Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-01 / 27. szám, szerda

ÚJ szú 3 1989. II. 1. A szovjet-kínai csúcstalálkozó impulzust adhat a kapcsolatok teljes normalizálásához EDUARD SEVARDNADZE NYILATKOZATA PEKINGI ÚTJA ELŐTT Nyugat-berlini meglepetések (ŐSTK) - Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter ezekben a napokban tesz látogatást a Kínai Népköztársaságban. Ebből az alka­lomból nyilatkozatot adott a TASZSZ hírügynökségnek, s elsősorban azt emelte ki, hogy pekingi útja az első szovjet külügyminiszteri hivatalos lá­togatás Kínában. A két ország külügyminiszterei közötti találkozók rendszeressé vá­lása összhangban van azzal a köl­csönös szándékkal, hogy kapcsola­tainkat magasabb szintre emeljük - mondotta Sevardnadze. A továb­biakban rámutatott, hogy a szovjet -kínai gazdasági és kereskedelmi együttműködés, s az utóbbi években a politikai párbeszéd is folyamatos. A kapcsolatokban rejlő potenciál azonban olyan, hogy a többi ázsiai állam számára is nagyobb haszon­nal járhatna, de sajnos nincs kihasz­nálva. Különböző akadályokat kell még leküzdeni. A szovjet-kínai vi­szony teljes normalizálásához csak a legfelsőbb vezetők találkozója ad­hat impulzust - hangoztatta a szov­jet külügyminiszter, hozzáfűzve, hogy Mihail Gorbacsov előkészü­letben levő pekingi látogatása re­Szovjet ellenőrök Arizonában (ŐSTK) - Az arizonai Davis- Monthan légibázisra megérkezett a szovjet ellenőröknek az a 14 fős csoportja, amely a szovjet-amerikai rakétaszerződés értelmében részt vesz 43 manőverező robotrepülő­gép és 12 kilövőberendezés meg­semmisítésén. A szerződés értel­mében - mint ismeretes -, az USA 3 éven belül 443 robotrepülőgépet és 403 Pershing rakétát, a Szovjetunió 1846 rakétát számol fel. A nagy-britanniai Molesworth lé­gibázisát hétfőn ünnepélyes aktus keretében bezárták. Az elmúlt hó­napban ugyanis már elszállították innen a korábban telepített 18 ame­rikai manőverező robotrepülőgépet. A Londontól 80 kilométerre északra fekvő bázis azonban továbbra is az amerikai légierő rendelkezésére áll. (ÖSTK) - George Younger brit hadügyminiszter a parlamenthez in­tézett levelében közölte, a kormány azt tervezi, hogy Gibraltáron mint­egy ezer katonával csökkenti az ott állomásozó gyalogsági ezred létszá­mát, s ezzel párhuzamosan bezár néhány létesítményt. Ez a hivatalos állásfoglalás azt követően látott nap­világot, hogy a brit sajtó az utóbbi napokban számos találgatást közöl Gibraltárral kapcsolatban. Ismeretes, hogy a Pireneusi-fél- sziget legdélibb csücskén levő brit gyarmat évek óta vita tárgyát képezi London és Madrid között Spanyol- ország Gibraltár dekolonizálását sürgeti, s az a véleménye, hogy az első lépés ehhez a brit egységek kivonása lenne. Nagy-Britannia azonban sokáig elutasította ezeket a követeléseket, mivel Gibraltárt ka­tonai stratégiájában fontos lánc­szemnek tartotta. Politikai megfigyelők szerint a be­jelentett részleges csapatkivonás mélhetőleg gyakorlati eredményeket hoz. Most a csúcstalálkozó előké­szítése a befejezéséhez közeledik. Vonatkozik ez a vezetők által alá­írandó dokumentumokra és az ál­lamközi viszony alapelveire, továb­bá a regionális konfliktusok rende­zése során folytatott együttműködé­sekre és más kérdésekre. Sevardnadze elmondta, hogy az új nemzetközi kapcsolatok kialakítá­sával, a párbeszéd és az együttmű­ködés elmélyítésével, a leszerelés­sel összefüggő kérdések fognak szerepelni pekingi tárgyalásainak napirendjén. Külön hangsúlyozta, hogy a szovjet-kínai viszony teljes normalizálása nem irányul harmadik országok érdekei ellen. (ŐSTK) - Borisz Popov altábor­nagy, a Szovjetunió legfőbb katonai ügyésze nyilatkozott a Pravda napi­lapnak. Elmondta, a személyi kul­tusz áldozatai mostani rehabilitálá­sának legfőbb értelme, hogy mara­déktalanul felszámolják a törvényte­len akciók következményeit és igaz­ságot szolgáltassanak az áldozatok­nak. A rehabilitálás már 1953 után megkezdődött, s ekkor tíz év lefor­gása alatt közel félmillió embert re­habilitáltak. A 60-as évek első felé­ben ez a folyamat lelassult, majd teljesen leállt - mondotta Popov tá­bornok. A szovjethatalom első éveiben olyan szerveket hoztak létre az el­lenforradalom és a kémkedés fel­számolására, amelyek bizonyos po­zitív szerepet játszottak a belső és a külső ellenség elleni harcban. Az állam életében azonban fokozato­san erősödtek a negatív tendenciák, s ezek a szervek a megtorlások és az önkény eszközévé váltak, ami súlyos következményekkel járt a tár­sadalom szempontjából. Tömeges megtorlásokra és törvénysértésekre került sor. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének rendeletével összhangban - ezt az idén január azt jelzi, hogy a londoni kormány a spanyol igények elébe kíván men­ni. Younger bejelentése egyébként egybeesik Geoffrey Howe külügy­miniszter hétfői egynapos gibraltári látogatásával. Itt a gyarmat főmi­niszterével egyebek között arról is tárgyalt, milyen feltételek között használhatná Spanyolország a gib­raltári repülőteret. Háborúval kapcsolatos hír ennél csak egy lehet jobb: amely a béke­kötésről tudósít. Ha azonban bele­gondolunk, hogy a voít Spanyol Sza­hara birtoklásáért immár több mint tizenkét éve folyik a háború, akkor valóban jó hírnek számít, hogy a Szaharai Arab Demokratikus Köz­társaság függetlenségéért harcoló Polisario Front pénteken bejelentet­te: egész februárra egyoldalúan tűz­szünetet hirdet. Bár ez a bejelentés csak félig mondható a „majdnem legjobb hírnek“, hiszen az ellenfél, Marokkó nem sietett követni a Poli­sario példáját, a lépést csak üdvö­zölte, hasonló kötelezettséget nem vállalt. Tavaly augusztusban csillant fel először a reális remény arra, hogy talán ezt az „elfelejtett háborút“ is sikerül befejezni. Ezúttal is a világ- szervezet volt a kezdeményező: az ENSZ-főtitkár augusztus 11-én ter­jesztette az érdekelt felek elé - hosszas puhatolózások és előké­szítő megbeszélések után - komp­romisszumos rendezési javaslatát. A terv mindenekelőtt végleges tűz­szünetet irányoz elő, ezután mind a marokkóiaknak, mind a Polisario harcosainak vissza kell vonulniuk egy kijelölt vonal mögé. Erre azért van feltétlenül szükség, hogy egyik fél se tudja katonai erejével befolyá1 Csao Ce-jang, a Kínai KP KB főtitkára kínai demokratikus pártok vezetőivel és neves párton kívüli személyiségekkel tartott találkozó­ján leszögezte, az országban fokoz­zák a politikai reform ütemét, még­pedig azzal, hogy a kommunista párt vezetésével javítani kívánják a kü­lönböző politikai szervezetek közötti együttműködést és konzultációkat. Néhány nyugati ország gyakorla­ta, miszerint a politikai pártok egy­mást váltják a kormányrúdnál, Kína feltételei között nem megfelelő - hangsúlyozta a főtitkár, de hozzá­fűzte: szilárd formát kell adni annak, hogy a különböző demokratikus pár­tok törvényes keretek között vehes­senek részt a politikai ügyek megol­dásában. 16-án tették közzé -, 25 ezer olyan .személyt tekintenek rehabilitáltnak, akiknek ügye a katonai ügyészség hatáskörébe tartozik - jelentette ki Borisz Popov. A rendelet nem vo­natkozik az árulókra, a náci bűnö­sökre és a törvényben megjelölt más személyekre. A katonai ügyészek­nek több tízezer esetet kell felülvizs­gálniuk. Popov tábornok felhívta a figyel­met arra, hogy az utóbbi időben háromszorosára emelkedett azok­nak a kérelmeknek a száma, ame­lyek a nagy honvédő háború évei­ben elkövetett bűntettek miatti ítéle­tek felülvizsgálását követelik. Ezeket alaposan megvizsgálják, mivel szá­mos személy igyekszik kihasználni a megváltozott légkört, és rehabili­tálásra számít. így nem véletlen, hogy minden ötödik kérelmet elutasítanak. Elutasítják azoknak a személyeknek a rehabilitálását is, akik bírósági eljárások meghamisításá­ban vettek részt. Ellenkezőleg, kö­zülük néhány ellen büntetőeljárást indítottak - közölte Borisz Popov. ANGOLA Kubai csapatkivonás (ŐSTK) - Angolából hétfőn továb­bi ezer kubai katona tért haza. Ez volt az utolsó csoport abból a 3 ezer fős egységből, amelyet az ide vonat­kozó megállapodás értelmében áp­rilis 1-ig kellett volna kivonni. A kon­tingens idő előtti hazahívása azt bi­zonyítja, hogy Kuba és Angola telje­síteni kívánja a délnyugat-afrikai rendezésről nemrég kötött megálla­podást. Jelenleg mintegy 50 ezer kubai tartózkodik Angolában, de fokozato­san az ország északi részébe helye­zik át őket. Kivonásuk időpontja:' 1991. július 1. solni a népszavazást, amelyen a vi­tatott terület lakossága dönteni fog arról, Marokkóhoz akar-e csatlakoz­ni, vagy a függetlenséget választja. Az átmeneti időszakra ENSZ-kato- nák vonulnának be a területre, az ő feladatuk lenne a nemzetközi felü­gyelet alatt zajló referendum tiszta­ságának biztosítása. Tűzszünet Fontos része a tervnek a hadifog­lyok kölcsönös cseréje is, ezenkívül az ENSZ védelme alatt visszatérné­nek hazájukba a menekültek, akik elsősorban algériai táborokban él­nek hosszú évek óta, meglehetősen nehéz körülmények között. így van ez annak ellenére, hogy - lehetősé­geihez mérten - az algíri kormány éveken át támogatta és támogatja a szaharaiak függetlenségi törekvé­seit. Ezért aztán az ENSZ-diploma- ták nemcsak Marokkó és a Polisario között közvetítettek, hanem tárgyal­tak Algéria vezetőivel is, valamint a Maghreb további, a konfliktusban közvetlenül vagy közvetve érintett országainak képviselőivel. Január első hetében a marokkói Marrakechben volt a rendezési fo­lyamat igazi „premierje“: II. Hasz- szán király itt találkozott először a Polisario képviselőivel, a delegáci­Aligha számított valaki is a Nyu- gat-Berlinben vasárnap lebonyolított képviselőházi (városi parlamenti) választások előtt arra, hogy ennyire módosulnak az erőviszonyok. Hi­szen a keresztény-liberális (CDU-FDP) koalíció az elmúlt csak­nem hat év során, s különösen az utóbbi egy-két esztendőben vi­szonylag jelentős gazdasági felélén­külést tudott elkönyvelni. Ehhez hozzászámítható az NDK irányában követett realistább politika, no és Eberhard Diepgen keresztényde­mokrata főpolgármester kétségtelen népszerűsége. „Adjatok még négy évet“ - ez volt a kormányzó pártok fő jelszava, s az előzetes kommen­tárok nem is vonták kétségbe, hogy a szavazók megadják. Nos, nem adtak még négy évet az 1983 óta hatalmon levő koalíciónak. Változást akarnak, de hogy milyen irányút, az már ellentmondásos. Mert az egyik oldalon a Szociálde­mokrata Párt (SPD) elég jelentősen előretört és a környezetvédőket tö­mörítő ún. Alternatív Lista is meg­erősítette pozícióit, a másik oldalon azonban megjelent a parlamenti pa­lettán az újfasiszta Republikánus Párt, s mindjárt a szavazatok 7,5 százalékát szerezte meg. Mindkét meglepetés szenvedő alanya pedig a Kereszténydemokrata Párt és a Szabaddemokrata Párt lett: a CDU csaknem 9 százalékkal esett vissza, s az FDP olyannyira, hogy nem is lesz képviselője a nyugat-berlini parlamentben. így most a kereszténydemokra­táknak és a szociáldemokratáknak egyaránt 55 mandátumuk van, tehát kiegyenlítődtek az erőviszonyok. És ha már ezt hoztuk szóba, a jövőre nézve a legkézenfekvőbb megol­dásnak látszik az úgynevezett nagy- koalíció létrehozása, mivel az SPD és a környezetvédők szövetségét a szociáldemokraták jó előre kizár­ták. A két „nagy“ között a szenátusi posztok, azaz a miniszteri bársony­székek elosztása során azonban bi­zonyára éles vita és hosszú egyez­kedés várható... Ez jelen pillanatban odébb van, most sokkal inkább azt elemzik Nyu- gat-Berlinben - és másutt is -, hogy mi okozta ezt a „földmozgást“. így utólag, persze, már könnyebb ma­gyarázni a dolgokat, de tény, hogy a CDU-túlsúly leadásához minden­(ŐSTK) - Dániel Ortega nicaraguai államfő a parlamentben mondott beszé­dében terjesztette elő az idei gazdasági tervet. Felhívta rá a figyelmet, hogy a terv a hitelek drasztikus korlátozásával, az állami költségvetés lényeges csökkenté­sével, a nemzeti fizetőeszköz rendszeres leértékelésével, a beruházási tevékeny­ség csaknem teljes leállításával, az adók lényeges növelésével számol. Ortega rámutatott, ezek az intézkedé­sek növelni fogják a munkanélküliséget ót vezető Basir Musztafa Szajeddel, aki a front külügyekért felelős titkára. A nyitány sikerült, a felek megálla­podtak a konzultációk folytatásában. Nyilvánvalóan ezt a folyamatot igyekszik meggyorsítani a Polisario döntése az egyoldalú tűzszünet el­rendeléséről, hiszen küszöbön áll az újabb találkozó a marokkói uralko­dóval. A jószándék ilyen egyértelmű kinyilvánítása talán Marokkót is ha­sonló döntésre ösztönzi, s akkor máris megkezdődhetne a népszava­zás előkészítése. Nemcsak a szaharai nép számá­ra lenne fontos, hogy mielőbb befe­jeződjék a sivatagi háború. Ez a konfliktus évekig súlyos nézetelté­rések forrása volt a Maghreb orszá­gai között, de még az Afrikai Egy­ségszervezeten belül is. Többször fordult elő, hogy a szaharai ügy miatti szakadás megakadályozása lekötötte az AESZ erőit, elvonta a fi­gyelmet a kontinens más, nagyon fontos és súlyos problémáinak meg­oldásáról. Mindez pedig közvetve negatívan befolyásolta a globális nemzetközi helyzetet. Most azonban már egyre több jele annak, hogy az ENSZ erőfeszítései a Szaharában is eredményesek lesznek, s talán még az idén megszületik a legjobb hír: a békekötés, a végleges rende­zés. GÖRFÖL ZSUZSA képp hozzájárultak egyes promi­nens személyiségek nem egészen tiszta üzelmei, továbbá a „kényel­metlen“, főleg baloldali újságírók spiclizése kapcsán kirobbant bot­rány, s nem utolsósorban a siralmas lakáshelyzet miatt tiltakozó fiatalok, a diáktüntetők fellépése, illetve az ellenük alkalmazott, rendszerint igen durva rendőri beavatkozás. A szociáldemokraták - úgy tűnik - megtalálták régi formájukat, vagy legalábbis jó úton haladnak e felé. Levonták a tanulságot a két előző vereségből, és programjukban a tár­sadalmi igazságosságra, a nők hely­zetének javítására, a főleg a fiatalo­kat sújtó magas lakbérek csökkenté­sére, a környezetvédelmi kérdések­re helyezték a hangsúlyt. Persze szokatlanul élénk - a nagy show-kat és a személyes meggyőzés eszkö­zeit sem nélkülöző - kampányuk is közrejátszhatott sikerükben. Az Al­ternatív Lista pedig talán azért is tudott javítani, mert - egyebek kö­zött - Nyugat-Berlin nagyobb önál­lóságát, az NSZK-tól való függősé­gének csökkentését, az önállóbb törvényalkotást szorgalmazta. Alighanem a botrányos lakás- helyzetnek, a növekvő munkanélkü­liségnek köszönheti parlamenti „be- robbanását“ a külföldiek, a vendég- munkások kiűzését az idegen- és fajgyűlöletet zászlajára tűző Repub­likánus Párt. Az újnácik felbukkaná­sa nagy figyelmet keltett egész Eu­rópában. Az NDK vezető lapja, a Neues Deutschland például sajná­lattal állapította meg, hogy a fasiz­mus ismét „szalonképes“ lett Euró­pa közepén. A kommentárok arra is felhívják a figyelmet, hogy a republi­kánusok tagjainak sorában egykori SS-legények, a CDU-ról levált szél­sőjobboldali személyek, s igen „ér­dekes“ módon rendőrök találhatók (a párt vezetője is a nyugat-berlini rendőrség tagja). Persze a város lakossága nem szemléli közömbösen ezt a fejle­ményt, amit bizonyít a vasárnap esti és a hétfői tízezres náciellenes tün­tetés a schönbergi városháza előtt. A felvonulók szerint ezért a hely­zetért felelős a CDU, az FDP és az SPD is, mivel beleegyeztek abba, hogy az újfasiszták egyáltalán indul­janak a választásokon... és nyilván kedvezőtlenül fogják érinteni a termelőket és a vállalkozókat is. Az elbocsátott emberek vidéken számos munkaalkalmat találhatnak, ugyanis pél­dául a kávétermesztés és -feldolgozás ágazatában nyolc-tízezer dolgozóra len­ne még szükség. Az államfő hozzáfűzte, a mezőgazdasági magánszektornak nem kell tartania további földelkobzásoktól, s megállapította, az állami vállalatok együtt kívánnak működni a magánszek­torral. Biztosította a parlamentet arról, hogy a sandinisták nem adták fel ideológi­ájukat, de politikájukat a közép-amerikai, a nicaraguai realitásoknak megfelelően kívánják alakítani. Jósé Napoleon Duarte salvadori el­nök és más vezetők a hazafiak legújabb javaslatával foglalkoznak. Mint ismeretes, néhány szervezet indítványozta, hogy az őszre halasszák el a március 19-re terve­zett elnökválasztásokat. Maga Duarte hétfőn visszautasította a hazafiak kezde­ményezését. Roberto Viera kulturális mi­niszter azt hangoztatta, szükség lenne a partizánok választási részvételére, de a halasztás alkotmányellenes. SZOT-nyilatkozat (ŐSTK) - A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa Budapesten nyilat­kozatot adott ki, amelyben a mintegy ötezer árufajtát érintő legutóbbi ár­emelésekkel kapcsolatban egyet nem értését fejezi ki. A dokumentum szerint nincs már remény arra, hogy az infláció a kormány által meghatá­rozott keretek között marad. A szak- szervezetek nem kívánnak petíciókat küldeni a kormánynak, mert úgy vé­lik, a retorika időszaka már lejárt, s nem hirdetnek sztrájkot sem, amely komolyan megbontaná a tö­rékeny konszenzust. Felhívják azonban a kormány figyelmét arra, hogy a lakosság elérkezett tűrőké­pessége határához. Nagy-Britannia csökkenti Gibraltáron állomásozó csapatainak számát A Szovjetunió katonai főügyésze a rehabilitálásokról Nyugat-Szahara PAPUCSEK GERGELY Ortega előterjesztette az idei gazdasági tervet Szigorú korlátozások Nicaraguában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents