Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-06 / 31. szám, hétfő
IJ szú 5 989. II. 6. Ráadás: tíz perc gyaloglás Ennyibe telik, míg az iskola tanulói a tornaterembe érnek Rossz időt fogtunk ki; szemerkél az eső, szürke ködbe vész a világ. Caplatunk a sárban, a fiúsereg egyhangúan lépked. Csak itt-ott töri meg a csendet egy-egy feltörő kacaj, a gyerekek nem tagadják meg önmagukat. Nem néztem az órámra, amikor elindultunk az iskolából, de mire a tornaterembe érünk, biztos jó tíz perc telt el. Nem csodálom, hogy Repka István tornatanár nem lelkesedik:- Ha fúj, ha fagy, ha zuhog s da-, gasztani lehet a sarat, naponta megteszem ezt az utat többször is. Jól felhevül a test mozgás közben, nyavalyát kaphat az ember. A tornaterem egy szerelt faépület, amelynek csak a két rövidebb fala tégla. Óriási, 40x20 méter a területe, de inkább csak labdajátékokra alkalmas. A tetejét könnyű konstrukcióból szerelték össze, amire nehéz bordásfalat, kötelet, rudat vagy bármi mást erősíteni. A világítás sem működött tegnapig: - Egy barátommal csináltuk meg - mondja a tornatanár. Lehangoló. Ők mégis örülnek, hogy egyáltalán van hová behúzódniuk. A Lévai (Levice) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola költözködési kálváriáját leírni hosszú volna, öt éve a fabarakkokból költözött a mai helyére, Léva legöregebb iskolaépületébe. Vígh Béla igazgatót egy kis szobában találom. Egyedül, de az övé mellett még egy íróasztal áll a szűkös szobában.-A helyettes kolléga is itt ül. Helynek bizony nem vagyunk bővében, nincs szertárunk, könyvtárunk, klubhelyiségünk, pedig égető szükség lenne rá. így nincs más választásunk, mint az improvizáció, a kényszermegoldás. A városban egyetlen magyar tanítási nyelvű alapiskola működik, a legközelebbi Zselizen (¿eliezovce) van, így a környékről, Vámosladány- ból (Mytne Ludany), Kalinciakovó- ból, Kiskérről (Maly Kiar), Káinéról (Kalná nad Hronom) is járnak gyerekek. Az alsó- és felsőtagozat tizenegy osztályába mintegy háromszázan. Idejövet az iskola udvarán láttam egy tornatermet. Ezért lepődtem meg, hogy a gyerekeknek mégis a távolabbiba kell gyalogolniuk.-Ez a tornaterem a szlovák tanítási nyelvű alapiskoláé, s ebben a mi kis alsótagozatosainknak jut csak hely. A másik, ott a kaszárnya közelében, nyolcvanban épült, az iskolaügy üzemelteti, s mi vagyunk a gondnoka. Hetente három nap a miénk, kettőre bérbe adjuk a gimnáziumnak, s az egyes számú iskola is tanít ott. Délutánonként sportközpontok, iskolák és egyesületek is helyet kapnak ott. Jó kis zsúfoltság... Legalábbis telente. Tavasszal javul valamit a helyzet, szép időben az iskola udvarán levő sportpálya - ez is közös a szlovák tanítási nyelvű iskolával - is rendelkezésükre áll. Ugrógödrök, kézi-, kosár- és röplabdapálya, valamint futópálya található itt, igaz, az utóbbi csak rövid távra. A hosszútávfutást a helyi stadionban gyakorolják a tanulók, ott edző- és versenypálya is van. A felső tagozaton általában egybevonják a heti két testnevelési órát, hogy a gyerekeknek ne kelljen any- nyit ingázniuk. Ismét csak kényszer- megoldás, s nem vagyok meggyőződve arról, hogy jó is. Mert azoknak a gyerekeknek, akik nem vesznek részt a sportköri foglalkozáson, heti egy alkalomra redukálódik a testmozgás. Más a helyzet azokkal, akik sportjátékokra járnak. Az alsó- és felső tagozatról négy csoport heti nyolc órában tart foglalkozást. Szakkörök több sportágban is működnek, így atlétikában, kosárlabdában, asztaliteniszben, de a honvédelmi nevelés keretében jól dolgozik a lövészeti és az ifjú tűzoltók köre. Az asztaliteniszezőket Nagy Rozália pionírvezető irányítja. Ottjártunkkor büszkén újságolták; sikeresen szerepeltek a körzeti versenyen, s így elindulhatnak a járásin is. Ügyes sakkozók is akadnak az iskolában, ők a pionírházban gyakorolnak. Iskolai sportközpont is tevékenykedik a Lévai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában, Szatmáry Miklós, a közgazdasági szakközépiskola tanára röplabdázni tanítja a fiúkat, lányokat. Különböző iskolákból verbuválódik össze a társaság, amely a 2. számú iskola tornatermében edz. A magyar iskolából öten-hatan járnak edzésekre. Repka István egy másik iskolában vezeti a kosárlabda sportközpontot. Tudtam, hogy Petruéka, a válogatott és az Inter ZtS tehetséges centere ebből a városból került ki, de azt nem sejtettem, hogy az ő keze alól. (Hiába, azok nevét, akik fölfedezik, pátyolgatják a fiatalokat, még mindig nem tartjuk fontosnak közölni a nyilvánossággal!) Boldogan újságolja, volt tanítványa épp a minap járt erre: - Ha bármi gondja van, mindig megkeres. és a volt edző mindig szívesen szakít rá időt. Pedig nincs annak bővében. Aznap reggel hét óra előtt öt perccel már a tornateremben volt, a gyógytornacsoport gyakorlatozott, aztán jöttek a tornaórák, majd a kis kosarasok. Nekik csak rövidített foglalkozást tartott, mert a helyi sport- ház nem fűthető (amikor benyitottunk, épp az asztaliteniszezők ütö- gették a kaucsuklabdát gémberedett kézzel). Egy óra szünet után a felnőtt kosarasok következtek a sorban. A kosárlabda népszerű sportág, a városban, tizenhárom csapatuk van versenyben. ★ ★ * Még alig váltottunk néhány mondatot, már kopognak a fiúk. Villámgyorsan átöltöznek, várják a további utasítást. Labdákat kapnak, amire felcsillan a szemük, mert ma az ellenőrző tornagyakorlatok szerepeltek a tantervben. Ez pedig nem olyan vonzó, mint a kosárlabda. Főleg nem, ha osztályozzák... Labdaosztás közben elpanaszolja a tanár, mi minden hiányzik. A szöveg túlságosan is ismerősen cseng... hányszor írtuk le az elmúlt hónapokban! Víg Béla igazgató is nehezményezte, hogy hiába rendelt ugrószőnyeget, labdát, a Slovsport- nál, nem tudja, mikor kapják meg. A fiúk láthatóan élvezik a kosara- zást. Van köztük egy hórihorgas, kicsit szögletes mozgású, de a kosárba szaporán betalál.-Ez a generáció sokkal jobban igényli a kötetlen játékot, mint a szervezett foglalkozást, ezt már a kor hozza magával. A gyerekek annyira túlterheltek manapság, hogy lassan nincs mikor játszaniuk... Az összevont tornaóra véget ért. A fiúk rohannak az öltözőbe. Villámgyors mosakodás (már akinél), s irány az iskola. Kimelegedve, iz- zadtan szaporázzák léptüket a sáros, ködös utcán... URBÁN KLÁRA FORRÓ ŐSZ UTÁN KELLEMES TAVASZ? A kerületi bajnokságot imponáló fölénnyel nyerte meg tavaly a Losonc (Lucenec) labdarúgócsapata, szurkolói mégis félve engedték útjára az SZNL ll-be. A bajnokság első mérkőzései a borúlátókat igazolták: bárhogy is igyekezett az együttes, az első gólját csak 407 percnyi játékidő után tudta megszerezni.- Nyáron a keretben több változás is történt, ennek következtében szerkezeti változtatásokat igényelt a csapat - eleveníti fel az őszi idénykezdetet Vas Ferenc edző. - Nehezítette a helyzetemet, hogy a rövid felkészülést időszakban több kulcs- játékosom is sérüléssel bajlódott. A ligarajtra így nem alakulhatott ki igazán összeszokott kollektíva. Szemre ugyan már az első mérkőzésen is tetszetősen futballoztunk, s a játékosok többségének akaratával sem volt gond; mégsem vettük sikeresen az akadályokat. Az SZNL II keleti csoportjának „húsdarálójában“ ugyanis hamarosan kiütköztek fogyatékosságaink. Látnunk kellett, hogy a labdáért vívott közelharcokban, taktikai vonatkozásban, mindenekelőtt pedig a helyzetek kihasználásában elmaradunk az élcsapatoktól, ám ezeket nem lehetett egyik hétről a másikra előnyünkre változtatni. Ahogyan az nálunk lenni szokott, néhány eredménytelen mérkőzés után a közönség bűnbakot keres, s az esetek többségében az edzők személyében találja meg. Losoncon is ez történt?- Igen, valami hasonló. Azok a szurkolók (sót még a csapathoz közel állók egy része is), akik néhány héttel korábban ünnepeltek, éltettek bennünket, az első balsikerek után megkérdőjelezték hozzáértésemet. A Rimaszombatban (Rim. ,Sobota) és Füleken (Fil’akovo) elszenvedett vereség, majd a Barde- jov elleni hazai döntetlen után leköszönt a szakosztály elnöke, távollétemben (a testnevelési szövetség kongresszusán volta szerk.) engem is felmentettek. A vezetőség, vagy legalábbis annak egyik szárnya, azonban tudatosította: lényegében szerződésszegést követtek el, úgyhogy néhány napon belül visszaállt az eredeti struktúra. A fura eset kapcsán feltétlenül meg kell említenem kollégám, Kovács Béla korrektségét, aki nem ismerte el leváltásomat, s bár kinevezték vezető edzőnek, a közösen megbeszélt összeállításban és taktikával küldte* pályára a csapatot. A feszült helyzet lassan normalizálódott, s egyetlen sikeres mérkőzéssel visszaállt az együttes lelki egyensúlya, nyugalma. A soron következő fordulókban aztán mintha kicserélték volna a labdarúgókat, hat egymást követő mérkőzésen nem találtunk legyőzőre. Különösen értékesnek tartom az ellenfelek otthonából begyűjtött négy pontot; ez sokat számíthat a végelszámolásnál. A sikeres hajrá azt jelentette, hogy 15 pontot szerezve a nyolcadik helyen várják a tavaszi folytatást. Ez egy újonccsapat esetében mindenképpen sikernek számít. Kik voltak ennek fő részesei?- Gecso és Závratsky megfelelő teljesítményt nyújtottak a kapuban. A hajrában az előbbi kapott több bizalmat, s ez szerencsés döntés volt. Védelmünk az exligás Targoé beépítésével is hullámzó teljesítményt nyújtott, úgyhogy az utolsó öt fordulóban már ismét Zermegh, Slo- boda, Kno§ka, Blazek összetételben küldtem pályára ezt a sort. A középpályán fokozatosan lendült játékba a Zilinából igazolt Kovaniő, mellette Feranec, Líéka, Balázs, Stanko és Pisár jutottak szerephez. Ebben a csapatrészben eleinte többen is irányítónak vélték magukat, s ez hiba volt részükről. A csapatjáték szenvedte kárát. A késő őszi mérkőzéseken ez az alakzat is feljavult, akárcsak a csatársor, melyet szintén jó képességű labdarúgók alkottak, hiszen Lavrík többször is volt gólkirály a kerületi bajnokságban, Tréo pedig korábban az Interben is bizonyította góllövőtudományát. A tank- szerűen játszó Mucha különösen az idegenbeni meccseken bizonyult hasznos csapattagnak. A hármasfogat mellett Gallónak és Stankónak adtam alkalmat a játékra. Az SZNL II erőviszonyainak ismeretében megőrizheti-e a csapat tavasszal a táblázaton elfoglalt helyét?- Feltétlenül. Sőt az előrelépés lehetsége sem kizárt. A tandíjat remélem már megfizettük, s megszereztük a kellő rutint is; ráadásul tavaszi sorsolásunk sem kedvezőtlen. Ha midehhez hozzászámítom, hogy csatársorunk ütőerején is javítottunk, feltétlenül optimista vagyok. Mocár a Povazská Bystricából érkezett, s a szurkolók nyilván tudják róla: megjárta már a hazai élvonalat, ért a góllövéshez. Nagyon tehetségesnek tartom a mindössze 18 esztendős Gálit, aki feltétlenül kap játéklehetőséget. Az első csapattal edz már a Lévai (Levice) járásból érkezett Takáő is. Újság még a losonci csapat háza táján, hogy Kovács Béla pályaedzó Kalinovóba távozott, s helyette a még aktívan játszó Lavrík segít a felkészülésben. A fiúk igen lelkiismeretesen végezték az alapozó edzéseket, s a téli kupa mérkőzésein is felelősségteljes hozzáállást tanúsítottak. Mintha tudatosították volna: egy dicső futballhagyománnyal rendelkező város csapatában lépnek hétről hétre pályára; és jó szereplésükkel ezreknek szereznek örömet. (h. a.) Síoktatás a Junior lakótelepi sportegyesületben (Pech o-felv.) LAKÓTELEPI TESTNEVELÉS Ha adottak a feltételek, érdeklődés is van Kevés város dicsekedhet Csehszlovákiában azzal, hogy több lakótelepi sportegyesülete is van. A közel százezres Nyitra (Nitra) hárommal rendelkezik. A Ml adóst’, a Turist és a Junior kizáróan a tömegsport híveit tömöríti, tagjai nem versenyszerűen, hanem kedvtelésből, de rendszeresen sportolnak. Az utóbbi a legnagyobb, a hét szakosztálynak a tavalyi év végén összesen 264 tagja volt Bárki előtt nyitva áll a Junior sportegyesület kapuja, s az sem számít, ha nem a Tormás-lakótelepen lakik. Ottjártunkkor Peter Pecho, a Junior elnöke tájékoztatott a több mint két éve alakult lakótelepi sportegyesület eddigi tevékenységéről, sikereiről, ügyes-bajos dolgairól.- Már évek óta több sportszerető tanára van a Nyítrai Élelmiszer-ipari Szakközépiskolának. Eddig mind más-más sportegyesület tagjai voltak. Síszakosztályunkat is mások irányították, nagy örömmel állapíthatom meg, az előbb említettekre két éve érvényes a múlt idő. 1986 nyarán ugyanis úgy döntöttünk: önállósulunk. Pavel Benőóval, Karasz Gyávái és Peter Hustyval megalakítottuk a Juniort. Négy szakosztállyal, nagy lendülettel és lelkesedéssel láttunk munkához. Az iskola vezetősége mindenben segítséget nyújtott. Viktor Stríeienec igazgató támogatására mindig számíthatunk. Szlovákiában a Junior síiskolája a negyedik legnagyobb. Egyszerre százhatvanan tudják elsajátítani a sportág alapjait. A többnapos oktatás iránt óriási az érdeklődés a fiatalok, de még az idősebbek körében is. Anton Letko szakosztályelnöknek csak egy dolog, a hóhiány okoz nagy gondot. Ezen pedig, sajnos, nem tudnak segíteni, bármennyire is szeretnének. Tavaly nyáron minden várakozást felülmúlt a skycovi füves sípályán rendezett verseny, melyet minden évben szeretnének megismételni.- Kétségkívül a síelés van az első helyen a sportegyesületben. Sokszor bizony jó páran heteket is kénytelenek várni, pláne most, hogy hosszabb ideje nincs hó. Ilyen problémái nincsenek a turisztikai szakkör tagjainak, akik havonta egy-egy nagy, több kilométeres túrán vesznek részt a környék dímbes-dombos vidékein. Nyáron a vakáció alatt egyhetes magaslati kirándulás van műsoron. Legutóbb a Kis-Fátrát látogatták meg természetbarátaink. Karasz Gyula vezetésével tavaly a Öumbieren és a Chopokon jártak. Azt szeretnénk, ha az idén minél több tanuló és kisiskolás is bekapcsolódna ezekbe a hétvégi akciókba. Az alapozó testnevelést, valamint a szabadidősportot kedvelők az iskola tornatermében hetente kétszer sportolhatnak, mozoghatnak. A december elején átadott kisteremben heti három alkalommal délután és este izomerősítő gyakorlatokra járhatnak a lakótelepi sportegyesület tagjai. Maximálisan kihasználják ezt a helyiséget is.- A Tormás-lakótelepen élők szeretik a sportot, egyre többen jelentkeznek olyanok, akik a szomszéd vagy a barát rábeszélését követően jönnek el hozzánk. Azt szeretnénk, ha minél többen rendszeresen sportolnának. Ez a célunk. Ezért alakítottuk meg egyesületünket. Az a nézetem, ha adottak a feltételek, akkor érdeklődés is van. Két hónappal ezelőtt a Junior teniszszakosztályt hozott létre. Tizenöt tehetséges fiatal bontogatja szárnyát, egyelőre csak tornateremben edzenek. Július elejére elkészül a hárompályás teniszstadion, ahol villanyfénynél is lehet majd játszani. Szeptembertől a 6-7 éves gyerekek részére taníszsuli nyílik. Már most túljelentkezés van.- A lányok nagyon kedvelik a ritmikus sportgimnasztikát, a negyven fiatal tornász közül Vőelárová benevezett a Ili. teljesítményi osztályúak szlovákiai bajnokságára, ahol a 11. helyen végzett. A fiúknak legjobban a karate és az asztalitenisz tetszik. Az előbbi sportágnak 60, az utóbbinak több mint 20 híve van. Sportegyesületünk szorosan együttműködik az iskola vezetőségével, közösen rendezzük június 1-jén a sportnapot, melyre még a környék lakói is eljönnek. Az elmúlt évben háromszázan vettek részt a gyermeknapi seregszemlén. Az iskola tornaterme és sportlétesítményei naponta a lakótelepi egyesület szakosztályai rendelkezésére állnak. Mindenki számára ingyenes a belépés. Az, hogy létezhet a Junior, elsősorban a Nyítraj Élelmiszer-ipari Szakközépiskola vezetőségének köszönhető; az Indulás óta szüntelenül támogatja, segíti a sportot kedvelő és nélkülözni nem tudó fiatalabbakat, idősebbeket.- Egy játszótér, sportpálya sincs a közeli lakótelepen, nem értem, miért nem gondoltak erre! Szeretnénk minél előbb felépíteni egy kisebb sportközpontot. Tervünket már jóváhagyták a felsőbb szervek. De mikor lesz az elképzelésből valóság? Mindenesetre optimista vagyok, mert tagjainkra mindig lehet számítani. Csak az alapok legyenek lerakva... Peter Pecho a beszélgetés végén szomorúan állapította meg: egy dolgot nem tudnak megoldani, az úszásoktatást. Pedig tucatjával lennének érdeklődők. Nyítrának ugyanis nincs fedett uszodája, illetve van, de tíz éve toldozzák-foldozzák, s még mindig nem működőképes. Több mint valószínű, az egy évtized alatt az épületre áldozott javítási költségeken felépíthettek volna egy új uszodát. Ilyen és hasonló hozzáállással egyesek csak gátolják a tömegsport fejlődését. Még szerencse, hogy azért vannak a Juniorhoz hasonló egyesületek, melyek mindent megtesznek a lakosság mozgásigényének kielégítésére. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ
