Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám, szombat
ÚJ szú 3 * 1989. II. 18. A JKSZ Központi Bizottságénak 21. ülése Káderkérdések szerepelnek a testület napirendjén (ŐSTK) - Belgrádban pénteken megkezdődött a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának 21. ülése. A testület elsősorban a központi bizottság és az elnökség megújításáról tárgyalt. A személycserék a nemrég lezajlott 20. ülésen kezdődtek meg. A KB- tagok közül több mint negyvenet kellene kicserélni, s az elnökség néhány tagjának lemondását követően ezt a csúcstestületet is ki kell egészíteni. A JKSZ KB ülésének napirendjén szerepel az a beszámoló, amelyet egy munkacsoport készített a boszniai és hercegovinál' pártszervezet kérésének jogosságáról (Mate And- rics, Hrvoje Istuk, Milanko Reno- vica és Nikole Sztojanovics felelősségének megállapításáról volt szó, az ő nevük ugyanis sokat szerepelt egy tengerparti üdülőközpont körüli botránnyal összefüggésben). Egy másik munkacsoport a vajdasági pártszervezet azon követelésével összefüggésben terjeszt elő jelentést, hogy váltsák le KB-tagsági tisztségéről Petar Maticsot (ő a vajdasági tisztségviselők közül a tavalyi újvidéki tüntetések után nem nyújtotta be lemondását). Stefan Korosec, a JKSZ KB Elnökségének titkára néhány napja közölte, a mostani ülésen megvitatják a XIV. pártkongresszus előkészítésével kapcsolatos kérdéseket is. A tegnap megkezdődött tanácskozás napirendjén azonban nem szerepel ez a pont. A Vajdasági Kommunisták Szövetsége továbbra is kitart amellett, hogy hívják össze a JKSZ rendkívüli kongresszusát - jelentette ki Ne- deljko Sipovac, a tartományi pártelnökség elnöke. Ezzel Korosecnek arra a korábbi nyilatkozatára reagált, hogy decemberben a JKSZ rendes kongresszusát hívják össze. Arról azonban, hogy végül is hogyan nevezik el a tanácskozást, s mikor kerül sorra, csakis a központi bizottság hivatott dönteni - mondotta Sipovac. Ljubljanában mintegy 1200 ember részvételével csütörtökön megalapították a Szlovéniai Szociáldemokrata Szövetséget. Az alakuló gyűlés jóváhagyta a párt programját és alapszabályzatát, megválasztotta vezető szerveit, tehát a szervezet magán viseli a politikai párt összes formális jegyét. A szövetség azt ígérte, a jugoszláviai népfront keretében fejti ki tevékenységét. Első feladatának azt tartja, hogy elősegítse az új szlovén alkotmány kidolgozását. A párt a következő választásokon saját jelölteket indít. Grósz Károly fogadta Miroslav étépánt (ŐSTK) - Grósz Károly, az MSZMP főtitkára Budapesten tegnap fogadta Miroslav étépánt, a CSKP KB Elnökségének tagját, a prágai pártbizottság vezető titkárát. A megbeszélés során a magyar pártvezető kitért rá, hogy az MSZMP jelenleg komoly változásokat hajt végre a politikai rendszerben és a gazdasági mechanizmusban. E heti prágai látogatására utalva ismét pozitívan értékelte a csehszlovák-magyar együttműködést, s azt is hangsúlyozta, hogy a két főváros pártszervezetei közötti szoros kapcsolatok elősegíthetik a mindkét országban végbemenő társadalmi és gazdasági változások programjának megvalósítását. Miroslav Őtépán tegnap találkozott Lukács Jánossal, az MSZMP PB tagjával, a KB titkárával is, majd Budapest VIII. kerületébe látogatott. A prágai pártküldöttség tegnap befejezte a magyar fővárosban tett látogatását. VARSÓI KEREKASZTAL-TÁRGYALÁSOK Megállapodás a „Szolidaritás“ legalizálásáról A végső döntést a szejm hozza meg (ŐSTK) - A varsói kerekasztal- megbeszélések keretében a szak- szervezeti pluralizmus kérdéseivel foglalkozó munkacsoport ülésén csütörtökön megállapodás született a ,,Szolidaritás" és az ún. „Paraszt Szolidaritás“ legalizálásáról. Amint azt Aleksander Kwasniewski, a kormány társadalmi-politikai bizottságának elnöke sajtóértekezletén elmondta, a „Szolidaritás“ szakszervezet lesz és nem politikai mozgalom, s legalizálásáról a szejmnek kell döntenie egyidőben Megtartották a harmadik palesztin-izraeli találkozót is Samir fel van háborodva, Peresz helyesel (ŐSTK) - Az izraeli kormány szóvivője tegnap élesen bírált egyes politikusokat amiatt, hogy a megszállt területeken olyan palesztin személyekkel tartanak fenn kapcsolatokat, akik a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezettel szimpatizálnak. Ezek a találkozók állítólag semmihez sem vezetnek és „gátolják az igazi békeerőfeszítéseket.“ Jicchak Samir kormányfő felháborodással vette tudomásul, hogy az izraeli képviselők csütörtökön este már hadmadízben találkoztak Fejszál Husszeinivel, a magas rangú palesztin vezetővel. A találkozó Amnoh Rubinstein képviselőnek, a Sinuj liberális centralista párt vezetőjének közvetítésével valósult meg. Rubinstein Samir szóvivőjével ellentétben rámutatott: ezek a találkozók hozzájárulnak az izraeliek és a palesztinok közötti bizalom erősítéséhez. Mint mondotta, Husszeini- től azt akarták megtudni, vajon a PFSZ valóban elismeri-e Izrael létjogosultságát. Samir szóvivője szerint a palesztinokkal folytatott kapcsolatokról kizárólag a kormánynak kellene döntenie. Simon Peresz, az Izraeli Munkapárt elnöke ugyanakkor támogatja a találkozókat. A politikai színtéren bekövetkezett változások nem tükröződnek Ciszjordániában és a Gázai övezetben. Csütörtökön este az izraeli katonák Nabluszban megsebesítettek egy 25 éves palesztin fiatalembert, aki tegnap reggel meghalt. Csütörtökön egy 9 éves kislány halt bele sérüléseibe. Törékeny tűzszünet Bejrútban (ŐSTK) - A meghirdetett tűzszünet ellenére Kelet-Bejrútban és a közeli keresztények lakta térségekben szerdán és csütörtökön tovább folytatódtak a harcok a Libanoni Erők - a keresztény jobboldal legerősebb katonai-politikai csoportja és a reguláris libanoni hadsereg egységei között. Csak este sikerült ismét megállapodni a fegyvernyugvásban. A harcok eddig 57 áldozatot és 170 sebesültet követeltek. A tegnap reggeli hírek szerint a Libanoni Erők tagjai elhagyták kelet-bejrúti állásaikat. Szerdán és csütörtökön is Naszrallah Szfair- nak, a maronita egyház legbefolyásosabb vezetőjének közvetítésével kötötték meg a tűzszünetet. A hadsereg és a Libanoni Erők közölték, képviselőik tárgyalásokat folytatnak arról, miként lehetne megoldani az egyre éleződő politikai ellentéteket. Michel Aun tábornok, a hadsereg főparancsnoka ezzel összefüggésben feltételeket szabott. Felszólította a Libanoni Erőket, hogy csapataik rendeljék alá magukat a hadsereg keresztény egységeinek, és adják át az általuk ellenőrzött gazdasági objektumokat, elsősorban a bejrúti kikötő egy részét, valamint az ország legnagyobb erőművét. Aun tábornok katonai kabinetje közben újabb lépést tett, amely az ország további megosztottságához vezethet. Csütörtökön Kelet-Bejrút- ban a „Libanoni Rádió“ néven szólalt meg Aun kormányának adója. Ugyanígy nevezik az állami rádió- állomást, amely a főváros nyugati szektorából sugároz. Holnap kezdődik a dzsakartai „koktélparti“ (ŐSTK) - Phnompenhben tegnap tanácskozást tartott Kambodzsa, Laosz és Vietnam külügyminisztere. A kambodzsai rendezéssel foglalkozó második kötetlen találkozó előkészületeivel kapcsolatban megbeszélésükön az együttműködés kérdéseit tekintették át. Ebből az alkalomból reményüket fejezték ki, hogy az indonéz fővárosban vasárnap kezdődő találkozó eleget tesz az elvárásoknak. Ha sikerülne eredményt elérni, az a vietnami egységek kambodzsai jelenlétének, s az ellenzéki kambodzsai csoportok külföldi katonai támogatásának a végét jelenthetné. Ezzel egyidejűleg befejeződne az ország bel- ügyeibe való külföldi beavatkozás is- mondotta Hun Sen kambodzsai miniszterelnök és külügyminiszter. Kijelentette továbbá, kész foglalkozni Szihanuk herceg béketervével, ha az ellenzék is hajlandó tárgyalni a kambodzsai kormány javaslatairól. Ellenkező esetben ugyanis a párbeszéd nem lenne egyenrangú. A herceg különben úgy döntött, hogy ismét a hárompárti ellenzéki koalíció élére áll. Legújabb lépéseit Hun Sen a vörös khmereknek tett engedményeként értékelte. Szihanuk együttműködése a polpo- tista khmerekkkel akadályt jelent a kambodzsai kérdés megoldásában, s Pol Po- ték hatalomra jutását segíti elő. az új választási renddel, mely szerint az ellenzéknek is lehetnek képviselői a parlamentben. A legalizálásra vonatkozóan a politikai reformokkal foglalkozó csoport is döntéseket hoz. A szakszervezeti pluralizmus helyreállításának további feltétele, hogy garanciákat kell teremteni arra, nem térnek vissza az 1980-81-es állapotok. Kwasniewski felhívta a figyelmet a folytatódó sztrájkhullám veszélyeire. Mint mondotta, a munkabeszüntetések aláásták a kerekasztal-megbeszélések hitelességét. Reményét fejezte ki, hogy a kerekasztal résztvevői megfelelő álláspontra helyezkednek a sztrájkokkal kapcsolatban. Varsóban ugyancsak ülést tartott -az ifjúság kérdéseivel foglalkozó alcsoport és síkraszállt az úgynevezett Független Diákszövetség legalizálásáért. A szervezetet 1981 végén, a rendkívüli állapot bevezetésekor tiltották be. Legalizálását a „Szolidaritás“ és más ellenzéki erők követelték. Az alcsoport ülésén megállapították, a szervezet működése már tény, s most már csak a legalizálása feltételeinek tisztázása van hátra. SALVADOR Megvitatják az FMLN javaslatát tŐSTK) - A salvadori Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front és az ország politikai pártjainak vezetői megállapodtak abban, hogy február 21-22-én a mexikói fővárosban kezdenek tárgyalásokat a hazafiaknak a választások‘elhalasztására vonatkozó javaslatáról. A politikai pártok képviselői ezt megelőzően még találkoznak Napoleon Duarte elnökkel, a parlament politikai bizottságának és a legfelsőbb bíróságnak a tagjaival. Mint ismeretes, az elnök egyelőre bizonytalanul nyilatkozott a partizánok javaslatáról, viszont Eugenio Vides Casanova hadügyminiszter az indítványt egyértelműen és határozottan visszautasította. A Paraguayi KP nyilatkozata (ŐSTK) - A Paraguayi Kommunista Párt, amely még mindig illegalitásban működik, nyilatkozatot adott ki, amelyben Stroessner diktátor megdöntését a nép harcának eredményeként értékelte. A dokumentum egyben hozzáfűzi, ez önmagában nem biztosíték Paraguay életének demokratizálására, mivel az államhatalmi szervekben ugyanazok az emberek dolgoznak, mint korábban. A párt követeli az összes eltűnt, illetve bebörtönzött személy sorsának tisztázását. Mint ismeretes, Antonio Maidana, a párt főtitkára évek óta börtönben sínylődik, s állapotáról semmit sem tudni. Kísérleti atomrobbantás (ŐSTK) - A Szovjetunió tegnap moszkvai idő szerint 7 óra 01 perckor földalatti nukleáris robbantást hajtott végre a szemipalatyinszki lő- téreft. A 20 kilotonna erősségű kísérlet célja a nukleáris robbantások fizikájában elért eredmények ellenőrzése volt. A sugárzás szintje a kísérlet színhelyén és a lőtér területén túl sem nem haladja meg a normális szintet. KÖZÉP-AMERIKA? Tolatás a zsákutcából Alig telt el néhány nap a középamerikai csúcstalálkozó óta, s máris hallani kétkedő hangokat: vajon az, amit az öt államfő Salvadorban elhatározott, teljesül-e, egyáltalán teljesülhet-e? Kétségtelen, hogy leginkább Washington véleménye számít. Nos, Bush elnök szerint nem szabad elsietni a dolgot a kontrák hondurasi bázisainak felszámolásával, meg kell várni, Managua tényleg rátér-e a „demokratizálás útjára“. Maguk a kontrák szintén kivárnak, s garanciákat követelnek, de addig is szeretnék bebizonyítani, hogy nem lehet őket csak úgy leírni (szerdán éjjel két nicaraguai falut támadtak meg, öt ember megöltek)... Annyi bizonyos,, hogy amolyan féloldalas volt az immár negyedik közép-amerikai csúcstalálkozó, ugyanis lényegében csupán a Nicaragua körüli problémákkal foglalkomeg arra, hogy a szakértői bizottságok kidolgozzák a nicaraguai ellenforradalmárok hazatelepítésének, vagy más országokban való letelepedésének tervét. A kontrák így elveszítik legfőbb bázisukat, tehát a döntés tulajdonképpen háborús vereségüket jelenti. (Dániel Ortega még a csúcs előtt felajánlotta nekik az amnesztiát is, s azt, hogy hazatérésük után élhetnek az összes többi nicaraguai állampolgárt megillető jogokkal.) Nicaragua is komoly kötelezettségeket vállalt magára azzal, hogy megígérte: négy hónapon belül módosítják a választási törvényt, s az általános választásokat előrehozzák 1990. február 25-re. A szavazáson az ország valamennyi politikai tényezője részt vehet, így a hazatelepült ellenforradalmárok is. Emellett szabadon engedik a még börtönben A salvadori csúcs résztvevői (balról jobbra): José Azconna hondurasi, Oscar Arias Costa Rica-i, José Napoleon Duarte salvadori, Vinicio Cerezo auate- malai és Daniel Ortega nicaraguai elnök (Telefoto - CSTK) zott, pedig - Costa Ricát kivéve - az összes többi országban folynak harcok a kormány és a felkelők között. Mégis beszélhetünk bizonyos továbblépésről, persze ehhez az kell, hogy a szavak tettekké változzanak. Mielőtt rátérnénk a salvadori csúcson született megállapodásra, nem árt röviden feleleveníteni, milyen vajúdás előzte meg ezt az eseményt. összeszámolni is nehéz, hányszor halasztották el az államfői találkozót. Az eredeti időpont 1988 augusztusa - azaz az esquipulasi béketerv aláírásának első évfordulója - lett volna. Salvador, a vendéglátó ország először elnökének súlyos betegségére hivatkozva kért halasztást (Duarte súlyos rákban szenved, az Egyesült Államokba járt kezelésre), majd pénzügyi problémákat emlegetett az ugyancsak Salvadorban ülésező, AÁSZ-közgyűléssel kapcsolatban. Aztán Hondurasnak voltak kifogásai: Tegucigalpa azt a feltételt szabta, hogy Managua vonja vissza a hágai nemzetközi bírósághoz a kontrák támogatása miatt benyújtott panaszát. A szög végül kibújt a zsákból, amikor OscarArias Costa Rica-i elnök kimondta: meg kell várni az amerikai elnökváltást. Lényegében tehát ez volt a sok halasztás fő oka. Tény, hogy nem lehetett egyértelműen megítélni, hogyan alakítja kö- zép-amerikai politikáját George Bush a nyolcéves Reagan-korszak után, amelyben a sandinista kormányzat mindenáron történő megdöntése volt a fő cél. Az új elnök hivatalba lépése után jelezte, hogy nem fogja olyan vehemensen szorgalmazni a kontrák támogatását, és azt is nyilatkozta, véleménye szerint az Egyesült Államok és a Szovjetunió a közép-amerikai kérdésben szintén hatékony együttműködést folytathat. Ez jó előjelnek számított, akárcsak a közép-amerikai országokban bekövetkezett néhány fejlemény, nevezetesen a salvadori partizánok javaslata (miszerint a márciusban esedékes választások elhalasztása esetén készek ők is részt venni a szavazáson, s tiszteletben tartani annak eredményeit), továbbá Honduras és Costa Rica egyre erősödő törekvése a nicaraguai ellenforradalmárok „kitelepítéséreÉs amikor az öt külügyminiszter a múlt héten New Yorkban (a világszervezet főtitkárának közreműködésével) egyetértésre jutott a csúcs napirendjében, már sejteni lehetett, hogy az államfők nem távoznak üres kézzel Salvadorból. És most nézzük meg, miért mondható, hogy a közép-amerikai rendezési folyamat felébredni látszik tetszhalott-állapotából. A lényeg a következő. A hondurasi kormány kötelezte magát, hogy fölszámolja a területén levő kontrabázisokat. Az államfők 90 napos határidőt szabtak levő somozista gárdistákat és végül (de nem mellékesen) a választások előtt minden politikai párt számára egyenlő feltételeket biztosítanak a tömegkommunikációs eszközök használatára. Ha meggondoljuk, hogy a nicaraguai vezetés az ország rendkívül súlyos gazdasági helyzete miatt nem is olyan rég még a választások bizonytalan időre történő elhalasztását fontolgatta, s nem tartotta lehetségesnek a nyolc éve folytatott háborúban leghírhedtebb somozisták szabadonbocsátását, akkor nyilvánvaló, hogy Managua megint tett egy sor engedményt alighanem az utolsó kártyáit játszotta ki. Mindenképp az ő rugalmasságának köszönhetően lehet legalább részleges eredményekről beszélni. Bár - mint említettük - tulajdonképpen csupán Nicaragua volt a csúcs napirendjén, itt is maradt nyitott kérdés. Nevezetesen az ellenőrzésé. Managua azt szerette volna elérni, hogy az elfogadott kötelezettségeket az ENSZ égisze alatt működő, a közép-amerikai országok külügyminiszterei mellett pártatlan államok és nemzetközi szervezetek képviselőiből álló bizottság ellenőrizze. A többiek ezzel nem értettek egyet, így egyelőre csak az öt külügyminiszter alkotja majd a bizottságot, ami azért hátrányos Nicaragua számára, mert a többi négy ország a múltban gyakorlatilag egységfrontot alakított ki vele szemben, tehát a pártatlanságra vajmi kevés az esély. A térség másik kulcsországa Salvador, de ezt a témát nem vagy alig érintették a csúcsértekezleten, tehát nem szenteltek figyelmet a partizánok legutóbbi javaslatainak sem. Pedig előzőleg az ország politikai vezetése hajlandóságot mutatott a választások elhalasztására, s az Egyesült Államoknak sem voltak különösebb kifogásai. A hadsereg azonban nem áll kötélnek, s egy puccsot is kilátásba helyezett. Látni tehát, hogy míg az egyik oldalon Nicaraguával szemben az ország belső politikai életére vonatkozó egész sor követelmény fogalmazódik meg, s ezeknek Managua igyekszik is eleget tenni, addig a másik oldalon Salvadorban a párbeszéd, a szintén nyolc éve húzódó konfliktus esetleges tárgyalásos rendezésének esélyeit a katonák azonnal elgáncsolják. Vajon nem egyenlő a mérce? A Nobel-díjas béketerv nem mindenkire egyenlően vonatkozik? Vagy mire megy ki a „játék“? A nicaraguai kormány megdöntésére, ahogy az Reagan idejében volt? Ezekre a kérdésekre egyelőre nincs válasz, s bár a tolatás a közép-amerikai zsákutcából talán megkezdődött, messze van még a kijutás... PAPUCSEK GERGELY
