Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-23 / 51. szám

HA TUD...-Tud kotkodákolni? - kérdezi a néző az ismert komikustól.- Persze!- Akkor legyen olyan szíves, egy friss tojást.. ÉTVÁGYTALANSÁG- Csináljon valamit, doktor úr! Teljesen étvágytalan vagyok!- Ma például mit ebédelt?- Húslevest ettem nokedlivel, azután pecsenyét sült burgonyával, majd füstölt marhahúst ecetes tor­mával és végül tejszínhabos tortát.- És még panaszkodik?- De ha tudná, doktor úr: milyen étvágytalanul fogyasztottam el! Híres emberek mondták A tapasztalat nem más, mint meggazdagodni, habár vesztet­tünk (Ernst von Wilderbruch) A magunk tapasztalatából szer­zett tőke sokkal értékesebb mások tapasztalatainál (Lessing) * * * A siker szabálya: sohase vadássz egyszerre két nyúlra (Bismarck) A siker olykor álcázza a kontár­munkát (G. B. Shaw) Tiszteld azt, amit nem értesz (Hölderlin) Igazság nélkül nincs felismerés (Gandhi) Az igazság a szellem napvilága (Vauvenargues) Nem a felismerés nyújtja az igazi boldogságot, hanem az a fáradozás, ameddig eljutsz a felismerésig. (Edgár Allan Poe) * * * A tudásnak keserű a gyökere, de édes a gyümölcse (Cato) KETTEN BESZÉLNEK- Mit csinálsz, hogy ilyen remekül nézel ki?- Semmit.- És melyik vállalatnál?- A mi gyárunkban húsz kollektí­va versenyez a példás brigád cí­mért.- És hány kollektíva versenyez a jó minőségért? * * *- Miért nem jelentetted a mester­nek, hogy hamarabb elmész?- Nem lehetett.- Miért?- Mert amikor én elmentem, ó már rég nem volt munkában. A hét vicce- Ha nem kérdezem meg a feleségemet, hogy mit vegyek neki karácsonyra, biztosan nem jól választok, ha viszont megkérdezem, nem lesz rá pénzem. BARÁTNŐK EGYMÁS KÖZT-Tegnap meghívtam Jenőt té­vézni.- Hiszen neked nincs is tévéd!- No látod, észre se vette! * * *- Miért nem mondod meg La­josnak, mit gondolsz róla?- Még nem akarok vele szakí­tani. * * *- Összevesztem a vőlegényem­mel. Mit gondolsz, melyikünk is­merje be, hogy hibás volt.- Az esküvő előtt te! Hallottuk A szerelem a holdvilágnál virágzik a leg­szebben. Mivel a szerelem vak, nincs szük­sége sok fényre.-Ne félj, az antennajavító biztos megjön, ugyanis karácsonyi meglepetést ígértem neki... (Július Polák karikatúrája) PARKOLÓHELY- Úgy látom, kedves szomszéd, maga is gyalog jár. Talán eladta a kocsiját?- Dehogy, csak találtam egy re­mek parkolóhelyet, és nem akarom hogy más foglalja el! NEM MINDEGY- Mellettem olyan lesz az éle­ted Malvin, mint a mesében.-Valóban? És milyen szerepet szánsz nekem? Hamupipőke le­szek vagy her­cegnő? MEGOLDÁS- Mit tesznek önök, ha szolgál­tatásaikat bírálat éri?- Mielőbb igyenszünk min­dent megtudni a bíráló sze­mélyről. ÁLLANDÓ JÖVEDELEM- Mondd, kisfiam, hát nem elég az, hogy minden jó jegyért harminc koronát ígértem? Mit akarsz még?- Nekem kisebb jövedelem is elég volna, papa - de állandó le­gyen! • Pontyot kért házi módra!? HOLTBIZTOS RECEPT Kovácsné évek óta hiába próbál lefogyni. Ezért a hűtő ajtajára egy nádszálvékony, szépséges manö­ken fényképét ragasztotta. Az ered­mény meglepő: nem egész két hó­nap alatt tizenöt kilót fogyott. A férje ugyanennyit hízott. (Július Polák karikatúrája) KINEK A SZÉGYENE? A híres színésznő egykori kedve­se azzal fenyegetőzik, hogy nyilvá­nosságra hozza az összes levelet, amit a színésznő hozzá írt...- Semmi okom a szégyenkezésre - mondja a hölgy - kivéve a cím­zettet. SZERETŐ FELESÉG- Az ön férjének abszolút nyuga­lomra van szüksége, kíméletre szo­rul - figyelmezteti az orvos Ko- vácsnét.- Rendben van, doktor úr, de ne­kem meg új bundára van szük­ségem. VÁLÓOK- Miért akar válni? - fődül a bí­ró Kropacsek- néhez.- Különböző az érdeklődési körünk. A férjemet a nők érdeklik, engem meg a fér­fiak. NYÚLLOPÁS- Nemcsak nem loptam el azokat a bizonyos nyulakat, bíró úr, hanem mégcsak nem is láttam őket.-Tanúja van rá?- Csak nem gondolja, bíró úr, hogy amikor nyu- lat lopni megyek, tanút is viszek magammal?! T amással az utcán találkoz­tunk, amiben nem volt semmi meglepő, mert az utcán sok barátjával találkozik az em­ber, s mért pont Tamás lenne az a barátom, akire ez az alaptétel nem érvényes. Szóval megyünk, nézzük a kirakatokat vagy a for­galmat, amikor elénk toppan Ta­más, teljes harci díszben, azaz egy növel az oldalán, a balolda­lán, ám az is lehet, hogy jobbol­dalán, mert úgy mégiscsak job­ban illik.- Szevasztok - mondja ekkor Tamás, a maga szolid harsány- ságával, s ebből arra enged kö­vetkeztetni, hogy teljesen legáli­san érdekelt az illető hölgyben, vagyis nem csak ö maga függet­len, de a sétapartnere sincs sen­kihez odakötve, sem de facto, sem de jure, így aztán nem kell szemlesütve elslisszolni az is­merősök mellett, mely módszer persze mit sem ér az álcázást illetően, mégis sokan élnek ve­le, néha úgy tetszik, az emberi­ségnek a nagyobbik része.- Szevasztok - mondta tehát a legnagyobb nyíltsággal Ta­más. - Engedjétek meg, hogy bemutassam Évát.- Szia, Tamás - mosolygunk glasznosztyosan a szemébe és már nyújtjuk is a kezünket, ne­hogy megsértődjék, amilyen ér­zékeny. Éva, ahogy illik, a veze­téknevét is mondja, valamilyen Széles vagy Kétes vagy Schwar- czenburger. Mi is mondjuk a mi nevünket, neki könnyebb a dol­ga, hiszen mi a házasság csó­nakjában evezünk, a feleségem meg kicsit régimódi, így mindket­ten ugyanazt a nevet viseljük, az MÜNZ ANDRÁS Ideálok enyémet, ezért ezt most kétszer is elmondjuk a bemutatkozáskor. Éva, inkább sovány, mint nem sovány, inkább nyugtalan, mint nyugodt, arcvonásai valakire, de az is lehet, hogy több valakire emlékeztetnek Váltunk néhány szót, Tamás láthatóan boldog, nem annyira azért, mert a balol­dalán vagy a jobboldalán ott van ez a kedves, inkább sovány, in­kább nyugtalan Éva. Róla nehéz megmondani, hogy boldog-e, hi­szen mostanáig nem ismertük, nincs viszonyítási alapunk, ahogy ezt mondani szokták. Szóval elhangzik köztünk né­hány mondat, semmitmondóan fontos dolgokról, Fradi, Perzsa (Arab)-öböl, majd elbúcsúzunk azzal, hogy össze kéne már jön­ni, és hívjuk egymást tele­fonon ... Ezek után igazán meglepő, hogy Tamás pár nap múlva való­ban jelentkezik, na, mit szólsz, mit szóltok Évához, mondom, megjárja, de azóta hiába töröm a fejem, hogy kire emlékeztet, hát Olgára, mondja az én bará­tom, Tamás, és valóban ekkor leesik a tantusz. Hát persze, Olga! És előtte Klári, őelőtte m«j Ildikó, mind­mind Tamás szívbeli érdekeltsé­gei, s valóban hasonlítanak egy­másra, inkább sovány és inkább nyugtalan valamennyi.-Tudod - magyarázkodik a telefonban Tamás -, tudod, nem éppen a nőideálom, de na­gyon jól megvagyunk egy­mással. Nos, igen, Tamás, amikor egy-egy új kapcsolatáról beszél, ezt mindannyiszor elmondja, mindazonáltal makacsul ragasz­kodik ehhez a típushoz, talán, mert igazából mégsem tudja, mi­lyen is az eszményi nő, akit őne­ki rendeltek, vagy mert nagyon is tudja, csak megtartóztatja ma­gát, s élete alkonyára tartogatja a desszertet. Akárhogy is van, az már biz­tos, az ilyen inkább sovány in­kább nyugtalan hölgyeknek ez a mi Tamásunk az ideálja ...

Next

/
Thumbnails
Contents