Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-21 / 18. szám, szombat
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Szombat, 1989. január 21. ★ Ára 50 fillér XLII. évfolyam, 18. szám Közlemény a CSKP KB Elnökségének üléséről Miloá Jakes gratulál a jubilánsnak (Jirí Krulis - ÖSTK) Klement Gottwald Érdemrend Vladimír Hermannak A CSKP és a szocialista társadalom javára végzett munkáért Milos Jakes jókívánságai (ŐSTK) - Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára tegnap Prágában a CSKP KB Elnöksége tagjainak és póttagjainak, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága elnökének, valamint a CSKP KB titkárának és a CSKP KB Titkársága tagjának jelenlétében Vladimír Hermannak a CSKP KB Elnöksége póttagjának, a dél-morvaországi kerületi pártbizottság vezető titkárának átadta a legmagasabb csehszlovák állami kitüntetést. (ÖSTK) - A CSKP KB Elnöksége tegnapi ülésén számos belpolitikai kérdéssel foglalkozott, köztük azzal a helyzettel, amely Prágában az államellenes demonstrációkra tett kísérletek kapcsán alakult ki. Nagyra értékelte a kommunistáknak, valamint a többi politikai párt tagjainak s a pártonkí- vüiieknek a nyugalom és a közrend megőrzésére tett erőfeszítéseiket, s támogatását fejezte ki a rendfenntartó erőknek és a Népi Milíciának, s pozitívan értékelte politikai öntudatukat és fegyelmüket. Ezzel összefüggésben rámutatott a lakosság legszélesebb rétegei, főleg az ifjúság körében végzett politikai munka fejlesztésének nagy jelentőségére. Hangsúlyozta: a provokációkban a hazai és külföldi felforgató erők azon törekvését kell látnunk, (ÖSTK) - A Fehér Ház üdvözölte a Szovjetuniónak azt a döntését, hogy Közép-Európából a szovjet egységeket azok teljes fegyverzetével együtt vonják ki, beleértve a harcászati atomeszközöket is. Mint ismeretes, ezt Eduard Sevardnadze jelentette be a bécsi utótalálkozó zárónapján, csütörtökön elhangzott beszédében. Mariin Fitzwater, a Fehér Ház sajtószóvivője kijelentette, Moszkva döntése konstruktív, Washington üdvözöl minden olyan szovjet lépést, amely a nemzetközi helyzet javulásához vezet. Charles Redman, a külügyminisztérium szóvivője pedig azt állította, hogy ebben az esetben a Szovjetunió a „NATO példáját" követi. Kijelentette, a NATO 1979 óta „egyoldalúan csökkenti“ európai nukleáris eszközeinek számát, ugyanakkor azonban beismerte, hogy folytatni kívánják az észak-atlanti tömb európai amely a szocialista állam, bel- és külpolitikai élete, a társadalmi átalakítás ellen irányul. Határozottan elutasította a társadalmunk destabilizálására tett kísérleteket, s teljes mértékben támogatta azokat az intézkedéseket, amelyeket az állami és pártszervek az alkotmánnyal és a minden állampolgárra egyformán érvényes csehszlovák törvényekkel összhangban a közrend megőrzésére tesznek. A testület a továbbiakban megismerkedett a prágai pártszervezet tapasztalataival, amelyeket az átalakítás során az ifjúsággal végzett munkában szerzett. Javasolta a szövetségi kormány kommunista tagjainak, hogy vitassák meg az ifjúság körében kialakult helyzet megoldására vonatkozó javaslatokat, főleg az állami gyernukieáris arzenáljának korszerűsítését. Redman figyelmen kívül hagyta azt, hogy a NATO 1979-es döntése csupán az atomfegyverek elöregedett típusaira vonatkozik. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár mindjárt csütörtökön üdvözölte a szovjet kezdeményezést, kijelentve, hogy az lényegesen hozzájárul a leszerelési és fegyverzetellenőrzési folyamathoz. Horst Ehmke, az SPD szakértője úgy fogalmazott, ha a Nyugat nem fogadja konstruktívan a szovjet lépést, az jelentősen sérteni fogja a nyugatnémet politika érdekeit. Olaf Feldmann, az FDP katonai szakértője kijelentette, a NATO nem adhat hibás választ erre a meggyőző kezdeményezésre. A témával a tegnapi nyugatnémet lapok is bő terjedelemben foglalkoztak. A Frankfurter Rundschau megállapítja, a szovjet külügyminiszter bejelentése a NATO-rakéták kormek- és ifjúságvédelmi program kidolgozása során. Feladatul adta a Cseh Nemzeti Front Központi Bizottságában tevékenykedő kommunistáknak, hogy a főváros illetékes szerveinek párttagjaival közösen dolgozzanak ki intézkedéseket a prágai fiatalok szabadidejének célszerű kihasználásához szükséges feltételek bővítésére. Ezt követően jóváhagyta a CSKP XVIII. kongresszusának szervezési és műszaki előkészítésével foglalkozó bizottság összetételét. A bizottság élén Karéi Hoffmann, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára áll. A CSKP KB Elnöksége ezután döntést hozott a CSKP KB egyik népgazdasági osztályának megszüntetéséről. Ennek munkáját az újonnan alakult gazdasági és szociális osztály, valamint az ipari, közlekedési, építőipari és kereskedelmi pártmunkával foglalkozó osztály vette át/ A testület ezt követően áttekintette a CSKP KB Marxizmus-Leni- nizmus Intézetének tevékenységét. Nagyra értékelte az intézmény munkatársainak viszonyát a tevékenységük javítására irányuló feladatokhoz. Munkája hatékonyságának növelése érdekében az intézménynek szorosabban kell kötődnie a társadalmi gyakorlathoz és a párt politikájához, mindenekelőtt a marxista-le(Folytatás a 2. oldalon) " Gejza Slapka az OPUS Zeneműkiadónál (CSTK) - Gejza Slapka, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára tegnap látogatást tett a bratislavai Opus Zeneműkiadónál. Megtekintette a 61 millió koronás beruházással készült épületegyüttest, majd hosszabb időt töltött a különlegesen kiképzett, tökéletesen hangszigetelt stúdiókban. Vladímír Hermán elvtársnak a CSKP KB Elnökségének javaslatára 60. születésnapja alkalmából Csehszlovákia Kommunista Pártja és a szocialista társadalom javára végzett sokéves áldozatos munkájáért a köztársasági elnök a Klement Gottwald Érdemrendet adományozta. Milos Jake§ elvtárs a párt központi bizottságának és a Nemzeti Front Központi Bizottságának, valamint saját nevében is gratulált Vladimír Hermannak jelentős jubileuma és a kitüntetés odaítélése alkalmából. Köszönetét mondott a kommunista párt, a csehszlovák nép és a szocialista társadalom fejlesztése javára kifejtett sokéves érdemdús tevékenységéért. Nagyra értékelte munkaszeretetét, becsületességét és áldozatkészségét, s párttisztségekben kifejtett aktív tevékenységét. Ezekben a funkciókban minden erejével, képességével és energiájával főleg a Dél-morvaországi kerület fejlesztésére törekedett. Kiemelte a párt harcosainak sorában a konszolidációs folyamatban s az átalakítás és a társadalom demokratizálása elveinek 'érvényesítése terén végzett munkáját. (Folytatás a 2. oldalon) A vízlépcső építéséről (ÖSTK) — Stefan Murin, a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökének első helyettese tegnap Bratislavában fogadta Maróthy Lászlót, a Magyar Nép- köztársaság környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterét. A fogadáson részt vett Vladimír Margetin, a Szlovák Szocialista Köztársaság erdőgazdasági, vízgazdálkodási és faipari minisztere. Jelen volt Tóth József, a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzulja. A találkozón tájékoztatták egymást a Gabőíkovo-Nagymaros Vízlépcsőrendszer építésének menetéről. Hangsúlyozták', hogy mindkét ország kormánya továbbra is elsőrendű figyelmet fordít az ökológiai kérdésekre, főleg a bioszféravédelmi terv következetes teljesítésére, a megfigyelőrendszer kiépítésére és a szennyvíztisztító-állomások gyorsabb ütemű kivitelezésére. A magyarországi vendég ezt kővetően találkozott Vladimír Margetínnel. Áttekintették a víz tisztaságának - a dunai vízlépcsőrendszer területén - védelme érdekében kifejtett együttműködés elmélyítésének lehetőségeit és a szennyvíztisztító állomások építésének ütemtervét. (Folytatás a 2. oldalon) E gyszerre nehéz, meg könnyű is ez a búcsú. Nehéz, mert az osztrák főváros több mint két éven át figyelmes, gondos vendéglátó volt, minden feltételt megteremtett a harmincöt ország képviselőinek felelősségteljes munkájához. Könnyű, mert a küldöttségek nem távoztak üres kézzel, hanem ellenkezőleg, az eddigi leggazdagabb poggyásszal. Mégsem lehet azt mondani, hogy Bécsben minden szép és jó volt. A háromszorosára nyúlt tárgyalássorozatnak voltak nagyon nehéz pillanatai, amikor úgy tűnt, a konszenzus, a köz- megegyezés elérhetetlen vágyálom. Ezekben az időszakokban jelentek meg a lapok hasábjain az óvatos eszmefuttatások a „ vendég marasztaló" városról, utalva a maratoni és mindmáig lényegében eredménytelen bécsi középeurópai haderőcsökkentési tárgyalásokra. Már 1987 tavaszán világossá vált, hogy a nyárra aligha sikerül befejezni az utótalálkozót. Ekkorra tisztázódott a delegációk álláspontja a három helsinki kosarat illetően, s vált világossá: akkorák az eltérések, sőt ellentétek, hogy érdemben egyelőre hozzá sem lehet látni a záródokumentum megszövegezéséhez. Elkezdődött a kompromisszumkeresés időszaka, az érintett országok realitásérzéke, megállapodási akarata jutott főszerephez. Ez volt az a fordulópont, amely után már senkit sem nyugtalanított különösebben az újabb, meg még újabb hosszabbítás, mivel világos volt, hogy már nem az egy helyben topogás, hanem a céltudatos haladás lett a jellemző. Lassú, de - ma már bátran leszögezhetjük - eredményes volt ez a haladás. Ehhez nagyban hozzájárult a szovjet-amerikai kapcsolatok lényeges javulása, a reális leszerelés megkezdése - mégpedig éppen Európában. Az új politikai gondolkodásmód Bécsben is éreztette áldásos hatását, sok delegáció már így gondolkodva igyekezett egy-egy újabb elemmel hozzájárulni az európai ház építéséhez. Persze menthetetlenül születtek olyan „építőelemek" is, amelyek sehogy sem illeszkedtek a többség elképzeléséhez, hogy közös otthonunk legyen békés, biztonságos, jellemezze a kölcsönös bizalom és egyetértés, az előnyös együttműködés, s hogy minden lakója szuverén legyen, azonos jogokat élvezzen az azonos kötelezettségek mellett. Kiegyensúlyozott, tartalmas záródokumentumot sikerült Bécsben elfogadni - vélték szinte egyöntetűen a háromnapos ünnepélyes záróBúcsú Bécstől ülésen felszólaló külügyminiszterek annak ellenére, hogy gyakorlatilag valamennyien tettek utalásokat arra, mit és hol lehetett volna jobban, alaposabban, körültekintőbben elvégezni, rögzíteni. Sajnos, akadt olyan résztvevő is, aki utólag és írásban közölte, fenntartja magának a jogot, hogy válogasson a kosarakból, pedig ezen az európai piacon ez nemcsak hogy nem szokás és nem ildomos, hanem egyenesen elfogadhatatlan. Az egész helsinki folyamat alapja, legszilárdabb tartópillére a közmegegyezés, minden dokumentum aláírása, elfogadása politikai kötelezettséget jelent. Nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a kosaraknak nem azonos a „súlyuk". Míg biztonsági téren és a humanitárius kérdésekben fontos döntések születtek, jelentős szakfórumok fogják folytatni a Bécsben megkezdett munkát, a gazdasági együttműködés valahogy lemarad. Igaz, lesz egy szakértői szintű gazdasági fórum Bonnban, de a jelek szerint ott még nem a konkrét együttműködésről lesz szó, hanem csak megpróbálják kidolgozni az együttműködés elveit. Tehát a hatékony módszerek keresése és a tényleges együttműködés majd csak ezután következik. Remélni lehet azonban, hogy a KGST és a Közös Piac közti kapcsolatfelvétel, valamint a máé területeken bekövetkezett és bekövetkező haladás felgyorsítja a mozgást ezen a ma még lemaradó, ám nagyon fontos területen. Megnyugtató, hogy a most befejeződött utótalálkozón az európai együttműködés emberi dimerlzíói jelentős helyet foglaltak el, az emberi jogok és a humanitárius együttműködés kérdéseit a korábbiakkal összehasonlítva higgadtabban vitatták meg. Kivételek itt is akadtak, s nemcsak a tárgyalások huszonhét hónapja alatt, hanem még a záróülésen is. Elég, ha az amerikai külügyminiszter hazánk elleni vádaskodására emlékeztetünk. Külügyminiszterünk határozott válasza is mutatta, mennyire volt „jogos" ez a támadás, hogy a konkrét tényekről már ne is szóljunk. Európa tehát elbúcsúzott „ideiglenes fővárosától", de csak rövid időre. Március elején itt kezdődnek meg a két katonai-politikai tömb tárgyalásai az európai hagyományos leszerelésről, s a harmincöt ország részvételével folytatódnak a megbeszélések a biztonsági és bizalomerősítő intézkedésekről. LXockázatos dolog jóslatokba bocsátkozni. I\ Csak bízni lehet abban, hogy - bár ez is, az is nagy erőfeszítéseket követel - nem a maratoni, hanem a rövid távok lesznek ezután népszerűek Bécsben. Reményre jogosít fel az eredményes utótalálkozó, amely - több külügyminiszter véleménye szerint - nem egyszerűen a helsinki folyamat fontos mérföldköve, hanem egyenesen új szakaszának kezdete. GORFOL ZSUZSA A Nyugat üdvözli a Szovjetunió egyoldalú leszerelési lépéseit
