Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-06 / 31. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1989. II. 6. Marad a vándorzászló...(?) A Cseh Speleoló- giai Társaság tag­jai 55 méter hosz- szú akna átvágá­sával feltárták a Morva-karszt középső részén húzódó barlang- rendszer utolsó részét is. Az új fo­lyosó révén sike­rült megkerülni azt a részt, ame­lyen keresztül ed­dig csak búvárok jutottak el a bar­langrendszer e részére. (IgorZehl felvétele - CTK) Nem elég csak elhatározni... Veszélyben a tiszta források Fülek (Fil'akovo) említésekor bi­zonyára sokaknak azonnal az ottani nagyvállalat, a Kovosmalt jut az eszébe, pedig itt az ipar kerekét már évtizedek óta egy másik nagyüzem is, hajtja: a Béke Bútorgyár. Amikor 1970-ben felépült a gyár új, korszerű otthona, a topolcanyi vállalati igaz­gatóság egy kulcsfontosságú fel­adattal bízta meg a füleki üzemet, így vált a nógrádi város 950 munkást foglalkoztató termelőegysége foko­zatosan a panelházi lakások és a családi házak konyhabútorainak, a beépített folyosói szekrényeknek monopolgyártójává. Hiteles adatok szerint a hatodik és hetedik ötéves tervidőszakban Csehszlovákiában felépített minden második lakás konyhabútora itt készült. A termelés a kezdeti nehézségek leküzdése után sem ment zökkenő- mentesen, mert mindig fennakadá­sok mutatkoztak az anyagellátás­ban. Az 1987-es év tervteljesítését elsősorban is a szállítói-megrende- lői kapcsolatok hiányosságai befo­lyásolták, s ennek következtében a gyár közel négy és fél millió koro­nával maradt el az előirányzott nye­reségtől. A bútoripar nem tartozik a nép­gazdaság húzóágazatai közé. Ezért - meg a múlt évi kezdvezőtlen mérleg miatt is - sokan felkapták a fejüket azon hír hallatán, miszerint a Béke Bútorgyár kapta az elmúlt év első hat hónapja után a Losonci (Lucenec) járás legjobb ipari üzemé­nek kijáró vándorzászlót. Azt min­denki tudta, hogy a szovjetunióbeli bogorogyíckí körzet vörös zászlajá­nak klérdemlése is a példás tervtel­jesítés eredménye lehetett, azt vi­szont már kevesebben, mi változott gyáron belül, miben gyökereznek az elért sikerek. ★ * *- A lényeg az, hogy az idén mind a mai napig nem került sor jelentő­sebb termeléskiesésre sem anyag­hiány, sem egyéb okok miatt - ma­gyarázza Frantiéek Jánoéík, az igazgató. Aztán az embereket is megnyertük az alapanyag-takaré- kosságnak - hogy a munkadarab­ban ne csak egy darab fát lássa­nak. Ma már nagyobb gondot fordí­tunk a megrongálódott kész- vagy félkésztermékek javítására is, vagy amit már végképp nem lehet helyre­hozni, abból kisebb darabokat ké­szítünk. Számítógéppel optimali­záljuk az anyagfelhasználást. A pré­selt falemezek és a különböző desz­kaáru biztosításában, vagyis az anyagbeszerzésben több embert foglalkoztatunk, mint az elmúlt év­ben. Esetenként még én is vállalom az utazásokat, tárgyalásokat, a rá­zós ügyintézést az anyagellátás za­vartalansága és folyamatossága ér­dekében. Főleg olyan fegyelmezet­len szállítókkal kell erélyesen fellép­nünk, mint a Drevoindustria Oravsky Podzámok-i és Liptovsky Mikulás-i üzemei. Aztán abból az alapelvböl indultunk ki, hogy megfelelő embe­reket a megfelelő helyre. Amelyik részlegen a múltban is voltak hiá­nyosságok, és az új követelmények­nek sem tudtak, vagy nem akartak eleget tenni, ott személyi változáso­kat eszközöltünk. Jómagam ugyan csak négy éve vagyok az üzemben, de a múlt év novemberétől lettem a gyár igazgatója. Sajnos, mind a mai napig szakemberhiánnyal küszködünk, azt sem mondhatom, hogy nincs munkaerővándorlás, így a káderkérdés még most sem telje­sem megoldott. Ennek ellenére úgy látónk- és ez örömmel tölt el -, hogy dolgozóink túlnyomó többsége megérti a jelenlegi problémákat, sa­játjaként kezeli azokat, és ha kell, nyújtott műszakokban, szabad szombatokon is igyekszik azokat or­vosolni, pótolni a kiesést. A „hézag­pótlásokat“ most rugalmasan vé­gezzük, nem várjuk meg vele a hó­nap végét, mint tettük ezt a múltban. Nem akarom elkiabálni, de a ván­dorzászló az előjelek szerint év vége után is itt marad. Ezzel is szeretnénk bizonyítani, hogy a közös összefo­gásnak és szívós igyekezetnek nemcsak egy röpke felvillanása volt ez a fél év. A gyár dolgozóinak a fele nő. Sok van közöttük, aki csak délelőtti mű­szakra jár. A kisgyermekes család­anyáknak pedig engedélyezték a későbbi munkakezdést, vannak, akik csak négy, mások hat órát dolgoznak naponta. A gyár vezető­sége igyekszik mindent megtenni, hogy jól érezzék itt magukat, anya- ■ gilag megtalálják számításukat, Frantiéek Jánoéík igazgató és erkölcsileg is elismerik munkáju­kat. A dolgozók munkakezdeménye­zésének szakelőadója Nagy Ferenc mindezt így látja;- Mindez persze a munkakedv­ben, a munkatermelékenységben térül vissza. Időnként előfordul, hogy meghibásodás, anyagkiesés, vagy - mind nemrég is - energíakíesés miatt pótolni kell a lemaradást. Sem a nyújtott műszakok, sem az esetle­ges szombat délelőtti rövidített mű­szak megszervezése nem ütközik gondokba. Jelenleg 24 kollektíva versenyez a szocialista munkabri­gád címért, kilenc pedig már a bronzjelvény viselője. Ezek mun­kakezdeményezése mellett a tö­megszervezetek segítőkészsége is figyelemreméltó. Szabó Lászlónak, a 125 tagú pártalapszervezet elnö­kének köszönhetően például nem­rég egy sikeres kommunista műszak is megvalósult. A munkakezdemé­nyezés persze nem az óraszámok növekedésében mutatkozik meg el­sősorban, hanem a termelés fő mu­tatóiban. November végén a terve­zett nyersanyagtervet 103, a mun­katermelékenység tervét pedig 105 százalékra teljesítettük. Az sem mellékes, hogy a dolgozók átlagke­resete a múlt év hasonló időszaká­hoz képest 261 koronával emelke­dett. A vándorzászló mellé pedig elnyertük a vállalat kilenc üzeme közül a „Legjobb minőség üzeme“ címet. ­A gyártócsarnok felé haladva a gyár kereskedelmi igazgatóhelyet­tese, Vladimír Simún mérnök még kitér a minőségre:- Nem titkoljuk, hogy a hazai és a külföldi piacra készült termékek esetében Is vannak reklamációk. A szocialista és kapitalista piacra vándorló Darina, Fina, Rosina és Tenis bútorok esetében főleg a szál­lításnál keletkezett meghibásodá­sokból erednek a reklamációk, de az is előfordul, hogy védőcsomagolás híján már eleve hiányosan érkeznek meg a címzettekhez. Innoválni pedig azért nem tudunk, mert az értékesí­tési árak idestova húsz éve nem változtak, így egyszerűen új termé­keinkkel nem férünk bele a jelenlegi árkeretbe. Mondok egy példát: a Ka- mila panelházi bútorfalunkat már há­romszor is új köntösben akartuk gyártani, a vásárlók által igényelt „dróthálós programot“ is bevezettük volna, de egyszerűen gátol bennün­ket az ár, amely hosszú évek óta változatlan. Először egy IBM számítógépes vezérlőterembe kalauzolt kísérőm. Naponta 2500 konyhaszekrénysor készül el, amelyhez több ezer külön­böző méretű préselt deszkalapra van szükség. A számítógép szinte mindenről „tud“. Tudja, miből mennyi van még a központi raktár­ban, és azt is jelzi, miből mennyit kell pótolni, hogy az összeszerelés is zavartalanul folyhasson. A hatalmas műhelyben szorgos munka folyik. Az elszívóberendezés halk zúgásába itt-ott a fűrészgépek „szirénázó“ hangja vegyül. A maró­gépnél szorgoskodó Marko Mártával rövid beszélgetésbe elegyedek. Ó ti­zenhárom éve a Béke Bútorgyár munkásnője, a bronzjelvényes szo­cialista munkábrigád tagja, több üzemi és vállalati kitüntetés birtoko­sa. Mindig délelőtti műszakra jár, mert itt már szinte minden géphez ért. Ha valakit pótolni kell, ő áll a helyébe. Érdekes a véleménye:- Valahogy most jobb a munká­sok közérzete, mint egy évvel koráb­ban, és ezt nemcsak a vastagabb boríték okozza. Amikor a vállalat példás dolgozója lettem, akkor sem örültem jobban, mint most, mert végre úgy néz ki, nemcsak a mi brigádunk, de a gyár egésze is egy­séges kollektívát képvisel. A csiszológép kezelőjétől, Bolyos Gyulától azt is megtudtam, most mindenki munkájára jobban odafi­gyelnek. A dolgozók anyagilag érde­keltek, nemcsak a mennyiségi, de, a minőségi követelmények teljesíté­sében is. A selejtgyártás fölött sem hunynak szemet, de még itt is men­tik, ami menthető - egyszóval, meg­tanították és rákényszerítették az embereket az anyag- és energiata­karékosságra. Végül arra voltam kí­váncsi, hogyan látja munkásként a termelés itteni buktatóit:- Tudom, a faanyag ára többször is emelkedett már,, míg termékeink ára mindig egy szinten mozog. En­nek mi is megisszuk a levét, mert lényegében ugyanannyi pénzért többet kell termelnünk, és a rendet­len szállítók miatt sokszor ideges a légkör. Aztán itt vannak az építé­szek, akik nem akarják megérteni, hogy tudnánk mi sokkal szebb és korszerűbb bútorokat gyártani. A fe­lettes szervek sokszor nem eléggé átgondolt megszorító intézkedése­ket hoznak, aminek következmé­nyeként végső soron ismét a mun­kás húzza a rövidebbet. Az átalakí­tás szelét gyáron belül már meg- éreztük, de remélem, hasonló ked­vező változások érik majd az üze­met a jövőben is. Márcsak azért is, mert 1989. jú­lius elsejével a Béke Bútorgyár önál­ló állami vállalattá alakul. POLGÁRI LÁSZLÓ A környezetvédelem fontosságát már a korábbi években felismerték a Nagykürtösi (Vel’ky Krtíá) járás­ban. A határozatok és intézkedések hatására sem javult azonban a hely­zet. Ezt tanúsítják a közelmúltban nyilvánosságra hozott adatok, me­lyek szerírlt 1986-ban „mindössze“ 1484 dolgozó munkakörülményeit minősítették egészségre ártalmas­nak, egy évvel később viszont már 2476 munkást és mezőgazdasági dolgozót értek káros hatások. Igaz, időközben szigorították az idevonat­kozó előírásokat, a besorolást, így a számok elrettentőbbek, nem feje­zik ki ténylegesen a romlás arányát. A tények azonban tények maradnak, s tagadhatatlan, hogy a zaj és vibrá­ciós ártalmakban szenvedők száma két év alatt megduplázódott, s a ne­gatív vegyi hatásoknak és porárta­lomnak kitett dolgozók száma sem csökkent. A központilag irányított üzemek­ből nem áll pontos statisztika ren­delkezésünkre, a nemzeti bizottsá­gok által irányított gazdálkodó és szolgáltató üzemekben azonban tu­dott, hogy 18 munkahely ártalmas valami oknál fogva az egészségre, s ezeken összesen 174 dolgozót foglalkoztatnak. Szennyezett a kutak többsége Nem jelentéktelenek a környezeti ártalmak a lakóhelyeken sem. A kö­zelmúltban készült előterjesztés sze­rint a legnagyobb gondot jelenleg a levegő, a talaj és a vizek szennye- zettségi foka okozza. Ami az utóbbi­akat illeti, különösen nagy a járás lemaradása a közművesítésben. Az elmúlt évben ugyan lefektették a Nagykürtös-Plachtince közötti, több mint 10 kilométeres szakaszon a fővezetéket, befejezték az ipoly- nyéki (Vinica) vezetékhálózat építé­sének negyedik szakaszát, de így is csak a lakosság 46,2 százaléka jut vezetékes ivóvízhez, ami jóval rosz- szabb mind az országos, mind pedig a kerületi átlagnál. Persze még a ve­zeték sem nyújt garanciát a kifogás­talan ivóvízre. A járási közegész­ségügyi állomás által 1987-ben vizs­gált 397 vízminta közel huszonkilenc százaléka nem felelt meg a követel­ményeknek; Még kedvezőtlenebb a helyzet Vel'ká és Malá Calomija térségében, ahol a kutak és a forrá­sok szennyezettsége elérte a kriti­kus szintet. Az egészségvédelmi szervek fel­mérései szerint különösen a mező- gazdasági üzemek szennyezik a fel­színi és talajvizeket. A túlzott vegy­szerezés, vagy a trágyalé szabad elfolyása miatt több kút vizében ta­láltak szerves és egészségre káros idegen anyagokat. A higiénikusok - érthető módon - különösen a böl­csődék és óvodák környékén fellel­hető kutak és ivóvízkészletek vizét ellenőrizték, s a negyvenhat vizsgá­lat közül csupán kettő volt teljesen negatív. Nem kevesebb, mint har­minchat kút tartalmazott a csecse­mőkre és kisgyermekekre különö­sen káros anyagokat, nitrátot, fosz­fort, klórt, s a jelentés szerint a to­vábbi működésre javallt tizennyolc kutat is állandó megfigyelés alatt kell tartani. A magánkutak vízminősége különösen Sel’any, Kőkeszi (Ka- menné Kosihy) és Óurkovce köz­ségekben ad okot aggodalomra, hi­szen a vizsgált huszonkét kút közül csak egyben nem találtak egészsé­get nem veszélyeztető szennyezett­séget. A folyók és felszíni vizek minősé­gét illetően sem sokkal jobb a hely­zet. A Krtís, Tisovník és a Stará patakok vizét állandó jelleggel szennyezik a települések szennyvi­zei, s időről-időre a gazdálkodó szervezetek is vétenek az előírások ellen. A vízügyi hatóságok csupán 1987-ben tizenkét alkalommal bír­ságolták meg a vétkes üzemeket. A felszíni és talajvizek minőségét egyaránt negatívan befolyásoló té­nyezők közül elsősorban a nem ki­elégítő csatornahálózatot és a tisztí­tóállomások hiányát kell megemlíte­ni. Az elmúlt esztendőben a helyzet némileg javult azáltal, hogy Koprov- nica térségében átadták a tisztítóbe­rendezést. A jelenleg működő szű­rőállomások jelentősen túlterheltek, lényeges javulást immár csak új be­ruházásokkal lehet elérni. A tervek szerint az idén kezdik meg Nagykür­tös közelében egy új tisztítóállomás építését. Óvni kell a termőföldet A járás 31 793 hektárnyi szántó­földje különös védettséget élvez. Ennek ellenére az elmúlt évben- különböző nagyberuházások miatt- ez a terület mintegy hét hektárral csökkent, ami nem túl sok, különö­sen ha figyelembe vesszük, hogy történtek lépések a termőföldalap bővítésére is. Lényegesen kedve­zőtlenebb azonban a helyzet a ter­mőföld belső védelmét illetően. A mértéktelen vegyszerezés káros hatására már évekkel ezelőtt rámu­tattak a talajkutató intézetben, s négy évvel ezelőtt az agrokémiai vállalat is programot dolgozott ki a termőföld tápanyagegyensúlyának helyreállítására. A legutóbbi vizsgá­latok szerint a járás tíz mezőgazda- sági nagyvállalatánál romlott a felső talajréteg összetétele a túlzott mű­trágyázás miatt, ugyanakkor Opa- tovská Nová Ves-ben és Ipolynyé- ken (Vinica) számottevő javulást ér­tek el a hagyományos trágyázás előtérbe állításával. Az utóbbi idő­ben az Állami Kereskedelmi Fel­ügyelőség és egyes mezőgazdasági termékeket felvásárló szervezetek- mindenekelőtt a Zelenina - is szigorúan vizsgálják a termékeket. Tavaly a nem kívánatos idegen anyagok jelenlétét nem kevesebb, mint 184 esetben mutatták ki. A bu­sái (Buőince) és a Vrbovka-i földmű­ves-szövetkezetekből származó burgonyában kadmiumot, a kertba­rátok szövetségén keresztül értéke­sített zöldségfélékben jóval nagyobb mennyiségű nitrátot találtak a meg­engedettnél. Amíg azonban a mező- gazdasági üzemek által értékesített termékekre a szigorú ellenőrzés a jellemző, a kistermelők által sza­badon árusított zöldség és gyü­mölcsfélék ellenőrző vizsgálata megoldatlan. Az elmúlt évi vizsgála­tok kiterjedtek a tejre és a tejtermé­kekre is. Figyelmeztető, hogy a la­boratóriumokba került élelmiszerek 15,9 százaléka nem felelt meg a csehszlovák normának. A tiszta levegő életfeltétel Az iparilag nem túlságosan fejlett Nagykürtösi járásban a közelmúltig nem okozott komolyabb gondot a szennyezett levegő. A légtér szennyezését mindenekelőtt a fűtési idényben tapasztalják a megfigyelő állomások. A kazánokban és egyéb fűtőtestekben ugyanis gyenge minő­ségű barnaszenet égetnek el. Emel­lett a motoros járművek kártékony hatása is. A közeljövőben a járási székhely levegőjének javítása érde­kében gázkazánok üzemeltetését tervezik. A negatív hatások csökkentése érdekében az ipari települések és közutak közelében zöldsávok telepí­tését tervezik, s ugyancsak javítani kívánják a munkahelyek műszaki berendezéseinek, gépeinek álla­gát. HACSI ATTILA Bolyos Gyula (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents