Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-30 / 25. szám, hétfő
Folt került a szép bizonyítványra Vizsga klubhűségből Az SZNL ll-ben szereplő füleki (Fil'akovo) labdarúgócsapat tavalyi eredményeinek értékelése kapcsán a legnagyobb tapintat mellett sem lehet mellőzni a tényeket, elhallgatni a késő őszi időszak történéseit. A Kovomier játékosai éppen az utolsó hazai bajnoki összecsapásra készültek, amikor röviddel a találkozó előtt futótűzként terjedt el a hír, hogy kihallgatták, majd előzetes letartóztatásba helyezték a sportegyesület bázisszervének, a Kovosmalt nemzeti vállalatnak négy vezetőjét, közöttük a korábbi igazgatót, a SZISZ- szervezet és a sportegyesület elnökét. A korábban lefolytatott népi ellenőrző vizsgálat ugyanis súlyos hiányosságokat tárt fel a vállalat „árnyékgazdaságában“. E szerint a SZISZ-szervezet hulladékvas és egyéb fémek értékesítéséből úgynevezett fekete pénzalapot létesített. Annak idején lapunk rendőrségi rovatában is megjelent a rövid hír, mely 1 millió 200 ezer koronát megközelítő visszaélésről szólt. A nyomozást lefolytató járási szervektől részletesebb tájékoztatást kértünk, ám az alosztály vezetője a vizsgálat befejeztéig nem kívánt nyilatkozni. Később pedig már nem is tudott, hiszen az ügyet időközben átvették a kerületi rendőrhatóságok. Annyit mindenesetre megtudtunk, hogy a vizsgálat első szakaszában az ifjúsági szervezet illegális gazdálkodását veszik alaposan szemügyre, melynek számlájáról, illetve pénztárából különböző juttatásokat kaptak egyes labdarúgók és hozzájuk közel álló személyek. A második szakaszban kerül sor a sportegyesület gazdálkodásának átfogó ellenőrzésére, melyről szintén nem ok nélkül feltételezik, hogy oem folyt szabályszerűen az utóbbi években. A fejleményekhez tartozik: az elmúlt év végén szabadlábra helyezték a gyanúsítottakat, az eljárás azonban nem szűnt meg ellenük, sőt tovább folytatódik. Immár a sportegyesületre, a labda- rúgó-szakosztályra is kiterjedve. Az események - bárhogyan is próbáljuk a labdarúgástól függetleníteni - beárnyékolják a csapat elmúlt évi szereplését. Talán éppen ezért nem beszélnek, nem nyilatkoznak szívesen az elmúlt idényről még a legilletékesebbek, a vezetők sem. A súlyos gazdasági bajokkal küzdő zománcárugyárban, ahol a sportegyesület vezetőinek és versenyzőinek túlnyomó többsége dolgozik, manapság szinte tabu a sporttéma. Molnár Adolf, a személyzeti osztály vezetője nagyon előzékenyen, barátságosan fogad, aztán amikor kiderül, mi járatban vagyok, egyszerre elkomorodik.- Az ismert eseményeket követően engem, mint alelnököt, megbíztak az ügyvezetéssel. Hangoztatni szeretném azonban, hogy a felkérésnek csak a februári évzáróig te-* szék eleget. Aztán lemondok, mert sem hivatali elfoglaltságom, sem családi körülményeim nem engedik meg, hogy ilyen időigényes társadalmi munkát elvállaljak. A labdarúgócsapat szereplésével, felkészítésével kapcsolatban sem tudok információkkal szolgálni, de telefonálok a pályára, ahol éppen edzéshez készülődnek a fiúk. Velük sem volt több szerencsém. A labdarúgó-szakosztály elnökének sürgős ügy miatt kellett távoznia. Nem ért rá az edző, s egy másik vezetőségi tag sem. Üres maradt volna a jegyzetfüzetem, ha Szabó Tibor, a szakosztály titkára nem segít, elő nem keríti a vezető edző tavalyi kiértékelését. étefan Bodnár írásos jelentéséből kiderült: egy évvel ezelőtt a játékosok edzettségi állapota nem volt kielégítő, éppen ezért az állóképesség 20-30 százalékos növelését tűzte ki célul. A feladatot megvalósították, következésképpen a tavaszi idény jóval sikeresebb volt az őszinél. A huszonkilenc pont, s a kilencedik helyezés biztos bentmaradást jelentett, s olykor a mutatott játék ellen sem lehetett kifogása a publikumnak. Az elmúlt őszi évadot sem értéISKOLAI TESTNEVELÉS kelte sikertelennek a szakvezető; vesztett pontok tekintetében most jobban áll az együttes, mint egy évvel korábban, a tavaszi célkitűzés tehát akár merészebb is lehet. Mindenképpen szeretnék kiharcolni az indulási jogot a Szlovák Kupában, ami persze legalább a hetedik hely megszerzését feltételezi. Kedvező a tavaszi sorsolásuk, s a pillanatnyi erőviszonyok ismeretében Szabó Tibor is reálisnak tartja a fenti célkitűzést. Hozzátette azonban: feltétlenül javítani kell a támadósor játékán, mert a kifejezetten védekezésre berendezkedett csapatokkal szemben nem boldogultak. Márpedig gól, gólok nélkül mit sem ér a nyomasztó mezőnyfölény. Már korábban is gondoltak a csatársor felfrissítésére, ám jelenlegi helyzetükben nincs lehetőségük költekezésre, játékosok vásárlására. Az egyik fiatal és nagyon tehetséges jelölt, a Banská Bystricából igazolt Tráo már bekapcsolódott a felkészülésbe. Rajta kívül az alábbiak tartoznak az A-csapat bővebb keretébe: Vrábel, Rácz, Simkovics, Zdecho- van, Jarábek, Tőre, Mag, Juhász, Kálié, Bodor, Magéra, Karakó, Zvo- da, Farkas, Lelák, Darabos és Bari. Hiányzik a sorból Ruzvofi, akit kiadtak a rimaszombati (Rim. Sobota) együttesnek. A szakvezetők derűlátó nyilatkozatait nem mindenki osztja a városban. Márpedig Füleken a történtek ellenére is nagyon sok híve, pártolója van a futballnak. A szurkolók egy része tudni véli, hogy tehetséges kapuvédőjük iránt több klub is érdeklődik, s hogy az élvonalat is megjárt játékosok egyike-másika felkínálta szolgálatait a rivális csapatoknak. Ezt azért is sérelmezik, mert köztudottan olyan labdarúgókról van szó, akiket eddig jól, sőt túl jól fizettek a gyárban, az egyesületben. Éppen ezért elvárnák: a nehéz helyzetben márcsak betyárbecsületből is kitartanának a füleki futball mellett. HACSI ATTILA Mostoha körülmények között A testnevelés oktatásának egyik alapfeltétele a tornaterem. Hiánya a téli időszakban szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a tanítót. Ma már egyre kevesebb azon iskolák száma, melyek nem rendelkeznek saját tornateremmel; vannak, melyek szervezetek, közületek helyiségeit veszik bérbe, persze csak ott, ahol erre van lehetőség. Zobor-alján járva egy olyan alapiskolát kerestünk fel, ahol mostoha körülmények között folyik a felnövő nemzedék nevelése. A gímesi (Jelenec) alapiskolában két tagozaton folyik az oktatás: az egyiken a szlovák, a másikon a magyar a tanítási nyelv. Meglepetéssel vettük tudomásul, hogy a magyar tagozaton nincs testnevelő. Szeles Lászlóné, aki eredetileg magyar-német szakos, kénytelen egy új feladatkörben dolgozni.- öt évvel ezelőtt tartottam meg az első tornaórámat, s még mindig laikusnak érzem magam a mozgásanyag elsajátíttatását illetően. • Milyen körülmények kényszerítették arra, hogy egy harmadik tantárgyat tanítson?- Abban az időben még itt dolgozott Czakó Domonkos, aki szakképesítéssel rendelkezett, ám az órák száma miatt két tanítóra volt szükség. Rám esett a választás. • Nem okozott-e gondot az átállás?- Kollégámnak köszönhetően, úgy érzem, sikerült megbirkóznom a feladattal. Ó magyarázta el, milyen egy óra felépítése, milyenek a tanulókkal szemben támasztott követelmények. Sajnos, tavaly munkahelyet változtatott, s így egyedül maradtam. Azaz, a szlovák tagozatos tanítók besegítenek. • Tehát jó az együttműködés...- Igen, a tantárgybizottsági gyűléseken sikerül megoldást találnunk a felvetődő problémákra. • A téli hónapokban hogyan sikerül pótolni a tornatermet?- Amíg az időjárás engedi a szabadban gyakorolunk. Van futball-, kézilabda-, röplabdapályánk és ugrószektorunk, tehát tér a tanulók mozgásigényének kielégítésére. A problémák akkor kezdődnek, ha esik az eső, vagy ha olyan hideg van, hogy a kint tartózkodás veszélyezteti a gyerekek egészségét. Ilyenkor a folyosón tartjuk meg a tornaórákat. Sajnos, itt olyan kevés a hely, hogy lehetetlen az eredményes munka. Például csütörtökön ezen a 10x20 méteres területen 60 gyerekkel kell foglalkoznunk. S ha a fiúk focizni mennek, akkor is marad legalább 40 lány. • Milyen felszerelés segíti az oktatást?-A felszerelés, enyhén szólva, hiányos: négy szőnyeg, egy tornaló, egy nyújtó, egy tornaszekrény és két öreg röplabda. Ha esetleg szükségem van másra is, azt a szlovák tagozattól kölcsönözhetem. • A folyosóról nyílnak a tantermek. Nem zavarja a tanítást a testnevelés?- Lehet-e csendben, szó nélkül tornázni, labdázni, futni, versenyezni? S tegyük hozzá, ezen a folyosón, mint már említettem, egyszerre legalább negyvenen gyakorlatoznak. Szeles Lászlóné a nyújtógyakorlat bemutatásánál segít (Gágyor Aliz felvétele) Lehet-e tornaórát vezetni, ha közben állandóan figyelmeztetem a gyerekeket: „Csendesebben!" Természetesen kollégáimnak is igazuk van, hiszen nehéz például matematikát oktatni, mikor az ajtón beszűrődő zaj eltereli a tanulók figyelmét. • Egy iskolát, sokszor helytelenül, az iskolák közötti versenyeken elért eredmények alapján ítélnek meg. A szűkös körülmények ellenére vannak-e sikerek?- Míg kollégám itt dolgozott, sok szép eredménnyel büszkélkedhettünk. Például tavaly Poliák Istvánnak sikerült megszereznie a rátermett- ségi verseny aranyjelvényét. Az ezüst fokozatot harmincan, a bronzot hetvenketten kapták meg. A járási labdarúgó-bajnokságban a fiúk a második helyen végeztek. A Sme- na és a Mladá fronta által rendezett futóverseny járási fordulóját Fazekas Pál nyerte. Egyébként ő az iskola legjobb sportolója. (Mint később megtudtuk, Fazekas Pál már egy nyitrai <Nitra) sportegyesületben folytatja pályafutását. Hetente két- három alkalommal beutazik a járási székhelyre, hogy szakedzők irányítása mellett sportolhasson. És a többiek?...) Ebben az évben, az az érzésem, sokkal szerényebb eredményekkel kell beérnünk. A sportköri tevékenység is megszűnt; aki eddig vezette, anyasági szabadságra ment, s nincs aki átvegye tőle az irányítást. Az iskolában lövészeti szakkör is működött, ahol sikert sikerre halmoztak. Arra a kérdésre, hogy miért szűnt meg, csak homályos választ kaptunk egykori vezetőjétől: objektív okok játszottak közre, nincsenek meg a feltételek, nincs tornaterem... Szerettünk volna az iskola igazgatójával is beszélni, ám ő munkaköri elfoglaltságára hivatkozott. Annyit azért megtudtunk: 1960 óta húzódik a tornaterem és a napközi építése. Az illetékes vállalatok tavaly megígérték, hogy ősszel lerakják a napközi alapjait. Mi ennek a nyomát sem láttuk... NÉMA LÁSZLÓ- Döntésük most már vegleges?- Áprilisban a brnói sportcsarnokban rendezzük meg búcsúmérkőzésünket. Erre meghívjuk több egykori kiváló ellenfelünket, de a legutóbbiakat is. Ez lesz az utolsó válogatott szereplésünk, búcsúzásunk az otthoni közönségtől. Utána a Pospísil fivéreket legfeljebb edzőként láthatják majd, kerékpárlabdázni már nem.- Tehát az szóba sem jöhet, amit öccse mondott, hogy miatta akár folytathatja, csak keressen magának más partnert. Mert állítólag ő akarta befejezni...- De nem most, hanem két évvel ezelőtt, amikor megszereztük tizennyolcadik világelsőségünket. Arról, hogy a tizenkilencediket is megpróbáljuk, hallani sem akart, hisz ahhoz a King testvéreket kellett legyőznünk. A huszadikkal meg egyáltalán nem akart megpróbálkozni. Azt mondta, minden korábbi aranyunkat elvesztenénk, ha nem sikerülne. Aztán beszéltem vele. Mondogattam neki: úgy felkészülünk, mint még soha, hogy megszerezzük ezt is, és kikerekítsük vele gyűjteményünket. Ha sikerülne, ez lehetne az igazi jutalom hosszú évekig tartó gürcölésünkért, lemondásunkért. Végül is hagyta magát rábeszélni, mert jól végeztünk mind az országos bajnokságon, amelyet huszonötödször nyertünk meg, mind az Európa Kupában, amelyben másodikok lettünk. Ezért úgy döntöttünk, felkészülünk utolsó világbajnokságunkra. Annak ellenére, hogy két nemzedékkel fiatalabbak ellen kellett megpróbálnunk, hogy nagy megterhelés nekünk, s óriási önuralomra volt szükségünk teljesítményünk legmagasabb szintre hangolásához. A ludwigshafeni katlanban azután mindez sikerült. Ha nálunk, Prágában vagy Bratislavában rendezik ezt a vb-t, könnyebben elviseltük volna. Ott minden ellenünk volt, a bírók, a nézők, a vetélytársak. Tudták, ha megnyerjük huszadik világbajnoki címünket, akkor abbahagyjuk, a következő vb már nélkülünk lesz.- Mit éreztek akkor? Valahol olvastam, hogy a sportcsarnokban bejelentették: ez volt Pospíéilék búcsúszereplése.- Mindjárt az elsőség megszerzése után tudtuk, egy évvel később már nem leszünk a legjobbak között. Rajtolhatunk az országos bajnokságon, az Európa Kupában, vagy bármelyik nemzetközi tornán - a világ- bajnokságon azonban már nem indulunk. Ezért búcsúztunk Ludwigs- hafenben. Mikor ezt bejelentették, mindenki nekünk tapsolt a sport- csarnokban, így köszönték meg eddigi teljesítményünket. Azt, hogy minden vb-n élvonalbeli, harcias, kemény kerékpárlabdát játszottunk, nem ijedtünk meg egyetlen ellenféltől sem, s az utóbbi években mindvégig drámai volt a végső győzelem kimenetele.- Vagyis mégis csak az döntött, amit Jan mondott. Ugyanis amikor önt arról faggatták, befejezik-e, azt válaszolta: ezt az öcsémre hagyom.- Gyakorlatilag mégis én döntöttem el, mert Jan már két éve sem akart játszani. És azzal, hogy meggyőztem, mondogattam neki, próbáljuk meg, magamra vállaltam a döntés jogát.- Mit csinálnak majd ezután? Hallottam, a felkészülés idején aránylag jó munkahelyét volt kénytelen feladni.- Április elsejétől a Brnosportban dolgozom, ahol jó feltételeket teremtettek számomra.- Milyen szervezet ez?-Testnevelési létesítményeket üzemeltet, a CSSZTSZ cseh szervezetének hatáskörébe tartozik. Sporteszközök gyártásával, sportlétesítmények javításával, karbantartásával foglalkozik.- Mi a munkája?- Ellenőr.- Korábbi munkahelyén milyen beosztásban dolgozott?-Szállítási főosztályvezető voltam a Královo Pole-i Gépgyárban.- Végül is miért kellett otthagynia?- Új főnököt kaptam, aki megkövetelte, hogy a szállítási részleg vezetője minden nap ott legyen a munkahelyén. Mi csak rövid időre, pénEgy győzelem után: Jindrich és edzőjük, Rudolf Harth (Nagy László felvétele) tekre vagy hétfőre szoktunk elmenni, ha külföldön szerepeltünk. Harmincéves ottlétem után mégis választás elé állított: vezető beosztás vagy sport. Óriási dilemma előtt álltam, olyan stresszhelyzetbe kerültem, amikor az ember nem tudja, mit válasszon. Látja, hogy előtte az utolsó vb-re való felkészülés és aztán vége, s ott a munkahely, a további boldogulás lehetősége. Végül is mikor megbeszéltem fivéremmel és az edzővel, úgy döntöttünk, megpróbáljuk a huszadikat. Ez is előidézte, hogy úgy nekivágtunk a felkészülésnek, mint még soha.- És az öccse hol folytatja ezután?- Marad a Královo Pole-i Gépgyárban, ahol ellenőr, s korábban is az volt.- Sportpályafutásuk alatt mennyit dolgoztak munkahelyükön, mikor edzettek?- Miután 1982-ben elvállaltam a szállítási főosztály vezetését, önkéntesen lemondtam az edzésórákról. Rendszerint reggel hattól délután ötig dolgoztam, mert bizonyítan i akartam, minden rendben van, minden jól megy, hogy teljesítsük feladatainkat, tervünket. Az igazgató elvtárs bízott bennem. Tudta, szívós természetű vagyok és megtaláltam a helyemet. A sportolásra már nem jutott annyi időm. Esténként, szombaton és vasárnap kellett edzenem. Ennek ellenére mindig eredményesen képviseltük hazánkat. Mégis odáig fajult az egész, hogy hatéves munka után választás elé állítottak.- Ez kellemetlen...- Hát nem lesznek szép emlékeim a gépgyárról... Ám segítettek a szövetségben, ahol olyan munkát találtak számomra, amely megfelel elvárásaimnak. A vb-re való felkészüléskor sem gördítettek akadályokat elém.- Egyszer azt nyilatkozták: akkor fejezik be, ha lesznek utódaik, akik leszorítják önöket a trónról. És vannak?- Vannak bizony. És elég jó képességűek. A Favorit Brno versenyzői: Miloslav Kratochvíl és Miloslav Berger. Elérik tudásszintűnket. A legutóbbi világbajnokok tornáján Velká Bitesben csak tőlünk kaptak ki. Döntetlenre játszottak Kingék és más vb-döntősök ellen. (Január derekán egy itthoni nemzetközi torna döntőjében éppen Pospísiléket verték 6:2-re. - a szerző megj.) Tehát már hallatnak magukról. Leginkább ők alkalmasak a megüresedett trón elfoglalására. J. MÉSZÁROS KÁROLY ,, Világbajnokságon már nem indulunk“ Beszélgetés Jindrich PospíSillel Végéhez közeledik egy páratlan sportolói pályafutás. Jindrich és Jan Pospíéil, a kerékpárlabda hússzoros világbajnokai negyedszázados élvonalbeli szereplés után az abbahagyás gondolatával barátkoznak. Hosszú évekig tartó versenyzés után hónapokat ölelnek fel a befejezés láncszemei. Ám amikor leülök beszélgetni az idősebbik fivérrel, kissé elbizonytalanodom: hátha meglep a folytatás bejelentésével.
