Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-23 / 46. szám, csütörtök

Ladislav Adamec elvtárs beszéde

(Folytatás az 1. oldalról)

aktív viszonyt, passzivitáshoz és a felelősség lerázásához vezet. A közömbösség, a köz-, a kollektív és a magánügyek iránti figyelmetlenség a fiatalság eszményeinek csorbítását jelenti. Az igazi fiatalság mindenekelőtt azt jelenti, hogy bátran keresik az újat, kezdeményezően küzdik le az akadályokat, minden iránt érdeklődnek, nem törődnek bele a hazugságba, az igazságtalanságba.

Válasz a kor kihívására

Elvtársak,

az önelégültség terjedése okozta elsősorban, hogy országunk a technika, a kultúra, a tudomány szakaszán és más területeken egyre nagyobb mértékben lemaradt. Szavakban ugyan bírálták és elítélték az ilyen álláspontokat, de a gyakorlatban nemegyszer tanúi lehettünk ilyesminek, sőt igazolást is kerestek rájuk. A negatív fejlődés megállítása érdekében éppen ezen a téren kell határozottaknak, következeteseknek lennünk. A társadalmi átalakítás programja választ ad nem egyszerű korunk és a bonyolult feladatok kihívására. Nem kerülhetnénk el az átalakítást, nem halaszthatnánk el, vagy esetleg nem korlátozhatnánk csak egy propaganda-kampányra? Meggyőződésem, hogy állampolgáraink, de mindenekelőtt a fiatalok előtt senki sem tudna helytállni a stagnálás és a lemaradás koncepciójával. Jobb eljárást senki sem javasolt, más reális megoldásokat nem ismerünk.

Az átalakítás programjának jóváhagyása és lebontása történelmi jelentőségű döntést jelent, érinti országunk további sorsát, a szocializmus jövőjét Csehszlovákiában. Az alapvető irányvonalakat meghatároztuk, a többit a Szovjetunió és a testvéri országok tapasztalatainak fel- használásával menet közben kell megoldanunk.

Alapvető elvi kérdés, minél több ember, bizalmuk és támogatásuk megnyerése. Nincs szükségünk hangzatos egyetértésre, a gyűléseken való tüntető részvételre, nyilatkozatok aláírására, hanem a tettekben megnyilvánuló belső meggyőződésre. A CSKP kezdeményezésére a demokratizálás programja érinti politikai rendszerünk valamennyi láncszemének aktivizálását, a társadalom valamennyi rétegének, főleg a fiatal nemzedék és a SZISZ mozgósítására irányul. Nem vagyok híve a jogtalan kiváltságoknak, de az ifjúságnak sok szempontból különleges helyzete van. Miben rejlik ez? Nem azt jelenti, hogy kisebb igényeket támasztunk felkészültségével szemben, igazoljuk hibáit, gyengéit. Nem jelent hamis, hízelgő szavakat, az éretlen javaslatok nem őszinte dicséretét. Nincsen semmi köze ahhoz, hogy az életkori jogtalanul minden szempont fölé helyezzük. Érzékenyen kell viszonyulnunk a fiatalok nézeteihez, állásfoglalásaihoz és magatartásához. Meg kell értenünk, hogy a fiataloké a jövő és a fiatalok csupán készülnek a jövőre, tanulnak és tapasztalatokat gyűjtenek.

Napjaink bonyolultak. Sok minden megváltozik, sok mindent felülbírálunk, sok minden most van születőben és ez tükröződik valamennyi korosztály gondolkodásában és cselekedeteiben. Nem egyszerű az idősebb nemzedékek számára, hogy leszokjanak a bevett gyakorlatról, leküzdjék a sztereotípiákat, hagyományokat, a megcsontosodott elképzeléseket. Nem gondolom azonban, hogy könnyű az élete a mai fiatalságnak, amely csak keresi helyét az életben.

A fiatalok és az átalakítás

Az új szövetségi kormány működésének négy hónapja alatt bebizonyosodott, hogy munkastílusával és tartalmával, az időszerű, égető kérdések megoldásával valamennyi nemzedék elismert képviselőjévé kell válnia. Az idősebbeké is, akik sokat tettek, sokat áldoztak, akiknek munkássága jogos tiszteletet és elismerést érdemel. Kétségtelen, hogy sokkal adósak maradtunk békés életük feltételeinek rm^gteremtésében. Nincs szó minden esetben a pénzeszközök nagyságáról, az új beruházásokról, hanem arról is, hogy igazságosan értékeljük érdemeiket, tiszteljük becsületes, áldozatos munkájukat. Azért is emlékeztetek most erre, mert nincs szó csupán a törvényekről és határozatokról, hanem a jó emberi kapcsolatokról is. Ezekben pedig nem kis részük van a fiataloknak, néha jó, néha kevésbé jó értelemben.

A forradalmi változásokat mindenekelőtt a fiatalok számára, á fiatalok érdekében hajtjuk végre. Ezeket azonban nem tudjuk megvalósítani öntudatos, aktív részvételük, és anélkül, hogy az emberek

megértsék értelmüket, teljes mértékben bizalmat tanúsítsanak és készen álljanak az akadályok elhárítására.

Mi és miért kapcsolja össze az ifjúságot az átalakítással? A fiatalok és minden forradalmi tett közös jellemvonása, hogy a jövőre, az igazságra, az erkölcsi eszmények iránti hűségre irányul, ellenzi a képmutatást, bátran harcol a jó ügyért. Az átalakításért folytatott küzdelem lehetővé teszi a fiatalok számára, hogy érvényesüljenek és kielégíti a romantika iránti vágyukat is. Lényege nemcsak abban rejlik, hogy felelevenítjük a partizánosztagok és az első ötéves tervidőszakok építkezéseinek legendáját. Nem elégíthetjük ki a fiatalokat mindennapjaink látszólagos romantikájának mesterséges kiemelésével. Korunk romantikája a gondolatok nagyságában, a társadalmi igazságért folytatott küzdelmek nehézségében és abban az eltökéltségben rejlik, hogy bátran lépünk az új utakra, kockáztatunk és nem félünk a konfliktusoktól. Egy más eszmény is elképzelhető azonban - az olyan emberek jólétének gondolata, akik félreállnak, akik csak észrevételeket tesznek, agyafúrt tanácsokat adnak és eleve kétségbe vonják törekvéseink értelmét.

Viszonyunk a múlthoz

Az utóbbi időben sokat beszélünk a múlt iránti viszonyról. Néhány esetben azért, mert komolyan magyarázatot keresünk ismereteink fehér foltjaira, néha pedig csupán divatból, szenzációhajhászásból. A történelem iránti érdeklődés a törekvés az előítéletekkel és az illúziókkal való szakításra egészséges és hasznos. Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely abban a szerencsében részesült, hogy valóra válthatta a szocialista programokat. Mi saját tapasztalatunkból jól tudtuk, mi volt a kapitalizmus, milyen nagy forradalmi fordulatot jelentett 1945 májusa és 1948 februárja. Azokhoz tartozom, akik negyvenegy évvel ezelőtt aktívan részt vettek a februári eseményekben és a mai napig szíveden emlékeznek ezekre a napokra. Büszke vagyok arra, hogy jelen lehettem. Felülbírálva az eszményeket, az akkori elképzeléseinket a jövőről, de felelősséget érezve azért, hogy eszméinket megvalósítsuk az életben.

A közelmúlt eseményei még túlságosan frissek, érintik az élő résztvevők érdekeit, sok szempontból szerepet játszik, hogy hogyan látják ők a tegnapi eseményeket. Sohasem volt könnyű eltekinteni a személyes érdekektől. Ezzel számolni kell, ezt meg kell érteni. A radikális ítélet nem válik javunkra. Az értékelést nem halogathatjuk, mivel társadalmunknak szüksége van az objektív, valós képre. Ha a múlt tapasztalatai nem nyitják ki szemünket, nem tudunk megmenekülni az elavult nézetek terhétől. Hogyan tudunk bármit is elkerülni, ha nem tudjuk, mi volt a jó, mi volt a rossz, mi volt a jogos és igazságos? Ezzel nem azt akarom mondani, hogy öncélúan l<ell turkálni a múltban, mindenáron mindent elemezni, a tények figyelembevétele nélkül felülbírálni. A részleteket hagyjuk a szakképzett történészekre. A gyakorlat azonban megköveteli, hogy a jövő számára levonjuk a helyes tanulságot.

Elvtársak,

lelkesítő és egyúttal elkötelező forradalmi korban élünk, amely bátorságot, merészséget, körültekintést, kötelességtudatot és felelősségtudatot követel. Részvételünkkel szemünk előtt mélyreható változások mennek végbe. Ezek nagymértékben befolyásolják azoknak a nemzedékeknek a sorsát, amelyek most csatlakoznak a munkafolyamathoz, a politikai és a társadalmi élethez. Jogosan teszik fel a kérdést, milyen helyzetben vagyunk. Ez természetes. Enélkül, főleg a fiatalok, nem érthetik meg annak értelmét, ami körülöttük és bennük zajlik.

Nagyon sok vita folyik gazdaságunk helyzetéről. Saját tapasztalataikból tudják, annak ellenére, hogy nálunk általában jól élünk, nem lehetünk mindennel elégedettek. Mindenekelőtt mivel? Röviden: egész népgazdaságunk hatékonyságával. Annak ellenére, hogy a termelés a tervezett ütemben növekszik, elérjük az előirányzott volumeneket, még mindig lemaradunk a döntő területeken. Aránytalanul nagy a munka- és alapanyagigényesség, nem jó a termékek minősége, nem megfelelő a tudományos-műszaki haladás üteme és hozzájárulása a munkatermelékenység növekedéséhez. Ez okozza a nehézségeket a bel- és külpiacokon, ez okozza a zavarokat az anyagi-műszaki ellátásban, a vállalatok pénzgazdálkodásában, a CSSZSZK anyagi és szellemi erejének nem elég hatékony kihasználását. A mai helyzetnek több oka van. Az okok közös nevezője az extenzív fejlesztés folytatása, az adminisztratív-utasítá- sos irányítási rendszer fékező szabályozóinak hatása, az előnytelen termelési struktúra. A gazdaság romló állapotának okaira részletesebb választ ad a társadalmi-gazdasági fejlődés elemzése, amelyet a CSKP KB Elnökségében és a kormányban való megvitatás után áprilisban a Szövetségi Gyűlés elé terjesztünk. Nemcsak az a célja, hogy választ adjon a mai helyzet okaira, hanem megmagyarázza az irányzatokat, a kivezető utakat és a fordulat módját is.

Miért merül fel olyan sok találgatás, kérdés és néha szinte ellentmondásos álláspont az átalakítás programjával kapcsolatban? Az átalakítás természetesen csak képletesen, szemléltetően fejezi ki azokat a változásokat, amelyeket átélünk és megvalósítunk. Nehezebb átalakítani, még a jó alapokra épített szilárd konstrukciójú házat is, mint egy újat építeni.

Nekünk van mire alapoznunk. Sok mindent azonban le kell bontanunk, meg kell szabadulnunk mindattól, ami nem állta ki az élet próbáját. Van, ami eleve adott, sok minden azonban nincsen. Vannak, akik félnek a kockázattól, meghátrálnak a nehézségek előtt és inkább továbbra is a szűk falak között akarnak élni vagy kényelemszeretetből, vagy azért mert nem bíznak saját erejükben, saját képességükben, hogy valami jobbat is fel tudnak építeni. De nem érthetünk egyet azokkal sem, akik mindent le szeretnének rombolni és a zöld réten valami egészen mást szeretnének építeni. Az ilyen radikális elképzelés az első pillanatban vonzónak tűnhet. A valóságban azonban a szocialista építés négy évtizedének leírása nagy meghátrálást, a rég elavult viszonyokhoz való visszatérést jelentené. Ezért az ilyen álláspont számunkra elfogadhatatlan és erről nincs mit vitatkoznunk.

A helyes utat választottuk

A szocialista utat választottuk és a gyakorlat bebizonyította, döntésünk helyes volt. Miért szorgalmazzuk napjainkban oly határozottan az alapvető változásokat, a szükséges reformokat? A forradalmi gyakorlat hívei és támogatói vagyunk, amely megköveteli, hogy minden lépésünket és elképzelésünket következetesen a gyakorlattal, az élet szigorú mércéivel mérjük. Nincsenek igazabb és igazságosabb kritériumok. Például negyven évvel ezelőtt bevezettük a központi irányítás és tervezés, a minisztériumok és a vállalatok közötti viszonyok bizonyos rendszerét. Ezek alapjában megfelelték az akkori feltételeknek, az ismeretek színvonalának, a szokásoknak. A későbbiekben azonban ez a rendszer egyre jobban fékezte a műszaki és szervezési haladást, akadályozta az emberek munkahelyi és politikai aktivitását. Nem tudatosította mindenki idejében, hogy az irányítás történelmi feltételekhez kötött ideiglenes formáiról van szó, amelyeket a szocializmus érdekében alapjában meg kell változtatni. Hosszú időn keresztül az az elképzelés terjedt el, hogy a deklarált alapelvek tévedhetetlenek. Az a dogmatikus nézet érvényesült, hogy az irányítás és tervezés bevezetett módszerei kifejezik a szocializmus lényegét és megváltoz- tathatatlanok. Az ilyen gondoskodásmód nagy károkat okozott. Ebből levonjuk a tanulságokat és már másképp járunk el.

Sok hasonló példát sorolhatnánk fel arról, milyen nagy árat fizetünk azért, hogy nincs kedvünk, vagy nem tudjuk megváltoztatni a megszokott gyakorlatot. Nincs igazuk azonban azoknak, akik általánosságban vádaskodnak, hogy mindenki, aki a múltban valamit csinált, aki valamihez a nevét adta, nem hajlandó megvalósítani az átalakítást. A mi kormányunkról is azt mondták, hogy nem hajlandó reformokat végrehajtani. Programnyilatkozatunkban kitűztük a gazdasági mechanizmus átalakítása meggyorsításának, a társadalmi változások meggyorsításának programját. Hazai és külföldi ellenfeleink sokáig nem mondtak le a hamis jóslatokról és nem tudtak eligazodni. Számoltunk azzal, hogy minden alkalmat megragadnak elképzeléseink kétségbevonására. A nehézségek, a meg nem értés, a provokációk és a rágalmak nem idegesítenek és nem is térítenek el bennünket. Éppen ellenkezőleg. Még következetesebben, offenzívabban és határozottabban folytatni akarjuk az álalakítás, a demokratizálás, a mélyreható társadalmi reformok útját.

Támogatjuk az emberekkel folytatott nyílt, demokratikus párbeszédet. Véleményünk szerint ennek nem a legalkalmasabb módja az aláírásgyűjtés. Senkinek sem vonjuk kétségbe azt a jogát, hogy ilyen formában is kifejezze nézetét. Nem lenne-e azonban jobb, ha tárgyalnánk, ha nyíltan kicserélnénk nézeteinket, keresnénk a kölcsönösen elfogadható álláspontokat? A párbeszéd olyan eszközeinek adunk előnyt, amelyek a közös alkotó munkára egyesítik az embereket. Döntőnek tartom, hogy megnyerjük azokat az embereket is, akiket a nézetkülönbségek ellenére is becsülök. A vitás kérdések mesterséges kiélezése - a külföldi rádióadók kampányai révén - semmilyen esetben sem használ az átalakítás ügyének.

Az eredmény számít

Tudjuk, az emberek nem a jó tervek, hanem mindenekelőtt a konkrét eredmények alapján ítélnek meg bennünket. A kormányban ezért nagy figyelmet szentelünk annak, hogy mindazt megvalósítsuk, amiben megállapodtunk, amire köteleztük magunkat, amit megígértünk. Ez azonban nemcsak a mi akaratunktól függ. A legjobb programok megvalósításában döntő szerepük van az embereknek, akik ezeket a programokat megértik, magukénak vallják, támogatják és saját érdekükből is hozzájárulnak teljesítésükhöz. Ezért szentelünk oly sok időt és erőt politikánk magyarázásának. Bő közleményeket adunk ki a kormány tanácskozásairól, sok mindenről beszámol a televízió, a miniszterek gyakrabban szerepelnek a tájékoztató eszközökben. Végül is ez az aktíva, ugyanúgy mint a többi kerületben tervezett hasonló rendezvény, azt tanúsítja, milyen fontosságot tulajdonítunk a nyílt tájékoztatásnak. Kötelességünknek tartjuk, hogy lehetővé tegyük az állampolgároknak a szocialista állam politikájának jobb megértését, azt hogy hatékonyabban részt vehessenek a kormánypolitika kimunkálásában és ellenőrzésében.

Gyakran kapunk leveleket, amelyekben az emberek elmondják nézeteiket - tolmácsolják aggodalmaikat, javaslatokat tesznek, bírálnak és dicsérnek. Nagyra becsülöm a nyílt szavakat. Engedjék meg, hogy ezzel összefüggésben köszönetét mondjak a szlovákiai üzemek ifjúsági kollektíváinak ösztönző és őszinte állásfoglalásaikért. Nagyra becsülöm ezeket és véleményem szerint azt bizonyítják, hogy a fiatalok egészséges nézeteket vallanak és az igazságot akarják hallani.

Elvtársak,

annak ellenére, hogy különbözőek a nézetek az átalakítás megvalósításának üteméről és módjairól, kevés ember közömbös. Ez is azt bizonyítja, hogy az átalakítás milyen mélyen érinti az emberek érdekeit és szükségleteit, milyen erősen befolyásolja érzéseiket és érzelmeiket. Azoknak a gazdag tapasztalatoknak a birtokában, amelyeket a legfelsőbb párt- és állami szervekben, a gazdasági szférában és a nemzeti bizottságok területén kifejtett munkák során szereztem, őszinte híve vagyok az átalakítás gondolatának. Meggyőződésem, hogy az SZKP által kidolgozott irányvonal nemzetközi érvényű és a mi feltételeink között is az eredményes haladás egyedüli reális útját jelenti.

Ennek ellenére nem értek egyet azzal az illúzióval, hogy az átalakítás könnyű és gyorsan eredményekhez vezethet. Miért? Elsősorban azért, mert megkésve hozzuk helyre a fogyatékosságokat, akarunk fordulatot elérni a szocialista építés módszereiben és az emberek gondolkodásában. Az eddigi szervezési forma és munkastílus régi fejlődési forrásai már rég kimerítették lehetőségeiket. Nem értek egyet azonban azzal a pesszimista nézettel, hogy már megkéstünk a felújítással, a fordulat elérésével, a dinamikus fejlődés útjának megkezdésével. Semmi esetre sem engedhetjük meg azonban magunknak, hogy időt veszítsünk, meg kell gyorsítanunk az ütemet, menet közben kell megoldanunk a dolgokat. Nem keveset vesztettünk, de elegendő erőnk van ahhoz, hogy megmásítsuk a kedvezőtlen fejlődést.

Nem várhatjuk, hogy az átalakítás bármit is helyettünk megold, hogy csak oda kell ülnünk a gazdagon megterített asztalhoz és élvezni fogjuk azokat a gyümölcsöket, amelyeket valaki más termesztett számunkra. Természetes az a követelmény, hogy tudni szeretnék, mit hoz az átalakítás az egyéneknek és a kollektíváknak, milyen hasznuk lesz belőle, mi változik meg a munkahelyen, a lakóhelyen vagy a családban. Mindenkinek nyíltan meg kell azonban mondanunk, hogy ez mindenekelőtt magától, megértésétől, hozzájárulásától és ismereteitől függ. Az új gazdasági mechanizmus lehetővé teszi, hogy jobban hasznosítsuk a műveltséget, a minőségi munkát, a leleményességet és a fegyelmezettséget. Szükségessé teszi azonban azt is, hogy rugalmasabban alkalmazkodjunk a termelési programok megváltozásához, a szakképzettségi követelményekhez.

Értékelni szeretnénk, hogy a fiatalok többsége helyesen viszonyul a forradalmi átalakítás programjához, örülünk, hogy

őszintén támogatják és saját erőfeszítésükkel is hajlandók elősegíteni megvalósítását. Ebben rejlik ennek az irányzatnak a megmásíthatatlansága és távlatisága. Nem bízhatunk azonban csupán a lelkesedésben, a szavakban, a jelmondatokban. Ezekből a múltban olyan sok volt, hogy lejárattak nem egy nagy gondolatot. Amikor a szocialista megújhodásról beszélünk, éppen arra gondolunk, hogy a szocialista alapelveknek vissza kell adnunk eredeti értelmüket és értéküket. Ellenezzük az üres moralizálást. A forradalmárok azonban mindig ügyeltek, hogy szavaik és tetteik teljes mértékben összhangban legyenek. Támogatjuk a fiataloknak azt az őszinte törekvését, hogy a politikában és az egész társadalmi életben érvényesüljenek a magas erkölcsi értékek. Egyetértünk abban, amikor elítélik a képmutatást, az élősködést, a megvesztegetést és a semmitmondást. Az ilyen jelenségek energikus kiküszöbölése nélkül nem teremthetjük meg az igazságon és a bizalmon ajapuló egészséges társadalmi viszonyokat.

Elvtársak,

valamennyiünknek, a szövetségi kormánytól a részlegek és műhelyek vezetőiig, sok gondot okoz a mai gazdasági helyzet. Mindenütt más-más probléma okoz gondot, de szinte sehol sincs minden rendben. Nem állítjuk, hogy biztos receptünk van valamennyi nehézség azonnali megoldására. Mit tartunk lényegesnek? Azt, hogy erőfeszítéseink reálisan előre vezetnek, meghozzák a szükséges eredményeket és a lelki megnyugvást. A legrosszabb az, ha fölösleges munkát végez valaki, ha céltalanul pazarolja energiáját, elveszti reményét és nem állnak előtte távlatok.

Sok tapasztalat azt mutatja, hogy a fiatalok között is találkozhatunk ilyen jelenségekkel. Ezt nagyon komoly jelzésnek tartjuk. Az irányítás adminisztratív utasí- tásos rendszere a bürokrácia pangási jelenségeivel nagyon negatív szerepet játszott ebben. Főleg a középszerű egyenlősdi gyakorlatával, azzal hogy kevés alkalom volt a kiválásra, lassú volt a káderek mozgása, alacsony volt az ösztönzés a jobb teljesítmények elérésére és az érdekeltség a szakképzettség növelésében. De nemcsak ezzel. Azzal az irányzattal együtt, hogy a figyelem egyoldalúan a mennyiségi növekedésre, a létező termelési és szervezési viszonyok és az elért műszaki színvonal újratermelésére irányult. Bénítólag hatott az is, hogy lemaradtunk a legfejlettebb országok gyors fejlődési üteme mögött.

Igényes célokat kell megvalósítanunk

A gazdasági helyzet bonyolultsága fokozza a fiatal nemzedék érdeklődését államunk jövője iránt. Tudatosítjuk, milyen rendkívül nagy felelősséget jelent a távlati társadalmi-gazdasági program kidolgozása. Jelenleg folyik a prognózisok kidolgozása 2010-ig. Ennek a dokumentumnak a jelentőségét nemcsak abban látjuk, hogy milyen jövőre törekszik országunk és ezt tudományosan hogyan indokolja meg. Azt tartjuk döntőnek, hogy kidolgozzuk a konkrét eljárást. Mit kell a legfelsőbb párt- és állami szerveknek tenniük már az idén, jövőre és a 9. ötéves tervidőszakban annak érdekében, hogy ismét Európa élenjáró országai közé kerüljünk. Az ilyen magas cél kitűzésére köteleznek bennünket hagyományaink, valamint nagy termelési és szellemi erőnk. Tudjuk, hogy az ehhez vezető út nem lesz köny- nyű. Véleményünk szerint azonban az új nemzedéknek nem ajánlhatunk fel olyan programot, amely apró lépésekkel és kozmetikai változtatásokkal akarja csökkenteni a lemaradást. Meggyőződésünk, hogy a fiatalok teljes mértékben megértik és támogatják ezt az elképzelésünket.

Országunk jövőjét és lakosságának jó életét a harmadik évezred fordulóján nem szavatolhatjuk egy-egy lépéssel még akkor sem, ha ezek radikálisak lennének. A döntő az lesz, hogy három alapvető irányban szervesen összekapcsoljuk eljárásunkat:

1. A gazdasági mechanizmusnak szüntelenül alkalmazkodnia kell a szociális-gazdasági és kulturális új feladatokhoz és szükégletekhez.

2. A gazdaság struktúráját a lehető leggyorsabban összhangba kell hozni természeti, gazdasági és társadalmi forrásainkkal, figyelembe véve a magas népgazdasági és ökológiai hatékonyság kritériumait.

3. Nagyobb mértékben és célszerűbben kell bekapcsolódnunk a nemzetközi munkamegosztásba, a jövőbeli szocialista közös piacba, a Szovjetunióval való céltudatos gazdasági integráció útján.

Ehhez kedvező feltételeket teremtet(Folytatás a 3. oldalon)

ÚJM

2

1989. I