Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-25 / 48. szám, szombat
A történelmi kompromisszum esélyei Az átalakításról, a nemzetiségi viszonyokról, a szocialista országok kapcsolatairól (Folytatás az 5. oldalról) minden országgal. A Szovjetunió sokoldalúan támogatja és szorgalmazza az arabok közti ellentétek felszámolását és az arab államok megértését; mindenekelőtt azt a gondolatot támogatja, hogy a nemzetközi konferencia mielőbbi összehívása érdekében tartsanak találkozót Szíria, Egyiptom, Jordánia, Libanon, és a PFSZ magas rangú képviselői. A Szovjetunió üdvözli a közel-keleti államok kapcsolatainak fejlődését az Európai Közösségekkel és az Egyesült Államokkal. Ebben a kérdésben á Szovjetunió ellenzi a nagyhatalmak közti mindennemű konkurenciát. Az új politikai gondolkodásmód, amelyhez külpolitikánkban tartjuk magunkat, az előtérbe helyezi az államok együttműködését az általános emberi értékek megőrzése nevében. Ezek az értékek magukban foglalják az emberek, nemzetek és államok egyenjogúságát, minden ember és minden állam jogát a szabad választásra. A nemzetközi kapcsolatokból el kell tűnnie az „ellenségképnek". Lélektani szempontból természetesen nem könnyű ennek elfogadása. A Közel-Kelet esetében ez talán naivitásnak is tűnhet. Az „ellenségképről" való lemondás azonban nem jelenti a konkrét tettek és bűntettek megbocsátását. Erre vonatkozóan nem érzelmi, hanem jogi hozzáállást ajánlunk. Hiszen a társadalomban nem tartjuk ellenségnek azt az embert, aki megsértette a törvényt. Tehát a nemzetközi kapcsolatokban is át kell térni a jogi terminológiára. Az „ellenség" fogalma nehezen egyeztethető össze a vitás kérdések és konfliktusok békés megoldásával, az erő alkalmazásáról való lemondás' elvével. Nehéz lesz tehát a konfrontációról áttérni a párbeszédre, de ezt meg kell tenni. Az új politikai gondolkodásmód az államok közti kapcsolatok deideológizálá- sának szükségességéből indul ki. Nem rejlenek emögött próbálkozások arra, hogy bárkit felszólítsunk a meggyőződéséről, világnézetéről és értékeiről való lemondásra. Arról van szó, hogy senki se kényszerítse nézeteit másokra. A Közel- Keleten jól tudják, milyen veszélyes a tolerancia hiánya és az ideológiai dogmák fetisízálása. A mai világban az ilyen jelenségek a civilizáció pusztulásával fenyegetnek. Az emberiség csak akkor maradhat meg, ha általános emberi érdekek fogják összekötni, ha hű lesz a szabad választás elvéhez. Az új gondolkodásmód azt is jelenti, hogy az állam, a társadalom képes bíráló- an tekinteni önmagára, képes beismerni hibáit vagy hibás politikai irányvonalát és hozzálátni ezek felülvizsgálásához. A Szovjetunió önkritikusan tekint saját külpolitikájára és kész meghallgatni és elfogadni mások bírálatát. Úgy hiszem - mondotta Eduard Sevardnadze -, hogy konkrét akcióink a nemzetközi színtéren eléggé megyőzően bizonyítják az új gondolkodásmódnak ezt a vetületét. Úgy vélem, jó lenne, ha a világpolitikában polgárjogot nyerne az önkritikus hozzáállás és a realisztikus nézetek. A Szovjetunió erőfeszítései A Közel-Kelet történelme számos rendezési tervet és javaslatot ismer. Eddig egyik sem eredményezett rendezést. Ma azt olvashatjuk és hallhatjuk, hogy a közel-keleti rendezésre új szovjet tervet hoztunk magunkkal. Én másképp mondanám: azzal a kívánsággal jöttünk ide, hogy kidolgozzunk egy ilyen tervet. Ezt a térség minden országa, valamennyi érdekelt állam részvételével kell kidolgozni. A rendezési terv már készül. A közel-keleti rendezés az aktív politikai tárgyalások témája lesz Mihail Gorbacsovnak Kubába, Nagy-Britan- niába, Kínába, Franciaországba és az NSZK-ba tervezett útjai során. Március elején megvitatjuk ezt a témát Francisco Fernandez Ordonez spanyol külügyminiszterrel és James Bakerrel, az Egyesült Államok külügyminiszterével. A közel-keleti rendezés vezető téma lesz számunkra. Ami a tervet illeti, egyelőre bizonyossággal azt mondhatom el, hogy alapja a szovjet vezetés kiemelt politikai irányvonala, amelyet Mihail Gorbacsov elemzett az ENSZ-közgyűlés 43. ülésszakán mondott beszédében. Ennek az irányvonalnak a lényege az országokkal és kormányaikkal való együttműködés a nemzetközi és regionális problémák megoldásában. Ehhez az irányvonalhoz tartjuk magunkat ma is. Nemcsak a földrajzi határokon, hanem azoknak a korábbi előítéleteknek a határain is túltesszük magunkat, amelyek ma veszélyesen korlátozzák a párbe- , . szédet és a kapcsolatokat. Többek között lemondunk a nemzetközi kapcsolatok olyan részéről, mint az ideológiai elem. Ez nem jelent lemondást a saját értékekről, sem felhívást másokhoz, hogy ők mondjanak le értékeikről. Éppen ellenkezőleg. Azonban minden esetben, amikor felveszünk egy olyan kapcsolatot, amely tegnap még megengedhetetlennek vagy lehetetlennek tűnt, feltesszük a kérdést: Minek a nevében? Az adott esetben a Kö- zel-Kelet békéje nevében. Konkrétabban: a Közel-Kelettel foglalkozó nemzetközi konferencia előkészítése érdekében. Úgy jöttünk ide, hogy meg voltunk győződve arról, ma éppen a konferencia előkészítésének kérdései kerülnek az előtérbe. Ritka, jelentéktelen kivételektől eltekintve, a konferencia gondolata mindenütt dominál, ezt világosan megmutatták itteni tárgyalásaink. Reméljük, hogy mai és jövőbeni kapcsolataink a térségben hozzájárulnak a konferencia megrendezéséhez. Ugyanígy bízunk a Szovjetunió és a közel-keleti országok kölcsönös megértése és együttműködése javulásában. Ma, amikor befejeződik közel-keleti tartózkodásunk első hete, azt látjuk, hogy a közös erőfeszítések árán teljesen normalizálódtak a szovjet-egyiptomi kapcsolatok. A Szovjetunió és Egyiptom viszonyának normalizálását az utóbbi időszak legnagyobb politikai sikerei közé soroljuk, ezek nagymértékben javították a nemzetközi kapcsolatokat és a globális párbeszéd tartalmát. Az új szovjet-egyiptomi együttműködés építői országaink legfelsőbb képviselői. Önök tudják, hogy Hosz- ni Mubarak elnöknek átadtam Mihail Gorbacsov személyes üzenetét, s benne a meghívást szovjetunióbeli látogatásra - mondotta a szovjet külügyminiszter. Szeretnénk Egyiptommal együttműködni abban, hogy a nemzetközi kapcsolatokat a konfrontáció útjáról áttereljük a párbeszéd és az együttműködés útjára. Egyiptom a mai világ nagy és befolyásos országa, nem kis mértékben járult hozzá az olyan globális problémák megoldásának kereséséhez, mint a leszerelés, a fejlesztés, az ökológia, a nemzetközi kapcsolatok humanizálása és demokratizálása. Már itt, Kairóban olvastam egy nagyon tekintélyes egyiptomi személyiség véleményét, mely szerint országaink kapcsolatait különlegeseknek lehet minősíteni. Ez természetesen kellemes, de úgy vélem,: hogy ma jobb meglenni mindenféle jelzők nélkül. A világ egyre egységesebbé válik, s nem szabad benne a kapcsolatokat különlegesekre és privilegizáltakra osztani. Legyenek mindenkivel normálisak, vagyis szilárdak, stabilak és olyan mértékben fejlődőek, ahogyan azt az adott országok népeinek érdekei megkövetelik. Remélem, éppen ilyenek lesznek kapcsolataink Egyiptommal. A beszéd elhangzása után Eduard Sevardnadze válaszolt az egyiptomi és külföldi újíságírók kérdéseire. Az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy Izrael attól tart, a nemzetközi rendezési konferencián elszigetelődne, s ezért hasznosabb lenne csak az Egyesült Államok és a Szovjetunió védnökségével megrendezni a béketárgyalásokat. Eduard Sevarnadze hangsúlyozta, meg kell akadályozni a törekvéseket bárki elszigetelésére, ez vonatkozik Izraelre és a palesztinokra is. Az újságírók megkérdezték a minisztert, hogy a Szovjetunió álláspontjának módosulása a közel-keleti rendezéssel kapcsolatban nem jelenti-e a Camp Da- vid-i megállapodásokhoz való szovjet viszony felülbírálatát. Ezek a megállapodások már a múlté - válaszolta Eduard Sevardnadze. S minél kevésbé fogjuk a múltat élesztgetni, annál jobb. Ha 1947- től kezdődően fogunk mindent elemezni a Közel-Keleten, az ottani háborúk egész történetét, akkor nem jutunk el a rendezéshez. Előre kell tekinteni, vagyis meg kell teremteni a feltételeket a nemzetközi konferencia megrendezésére. A szovjet diplomácia vezetője ismét a Szovjetunió támogatásáról biztosította Egyiptom javaslatát a közel-keleti atomfegyvermentes övezet létrehozására. Ezzel összefüggésben kiemelte, a térségben feltétlenül le kell állítani a lázas fegyverkezést. A továbbiakban elmondta, az afgán kérdésre vonatkozóan a Biztonsági Tanácsban nem volt versengés a nagyhatalmak között, ezért sikerült elérni a genfi megállapodásokat. A Közel-Kelet esetében volt és van ilyen versengés: például George Bush, az USA elnöke kijelentette, hogy a Közel-Keleten korlátozni kell a Szovjetunió szerepét. Ha az Egyesült Államok képes lenne egyedül megoldani minden problémát - jelentette ki Sevardnadze -, akkor mi ezt üdvözölnénk, de ez aligha reális. Ezért hangsúlyozzuk a kollektív erőfeszítések fontosságát. (Alcímek: ÚJ SZÓ) (Folytatás az 1. oldalrol) szaki rekonstrukciójába. Ebbe már most több száz vállalat kapcsolódott be. A mostani ötéves tervidőszak éveiben, az elmúlt ötéves tervvel összehasonlítva, a gabonatermelés 7,5 millió tonnával (19 százalék), a hús és a vágóállatok termelése 539 ezer tonnával (15 százalék), a tejtermelés 2 millió tonnával (9 százalék) nőtt. A lakásépítés terén a stagnálás évei után szintén fellendülés tapasztalható. A radikális gazdasági reform során létrejönnek a feltételek a hatékonyság növeléséhez. A terjedelmes programok közül a főtitkár a szovjet gépipar korszerűsítésének programját emelte ki, amelytől jelentős mértékben függ a szovjet gazdaság jövője. Mint mondotta, a gazdaságban sikerült visszaszorítani számos negatív irányzatot. Ma a legsürgetőbb kérdés a lakosság ellátása, a fogyasztói piac normalizálása. Paradox dolog, hogy míg az egyik oldalon az utóbbi három évben növekedett az élelmiszerek és közszükségleti cikkek gyártása, a lakossági szolgáltatások terjedelme, addig a másik oldalon még mindig óriási a hiány az egyes termékekből. Mihail Gorbacsov elemezte, miért van az, hogy bár többet termelnek az országban, a helyzet csaknem rosszabb, mint korábban. Rendkívül lényeges, politikai kérdés is ez. E jelenség fő okát a piac egyensúly- hiányában látta, ez pedig az ország elhanyagolt pénzügyi helyzetével, valamint az árutermelés nem kielégítő fejlődésével függ össze. A pénzügyi nehézségeket is a múltból örököltük, mondotta, amikor nem a gazdaság hatékonyságát, a minőséget és a végterméket tartották elsődlegesnek, hanem a nyerstermelés mutatóit, az olajból származó bevételeket, a költségvetési hiány kiegyenlítését azáltal, hogy mind több alkoholt adtak el. Bírálóan szólt arról, a múlt év folyamán gyorsabban növekedtek a bérek, mint a munkatermelékenység. Nagyon sok esetben még most is érdemtelenül fizetnek ki nagy pénzeket. A helyzet megváltoztatása érdekében határozott intézkedéseket kell hozni. Előtérbe kerül az árutermelés növelése, a kereskedelmi hálózat bővítése. Ebben az évben a kiskereskedelmi áruforgalmat csaknem 30 milliárd rubellel kell növelni. Ez 1,3-szer több, mint tavaly. A piac és a pénzforgalom normalizálása közvetlenül összefügg a pénzügyek egészségesebbé tételével, az állam kiadásait mielőbb összhangba kell hozni a lehetőségekkel. Rendet kell teremteni a beruházások terén. 1985-höz viszonyítva tavaly a befejezetlen építkezések terjedelme 30 milliárd rubellel volt nagyobb. Ebben a helyzetben határozta el a kormány, hogy több milliárd rubellel csökkenti a beruházásokra fordított összeget. További tartalék a védelmi kiadások csökkentése - természetesen úgy, hogy az ország biztonsága ne szenvedjen károkat. Mihail Gorbacsov nagy figyelmet szentelt a nemzetiségi kérdéseknek, rámutatva: Becsületesen be kell vallanunk, hogy a problémát bizonyos mértékben alábecsültük. A múlt évben nemzetiségi ellentétek robbantak ki, amelyek mindmáig tartanak. De levontuk a tanulságokat. A párt elvi hozzáállását a 19. országos pártértekezlet vonatkozó határozatában, valamint az SZKP KB-nak a mostani választásokkal kapcsolatos platformjában is magyaráztuk. A nemzetek és nemzetiségek közötti viszonnyal a központi bizottság nyáron sorra kerülő plénum- ülésén ugyancsak foglalkozunk majd. Tapasztalataink és elemzéseink azt mutatják, a nemzetek és nemzetiségek viszonyával kapcsolatos problémákat kizárólag az átalakítás keretében lehet megoldani, e forradalmi folyamat szerves részeként. Mind a gazdasági reform, mind a politikai reform azonnal specifikussá válik, amint felvetődnek a nemzetiségi problémák. Ilyen értelemben az átalakítás a lenini nemzetiségi politika folytatása a mostani feltételek között. Megkezdjük a politikai reform második szakasza feladatainak teljesítését, ennek célja a nemzetiségi viszonyok összehangolása. A föderáció, valamint az egyes köztársaságok viszonyával kapcsolatban elmondta, a politikai reform mind nagyobb mértékben biztosítja a néphatalmat helyi szinten, valamint a különböző nemzetekhez és nemzetiséghez tartozó dolgozók részvételét az állam irányításában. A köztársaságoknak nagyobb jogaik és ugyanakkor nagyobb felelősségük is lesz a lakosság anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítését illetően. Meg kell találni az optimális viszonyt a föderáció jogai és a köztársaságok jogai között, a következő közös elv alapján: erős központ, erős köztársaság. Jelentős lépést tettünk ebbe az irányba: minden köztársaságból a párt és állami szervek képviselőinek, tudósoknak és szakértőknek a részvételével Kidolgoztuk a köztársaságok önigazgatása és önfinanszírozása fő alapelveinek koncepcióját. Ezt a közelmúltban az SZKP KB is megvitatta, hamarosan széles körű vitára bocsátjuk, s ezt követően a legfelsőbb államhatalmi szervek elé kerül. Az utóbbi időben problémák merültek fel az egyes köztársaságok és nemzetek viszonyában. Rendkívül érzékeny ez a kérdés, amelyben fordulat történhet. A történelemben és a jelenben is elsősorban azt kell látnunk, ami nemzeteinket összeköti, ami bizalmat és tiszteletet kelt egymás iránt, nem pedig elidegenedést. Joggal mondjuk: a jelen feltételek között az államok közötti vitákat kizárólag politikai eszközökkel lehet megoldani. Még inkább érvényes ez egy szövetségi szocialista államban élő nemzetek és nemzetiségek ellentéteire. Megvannak a szükséges feltételek ahhoz, hogy minden ügyet nyugodtan és igazságosan oldjunk meg. Gorbacsov elmondta, az országban talán nincs olyan vidék, ahol ne élnének egymás mellett a különböző nemzetek képviselői. Ez olyan realitás, amellyel sok minden összefügg, s amit párt- és állami szerveinknek, a társadalmi szervezeteknek is figyelembe kell venniük. A nemzetek és nemzetiségek közötti viszony összehangolása a szövetségi köztársaságok jogainak bővítésén túlmenően a következőket is jelenti: az autonómia minden formája státusának emelése; a nemzetiségi kisebbségek jogainak sokoldalú biztosítása, beleértve az új nemzetiségi járások és tanácsok létrehozását ott, ahol valamely nemzetiség kompakt egysége él. Előtérbe kerül ugyanis azoknak a nemzetiségeknek a kérdése, amelyeknek nincs autonómiájuk, amelyek a különböző köztársaságokban szétszórtan, esetleg csoportosan élnek. Természetesen nekik is megvannak a nemzeti szükségleteik: az anyanyelv tanulása és használata, a nemzeti kultúra értékeinek megőrzése és így tovább. Az SZKP KB főtitkára példaként említette azt, hogy a főiskolákon tanszékek nyíltak a bolgár, a magyar, a lengyel, az újgörög nyelv oktatása érdekében, kiadták a tatár-orosz, bolgár-ukrán, és a cseh -ukrán szótárt. Megkezdődött a bolgár nyelvű rádióadás, az Ogyesszai és a Do- nyecki kerületben görög nyelven is sugároznak műsort, előkészületben van egy tatár nyelvű újság kiadása is. Ilyen módon kell megoldani a nemzetek és nemzetiségek közötti problémákat. Tömören szólva: a nemzeti megújulás az átalakítás egyik szerves része lett. A nálunk most kialakuló új társadalmi feltételek minden nemzetnek lehetővé teszik, hogy kibontakoztathassa saját erőforrásait. Nemzetközi kérdésekről szólva értékelte az utóbbi években bekövetkezett változásokat. A párbeszéd a nemzetközi kapcsolatok normájává vált. A tárgyalások - minden bonyolultságuk ellenére - most először hoztak jelentős eredményeket, éspedig azáltal, hogy a fegyverkezés reális csökkentésének, a regionális konfliktusok rendezésének alapjaivá váltak. A szovjet csapatok Afganisztánból történt kivonása kapcsán leszögezte: a Szovjetunió felszólít mindenkit, elsősorban a genfi megállapodásokat aláíró államokat, hogy hozzá hasonlóan az afgán helyzet politikai rendezésére törekedjenek. Az új gondolkodásmód sikerének tekinthető: a „bizalom" kifejezés, amely eddig nagyon absztrakt kategória volt, ma már a politikai terminológia körébe sorolható, konkrét tartalma van, sőt olyan kritérium, amely szerint értékelik az államok és tömbök közötti kapcsolatokat. A „szovjet fenyegetésről“ ma már csak a visszahúzó erők beszélnek, bár ez nem jelenti azt, hogy a Nyugaton a katonai költségvetések elkészítői, a katonaiipari komplexum vezetői, az antikommu- nizmus ideológusai kiiktatták volna fegyvertárukból a szovjetellenességet. De a Szovjetuniótól való félelem, amit a nyugati közvélemény körében évtizedeken keresztül terjesztettek, lassan eltűnik. Az új helyzetben számunkra is meglepő, sok tekintetben váratlan volt, hogy a világon miként reagáltak az örményországi földrengésre. Két évvel ezelőtt ilyesmi még elképzelhetetlen lett volna. Mi is korábban sosem tapasztalt nyíltsággal fogadtuk a segítséget, amely olyan terjedelmet és jelleget öltött, hogy valóban a nemzetközi erkölcsi légkör alapvető változásának szimbóluma lett. Ma már senki sem tagadhatja, hogy a Szovjetunió iránti viszonynak nagy jelentősége van nemcsak a mi országunk, hanem az egész világ szempontjából. Az emberi és erkölcsi tényező erősödik, egyre nagyobb szerepet játszik a világpolitikában, a nemzetközi fejlődésben. Ez úgyszintén az új gondolkodásmód győzelme. Mihail Gorbacsov a továbbiakban azt hangsúlyozta, a szovjet külpolitika nyitott a világ különböző erői felé. Mind gyakrabban hallani a NATO-or- szágok legtekintélyesebb vezetői, állam- férfiúi részéről is, hogy a „hidegháború" lassan a múlté. A háború utáni időszakot tekintve, s talán az egész történelemben is most erősödött először országunk biztonsága a katonai potenciál növelése, a már amúgy is óriási hadikiadások emelése nélkül. Hozzáláthattunk katonai doktrínánk átértékeléséhez, egyértelműen a védelem szellemében. Megkezdtük a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentését, a katonai kiadások lefaragását, s a katonai termelést részlegesen polgári termelésre állítjuk át. Külpolitikánk abban az értelemben is az átalakítást szolgálja, hogy utat nyit a külvilággal való szélesebb körű gazdasági együttműködés előtt, bekapcsolja országunkat a világgazdasági folyamatokba. Lényegesen megváltoztatjuk külgazdasági tevékenységünket, arra törekszünk, hogy a Szovjetunió a nemzetközi munkamegosztás teljes jogú résztvevője legyen. Információs, kulturális és idegenforgalmi kapcsolataink is bővülnek a külfölddel. Mindinkább megnyílunk a világ előtt, s a világ is egyre jobban megnyílik előttünk. Nagyon fontos folyamat ez, amelyet a világ növekvő egysége feltételez. Ugyanakkor bonyolult is. Nem arról van szó ugyanis, hogy bármit át kell venni, ami pillanatnyilag a legdivatosabb, s nem is a különböző értékek keverékéről, hanem a kölcsönösen igazságos megismerésről, ami oly fontos a béke és haladás szempontjából. A Szovjetunió világban elfoglalt helyzetével kapcsolatos alapvető pozitív változás legfontosabb elemei ezek. S ezek mindegyike a szocializmus megújulását szolgálja. Maga a szocializmus is mind aktívabban bekapcsolódik a történelmi tevékenység össz- emberi folyamatába. Minden nép, amely a szocializmus mellett dönt, maga határozza meg az új társadalom építésének formáit, eszközeit és módszereit, amelyek megfelelnek történelmileg kialakult nemzeti értékeinek, gazdasági lehetőségeinek és szellemi potenciáljának. Sok szocialista ország keresi jelenleg az élet új minőségére való áttérés útjait és formáit, a szocialista demokrácia erőforrásainak feltárásán keresztül. Minden ország szuverén módon oldja meg a saját problémáit, keresi a válaszokat a felmerült kérdésekre. Az alapvetően közös cél sokoldalú megközelítése a szocializmus életképességének és erejének forrása. Az új gondolkodás eme következtetéseivel összhangban nemcsak az elméletben, hanem a gyakorlatban is átalakítjuk kapcsolatainkat a szocialista országokkal. Feltétlen önállóság, teljes egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás, a szocializmus korábbi történelmével összefüggő hibák és deformációk felszámolása, a kölcsönös érdekek mélyebb és tudományosan megalapozott tiszteletben tartása, szolidaritás és kölcsönös segítség - mindez a szocialista országok pártjainak és kormányainak népükkel szembeni felelősségét feltételezi. Ezeknek az új folyamatoknak a kibontakoztatása az egyes szocialista országokban ugyanakkor a világszocializmus fejlesztését, az emberiség általános haladását is jelenti. A szocialista nemzetközi kapcsolatok megmásíthatatlan elvei és szabályai ezek. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy előre lássuk: a 21. századba lépő szocializmus más lesz, mint a mostani. Nem szabadul meg minden problémától, de azáltal, hogy minden anyagi és szellemi erejét az ember szolgálatába állítja és levonja a következtetéseket a sokszínű tapasztalatokból, valamint kihasználja a lényegében rejlő energiákat, ezáltal az általános haladás konstruktív tényezőjévé válik. Beszédének befejező részében Mihail Gorbacsov megemlítette, hogy az idei választásokat az új választási törvény alapján fogják tartani, s vázolta, hogy ezzel kapcsolatban milyen feladatok állnak a szovjet társadalom előtt. ÚJSZt 6 1989. II. 2