Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-16 / 40. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1989. II. 16. Tegnap az utolsó szovjet katona is elhagyta Afganisztánt ■— KÖZÉP-AMERIKAI RENDEZÉS ' Zárónyilatkozat elfogadásával véget ért a térség öt országának csúcstalálkozója (Folytatás az 1. oldalról) A Termezben jelenlevő újságírók előtt nyilatkozott a szovjet fegyveres erők ve­zetésének képviselője, Nyikolaj Popov hadseregtábornok, aki hangsúlyozta: a szovjet katonák becsülettel teljesítették feladatukat a szélsőséges erők elleni harcban. Azután távoztunk Afganisztán­ból, hogy itt minden feltétel létrejött a vér­ontás megállításához. Bátran kijelenthet­jük: a szovjet csapatok kivonása az átala­kítás, az új politikai gondolkodásmód nagy győzelme. A kivonulás kilenc hónapon keresztül az ENSZ képviselőinek és a független megfigyelőknek az ellenőrzése mellett ment végbe. A múlt év május 15-e óta több mint 100 ezer szovjet katona tért haza Afganisztánból. A Pravda kommentárja A moszkvai Pravda tegnapi kommen­tárja megállapítja: a Nyugaton sokan azt állítják, hogy a Szovjetuniónak hódító ter­vei voltak Afganisztánnal szemben, s e tervek állítólag „dugába dőltek". Ilyen tervek azonban soha nem léteztek, csa­pataink bevonulása déli határaink bizton­ságával volt összefüggésben. Megkérdő­jelezhető az a módszer, ahogyan a Brezsnyev-féle vezetés értékelte a ka­tonai fenyegetettség fokát - írja a szerző. Lehet beszélni arról, hogy az olyan létfon­tosságú kérdésekről, mint a csapatok be­vetése, nem lehet titokban, szűk körben, a parlament jóváhagyása nélkül dönteni. Az viszont nem lehet kétséges, hogy a Szovjetuniónak Afganisztánban soha­sem voltak expanzionista céljai, az afgán népnek nyújtott segítség a jóakarat meg­nyilvánulása volt. A szerző a továbbiakban megállapítja: egyesek azt szeretnék, ha a Szovjetunió idegessé válna. Ezért különböző propa- gandisztikus spekulációk és provokációk születnek a genfi megállapodások meg­sértéséről. Ellenségeink azt szeretnék, ha a szovjet hadsereg Afganisztánban ma­radna, hogy belekeveredjen a bonyolult belpolitikai helyzetbe, s olyan politikai funkciókat vállaljon át, amelyek nem illetik meg. De az afgánokon kívül senkinek sincs joga beavatkozni az afganisztáni belügyekbe. Az afgán konfliktus rendezé­se nem valósulhat meg katonai enyhülés nélkül. A szovjet csapatok távozása az első lépés a katonai konfliktus csökkenté­séhez. Minél kevesebb a fegyver és a ka­tona, annál nagyobb a béke esélye. Az afgán kormány mindent megtett annak érdekében, hogy elősegítse a szovjet egységek hazatérését. Sajtóértekezlet Moszkvában Vagyim Perfíljev külügyminisztériumi szóvivő tegnapi sajtóértekezletén el­mondta: a szovjet csapatok távozása után Afganisztánban viszonylag nyugodt a helyzet, bár Kabulban és környékén az ellenzék fokozta felforgató tevékenysé­(CSTK) - New Yorkban kedden felújí­totta munkáját az ENSZ-közgyűlés 43. ülésszaka. A küldöttek a kubai csapatok Angolából történő kivonását ellenőrző ENSZ-misszió finanszírozásával foglal­koznak. A Közgyűlés úgy döntött, az ad­minisztratív és költségvetési kérdésekkel foglalkozó bizottság elé utalja ezt a kér­dést. A bizottság a probléma megoldását célzó javaslatát feltehetően ma terjeszti jóváhagyásra a közgyűlés elé. A Közgyűlés ezenkívül foglalkozott a Namíbia függetlensége megadását ellenőrző szerv finanszírozásával, vala­mint a jövő évre egy rendkívüli Közgyűlés összehívásának lehetőségével. Ezen a tanácskozáson a fejlődő országok gaz­dasági problémáival foglalkoznának. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában foly­tatódott a vita Palesztina megszállt terüle­tének helyzetéről. A keddi ülésen szólalt fel Evzen Zápotocky csehszlovák nagy­követ. Kijelentette: a palesztin kérdés na­Magyar-román baráti kör (ŐSTK) - Megtartotta első talál­kozóját a magyar-román baráti kör, amely független szervezetként a kö­zelmúltban alakult meg Pécsett. A kör tagjai fő céljuknak a Magyaror­szág és Románia közti barátság megszilárdítását, a jószomszédi kapcsolatok fejlesztését tartják, ta­nulmányozni kívánják a román nép életét, nyelvét, történelmét és kultú­ráját. Az új szervezet saját pénzala­pot hoz létre tevékenysége finanszí­rozására. gét. A lázadók a Kabult Hejratonnal összekötő főútvonal (ez vezet a szov- jet-afgán határ felé) környékén vonják össze erőiket. Különösen a Kabulból északra tartó, Csarikar város felé vezető vonalon fejtenek ki nagy aktivitást, itt új ellenzéki egységek csoportosulnak. Az afgán hadsereg és biztonsági erők alaku­latai azonban közös hadműveletekbe kezdtek a Kabul-Csarikar útvonal men­tén, hogy biztosítsák a közlekedést. A Hejratonba vezető útvonalat a kor­mánycsapatok ellenőrzik. Bonyolult a helyzet a pakisztáni határhoz közeli Hoszt városban, valamint a keleti Nangar- har tartományban, s Kabultól északra, Parvan tartományban is harcok voltak. Perfiljev azzal vádolta a pakisztáni ve­zetést: arra próbálja kényszeríteni az af­gán ellenzéket, hogy mielőbb hozza létre az „ideiglenes kormányt“. Kijelentette, iszlamabadi vezető körökben él az úgy­nevezett iszlám pakisztáni-afgán konfö­deráció létrehozásának gondolata, s eh­hez Kabulban egy fundamentalista rezsi­met kellene létrehozni. „Egyáltalán nem időszerű most feleleveníteni Ziaul Hakk egykori elnök régi terveit, mivel ezek egyáltalán nem az afgán konfliktus rende­zését szolgálják" - hangsúlyozta Perfil­jev, s ezzel kapcsolatban realistának ne­vezte Benazir Bhutto pakisztáni kor­mányfő szavait, aki Pekingből hazatérve kijelentette: Pakisztán elismeri az afgán konfliktus politikai rendezésének koncep­cióját. A csapatkivonás visszhangja WASHINGTON - Mariin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője kijelentette, az amerikai kormány megelégedéssel nyug­tázta a szovjet katonák távozását Afga­nisztánból. Mint mondotta, Washington­ban pontosan tanulmányozzák a helyzet alakulását, s hozzáfűzte, egyelőre sem­milyen döntés nem született azoknak a gazdasági szankcióknak a felülbírálata ügyében, amelyeket annak idején, a szovjet csapatok Afganisztánba történt bevonulása után léptettek életbe. Az af­gán ellenzékkel kapcsolatos amerikai ál­láspontról elmondta; Washington tovább­ra is az ún. pozitív szimmetria politikáját kívánja folytatni, vagyis mindaddig szállít fegyvereket az ellenzéknek, amíg a Szov­jetunió katonai támogatásban részesíti a kabuli kormányt. Hangsúlyozta, az USA tiszteletben kívánja tartani az afgán nép jogát kormányának megalakítására, s nem akar közvetlenül bekapcsolódni ebbe a folyamatban. Hozzáfűzte azon­ban, hogy az USA védelmezni fogja a tér­ségben saját érdekeit. PEKING - Kína, amely az afgán kér­dést mindig is a szovjet-kínai kapcsolatok normalizálásának útjában levő akadály­nak tekintette, hivatalos kommentárban üdvözölte a szovjet csapatkivonást, meg­állapítva, hogy ez a szovjet külpolitikában érvényesülő új gondolkodásmód pozitív megnyilvánulása. Az Új Kína hírügynök­gyon fontos nemzetközi probléma, ezért átfogóan, igazságosan és tartósan ren­dezni kell. Az ilyen rendezés elérését a legjobban egy nemzetközi békekonfe­rencia szolgálná. Miután a Palesztin Nemzeti Tanács elismerte a BT 242,. 338. számú határozatait, most már a másik fél realisztikus válaszára van szükség. Ne­héz megérteni az izraeli kormány elutasí­tó álláspontját, hiszen az említett határo­zatok elfogadása Izrael érdekeit is szol­gálná. Szükségesnek tartjuk - mondotta a csehszlovák képviselő hogy a Bizton­sági Tanács fokozza erőfeszítéseit a pa­lesztin kérdés igazságos rendezését elő­segítő feltételek megteremtésére. Minde­nekelőtt az izraeli csapatok feltétel nélküli kivonulását kell elérni az 1967 óta meg­szállt területekről. Végezetül hangsúlyoz­ta, Csehszlovákia teljes mértékben támo­gatja a palesztin nép elidegeníthetetlen jogát az önrendelkezésre, beleértve a független állam létrehozását, xxx Nyugat- és Kelet-Jeruzsálem határán izraeli képviselők csoportja kedden a megszállt területeken élő olyan palesz­tin személyiségekkel találkozott, akik a PFSZ-szel szimpatizálnak. Tegnap a képviselők az újságíróknak elmondták, mindkét részről a másik fél álláspontjának jobb megértése volt a cél. A várost megosztó határvonalon fekvő Notre Dame szállodában a MAPAM- és munkapárti képviselők találkoztak Fejszál Husszeinnel és még két palesztin veze­tővel. Az izraeliek és a palesztinok is megerősítették, hogy további hasonló vé­leménycseréket terveznek. „Emberek va­gyunk és tudunk egymással beszélni" - jelentette ki Fejszál Husszein. ség azonban annak az aggodalmának adott hangot, félő, hogy Afganisztánban folytatódpi fog a véres konfliktus. LONDON - A brit kormány az első, nem hivatalos reagálásában elutasító ál­láspontra helyezkedett a jelenlegi kabuli vezetéssel szemben. Geoffrey Howe külügyminiszter a BBC-nek adott interjú­jában odáig ment, hogy felszólította a Nadzsibullah-féle kormányt: a béke biz­tosítása érdekében önként mondjon le. Howe szerint egy új, reprezentatív afgán kormányt kell létrehozni. A realitásokat figyelmen kívül hagyva azt állította, ennek a kormánynak a megalakítása csupán az ellenzéki erők és az afgán menekültek ügye. HELSINKI - A Béke-világtanács fel­szólította a genfi megállapodásokat aláíró kormányokat, továbbá az Afganisztánnal szomszédos országok vezetőit, valamint az el nem kötelezettek mozgalmát, hogy mindent tegyenek meg az afganisztáni vérontás befejezése érdekében. A nyilat­kozat szerint a szovjet csapatok teljes kivonása létrehozta a genfi megállapodá­sok teljesítésének új feltételeit. Sürgető szükség van arra, hogy az egyes afgán csoportok közvetlen tárgyalásokat foly­tassanak a belső rendezésről, minden külső beavatkozás nélkül. A Komszomol javaslata A Komszomol vezetősége javaslatot terjesztett a szovjet kormány elé, hogy Moszkvában és Taskentben állítsák fel az Afganisztában elesett szovjet katonák- internacionalisták emlékművét. A Kom­szomol KB Irodája azt is javasolta, hogy határozzák meg az elesett katonák-inter- nacionalisták napját. A Komszomol köz­ponti archívumát pedig azzal bízták meg, gyűjtse össze a dokumentumokat azok­nak a komszomolistáknak az életéről, akik Afganisztánnak internacionalista se­gítséget nyújtottak. E dokumentumok alapján pedig emlékkönyvet kívánnak ki­adni. A Komszomol vezetősége támogat­ta a szovjet diákoknak azt a javaslatát, hogy az ifjúság vegye át az emlékművek feletti védnökséget és koordinálja a hoz­zátartozóknak nyújtott segítséget. Az Iro­da felszólította az ifjúsági építőbrigádo­kat, hogy minden épülő lakókomplexum­ban jelöljenek ki lakásokat egyrészt a se­besült szovjet katonák, másrészt az ele­settek hozzátartozói számára. Szovjet kormánynyilatkozat A Szovjetunió bizonyítva jóakaratát, s az afgán vezetéssel való megállapodás után kivonta csapatait Afganisztánból. Továbbra is az afgán kérdés békés és komplex megoldására fog törekedni - szögezi le a tegnap Moszkvában közzé tett kormánynyilatkozat. A szovjet kor­mány véleménye szerint az afgán helyzet további alakulása jelentős mértékben azoktól függ, akik az utóbbi években az afgán fegyveres ellenzéket ösztönözték, korszerű fegyverrendszerekkel ellátták. A Szovjetunió megerősíti javaslatát: azonnal hirdessenek tűzszünetet az egy­mással szemben álló afgán csoportok, s egyidejűleg minden ország - beleértve a Szovjetuniót és az USA-t - függessze fel az Afganisztánba irányuló fegyverszál­lítást. Aktivizálódnak a párt 1968-as ve­zetői közül is néhányan, s létre akar­ják hozni az ún. szocialista megúj­hodás klubját... Ezt a tényt az olva­sók már ismerik, Milos Jakes elvtárs az újságírókkal tartott múlt heti talál­kozóján tett róla említést. A Rudé právo szerkesztősége kedden levelet kapott, amelyben a „megújhodás“ úgymond bemutat­kozott. Először is pontosítsuk az elnevezését - ez, mint a továbbiak­ból kiderül, nem mellékes. A név tehát így hangszik: „Megújhodás - a szocialista átalakítás klubja“. A levél tartalma az úgynevezett nyilatkozat, amelynek másolatait ál­lítólag elküldték Európa valamennyi kommunista, szocialista és szociál­demokrata pártjának. Hét személy írta alá, élükön Václav Mencl pro­fesszorral, a prágai katonai politikai akadémia egykori parancsnokával, akit annak idején jobboldali opportu­nista állásfoglalásai miatt kizártak a pártból. A „nyilatkozat“ aláírói az átalakítás előfutáraiként tüntetik fel magukat, „a CSKP 1968 áprilisi Ak­cióprogramjában megfogalmazott dubceki politika“ mögé sorakoznak fel. Számos olyan gondolattal mani­pulálnak, amelyek az utóbbi években a CSKP KB ülésein vezetőink be­szédeiben, illetve a tömegtájékozta­(ŐSTK) - A közép-amerikai béke, biztonság és demokratizálás folya­matának továbbfejlesztéséről szóló zárónyilatkozat elfogadásával ked­den Costa dél Sol salvadori tenger­parti üdülőhelyen befejeződött a tér­ség öt országának csúcstalálkozója. Salvador, Nicaragua, Honduras, Guatemala és Costa Rica legfelsőbb vezetői elutazásuk előtt közös saj­tókonferenciát tartottak, amelyen pozitívan értékelték a csúcstalálko­zó eredményeit. A záródokumentum szerint Nica­ragua kötelezettséget vállalt arra, hogy 1990. február 25-ig általános választásokat rendez, s garanciát nyújt az ellenzéknek is, hogy teljes jogú résztvevője legyen a szavazás­nak. A többi aláíró ország 90 napon belül tervet dolgoz ki a nicaraguai ellenforradalmárok leszerelésére és önkéntes hazatérésére, illetve har­madik országokba való távozásukra. A közös nyilatkozat felszólítja az államokat, szüntessék meg a tér­ségben működő kormányellenes fegyveres csoportoknak nyújtott tá­mogatást (kivéve az ún. humanitári­us segélyt). Egyben felszólítja eze­ket a csoportokat, hogy kapcsolód­janak be országuk politikai életébe. Ami a korábbi guatemalai békeszer­ződés teljesítését illeti, az öt államfő megbízta a külügyminisztereket, a közép-amerikai országok közötti határok biztonságának ellenőrzése céljából kérjék fel nemzetközi szer­vezetek közreműködését. A külügy­miniszterek és az ENSZ-főtitkár kö­zötti múlt heti megállapodás értel­mében az ellenőrzésbe spanyol, ka­nadai és nyugatnémet megfigyelők is bekapcsolódnak. A salvadori csúcstalálkozó 1986 óta a negyedik, s az 1987-es guate­(ÖSTK) - Bejrút keleti városré­szeiben és a környező, kereszté­nyek lakta területeken rendkívül kié­leződött a feszültség. Kedd este óta folynak a harcok a keresztény Libanoni Erők csapatai és a regulá­ris hadsereg keresztény egységei között. Mindkét fél automata- és ne­hézfegyvereket, a hadsereg meg nem erősített hírek szerint harcko­csikat is bevetett. Az összetűzések a libanoni ke­resztények két legerősebb katonai­politikai csoportja hatalmi harcának legújabb szakaszát jelentik. A Liba­noni Erők és a hadsereg kölcsönö­sen egymást vádolta az incidensek ki robbantásával. Egész éjszaka puskaropogás és ágyúdörej hallat­szott a főváros keleti szektorából. A Bejrúttól 25 kilométerre levő kikö­tővárosban is harcok folytak. A hadsereg eddig Bejrút keleti részeit és a közeli, keresztények tó eszközökben fogalmazódtak meg. Egyben azonban azt állítják, hogy 1948 februárja után „letértünk a társadalomnak a demokratikus szocializmus alapján történő fejlődé­se útjáról, nem használtuk ki az alkalmat ahhoz, hogy visszatérjünk a hatvanas években létrejött nemze­ti, demokratikus és szocialista esz­mények elválaszthatatlan szimbió- zusához“, s hogy 1968 „reménytel­jes kísérlet volt arra, hogy a megúj­hodás folyamata keretében mélyre­ható társadalmi változásokat hajt­sunk végre“. Mit ajánlanak az ún. megújódás szervezői? Milyen célokat tűznek maguk elé? Az olyan általános tézi­sek mellett, mint az, hogy támogat­ják az összes reformot, amely „a válság felszámolására és a problé­ma demokratikus megoldására“ irá­nyul, elengedhetetlennek tartják a nemzeti történelem teljes képének megrajzolását, szemináriumok, szak­értői viták, vitaestek megrendezé­sét. Ez egyébként állásfoglalásuk egyetlen konkrét pontja. Amellett, hogy követelik, a cseh­szlovák politika térjen- vissza az 1948 februári események előtti idő­szakba, úgyszintén nagy reménye­ket táplálnak az iránt, hogy ,,az összes európai szocialista tenden­malai békemegállapodások aláírása óta az első volt. Az államfők épp ennek a békemegállapodásnak a teljesítését voltak hivatottak meg­vitatni. Megerősítették a béketerv rendelkezéseinek érvényességét, miközben elsősorban a nicaraguai helyzetre összpontosítottak, s így például a salvadori válság kissé hát­térbe került. Ezúttal is Nicaragua volt az, amely a legnagyobb mértékben se­gítette elő a sikeres tanácskozást. Elsősorban azzal, hogy vállalta a vá­lasztások megrendezését és azt, hogy a politikai pártok szabadon szervezkedhetnek, s hozzájuthatnak a tájékoztató eszközökhöz. A nica­raguai választásokat egyébként ENSZ-megfigyelők fogják ellenőriz­ni. Managua ugyancsak vállalta, hogy szabadon engedik azokat a személyeket, akiket az állam biz­tonsági érdekeit sértő tettekért ítél­tek el, köztük számos ellenforradal­márt. Egyelőre nem egészen világos, hogyan valósul meg a gyakorlatban a kontrák egységeinek a leszerelé­se. Oscar Arias Costa Rica-i elnök a sajtóértekezleten indítványozta, nyújtson ehhez támogatást az Egye­sült Államok, amely létrehozta az ellenforradalmi csoportokat. A kont­rák - egyes források szerint - a ter­vet elutasították, s „cáfolhatatlan bi­zonyítékokat" követelnek arra vo­natkozóan, hogy Nicaraguában,,va­lóban beindul a demokratizálás“. Dániel Ortega nicaraguai államfő a csúcstalálkozó után azt a vélemé­nyét hangoztatta, hogy a következő, Hondurasban sorra kerülő államfői értekezleten a guatemalai béketerv további rendelkezéseit kell majd konkretizálni. lakta területeket tartotta ellenőrzése alatt. A Libanoni Erőknek is több állása van a fővárosban, valamint a sűrűn lakott partvidéken. A rendőr­ség szerint a katonák kiszorították a Libanoni Erőket a főváros keleti és nyugati szektorát kettéosztó, ún. zöldvonalról. A Libanoni Erők vála­szul a Bejrúttól keletre levő repülőtér ellen intéztek támadásokat. A rendőrség tegnap reggel közöl­te, hogy a harcok során 15 személy vesztette életét és 60-an megsebe­sültek, más források legalább 30 halottról és 70 sebesültről adtak hírt. Naszrallah Szfair, a maronita egyház pátriárkája, a libanoni ke­resztények legbefolyásosabb vallási vezetője tegnap reggel felszólította a szemben álló feleket, hogy azon­nal hagyják abba a harcot. A hadse­reg és a Libanoni Erők bejelentették a tűzszünetet. A harcok elcsitultak, de két óra múlva ismét kirobbantak. cia ismételten egy pluralista áram­latban egyesül“. Ami Csehszlová­kiát illeti, ennek a folyamatnak a fel­tétele „nem a jelenlegi rendszer részleges módosítása“, hanem ,, a re ndszer gyöke rés megváltoztatá­sa“, amely során a CSKP-nak le kell mondania vezető szerepéről. Az átalakításról és a demokrati­zálásról szóló, napjaink szótárából átvett általános jelszavak mögött nyilvánvalóan olyan törekvés húzó­dik meg, amelynek vajmi kevés köze van az átalakításhoz és a demokra­tizáláshoz. Az 1968-as jobboldali opportunisták saját rehabilitálásukat és annak a politikának a rehabilitálá­sát igyekeznek elérni, amelyet egy­kor megvalósítottak. A CSKP és a Nemzeti Front veze­tői többször hangsúlyozták, hogy az átalakítás folyamatában üdvözlendő minden olyan pozitív javaslat, amely elősegíti társadalmunk gazdasági és szociális fejlődésének meggyorsítá­sát. Ez a konstruktív párbeszéd útja. A vitának azonban nem témája a je­lenlegi politikai rendszer, a csehek és szlovákok Nemzeti Frontja rend­szerének a megdöntése, az elmúlt 40 esztendő valamennyi eredmé­nyének a kétségbe vonása. Márpe­dig egyelőre semmi mást nem aján­lanak a levél írói az ún. megújhodás - a szocialista átalakítás klubja ne­vében. Jaroslav Kojzar (Rp) Felújították az ENSZ-közgyűlés 43. ülésszakát A BT palesztin-vitájában szót kért Evzen Zápotocky Súlyos harcok Bejrutban és környékén Csak két órát tartott a maronita pátriárka által közvetített tüzszünet Megújhodást - de milyet?

Next

/
Thumbnails
Contents