Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-14 / 12. szám, szombat

Fényírászat és fényképezés Kozics Ede kollázstechnikával készített városfelvétele Marastoni Jakab Zichy Sarolta daguerrotipiája: egyéb eszközöket, vegyszereket. És bizonyított az is, hogy rendszeresen foglalkozott a fényképezéssel, mert 1842-ben a Természettudományi Társulat két ülésén kutatásainak eredményeiről fényképek bemutatásával tartott előadást. Prágában elsőként Vilém Horn nyitott műtermet a Celetná utcában, 1842 januárjában. Első amatőrként Jindrich Eckert hivatalnokot tartják számon, akit a fényképezés joghallgató korában „ejtett rabul", s oly mértékben, hogy miatta szakított a jogi tanulmányokkal. Tény viszont, hogy kiválóan értett a fényképezéshez, a korabeli újságok cikkei bizonyítják: műveiből többször is bemutatót, kiállítást rendezett. Egyébként Kassán (Kosice) Ráth Imre, Nyitrán (Nyitra) Löchler Gusztáv szintén 1842-ben nyitottak portrékészítö műtermet. A nagyközönség persze ezekben az években jobbára csak a fényképészek kirakatába tett képekben gyönyörködhetett, mert nem volt olcsó a fényképészek munkája. Mégis nöttön-nótt a számuk. A Pester Lloyd Kalender 1850-es évfolyamának címjegyzéke szerint a mai Szlovákia területén már kilenc műterem működött. És egyre inkább bebizonyosodott: a fényképezés szüntelenül tökéletesedő művészet. Alig egy évtized múlva, egészen pontosan: 1859-ben, már a Magyar Tudományos Akadémia is magáévá tette a fényképezés fejlesztésének ügyét, s annak érdekében pályázatot hirdetett. A kitűzött hetven arany pályadíjat a kassai jogakadémia tanára, Bardócz Lajos nyerte el. A neves szakértő később (1865) megjelent, más témájú tanulmánya még ma is forrásmünek számít a művészettörténettel foglalkozó kutatók körében. Művészeti szempontból az úttörők közül igen jelentős a Selmecbányái (Banská Stiavnica) születésű Divald Károly életműve. 1848-ban honvédtisztként harcolt, majd a szabadságharc után, Bártfán (Bardejov) gyógyszertárat nyitott és megtanult fényképezni. Utóbb teljesen a fényképészetre adta magát, s 1860-ban, Eperjesen (Presov) műtermet nyitott. Napi munkaként foglalkozott a portrékészítéssel, de mindinkább és mindgyakrabban a város- és tájfelvételek készítésével. Elsőként ő vette észre, hogy milyen gyönyörű, művészi téma a Magas-Tátra természeti szépségeinek megörökítése. Ez élete végéig foglalkoztatta. Bár 1878-ban Budapesten jól jövedelmező fotográfiai intézetet (nem műtermet!) alapított, sorozatos kiállításokon mutatta be a Magas-Tátrában készített felvételeit, mert valójában csak ez érdekelte. Egyébként a fotótörténet is úgy tartja öt számon, mint a tájfelvételek egyik kezdeményezőjét, mint a Magas-Tátra első művészfotósát. Kortársa volt Kozics Ede, aki a mai bratislavai Hviezdoslav téren nyitott műtermet. Ó sem elégedett meg a portrékészítés feladatával - bár jelentős anyagi és erkölcsi elismerésre tett szert. Egyre több városfelvételt készített. A prágai iparművészeti múzeumban több olyan sorozatot őriznek, amelyet ó állított össze. Legérdekesebb az 1865ben készített sorozata, mert annak mindegyik felvétele bizonyítja, hogy amikor még senki sem ismerte az úgynevezett kollázstechnikát, ő már sikerrel alkalmazta. A művészi felvételek elismertségét, rangját nagyban növelte, amikor azokat kötetbe, albumba gyűjtve kezdték kiadni. KözépEurópában éppen száz évvel ezelőtt, 1889-ben jelent meg az első ilyen album. Antonín Marki, a neves fényképész állította össze, aki egyébként a fényképezés népszerűsítése érdekében már két évtizeddel korábban megkísérelte a felvételek vetítését. Kiadványa sikert aratott. A következő évben ismételten megjelentette albumát, amelyben a közéleti személyiségek, a tudósok és színészek portréin kívül sok szép tájfelvétel is helyet kapott. Ilyen volt nálunk - vázlatos számadásban, a részleteket mellőzve - a fényképezés első ötven éve. x A százötvenedik évforduló hazai ünnepségeit három művészeti szövetség közös bizottsága szervezi és rendezi a csehszlovák kormány alelnöke dr. Matej Lúcan védnökségével. Az év mindegyik hónapjában lesz valamilyen rendkívül érdekes akció. Januárban a Mánes Művészegyesület székházában nyitják meg „Mi a fénykép?" címmel azt a kiállítást, mely ezer felvétel bemutatásával bizonyítja, milyen volt a hazai fotózás a felfedezéstől 1945-ig. Februárban rendezik meg az Interkamera című, a fényképezés technikájának fejlődését dokumentáló kiállítást. Márciusban kerül sor az újságírók és a fotósok közös rendezvénysorozatára, amelynek elnevezése: Az élet nevében. Az évforduló tiszteletére háromféle emlékérmet adnak ki. Közülük a legrangosabbat, Josef Sudek arcképével, azok kapják meg, akik a bizottság megítélése szerint a szokásosnál többet tettek azért, hogy hazánkban általános legyen a vélemény: a fényképezés örömteli szórakozás, de bizonyos fokon már művészet is. HAJDÚ ANDRÁS (A fényképmásolatokat Hajdú Endre készítette) APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ • 1989. január 14én ünnepli 60. születésnapját a dolgos kezű, fáradhatatlan, drága, jó feleség, édesanya és nagymama, Füssy Sándorné Horváth Ilona Vágfüzesen (Vrbová nad Váhom). Örömmel tölt el bennünket, hogy e számára jelentós ünnepnapot együtt tölthetjük. Ez alkalomból szívünk teljes szeretetével köszöntjük és egyben megköszönjük áldozatkészségét, gondoskodását, szeretetét, továbbiakban is jó egészséget, örömteli, békés boldog életet kívánunk: férje: Sándor, lányai: Edit és Ili, vejei: Miro és Pityu, unokái: Mirko, Norbertko, Deniska, Claudika és Jeanetka, valamint édesanyja. 0-4648 • Sok szeretettel és hálával köszöntjük ifj. Nagy Sándornét Nemesócsán (Zem. Oléa), aki 1989. január 15-én ünnepli 40. születésnapját. E szép ünnep alkalmából szeretettel gratulálunk, kívánjuk, hogy elkövetkező éveit egészségben, boldogságban töltse, egyben megköszönjük kimondhatatlan szeretetét, önfeláldozását, amit értünk gyermekeiért, unokáiért tesz. Szívből mondanak köszönetet: férje, lányai, fia, vejei, édesanyja, anyósa, kisunokája: Gyurika, aki sok puszit küld a nagymamának. Ú-4839 • 1989. január 14-én ünnepli 75. születésnapját Mihály István Safárikovon. E szép ünnep alkalmából szívből gratulál, eröt, egészséget, hosszú, boldog életet kíván: fia: Zoli és családja. Ú-4853 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS • Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetet minden kedves rokonnak, ismerősnek és munkatársnak, akik a-jnjp^M 1988. december 6ÄjM án elkísérték utolsó I^HH útjára a nagymegyeri (Calovo) temetőbe a drága férjet, édesapát és nagyapát, Baráth Józsefet, akit a kegyetlen halál hirtelen ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok koszorút és virágot, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család. Ú-56 • Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetet minden kedves rokonnak, szomszédnak, ismerősnek, barátnak és mindazoknak, akik 1988. november 24én elkísérték utolsó útjára a rozsnyói (Roznava) temetőbe a felejthetetlen, drága, jó férjet, édesapát, apóst, fiút, nagyapát, testvért és rokont, Tóth Lajost, akit a kegyetlen halál 63 éves korában, váratlanul ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok virágot és koszorút, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló szerető felesége, két gyermeke családjával, valamint az elhunyt édesapja. Ú-4 • Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetet minden kedves rokonnak, barátnak, ismerősnek, a kezelőorvosoknak, a hnb vezetőinek, a járási iskolaügy képviselőinek, az alapiskolák pedagógusainak és tanulóinak, volt tanítványoknak, Adatok a múlt évi közúti balesetekről (CSTK) - A közúti balesetek listájára november 21 -én 926 esetet jegyeztek fel, s a statisztikai adatok szerint eddig ez volt a legnagyobb szám. A legtöbb közúti szerencsétlenség decemberben történt (10 477), a legkevesebb áprilisban (6588). Egy hónapra átlagosan több mint 9 ezer baleset esett. A legtöbb halálos áldozatot (128) augusztus követelte. 1988-ban Csehszlovákiában összesen 109 521 közúti baleset történt, melyek során 1246 személy vesztette életét, 5475-en súlyos és 26 980-an könnyebb sérülést szenvedtek. Az anyagi károkat 537,5 millió koronára becsülik. A Közbiztonsági Testület szövetségi parancsnokságának adatai szerint országutainkon minden ötödik percben történik baleset, minden hetedik órában emberéletet követel a járművek összeütközése, amely következtében naponta 1,5 millió korona kár keletkezik. A legtöbb szerencsétlenséget a személygépkocsi- (68 százalék) és a tehergépkocsi-vezetők (16 százalék) okozták. A gyalogosok a balesetekhez 4,7 százalékban járultak hozzá, viszont közülük haltak meg a legtöbben (14 százalék). Utainkon a múlt évben mintegy 100 kerékpáros vesztette életét. Még mindig akadnak olyanok, akik nem veszik figyelembe a legalapvetőbb szabályt - Vezetés előtt és közben tilos a szeszesital-fogyasztás. Az ittas vezetők tavaly 6623 balesetet okoztak. A legkritikusabb az éjfél és a hajnali három óra közötti időszak volt. a község lakosainak, akik elkísérték utolsó útjára a naszvadi (Nesvady) temetőbe a drága férjet, apát, nagyapát, Hanzelik Kálmánt, az alapiskola volt igazgatóját, akit a kegyetlen halál 58 éves korában ragadott ki szerettei kóréból. Köszönjük a megható búcsúbeszédeket, a sok világot, koszorút, őszinte részvétet, melyekkel enyhítették mély fájdalmunkat. A gyászoló család. Ú-60 • Fájdalmas gyászunkban hálás szívvel mondunk köszönetet minden kedves rokonnak, ismerősnek, szomszédnak, a falu lakosainak, akik 1988. december 6-án, elkísérték utolsó útjára a 78. életévében elhunyt szeretett, drága férjet, édesapát, nagyapát, dédapát, id. Kankulya Bélát a szentkirályi (Kráf) temetőbe. Köszönjük a virágokat, vigasztaló szavakat, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége és gyermekei. Ú-61 • Mély fájdalommal és megtört szívvel mondunk köszönetet a rokonoknak, nászéknak, munkatársaknak, a falu lakosainak és mindazoknak, akik 1989. január 6-án elkísérték utolsó útjára a gabfiíkovói temetőbe a drága, jó férjet, édesapát, nagyapát, Bodó Bélát, akit a halál 62 éves korában ragadott ki szerettei kóréból. Köszönjük a sok virágot, melyekkel enyhíteni igyekeztek gyászunkban mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége, lányai, vejei és unokái. Ú-70 MEGEMLEKEZÉS • Könnyes szemmel emlékezünk 1988. január 14-re, amikor utolsót dobbant szerető szíve id. Varga Istvánnak Nagybalog (Vel'ky Blh), akit a kegyetlen halál 64 éves korában ragadott ki szerettei koréból. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá szeretettel velünk együtt ezen az oly szomorú, első évfordulón. A gyászoló család. Ú-4766 • Szemünkben könnyel, szivünkben mély fájdalommal emlékezünk az örökké hiányzó, drága, jó férjre, édesapára, apósra és nagyapára, Bodor Istvánra Szelöce (Selice), akinek szerető szíve 1988. január 15-én, 54 éves korában megszűnt dobogni. Köszönjük mindazoknak, akik őrzik emlékét és szeretettel gondolnak rá ezen a számunkra oly fájdalmas és szomorú első évfordulón. Drága emlékét, jóságát és szeretetét örökre szívünkbe zártuk. Gyászoló családja, valamint a rokonok. Ú-4890 • Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk halálának második évfordulójára a mindig hiányzó, dolgos kezű, drága, jó, szerető férjre, édesapára, apósra, nagyapára és dédapara, Kovács Barnabásra Érsekújvár (Nővé Zámky), akit a kegyetlen halál 1987. január 14-én, 54 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot. A gyászoló család. Ú-25 • Amíg élt, szerettük, soha nem feledjük drága, jó fiunkat, édesapát, testvéri és sógort, Kondás Pétert Dobóruszka (Ruská), akit a kegyetlen halál 1987. január 15-én, 23. életévében, váratlanul ragadott ki szerettei koréból. Akik szerették és tisztelték, emlékezzenek rá ezen a szomorú, második évfordulón. Emlékét örökre megőrizzük: gyászoló édesanyja, édesapja, kisfia, testvére, sógora és Denisza. Ú-47 lent szakkönyvét (Daguerre kepei elkészítési módjának leírása), és vásárolt hozzá egy daguerrotípiát (fényképet), valamint kamerát és A felfedező francia: Louis Jacques Daguerre. Festő és színpadtervezö volt. Éppen százötven évvel ezelőtt, 1839. január 15-én mutatta be Párizsban, a nagy tekintélyű Francia Akadémia tagjai előtt a találmányát és 60 képet, amelyeket különféle tárgyakról tanulmányának alkalmazásával készített. Egy hét múlva a belügyminiszter javaslatára a francia törvényhozás Daguerre-nek jutalomként évi 6000 frankos járadékot szavazott meg. Képeiről így írtak a lapok: daguerrotípiák, daguerre-féle ábrázolatok. A korabeli hazai olvasók a már említett tudósítónak a Hasznos Mulatságok című lap február 2-án megjelent cikkéből szereztek tudomást a fényképezés felfedezéséről. A prágai Bohemia című lapban a találmányról március 8-án részletesen beszámolt Václav Stanék, s vele majdcsak egyidejűleg, március 12-én a budapesti Athenaeum című lap szerkesztője, Toldy Ferenc, aki már akkor, és elsőként, fényképezésnek nevezte az új találmányt. Érdekes, hogy ennek ellenére még nagyon sokáig fényírászat, meg daguerrotípia elnevezéssel illették a fényképezést. Nálunk, elsőként és iskolai kísérlet gyanánt 1839 őszén a brnói gimnázium fizika szakos tanára, Bedrich Franc készített fényképet a maga készítette géppel, amelyet a Bohemia című lapban közölt leírás alapján szerkesztett. Igen figyelemreméltó ez a teljesítmény, mert a találmány ismertetése és alkalmazása között alig telt el néhány hónap. Igazán jó fényképeket azonban csak három év múlva, 1841-ben készítettek, amikor a szepességi származású, Bécsben működő egyetemi tanár, Petzval József objektívjét kezdték használni, mert így a fényképezés idejét néhány másodpercre lecsökkentették. Petzval nem sok hasznát vette találmányának, mert - olcsó pénzért - eladta Hans Voigtländer bécsi optikusnak. Aki viszont az objektívet beépítette a saját szerkesztésű kamerájába, és jó üzleti érzékkel rendelkezve, immár mint Voigtländer fényképezőgépeket, árusítani kezdte. x Fényírdákat, azaz portrékészítö műtermeket és műhelyeket nyitottak mindenfelé. A Der Spiegel című lap 1841. június 26-án közölt tudósítása szerint akkor már több mint negyven műterem működött az országban. Ugyancsak ez a lap arról tudósit a következő év, 1842. április 27-én, hogy a „velencei származású, Pesten megtelepedett Marastoni Jakab a pozsonyi diéta idején fényes üzletet csinál a daguerrotípiával. Mindenki oda szalad portrét csináltatni." • Hol volt a műterme? Meddig tartózkodott nálunk? Nem tudjuk. A hivatalos fotótörténet is csak annyit tud, hogy ekkor, és itt, Bratislavában készítette Kossuth Lajosról azt a felvételt, amely sógora, Ftuttkay József és Both Pál társaságában ábrázolja. Egyébként ezt a felvételt is, mint Marastoni sok száz, nálunk készített daguerrotípiáját, másolatban őrzik, mert az eredetiek a második világháború idején megsemmisültek. A Szímön (Zemné) született Jedlik Ányos Istvánról, a dinamó feltalálójáról azonban bizonyossággal tudjuk, hogy ő volt az első amatőr fényképész. Háztartási naplójának tanúsága szerint már 1840-ben megvásárolta dr. Zimmermann Jakab nyelvész tanár Bécsben megjeMindenhol a világon, ahol fényképeznek, az idén feltétlenül megemlékeznek a fényképezés felfedezésének 150. évfordulójáról. Nálunk is, mert hiszen a fényirászat - ahogyan a korabeli, párizsi tudósító Simonyi Antal elnevezte -, tehát a fényképezés első felhasználói, első tökéletesltői is itt, hazánk tájain éltek, és nekik crtltat töcTnnhol/inlr