Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-06 / 31. szám, hétfő

IJ szú 5 989. II. 6. Ráadás: tíz perc gyaloglás Ennyibe telik, míg az iskola tanulói a tornaterembe érnek Rossz időt fogtunk ki; szemerkél az eső, szürke ködbe vész a világ. Caplatunk a sárban, a fiúsereg egy­hangúan lépked. Csak itt-ott töri meg a csendet egy-egy feltörő ka­caj, a gyerekek nem tagadják meg önmagukat. Nem néztem az órámra, amikor elindultunk az iskolából, de mire a tornaterembe érünk, biztos jó tíz perc telt el. Nem csodálom, hogy Repka István tornatanár nem lelke­sedik:- Ha fúj, ha fagy, ha zuhog s da-, gasztani lehet a sarat, naponta meg­teszem ezt az utat többször is. Jól felhevül a test mozgás közben, nya­valyát kaphat az ember. A tornaterem egy szerelt faépület, amelynek csak a két rövidebb fala tégla. Óriási, 40x20 méter a terüle­te, de inkább csak labdajátékokra alkalmas. A tetejét könnyű konstruk­cióból szerelték össze, amire nehéz bordásfalat, kötelet, rudat vagy bár­mi mást erősíteni. A világítás sem működött tegnapig: - Egy barátom­mal csináltuk meg - mondja a torna­tanár. Lehangoló. Ők mégis örülnek, hogy egyáltalán van hová behúzód­niuk. A Lévai (Levice) Magyar Taní­tási Nyelvű Alapiskola költözködési kálváriáját leírni hosszú volna, öt éve a fabarakkokból költözött a mai helyére, Léva legöregebb iskolaépü­letébe. Vígh Béla igazgatót egy kis szo­bában találom. Egyedül, de az övé mellett még egy íróasztal áll a szű­kös szobában.-A helyettes kolléga is itt ül. Helynek bizony nem vagyunk bővé­ben, nincs szertárunk, könyvtárunk, klubhelyiségünk, pedig égető szük­ség lenne rá. így nincs más válasz­tásunk, mint az improvizáció, a kényszermegoldás. A városban egyetlen magyar taní­tási nyelvű alapiskola működik, a legközelebbi Zselizen (¿eliezovce) van, így a környékről, Vámosladány- ból (Mytne Ludany), Kalinciakovó- ból, Kiskérről (Maly Kiar), Káinéról (Kalná nad Hronom) is járnak gyere­kek. Az alsó- és felsőtagozat ti­zenegy osztályába mintegy három­százan. Idejövet az iskola udvarán láttam egy tornatermet. Ezért lepődtem meg, hogy a gyerekeknek mégis a távolabbiba kell gyalogolniuk.-Ez a tornaterem a szlovák taní­tási nyelvű alapiskoláé, s ebben a mi kis alsótagozatosainknak jut csak hely. A másik, ott a kaszárnya köze­lében, nyolcvanban épült, az iskola­ügy üzemelteti, s mi vagyunk a gondnoka. Hetente három nap a miénk, kettőre bérbe adjuk a gim­náziumnak, s az egyes számú iskola is tanít ott. Délutánonként sportköz­pontok, iskolák és egyesületek is helyet kapnak ott. Jó kis zsúfoltság... Legalábbis telente. Tavasszal javul valamit a helyzet, szép időben az iskola udvarán levő sportpálya - ez is kö­zös a szlovák tanítási nyelvű iskolá­val - is rendelkezésükre áll. Ugró­gödrök, kézi-, kosár- és röplabdapá­lya, valamint futópálya található itt, igaz, az utóbbi csak rövid távra. A hosszútávfutást a helyi stadionban gyakorolják a tanulók, ott edző- és versenypálya is van. A felső tagozaton általában egy­bevonják a heti két testnevelési órát, hogy a gyerekeknek ne kelljen any- nyit ingázniuk. Ismét csak kényszer- megoldás, s nem vagyok meggyő­ződve arról, hogy jó is. Mert azoknak a gyerekeknek, akik nem vesznek részt a sportköri foglalkozáson, heti egy alkalomra redukálódik a test­mozgás. Más a helyzet azokkal, akik sportjátékokra járnak. Az alsó- és felső tagozatról négy csoport heti nyolc órában tart foglalkozást. Szakkörök több sportágban is működnek, így atlétikában, kosár­labdában, asztaliteniszben, de a honvédelmi nevelés keretében jól dolgozik a lövészeti és az ifjú tűzol­tók köre. Az asztaliteniszezőket Nagy Rozália pionírvezető irányítja. Ottjártunkkor büszkén újságolták; si­keresen szerepeltek a körzeti verse­nyen, s így elindulhatnak a járásin is. Ügyes sakkozók is akadnak az isko­lában, ők a pionírházban gyako­rolnak. Iskolai sportközpont is tevékeny­kedik a Lévai Magyar Tanítási Nyel­vű Alapiskolában, Szatmáry Miklós, a közgazdasági szakközépiskola ta­nára röplabdázni tanítja a fiúkat, lá­nyokat. Különböző iskolákból verbu­válódik össze a társaság, amely a 2. számú iskola tornatermében edz. A magyar iskolából öten-hatan jár­nak edzésekre. Repka István egy másik iskolában vezeti a kosárlabda sportközpontot. Tudtam, hogy Petruéka, a válogatott és az Inter ZtS tehetséges centere ebből a városból került ki, de azt nem sejtettem, hogy az ő keze alól. (Hiába, azok nevét, akik fölfedezik, pátyolgatják a fiatalokat, még mindig nem tartjuk fontosnak közölni a nyil­vánossággal!) Boldogan újságolja, volt tanítványa épp a minap járt erre: - Ha bármi gondja van, mindig meg­keres. és a volt edző mindig szívesen szakít rá időt. Pedig nincs annak bővében. Aznap reggel hét óra előtt öt perccel már a tornateremben volt, a gyógytornacsoport gyakorlatozott, aztán jöttek a tornaórák, majd a kis kosarasok. Nekik csak rövidített fog­lalkozást tartott, mert a helyi sport- ház nem fűthető (amikor benyitot­tunk, épp az asztaliteniszezők ütö- gették a kaucsuklabdát gémberedett kézzel). Egy óra szünet után a fel­nőtt kosarasok következtek a sor­ban. A kosárlabda népszerű sport­ág, a városban, tizenhárom csapa­tuk van versenyben. ★ ★ * Még alig váltottunk néhány mon­datot, már kopognak a fiúk. Villám­gyorsan átöltöznek, várják a további utasítást. Labdákat kapnak, amire felcsillan a szemük, mert ma az ellenőrző tornagyakorlatok szere­peltek a tantervben. Ez pedig nem olyan vonzó, mint a kosárlabda. Fő­leg nem, ha osztályozzák... Labdaosztás közben elpanaszol­ja a tanár, mi minden hiányzik. A szöveg túlságosan is ismerősen cseng... hányszor írtuk le az elmúlt hónapokban! Víg Béla igazgató is nehezményezte, hogy hiába rendelt ugrószőnyeget, labdát, a Slovsport- nál, nem tudja, mikor kapják meg. A fiúk láthatóan élvezik a kosara- zást. Van köztük egy hórihorgas, kicsit szögletes mozgású, de a ko­sárba szaporán betalál.-Ez a generáció sokkal jobban igényli a kötetlen játékot, mint a szervezett foglalkozást, ezt már a kor hozza magával. A gyerekek annyira túlterheltek manapság, hogy lassan nincs mikor játszaniuk... Az összevont tornaóra véget ért. A fiúk rohannak az öltözőbe. Villám­gyors mosakodás (már akinél), s irány az iskola. Kimelegedve, iz- zadtan szaporázzák léptüket a sá­ros, ködös utcán... URBÁN KLÁRA FORRÓ ŐSZ UTÁN KELLEMES TAVASZ? A kerületi bajnokságot imponáló fölénnyel nyerte meg tavaly a Lo­sonc (Lucenec) labdarúgócsapata, szurkolói mégis félve engedték útjá­ra az SZNL ll-be. A bajnokság első mérkőzései a borúlátókat igazolták: bárhogy is igyekezett az együttes, az első gólját csak 407 percnyi játékidő után tudta megszerezni.- Nyáron a keretben több válto­zás is történt, ennek következtében szerkezeti változtatásokat igényelt a csapat - eleveníti fel az őszi idény­kezdetet Vas Ferenc edző. - Nehe­zítette a helyzetemet, hogy a rövid felkészülést időszakban több kulcs- játékosom is sérüléssel bajlódott. A ligarajtra így nem alakulhatott ki igazán összeszokott kollektíva. Szemre ugyan már az első mérkő­zésen is tetszetősen futballoztunk, s a játékosok többségének akaratá­val sem volt gond; mégsem vettük sikeresen az akadályokat. Az SZNL II keleti csoportjának „húsdarálójá­ban“ ugyanis hamarosan kiütköztek fogyatékosságaink. Látnunk kellett, hogy a labdáért vívott közelharcok­ban, taktikai vonatkozásban, minde­nekelőtt pedig a helyzetek kihasz­nálásában elmaradunk az élcsapa­toktól, ám ezeket nem lehetett egyik hétről a másikra előnyünkre változ­tatni. Ahogyan az nálunk lenni szokott, néhány eredménytelen mérkőzés után a közönség bűnbakot keres, s az esetek többségében az edzők személyében találja meg. Losoncon is ez történt?- Igen, valami hasonló. Azok a szurkolók (sót még a csapathoz közel állók egy része is), akik né­hány héttel korábban ünnepeltek, éltettek bennünket, az első balsike­rek után megkérdőjelezték hozzáér­tésemet. A Rimaszombatban (Rim. ,Sobota) és Füleken (Fil’akovo) el­szenvedett vereség, majd a Barde- jov elleni hazai döntetlen után lekö­szönt a szakosztály elnöke, távollé­temben (a testnevelési szövetség kongresszusán volta szerk.) en­gem is felmentettek. A vezetőség, vagy legalábbis annak egyik szár­nya, azonban tudatosította: lénye­gében szerződésszegést követtek el, úgyhogy néhány napon belül visszaállt az eredeti struktúra. A fura eset kapcsán feltétlenül meg kell említenem kollégám, Kovács Béla korrektségét, aki nem ismerte el le­váltásomat, s bár kinevezték vezető edzőnek, a közösen megbeszélt összeállításban és taktikával küldte* pályára a csapatot. A feszült helyzet lassan normalizálódott, s egyetlen sikeres mérkőzéssel visszaállt az együttes lelki egyensúlya, nyugal­ma. A soron következő fordulókban aztán mintha kicserélték volna a lab­darúgókat, hat egymást követő mér­kőzésen nem találtunk legyőzőre. Különösen értékesnek tartom az el­lenfelek otthonából begyűjtött négy pontot; ez sokat számíthat a végel­számolásnál. A sikeres hajrá azt jelentette, hogy 15 pontot szerezve a nyolcadik helyen várják a tavaszi folytatást. Ez egy újonccsapat esetében minden­képpen sikernek számít. Kik voltak ennek fő részesei?- Gecso és Závratsky megfelelő teljesítményt nyújtottak a kapuban. A hajrában az előbbi kapott több bizalmat, s ez szerencsés döntés volt. Védelmünk az exligás Targoé beépítésével is hullámzó teljesít­ményt nyújtott, úgyhogy az utolsó öt fordulóban már ismét Zermegh, Slo- boda, Kno§ka, Blazek összetételben küldtem pályára ezt a sort. A közép­pályán fokozatosan lendült játékba a Zilinából igazolt Kovaniő, mellette Feranec, Líéka, Balázs, Stanko és Pisár jutottak szerephez. Ebben a csapatrészben eleinte többen is irányítónak vélték magukat, s ez hiba volt részükről. A csapatjáték szenvedte kárát. A késő őszi mérkő­zéseken ez az alakzat is feljavult, akárcsak a csatársor, melyet szintén jó képességű labdarúgók alkottak, hiszen Lavrík többször is volt gólki­rály a kerületi bajnokságban, Tréo pedig korábban az Interben is bizo­nyította góllövőtudományát. A tank- szerűen játszó Mucha különösen az idegenbeni meccseken bizonyult hasznos csapattagnak. A hármasfo­gat mellett Gallónak és Stankónak adtam alkalmat a játékra. Az SZNL II erőviszonyainak isme­retében megőrizheti-e a csapat ta­vasszal a táblázaton elfoglalt he­lyét?- Feltétlenül. Sőt az előrelépés lehetsége sem kizárt. A tandíjat re­mélem már megfizettük, s megsze­reztük a kellő rutint is; ráadásul tava­szi sorsolásunk sem kedvezőtlen. Ha midehhez hozzászámítom, hogy csatársorunk ütőerején is javítot­tunk, feltétlenül optimista vagyok. Mocár a Povazská Bystricából érke­zett, s a szurkolók nyilván tudják róla: megjárta már a hazai élvonalat, ért a góllövéshez. Nagyon tehetsé­gesnek tartom a mindössze 18 esz­tendős Gálit, aki feltétlenül kap já­téklehetőséget. Az első csapattal edz már a Lévai (Levice) járásból érkezett Takáő is. Újság még a losonci csapat háza táján, hogy Kovács Béla pályaedzó Kalinovóba távozott, s helyette a még aktívan játszó Lavrík segít a felkészülésben. A fiúk igen lelkiis­meretesen végezték az alapozó edzéseket, s a téli kupa mérkőzése­in is felelősségteljes hozzáállást ta­núsítottak. Mintha tudatosították volna: egy dicső futballhagyománnyal rendel­kező város csapatában lépnek hét­ről hétre pályára; és jó szereplésük­kel ezreknek szereznek örömet. (h. a.) Síoktatás a Junior lakótelepi sportegyesületben (Pech o-felv.) LAKÓTELEPI TESTNEVELÉS Ha adottak a feltételek, érdeklődés is van Kevés város dicsekedhet Csehszlovákiában azzal, hogy több lakóte­lepi sportegyesülete is van. A közel százezres Nyitra (Nitra) hárommal rendelkezik. A Ml adóst’, a Turist és a Junior kizáróan a tömegsport híveit tömöríti, tagjai nem versenyszerűen, hanem kedvtelésből, de rendszeresen sportolnak. Az utóbbi a legnagyobb, a hét szakosztálynak a tavalyi év végén összesen 264 tagja volt Bárki előtt nyitva áll a Junior sportegyesület kapuja, s az sem számít, ha nem a Tormás-lakótelepen lakik. Ottjártunkkor Peter Pecho, a Junior elnöke tájékoztatott a több mint két éve alakult lakótelepi sportegyesület eddigi tevékenységéről, sikereiről, ügyes-bajos dolgairól.- Már évek óta több sportszerető tanára van a Nyítrai Élelmiszer-ipari Szakközépiskolának. Eddig mind más-más sportegyesület tagjai vol­tak. Síszakosztályunkat is mások irányították, nagy örömmel állapít­hatom meg, az előbb említettekre két éve érvényes a múlt idő. 1986 nyarán ugyanis úgy döntöttünk: önállósulunk. Pavel Benőóval, Ka­rasz Gyávái és Peter Hustyval megalakítottuk a Juniort. Négy szak­osztállyal, nagy lendülettel és lelke­sedéssel láttunk munkához. Az isko­la vezetősége mindenben segítsé­get nyújtott. Viktor Stríeienec igaz­gató támogatására mindig számít­hatunk. Szlovákiában a Junior síiskolája a negyedik legnagyobb. Egyszerre százhatvanan tudják elsajátítani a sportág alapjait. A többnapos ok­tatás iránt óriási az érdeklődés a fia­talok, de még az idősebbek körében is. Anton Letko szakosztályelnöknek csak egy dolog, a hóhiány okoz nagy gondot. Ezen pedig, sajnos, nem tudnak segíteni, bármennyire is szeretnének. Tavaly nyáron minden várakozást felülmúlt a skycovi füves sípályán rendezett verseny, melyet minden évben szeretnének megis­mételni.- Kétségkívül a síelés van az első helyen a sportegyesületben. Sok­szor bizony jó páran heteket is kény­telenek várni, pláne most, hogy hosszabb ideje nincs hó. Ilyen prob­lémái nincsenek a turisztikai szakkör tagjainak, akik havonta egy-egy nagy, több kilométeres túrán vesz­nek részt a környék dímbes-dombos vidékein. Nyáron a vakáció alatt egyhetes magaslati kirándulás van műsoron. Legutóbb a Kis-Fátrát lá­togatták meg természetbarátaink. Karasz Gyula vezetésével tavaly a Öumbieren és a Chopokon jártak. Azt szeretnénk, ha az idén minél több tanuló és kisiskolás is bekap­csolódna ezekbe a hétvégi ak­ciókba. Az alapozó testnevelést, valamint a szabadidősportot kedvelők az is­kola tornatermében hetente kétszer sportolhatnak, mozoghatnak. A de­cember elején átadott kisteremben heti három alkalommal délután és este izomerősítő gyakorlatokra jár­hatnak a lakótelepi sportegyesület tagjai. Maximálisan kihasználják ezt a helyiséget is.- A Tormás-lakótelepen élők sze­retik a sportot, egyre többen jelent­keznek olyanok, akik a szomszéd vagy a barát rábeszélését követően jönnek el hozzánk. Azt szeretnénk, ha minél többen rendszeresen spor­tolnának. Ez a célunk. Ezért alakítot­tuk meg egyesületünket. Az a néze­tem, ha adottak a feltételek, akkor érdeklődés is van. Két hónappal ezelőtt a Junior te­niszszakosztályt hozott létre. Ti­zenöt tehetséges fiatal bontogatja szárnyát, egyelőre csak tornaterem­ben edzenek. Július elejére elkészül a hárompályás teniszstadion, ahol villanyfénynél is lehet majd játszani. Szeptembertől a 6-7 éves gyerekek részére taníszsuli nyílik. Már most túljelentkezés van.- A lányok nagyon kedvelik a rit­mikus sportgimnasztikát, a negyven fiatal tornász közül Vőelárová bene­vezett a Ili. teljesítményi osztályúak szlovákiai bajnokságára, ahol a 11. helyen végzett. A fiúknak legjobban a karate és az asztalitenisz tetszik. Az előbbi sportágnak 60, az utóbbi­nak több mint 20 híve van. Sporte­gyesületünk szorosan együttműkö­dik az iskola vezetőségével, közö­sen rendezzük június 1-jén a sport­napot, melyre még a környék lakói is eljönnek. Az elmúlt évben három­százan vettek részt a gyermeknapi seregszemlén. Az iskola tornaterme és sportléte­sítményei naponta a lakótelepi egyesület szakosztályai rendelkezé­sére állnak. Mindenki számára in­gyenes a belépés. Az, hogy létezhet a Junior, elsősorban a Nyítraj Élel­miszer-ipari Szakközépiskola veze­tőségének köszönhető; az Indulás óta szüntelenül támogatja, segíti a sportot kedvelő és nélkülözni nem tudó fiatalabbakat, idősebbeket.- Egy játszótér, sportpálya sincs a közeli lakótelepen, nem értem, miért nem gondoltak erre! Szeret­nénk minél előbb felépíteni egy ki­sebb sportközpontot. Tervünket már jóváhagyták a felsőbb szervek. De mikor lesz az elképzelésből való­ság? Mindenesetre optimista va­gyok, mert tagjainkra mindig lehet számítani. Csak az alapok legyenek lerakva... Peter Pecho a beszélgetés végén szomorúan állapította meg: egy dol­got nem tudnak megoldani, az úszásoktatást. Pedig tucatjával len­nének érdeklődők. Nyítrának ugyan­is nincs fedett uszodája, illetve van, de tíz éve toldozzák-foldozzák, s még mindig nem működőképes. Több mint valószínű, az egy évtized alatt az épületre áldozott javítási költségeken felépíthettek volna egy új uszodát. Ilyen és hasonló hozzá­állással egyesek csak gátolják a tö­megsport fejlődését. Még szeren­cse, hogy azért vannak a Juniorhoz hasonló egyesületek, melyek min­dent megtesznek a lakosság moz­gásigényének kielégítésére. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents