszvadí (Nesvady) együttes. Nyáron Győrött harmadikok lettünk úgy, hogy az utolsó percben kapott góllal veszítettük el a mérkőzést az I. ligás Magdeburggal szemben. Szép sikernek könyvelem el, hogy kará­csonykor a harmadik helyet harcol­tuk ki azon a naszvadi tornán, mely­nek mezőnyében lengyel és magyar elsőligás csapatok, illetve a Cseh és a Szlovák Nemzeti Liga képviselői szerepeltek. Ha ehhez hozzászámí­tom, hogy az őszi idényben a 13 bajnoki mérkőzésből 12-t megnyer­tünk, s mindössze Stúrovóban kap­tunk ki, ott is csupán azért, mert nem vagyunk hozzászokva a salakhoz - általában aszfalton vagy parketten játszunk -, akkor elégedett lehetek. Mindenesetre három ponttal veze­tünk legnagyobb riválisunk, a Stúro- vo előtt. Nem árulok el nagy titkot: bajnoki címet akarunk nyerni. Távla­tilag is sok reményt fűzök e csapat­hoz, mert három leány kivételével valamennyien korengedménnyel ját­szanak, tehát még jó sokáig együtt marad a gárda. Az utóbbi kijelentésből önkéntele­nül adódik a kérdés: mi lesz ezekkel a lányokkal, ha kinőnek az ifjúsági korosztályból? A DAC-nak ugyanis nincs női csapata. Szóba került már, hogy megalakítják, de nyomban el is vetették az ötletet, mert ezzel állító­lag gyengítenék az évek óta sikere­sen szereplő Nyárasd hátországát. De vajon eljutnak-e ezek a lányok ide, esetleg máshova?-Egy megegyezés értelmében a Nyárasd mindenképpen előnyt él­vez. Csak az a baj, hogy a 18-19 éves lányok még nem értek meg a legfelsőbb osztályra, s ha oda is kerülnek, egy ideig mindenképpen a kíspadot koptatják. Ez semmiképp sem válik hasznukra. Valamilyen megoldást találni kellene játékosa­ink szerepeltetésére, mert a több­ség, bizony, elkallódik. Itt van példá­ul Vörös Klaudia esete. Csapatunk egyik erőssége volt, ám tavaly óta a bratislavai Duna Utcai Magyar Ta­nítási Nyelvű Gimnáziumba jár. El­mentem vele az Inter Slovnaft ZtS- be, ahol tárt karokkal fogadták. Még­sem kézilabdázik; a fiatal lány es­ténként fél a város másik végébe járni edzésekre. Bárhol elkelne egy ilyen balkezes átlövő. A DAC-ban számításba sem jöhet egy újabb gárda létrehozása, így sem győzzük a munkát. Pőthe Lajos kollégám pél­dául három fiúcsapatot irányít. Ez egyszerűen képtelenség. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy vannak segítőim. Kolléganőim­re, Laky Annára és Török Ágnesre mindig számíthatok. Az új iskolaév­ben hozzánk került Méhes Tibor, a DAC egykori módszertani oktatója is mindenben támogat. Majdnem el­felejtettem: Gellén (Holice na Ostro­ve) van a sportközpontnak az ún. kihelyezett csapata, amellyel az ot­tani testnevelő, Major Dezső foglal­kozik. Rendszerint nagyon jó,,anya­got“ kapok tőle. Szorosabbra kelle­ne fűzni a kapcsolatot a város többi iskolájával. Egészen biztos máshol is vannak tehetségek. Egyelőre csak a Smetana-ligeti alapiskolából jár­nak hozzánk néhányan. Meg szeret­ném említeni a siker további ková­csait is, többek között a csapatveze­tő Magyarics Ilonát, a vezetőségből pedig Rampasko Gyulát. Szenczi János Jassan másfél évti­zede foglalkozik a fiatal kézilabdá­zók nevelésével. Ritkán kerül reflek­torfénybe. Pedig megérdemelné. Valamikor kiváló labdarúgó volt. Családjában mindenki sportol. Leá­nya, Judit a csapat kapitánya és legjobbja, szlovákiai válogatott. Fia Malackyban kosarazik... PALÁGYI LAJOS Szurkolni csak A versenyeken, a mérkőzéseken nélkülözhetetlen a szurkolók jelenlé­te; érdeklődők nélkül minden sport- esemény veszít a jelentőségéből. A hazai és nemzetközi találkozókra, versenyekre ellátogató szurkolóse­reg hangulatot tud teremteni a mér­kőzéseken, megfelelő buzdítással kölcsönhatásba kerülhet a sportoló kedvencekkel, és ösztönözheti őket a magasabb sportteljesítményekre. Ez a közvetett hatás hosszú évti­zedeken át egészségesen műkö­dött, ám napjainkban a honi sportte­lepeken, csarnokokban e területen is változott a világ. Különböző okok miatt fordított helyzet alakult ki; ugyanis ma már többnyire csak egy csapat vagy sportoló sikere után kezd lelkesedni a szurkolók többsé­ge. E helyzet okainak feltárása, ahogy mondani szokás, megérne egy misét. Annál is inkább, mert a hazánkhoz hasonló sportkultúrájú országok többségében nem követ­kezett be ilyen változás, s ennek számos örömteli vagy sokszor meg­ható jelei tapasztalhatók a helyszí­nen vagy a tv képernyőjén. De térjünk vissza az eredeti gon­dolathoz. Mindenekelőtt tisztázni kell: ha valaki egy klub hívévé sze­gődik, és szívvel-lélekkeí szurkol annak az egyesületnek, akkor elide­geníthetetlen joga van az elfogult­ságra. Elfogultság nélkül talán nem is igazi „drukker“ a szurkoló, hiszen ha az ember valamihez, valakihez érzelmileg kapcsolódik, akkor a leg­ritkább esetben tud teljesen tárgyila­gos maradni. Sportversenyeken még inkább előtűnnek az érzelmi megnyilvánulások, s ezek nyomán - még egyébként higgadt, kiegyen­súlyozott embereknél is - sokszor tanúi lehetünk a tényeket nemegy­szer figyelmen kívül hagyó szurkolói magatartásnak. Az elfogultságot megértéssel kell fogadni - ha az a tűréshatáron belül marad. A tűréshatár vonala pedig a sportszerűség elemi szabályainak megtartásáig húzódhat, és ebbe sok minden belefér. Az viszont már nem, ami mindjobban elharapódzik a ha­zai sportpályákon: a hecckampány, a botrány, az ellenfél és szurkolói, a játékvezetők sértegetése, a tettle­ges bántalmazás, a verekedés és más, eléggé el nem marasztalható jelenségek. Beláthatatlan következ­ményekkel járhat, ha ezek ellen az illetékesek nem lépnek fel kellő idő­ben és eréllyel. Már csak azért is, mert összefogással könnyebb a gondokat megelőzni, mint a partta­lan indulatok elszabadulása után kí­sérletet tenni a rend helyreállítására. Persze a legkönnyebb dolog a nézőterek mind durvább visszás­ságaiért a felelősséget csakis a szurkolók nyakába varrni. Félreér­tés ne essék, a szurkolók is felelő­sek egyéni vagy csoportos magatar­tásukért, megnyilvánulásaikért a sporteseményeken, hasonló vagy még nagyobb a felelősségük azon­ban másoknak, és ezt a felelősséget nem lehet formálisan felfogni vagy elrendezni. Csak mosolyog az ember, ha pél­dául azt olvassa, hogy a sportszerű- ségi versenyt ebben vagy abban az évben X vagy Y klub szurkolói nyer­szépen szabad ték. Kérem, hogy illő jutalom ellené­ben jelentkezzen az, akit már felszó­lítottak mérkőzés közben: „Sport­társ! Szurkoljon tisztességesebben, különben lecsúszunk a sportszerű- ségi versenyben!..." A sportszerű- ségi verseny meghirdetésével és eredményének egyszerű közlésével kevés eredmény érhető el. Több, sokkal több kell ennél, és sokak részéről. A rendfenntartó szervek, a rendezőgárdák, a sportegyesüle­tek, sportági szakszövetségek összefogására és a tisztességes szurkolókkal való együttműködésre van szükség, hogy megkezdődjön a rendre törekvés a sporteseménye­ken, és ismét az a szurkolói maga­tartásforma váljék uralkodóvá, amit a sport szeretete vezérel, száműz­ve a lelátókról a gyűlöletet, az ellen­ségeskedést. A már felsoroltakon kívül más segítői is vannak és lehetnek a sportszerű légkör kialakításának. Ilyen lehet elsősorban maga a spor­toló, ha minden mérkőzésen magas fokú küzdőszellemet tanúsít, sport­szerűen játszik, nem pedig színé­szeket túlszárnyaló „teljesítményei­vel“ borzolja az egyébként is felfo­kozott szurkolói kedélyeket. Megbe­csüli ellenfelét, ugyanúgy a bírót, és - uram bocsá' - szükség esetén még arra is kapható, hogy saját szurkolótáborát mértéktartásra int­se. Röviden: sportember legyen. Kérdezhetnénk, ki tudja ezt elérni. Mindazok, akikben megvan az a tar­tás, hogy a sportolókkal szemben követelményeket támasszanak. Sokat tehetnek a sportszerű lég­körért a játékvezetők, a pálya belső rendjének hivatott őrei is. Magas színvonalú elméleti és fizikai felké­szültségükkel , határozottságukkal, a hibázás lehetőségét is magában hordozó, de mindvégig következe­tes bíráskodásukkal, fellépésükkel és bátorságukkal igencsak hozzájá­rulhatnak a nézőtér sportszerűségé­hez. Az edzők ugyancsak segíthet­nek megfontolt magatartásukkal, a „külső körülményekre“ való hivat­kozás elutasításával, meggondolt nyilatkozataikkal, amelyek a sportág és a saját közösség jó felfogott érde­keit tükrözik. Szándékosan maradt a végére a társadalmi és hivatásos sportve­zetők helye és szerepe a sportsze­rűség erősítésében, a sportesemé­nyek rendjének megteremtésében. Egyetlen sportvezetőtől sem lehet megkívánni, hogy ne szurkoljon, függetlenül attól, hogy társadalmi munkában vagy főfoglalkozásban vesz részt a sportirányításban. Nem is lehet jó sportvezető az, aki nem kötődik érzelmileg a csapatához, a játékosaihoz, a sportolóihoz. De nem mindegy, hogy miként szurkol. Ez a miként különbözteti meg a sportvezetőt a lelátó nézőjétől, szurkolójától a szórjó értelmében. A szurkoló az élményért jön a sport- eseményre, a sportvezető felelős­sége pedig az, hogy ezt az élményt minden tudásával és hozzáértésével elősegítse. S az utóbbiakban nincs helyük az indulatoknak, a szubjekti­vitásnak. Mint ahogy a pályákon és a néző­téren nincs helyük a sportszerűtlen­ségeknek. KRIZSÁN JÓZSEF NB I tavaszi menetrendje A labdarúgó 16. forduló, február 25., szombat: Pécsi MSC-Szombat- helyi Haladás VSE, FTC-Siófok, Békéscsaba-Bp. Honvéd, Tata- bánya-Dunaújváros, Zalaeger- szeg-MTK-VM, Rába ETO-Ú. Dózsa, Vasas-Veszprém, Vide- oton-Vác. 17. forduló, március 1., szerda: Bp. Honvéd-PMSC, Vác-FTC, Haladás-Rába ETO, Veszprém-Zalaegerszeg, Duna- újváros-Videoton, Siófok-Va­sas, MTK-VM-Békéscsaba, Ú. Dózsa-Tatabánya. 18. forduló, március 11., szombat: FTC-Dunaújváros„ Veszprém-Siófok, PMSC-MTK- VM, Békéscsaba-Zalaegerszeg, Videoton-Ú. Dózsa, Vasas-Vác, Rába ETO-Bp. Honvéd, márci­us 12., vasárnap: Tatabánya -Haladás. 19. forduló, március 18., szombat: Bp. Honvéd-Tatabá­nya, Békéscsaba-PMSC, Hala- dás-Videoton, Ú. Dózsa-FTC, Zalaegerszeg-Siófok, március 19., vasárnap: MTK-VM-Rába ETO, Vác-Veszprém, Dunaúj- város-Vasas. 20. forduló, március 25., szombat: FTC-Haladás, Tata- bánya-MTK-VM, PMSC-Zala- egerszeg, Veszprém-Dunaújvá- ros, Videoton-Bp. Honvéd, Va- sas-Ú. Dózsa, Siófok-Vác, Rá­ba ETO-Békéscsaba. 21. forduló, március 20., szerda: Dunaújváros-Siófok, Békéscsaba-Tatabánya, Hala­dás-Vasas, PMSC-Rába ETO, MTK-VM-Videoton, Zalaeger- szeg-Vác, Ú. Dózsa-Veszprém, Bp. Honvéd-FTC. 22. forduló, április 15., szombat: Veszprém-Haladás, Siófok-Ú. Dózsa, FTC-MTK- VM, Videoton-Békéscsaba, Va- sas-Bp. Honvéd, Rába ETO -Zalaegerszeg, április 16., va­sárnap: Tatabánya-PMSC, Vác-Dunaújváros. 23. forduló, április 29., szombat: Haladás-Siófok, Bp. Honvéd-Veszprém, Békéscsa- ba-FTC, PMSC-Videoton, Rába ETO-Tatabánya, Zalaegerszeg -Dunaújváros, Ú. Dózsa-Vác, április 30., vasárnap: MTK- VM-Vasas. 24. forduló, május 6., szom­bat: FTC-PMSC, Veszp- rém-MTK-VM, Siófok-Bp. Hon­véd, Videoton-Rába ETO, má­jus 7., vasárnap: Vác-Haladás, Tatabánya-Zalaegerszeg, Du- naújváros-Ú. Dózsa, Vasas-Bé- késcsaba. 25. forduló, május 13., szombat: Haladás-Dunaújvá- ros, Bp. Honvéd-Vác, Békés- csaba-Veszprém, PMSC-Va- sas, MTK-VM-Siófok, Rába ETO-FTC, május 14., vasár­nap: Tatabánya-Videoton, Zala- egerszeg-Ú. Dózsa. 26. forduló, május 20., szombat: Veszprém-PMSC, Ú. Dózsa-Haladás, FTC-Tatabá- nya, Siófok-Békéscsaba, Video- ton-Zalaegerszeg, május 21., vasárnap: Dunaújváros-Bp. Honvéd, Vác-MTK-VM, Vasas -Rába ETO. 27. forduló, május 24., szer­da: PMSC-Siófok, Tatabánya -Vasas, MTK-VM-Dunaújváros, Békéscsaba-Vác, Zala- egerszeg-Haladás, Rába ETO -Veszprém, Videoton-FTC, Bp. Honvéd-Ú. Dózsa. 28. forduló, május 27., szombat: Veszprém-Tatabá- nya, Vác-PMSC, Dunaújváros -Békéscsaba, Siófok-Rába ETO, Haladás-Bp. Honvéd, FTC-Zalaegerszeg, Ú. Dó- zsa-MTK-VM, Vasas-Videoton. 29. forduló, június 7., szer­da: MTK-VM-Haladás, Békés- csaba-Ú. Dózsa, Tatabánya- Siófok, - Videoton-Veszprém, FTC-Vasas, PMSC-Dunaújvá- ros, Rába ETO-Vác, Zalaeger- szeg-Bp. Honvéd. 30. forduló, június 10., szombat: Ú. Dózsa-PMSC, Ha- ladás-Békéscsaba, Vasas-Za- laegerszeg, Veszprém-FTC, Dunaújváros-Rába ETO, Vác -Tatabánya, Siófok-Videoton, Bp. Honvéd-MTK-VM. (sr)

Next

/
Thumbnails
Contents