Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-14 / 12. szám, szombat

Uj feladatokra készen Beszélgetés Karel Horákkal, a Tribuna főszerkesztőjével Húsz évvel ezelőtt, 1969. január 15-én jelent meg a Tribuna. a CSKP KB ideológiai és politikai hetilapjának legelső száma. A jubileum alkalmából a Győzelmes Február Érdemrenddel tüntették ki a hetilap szerkesztőségi kollektíváját, amely a ma már közel 100 ezer példányszámban megjelenő lapjával az olvasók széles körében népszerűsíti pártunk politikáját, mutatja társadalmunk előrehaladásának útját. A hetilap indulásának nem mindennapi körülményeiről, szerkesztési alapelveiről és terveiről beszélgetünk Karel Horák főszerkesztővel. -A Tribuna olyan időszakban indult el útjára, amikor a marxista -leninista erók soraik rendezésével voltak elfoglalva, hogy azután megvívhassák harcukat a kommunista párt elvszerű politikájának arculatáért. Főszerkesztő elvtárs, ön hogyan jellemezné a Tribuna kiadásának, születésének körülményeit? - Hetilapunk nagyon nehéz körülmények közt született. A jobboldal minden áron meg akarta tartani információs monopóliumát, ezért mindent elkövetett, hógy megakadályozza az új lap megjelenését, Jan Fojtík, Oldrich Svestka, Zdének Horení, Jirí Stano és más elvtársak, akik a Tribuna kiadását előkészítették, s2!nte csak illegális feltételek közt találkozhattak. Az akadályokra jellemző, hogy a Tribuna kiadásáról már 1969 ^szeptemberében döntés született, az első szám mégis csak 1969. január 15-én jelent meg. A nyomdában az újság kiszedése - s amikor megjelent, akkor a szerkesztése - ellen bojkottot szerveztek. Gyakran előfordult, hogy szállítás közben egész újságkötegek „eltűntek", hogy egyes „terjesztők" a Tribunát el sem juttatták a standokra. Ez már mind a múlté. Sokszáz áldozatkész elvtárs vállalta a Tribuna szállítását, terjesztését, egyes számairól vitákat is szerveztek. Az embereket érdekelte a Tribuna, mert az újság az igazi konszolidációért szállt síkra. Ezek voltak a célok, amelyeket a szerkesztőség a Tribuna kiadásával követtek. A szerkesztők azt akarták, hogy hasznos kommunista újság jusson a dolgozók kezébe, amely minden sorával a marxizmus-leninizmus elveit juttatja érvényre. - A Tribunát olvasva szembetűnik, hogy jelentós helyet kap hasábjain az olvasó, hogy az olvasók véleménye a szerkesztőség egyik nagy támasza és ismereteinek forrása... - Az olvasók és a külső munkatársak cselekvő részvétele hetilapunk szerkesztésében olyan érték, amelyet a Tribuna kezdettől fogva mindmáig nagyra becsült. Ha felütjük az első évfolyamokat, láthatjuk, hogy nemegy számnak majdnem a felét az olvasók levelei és cikkei töltik ki. Kommunisták és pártonkívüiiek, mivel kezdetben más platformjuk nem volt, a Tribuna hasábjain számoltak be arról, miként folyik náluk a konszolidálás, vagy mi akadályozza ezt a folyamatot. Később, az emberek már más folyóiratokkal és napilapokkal is megosztották tapasztalataikat. A Tribuna elsó időszakában kialakult hagyomány azonban megmaradt. Húsz év óta szüntelenül nagy figyelmet szentelünk az olvasók nézeteinek és leveleinek. Rendszeresen közöljük, s munkánkban is felhasználjuk őket. Arra törekszünk, hogy a közzétett írások az embereket érdeklő kérdésekre adjanak választ, hogy az olvasóval párbeszédet folytassunk. Ez nem csupán a szerkesztők, de állandó külső munkatársaink - akiknek cikkei az egyes lapszámok felét teszik ki - számára is igényes feladat. - A CSKP XVII. kongresszusán és az azt követó KB-üléseken kidolgozták a gazdasági és társadalmi élet átalakításának és demokratizálásának irányvonalát. Felgyorsult a társadalom élete, a párt új, forradalmi feladatokat tüz napirendre, s változóban van a pártmunka stílusa is. Hogyan tükröződik mindez a szerkesztőség munkájában? - Főként úgy, hogy az újságok, s különösen a hetilapok nem elégedhetnek meg az események leírásával, általános megállapításokkal, az ismert igazságok ismétlésével. Számunkra, s végeredményben minden szerkesztőség számára az új követelmények a tartalom szüntelen javítását, a szürkeség megszüntetését jelentik. Azt, hogy az embereket érintő problémákkal, időszerű kérdésekkel foglalkozzunk. Hiszen az átalakítás és a demokratizálás összetett folyamat, amelynek során elhagyjuk mindazt, ami a szocialista építés eddigi ütján nem vált be, ami fékezi munkánkat és az átütő eredmények elérését. Ha megakarjuk állni helyünket, akkor az életet itthon és az egész világon - rózsaszínű vagy fekete-fehér szemüveg nélkül - olyannak kell megmutatnunk, amilyen. Ezért igyekszünk több olyan elemző cikk közzétételére, amelyek szemléltetik miként valósul meg a gyakorlatban az átalakítás, mi az, ami akadályozza, s milyen pozitív tapasztalatok vannak ezen a téren. Az átalakítás megvalósítása úgy, ahogy ezt a CSKP KB 7., 9., és 10. ülése meghatározta, elsősorban az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatását jelenti, azt, hogy megértsék: az átalakítás és a demokratizálás nem azonos csupán határozatok és törvények elfogadásával, az új gazdasági mechanizmus kidolgozásával és bevezetésével. Az átalakítás mindannyiunk ügye. Megvalósítása elsősorban becsületes, felelősségteljes, jó munkát, rendet és fegyelmet követel... Ezeknek a céloknak és elképzeléseknek rendeljük alá munkánkat és a Tribuna tartalmát. ' - A CSKP KB 12. ülésén döntés született arról, hogy 1990-ben összehívják a párt XVIII. kongresszusát. Hogyan kíván részt venni a Tribuna szerkesztőségi kollektívája a kongresszusi előkészületekben? - A kongresszust megelőzik a pártalapszervezetek évzáró taggyűlései, az összüzemi, helyi, járási és kerületi konferenciák. Ezekkel bőségesen foglalkozunk, hogy a tapasztalatokat általánosíthassuk, érzékeltetve miként érvényesülnek az életben a pártmunka lenini normái és módszerei, amint azt a CSKP KB 9. és 12. ülésének határozatai is hangoztatták. Másszóval: figyelmünket elsősorban a párt munkájának átalakítására, és arra irányítjuk, hogy bemutassuk a kommunisták miként gondoskodnak az átalakítással és demokratizálással összefüggő feladatok teljesítéséről, azokon a szakaszokon ahol dolgoznak. A XVIII. kongresszus előkészítéséhez azonban hozzátartozik a gazdasági feladatok, nevezetesen a 8. ötéves terv utolsó két éve feladatainak teljesítése, továbbá az új gazdasági mechanizmus teljes bevezetésére való felkészülés. Ezek a kérdések bennünket és a lakosságot is egyaránt érdeklik. Ezért nemcsak az eredményeket fogjuk népszerűsíteni, de a fölmerülő hiányosságokat is bírálni fogjuk. Rendkívüli figyelmet fordítunk majd a kongresszust megelőző vitára, hogy a mi közvetítésünkkel is minél több párttag és pártonkívüli mondjon véleményt olyan fontos dokumentumokról, mint az új pártalapszabályzat-tervezet és a CSKP programjának alapelvei. Az elkövetkező időszakban tehát sok teendő vár ránk. Feladatainkat becsületesen akarjuk teljesíteni, erre köteleznek bennünket a Tribuna hagyományai. Szerkesztőségünk nevében kívánom, hogy sikerüljön, s az elkövetkező évekhez is olyan töretlen munkakedvet kívánok, amilyen a Tribunát az elmúlt két évtizedben is jellemezte SOMOGYI MÁTYÁS „...voltam, vagyok, leszek!" Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht életéről és hősiességéről a proletárdiktatúra eszméjének oldalára állt. Harcostársával, Kari Liebknechttel együtt megalapította Németország Kommunista Pártját és annak napilapját, a Rote Fahne-1. Ók voltak a vezetői a januári Spartacus-felkelésnek is. ,,Berlinben helyreállt a rend"! Ti ostoba porkolábok!,,Rendetek" homokra épült csupán. A forradalom már holnap újraéled, hogy harsogva tudtotokra adja: ,.voltam, vagyok, leszek! A ma legyőzöttek holnap diadalt aratnak..."- írta Rosa Luxemburg pár nappal halála előtt, utolsó buzdításként harcostársainak. Holnap emlékezünk meg a 70 évvel ezelőtt vérbefojtott német forradalom két nagy mártírjáról, Rosa Luxemburgról és Kari Liebknechtról, akikről Fábry Zoltán igy irt: „Az elsó világháborút kirobbantó német imperializmus monoklis tisztjei és rummal itatott szegénylegényei ezen a napon zúzták be fejüket puskatussal és lyukasztották szitává testüket. Búnük nagy volt ós megbocsáthatatlan: a dolgozókat eszméltették és lázították korunk ráklenéje, a Töke imperializmusa, a hábom ellen. Luxemburg és Liebknecht nem a háború áldozataként haltak meg, hanem a háború előítéltjeiként. A háború volt a hóhéruk, törvényt ült felettük és megölte őket." Rosa Luxemburg a párizsi kommün bukásának évében, 1871-ben született. A munkásmozgalomba varsói gimnazistaként kapcsolódott be, s még húsz éves sem volt, amikor Zürichbe emigrált, ahol filozófiát és jogot tanult. Később Németországban telepedett le, ahol a Német Szociáldemokrata Párt baloldalának egyik vezéralakjává vált. Népszerűsége a munkások között páratlan volt. Jobboldali ellenfelei is csodálták, s féltek is tőle. Egyike volt azoknak a keveseknek, akik nemzetközi szinten is felléptek a marxizmus talaján elburjánzó revizionizmus ellen. Az első orosz burzsoádemokrata forradalom idején részt vett a varsói megmozdulásokban, amiért letartóztatták. Kiszabadulása után az orosz forradalom harci módszereinek alkalmazásáért, különösen a tömegsztrájkok szervezéséért szállt síkra. A II. Internacionálé stuttgarti kongresszusán Lenin oldalán fölemelte hangját a háború ellen. Háborúellenes harcáért többször is börtönbe került. A haza védelmének hangoztatása az első világháború idején sokak elől elfedte a lényeget, az imperializmus erőinek érdekeit ebben a háborúban. A nemzetközi munkásmozgalom próbakövévé vált tehát felismerik-e a szociáldemokrata pártok a világháború kirobbantásának igazi okát és célját, vagy elárulják a proletár nemzetköziség gondolatát. Rosa Luxemburgot a nacionalizmus hulláma nem ragadta magával. Bátor kiállásában a katonai diktatúra sem rendítette meg, de csaknem négy évre ismét börtönbe került. Itt írta meg ,,A szociáldemokrácia válsága" című brosúráját. E munka nagyságát Lenin is kiemelte, ugyanakkor bírálta egyes tévedéseit. Rosa Luxemburg az októberi forradalom hatására korrigálta ezeket a tévedéseket és teljesen a forradalom és Karl Liebknecht élete sokban hasonlít Rosa Luxemburgéhoz. Hivatását tekintve jogász volt, de elhivatottsága az úiságirás és a politika felé terelte. Ó volt a német munkásifjúság első szervezője, az ifjúmunkás internacionálé első elnöke. Kezdeményezésére ült össze 1907-ben Stuttgartban a szocialista ifjúsági szervezetek első nemzetközi konferenciája, amelyen a militarizmust támadó beszédet mondott, ezért másfél évi börtönre ítélték. A cella sötétjéből is a „világosságnak", az ifjúságnak üzent: ,,Rátok gondolok, nektek akarok boldog jövőt: erőt és sok-sok napfényt, vidám, napsugaras életet." Az 1916-os május elsejei tüntetés élén elmondott nagy háborúellenes beszédéért - mivel katonai szolgálatot teljesített - katonai törvényszék elé állították. Négy évi fegyházra és polgári jogainak elvesztésére ítélték. Az októberi forradalmat is a börtönben élte meg. Innen kiszabadulva megkezdte azt a nagy történelmi agitációt, amely Németország Kommunista Pártjának megalakulásához, január elején pedig a berlini nagy Spartacus-felkeléshez vezetett. A véres összetűzés során, amikor már-már hatalmat gyakorló kormánnyá lettek, a kormányszocialisták nyíltan igénybe vették a régi császári hadsereg vezéreit, hogy egyszerre számoljanak le Liebknechttel és Luxemburggal. A megvadult szoldateszka Berlinben fogta el őket. Liebknechtet a tisztek autóba tuszkolták, abból aztán a közeli állatkertben kiparancsolták, s a szokványos „menekülés közben" jelenetet beállítva, a „szolgálati szabályzat szerint" - lelőtték. Tetemét a kurfürstendami mentőállomáson „ismeretlen férfi" holttesteként adták le. A másik autóba tuszkolt, a kínzásoktól ájult Rosa Luxemburggal a kocsiban végzett egy pisztolylövés. Gyilkosai tetemével „nem számoltak el", hanem a Corbelius-hfdról a szennycsatornába dobták, ahonnan csak hónapok múlva került elő. Gyilkosaikat sohasem büntették meg. A bérenceket, Pabst kapitányt, Mehringet, Vogelt, Runge huszárt, Liepmannt, Lindnert és Janschkowot a négy hónappal később összehívott ítélőszék fölmentette. Fábry Zoltán azt írta, a háború volt a hóhéruk. De mintha velük indította volna a sort az a pusztító önkény, a fasizmus, amely később hasonló vagy ugyanilyen módon embermilliók életét követelte. Hősiességük, helytállásuk, tragikus haláluk példa és figyelmeztetés. G. PERESZLÉNYI ETELKA A jaszlói hagyományokhoz híven JANUÁR 15-E, A CSEHSZLOVÁK TÜZÉRSÉG ÉS RAKÉTAEGYSÉGEK NAPJA A parancsnoki harcállásponton nagy a sürgés-forgás. A szögtávcső mögött álló tiszt számokat diktál, a mellette lévő katonák pedig gyorsan számolnak, majd a térképre bejegyeznek egy újabb „ellenséges" célpontot. Az egyre erősödő dübörgés jelzi, hogy a tüzérek valahol a hátuk mögött tüzelőállást foglaltak el. S amikor a ködfátyol felszáll, sortűz dördül el. Jól látni a rózsaszínű torkolattüzet, a sárgás fényű becsapódásokat. A harcállásponton tartózkodik a csehszlovák tüzérség rakétaegységei parancsnokának társaságában Miroslav Masopust és Stanislav Toéner nyugalmazott ezredes, egykori frontharcos. Fiatal tüzértisztekként vettek részt a duklai harcokban. Negyvennégy év telt el azóta, de az akkori eseményekre ma is jól emlékeznek. - Hadtestünk az Ondava mentén mintegy 40 kilométeres szakaszon rendezkedett be védelemre A parancsnokság igyekezett a magasabb egység megritkult sorait önkéntesekkel, volt partizánokkal feltölteni. December 18-án váratlan parancsot kaptunk. Tüzérségünket a lengyelországi Jászlótól délkeletre eső térségbe kellett átcsoportosítanunk, a 38. szovjet hadsereg áttörési hadműveletének támogatására. Én az Ondava menti védelmi vonalban maradtam - eleveníti fel a ma már történelmi tényeket Stanislav ToSner. - Néhány páncéltörő ágyú, s egy 152 milliméteres tarack maradt velünk. Cselhez folyamodtunk. A műszakiakkal együttműködve az ellenség megtévesztésére 130 löveg- és 50 harckocsiutánzatot készítettünk. Mindent elkövettünk, hogy a fasiszták azt higgyék, támadásra készülünk. A „ vándorlövegek ", amelyek hol itt, hol ott adtak le néhány lövést, majd tovább álltak, csak megerősítették őket ebben a hitükben. Az éj leple alatt december 19-e és 22-e között mind az öt tüzérezred elhagyta a hadtest védelmi vonalát. Elsőként az első tüzérezred indlilt el rendeltetési helyére. Kilencven kilométeres menet állt előttük a Kárpátok magaslatain át. Az út kimerítő volt, mert a váratlan olvadás után újra fagy állt be, a vontató járművek minden pillanatban megcsúsztak. Mégis, valamennyi tüzérezred idejében megérkezett a meghatározott terepszakaszra. - A vezérlövegek és az aknavetők azonnal elfoglalták helyüket a kijelölt tüzelőállásban - viszi tovább a szót Miroslav Masopust. Ettől a perctói kezdve számunkra fáradságos munka kezdődött. Hozzáfogtunk az állások kiépítéséhez. A kőkeményre fagyott talaj nem engedett egykönnyen. Éjszaka dolgoztunk, nappal pihentünk. Jól emlékszem, közelünkben kényszerleszállást hajtott végre egy szovjet pilóta, aki megsebesült, és tüzéreink helyezték biztonságba. - Nyírfa... Nyírfa... Itt Sas... Ellenséges harckocsik ellentámadása az ötös tájékozódási ponttól jobbra... Tüzérségi támogatást kérek - ismétli a rádiós az egyik tüzéregység parancsnokának szavait. - Készüljenek fel az ellentámadás visszaverésére. . A tüzérségi támogatást megadom - röpül az éter hullámain a tüzérosztag parancsnokának határozott parancsa. A tüzérségi harcálláspontról jól látni a támadó ellenség rajvonalát és azt, hogy a tüzérek milyen pontosan lőnek... Masopust ezredes egy ideig nézi a terepszakaszt, majd ismét visszatér a múltba: - A 38 hadsereg - ennek alárendeltségébe tartoztak a csehszlovák tüzérek is - támadása január 15-re volt kitűzve. Minden kilométeren kétszáz löveg várt túzparancsra. Moszkvai időszámítás szerint 8.45 órakor kapták meg. Jászó térségében elszabadult a pokol, iszonyatos vaszápor zúdult az ellenséges állásokra. - Hideg volt, mégis ingujjra vetkőztünk. Sorozatvető tüzelőállásban (A szerző felvétele) hogy gyorsaságban és pontosságban ne maradjunk el tanítómestereink, a szovjet tüzérek mögött. Ha jól emlékszem, a tüzérségi előkészítés ötven percig tartott. Délre elesett Jaszló, négy nappal később Krakkó is felszabadult. A második, a negyedik és az ötödik tüzérezred megkapta a Jászói címet. x Beszélgetés közben észre sem vettük, hogy elült a zaj, a tüzéreket a közeli völgyben összpontosították. Véget ért a gyakorlat, a napi kiképzés. Felszedelőzködtünk, s néhány perc múlva már elvegyültünk a tüzérek között. - Tüzérségünk ma jól felszerelt, korszerű fegyverekkel rendelkezik, a hatvanas évek derekától rakétaegységeink is vannak - összegezi véleményét a tüzérségi és rakétaegység parancsnoka. Az egykori frontharcos, veterán tüzéreket a kérdések sokaságával halmozzák el a katonák. Érdeklődnek, hogy is volt akkor... -A háború borzalmas dolog Kívánom, hogy fegyvereitek csak a kiképző bázisokon, a gyakorlaton szólaljanak meg - összegez Masopust elvtárs. Késő délutánig beszélgetnek a tüzérekkel, a rakétaegységek képviselőivel. A két fegyvernem közösen és jogos büszkeséggel ünnepel az idén is és vallja magáénak Jaszló hagyatékát. A mai napon is bizonyították, hogy méltó utódaik az akkori tüzéreknek. NÉMETH JÁNOS