Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-16 / 13. szám, hétfő

ÍJ szú 5 989. I. 16. Sáfárkodjunk okosan a tehetségekkel & Látogatóban egy iskolai sportközpontban Kálna (Kalná nad Hronom) nem ismeretlen a hazai atlétikai berkek­ben, s talán a sportágat kedvelők között is akad olyan, akinek e név olvastán eszébe jut a nemzetközi pionír négytusa két évvel ezelőtti döntője. A Lévai (Levice) járás két­ezer lelket számláló falujában műkö­dő alapiskola pályáján, amelyet mel­lesleg sok helyen megirigyelnének, rendezték az említett finálét, de akadt sok más esemény is az iskolai sportközpont idestova már tizenhét éves fennállása alatt. xxx Több mint két évtized munkája, tapasztalata áll Kósa Béla mögött, hiszen mielőtt idekerült volna, szülő­falujában tanított. A tornatanár neve elvájaszthatatlan a sportközponttól, az atlétikától. 1972-ben ő honosítot­ta meg ezt a sportágat, s mindjárt az akkori iskolai év kezdetén megala­kult a sportközpont is. Két csoport is működött, sajnos, ez a szám az évek folyamán nem gyarapodott, mostanra egyre csökkent. De nem Kósa Béla hibájából.- Amikor elkezdtük a munkát, négyszázharminc gyerek látogatta az iskolánkat, volt miből válogat­nunk. Időközben majdnem a felére csökkent a tanulók száma, jelenleg kétszáznyolcvanan vannak, így az­tán a kis sportolók is kevesebben. Kisebb a létszám, így érthetően szűkebb az a kör is, amelyből a te­hetségeket kiválaszthatják.- Kilencven gyerek közül válasz­tottam ki húszat, ebből hét-nyolc akad. aki igazán tehetséges. A környéken nincs atlétikai köz­pont, nem lehetne esetleg onnan is bevonni az arra érdemes fiatalokat?- Két atlétikai egyesület működik a járásban, a Slovan Léván, és ná­lunk a Slávia Agro. A lévai iskolákon inkább a futballnak, a kosár-, kézi- és röplabdának vannak hagyomá­nyai, így a gyerekek zöme azzal foglalkozik, hiszen a szülők sem szí­vesen veszik, ha utazgatniuk kell csemetéiknek az edzésekre. Kivétel, persze, akad a szülők között is, egy­két atlétikai rajongó, aki ezt sem bánja. Győrödről (Vel’ky Öur) jár hozzánk egy kislány, s Léváról egy fiú. Szmuda Áronnal mi is találkoz­tunk. Társaival együtt éppen edzett a tornateremben, illetve érkeztünk- kor pont befejezték a foglalkozás végére tervezett kosárlabdázást. Áron még csak 12 éves, s már kerületi bajnok a távolugrásban, 478 cm a legjobbja. Hetente kétszer uta­zik Kálnára ez a jó kiállású kisle- gény, aki a Lévai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába jár, s mint Vígh Béla igazgatótól megtudtuk, a tanu­lásban is jeleskedik. Áron, tudod-e, mennyi a távolug­rás világcsúcsa?- Hogyne, nyolcszázkilencven centi, s Róbert Beámon tartja. Te még világon sem voltál, ami­kor ez megszületett, tudod mikor volt?- Pontosan nem, de Mexikóban, az olimpián. * Áron jártas a versenyszámában. Arról is olvasott, hogy Róbert Emmí- jan közelítette meg leginkább ezt a rekordot, s hogy a világ legjobb távolugrója Carl Lewís. Látta őt a szöuli olimpián, s csodálatos él­ményben volt része. Ő még igen­csak távol áll az általuk nyújtott telje­sítménytől, de a pályán talán már lemérte, milyen szédületesen nagy is a Beamon-féle távolság.- Ki is jelöltem magamnak a ho­mokban. Hú, de messze volt tőlem a jelzés... Szeretnél te is ilyen nagyot ug­rani?- Hát, ha lehetne! Már miért ne lehetne! Csak egy kis türelem, sok-sok szorgalom és nagy tehetség kell hozzá. Szurkolunk az ügyes kislegény- nek, ugyanúgy, mint a kálnaí köz­pont másik tehetségének, a hasonló korú Anka Chrenkovának, aki ugyancsak kerületi bajnok, ő a 60 m- es síkfutásban, ahol 7,9 mp-cel be­állította a Rádió Kupáért folyó ver­seny rendezvénycsúcsát. Magasug­rásban is jó eredménnyel büszkél­kedhet, 147 cm a legjobbja. A tavalyi P-T-S-en ő volt a legfiatalabb indu­ló - persze, az iskolások között -, s a 4. helyen végzett. Jó lenne hinni, hogy mindkettőjükkel találkozunk még a jövőben, s nem jutnak azon társaik sorsára, akik az évek során eltűntek a süllyesztőben. Kálnán is akadt tehetség bőven, a sportköz­pont megalakulása óta ötven kerüle­ti, hat szlovákiai és egy országos bajnok került ki Kósa Béla keze alól. Csehszlovák válogatott volt Juraj Lukáő és Rák Imre a 3000 m-es akadályfutásban, Jaroslav Hornák részt vett a terepfutó junior Eb-n, s csehszlovák bajnok volt a gerely­hajításban Jana Jamrichová. A folytatás már nem igazán sike­rült nekik. Mint a legtöbb helyen, itt is legnagyobb buktató a fiatal atléták fejlődésében a változás. Az alapis­kola elvégzése után legtöbbjük nem sportiskolában folytatja. Más tanin­tézményekben, az új környezetben derékba törik ígéretesen indult fejlő­désük.- A szülök nem nagyon látják jó­nak, hogy a távoli sportiskolákba kerüljenek a gyerekek. Az új helyen az edzőkérdés sem megoldott, hi­szen a legtöbb szakvezetőnek más foglalkozása is van, így odaadja a felkészülési tervet a gyerekeknek, márpedig ezek tizennégy éves kor­ban még képtelenek felügyelet nél­kül, önállóan dolgozni. így nem cso­da, hogy elvesznek a tehetséges fiatalok. Élő példa erre Jamrichová esete, Léván semmit nem javultak az eredményei, megtorpant. S ugyanez a helyzet a többiekkel is, négy év után, ha visszajönnek, ugyanolyan teljesítményt érnek el, mint azelőtt nálunk. Nincs ez rend­jén - méltatlankodik Kósa Béla, aki az atlétikai szövetség ifjúsági bizott­ságának tagjaként is jól ismeri a problémát. Bizony, nincs rendjén. Pedig más sportághoz hasonlóan az atlétika nincs olyan helyzetben, hogy rosz- szul sáfárkodhasson a tehetségek­kel. Hiszen soha nem lehet tudni, hogy nem éppen a kis kálnai atléták közül (a lányok két éve megnyerték a szlovákiai négytusát, s országos szinten 2. lettek, tavaly Szlovákiá­ban a 3., az országos döntőben a 6. lett a csapat) kerül-e ki a jövő egy olimpiai vagy világbajnoka. URBÁN KLÁRA AHOL KÉT ÉV ALATT LETT NÉPSZERŰ A JÉGKORONG Sportághonosító katonák Léván (Levice) évtizedeken át nem volt „ellenfele“ a futballnak, amely az utóbbi időben mintha hullámvölgyben lenne a városban. Másfél évvel ezelőtt Duéan Krié kezdeményezésére megalakult a VTJ Levice sportegyesület. Mind a mai napig csak a jégkorongszakosztályból áll. Tavaly a csapat benevezett a kerületi bajnokságba, ahol nagy előnnyel lett első. Az újonc kitűnően kezdett a II. Szlovák Nemzeti Ligában is, biztosan nyerte meg a körmérkőzéses sorozatot, a rájátszás két fordulója után három pontjával a második helyen tanyázik.- Már régebben foglalkoztunk egy ho­kicsapat létrehozásának gondolatával, de tervünk csak 1987 júliusában valósult meg. Januárban kértük a Dukla Trencínt, a VTJ Michalovce és a VTJ Topoíőany jégkorongszakosztályát, támogassanak minket. De nemcsak ezek az egyesületek nyújtottak hathatós segítséget, hanem a Csehszlovák Testnevelési Szövetség járási bizottsága, valamint a LEVITEX üzem is - kezdte a beszélgetést Dalibor Huth, a VTJ Levice titkára. Mint ismeretes, a CSSZTSZ Központi Bizottsága két évvel ezelőtt azt kezdemé­nyezte: az alacsonyabb osztályú bajnok­ságokban is szerepeljenek katonacsapa­tok. Ez a döntés főleg a labdarúgás és a jégkorong további népszerűsítését, fej­lődését segítette, segíti. Ezentúl a kato­nák közül azok is játszhatnak rendszere­sen bajnoki mérkőzéseket, akik a bevo­nulás előtt nem tartoztak a legjobb sporto­lók közé. A múltban a kétéves „pihenő" után rendszerint abbahagyták az aktív sportolást...- A hozzánk kerülő fiatal korongozók kivétel nélkül példásan edzenek, s kitün­tetésnek veszik, hogy bajnoki mérkőzé­sen játszhatnak. Trenőínben és Michalov- cében csak a kispadot koptatnák, nálunk viszont hétről hétre jégre lépnek. Az eddi­gi eredményeink is bizonyítják: Léván van jövője a hokinak. Az elmúlt idényben 12 mérkőzésből 11-et megnyertünk és csak egyet veszítettünk el a kerületi baj­nokságban. Az SZNL ll-be jutás meg­erősítette a csapat önbizalmát. Hat játé­’ kosunk ugyan leszerelt a nyáron, ám a helyettük érkezők nem okoztak csaló­dást, sőt túl is teljesítették a tervet-emlí­tette a titkár. Peter Majko edző gárdája - Kubík, Dvofák, Cerny, Semko, Tóth, Paska, Konc, Listiak, Pánik, Daño, Bonko, Pre- can, Novák, Marcel, Maőek, Galis, ¿oula, Prikryl, Mikolaj, Kopecky, Milec - már júliusban elkezdte a nyári alapozást, he­tente háromszor futás, tornatermi edzés volt a műsoron. Októbertől naponta a lé­vai műjégpályán gyakoroltak a VTJ ko- rongozói, akiket a SZNL II rajtja előtt senki sem emlegetett az esélyesek között. Eb­ben az osztályban az újoncoknak már évek óta nem termett babér. Most viszont változott a helyzet. A bajnokság első körmérkőzéses sorozatát nagy meglepe­tésre a lévaiak nyerték. Rajtuk kívül még a púchoviak küzdhetnek a rájátszásban, ahová a kerületi bajnokságok első két helyezettjei jutottak. A győztes osztályozó nélkül az SZNL l-be kerül. A pontvadá­szat kezdete előtt a kiesőjelöltnek kikiál­tott VTJ Levice a legjobbak közé tornász­ta fel magát.-Semmi különöset nem csináltunk, csupán becsületesen készültünk. Ezek a fiúk minden mérkőzésen a maximumot nyújtják, megállás nélkül hajtanak. Van olyan is, hogy nem megy nekik a játék, ám a küzdeniakarással akkor sincs baj! Púchovban vereséggel (3:2) kezdtük a bajnokságot, ez azonban nem törte le a társaságot. A továbbiakban két döntet­lent kivéve minden mérkőzésünket meg­nyertük. Legutóbb, a rájátszás első kettős fordulójában három pontot szereztünk a Púchov elleni találkozókon (1:1, 8:2) - újságolta Dalibor Huth. Léván egyre nagyobb népszerűség­nek örvend a jégkorong. Ezt bizonyítja az is, hogy az idei bajnokságban a VTJ eddigi hazai mérkőzéseit telt ház, ezer néző szurkolta végig. Kitűnő a hangulat a „félkész" stadionban, a szakosztály vezetősége és a játékosok nagy örömmel vették tudomásul: a jövő hónapban elkez­dődik a 2500 nézőt befogadó fedett lelátó építése.-Mindannyiunknak nagyon jól esik, hogy beszédtéma lett a városban a hoki. Derűlátóak voltunk az induláskor, ilyen sikerrel azonban nem számoltunk. Sokan már az SZNL l-ben látják a csapatot, de figyelembe kell venni azt is: játékosaink kevés tapasztalattal rendelkeznek. Lelke­sedésük viszont határtalan. Éppen ezért bizakodunk, s a jövőt illetően merész terveink vannak. Az idei bajnokságban már nincs mit veszítenünk, újoncként a feljutásért játszunk, és ez feltétlenül sikernek számít. A negyedik hely meg­szerzését tűztük ki célul. Azt szeretnénk, ha jövőre hokiban is SZNL l-es csapata lenne Lévának. Remélem valóra válik az alig két esztendős sportegyesület szakve­zetőinek álma - búcsúzott Dalibor Huth őrnagy. Pár hónap alatt lett Léván népszerű sportág a jégkorong. Mindez a VTJ lelkes korongozóinak köszönhető, akik szinte egyik napról a másikra mutattak fel figye­lemre méltó eredményeket. Egyelőre még csak katonák játszanak a csapatban, ám minden jel arra mutat: a közeljövőben- lévai játékosai is lesznek a VTJ-nek. Egy­re több tanulónak tetszett meg a sportág, a diákcsapatban jó néhány tehetséges fiatal kezdi bontogatni szárnyát. Csak raj­tuk múlik, bekerülnek-e a felnőtt együttes­be. Ha olyan szorgalommal edzenek majd, mint a VTJ jelenlegi együttesének katonái, akkor ők is magukra ölthetik a bordó-sárga mezt! ZSIGÁRDI LÁSZLÓ A két „10-es“ vallomása Talán már senki sem deríti ki és magyarázza meg, hogy rendszerint miért éppen a legjobb és legveszélyesebb labdarúgók viselik a 10-es számú mezt. Gondoljunk csak Petére, Puskásra, Kémpesre, Platinira... Vagy itt van Diego Maradona és Igor Belanov. A két futballista pályafutása sokban hasonló. 1986-ban mindketten „királyok" voltak: Belanov Európában, Maradona Dél- Amerikában. Egy esztendővel később egyikük sem maradt a trónon, némileg visszaestek formájukban. Ennek ellenére éppen ők jelentik az elmaradhatat­lan színfoltot az argentin, a szovjet és az olasz futballban. Más-más szerepkörben, de igazi egyéniségek, élményt, örömet nyújtó játékukért mennek ki a nézők a lelátókra. A szbornaja olaszországi tartózkodása idején az újságírók közös vallomásra bírták a két labdarúgót; pontosan annyi kérdést tettek fel nekik, ahányas számot viselnek a mezükön. A szovjet Futbol-Hokej lap alapján idézünk az interjúból. Megerősítik azt a véleményt, nézetet, hogy az él játékosok többnyire proletárcsaládból szár­maznak, olyanból, ahol sosem dúskáltak és dúskálnak pénzben? Maradona: „Egyetértek. Az én sorsom is itt kezdődött. Buenos Ai­res legszegényebb negyedében, Villa Foritóban születtem. Rajtam kí­vül még hét gyerekről kellett gon­doskodniuk szüleimnek. Apám a vis­kónk melletti vegyi gyárban dolgo­zott, hogy megkeresse a mindenna­pi kenyérre valót. Ahogy hazaértem az iskolából, rögtön rúgni kezdtük a labdát. Egészen sötétedésig.“ Belanov: „Igen, én is munkásne­gyedben születtem. A nyomort ugyan nem ismertük, de százszor meg kellett gondolnunk, hogy mit vegyünk és együnk. Hányszor iri­gyeltem a szomszédok elkényezte­tett csemetéit, akiknek mindenük megvolt. Szüleim szerénységre ta­nítottak. Az ogyesszaí utcákon és grundokon kezdtem focizni. Álmom, hogy bekerüljek a Csernomorec fut- ballosztályába, szertefoszlott. Ala­csony termetem miatt nem vettek fel a sportiskolába". Azt mondják, jó edző nélkül a legnagyobb tehetség is elkal­lódik... Maradona: „Bárhogyan is gon­dolkodom, nem emlékszem első edzőm nevére. Az egész gyerekse­reg csak úgy hívta: Nigger. Minden meccsünkre kijárt. Egyszer azt mondja nekem: »Hosszabb ideje fi­gyellek, mindenkinél tehetségesebb vagy. Holnap eljön megnézni az Ar- gentinos Juniors edzője. Ne feledd, reggel a pályán«. Másnap nem men­tem iskolába. A klub megfigyelői beírták nevemet a noteszukba és ezzel elkezdődött a futballkarrierem. Tizenhárom esztendős voltam..." Belanov: „Eduard Maszlovszkij segített a legtöbbet, tényleges kato­nai szolgálatom idején találkoztam vele Rosztovban. Mennyi, de meny­nyi időt szentelt nekem, hogy elsajá­títsam a technikát. Rögtön megálla­pította ugyanis, hogy született sprin- ter vagyok, ám gondot okoz nekem a labda. A szurkolók gyakran kiabál­ták felém, hogy tizes számú villa­mos, csakhogy a bőr nem nagyon Igor Belanov, az 1986-os Aranylab- da tulajdonosa (ŐSTK-felv.) akart szót fogadni. Helyenként a bo­hóc szerepére kényszerültem: a há­tamon, a csípőmön, a combomon volt a labda, csak a cipőmet kerülte el. Maszlovszkijt második apámnak tartom". Milyen szerepet játszanak a labdarúgásban a nők? Maradona: „Tény és való: a férfi­ak jobban tudják ezt a játékot, de sok esetben a nők mondják ki a dön­tő szót! Édesanyám a mai napig megkérdezi: tudok-e valami mást is, mint a labdába rúgni... Képtelen vagyok neki megmagyarázni, hogy a futball kitölti , az egész életemet. Ilyen értelemben sokkal megértőbb a feleségem. Hűséges és szerető nápolyi nő, akinek nem számít, hogy a futballista életében a boldog napo­kat szomorúak is váltogatják." Belanov: „Édesanyám kezdet­ben nem tekintett valami derűlátás­sal futballjövőm felé. Már csak azért sem, mert havonta kellett új cipőt vennie nekem. Nekem ugyanis nem számított, hogy miben rúgom a lasz­tit. Nem volt könnyű életünk. Apám autóbaleset során halt meg, így min­den gond anyám vállát nyomta. Nem szerette a futballt, most azonban egyetlen tévéközvetítést sem hagy ki. Sokat köszönhetek Irina felesé­gemnek. Mert milyen férj és apa az, aki évente 330 napot tölt távol a csa­ládjától?!“ A csapat első számú játékosá­nak tartják társai? Maradona: „Nem osztom az új­ságírók és a szakemberek vélemé­nyét, miszerint az 1986-os világbaj­noki címet Maradona plusz tíz em­ber szerezte meg Argentínának. Burruchaga, Valdano és mások nem voltak rosszabbak nálam. Talán csak Ruggerít nem tudtam hová ten­ni. Az az érzésem, társaim úgy ke­zelnek, mint olyan játékost, aki ké­pességeit a kollektíva szolgálatába állítja“. Belanov: „Én az elsőhegedűs? Dehogy! Ezt a szerepet Szása Za- varov tölti be a válogatottban és töltötte be a Dinamó Kijevben. Ez volt a véleményem 1986-ban is, amikor nekem ítélték az Aranylab­dát. Sokat gondolkodtam, van-e er­kölcsi jogom elfogadni a trófeát. Ugyan mit kezdhetnék kollégám nél­kül a pályán?!“ Ki a világ legjobb labdarúgója? Maradona: „Mindenki igyekszik meggyőzni, hogy én vagyok. Még Petével is összehasonlítanak. Ez té­vedés. Én Maradona vagyok. Ne­kem mindig tündökölnöm kell, mint­ha nem lenne jogom gyengébb nap­ra. Szerintem a világ abszolút élme­zőnyébe tartozik Careca, Butrague- no, és Lineker.‘' Belanov: „Egy évvel ezelőtt Ma- radonára szavaztam volna. Most Zavarovra.“ Mennyire emlékeznek pályafu­tásuk legszebb pillanataira? Maradona: „Kétszer voltam na­gyon boldog: a mexikói világbajnok­ság döntője után és amikor megszü­letett a kislányunk.“ Belanov: „Végtelenül örültem a Kijev 1986-os KEK-győzelmének és kislányunk születésének.“ A labdarúgáson kívül mit kí­vánna a jövőtől? Maradona: „Békét az egész vi­lágnak! Hogy a gyerekek sehol se haljanak éhen, hogy egyetlen gond­juk legyen - a labda." Belanov: „Boldogan leélni éle­temet." Ki lesz az új világbajnok 1990- ben? Maradona: „Miért új? Argentíná­nak elég sok jó játékosa van ahhoz, hogy megvédje elsőségét. A döntő­ben Olaszországot győzzük le!" Belanov: „Hollandiának, Olasz­országnak és Argentínának van esélye. És remélem a szbornajának is; sokunknak ez lesz az utolsó lehe­tőség a bizonyításra." Árulják el, mit gondolnak egy­másról? Maradona: „Nem szeretném Igort üldözni a pályán. Kiváló erőn­léttel, lövőkészséggel rendelkezik - viszont gyakran elhamarkodja a helyzeteket." Belanov: „Diego szuperfutballis­ta. Mindent tud, nincs gyengéje. Ám ha nem alussza ki magát ren­desen... Legközelebbi tervek? Maradona: „Ismét bajnokságot nyerni a Napolival és felkészülni az 1990-es világbajnokságra." Belanov: „Jobb formában futbal­lozni mint tavaly, segítení a Kijevnek és a szbornajának az újabb sikerek elérésében (tv)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents