Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám, hétfő

A változás első Jelei ÚJ SZÚ 1989.1.2. Aki ott volt a komáromi (Komárno) járási pártbizottság ülésén, amelyen a mezőgazdasági üzemek eredmé­nyeit értékelték, tudja, hogy néhány üzem szigorú bírálatot kapott. Gyenge gazdasági eredmények, nem átgondolt irányítás, alacsony hatékonyság, kicsi - vagy semmi­lyen - nyereség, sót ráfizetéses gazdálkodás - állapította meg a be­számoló a Karvai (Kravany nad Du- najom) Állami Gazdaságról is. Hogyan néztek szembe a gazda­ság dolgozói ezzel a bírálattal? A já­rási ülést követően (szeptembertől decemberig) történt-e valami, tet- tek-e valamit, hogy megváltozzon a helyzet. Jiri Volarík mérnök, a gazdaság októberben megválasztott új igazga­tója és Václav István, a pártalap- szervezet elnöke nem zárkózott el a látogatás elől, bár mindketten tud­ták, hogy sok jót még aligha mond­hatnak. Náluk azonban az a kicsi javulás is valami, hiszen a korábbi években ilyenhez sem voltak hozzá­szokva.- Decemberi tejfelvásárlási ter­vünk teljesítéséhez naponta 1100 litert kell eladnunk. A hónap első felében már naponta 1990 litert ad­tunk el. Ez és az emberek egyéb irányú kezdeményezései is azt bizo­nyítják, hogy az elmúlt hónapokban végrehajtott szervezési változások, a tömegpolitikai munka, a tárgysze­rű helyzetelemzések és beszélgeté­sek nem voltak eredménytelenek - kezdte az igazgató. A helyzetet a pártelnök össze­gezte:­-A plénumülést követő októberi taggyűlésünkön önkritikusan megvi­tatták a lemaradások okait, a no­vemberin pedig konkrétan az egyes részlegek feladatait, és elhatároz­tuk, hogy támogatjuk az önelszámo­lás bevezetését. A két taggyűlés közé esett a választás. A 156 dolgo­zót képviselő 73 küldött 64 százalé­ka látta jobbnak a fiatal igazgatóje­lölt, az addigi ágazatvezető elképze­léseit és terveit, őrá adták a szava­zatukat. Pedig könnyű hónapokat, éveket, munka nélkül elérhető nagyobb ke­resetet Jirí Volarík sem ígért. Felvá­zolt viszont egy részleteiben átgon­dolt, józan és megvalósíható folyta­tást. Ebben különválasztotta az azonnal realizálható és a hónapo­kat, éveket igénylő feladatokat, amelyekkel egy kellően nem átgon­dolt koncepció hibáit kell helyre­hozni.- Gazdaságunk 1983-ban alakult meg olyan céllal, hogy négy éven belül az egész 1200 hektáros terüle­tünkön gyümölcsöst telepítünk. Je­lenleg 435 hektárnál tartunk, és a te­lepítést lelassítjuk. Az íróasztal mel­lett megálmodott elképzelés ugyanis néhány nagyon lényeges dolgot fi­gyelmen kívül hagyott. Például,, hogy a gyümölcstermesztéshez hozzáértő emberek kellenek, a tele­pítéshez kiváló minőségű facseme­tékre is szükség van, hogy a hulla­dékmentes termelés nemcsak elha­tározás kérdése, és még azt is, hogy egy gyümölcstermesztő gazdaság szervestrágyát termelő állattenyész­tés nélkül csak nehezen boldo­gulhat. Az igazgató választási „kortesbe­széde“ ennek ellenére elsősorban nem a hiányosságokat részletezte, hanem a folytatást. A gyümölcsöst fokozatosan 600 hektárosra bővítik, de előbb megépítik a területhez szükséges raktárakat és az előfel­dolgozó részlegeket, hogy a má­sodosztályú terményt is hasznosíta­ni lehessen. A fennmaradó terület elsősorban a marhaállomány (har­madában tehén) takarmányellátását fogja biztosítani, a többin pedig ha­gyományos szántóföldi növényter­mesztésre szakosodnak.- Részletesebben az azonnali feladatokkal foglalkoztam - folytatta az igazgató. - Elsősorban a tejter­melés javításával és még többet az érdem szerinti munkabérezés töké­letesítésével. Elmondtam, hogy az Lubomír Maga a dolgozók kérésére megalakult pártcsoport vezetője igények mindenkivel szemben na­gyobbak lesznek. Többet majd csak azok keresnek, akik job­ban, fegyelmezettebben fognak dolgozni. Az idén a tervezett 720 ezer liter tej helyett csak 600 ezer litert fogunk eladni, de jö­vőre a napi 12 literes fe- jési átlagot már minden­képpen el kell érnünk. Ja­nuár elsejétől bevezetjük az önelszámoló egysé­geket és a bérek egyhar- madát mozgóvá tesszük. Az, aki mondjuk a három­ezer koronás havi fizeté­séből kilencszáz koronát elveszíthet, mert hanya­gul, rosszul dolgozott, már meggondolja, hogy érdemes-e odafigyelnie a munkájára. Párhuza­mosan „örökzöld“ prob­lémánkat is megoldjuk. Az állattenyésztést egy felelős zootechnikussal, és a takarmánytermesz­tést vezető agronómus- sal közös vezetés alá vonjuk össze. Vagyis egy ember felel majd azért, hogy jó minőségű takar­mányt termesszünk, s hogy azt megfelelően hasznosítsuk. Tehát ilyen „kilátások“ mellett vált igazgató a jelöltből. Bizonyára szerepet játszottak ebben a gazda­ságban ágazatvezetőként eltöltött évei, de az is, hogy egyértelműen a közvetlen irányítás, a személyes felelősség meghatározása, a javas­latok és az észrevételek figyelembe vétele, a kritika és az önkritika érvé­nyesítése, tehát az üzemi demokrá­cia gyakorlati alkalmazása mellett foglalt állást. Azok, akik mindezért októberben neki előlegezték a bizalmat, már meggyőződtek róla, hogy amit mon­dott, azt komolyan gondolta. A párt­elnök decemberben kétszer, látoga­tásunk napján, és az egy héttel ko­rábban, hajnalban járta végig fejés idején a telepeket. Az igazgató a közbeeső vasárnapon volt az istál­lókban a fejőkkel, hogy megnézze, hogyan készítik be a takarmányt. Dr. Ladislav Pollák ágazatvezető­nek és a dolgozók túlnyomó többsé­gének is az a véleménye, hogy ilyen vezetői módszerekre van szükség. A pártelnök szerint az elmúlt hóna­pokban a pártcsoportok ülésein, a pártgyűléseken és a termelési ér­tekezleteken sikerült olyan légkört teremteni, hogy az emberek megér­tették, az előrelépéshez elsősorban mindenkinek a saját munkáját kell hatékonyabbá tennie. Lubomír Maga a gépműhelyben dolgozó 18 szerelő egyike, a napok- ban megalakult pártcsoport vezető­je. Ő így fogalmazza meg vélemé­nyét:- Hatan vagyunk kommunisták. Kérésünkre alakult meg a külön pártcsoport: Az alkatrészhiányból nekünk is bőven kijut, s az ezekből adódó problémákat csak többlet- munkával tudjuk ellensúlyozni. Azt szeretnénk, ha mindenki személye­sen felelne munkája minőségéért. Úgy, hogy a felületesen, rosszul megjavított és idő előtt elromlott gé­pet ingyen tegye üzemképessé. Barta Tibor esztergá­lyost úgy ismerik, hogy az újításokban általában az ő munkája, ötlete is ben­ne van. A fasorok közti föld megművelését köny- nyíti az a gép, amelyet társaival együtt tervezett meg és készített el. Rövi­den, de velősen ennyit mond:- Azt akarjuk, hogy a gazdaságnak, az itt dol­gozóknak a jövőben job­ban menjen a sora Tibor Trencik fejő a párttaggyűléseken kívül bizonyára ritkán találko­zik esztergályos kollégá­jával, szavaik mégis szin­te ugyanarról tanús­kodnak.- Alaposan átgondol­tuk, hogy hol, miben javít­hatnánk eddigi munkán­kon. Aki még ezekután sem térne jobb belátásra, az a következetesebb ellenőrzésen mindenkép­pen fennakad, hanyagsá­gának a pénztárcája látja w kárát. Én a magam ré­széről ezt így tartom helyesnek. Ha problémánk van, elmondhatjuk, sza­Tibor Trencik fejő szerint a szigorúbb ellenőrzé­sekre szükség van (A szerző felvételei) vunkra odafigyelnek, kérésünket tel­jesítik. Nekünk ezt a munkánkkal kell viszonozni. Bizonyára számtalan ilyen elhatá­rozásra építve mondta a gazdaság igazgatója:- Ha a természet nem „szól köz­be“, 1990-et már nyereséggel zárjuk. Nem üres ígéret ez, hanem a va­lós helyzet ismeretében kitűzött cél. EGRI FERENC Fegyelmezettebb, határozottabb munkát A Tőketerebesi (Trebisov) járás­ban az utóbbi időben érezhetően előbbre haladt az átalakítás folya­mata, fejlődött a szocialista demok­rácia, a dolgozók és a lakosság tájékozottsága. A párttagság, a többi dolgozók és a lakosok nagyra érté­kelik a párt ilyen irányú kezdemé­nyezéseit és döntéseit, ugyanakkor jogos az az észrevétel is, hogy több feladatot illetően lassú a végrehajtás üteme. Tömören így jellemezhető a járási pártbizottság legutóbbi ülésének helyzetelemzése, amelyen a társa­dalmi, gazdasági átalakítás tapasz­talatairól, a demokratizálás feltétele­iről, a járás kommunistáira háruló ideológiai feladatokról folyt a tanács­kozás. A beszámoló, majd az azt követő vita egybehangzóan és sokoldalúan a gazdasági igények figyelembe vé­telével elemezte az ideológiai mun­ka színvonalát. Ugyanakkor nem mellőzte a nyíltságot és az őszinte bírálatot sem. Kitűnt, hogy a kom­munisták, a dolgozók és a lakosok többsége bekapcsolódik az időszerű problémák megoldásába és erőfe­szítéseket tesz az idei feladatok tel­jesítésére. így a Likotex vajáni (Vo- jany), a Strojstav secovcei üzeme, a vajáni Hőerőmű, valamint más üzemek és vállalatok. A tanácskozá­son nem véletlenül kerültek szóba azok az üzemek és vállalatok, ame­lyek konkrét tettekkel támogatják a párt-, az állami, a társadalmi szer­veknek és szervezeteknek az átala­kítás érdekében foganatosított in­tézkedéseit. Ugyanilyen munkát vé­geztek a kystai, a leleszi (Leles) és a dargovi mezőgazdasági üzemek dolgozói is, akik hektáronként öt ton­nán felüli átlagtermést értek el ga­bonafélékből. Az új munkaformák gyakorlati alkalmazása tehát mind a pártalapszervezetekben, mind a gazdasági irányításban egyre eredményesebb az említett területe­ken. Ennek kapcsán a tanácskozás olyan sokat mondó tényekre muta­tott rá, mint az új szemlélet, a mun­kához való felelős hozzáállás, a sza­vak és a tettek egysége. Mindezek a jobb minőséget, a hatékonyságot, a termelékenység lényeges emelé­sét eredményezik ott, ahol új struk­túrák alakulnak ki a párt szerveinek és szervezeteinek munkájában. Ezek a tények is igazolják, hogy elsősorban a párttól, minden egyes szervezete energikus, céltudatos munkájától, a kommunisták példa- mutatásától függ, hogyan sikerül megvalósítani azt a forradalmi prog­ramot, amit az átalakítás jelent. Es ebben döntő szerepe van az ideoló­giai munkának. Amint a CSKP KB 10. ülése hangsúlyozta, az átalakítás szerves része, eredményességének feltétele a szocialista demokrácia teljes ki­bontakoztatása. „Mi ez alatt a fe­gyelmet, a rendet, a felelősséget, a magas szintű kezdeményezést értjük, a dolgozók képességeinek érvényesítését, állásfoglalásainak, nézeteinek, észrevételeinek megis­merését. Mindezt problémáik rugal­mas megoldása érdekében.“ - Hangzott el a tanácskozáson. „Ma már nem az a feladat, hogy egy üzemet kevés szakértelemmel bár, de jól vezessünk, hanem az, hogy százak, ezrek szakértelmére, hozzáértésére támaszkodva az élre törjünk a műszaki fejlesztésben és a hatékonyságban“ - hangsúlyozta a beszámoló. Tehát be kell vonni a dolgozókat mindennemű tevé­kenységbe és lehetőséget biztosíta­ni ezzel a kibontakozáshoz. Az ülé­sen ezzel kapcsolatban határozat is született, amely kimondja, hogy alapvető időszerű kérdés a termelé­si demokrácia elmélyítése, az öni­gazgatás, az embereknek az irányí­tásban és ellenőrzésben való köz­vetlen részvétele. Ennek biztosítása a pártalapszervezetek feladata. Ott, ahol a megvalósítást szubjektív okok akadályozzák, a kádercserétől sem'kell visszariadni. Olyan veze­tőkre van szükség, akik nem csak azt tudják, hogy mit akarnak, hanem azt is, hogyan érhetik el amit akar­nak. Ez egyaránt vonatkozik mind a párt-, mind pedig a gazdasági vezetőkre. Ugyancsak sok szó esett az egyik fontos politikai, gazdasági és ideoló­giai feladatról, az anyagi ösztönzés­ről, ezzel kapcsolatban az „egyen- lősdi“ elvetéséről. A javadalmazást bizony sok bírálat érte az utóbbi időben, itt is, ezúttal is. Ez a problé­ma a brigádszerű munkaszervezés és javadalmazás sokrétűbb, árnyal­tabb alkalmazásával oldható meg. Ugyanis ezidáig csupán a dolgozók 11,4 százaléka kapcsolódott be eb­be a hatékony munkaformába, pedig a kerületi átlag már elérte az 50 százalékot. Itt úttörő szerepet kell betölteniük azoknak a kollektívák­nak, amelyeknek tagjai túlnyomó- részt kommunisták. Nagyobb figyelmet kell fordítani a dolgozók egészségügyi ellátására, az üzemi étkeztetésre, a szolgálta­tások javítására és mindennapi lét- szükségletük biztosítására. Az utób­bival szorosan összefügg az élelmi­szer- és más közszükségleti cikkek­kel való ellátás. Az ülésen többen bírálták az ellátást, a hiányos és a lassú ütemű áruszállítást. A tanácskozáson arra is rámutat­tak, hogy fokozni kell a Nemzeti Front aktivitását, vagyis a Nemzeti Frontnak sokkal igényesebben kell foglalkoznia társadalmi szervezetei­nek tevékenységével. Ugyanis egyes társadalmi szervezetek mini­mális taglétszámmal rendelkeznek. Sőt, vannak olyanok is, amelyek csak papíron léteznek. Most, amikor nagy lehetőségük van arra, hogy tevékenységüket az önigazgatás alapján irányítsák, különösen jelen­tős szerepet tölthetnek be az embe­rek nevelésében, gondolkodásmód­jának formálásában. Ezekben a szervezetekben döntő fontosságú lehet a kommunisták szerepe. Az ülést megelőzően a kerületi pártbizottság tanácskozása egye­bek között azt hangsúlyozta, hogy a pártszerveknek meg kell vizsgálni­uk, miért csökken a magyar tanítási nyelvű alapiskolába járók száma a Tőketerebesi járásban. A vizsgálat hosszadalmasabb munkát igényel, így e kérdés valószínűleg már csak a következő ülésen kerül napirend­re. Ezúttal nem került a tanácskozás anyagába. Ugyanakkor sok szó esett az oktatásról és a nevelésről, ezen belül a személyiség sokoldalú és harmonikus fejlődését biztosító tényezőkről, formákról és módsze­rekről, a gyermekek világnézeti ne­veléséről. A vitában felszólaló há­rom pedagógus az oktatást és neve­lést biztosító jobb feltételek megte­remtését sürgette, főleg Terebesen és Nagykaposon (Vel'ké Kapusany). Sokhelyütt az iskolán kívüli nevelés is csak a statisztikát és nem a gyer­mekeket szolgálja. Továbbá a neve­lés területén, az iskola, a család, a társadalmi szervezetek, a nemzeti bizottságok, a vállalatok és intézmé­nyek nevelőmunkájában is számos hiányosság, gyenge pont található. Nem kell szem elől téveszteni, hogy a megkezdett forradalmi változások folytatóinak felkészítése több figyel­met, magasabb színvonalú oktató­nevelő munkát igényel. Ebben a kommunista pedagógusok felelős­ségteljes és változást segítő munká­ja nélkülözhetetlen. Komoly bírálat érte a propagan­da- és agitációs munkát, valamint a kulturális tevékenységet. A 120 agitációs központban dolgozó 2200 agitátor közül sokak tevékenysége formális. Ez leginkább ott fordul elő, ahol a pártszervezet ideológiai mun­kája sem éri el a kívánt szintet. Az ideológia legerősebb fegyverének, az agitációnak és a propagandának körültekintőbb és hatásosabban megválasztott eszközökkel keilene dolgoznia. A pártszervezeteknek azt kell szem előtt tartaniuk, hogy nem minden esetben az a jó propagan­dista, aki bőbeszédű, hanem az, aki személyes példamutatással dol­gozik. Ez vonatkoztatható a kulturális munkára és a népművelésre is, amelynek az átalakítás folyamatá­ban szintén megvan a maga fontos szerepe. Tény, hogy a gyakorlat ezen a téren nem mentes a hibáktól, azonban voltak és vannak pozitívu­mai is. Ugyanakkor többet vár az itt dolgozóktól. Azt, hogy a kultúra a széles tömegek, főleg a fiatal nem­zedék művészeti, művelődési tevé­kenységének, nevelésének és hasz­nos szabadidő töltésének döntő eszközévé váljon. KATÓCSGyuLA Barta Tibor újításaival is segíti a gazdálkodási eredmények javítását

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents