Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-11 / 9. szám, szerda
Milos Jakes elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) a szocialista Csehszlovákia nagyobb hozzájárulása is nemzetközi méretekben a szocializmus helyzetének és tekintélyének szilárdításához, világviszonylatban a békéért és a haladásért folytatott harchoz. Mindez tömören kifejezve olyan fontos körülmény, amely kétségtelenül lényeges hatást gyakorol az állam alaptörvényének, legmagasabb rendű jogszabályának, az egész jogrend bázisának, az új alkotmánynak megközelítésére és kidolgozására is. Széles körű, rendkívül felelősségteljes munka ez, amelynek során világos választ kell adnunk arra a kérdésre, hogy mire kell épülnie a szocialista típusú új alkotmánynak. Ez a válasz teljesen egyértelmű - elsősorban a nép szuverenitására és hatalmára, a nemzetek szuverenitására és egyenjogúságára, az államunkban élő nemzetiségek jogainak tiszteletben tartására, a mély internacionalizmusra és humanizmusra. Meg kell erősítenie és szavatolnia kell a nép forradalmi vívmányait, amelyeket a felszabadulás és 1948 győzelmes februárja óta ért el napjainkig. Ezzel összhangban a fordulatot jelentő jelenlegi fejlődési szakasznak megfelelően jogilag rögzítenie kell a gazdasági és a társadalmi átalakításnak, a széles körű demokratizálásnak és a nyilvános tájékoztatásnak alapelveit. Az új alkotmány célja, a csehszlovák államiság’ fejlesztése fő irányaként elmélyíteni a szocialista demokráciát. Egyidejűleg kifejezi majd a politika, a gazdaság és a kultúra kölcsönviszonyát és feltétele- zettségét, ami szocialista társadalmunkban a szociális biztonságérzet és az egészséges fejlődés elmélyítésének feltétele. Az alkotmány a szocializmust országunk társadalmi rendjeként fogja megerősíteni. Megszilárdítja állampolgáraink jogi helyzetét az államban és a társadalomban, gazdagítja jogaikat és szabadságjogaikat és meghatározza kötelességeiket. Ésszerűen továbbfejleszti a csehszlovák föderációt. Pontosítja az állami szervek rendszerét; szervezésük és tevékenységük alapelveit és kölcsönös viszonyukat. Ujszerűen fejezi ki egyben a néphatalom és a népigazgatás szerveiként a nemzeti bizottságok helyzetét és szerepét is, és kibontakoztatja tevékenységük önigazgatási alapelveit. Megerősíti külpolitikai irányvételünket. Áz új alkotmányba át kell vennünk mindazt, ami az eddigi alkotmányos fejlődésben bevált, s ezzel szemben mentesülni kell mindattól, ami a jelen feltételei között nem egyengeti az előrevezető utat, ami már elavult. Az új alkotmányt előkészítve nem kerülhetjük meg a többi szocialista testvérországnak, főleg a Szovjetuniónak tapasztalatait sem. Szocialista alkotmányunk kidolgozásánál számunkra éppen a szovjet alkotmányos fejlődés volt az alapvető tanulságok egyik forrása. Fontos dokumentumok Köztársaságunk hetven esztendős történetében három alkotmányunk volt. A Csehszlovák Köztársaság megalakulását követően 1920-ban fogadták el az első alkotmányt, amely polgári demokratikus alkotmány volt. A további két alkotmány -az 1948. május 9-i és az 1960. évi - már szocialista alkotmány volt. A munkásosztály vezette dolgozók hatalmának megalapozásában nagy jelentősége volt az 1945. április 5-i Kassai (Kosice) Kormányprogramnak, amely megújult államiságunknak egyik legfontosabb dokumentuma. A Nemzeti Front els ő kormányának ez a programja építve a szlovák nemzeti felkelés forradalmi dokumentumaira, megteremtette hazánkban a mélyreható forradalmi, népi demokratikus változások döntő fontosságú belső és külső előfeltételeit. Nagy voft a hatása a születöfélben levő népi demokratikus alkotmányos rendre is. Az államigazgatás alapjaként létrehozta a nemzeti bizottságokat. Elismerte a szlovák nemzet szuverenitását, a szlovák nemzeti szerveket és jogkörüket. Meghatározta az állam feladatait a gazdaság tervezésében és vezetésében, valamint a Szovjetunió iránti barátságra és szövetségre támaszkodó külpolitikánkat is. Miután Csehszlovákia Kommunista Pártja győzelmet aratott az alkotmányozó Nemzetgyűlésbe 1946-ban megtartott választások során, az új kormány kidolgozta az országépítő programot, amely államunk népi demokratikus jellegének megszilárdításához és továbbfejlesztéséhez vezetett. A dolgozó nép februári győzelme hazánkban teljes mértékben szabaddá tette a szocialista változásokhoz vezető utat és lehetővé tette a minőségileg új jellegű alkotmánynak, a Május 9-i Alkotmánynak jóváhagyását. Ez az alkotmány országunkban a szocializmus alapjai lefektetése időszakának fontos politikai és jogi okmánya lett. Ezzel egyidejűleg kiindulópontja a szocialista jogrend megteremtésének. Csehszlovákiában az 1948-1960-as években bekövetkezett változások megerősítették a szocializmus építése azon fő irányvonalának helyességét, amelyet 1949-ben a CSKP IX. kongresszusa tűzött ki. Lényegében megszüntettük az embernek ember általi kizsákmányolását. Felülkerekedtek és győztek a szocialista termelési viszonyok. Kialakult a társadalom új osztályszerkezete. Növekedett az ipari termelés és az iparban a munkatermelékenység is. Előbbre léptünk a Csehország és a Szlovákia közötti kulturális és gazdasági különbségek kiegyenlítésében. Betetőztük a mezőgazdaság szövetkezetesítését. Mindez hazánkban egyet jelentett a szocializmus alapjainak felépítésével. Ezekre a változásokra épült, s ezeket fejezte ki a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1960-ban elfogadott új alkotmánya. Ugyanakkor az igazságnak megfelelően ki kell mondani, hogy rányomta bélyegét a társadalmi fejlődés eredményeinek túlértékelése. Nem teremtette meg a szükséges előfeltételeket nemzeteink, a csehek és a szlovákok egyenjogú kapcsolatainak fejlesztéséhez sem, sőt, ezt fékezte, s néhány vonatkozásban visszalépést jelentett. Ezért társadalmunk további fejlődése szükségessé tette ezeknek a kapcsolatoknak rendezését. Ezt valósította meg a csehszlovák föderációról szóló 1968. évi alkotmánytörvény, s az alkotmányt kiegészítő, valamint módosító egyéb alkotmánytörvények. Az átalakítás alkotmányos bázisa A csehszlovák alkotmányt mindmáig számos alkoimánytörvény egészíti ki. A hatályos alkotmányos rendnek ez a szétforgácsoltsága gyöngítette az alaptörvény szabályozó és ideológiai szerepét, egységét és áttekinthetőségét. Az új alkotmány kidolgozásával és elfogadásával ismét egyetlenegy állami alaptörvényünk lesz. Ez azonban távolról sem volt az egyetlen oka annak a döntésnek, hogy fogjunk hozzá az új alkotmány kidolgozásához. Célunk az, hogy az új alkotmány kifejezze az állam és a társadalom elért fejlődési fokát, rögzítse azokat az alapvető változásokat, amelyek a jelenlegi alkotmány és a csehszlovák föderációról szóló alkotmánytörvény jóváhagyása óta következtek be, hogy így megteremtse a folyamatban levő átalakítás alkotmányos bázisát, s betöltse a csehszlovák államiság, valamint szocialista társadalmunk további fejlődése aktív tényezőjének méltó szerepét. Milyen legyen a kiindulópontunk az új alkotmány kidolgozásában? Hangsúlyozzuk az alkotmányos folytonosságnak s annak nélkülözhetetlenségét, hogy hasznosítsuk mindazt, ami alkotmányaink fejlődésének történetében bevált, amit a jövőbe is át kellene mentenünk. Ennek megfelelően az új alkotmánynak kétségtelenül kifejezésre kell juttatnia a nép szuverenitását, amely a hatalom egyetlen forrása, s azt az alapelvet, hogy a nép az államhatalmat elsősorban képviselőtestületek közvetítésével gyakorolja. Vagyis az új alkotmányban rögzíteni kell, hogy a társadalom és az állam fejlődésének e szakaszában a szocialista demokrácia alapvető formája továbbra is a képviseleti demokrácia. Az új alkotmánynak ezért a képviselőtestületek helyzetét és jogkörét kellene szilárdítania, mivel ez a szocialista állam politikai bázisa, a szocialista állami mechanizmus gerince. Ki kellene emelnie ellenőrző szerepüket a többi állami szervvel, elsősorban az államhatalom végrehajtó szerveivel kapcsolatban. Egyben gazdagítania kellene a képviseleti demokráciát azokkal az elemekkel, amelyek elmélyítik. Ide tartoznak például a társadalmi viták a jelentős törvények, s más fontos javasolt intézkedések tervezeteiről, valamint az állampolgárok széles körű nyilvános tájékoztatása biztosítékainak megteremtése. A társadalmi élet átalakításával és demokratizálásával összefüggésben az igazgatásban és az irányításban a nép részvételének bővítése valószínűleg megkívánja fontolóra venni a közvetlen demokrácia alkotmányos rendezését is, például népszavazás formájában, amikor is az állampolgárok a képviselőtestületek javaslatára közvetlen szavazással döntenének egyes fontos kérdésekről. Politikai rendszerünkben rendkívül fontos helye van a Nemzeti Frontnak, amely a nemzeti felszabadító harcban született és életképességét bizonyította a szocializmus építésének egész időszakában. Nem fogjuk fel csupán a politikai pártok, a társadalmi szervezetek és az érdekképviseleti egyesülések összefogása szervezési formájaként. A Nemzeti Front, amint azt már nemegyszer hangsúlyoztuk, kifejezése a munkások, a szövetkezeti földművesek, az értelmiség és a többi dolgozó osztály szövetségének, ez a kommunisták, további politikai pártok tagjai és politikailag nem szervezett állampolgárok politikai szövetsége, a két testvérnemzetnek, a cseheknek és a szlovákoknak, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő nemzetiségeknek internacionalista szövetsége. Jellegénél fogva egyben önálló szubjektuma a politikai rendszernek, amelyre fontos szerep hárul az állam építésében és tevékenységében, valamint a társadalom fejlődésében. Bevált platform ez, amely az állampolgároknak lehetővé teszi széles körű részvételüket az irányításban és az igazgatásban, demokratikus érvényesülésüket, érdekeik és nézeteik érvényesülését és összehangolását. Fontos a szerepe a képviselőtestületek és a további állami szervek létrehozásában és sokkal nagyobb részt kellene vállalnia olyan fontos döntések kidolgozásában, amelyek érintik az emberek és az egész társadalom életét. A Nemzeti Frontnak egyidejűleg eredményesen hozzá kell járulnia a benne tömörült szervezetek tevékenységének kibontakoztatásához, önállóságuk és kezdeményezésük növeléséhez. A Nemzeti Front helyzetének ez a komplex értelmezése gazdagítja szocialista demokráciánkat. Az új alkotmánynak a jelenlegi fejlődési szakasz szükségleteivel összhangban pontosabban kellene meghatároznia a politikai pártok, a társadalmi szervezetek, az állampolgárok érdekképviseleti egyesülései helyzetét és szerepét úgy, hogy tartalma kifejezze az állampolgárok érdekeinek sokrétűségét, megteremtse jogaik és szükségleteik érvényesülésének, közös tevékenységük kibontakozásának, az állami és a társadalmi ügyek megoldásában való részvételüknek megfelelő előfeltételeit. Megállapítást nyert, helyes bővíteni annak lehetőségét, hogy az állami szervek tevékenységükben és döntéshozatalukban kiinduljanak a politikai pártok, a társadalmi és az érdekképviseleti szervezetek, a dolgozókollektívák és általában állampolgáraink kifejezésre juttatott nézeteinek és érdekeinek széles skálájából. Az alkotmánynak tükröznie kellene a nézetek és az érdekek szocialista pluralizmusát, amihez kialakítjuk a szükséges politikai életteret és a jogi kereteket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megengedhető bármiféle olyan érdek érvényesítése, s ezzel kapcsolatos olyan eszköz alkalmazása, amely ellentétben áll a szocializmussal. Az új alkotmány cikkelyeinek ezért biztosítaniuk kell a szocialista társadalmi rend megbízható védelmét is. Az alkotmányos politikai rend alapvető, szerves része annak az alapelvnek a kifejezésre juttatása, hogy társadalmunk politikai élcsapataként a vezető szerep Csehszlovákia Kommunista Pártjáé. Az új alkotmány kidolgozásánál továbbá feltétlenül fontolóra kell venni, vajon nem szükséges-e közvetlenül az alkotmányban kifejezésre juttatni egyrészt a kommunista párt kapcsolatát a néppel és a politikai rendszer többi láncszemével, másrészt azt, hogy a pártot és szerveit kötelezi az alkotmány és a jogrend. A történelmi tapasztalatok arról tanúskodnak, a társadalom légköre, az állami szervek tevékenységének minősége, az állampolgári jogok és kötelességek gyakorlati megvalósulása nagymértékben függ attól, hogy a párt miképp gyakorolja vezető szerepét, hogyan ügyel a politikai rendszer valamennyi összetevője alkotmányos helyzetének teljes megőrzésére, miképp hat az állami szervekre, a szervezetekre és az állampolgárokra, hogy éljenek alkotmányos és törvényes jogaikkal, érvényesítsék jogkörüket és eleget tegyenek kötelességeiknek. Nagy figyelmet kell fordítani a szocializmus gazdasági alapjai, valamint a szocialista tulajdonformák, sokrétűségük és fejlődésük alkotmányos kifejezésére. A szocialista társadalom gazdasági bázisa ma és a jövőben is a termelőeszközök szocialista tulajdona. A testvéri szocialista országok alkotmányai össznépi és össztársadalmi tulajdont rögzítenek, amelynek szubjektuma az egész népet képviselő szocialista állam. Továbbá szövetkezeti és kommunális, vagyis községi és városi tulajdoni csakúgy, mint egyéni, személyi és magántulajdont, valamint további tulajdonformákat is. Ezeket a tapasztalatokat annak tudatában kell általánosítunk, hogy a szocializmusban új tartalommal gazdagodott több fogalom, például a személyi és a magántulajdon fogalma. A szocialista társadalomban ez nem kötődik és nem kötődhet a kizsákmányoláshoz. Ezek a tulajdonformák a törvény szabta határok között érvényesíthetőek az állampolgárok szükségleteinek kielégítésénél. Megállapítást nyert, hogy a szocialista tulajdonformák változatossága elmélyíti a dolgozók és az állampolgárok kapcsolatát a termelőeszközökkel, s annak tudatosítását, hogy valóban tulajdonosok és gazdák, ösztönzi és fejleszti a gazdasági gondolkodást, támogatja a szocialista vállalkozó szellemet, a lelkiismeretes és jó minőségű munkát. A szövetkezeti mozgalom elterjedésében hazánk Európában az egyik legrangosabb helyet foglalta el. Jelenleg azonban a szövetkezetek részesedése a nemzeti jövedelem gyarapításában csak mintegy tíz százalékos. Az e területtel összefüggésben jóváhagyott új törvények új lehetőségeket nyitnak meg a szövetkezeti mozgalom társadalmi és gazdasági szerepében. Szélesebb teret, nagyobb gazdasági lehetőségeket és határozottabb politikai támogatást kell biztosítani a szövetkezeti vállalkozásnak. Ez vonatkozik egyéb formákra is, amelyek főleg a szolgáltatások vonatkozásában elősegítik a lakossági szükségletek jobb kielégítését. Érvényesüljön a szocialista önigazgatás Napjainkban az a problémánk, hogyan éljünk jobban a szocialista tulajdon tartalmával, miképp szilárdítsuk a dolgozó ember termelőeszközök iránti viszonyát, szorosabban hogyan ötvözzük a személyi érdeket a társadalmi szükségletekkel. Ott, ahol az ember valósan nem gyakorolhatja a gazda szerepét, nem jön létre olyan igényes közeg, amely nagy teljesítményre, a munka termelékenységének és minőségének javítására, a társadalmi tulajdon védelmére sarkallna. Ezért nélkülözhetetlenül szükséges, hogy a gazdaság területén is megfelelőképpen lehetővé tegyük a termelésben és a területi szférában is a szocialista önigazgatás érvényesülését. Ezért manapság újszerűen fogalmazzuk meg a dolgozók önigazgatásának gondolatát, amely a munkát egybekapcsolja az irányítással, a jogokat a felelősséggel és a kezdeményezést az ellenőrzéssel. Népgazdaságunk egységet képez, amely a gazdaság és a szociális fejlesztés terve bázisán fejlődik. Fejlesztésének és tartalmának azonban a gazdasági mechanizmus átalakításának alapelveire kell épülnie, szem előtt tartva azt az új minőséget, amely kifejezésre jut a központi szervek új szerepében, az irányítás gazdasági szabályzóinak alkalmazásában, az egész önelszámolási szféra kezdeményező szocialista vállalkozói megközelítésében. Ezt teszi lehetővé az állami vállalatról szóló törvény. A szocialista alkotmánynak szerves része a szocialista állam politikai alapelveinek rögzítése. Ezeknek ki kell fejezniük az állam alapvető szerepét és feladatait nemcsak a szociális, a környezetvédelmi és környezetalakító szférában, a tudományos és kulturális fejlesztésben és a szocialista életmód formálásában, hanem a nemzetközi kapcsolatoknak, az állam védelmének és biztonságának területén is. Eddigi alkotmányunk ilyen mértékben nem rögzítette a szocialista állam politikájának ezeket az alapelveit. Az alkotmánynak ki kellene indulnia a szocialista internacionalizmusnak, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének alapelveiből. Egyértelműen ki kell fejeznie, hogy szilárd részét képezi a szocialista országok közösségének, továbbá szövetségünk, barátságunk és sokoldalú együttműködésünk fejlesztését a Szovjetunióval és a további testvéri országokkal, mint külpolitikánk alapját. Rögzítenie kell országunk békés politikáját. Azt, hogy elutasítjuk a háborút, mint az államok közötti vitás kérdések megoldásának eszközét, s támogatjuk mindazt, ami a béke megőrzését, a konstruktív és egyenjogú nemzetközi együttműködés fejlesztését szolgálja. Ehhez hasonlóan kifejezésre kell juttatnia azt a tényt is, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság tiszteletben tartja és becsületesen teljesíti a nemzetközi jog általánosan elismert alapelveit és formáit. Az állampolitikai alapelvek alkotmányos meghatározásában általában abból kell kiindulni, hogy nemcsak az állami szervek szerepének, hanem egyben azoknak az alapvető céloknak a megfogalmazására is törekszünk, amelyeket a szocialista állam el akar érni. Minden alkotmány alapvető kérdése az állam és az állampolgár viszonyának rendezése, az állampolgárok alapvető jogainak, szabadságjogainak és kötelességeinek rögzítése. Ennek a viszonynak az állampolgárok egységére, a jogok és a kötelességek egységére, az egyén és a társadalom fő érdekeinek összhangjára kell épülnie. Abból indulunk ki, hogy a szocializmus legnagyobb értéke az ember, s alapvető feladatunk gondoskodni sokoldalú fejlődéséről, műveltségéről, egészségéről, önmegvalósulása előfeltételeinek megteremtéséről. Szocialista értelmezésben ugyanakkor az emberi jogokat a szó legtágabb értelmében úgy fogjuk fel, mint a politikai, az állampolgári, de egyben a szociális, a gazdasági és a kulturális jogok egységét. Az állam és az állampolgár viszonya értelmezésének kiindulópontjává váljon annak megerősítése, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szocialista jogállam, amely igazodik a törvény szuverén jellegének alapelvéhez; amelyben az államhatalmat csak a törvény alapján és határai között gyakorolják, s amelyben az államhatalom minden lépésének alkotmányosságát és törvényességét ellenőrzésnek vetik alá. Az alkotmánynak meg kell teremtenie az állampolgári jogok gyakorlásának olyan lehetőségét, hogy az állampolgár alkotmányos jogait s egyben kötelességeit illetően teljes jogbiztonságot élvezzen. Ebből következik az állami szervek és az állampolgárok viszonya, amely a hatalom hatályos törvények általi korlátozására épül. Az állampolgári jogok és szabadságjogok alkotmányos rendezésének célja meghatározni szférájukat, amely törvényekkel sem korlátozható. Az alkotmányban rögzített jogok ezáltal kiemelt védelemben részesülnek. Az alkotmányos jogoknak ezért meg kell teremteniük az olyan előfeltételeket, hogy az állampolgári jogok és szabadságjogok ezen szférája biztosításának ellenőrzését a törvényhozás szavatolja. Ez vonatkozik a vallásszabadságnak és gyakorlása jogi előfeltételeinek biztosítására is. Bevált alapelvek Az állampolgárok alapvető jogainak, szabadságjogainak és kötelességeinek eddigi alkotmányos rendezésére építhetünk, ezt a rendezést a jelen feltételeinek és. szükségleteinek megfelelően elmélyíthetjük és fejleszthetjük, miközben ezeknek a jogoknak reális jellegét elsősorban a jogszabályoknak kell szavatolniuk. Elvtársak, barátaim, közös államunk hetven esztendős fejlődésének történelmi tapasztalataiból levontuk a tanulságot, hogy az alkotmányban nagy figyelmet kell fordítani a csehszlovák államiság két hordozója, a cseh és a szlovák nemzet viszonyának rendezésére. Van miből kiindulnunk. Az új alkotmány építeni' fog az állam föderatív rendezésének bevált alapelveire. A csehszlovák föderáció több mint két évtizedes léte bizonyítja a megválasztott államjogi rendezés formájának helyességét. Nemzeteink testvéri kapcsolatát, együttműködését, együvé tartozásuknak és a közös haza fejlődéséért, sorsáért vállalt társfelelősségüknek tudatát a szocializmus egyik legnagyobb forradalmi vívmányaként kell védenünk és elmélyítenünk. Továbbra is követjük nemzeteink szuverenitása és fejlődési sajátosságai teljes tiszteletben tartásának útját, egyidejűleg szilárdítva egységüket, mindazt, ami egybefűzi, egymáshoz közelíti őket. Az alkotmánynak rendeznie kellene egyrészt a föderáció, másrészt a két köztársaság alkotmányos viszonyait. Az így értelmezett egységes dokumentum ezt rögzíthetné egyrészt tartalmilag, a szövetség és a köztársaságok szintjén az alkotmányos viszonyok rendezésével, másrészt formailag azáltal, hogy egy alkotmányunk lesz. Ebben a koncepcióban, amely eltér a többi szocialista föderációtól, kiindulunk a csehszlovák föderációról szóló bevált alkotmánytörvényből, amelyhez igazodnak nemcsak a föderáció, hanem a két köztársaság alkotmányos viszonyai is, továbbá a történelmi tapasztalatból, amely teljes mértékben megerősíti két nemzetünk legsajátabb érdekét, közös államban élni - a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Ebben a viszonylatban az alkotmány rögzítené nemcsak a föderációnak, vagyis a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak szuverenitását, hanem a két köztársaságnak, a Cseh Szocialista Köztársaságnak és a Szlovák Szocialista Köztársaságnak szuverenitását is. Ezt szem előtt kell tartani ezen alkotmány kidolgozásának és jóváhagyásának folyamatában is. Értékelnünk kell az eddigi tapasztala(Folytatás a 3. oldalon) 1989.1.11
