Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-26 / 22. szám, csütörtök
Anyanyelven tanulni E zekben a napokban, hetekben talán még a megszokottnál is szélesebbre tárulnak az alapiskolák kapui; érezhetően ünnepélyesebb, örömteljesebb a hangulat: az iskola ugyanis tisztelettel várja a szülőket, akik kis, hatéves gyermekük kezét szorítva érkeznek beíratni féltve óvott ^.kincsüket“ az alapiskola első osztályába. A beiratkozások izgalmas napjait éljük; a nemzetiségi szülők szempontjából talán az egyik legfontosabb döntés napjait. Szinte törvényszerű, hogy e jelentős esemény kapcsán visszatekintünk arra az időszakra, amikor dolgozó népünk 1948 februárjában kivívott győzelme után lehetővé vált, hogy a hazánkban élő magyar nemzetiségű állampolgárok újra anyanyelvükön tanulhassanak, azon a nyelven szerezzék meg az őket körülvevő világ megismeréséhez és megértéséhez, valamint a társadalom fejlődéséhez való aktív hozzájárulásukat lehetővé tevő ismereteket, amelyeket legszűkebb családi körükben szüleik, nagyszüleik ajkáról spontánul sajátítottak el. A „jégtörő februárt“ követő évek minden kétséget kizáróan bizonyították Csehszlovákia Kommunista Pártja nemzetiségi iskolapolitikájának helyességét, hiszen ebben az időszakban rohamosan terebélyesedett a magyar tanítási nyelvű iskolák hálózata. A gyors kvantitatív növekedés értékét csak fokozza az a tény, hogy a magyar tanítási nyelvű iskoláknak azokban az években rendkívül súlyos problémákkal kellett megbirkózniuk: fel kellett számolniuk az égető pedagógushiányt, szinte a nullapontról indulva kellett biztosítaniuk az oktatáshoz elengedhetetlenül szükséges tankönyveket, tansegédeszközöket. A lelkesedés, a mindenkit magával ragadó tenni és segíteni akarás, a fejlődést hatékonyan elősegítő összefogás sohasem feledhető évei alatt fokozatosan megteremtődtek az eredményes munkavégzés feltételei, és kiépült a magyar tanítási nyelvű óvodák, alapiskolák és középiskolák hálózata. A kezdés időszakával kapcsolatban említett nehézségek felszámolása után aránylag rövid idő alatt sikerült a mennyiségi változások mellett jelentős minőségi változásokat is elérni. Ezt a tényt legmeggyőzőbben a hatvanas évek végén végzett országos eredményességvizsgálat adatai bizonyítják, melyek szerint a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulói a vizsgált tantárgyakBan már abban az időszakban azonos eredményeket értek el a szlovák iskolák tanulóival. A jelenlegi helyzet ismeretében egyértelműen el lehet mondani, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák által elért eredmények, valamint az oktató-nevelő munkához szükséges személyi és tárgyi feltételek - bármilyen szempontból vizsgáljuk is azokat - nem maradnak el a más tanítási nyelvű iskolák mögött. Szólni kell azonban arról is, hogy a társadalmi mobilitás, az iskolák körzetesítése következtében bizonyos problémák mutatkoznak az óvodák, a kisiskolák, sőt a szakmunkásképző iskolák hálózatában is, mindenekelőtt a Közép- és Keletszlovákiai kerületben. E hiányosságok felszámolásában az oktatásügy számol a szülők aktív együttműködésével, hiszen a nemzetiségi iskolák jövője szorosan összefügg a szülők igényeivel, elkötelezettségével. Társadalmunk demokratikus elveivel összhangban ugyanis egyedül a szülők jogosultak annak eldöntésére, hogy gyermekük számára milyen tanítási nyelvű iskolát választanak. E döntésükben nem befolyásolhatják őket semmilyen szubjektív, de objektív tényezők, hatások sem. Az iskola tanítási nyelve megválasztásának demokratikus elve - hasonlóan mint az adott nemzetiséghez való tartozás eldöntése - a 144/68- as számú nemzetiségi alkotmánytörvényből levezetve csak az egyén szuverén döntésén, alanyi jogából fakadó elhatározásán alapulhat. Ezt a tényt tudatosították a magyar tanítási nyelvű iskolák pedagógusai is, és hivatástudatukból fakadó felelősségérzettel teljesítették és teljesítik a rájuk váró feladatokat: munkájuk hatékonyságának fokozásával érték el, hogy ezekben az iskolákban tovább emelkedett az oktató-nevelő munka színvonala és eredményessége, jelentős mértékben javult a tanulók szlovák nyelvi felkészültsége. A pedagógusok ezekkel az eredményekkel is bizonyították, hogy nem tévesztették szem elől azt a tényt, mely szerint a szülők számára az iskola tanítási nyelvének megválasztásakor a nemzetiségi hovatartozás tudatosítása mellett korántsem elhanyagolható érv az adott iskolában folyó oktató-nevelő munka színvonala. A-j utóbbi évek statisztikai r\Z. adatainak ismeretében jóleső érzéssel nyugtázhatjuk, hogy évről évre növekszik a magyar tanítási nyelvű alapiskolák első osztályaiba beírt tanulók száma. A növekedés, igaz, nem ugrásszerű, ám a pozitív változások mégis mindany- nyiunk számára jelzik, hogy a legtöbb szülő fontos szerepet tulajdonít az anyanyelven való tanulásnak, de jelzik azt is, hogy a nemzetiségi iskolákban végzett munka színvonalának az emelkedése hozzájárul a szülők bizalmának megőrzéséhez és további elmélyítéséhez. A megállapítás vonatkozik a gyermekek óvodai nevelésére is, hiszen ezen a részterületen szintén növekszik a szülők igénye. A gyermekek ugyanis az óvodában szinte észrevétlenül, de az óvónő szempontjából természetesen nagyon célirányosan és tudatosan fejlesztik nyelvi ismereteiket, beszédkészségüket. Anyanyelvükön ismerik meg az őket körülvevő világot, a magyar népművészet csodás világát. Az anyanyelven szerzett ismeretek - számtalan kutatás egyértelműen bizonyító adatai szerint - tartósan rögzülnek a gyermekek tudatában, és természetesen megkönnyítik mind az alapiskola, mind a középiskola követelmény- rendszerének az elsajátítását. Ezek az ismeretek a későbbi években tovább bővülnek, megbízható bázisát alkotják a más nyelven szerzett Ma este: Ármány és szerelem a Thália Színpadon Harminc év után a Matesz ismét műsorára tűzte Friedrich Schiller Ármány és szerelem című tragédiáját, Rencz Antalnak, a békéscsabai Jókai Színház tagjának rendezésében. Az egykori, Lendvay Ferenc rendezésében született komáromi (Komárno) előadásban játszott Kovács József és Gyurkovits Mihály is, a kassai (Kosice) Thália Színpad volt tagjai. A két nyugdíjas színész közül Gyurkovits Mihályt kérték fel, hogy vendégként játssza el a Komornyikot. Wurm szerepét, amelyet Kovács József játszott, a mostani előadásban kettős szereposztásban Pólós Árpád, illetve Fabó Tibor formálja meg. Ebben a produkcióban Lujza alakítói is ketten lesznek: Bar- tollás Katalin, illetve Dér Lívia. A darab a német polgárság és nemesség között zajló hatalmi harc közepette olyan általános emberi tuúj ismereteknek, és végső soron a két kultúra tökéletes - ismerete, a kétnyelvű forrásból való ismeretszerzés lehetősége hozzájárul annak a minőségnek az eléréséhez, amely a nemzetiségi iskolákban végzett oktató-nevelő munka alapvető feladata és célja. Az elért eredmények értékeléséhez való dialektikus közelítés természetesen magában hordozza azt a következtetést is, hogy azok a gondok, amelyek a csehszlovák oktatási-nevelési rendszerben napjainkban fellelhetők, lényegében a magyar tanítási nyelvű iskolákra is vonatkoznak. A szocialista társadalmunkban bekövetkező minőségi változások, a demokratizációs folyamat elmélyítése és kiteljesedése, a gazdasági és szociális fejlődés felgyorsulása, valamint a gazdasági mechanizmus teljes átépítése ezért arra is kényszeríti az oktatásügyi szakembereket, beleértve a pedagógusok széles táborát is, hogy e változások tükrében értékeljék az eddig megtett utat és az elért eredményeket, a további fejlődés biztosítása érdekében pedig új távlatokat és konkrét feladatokat jelöljenek meg. Ez a magyar tanítási nyelvű iskolák szempontjából főleg a szülőkkel való együttműködés területén jelent új feladatokat, hiszen mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a formális munkamódszerek nem egy esetben hátráltatják a még jobb eredmények elérését. Természetesen fel kell számolnunk azokat a fogyatékosságokat is, amelyek az anyanyelvi kultúra fejlesztésében, nemzeti és nemzetiségi történelmünk ismeretének színvonalában, a nemzetiségi pedagógusképzésben mindmáig fellelhetők. Gerstner István: Csendes rejtekhelyek (olaj, 1986) Változó évszakok, változó tájak GERSTNER ISTVÁN KIÁLLÍTÁSA K özös feladatainkat azonban nem lehet megoldani a szülők igényeinek ismerete, illetve hatékony támogatása nélkül. Úgy hiszem, a szülők igényeinek megismeréséhez - legalább részben - hozzásegítenek az előttünk álló napok is, az alapiskola első osztályába való beiratás napjai. Dr. FIBI SÁNDOR, az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériuma nemzetiségi iskolák osztályának vezetője Drámai feszültségeket rejt a táj. Vagy lírai hangulatot kelt. Máskor tűnődésre késztet. így lehet, hogy ősidők óta festésre inspirálja a képzőművészeket. Különféle korokban más-más mondanivalóval, szinte minden stílusban festettek tájképet. A kisebb-nagyobb méretű vásznakon hol a hazaszeretetre ösztönzött, hol a romantikus elvágyódás színtere volt, hol az ősihez, a primitív formához való visszatérést jelentette, hol pedig az elnyomott rétegek számára volt a szabadság jelképe a táj. Gerstner István számára a természet a nyugalmat, a harmóniát jelenti. Olyan helyet, ahová szívesen vonulnak el a lakótelepiek lelki megbékélést remélve. Ahol hatalmas táblákat művel meg aföldműves, ahol örök csatájukat vívják az elemi erők. Ahol rombol és épít az ember: keze nyomán a természet arculata napról napra változik. A kortárs tájképfestő azért viszi vászonra a természet egy-egy darabját, hogy megőrizze azt, amit az építkezések eltüntetnek. Féltésből, dokumentáló szándékból, a természethez való humánus közelítésből születtek Gerstner István tájképei. Évszakok: áttetsző tavaszi légiesség, vibráló nyári fényesség, sűrű őszi nedvesség, hallgatag téli dermedtség. Meg napszakok: üde virradat, fáradt szürkület. Váltják egymást. A kép, a látnivaló mégis ugyanaz. S az kerül a vászonra: az az örök szépség, amelyet a természet önmaga soha nem pusztítana el, de amelyet az ember így vagy úgy, alakítva környezetét, elherdál, eltüntet. Pedig milyen lenyűgözőek a Du- na-part árnyas ligetei, a Garam és az Ipoly mente bozótosai, a Tátra hűvös sziklafalai ott, ahol nem túrta- fúrta az ember. Ott, ahonnan inspirációt merített a festő. Ahonnan kőszínű monumentalitást, kitárulkozó rónát rögzített vászonra a festék. Nem arra törekszik Gerstner István, hogy megfesse mindazt, ami belefér a látószögébe. Nem szerepelteti a részleteket, csak a lényeges, a táj jellegét meghatározó motívumokat. Ehhez megfelelő technikát alkalmaz: szaggatott, széles vonalakból építi a képet. Legsikerültebb alkotásain tömör színekkel feszültté tudja tenni azt a részletet, amelyet a középpontba állít, fő motívumként szerepeltet. Halványabb tónusokkal pedig légiessé, szellössé oldja a távolit. Az ellentétek egymásmelletti- sége révén térben érzékeljük a tájat, és időben az ábrázolt természeti jelenségek folyamatát. Ezek a képek ugyanazt az atmoszférát keltik, mint amilyet nyílt terepen, a szabad természetben állva érzünk. (Alkonyat előtt, Kékes világ) Azok az igazán hatásos képek, amelyeken a kiemelt részlet mintegy megduplázódik: az előtér tükrözi a középső részt és a távolit. Ez a szimmetria még inkább felerősíti a térhatást. (Téli álom, Csendes rejtekhelyek) ■ öt év terméséből válogatta Gerstner István azt a több mint ötven képet (olaj, akvarell, tempera), amelyet a bratislavai Pálffy-palotában február 12-ig láthatunk. „ a T. B. A költő novere Kilencven éve született József Jolán lajdonságokat vizsgál, amelyek átütnek minden koron. Az igazságba vetett hit, a becsület, a tiszta lélek egyenessége minden korban fontosak. Lehet, hogy ma nem tartjuk felemelő, nemes dolognak Lujza ragaszkodását esküjéhez, de nem vitatható el a mái embertől sem a nagy eszmékben való hit, a feltétlen ragaszkodás, sem a küzdelem joga a saját, emberibb világának a megteremtéséhez. Hogy ebből a játékból mennyit lehet átmenteni a mai ember számára, mindössze attól függ - akárcsak a görög tragédiák esetében - mennyit vallunk magunkénak belőle. Ehhez visz közelebb bennünket a Minisztert alakító Lengyel Ferenc érdemes művész, Lady Mílford szerepében Kövesdi Szabó Mária, és Várady Béla Miller, illetve Gombos Ilona Millerné szerepében. GY. L. Ha babérkoszorút nem is illesztettek József Jolán fejére, a testvér- öccse életét besugárzó mítoszból neki is jutott. Ő sem volt tehetségtel en, hiszen az 1940-ben először megjelent József Attila élete című műve általános elismerést keltett. E dokumentumregénnyel azt tette hozzá József Attila verseihez, amit öccsének költészete olyan részletesen és konkrétan nem fogalmazhatott meg: életük sivár és kegyetlen valóságát, a ferencvárosi gyermek- és ifjúkor reménytelen állomásait, József Áronnak, a hűtlen apának gyermekszemmel megőrzött képét, a testileg és lelkileg megroppant mamának robotos napjait, húgának, Etelnek hányódásait, és mindenekelőtt Attila életét, születésétől a lelki sötétedésig, öngyilkosságáig. A család tagjai csak mellékszereplők ebben a műben, József Attila sorsának alakítói, felmagasodó életének építőkövei. A könyv megjelenésének évében írta Bálint György: „Megrendülten járkáltam néhány napig. Talán nem is ildomos bevallani, hogy e megrendülésnek nem volt köze a tragikus világeseményekhez. Egy könyv okozta. József Attila életét írta meg nővére, József Jolán. Úgy tudom, soha egy sort sem írt eddig. Most első könyvével legjobb Íróink sorába ugrott. Igaz, hogy maga a tárgy is nyomasztóan nagyszabású és hálás, hiszen József Attila élete lélektani regénytéma. De a legnagyobb témát is könnyen elronthatja a dilettáns író.“ Többé-kevésbé Jolán sorsa is tragikus volt, hiszen a józsefvárosi proletárcsalád az élet árnyékos oldalán élt. S a családi gondokból Jolánnak is korán kijutott. Míg a mama dolgozott, ő viselte gondját a kisebbeknek. De a ferencvárosi prolilány akárat- erejét megfeszítve elvégzi a polgári iskolát, s igyekszik valamilyen állásban megkapaszkodni. ,,1914 nyarán, vizsgám után, a jószerencse azonnal álláshoz juttatott. Egyik nagynevű orvosprofesszorunk titkárnője lettem havi száztíz korona fizetéssel“ - emlékezik. Könyvéből viszont „kifelejti“, hogy tizenöt évesen férjhez megy Pászti Elemér tornatanárhoz, akivel egy ferencvárosi moziban ismerkedett meg. Gyermekük is lett, aki csecsemőkorában meghalt. Pászti a frontra kerül, Jolán eközben megismerkedik Makai ödön hódmezővásárhelyi ügyvéddel. A fiatal zsidó ügyvéd beleszeret Jolánba s igyekszik anyagilag támogatni, értelmét csiszolni. Később, amikor a fiatalasszony Pásztitól elválik, az ügyvéd feleségül veszi és polgári jólétet biztosít számára pesti otthonukban. 1919 decemberében meghal a mama, s a két ifjabb testvér most már egyedül Jolánra van utalva. Férjem minden elkövetett, hogy belőlem dámát faragjon, a két gyerekről pedig olyan módon gondoskodjék, hogy ne kelljen ott ma- radniok. Az árvaszék őt nevezte ki a kiskorúak gyámjává, kötelességének érezte, hogy törődjön velük.“ A helyzet azonban az volt, hogy Makai nem tudott fölmelegedni Jolán testvéreivel és mindig megtartotta a távolságot. ' Gyertyán Ervin árnyaltan ítéli meg Jolán helyzetét: ,,...ki ítélhetné el, ha ebben a helyzetben minden tisztességes eszközzel - mert eszközei tisztességesek - ki akar tömi a reménytelen nyomor, a kilátástalan jövő és a fiatal vállaira nehezedő hatalmas családfenntartói felelősség egyedüli viselésének nyomasztó terhei alól. Hogy közben magára, a saját életére is gondol? Miért ne? Ő is fiatal, ö is tehetséges, neki is joga lehet egy biztonságosabb életre, lehetnek saját álmai. A lényeg mégis az, hogy viszi magával testvéreit - bár ezzel nehezíti életét kiáll értük, és ha helyzetük megalázó voltán nem is tud változtatni - bár lázad ellene öt éppúgy sújtja ez a megalázatatás. A vége az lett, hogy Jolán elválik Makai Ödöntől, és Bányai László író felesége lesz. De ez a házassága sem bizonyul szerencsésnek. Harminchét késő őszén a három sorsüldözött testvér a Makaitól örökölt ba- latonszárszói nyaralóban húzza meg magát. Attilát Jolán hozza föl a pesti idegszanatóriumból, hogy pihenjen s nyerje vissza életkedvét testvérei körében. De Attila, akit annyira féltettek, óvtak, a vonat elé vetette magát. Jolán életének későbbi szakaszában munkatársa lett Zilahy lapjának, a Hídnak, és az Est-lapoknak. Elbeszéléseket, riportokat, tárcákat írt, ezt a tevékenységét a felszabadulás után is folytatta. Élete utolsó szakaszában öccséről írt életrajzát ifjúsági regénnyé dolgozta föl, A város peremén címmel jelent meg 1950-ben. Ő is ebben az évben halt meg, ötvenegy éves korában. DÉNES GYÖRGY ÚJ S2 6 1989. I.
